Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-22 / 147. szám, vasárnap

1952 június 22 (JJSZ0 5 Aratják az őszi árpát az apácaszakállasi szövetkezetben A gombai állami birtokon megkezdték keresztségen, mert most látszik meg, ki hogyan készítette el gépét és hogy maga is felkészüli-e az aratásra. Gondosan megjavították-e az aratógépet, hogy azok mind a vágást, mind a kévekötést a legpontosabban végezzék. A brigádvezeiő elégedett mosollyal az arcán hol az egyik, hol a másik traktoroshoz szalad, utána az aratógép kezelőhöz. Bizony izgalmas ez a első nap és jól meg kell figyelni mindent, hogy ha valami nincs rendjén azt azonnal megjavíthassák. Maguk a traktorosok feszült figyelemmel kísérik a gépek monoton dohogását. Jó traktoros a gép zügásáról, az aratógép kezelője a gép kerepléséről megtudja, hogy jól vagy rosszul működik-e gépe. A brigádvezető hol itt, hol oň. Amott megint leállt az egyik traktor. Nem köti be pontosan a kévéket. Sokszor hármat vagy négyet is kötetlenül hagy. De az ügyes kezek és szaktudás közbenjárnak és alig telik el pár perc, máris megy tovább... A harmadik gépnél már valami komolyabb hiba történt. Hosszabb ideje, hogy áll. A brigádvezetők tele vannak izgalommal. Három és fél hektár napi learatása helyett napi 6 hektárra tettek kötelezettségvállalást. Ezt a traktorosok szerint, ha törik, ha szakad, teljesíteni is akarják és ha most, a kezdet kezdetén minden hiányosságot kiküszöbölnek, minden alapfeltétel meg van arra, hogy majd a munkák során egy géppel sem lesz fennakadás. A traktorosok olyan odaadóan dolgoznak, amilyen példásan dolgoztak a tavaszi munkáknál és jó eredményeiket, teljesítményeiket még fokozni akarják. Olyan traktorosok, mint Mikolai Zoltán, Domonkos Károly, Mikus László, akik 160, 190, százalékos teljesítményt értek el, igyekeznek az aratásban is a legjobb eredményeket felmutatni. Már csak egy gépnél van kis hiba, de rövid idő alatt azt is megjavítják, Most a brigádvezető nagy körültekintéssel szaladgál egyik géptől a másikhoz és osztogatja utasításait. — Igazítsátok meg a bekötőkészüléket ha szakad a madzag — kiabál már messziről — ha valahol hiba történt, vagy a vágási sebesség... Egy óra sem telik el és 2 hektár ősziárpából alig maradt egy-két forduló. A gépek után szorgos asszonykezek ügyesen hordják a kévéket. Bajcsi Józsefné, Fülöp Gyuláné, Darida Mátyásné, Zsemlye Károlyné, valamenynyien fürgén dolgoznak az új terméssel. Szemlátomást szaporodnak az öszyzetiördott gabonarakások és megtisztul a föld. Nyomában utánuk ott a lóvontatású gereblyézőgép és percek alatt megindul a hatalmas Sztatinyec, Agregátra szerelt tárcsával és hengerrel végzi a tarlóhántást és már most készül a dúsan termő talaj jövő aratásra. Még 7 hektár őszárpa van aratni való. Móst odamennek. Szép és eredményes munkát végeztek az első napon. Egy traktor kiesésével zavartalanul folyik az ősziárpa aratása. De az sem jelent még hátrányt most, mert a szerelők azonnal hozzáfogtak a javításhoz. Hisz szükség lesz minden egyes gépre, mert van még elég aratnivaló. Ezután jön még csak az „igazi". A csoport tagjai elégedetten beszélnek az aratás első napján elért sikerekről. „A következő" aratásig mégegyszer megkapálják a kukoricát és a répát. Azután már az aratás további munkáira készülnek, ló munkabeosztásra és jó felkészültségre lesz szükség, mert 229 hektár búza, 45 hektár rozs, 39 hektár zab és 167 hektár árpa van, melyeknek gazdag termését hiánytalanul be akarják takarítani a szaHallasi szövetkezet tagjai. Elsők akarnak lenni a gabonabeadásban. Méry Ferenc. A gombai állami birtok gazdaságában június 18-án a délutáni órákban megkezdték az őszi árpa aratását. Az i aratás/; hatalmas S—4 mintájú szovjet kombájnnal kezdték. A kom- . bájnt Dej János kombájnos vezeti, aki június lG-án tért vissza a sz nri hárcmbvinapos kombájnos tanfolyamról, ahol kiváló eredménnyel tette le a záróvizsgákat. Ozogány József segédmunkással dolgozik. Eljöttek a szomszédfalvakból is. Ott voltak az ünneplők soraiban a bogyai szövetkezetesek, de sokan jöttek Tanyról, Ekeiről és jó egypáran Nagymegyerről is, hogy szemtanúi legyenek az apácaszakállasi szövetkezet nagy ünnepének és együtt megünnepeljék az idei bíkearatás első napját... Déli 12 óra Jelé jár az óra mutatója. Az ünneplők mind többen és többen lesznek, 1 lassan megtelik a szövetkezet tágas , udvara. Hangos beszélgetések és vi- j dám kacagások, hancúrozó gyermekhad huncut kiáltozásai, ez mind csak fokozza az ünneplő szövetkezetesek boldogságát. Az asszonyok csoportjában ott vannak a növényápolásban kima- \ gaslő eredményeket elért példásan dolgozó asszonyok, Lőrincz Mária, ifj. Mikus Gyuláné, idősb., Mikus Gyulátisztított önkötözőgépekkel, rajtuk a kezelők, a szocializmusnak vidám építői. Az ünneplők sorában ott van Vörös László is. Hetvenegyéves létére is fiatalosan mozog az emberek és az acélparipák között. Egyik leglelkesebb tagja a szövetkezetnek. Felgyűrt ingujjal, fejébe húzott kalappal büszkén sétál a gépek előtt, hol az egyik traktoroshoz,hol a másikhoz megy, hogy egy kicsit elbeszélgessen velük. Közben meg-megsodoríntja nagy bajúszát,olykor-olykor nagyot szív görbeszárú kis pipájából, s mindig mosolygó arcán ma is csupa öröm és vidám nevetés látható. — Itt van már Sztalinyec is, a traktoros is, na meg a fél falu, tehát indulhatnánk — rendelkezik a tömegben. Mindjárt a kaszálás és a tarW megtisztítása után megjöttek a traktorosok, hogy előkészítsék a földet a tarlókeverékek vetése alá. né, akik ezévben már több mint 2Út) munkaegységet szereztek, Zsemlye Károlyné, aki az ő 65 évével még szívósan és kitartóan dolgozik a közösség érdekében és egymaga megkapált 3 hektár cukorrépát. — Az ember sírni tudna örömében. Életemben nem volt még ilyen nagy ünnep. De jó lett volna, ha legalább már 20 évvel ezelőtt így dolgozhattunk volna közösen. — A szeméből legördülő könnyeit törölve, mosoly húzódik napbarnított arcára, mert szemei előtt látja a boldogságtól örömujjongó ifjúságot, a férfiak kőzött pedig fiát, Károlyt, akit annyi szenvedés és nyomor közepette nevelt,, de most már öröm tölti el, mert fiának biztosítva van jövője. Valamennyien, akik idejöttek Apácaszakállasra, egy gondolattal, egy cél érdekében jöttek és mindannyian a békéért harcolnak munkájukkal és a szövetkezet kifejlesztéséért, a szocializmus felépítéséért. Békearatás... ötéves tervünk negyedik évének békearatása. Nincs a szövetkezetben ennél nagyobb öröm és szebb nap a közösségi életben, mint az egész évi szorgalmas munka gyümölcsének a betakarítása és az aratás első napja. Ilyenkor a szövetkezet tagjait valami leírhatatlan határtalan lelkesedés és boldogság tölti el és hálával gondolnak a Szovjetunióra, amiért felszabadította az elnyomott parasztságot és szabadon, a felszabadult földön a nagyüzemi gazdálkodás formájában építhetik a boldogabb jövendőt. De hát hogyne örülnének valamenynyien, hisz munkájuk gyümölcsét már nem a grófok, földbirtokosok, kulákok bitorolják, mert minden: a nagytábla búzák, rozsok, árpák bőséges terméshozama az ő jobblétük és a közös vagyon gyarapodására szolgál. Azé a föld és annak gyümölcse, aki azt megműveli. A szakállasi parasztok jól dolgoztak, jól művelték a földet, a magot idejében a földbe tették, így az idei aratásnál bőséges terméseredményre is számítanak. Most ugyan még csak az őszi árpa került kaszálásra, de rövidesen hozzáfognak majd az embernyi magasságú telt kalászú rozsok, a dús, aranysárgára ért búzák, árpák és zabok begyűjtésére is. Egyre többen vannak már... A szomszéd falvakból jött szövetkezetesek átadva egymásnak a munkában nyert tapasztalatonat dz aratásról beszélgetnek. A férfiak e komoly beszélgetését az asszonyok és lányok vidám tereferéje teszt élénkebbé, melybe belevegyül az érkező Sztalinyec mono'tón zúgása. A Sztalinyec felsorakozik a virággal feldíszített traktorok mellé. Olyan ez a látvány, mint amikor az apa hazamegy a családi körbe Hét traktor aratásra készen, fényesen ki— Valami még hiányzik Vörös bácsi — szól. hozzá egy kék szerelőruhás. — Hű, a teremtésit, a kombájn, csakhogy az a hatalmas gép nem fér ám be a kapun. Így van ez öcsém, akik ezt a kaput építették, nem gondoltak arra, hogy mi lesz még itt valamikor, Arra se gondoltak, hogy mi ebben a faluban egyszer majd ilyen gépekkel dolgozunk, mint az a kombájn vagy ez a Sztalinyec. — De bizonyosan arra se gondoltak a gróf urak — feleli a kék szerelőruhás, — hogy a régi elmaradott falut, a volt cselédjeik, akik valamikor az ö földjeiken nyomorogtak, új szocialista faluvá építik szorgalmas munkájukkal. — Ügy van az bizony, azt még én is meg akarom ám érni, — mondja Vörös bácsi, s azzal a megszokott fiatalos mozgásával, de különben lassú léptekkel továbbmegy, mert nemsokára indul a menet és Vörös bácsinak a hordó sört kell vinni az aratók után, hogy ha megszomjaznak, jó habos sörrel olthassák szomjukat. A traktorosok röpgyűlési tartanak. A brigád-vezetők és a traktorállomás technikusa rövid magyarázatot ad mindenről, hogy az aratást sikerrel végezhessék ... harcoljunk minden szem gabonáért, sajátmagunk és országunk valamennyi dolgozójának jóléte függ attól, hogy terményeinket a legkisebb szemveszteség nélkül betakaríthassuk ... A röpgyűlés végét ér, a a traktorosok ajkukon a jelszóval „Sikeres aratással a világbékéért", felpattanak az acélparipákra és a gépek dübörögve elindulnak. A menet élén ünneplő szövetkezetesek mennek kaszákkal, felvirágzott zászlókkal és sarlókkal és megindul az ünneplő tömeg. A manifesztációs aratási menet végét a hatalmas kombájn zárja be. Nemsokára megkezdik az aratást... A halványsárga ősziárpa tábla előtt megállva, a traktorosok a szerelőkkel együtt pillanatok alatt üzembehelyezik a gépeket, az iskoláslányok „Drága föld, szülő hazámnak földje" dalát lassan túlharsogja az aratógépek zaja. — Jártasd meg üresen — hangzik a brigádvezető szav.a — Jó? — Mehet! Elindulnak... Traktorosok most arra gondolnak, hogyan esnek át a tűzRögtön utánuk vetőgépek mentek a földre. önkötözőgépek aratják a nagy tábla ősziárpát. Az idei ejsö aratást megtekintették a nagymagyari IV. középiskola tanulói is, akik ez alkalomból segítettek a kévehordásban.