Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-21 / 146. szám, szombat

4 UJSZO 1952 június 21 A TASS iroda beszámolója a venezuelai kormány törvénytelen eljárásáról A jugoszláv dolgozók harcosnak a nemzetközi tőke ügynökei elíen A Szakszervezeti Világszövetség kimutatta, hogy a titóista szakszer­vezetek a jugoszláviai kapitalista gazdaság, visszaállítása tervének szolgálatában állnak. Ezek a tervek nyomort hoztak a jugoszláv dolgo­zóknak és ez a titóista szakszerve­zeti árulásnak egyik következmé­nye. Az ipari és mezőgazdasági dol­gozók, valamint a tisztviselők hely­zete Jugoszláviában állandóan rom­lik. Ugyanakkor azonban növeke­dik ellenállásuk a titóista kormány nyomorpolitikájával szemben. Jugoszláviában a bérszínvonal na­gyon alacsony. A munkások nagy részének bérét mintegy napi 125 dinárban rögzítették. Ezek a nyo­morbérek hasonlóak azokhoz, ami­lyeneket a gyarmati kizsákmányo­lók fizetnek a félgyarmati országok dolgozóinak. Európában hasonló nyomorbérek vannak a monarcho­fasiszta Görögországban és a fran­cóista Spanyolországban. 1951 no­vemberétől a villanyáram díja, a vasúti és a villamosjegyek, stb., a posta díjszabása körülbelül 300 százalékkal emelkedett Jugoszláviá­ban. Titóék azt akarják, hogy a dol­gozók fizessék meg fegyverkezési politikájukat. 1951 vége óta a jugo­szláv városi és falusi dolgozók élet­feltételeinek újabb erős romlása észlelhető. Jugoszlávia belső hely­zetének fejlődése világosan mutat­ja, hogyan válik ez az ország a kapitalista világ alkotó részévé és egészen természetes, hogy a kapita­lizmus általános válsága is sújtja. Az a bérrendszer, amelyet a titóista kormány erőltet, arra a fasiszta rendszerre emlékeztet, amelyet Pé­tain kormánya akart bevezetni Franciaországban 1940—1944-ben a hitleri megszállás idején. Amióta Jugosz''via a nemzetközi monopóliumok ellenőrzése alá ke­rült, az országban semmiféle haladó szociális politikát nem folytatnak. A jugoszláv gazdaság szocializmu­sáról szóló titóista frazeológia nem egyéb, mint a hitleri nemzeti szo­cializmus frazeológiájának ismét­lése. A titóista szakszervezetek ugyan­azt a szerepet játsszák, minit a hírhedt dr. Ley-féle náci munka­front. A jugoszláv dolgozók azon­ban határozottan ellenszegülnek en­nek a rendszernek, amely nem az ö rendszerük. Ez nyugtalanítja Titóé­kat. Tito nemrég személyesen meg­látogatta a jugoszláv szakszervezeti kongresszust; beszámolót is tar­tott. Olcsó demagógiájával azonban nem tudta eltitkolni saját csődjé­nek beismerését. Kénytelen volt be­vallani, hogy a titóista kormány „még nem keltett elég öntudatot a dolgozókban arra, hogy a közérde­ket saját érdekeik elé helyezzék; ebben rejlik legnagyobb nehézsé­günk." Valóban ez a legnagyobb nehéz­ség Tito és a Gyuro Szalaj-féle szakszervezeti vezetők számára. Ez árulásukból fakad, amelyet a szo­cializmus ügye és az általuk elnyo­mott dolgozók tömegei ellen követ­nek el. Jugoszláviában a munkások és parasztok mindjobban látják azt a szakadékot, amely saját érdekeik és a titóisták érdekei között tátong. Ha a jugoszláv szakszervezetek védelmeznék a dolgozók érdekeit, akkor valóban a munkásosztályt szolgálnák. De a jugoszláv szak­szervezetei: mai vezetői ellenséges magatartást tanúsítanak a munká­sok harcaival szemben, amelyeket jogaikért folytatnak. A jugoszláv szakszervezetek mai vezetői arra törekszenek, hogy akadályozzák a jugoszláv dolgozóknak a közös ügyért az egész világ dolgozóival együtt vívott harcát. A nemzetközi szakszervezeti moz­galom erész történetében kevés példa van olyan árulásra, amelyet össze lehetne hasonlítani a mai Ju­. goszlávia titóista szakszervezeti ve­zetőinek árulásával és erkölcsi süllyedésével. A jugoszláv dolgo­zók azonban hűek a Szakszervezeti Világszövetséghez. Ma Szalaj és társai darabokra tépték kötelezettségeiket, amelye­ket a nemzetközi munkásmozgalom előtt vállaltak. Vállvetve haladnak Irving Brown-nal, az amerikai im­perializmus európai ügynökével, a A venezuelai rendőrség minden alap nélkül letartóztatta N. P. Jaku­sevet, a szovjet nagykövetség mun­katársát, feleségével együtt és sértő módon járt el L. V. Krilov venezue­lai ideiglenes szovjet ügyvivővel szemben. A szovjet kormány ezért, mint a június 14-én közzétett szov­jet jegyzék már közölte, megszün­tette a kapcsolatokat Venezuela kor­mányával. A hírek szerint a venezuelai kor­mány ez idö szerint egész sor újabb törvénytelen intézkedést tett a szov­íet nagykövetség ellen: Gépfegyverrel felszerelt rendőrök­Az utóbbi napok folyamán Nyu­gat-Németországban a dolgozók tíz­ezrei szavaztak a különszerződés ellen és a békeszerződés gyors meg­kötése mellett. Igennel szavazott a többi között a „Prosper H.", a „Werne" és a „Nordstem" bányák 2646 bányásza, valamint a Wisburg. Meiderich kohómü vasöntödéjének munkásai is. Essenbergben és Wa­chenheimersortban 23 tankmotor­hajő és vontatószemélyzete is a különszerződés ellen és a békeszer­ződés mellett szavazott. A személy, zet tagjai feladatukként azt jelöl­ték meg, hogy az egységes Német, országban az összes német folyókon újból a békés gazdaság fejlesztése érdekében dolgozhassanak. A Dannenbaum bánya 1500 dol­gozója nevében az üzemi tanács és a szakszervezeti bizalmiak egyhan­gúlag elhatározták, hogy harcolnak a különszerződés ellen és a béke­szerződés megkötéséért. Kasselban a Withof finomteohni­kai üzem dolgozóinak 96%-a szava­zott a különszerződés ellen és kö. vetelte a nyugatnémet szakszerve­zeti szövetség kaisseli szervezetétől, hogy azonnal tegyen intézkedéseket az Adenauer által aláírt háborús szerződések ratifikálásának meg­akadályozására. A közüzemi, szállítási és közieke. dési dolgozók szakszervezetének wieburgi taggyűlésén egyhangúlag a különszerződés ellen és a béke­szerződés mellett foglaltak állást. Überauban a polgármester újbóli megválasztásakor rendezett ünnep­ség alkalmával a városháza előtt összegyűlt dolgozóknak feltették a kérdést: „Kívánják-e a békeszerző, dés megkötését és ellenzik­e a kü­lönszerződést?" Az összes résztve­vők igennel válaszoltak és percekig tartó tapssal ünnepelték a népsza vazás eredményét. * Németország nemzeti demokrata pártjának IV. kongresszusán a párt elnöke, dr. Lothar Bolz „A német nép úr akar lenni egész Németor­szágban" címmel előadást tartott. Rámutatott arra, hogy a nép csu. pán 'akkor szuverén, ha független ós legmagasabb hatalommal rendel­kezik a nemzet sorsáról való dön­tésben, ha korlátlan lehetősége van az egész nemzet életfontosságú kérdéseit megoldani saját területén, saját akarata szerint. Alapot adni a német nép e külső és belső szuve­renitásának, ez a lényege a Német, országgal való békeszerződés alap­elveiről tett szovjet javaslatnak. A nemzeti fegyveres erök jelentik az egyik előfeltételét és az egyik is­mérvét a nemzetek szuverenitásá­nak. Még soha és sehol nem tartot­tak egy nemzetet szuverénnek, ha nem volt joga saját nemzeti fegy. veres erőkre. Bolz megemlékezett a Szovjet, uniónak a nemzeti fegyveres erők szakadár vezetőkkel és a reakciós szindikátusokkal és ipindent elkö­vetnek, hogy befeketítsék és rágal­mazzák a Szakszervezeti Világszö­vetséget. De a jugoszláv dolgozók nem egyeztek bele „szakszervezeti" veze­tőik árulásába. Teljes épségben megőrizték bizalmukat a Szakszer­vezeti Világszövetség iránt, mint kel vette körül a szovjet nagykövet­séget; Megszüntette a nagykövetség kap­csolatát a külvilággal és megfosztot­ta a nagykövetséget a szovjet kül­ügyminisztériummal való normális lérintkezég lehetőségétől; Megfosztotta a nagykövetség munkatársait attól a lehetőségtől, hogy beszerezzék a szükséges élelmi­szereket. A TASS felhatalmazást kapott annak közlésére, hogy a szovjet kor­mány — a venezuelai hatóságoknak a szovjet nagykövetséggel szemben megnyilvánuló újabb durva önkényé­megalakításáról szóló javaslatáról és kijelentette: A Szovjetuniónak ez a javaslata azon a meggyőződésen alapul, hogy a valóban szuverén nemzet, amelynek függetlenségét, egyenjogúságát és önrendelkezési jogát nem tiporják lábbal, sem ide­gen, sem saját vezérek, nemzeti fegyveres erőit mindig csupán a bé­ke védelmére és békés munkája gyümölcseinek védelmére fogja használni és sikerrel fogja megaka­dályozni azt, hogy idegen érdekek­ért háborúba sodorják. Németor­szágban mindazok, akik szeretik hazájukat és a békét, a békéért, Németország szuverenitásáért, a nemzeti fegyveres erőkért harcol­nak. Az amerikai háborús gyújto­gatók a nyugatnémet revansisták­kai együtt a háború mellett, az amerikai védnökség mellett, az „eu­rópai hadsereg" megalakítása érde- | A Német Demokratikus Köztársa­ság demokratikus tömbje, amely ma­gában egyesíti az összes antifasiszta pártokat és f/zervezeteket, a néme* demokratikus katonaság nemzeti fegyveres erőinek megalakítása mel­lett foglalt állást. A csehszlovák nép ebben a hatá­rozatban teljes megértéssel a béke védelmének nagy megerősödését lát­ja legközelebbi szomszédságunkban. Németország demokratikus erőinek ebben az elhatározásában annak ki­fejezését látja, hogy meg akarják védeni a békét és fegyveres kézzel is szembe akarnak szállni az agresz­szív új hitleri hadsereg minden tá­madásával, amelyet a Német Demo­kratikus Köztársaság határain, a mi sumavai határainkon Ridgway pes­tistábornok akar felállítani. A demokratikus tömb határozatá­nak tisztán védelmi jellege szemmel­látható. Óriási' erőfeszítéseket tettek, hogy megszüntessék Nyugat-Német­ország remilitarizálását. Csak akkor, amikor aláírták a ,,keretszerződést" és amikor Nyugat-Németországban megkezdődött a nagyméretű remili­tarizálás, osak akkor tárgyalnak a német nép demokratikus képviselői az elkerülhetetlen védelmi intézkedé­sekről. Mindennek ellenére tovább folyik a határozott harc Németország egyesí­téséért, az igazságos békeszerződés­ért, az amerikai-hitleri háborús ter­veknek elhárításáért Nyugat-Né­metországban. A szovjet kormány javasla­tai továbbra is a német kérdés békés megoldásához vezető utat jelentik. Aki meg akarja őrizni a békét, kell, hogy el legyen szánva azt meg­védelmezni fegyverrel a kezében is. Csak az ilyen beszédből értenek a háborús gyújtogatok. Aki a támadó­kat kérlelni akarná vagy könyörögni nekik, aki nem tenne reális intézke­déseket a béke megvédésére, az tá­mogatja a támadókat és felbiztatja őket. ahogy a Szakszervezeti Világszö­vetség is teljés mértékben bízik a jugoszláv munkásosztályban és a nemzetközi proletariátus is kifejezi szolidaritását irántuk. Ennek a szo­lidaritásnak a tudata mérhetetlen erőt önt a jugoszláv dolgozókba és még elszántabb harcra ösztönzi őket a titóista elnyomók ellee. (A bolgár Trud-ból.) r e való tekintettel — a csehszlovák kormány közvetítésével Csehszlová­kia venezuelai követén keresztül kö­vetelte a venezuelai kormánytól, függessze fel törvénytelen intézke­déseit a szovjet nagykövetséggel szemben és figyelmeztette, hogy e törvénytelen cselekedetek következ­ményeiért minden felelősséget Vene­zuela kormányára hárít. A szovjet kormány arr a is figyel­meztette Venezuela , kormányát, hogy Venezuela moszkvai nagykö­vetségével szemben ellenintézkedé­seket foganatosítanak, ha a vene­zuelai kormány nem szünteti be törvénytelen cselekedeteit. kében foglalnak állást. Ezért emel­nek kifogásokat a Német Demokra­tikus Köztársaság javaslatai, s a Szovjetunió békejegyzékei ellen. Ezen alapul egész politikájuk, amely világosan kifejezésre jutott a hábo­rús „keretszerződés" aláírásában és az úgynevezett „európai védelmi közösségről" szóló szerződés aláírá­sában. A német munkásosztállyal szövet­ségben haladunk utunkon az egység és a béke Németországának kiépí­téséhez, a független Németország, a hatalmas Németország kiépítésé­hez. A német munkásosztállyal szövetségben, a Szovjetunió nemze­teivel való szövetségben Németor­szágért és a békéért harcolunk. Vé­gezetül Lothar Bolz kijelentette: ,,A német nép úr akar lenni egész Né­! metországbarí és egész Németország I ura is lesz!" Népünk üdvözli a Német Demokra­tikus Köztársaság népének elszánt­ságát, amellyel a békét meg akarja védelmezni a támadók ellen. A mi népünk ugyanilyen elszántsággal telt. A mi védelmünk életérdekei egyez­nek a Német Demokratikus Köztár­saság életérdekeivel, az összes béke­szerető németek érdekeivel. Az NDK népének elszántsága — amint az a demokratikus tömb határoza­tában kifejezésre jut — hogy meg­teremtse a béke és hazája védelmére saját demokratikus fegyveres erőit, a béke óriási frontjának, amelyet a le­győzhetetlen Szovjetunió vezet, óri­ási megerősödését jelenti. É s milyen katonaság lenne éz? A német történelemben első ízben állí­tanak fel népi katonaságot, amelytől nemzeteinknek nem kellene félniök, olyan fegyveres erőket, amelyeknek nem volnának semilyen hódító cél­jaik. Ezek a fegyveres erők azon Német Demokratikus Köztársaság fegyveres erői lesznek, amely szakí­tott az összes előző német kormá­nyok hódító politikájával és amely a mi népi demokratikus köztársasá­gunkkal való barátságát Wilhelm Pieck elnöknek prágai látogatásával ég Klement Gottwald elnöknek berli­ni látogatásával pecsételte meg. Kle­ment Gottwald elvtárs Berlinben azt mondotta: "„Igen, Európa történelmében elő­ször létezik olyan német állanr, amely pajzsára a békeharcot és a nemzetek közötti barátságot írta fel. Az ilyen szoniszád állam olda. Ián büszkén haladunk és jó, önzet­len barátja akarunk lenni. Vele együtt akarunk harcolni a világbé kéért, vele együtt akarunk dolgozni népünk és a jövő nemzedék javáért és boldogságáért." Ha a NDK demokratikus tömbje döntésének értelmében a további fejlődés megköveteli a német demo­kratikus fegyveres erök megalakí tását, világos, hogy ezek az erők a béke örségét szaporítják az ame­rikai hitleri katonaság hódító ter­veivel szemben Nyugat-Németor­szágban. A német nép képviselőinek hatá­rozata további bizonyítéka annak, hogy az amerikai hitleri agresszió Európában az ellenállás új óriási erőit kelti életre, felszítja a béke védők határozottságát, megerősíti a béke erőinek fölényét. Fajon elvtárs beszéde a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén A Francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága a Párizs-környéki Gerenevilliersben M. Cachin elnök­lete alatt összeült. Az ülésen Etien­ne Fajon, a Politikai Bizottság tag­ja mondott beszámolót a Francia Kommunista Párt működéséről és feladatáról. Beszédében részletesen kitért az el­múlt hetek és napok eseményeire és rámutatott: a jelen pillanat döntő kérdése a Franciaország nemzeti függetlenségéért és a békéért folyta­tott harca. Emlékeztetett Thorez elv­társnak 1945 elején tett kijelentésé­re: „Franciaország felvirágoztatása nem egyetlen pártnak, hanem a fran­cia férfiak és nők millióinak, az egész országnak feladata." — Ez ma is érvényes a nemzeti függetlenség visszaszerzéséért és a békéért foly­tatott harcra. A francia férfiak és nők milliói­nak közös küzdelme kivívja Duclos elvtárs szabadonbocsátását, letöri a fasiszta összeesküvést, elhárítja országunkról a katasztrófát, hely­reállítja nemzeti függetlenségün­ket és megteremti a demokratikus kormány megalakulásának fölté­teleit — mondotta Fajon elvtárs. Fajon elv­társ jelentése után részletes vita in­dult meg. A vita végén egyhangú határozatot hoztak a párt irányvo­naláról, ezenkívül felszólították a párt minden szervezetét, hogy már most szervezzék meg iparáganként, megyénként, járásonként, helységen­ként a tiltakozó napokat, tüntetése­ket és különféle akciókat Jacques Duclos, André Stil és a többi bebör­tönzött hazafi szabadonbocsátása érdekében. Lecoeur elvtárs, a Kommunista Párt titkára ezután a Központi Bi­zottság örömét fejezte ki az Etien­ne Fajon beszámolójára adott egy­hangú jóváhagyás felett. Beszéde so­rán hangoztatta: Nemcsak szavak­ban, hanem mindennapi viselkedé­sünkben is meg kell mutatnunk, hogy pártunk, a Francia Kommunis­ta Párt, Franciaország első pártja, meg tudja szervezni a háború erői és a megtorló erők ellen irányuló har­cot, hogy tömöríteni tudja a békére, a nemzeti becsület és a nemzeti füg­getlenség védelmére kész erőket. Koreai Siadiielentés A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főpa­rancsnoksága jelenti június 19-én, hogy szerdán, június 18-án a népi hadsereg egységei szoros együttmű­ködésben a kínai népi önkéntes csa­patokkal, az összes frontokon sikere­sen visszaverték az amerikai-brit intervenciósok és a ü-szin-mani csa­patok támadásait és súlyos ember­és anyagveszteséget okoztak nekik. A nyugati fronton Szinhenli járás­ban már néhány nap óta tartanak a heves harcok. A népi csapatok erős tüzérségi tűzzel visszaverték az el­lenség összes támadásait és sikeres ellentámadással körülzárták és tel­jesen szétzúzták a támadó ellenséges egységet. Ezekben a harcokban két nap alatt több mint ezer ellenséges katonát és tisztet megöltek, megse­besítettek, illetve elfogtak és öt el­lenséges tankot elpusztítottak, illet­ve megrongáltak. A középső frontszakaszon a Csor­vontól északra eső körzetben a 7. amerikai hadosztály egyik zászlóalja és a li-szin-mani hadsereg 9. hadosz­tályának csapata tankok támogatá­sával hat ízben heves támadást in­tézett a népi csapatok állásai ellen, azonban sikeresen visszaverték-őket. Az ellenség visszavonult és a harcté­ren több mint 120 halottkt, 12 tábo­ri ágyút, 15 puskát és 1 lángszórót hagyott. Gimszen körzetbek két el­lenséges csapat támadást intézett a népi csapatok védelmi állásai ellen, azonban visszaverték őket. Az ellen­ség 65 halottat vesztett. A keleti fronton a népi csapatok tüzérségi tűzzel meghiúsították- az ellenség valamennyi felderítő kísér­letét. A gyalogság nem volt műkö­désben. Június 19-én a néphadsereg lég­elhárító tüzérsége és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek 3 ellenséges repülőgépet lőttek le, amelyek résztvettek békés falvak barbár bombázásában és gépfegyve­rezésében. Nyugat-Németországban a dogozók a különszerződés ellen és a békeszerződés gyors megkötése mellett szavaznak A német nép el van szánva a béke megvédésére

Next

/
Thumbnails
Contents