Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-21 / 146. szám, szombat

\ Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 június 21, szombat 2 Kčs V. évfolyam, 146. szám c/t mai számban: A Csehszlovák Köztársaság neemzetgyfilésének levele (3. old) A TASS iroda beszámolója a venezuelai kormány törvény­telen eljárásáról ( 4- oI Ü> Fajon elvtárs beszéde a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén. (4. old.) Hogyan biztosítja az érsekújvári járás a begyűjtési terv­egyenletes teljesítését (5. old.) A csehszlovák nép tiltakozik az általános szerződés és az úgynevezett európai védelmi közösségről szóló szerződés ellen Pénteken, június 20-án, délelőtt összeült a Csehszlo­vák Köztársaság Nemzetgyűlése, hogy megtárgyalja az úgynevezett európai védelmi közösségről szóló szer­ződéssel és az úgynevezett általános szerződéssel ösz­szefüggő külpolitikai kérdéseket. Az ülésen résztvettek a kormány tagjai, élükön An­tonin Zápotocký kormányelnökkel, Jelen voltak továb­bá a prágai diplomáciai testület tagjai, a Csehszlovák BékeVédelmi Bizottság és a dolgozók képviselői. A plenáris ülést dr. Oldrich John, a Nemzetgyűlés alelnöke nyitotta meg. Beszédében rámutatott arra, hogy a Bonnban és Párizsban az új háborút kezdemé­nyező amerikaiak parancsára megkötött szerződések veszélyeztetik az európai békét. Bejelentette a Nemzet­gyűlésnek, hogy a Nemzetgyűlés szűkebbkörű elnöksé­gének határozata alapján június 19-én összeült a kép­viselőház külügyi bizottsága, amely megtárgyalta eze­ket a kérdéseket, valamint a nemzetgyűlés szűkebbkö­rü elnökségének javaslatát, hogy Anglia, Franciaor­szág, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg parlamentjeihez levelet intézzenek, amelyben a Cseh­szlovák Köztársaság nemzetgyűlése tolmácsolja a cseh­szlovák nép állásfoglalását e békét veszélyeztető, táma­dó egyezményekkel kapcsolatban. Dr. Oldrich John azután átadta a szót Helene Lefle­rová képviselőnőnek, aki mint a Nemzetgyűlés külügyi bizottságának előadója előterjesztette e bizottság ja­vaslatát a képviselőház plénumának. Ezután Viliam Siroky kormányelnökhelyettes, kül­ügyminiszter emelkedett szólásra, aki terjedelmes be­szédében értékelte a nemzetközi helyzetet a Csehszlo­vák Köztársaság békés külpolitikájának szempontjából és kifejezte népünk szilárd elhatározását, hogy a Szov­jetunióval szoros szövetségben folytatja a békeharcot. Siroky elvtárs beszéde után felszólaltak dr. Jaromir Berak, egyetemi magántanár, Vincent Pokojný, Franti­šek Tymes, Vojtech Daubner, dr. Gusztáv Burian, Voj­tech Török egészségügyi megbízott és Ján Vodičská képviselők. Dr. Oldrich John befejezésül felolvasta a Csehszlo­vák Köztársaság Nemzetgyűlésének levelét, amelyben egyes nyugati államok parlamentjéhez fordul és sürge­tően figyelmezteti őket, hogy az európai tartós béke érdekében utasítsák vissza a háborús szerződések ame­rikai politikáját és fejtsenek ki teljes erőfeszítést a négy nagyhatalom képviselői összejövetele megvalósí­tásának érdekében, a békekonferencia összehívása, a Németországgal való rendes békeszerződés megkötése, és a normális békekapcsolatok felvétele érdekében. A Nemzetgyűlés ezután egyhangúlag jóváhagyta a javasolt levél elküldését. V. Siroky kormányelnökhelyettes, külügyminiszter beszéde a nemzetgyűlésben Tisztelt Nemzetgyűlés, elvtársnők, elvtársak, tisztelt barátaim! Az utóbbi időben a német kérdés­ben oly események állottak be, ame­lyek az egész világon felkeltették a de­mokratikusan gondolkodó és békesze­rető emberek felháborodásának és tiltakozásának új hullámát és ame­lyek különösképpen mélyen nyugta­lanították a Németországgal szom­szédos nemzeteket és Csehszlovákia népét is. Párizsban támadó háborús egyezményt kötöttek az úgynevezett „európai védelmi egységről" Fran­ciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és az Ade­nauer-kormány között és egy nappal azelőtt, ez év május 26-án Bonnban megkötötték az úgynevezett általá­nos szerződést, a valóságban külön­szerződést Nyugat-Németországgal. Két új láncszem ez az amerikai im­perialista háborús gyújtogatok és a nyugateurópai államok reakciós kor­mánykörei provokációinak szakadat­lan láncolatában. A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlése nemrégen az 1952. évi állami költségvetésről szóló tárgya­lás során foglalkozott a német kér­déssel. Akkor őszinte lelkesedéssel üdvözölte a szovjet kormánynak Németország demokratikus alapon való egyesítésére és az egységes és demokratikus Németországgal való békeszerződésére tett javaslatait. A szovjet kormány jegyzékei — amint azt már népünk teljes mértékben tu­datosította — nemcsak minden béke­szerető nemzet kívánságát és óhaját tolmácsolták, amelyek saját testü­kön érezték a német náci agressziót, h ? nem kifejezték a német nép élet­érdekeit és szükségleteit is, amely Németország mindkét részében me­leg egyetértését manifesztálta a szovjet javaslatokkal. Attól való fé­lelmében, hogy a négyhatalmi meg­beszélések a német kérdés sikeres békés megoldására vezethetnének, až amerikai imperialisták diplomá­ciai gépezete lázas munkába fogott a terror, az erőszak, a záSrolás, el­rém'iés és csalások hírhedt eszközei­vel és ennek eredménye a Nyugat­Németország militarista, náci és megtorlásra vágyó köreivel megkö­tött különszerződés és háborús egyezmény. Az amerikai támadó politika ezen új gonosztetteinek, valamint Anglia és' Franciaország kormányai politi kájának jelentőségét és hatását azon helyzet szemszögéből kell meg­ítélni, amely főleg a német kérdés békés elrendezésére tett szovjet ja­vaslatok közzététele után alakult ki. A Szovjetuniónak ez év március 10-1 jegyzéke, vala­mint a szovjet kormánynak április 9-én és május 24-én közölt jegyzékei nagy hatást váltottak ki a világ köz­véleményében, mert a napnál is fé­nyesebben rámutattak a német kér­dés megoldásának lehetőségére. A szovjet javaslatok megmutatták az egyedüli reális utat a német kérdés­ben való négyhatalmi megegyezés felé és ezzel a háború legveszedelme­sebb tűzfészkének a megsemmisítése felé is Európában és a világon. A szovjet javaslatok fogadtatása a világ békeszerető emberei által oly egyhangúlag pozitív volt, hogy a nyugati burzsoá újságok sem tudták elhallgatni a szovjet javaslatok élénk és lelkes visszhangját. „A Stuttgarter Zeitung" nyugat­német folyóirat például beismerte, hogy a német nép többsége hisz Né­metország ismételt egyesítésének le­hetőségében és így folytatta: „Az a szovjet javaslat, hogy azonnal meg kell kezdeni a Németországról való négyhatalmi tárgyalásokat, döntő módon hozzájárul e hit megerősítésé­hez és ez a hit tovább fog erősödni." Egy másik nyugatnémet folyóirat, a „Rheinische Post" — Adenauer párt­jának központi lapja — egyenesen beismeri, hogy egyedül a Szovjet­unió igyekszik következetesen létre­hozni a németek ismételt egyesíté­sének lehetőségét. Hasonlóan fogadták a Szovjetunió javaslatait a többi nyugateurópai államokban is. A Szovjetuniónak az a javaslata, hogy a tárgyalásokat ne húzzák to­vábbi jegyzékváltással, hanem hala­déktalanul fogjanak Németország egyesítése és az össznémet kormány megteremtése kérdéseinek közös megtárgyalásához, az egész nyugat­európai közvéleményben is szokatlan visszhangra talált. A francia béke­védelmi mozgalom és a francia füg­getlenségi harcosok hatalmas beszé­dekben követelték, hogy a francia kormány a kölcsönös francia-német viszony békés rendezésének útjára lépjen, amint azt a Szovjetunió in­dítványozza. Angliában számos szak­szervezeti szövetség és más szerve­zetek határozatokat fogadtak el, amelyekben tiltakoznak Nyugat-Né­metország újrafelfegyverzése ellen és követelik a négy nagyhatalom megbeszéléseinek megvalósítását. Az angol parlamentben a képviselők nagy csoportja követeli a négy nagy­hatalom konferenciájának összehívá­sát az össznémet választások lehető­ségének megbírálása érdekében. A „Spectator" cimü brit folyóirat beis­merte, hogy „a négy megszálló ha­talom által ellenőrzött szabad össz­német választásokra tett legutóbbi szovjet javaslatnak van értelme. A jegyzékváltás hosszadalmas folya­mat. Helyes, amit a szovjetek állíta­nak, hogy az ilyen folyamat sohasem vezethet olyan eredményre, mint ami lyet négyhatalmi tanácskozásokkal lehetne elérni." A nyugati hatalmak kormányai a szovjet jegyzékekre adott válaszuk­ban igyekeztek különféle ügyetlen ferdítésekkel álcázni igazi szándé­kukat: semilyen szerződést sem köt­ni, hanem felhasználni Nyugat-Né­metországot az amerikai imperializ­mus támadó világuralmi céljaira. Ezek a ferdítések azonban senkit sem téveszthettek meg és nem fed­hették el azt a tényt sem, hogy a Németország egyesítésére és" a Né­metországgal való békeszerződés megkötésére tett szovjet javaslatok az imperiar lista táborban is jelentős zavart kel­tettek. A német kérflés körüli egész fejlődés így bebizonyította azt, hogy az utóbbi hetekben ée hónapokban rendkívül megnövekedett a Szovjet­unió erkölcsi súlya, sztálini békepo­litikájának súlya és tekintélye. Ez a politika világosságával és őszintesé­gével igen megnehezíti az álszent diplomáciai manőverezést, úgyhogy az amerikai imperialisták minél to­vább, annál nyíltabban és cinikusab­ban lépnek fel mint háborús provo­katörök és gyujtogatók, akik nem kívánják a vitás nemzetközi kérdé­sek békés megoldását. Erről tanúsko­dik többek között a koreai fegyver­szüneti tárgyalás lefolyása, a koreai néphadsereg és a kínai népi önkénte­sek Kocsedo-szigeti hadifoglyainak tömeggyilkolása. Mindez azt bizo­nyítja, hogy az amerikai imperialis­ta intervenciósok a tárgyalást gá­tolni és meghiúsítani akarják, és folytatni akarják a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság elleni intervenciós háborújukat. Erről tanúskodik az amerikai imperializmus képviselői­nek uszító álláspontja is az Egye­sült Nemzetek Szervezetének lefegy­verzési bizottságában,, ahol folytat­ják eddigi politikájukat, elutasítva az atomfegyver hatékony betiltásá­ra, e tilalom teljesítésének szigorú nemzetközi ellenőrzés alá vételére és az öt nagyhatalom fegyverkezésének csökkentésére tett minden szovjet javaslatot. Arról, hogy nem kíván­ják a vitás nemzetközi kérdések bé­kés megoldását, tanúskodik legújabb gaztettük — a német fasisztákkal és a megtorlásra vágyó körökkel az úgynevezett általános szerződés alá- j írásával kötött háborús házasság, I valasiiint az úgynevezett „európai s védelmi közösségről", az úgynevezett ! európpi hadseregről szóló szerződés ; aláíróinak amerikai koalíciója is a megújított fasiszta Wehrmacht rész­vételével. A Bonnban május 26-án aláírt úgynevezett általános szerződés va­lódi értelmét világosan leleplezte i már a nyugati hatalmakhoz intézett szovjet jegyzék, amely bebizonyította, hogy egyáltalában nincs szó „általá­nos szerződésről" hanem különszer­ződésről, amelyet csupán a nép meg­tévesztése végett neveztek el hami­san „általános szerződésnek". Ily­módon a nyugati hatalmak a való­ságban rátértek a potsdami szerző­dés rendszeres megszegésének törvé­nyesítésére, amely szerződés a négy hatalomnak feladatul tűzi ki a Né­metországgal való békeszerződés előkészítését. A nyugati hatalmak nyíltan és leplezetlenül a német kér­dás önkényes megoldásának útjára léptek säjat háborús terveik szerint, Nyugat-Németországnak saját im­perialista rablócéljaikra való fel­használásának útjára. A keretszerződés aláírásával a nyugati hatalmak „törvényesítik" Németország szétdaraboltságát, Nyugat-Németországnak a Német Demokratikus Köztársaságtól való végleges elszakítására törekszenek, igyekeznek Németország két részét egymással szembe állitani. A New­York Herald Tribúne leplezetlenül beismerte, hogy az USA most nem kíván Németországban semmiféle szabad választást, mivel ez a válasz­tás megfoszthatná öt fáradságának gyümölcseitől, — a Schuman-tervtöl és a tizenkét német divízió részvéte­lével megalakított úgynevezett euró­pai hadseregtől. A keretszerződés aláírása nem­csak „törvényesíti" Németország széttagoltságát, hanem, egyúttal ál­landó intézménnyé nyilvánitja első­sorban az amerikai imperialisták Nyugat-Németországban való kato­nai megszállását és uralmát. Ez a különszerződés tehát nemcsak Nyu­gat-Németország népének nem ad­ja meg egyenjogúságát és fenség­jogát, hanem ahogyan a szövegben farizeus módon állitjáik, korlátlan katonai ellenőrzést jelent amerikai, angol és francia katonaság által. Ezeket a katonaságokat szabadon helyezhetik el Nyugat-Németország egész területén, kaszárnyákat, re­pülőtereket és más katonai épülete­ket építhetnek. Sőt, mi több, a há­rom hatalom kihirdetheti a rendkí­vüli állapotot és kezébe vehet min. den hatalmat, ha véleményük szerint veszélyeztetve van fegyveres erőik biztonsága, ha az úgynevezett „köz. rendnek" megszegése következne be, vagy ha az amerikai imperialis­táknak csak úgy tűnne fel, hogy hasonló veszélyeztetés fordulhatna elő. A szerződés értelmében Nyugat-Németország belügyeibe be avatkozni nemcsak a három hata lom kormányának lenne joga, ha­nem a katonai parancsnokoknak is, akik a rendkívüli állapot kihirdető se nélkül is, tehát teljesen normá­lis körülmények között használhat­nák fegyveres erőiket a polgári la­kosság elleni beavatkozásra. A nyu­gati hatalmak egyfelől kijelentik, hogy visszavonják a megszállási sta­tútumot, másfelöl a szerződés ren­delkezéseivel meghosszabbítják Nyu. gat-Németország megszállását. És mivel az úgynevezett európai vé­delmi közösségről szóló szerződés­nek ötven évig kelleje érvényben lennie, ezzel nyíltan beismerik, hogy Nyugat-Németország megszállását 50 évre akarnák meghosszabbítani. Tehát minden kétségen kívül áll, hogy ezzel a különszerződéssel Nyugat-Németországban a valóság­ban az amerikai imperialistáknak a német' nép fölött gyakorolt katonai önkényuralmának és diktatúrájá­nak intervenciós rendszerét juttat­ják uralomra. Nyugat-Németország ezáltal, mint egység hivatalosan az amerikai imperialistáknak a béketá­bor országai ellen irányuló fő harci támaszpontjává, kifejezett katonai támadótáborává alakul át. A keretszerződés aláírásával egy­idejűleg a három hatalom, ^kormá­nyai külön kiáltványt tettek közzé, amelyben szükésgesnek tartották hangsúlyozni, hogy Berlin nincs lefoglalva a különszerződésbe. Ennek persze meg van a maga oka. Nyugat-Németor­szágban a három hatalom kormá­nyai lábbal tiporták a potsdami szerződés minden határozatát, hogy megnyissák az utat Németország széttagolására és az agresszív nyu­gatnémet hadsereg megteremtése felé. Berlinben azonban a potsdami határozatok jogalapot képeznek, amelynek értelmében megakarják tartani katonaságuk és hivatalaili jelenlétét. Ez megmutatja, hogyan akarják a nyugati hatalmak minden eszközzel biztosítani a Berlinnel való visszaélést - saját támadó cél­jaik érdekében. Persze, ez csupán a dolog egyik oldala. A dolog másik oldala az, hogy ezt a különszerződést Nyugat­Németország vezető militarista, megtorlásra vágyó és fasiszta kö­reinek teljes támogatásával és ve­lük egyetértésben kötötték meg. A szerződés törvényesíti az új fasiszta Wehrmacht kiépítését, hitlerista tá­bornokokkal az élén, törvényesíti Nyugat-Németország teljes remili­tarizálását és újra fasizálását. így teljesen kitárulnak a kapuk a tá­madó nyugat-német militarizmus új felsorakozása előtt. A szerződés te­hát lényegében egyezmény az ame­rikai monopoliumok és a nyugat­német militaristák azon legtáma. dóbb csoportja között, akik a közel­múlt történetében már két ízben „bizonyultak" a világháború fő pro. vokatőrjeinek és kezdeményezőinek. Egyes amerikai folyóiratok nem is tagadják, hogy az egész különszer­ződés föértelme éppen a német nép­nek akarata elleni bevonása a hábo­rúba a német militaristák közremű­ködésével. „Nyereségünk egészen világos — írja a New York Post — Németország katonai emberi erői, a német hadiipar és 12 német had­osztály, amelyeknek úttörőként kell szolgálniok az Elbánál." Egy másik amerikai folyóirat az „ U. S. News , and World riport" — az írja, hogy „az általános szerződés megkötésé vei az amerikai határokat előretol­ták az Elbáig". Már a bonni különszerződés alá­írása után eltelt néhány nap mutatja, hogy ez a szerződés a békének és demokráciának mily veszélyezteté­sét jelenti. A háborús különszerző­dés aláírásakor váltott levelek azt az ígéretet is tartalmazták, hogy a 2. számú szövetségi proklamációt érvénytelenítik. Ez a proklamáció többek között az NSDAP nek az SS, SA, a gestapo és más alakula­toknak feloszlatását mondta ki. i Megszüntetése tehát mindezen náci

Next

/
Thumbnails
Contents