Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-21 / 146. szám, szombat

hogy Ridgway Nyugat-Európában igen hasznos lehet, mert rendkívüli ismeretei vannak a háború irányi­tásának „jelenlegi módszereiben 1 Ridgwaynek az északatlanti egyez mény főparancsnokaként Európába küldése csak megerősíti azt, hogy az amerikai imperialisták a polgári lakosság kínzását és gyilkolását mérgesgázak és baktériumfegyverek alkalmazását tekintik „jelenlegi harci módszernek" ég hogy ezeket a módszereket Európában is alkal­mazni akarják. A francia és olasz hazafiak Ridg­way pestis-tábornok, a minden becsületes ember által megvetett gonosztevőnek, megérkezését orszá­gukon és nemzetükön elkövetett sér­tésnek tekintették. Ridgway tábor­nokot a felháborodás és gyűlölet hatalmas hulláma fogadta. A francia reakciós Kor­mány közvetlen amerikai nyomás, ra a rendőri terror örült támadásá. val válaszolt, hogy leszámoljon a franciaországi demokrata és béke­mozgalommal. A francia hazafiak százait börtönözték be indokolatla­nul és jogellenesen, köztük Jacques Duclost, Franciaország Kommunista Pártjának főtitkár-helyettesét é: André Stílt, a L'Humanité főszer, kesztőjét is. A rendőri akció folyta­tódik és naponta tartóztatják Je a francia nép hazafias fiait, a francia békevédelmi mozgalcm tagjait. Az egész rendőri apparátust bevetették, hogy megtörjék a haladj és demo­kratikus erők ellenállását a háborús politikával gzsmben. A francia mun­kásosztály a reiídőri önkényuralomra hatalmas sztrájkokkal válaszolt. A francia néppel együtt az egész világ dolgozói követelik Jacque.3 Duclos­nak szabadonbocsátását és a demo­kratikus jogok és szabadságok meg­újítását Franciaországban. A Cseh­szlovák Köztársaság nemzetgyűlésé­nek elnöksége néhány nappal ezelőtt egész népünk nevében tiltakozott Duclos képviselőnek nemrégen tör­tént bebörtönzése ellen és követelte annak szabadlábrahelyezését. Dolgo­zó népünk kifejezte telje s szolidari­tását a francia dolgozók igazságos karcával. A rendőrterror fasiszta módszereinek bevszstése Franciaor­szágban nem elszigetelt jelenség. A burzsoázia minden kapitalista or­szágban egyre nyíltabban igyekszik fasiszta módszerekkel megtörni a dolgozóknak az imperialista hábo­rús politikával szembeni ellenállá­sát. Ez az amerikai imperialistáit közvetlen beavatkozására történik, akik jól tudják, hogy a kapitalista országok polgárainak -milliói és mil­liói kelnek fel terveik ellen és gyű­lölik őket. Persz e az amerikai im­perialisták nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy hátországukat hason­ló módszerekkel és gonosz kalandor politikájuknak Európa nemzeteire való erőszakos rákényszeritésével megszilárdítják. Éppen a legutóbbi németországi események, Nyugat-Németország­nak a támadó atlanti egyezménybe való bevonása, valamint a koreai, franciaországi és a más országok­ban játszódó események fokozzák a békeszerető emberiség gyűlöletét, el­lenállását a háborús gyujtogatókkal szemben. A népi tömegek jól emlé­kezetükben tartják a világbéke lángeszű élharcosának Sztálin elvtársnak szavait, hogy nem lesz háború,. ha a nép kezébe veszi a béke megvédésé­nek ügyét és azt mindvégig védeni fogja. A néptömegek fokozódó ellenállá­sának hatása alatt elmélyülnek az uralkodó körökben fennálló ellenté­tek is, amelyek nem tudják titkolni félelmüket és bizonytalanságukat. Ezt a légkört jól kiemelte a New York Herald Tribúne, amikor azt ír­ta, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külpolitikája valóban borzalmas válsággal áll szemben. A New Statesman and Nation an­gol folyóirat azt írta, hogy a bonni és párisi szerződések megkötése azt jelenti, hogy Anglia újra kapitulált az Amerikai Egyesült Államok előtt. Sem az amerikai diplomaták leg­gondosabb rendezése, sem a fino­mabb vagy durva elnyomás módsze­rei, sem a nyugateurópai államok belügyeibe való beavatkozás nem fedheti el azt a tényt, hogy a Nyu­gat-Németországról szóló úgyneve­zett „általános szerződést'',-valamint Nyugat-Németországnak a támadó atlanti tömbbe való bevonásáról szóló háborús egyezményt ezen ál­lamok lakossága túlnyomó részének akarata ellenére parafálták és rati­fikálták. Itt az ideje, annak, hogy minden polgár, de még törvényho­zó testületek képviselői is tudato­sítják nagy felelősségüket a törté nelem előtt. Az a parlament, amely ezeket a német fasizmus megújítá­sáról szóló gyalázatos okmányokat ratifikálni akarná, nagy felelősséget vállal magára. A békeszerető embe­riség széles tömegei, a békevédők hatalmas és legyőzhetetlen világ mozgalmába tömörülve, minden esetben készek fokozni harcukat és kudarcba fullasztani azokat a fon­dorlatos szándékokat, amelyeket a háborús gyujtogatók a német fa­siszta hadsereg felújításával és a nyugatnémet nép rabszolgasorba döntésével kötnek össze. Németország szomszédságában élünk. Közös határaink vannak Nyugat-Németország amerikai meg­szállási övezetével is, ahonnan ál­landóan proccltáciús fondorlatok in­dulnak Köztársaságunk, népünk bé. kés építötörekvései ellen. A német fasiszta megszállás éveiben ejköve­tet náci álLatiasrágok még jól em­lékezetébe vannak vésve népünk­nek. Mindnyájan jól tudjuk, mily veszedelmet jelentett a történelem­ben számunkra a militarista, har c!®s Németország létezése. És jól ismerjük a nyugati imperialisták rabló vágyát is. Azért érthető, hogy Csehszlovákia népe a legnagyobb figyelemmel kíséri Nyugat-Németország fejlődé­sét és fel van háborodva afelett a vakmerő kísérlet felett, hogy a náci gyilkosok kezébe újra fegyvert akarnak adni. A CsXP Központi Bizottságának 1951 februári gyű­lésén Klement Gottwald köztáraasá. gi elnök részletesen foglalkozott Nyugat-Németország , . újrafelfegy. verzésének kárdésável és világo­san felvázolta a csehszlovák politi­ka irányvonalát ebben a kérdésben. Ettől az időtől kezdve köztársasá­gunk és. a Német Demokratikus Köztársaság között tovább szilár­dult a barátság és az együttmükö. dés. Megerősödtek és megnövelted, tek a demokrácia és a béke állásai is a német népben. Ma, polgáraink látják, hogy teljes mértékben tá­maszkodhatnak Németország de­mokratikus és haladó erőinek őszinte együttműködésére, amely erek napról napra erősebbek, ame. lyek ma a békeharc világarcvona­lának előretolt szakaszán állanak és amelyek rendületlen tömegharcot folytatnak a gyalázatos különszer­ződés és az amerikai milliárdosok­nak a német nácikkal szőtt alja® összeesküvése ellen. Wilhelm Piecknek, a Német De­mokratikus Köztársaság elnökének, a Csehszlovák Köztársaságban tett hivatalos látogatása, valamint Klement Gottwald köztársasági elnökünk berlini láto­gatása, a csehszlovák-német kap­csolatok fordulatszerű fejlődésének és barátságának manifesztálása volt, amely fejlődés a békeszerető német állam létezésével vált lehe­tővé, amely a történelemben először írta pajzsára a békeharc és a nem. zetek közti barátság jelszavát. Ar. ra, hogy az egész csehszlovák-né­met határ a béke és a szomszédi együttműködés határává váljon, egész Németországot egyesíteni kell békeszerető és demokratikus alapon és ezzel a Németországgal igazsá­gos békeszerződést kell kötni. Gott­wald elvtársnak az ötéves terv fel­adatainak felemeléséről szóló irány­elve alapján, Köztársaságunk dol­gozó népe folytatja építő igyekeze­tét, hogy szorgalmas munkájával a legnagyobb mértékben hozzájáruljon Köztársaságunk védelmi képességé­nek fokozásához, politikai és gazda­sági erejének további megszilárdí­tásához, lakossága jólétének továb­bi növeléséhez. Hatalmas, nagy szö­vetségesünkre és barátunkra, — a Szovjetunióra támaszkodva — szo­osan felzárkózva Pártunk és kor­mányunk, Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnök köré, folytatjuk szocializmus építésének munkáját, rohamos ütemben fejlesztve a ter. melőeröket a munka minden sza­kaszán. Nem kételkedünk abban, hogy népünk a világbéke veszélyez­tetésére, a német nácizmus és míli. tarizmus felújítására, a világbéke fenntartásáért folytatott küzdelem fokozásával, gazdasági és politikai A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének levele az alsóházhoz, London Westminster, — a Francia Köztársaság nemzetgyű­léséhez, — az Olasz Köztársaság képviselőházához és szenátusához, — a Jtelga királyság képviselőházához, — a Holland királyság — és Luxemburg ' nagyhercegség képviselőházához 1952 május 26-án az Egyesült Ál­lamok Nagy-Britannia és Franciaor­szág külügyminiszterei Bonnban alá­írták Adenauerrel az úgynevezett keretszerződést. Egy nappal azután Franciaország, Olaszország, Bel­gium, Hollandia, Luxemburg és a nyugatnémet bábállam képviselői Párizsban aláírták az úgynevezett európai védelmi közösségről szóló szerződést. Ezek a szerződések egész tartalmuknál és irányzatuknál fog­va háborús szerződések. Céljuk azon agresszív militarista és fasiszta kö­rök hatalmának felújítása, amelyek a főagresszorok voltak a második világháborúban, valamint a remilita­rizált Nyugat-Németország betngla­lása a támadó Atlanti-tömbbe. Az aláírt keretszerződés, amely az amerikai imperializmusnak a német nácizmusnak és revanslzmusnak bű­nös összeesküvésén alapul, az euró-" pai béke közvetlen veszélyeztetését jelenti. Az úgynevezett „európai vé­delmi közösség" katonai konglomerá­tum megalakításinak elleplezésére irányuló manőver, amely konglome­rátumban az amerikai imperializmus fő pillérének n német fasiszta hadse­regnek kell lennie, amelyet volt hit­lerista tábornokok vezetnek. • Hogy kikényszerítsék n nyugat­európai törvényhozó testületek bele­egyezését, hogy elnémítsák Nyugat­Európa nemzetei spontán tiltakozá­sának viharát, amely nemzetek vi­lágosan tudatosítják a német milita­risták legagresszívebb köreivel való amerikai koalíciónak támadó jelle­gét; az amreikai imperialisták min­den eszközzel igyekeznek a néptö­megeket a hazugság hálójával befon­ni és figyelmüket elterelni az euró­pai béke veszélyeztetésének igazi okáról. Európa nemzeteinek békéjét, biz­tonságát és függetlenségét veszé­lyezteti az amerikai imperializmus könyörtelen terjeszkedése és világ­uralomra törekvése. Az európai nem­zeteket Veszély fenyegeti a német militarizmus és revánsizmus felújítá­sával a bonni különszerződés követ­keztében. Az úgynevezett közös védelem ürügye alatt az amerikai imperialis­ták új támadó háborút készítenek elő. A nyugateurópai országok reak­ciós kormánykörei segítségével eze­ket az országokat katonai csapataik­kal megszállják és beavatkoznak bel ügyeibe. A nemzetek számlájára fel­használják területüket és igyekez­nek őket magukat is felhasználni világuralmi céljaik előkészítésére és megvalósítására. A nyugateurópai országokat így megfosztják állami szuverénitásuktól, lábbal tiporják az európai nemzetek ezeréves hagyo­mányait és nemzeti büszkeségét. Háborús céljaik érdekében az euró­pai államokra előnytelen szerződése­ket kényszerítenek, amelyek ez álla­mok gazdaságát tönkreteszik. Ugyanilyen ürügy alatt az Atlanti­egyezmény tagjaira és más államok­ra mesterséges korlátozásokat kény­szerítenek, amelyek megrontják a normális békés gazdasági kapcsola­tokat. Emellett az amerikai monopoliumok érdekében vámkorlátozások és meg­különböztetések politikáját folytat­ják saját úgynevezett szövetsége­seikkel szemben is. És végezetül hit­lerista tábornokok vezetése alatt ál­ló német fasiszta hadsereg felújításá­val és német revansisztákkal való összeesküvésükkel veszélyeztetik az európai békét é» ezzel az úgyneve­zett európai védelmi társulatról szó­ló egyezmény résztvevőinek bizton­ságát és békéjét is. Nyugat-Európa nemzetei e Veszély nek teljesen tudatában vannak. Már maga az a tény, hogy biztosítékokra van szükség, amely biztosítékokat az úgynevezett európai védelmi tár­sulni tagállamai követelnek nyugat­német partnerüktől, ezen vazallus rendszer jellegéről tanúskodik, amelyben az amerikai tervek sze­rint a megújított német fasiszta had­seregnek a fenyegető ököl szerepét kell játszania a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal szemben és a csendőr szerepét a nyugateurópai nemzetekkel szem­ben. Franciaország, Belgium, Hollan­dia és Luxemburg határain és terü­letein, amelyeket az amerikai impe­rializmus háborús ugródeszkájává tettek, a tankokkal, repülőgépekkel és hadihajókkal felfegyverzett fel­újított náci Wehrmacht hadosztá­lyait akarják széthelyezni. Amint ma már nyíltan bevallják a „keretszerződés és az úgynevezett európai Védelmi közösség" szerzői, nemcsak Európa békeszerető nemze­tei ellen irányuló háborús csoporto­sulásról van szó, hanem egyszer­smind a nyugat-európai nép békés erőfeszítései, demokratikus jogai és szabadsága elleni intézkedésekről is. A nyugateurópai hazafiakat, akik már most a rendőr-önkény áldozatai, az a veszély fenyegati, hogy az úgy­nevezett európai védelmi közösség keretében a nyugat-német csopor­tokban Lidice és Oradur SS-ista gyil­kosai lépnek fel velük szemben. Anglia, és Franciaország képvise­lői egyszer már siettek a német mi­litarizmus és imperializmus képvise­lőihez, hogy egyezményt kössenek velük, és ez támadó háború kirob­bantásához vezetett. A kritikus 1938­as évben Hitlerrel szégyenteljes egyezményt kötöttek, amelynek ál­dozata nemcsak Csehszlovákia volt. A kommunizmus ellenes jelszavak alatt a „nyugati civilizáció" védelmé­nek ürügye alatt és abban a törek­vésben, hogy egyengessék a német támadás útját Kelet felé és a Szov­jetunió ellen, Münchenben egyez­ményt kötöttek, amelynek következ­ményei katasztrofálisak voltak egész Európára. A béke megvédéséről szó­ló kijelentést, amellyel Chamberlain és Daladier Münchenből visszatértek, nemsokára az ágyúk dörgése követ­te. Ma a nyugat-európai országok népe már nem hisz a hamis békeígé­reteknek, amelyekét müncheni elő­deik példája nyomon a bonni és pá­rizsi háborús egyezmények szerzői tesznek, és meghiusítja terveiket. Az európai nemzetek^-biztonságá­nak és az európai békének biztosítá­sához .szükséges, hogy igazi béke­szerződést kössenek az egységes, de­mokratikus és független Németor­szággal. Egyedül a háborús előkészü­letek és a gazdasági megkülönbözte­tések amerikai politikájútól való el­térés teszi lehetővé az európai nem­zetek közötti normális gazdasági és kulturális kapcsolatok kifejlődését, tekintet nélkül gazdasági és szociális rendszerük különféleségérc. Egyedül a nemzetek közötti együttműködés békés politikája, beleszámítva az egységes demokratikus, békeszerző­dést a független Németországgal, biztosithatja a nyugateurópai orszá­gok békéjét és jólétét, amelyeket oly súlyosan sújtott az első és második világháború. A Szovjetunió kormányának a Né­metországgal Való békeszerződésre tett javaslatai és e békeszerződés előkészítésének gyors megtárgyalá­sára tett javaslat az Egyesült Álla­moknak, Nugybritannlának és Fran­ciaországnak ezen békés célokhoz vezető legjobb utat mutatják. A csehszloiák nép akaratát fejez­ve ki, amely erejét országa békés felépítésére és hazája elszánt védel­mére összpontosítja a háborús táma­dások ellen, a csehszlovák köztársa­ság nemzetgyűlése Önökhöz fordul azzal a sürgető figyelmeztetéssel, hogy a három nagyhatalomnak Nyu­gat-Németországban folytatott poli­tikája következtében az európai bé­ke komoly veszélyében forog és fel­hívja Önöket, hogy nemzeteik békés érdekeivel összhangban teljes hatá­rozottsággal utasítsák el a háborús szerződések amerikai politikáját, iiogy teljes súlyukat vessék latba a négy nagyhatalom képviselői össze­jövetelének haladéktalan összehívá­sáért, a Németországgal való rendes békeszerződés megkötésére tartandó békekonferencia gyors összehívásá­ért és az európai normális béltekap­csolatok helyreállításáért. A csehszlovák nép az Önök orszá­ga népének üdvözletét küldi és azt az őszinte kívánságát, hogy harcuk a békéért és a nemzetek közötti bé­kés együttműködésért sikeres le­gyen. erejének, valamint Köztrsaságunk védelmi képességének még nagyobb igyekezettel való fokozásával vála­szol. Nem kételkedünk abban, hogy né­pünk becsülettel teljesíti a köteles­ségeket, amelyek a mai helyzetben köztársaságunkra, mint a világbé­ketábor előretolt bástyájára hárul­nak, amelynek élén a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok legyőzhetet­len Szövetsége áll, és amelyért a béke első zászlóvivője, nagy bará­tunk és tanítónk, Sztálin elvtárs vezet. Minden európál nemzetnek létérfleke a német kérdésnek a szov­jet javaslatok értelmében való bé­kés megoldása. A német nácizmus és militarizmus felújítása és az amerikai monopolistáknak a német nácistákkal és tábornokokkal való paktálása, nem kevésbbé veszélyez­teti Nyugat-Európa országait, mint Kelet-Európa országait. Eritiek a paktálásnak következményeit Nyu­gat-Európa népei mér ma érzik és naponta egyre jobban érezhetik sa­ját bőrükön. Amikor 1938 ban Cseh­szlovákiának müncheni elárulásával a nyugat igyekezett kelet felé irá­nyítani a hitlerista támadást, meg. győződött arról, hogy elsősorban saját rftagát csapta be. Ma ezeknek az államoknak kormánykörei igye­keznek megismételni ezt a hamis játékot. Háborús szövetséget kö­töttek. De milyen az a szövetség, ahol egyik a másiknak biztosítéko­kat kell, hogy nyújtson? Tehát Nyugat-Európa népeinek éppen úgy, mint. Kelet-Európa né­peinek legfelsőbb érdeke, hogy ren­des békekapcsolatokat vehessenek fel az egységes békeszerető Német­országgal, hogy békében dolgozhas­sanak és fejleszthessék a békés gaz­dasági kapcsolatokat, megkülönböz­tetés és korlátozás nélkül, a javak egymásközti kölcsönös szabad ki­cserélésével gazdasági és szociális rendszerükre való tekintet nélkül. Ez az a reális távlat, amelyet a Németországgal való békeszerző­désre tett szovjet javaslatok nyúj­tanak. Ez az európai béke távlata. Olyan távlat ez, amelyért harcolni kell. Ez a harc mindenütt kifejlődik és hatalmas méreteket ölt. A béke­szerető emberiség az egész világon azon az egységes nézeten van, hogy a bonni és párizsi, az illető nemze­tek akarata ellen megkötött szé­gyenteljes szerződéseknek nem sza­bad hatályba lépniök és nem szabad őket ratifikálni. A harc elsősorban magában Németországban fokozó, dik, amelynek népe történelmi fe. lelősséget érez. A harc > rohamosan terjed Franciaországban is, amely­nek hös népét a legjobban alázta I meg a francia korsnánynak az ame­rikai imperializmus és a német ná­cizmus előtti' behódolása. A harc fejlődik Angliában is, amely ameri­kai repülöbázissá vált és amelynek érdekeit lábbal tiporják az ameri. kai imperialisták. Rohamosan fej­lődik a harc a gyarmati és félgyar­mati országokban, amelyek népei szabadon akarnak élni önálló és független államaikban. Népünk teljes mértékben felfogja nagy történelmi felelősségét. Nem kételkedünk abban, hogy a tisztelt Nemzetgyűlés világosan és egyér. telmüen kifejezi népünk tiltakozását a törvénytelen, úgynevezett általá­nos szerződés ellen, valamint az úgynevezett „európai védelmi kö. zösségröl", azaz a megújított náci­hadseregnek a támadó atlanti tömb­be való bevonásáról szóló háborús egyezménye ellen is, hogy kifejezi népünk szilárd eltökéltségét, hogy a Szovjetunió vezetésével folytatja a békeharcot, védi és megvédi ha­zája függetlenségét. Szeretett elnö. kének, Klement Gottwaldnak veze­tésével népünk minden erejéből hozzájárul ahhoz, hogy a szovjet kormány javaslatainak alapján lét­rehozzák az egységes, békeszerető, demokratikus és független Német­országot és hogy igy megvédjék az európai és a világbékét. A Szovjetunióval, a nagy Sztálin­nal az élen, a béke ügye győzedel­meskedik.

Next

/
Thumbnails
Contents