Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-19 / 144. szám, csütörtök

1952 június 433 ül SZÖ 3 A nyárasdi szövetkezet téglaégető kemencéjében évente 250.000 darab téglát termelnek ki Az első köztársaság ideien egesz Szlovákiában nem volt annyi földműves iskola, mint amennyi ma a besztercebányai kerületben, van Örvendetes eseménynek voltam | szemtanúja, amikor a napokban meglátogattam a nyárasdi szövetke­zet téglaégetőjét.-A szövetkezet elnö­ke, Dömény elvtárs készséggel ma­gyarázta el a téglaégetés célját, fon­tosságát s azt a szívós és kitartó munkát, melyet a szövetkezet tagjai a téglaégetőnél yégeznek. Elmondotta, hogy ebben az évben 250.000 darab tégla égetését tervez­ték, amit, ha megfelelő szenet tud­nak beszerezni a téglaégetéshez, szeptembe r elsejéig el is készítenek. A téglaégető kemence 7x5 méte­res nagyságú, magassága pedig 3 mé­ter. Egyszeri égetéssel 35.000 darab téglát lelvet kitermelni. Az idén ez az első égetési próba, s amint látszik, jó minőségű téglát tudnak készíteni. A nyers tégla kivetése sem okoz gon­dot, mert az egységes földműves szö­vetkezet tagjai között vannak olya­nok, mint Szalai Lajos, Lubicsek La­jos, akik szakszerűen és nagy gond­dal végzik a téglaégetőben a mun­kát és mindannyian nagy érdeklődés­sel figyelik munkájuk eredményét. A tégla vetéséhez jó volna egy tégla­vetögép, mely egyrészt megkönnyíte­né a munkát, másrészt pedig a gép segítségével meggyorsítanák a terv teljesítését úgy, hogy a túltermelés­ből ki tudnák segíteni a szomszédos szövetkezetet is. Munkaerőhiányra sem panaszkodhatnak, mert 6 szövet­kezeti tag önként jelentkezett a tég­laégetőben dolgozni, hogy a tervet mindenképpen teljesíthessék. A téglaégetőben dolgozók jutal­mazása ugyan úgy mint a mezőgaz­daságban dolgozóké munkaegység formájában történik. Egy munka­egységre 113 koronát kapnak. A I kész tégla a helyszínre való szállí­tással darabonként 2 koronáb a kerül. A termelésnél 8 százalékos selejt képződik, ez azonban amiatt van, mert nem rendelkeznek megfelelő minőségű porszénnel és így darabo­sabb szenet kell használni a tégla égetéséhez, minek következtében a tégla lyukacsossá válik. Ha meg­felelő minőségű apró porszenet tud­nánk beszerezni, a selejtet 4 száza­lékra lehetne csökkenteni. A szövetkezet a sajátmaga készí­tette téglából egy 100 férőhelyes szarvasmarhaistállót és egy sertés­istállót fog építeni, azonkívül meg­javítják a régi istállókat ég a szö­vetkezet tagjai részér e új, modern lakásokat építenek. Földes László, Nagymegyer Zenetanárunk már van, csak a hang­szerek hiányoznak. Ezért megyünk még munka után is brigádba, hogy saját erőnkből teremtsük elő a szük­séges összeget. ­4. Egyedül egy ház van még a birto­kon, ami szenvedéssel, nyomorral te­lített múltra emlékeztet. Mengyik Mi­hály lakása. Ezt a lakást a püspök urak valamikor istállónak használták. A falai teljesen át vannak itatva trá­gyalével. Az irgalmas szívű „isten szolgái" amikor az állatok részére rendesebb istállót építettek, a volt is­tállóban nagy kegyesen elhelyezték Mer.gyikéket és még egy családot. Ez a lakás rozoga tetejével, korhadt ab­lakrámáival, omladozó falaival hűsé­ges visszfénye a letűnt kapitalista rendszernek. Mengyik Mihályék is már rövidesen megszabadulnak az istállóból csinált lakóházból. Készül az új lakás közvet­len a régi mellett, melynek falai kö­zött végre friss levegőt szívhatnak tüdejükbe. Mengyik felesége minden­nap elmegy a kőművesekhez. Minden­nap új örömet szerez neki az a tudat, hogy' az új lakás az övé lesz, neki és családjának építik. Most már elbúcsúznák a „boldog­ság tanyáról" ahol a felszabadult dol­gozók fáradságot nem ismerve építik hazájukat és családjuk boldogabb jö­vőjét. 5. Mielőtt azonban elhagynánk a bir­tok területét, — hallgassuk meg a 7ő éves Balog Viktor mondanivalóját. „Gyermekkorom óta itt gürcöltem ezen a birtokon, de az életem csak nyomor­gás volt. Sokszor kívántam már ma­gamnak a halált is. Most azonban sze­retnék még gyerek lenni, vagy így öreg fejjel leélni még vagy 20—30 évet. Feleségemmel együtt szép nyug­díjat kapunk, de vájjon mit kaptam volna akkor ha megmaradnak az ura­ságok? Koldusbotot tarisznyával! Az igaz. hogy mindenhol megvolt ígérve, hogyha a cseléd megöregszik és mun­kaképtelen. félkommenciót köteles a munkaadó kifizetni és a lakásból sem rakhatja ki, csakhogy az öregedő cse­lédben könyyen találtak már hibát mielőtt teljesen munkaképtelenné vált voina és kiadták neki az útját. Más uraság aztán nem vette fel a kiöre­gedett cselédet. Nem is volt más hát­ra, ha nem akart éhenhalni, kézbe­venni a koldusbotot" A múltban a majorok udvara a mocs­kos, rongyos cselédgyerekek sírásától volt hangos, ma minden gyerek, még a legkisebb is, cipőt hord a lábán és szép ruhában jár. Ma nem sírnak, mert nem éheznek. Ma a sírást vidám kacagás váltotta fel. A lakásokból ma nem a férj és feleség ideges szóhar­ca hallatszik esténként, hanem a rá­dió lágyan csengő hangja. Talán nincs is olyan ház a birtokon, ahol ne vol­na rádió, bicikli sem újdonság már a birtokon, mert minden családnak van egy biciklije, de van olyan is, ahol három is van. , így élnek a csúzi állami birtok fel­szabadult dolgozói a felszabadult bol­dog hazában. Szarka István. A mezőgazdasági iskolák, melyek a múltban csak a kapitalista rend­szert szolgálták, ma új úton halad­nak, a nép érdekeit, a kis- és közép­parasztok megsegítését vannak hi­vatva szolgálni és az elmaradt me­zőgazdaság fellendítésére és a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás elő­mozdítására szolgainak. A nemrégiben megjelent párt- és kormányhatározat fpgralkozik a mezőgazdasági iskolák átszervezé­sével, szervezeti és propagációs biz­tosításával, ezért a kormányhatá­rozat részletes megtárgyalására Besztercebányán kerületi aktívát tartottak. Az aktíván megjelentek a mezőgazdasági iskolák igazgatói, az iskola pártszervezeteinek veze­tői, az ifjúsági vezetők, a szakszer­vezeti vezetők és az iskola-birtokok vezetői. Először Guspan elvtárs kerületi inspektor előadást tartott a kor­mányhatározat nagy jelentőségéről és ismertette a mezőgazdasági isko­lák küldetését. Részletesen • rámuta­tott arra, hogy mennyire elhanya­golta a kapitalista rendszer a me­zögazdsági iskolák hálózatát. Kon­krét példákkal igazolta, hogy a München ="lőtti köztársaságban, vagy az úgynevezett Szlovák állahi­Tavasszal egyik levelemben beszá­moltam arról, hogy a kékkői vágóhí­don nem nagy gondot fordítanak a hűs kezelésére és ellenőrzésére. Saj­nos, ma is ehhez hasonló dologról kell beszámolnom, ami szintén a kékkői vágóhídon történt. Kővár községben Cseri nevü kispa­rasztnak a tehene tüdőgyulladásban megbetegedett. A tehenet dr. Kolo­. dej kékkői állatorvos kezelte. Ami­kor a tulajdonos látta, hogy tehene nap-nap után^nem eszik és nem ja­vul, kérte az orvost, adjon engedélyt a tehén levágására, hogy a húst a falusi dolgozóknak kimérethesse. Persze az orvos engedélyt nem adott, Azt mondta, hogy ilyen szép húst „falun" kimérni nem lehet, mert az ilyen hús a városi és ipari dolgozók­nak kell, nem pedig a falun. Paran­csot adott, hogy a tehenet fel kell vinni a kékkői vágóhídra, ott le kell vágni, ami e hó 3-án meg is történt. Az orvos ezzel elment a vágóhídról. Ahogy a hentesek a húst darabolták, a tehén combjain és tögyén barna véraláfutásokat találtak, mefyek a 10 napi fekvéstől keletkeztek. \ hen­tesek a húst orvosi vizsgálat nélkül nem akarták átvenni és elküldték a tulajdonost, hógy hívjon orvost, mert a húst meg kell vizsgálni. Az orvost csak másnap reggel találták lakásán. A kisparaszt kérte, hogy legyen szí­ves kimenni a vágóhídra, s megvizs­gálni a húst, hogy legalább tehené­Szegény kulákok mostanában na­gyon sokat sírnak. Bizonyosan a régi multat sírják vissza, vagy azt, hogy nem folytathatják spekulációi­kat és nem zsákmányolhatják ki a szegény dolgozó népet. Néha-néha ökölnyi nagyságú könnyeket hullat­nak és az ember ilyenkor önkén­telenül is megkérdi tőlük, mi ba.iuk, talán valakijük meghalt? Éppen ilyen esetem volt a minap, amikor ilyen siránkozó kulákkal találkoz­tam, oly keservesen sírt, és panasz­kodott, hogy neki is feladtam a kérdést, talán valakije meghalt és azt siratja? Dehogy, más van a dologban. A kulák úrnak senkije se halt meg, cSak éppen azért sír, mert nem tett. eleget a beadásnak és ezért 10.000 korona és félévi munka'tábor büntetést kapott. Utá­nanéztem a dolognak, hogy mi is az oka annak, amiért a kulák nem teljesítette a félévi beadási kötele­zettségét ? Amint megnéztem az istállóját, hát bizony látom, hogy Betes Antal kulák úrnak árván áll az istállója; alig találtam benne 6 koszos, görbehátú malacot. Kérdőre vontam, hogy miért nem tartja be a tervezett állatállományt ? Ö erre csak azzal felelt, hogy nincs. P v­ban nem volt annyi gazdasági isko­la, mint amennyi ma csupán a besz­tercebányai kerületben van és a mezőgazdaság rohamos fejlődésében még ez is kevésnek bizonyult, ezért a jövőben újabb gazdasági iskolá­kat létesítenek, ahol a kis- és kö­zépparasztok politikai és szaktudá­sukat gazdagíthatják. A párt- és kormányhatározat szerint a mező­gazdasági iskoláknak az a küldeté­se, hogy a hallgatókat bizonyos szakokban tökéletesítsék. Iskoláink­ban mestereket fogunk kinevelni, akik a szovjet módszerek alapos áttanulmányozásával nagy segítsé­get nyújtanak majd mezőgazdasá­gunk átszervezésében. Üj káderek kerülnek majd a szövetkezetek, az állr-ni birtokok és a traktorállo­mások élére. A párt- _'s kormány­határozat ..íegoldja azt a hiányos­ságot is, amiben eddig a szövetke­zetek, az állami birtokok és a trak­torállomások szenvedtek. Nem vol­tak eléggé kinevelt káderek és ha iskolára kerültek is, azok rövid tar­tamúak voltak és nem állt rendel­kezésre elegendő gyakorlott tanító sem. Tóth János, a besztercebányai KNB dolgozója. nek egy részéért pénzt kapjon. Dr. Kolodej megígérte, hogy fél 9-re ott lesz, de a délelőtti fél 9-böl késő dél­utáni órák lettek. A hús a nagy me­legben megbarnult és megszagoso­dott, mert a vágóhídnak nincs meny­nyezete és a tüzö napsugarat a cse­réptető még csak megduplázta. Dr. Kolodej a „kissé" megbarnult és megszagosodQtt húst már nem en­gedte Kékkön kimérni, hanem azt parancsolta, hogy a húst vigyék el, mert azt „falún ki lehet mérni". Szállítóeszköz • hiányában a 350 hús a kékkői vágóhídon hasznavehé'­tetlenné vált. A hentesek jégre nem tehették, mert még nem volt „átvé­ve". Ott lógott a nagy melegben két napon át és nem törődött vele senki sem. Ehhez hasonló eset egy másik gazdával is megtörtént, akinek szép sertéshúsa valami ok miatt ugyan­csak hasznavehetetlenné vált. Most kérdem, hogy mindez kinek a hanyagsága miatt történt? Az or­vos azzal mentegetőzik, hogy neki „sok dolga" volt, meg hogy nincs minden „megfizetve". Pedig ez a z állítása aligha felel meg a valóság­nak. Akkor mit szóljon az a kispa­raszt, ha tehenének a húsa tönkre­ment, fizette az orvosi költséget, jó pár munkanapot elmulasztott, annak kárát ki fogja megtéríteni? Honnan lesz pótolva az a 350 kg hús, mellyel közellátásunkat megkárosították ? (Levelezőnktől.) sze átláttam a szitán és rájöttem, hogy Betes úrnak lehetne szép ál­latállománya, csakhogy azzal dol­gozni iá kellene. A mult rendszer­ben bizony sok állatot tartott Be­tes úr. Persze akkor volt ingyen munkaerő és volt szegényember, akit éjjel-nappal zavarhatott. Nagyon jól emlékszem még arra az időre, amikor az ilyen kulák urak nem vették a szegényembert semmibe. Többször találkoztam Be­tes úrral is és ha esetleg megkér­deztem tőle, hova visz az útja, a kalapját nagy hetykér. a fejebúb­jára tólta és nagy büszkén felelte, hogy Gyulára megy. Tovább aztán szóba se állt az emberrel és ahogy elment, csak úgy feszített a gombos lajbi ban és a kigombolt fehér ing­ben. Ha ma találkozom vele, sze­mébe húzza a kalapját, szemét a földre süti és bókolva felelget, or­rát pedig úgy tekeri, mint az ele­fant az ormánjŕát. A mellét se veri már a kulák úr, hogy neki 30 hek­tár földje van, mert ami még van azt is letagadná. Az a szokásuk, hogy kevesebb legyen a beadásuk, jó pár hold földet szeretnének el­tüntetni. Kozlok László, Rimasséfts­Hall^issuk meg a 76 <ves Balogh Viktor mondanivalóját... Az állami gazdaságok csúzi intéző­ségéhez tartozó birtokrészeken pár év alatt 64 új lakást építettek a gazdasá­gok dolgozói számára. Ezenfelül szám­talan régi cselédlakást alakítottak át. Régen elfelejtették már a birtok dolgo­zói a kis 50x50-es ablakoknak nevezett lyukakkal-ellátott cselédlakásokat. A közös konyha is, ahol 4 családnak, vagy jobb esetben 2 családnak kel­lett egy konyhán főzni, már csak rossz álomként kísért a dolgozók emlé­kezetében. — Kecskés Jánosnak is, aki az anya­disznókat gondozza, ma olyan gyö­nyörű lakása van, amilyenre vala­mikor még csak gondolni sem mert volna. A palatetővel fedett ház kül­sejét még szebbé teszi a ház előtt lé­vő virágos kert. A virágos kertecské­ből 3 betonlépcső vezet fel a konyha előtti kis terraszra. Amikor az ember belép a konyhába, akafata ellenére is a cipőjére nég, nem piszkos-e, nem piszkolja-e be a fényesre tisztított padlót. A konyhában tisztaság és rend uralkodik. .'1 szobákból szintén a jólét és a bol­dogság árad az ember felé A konyhán kívül még két szoba van: -az egyik a nappali, a másik pedig a hálószoba. A padlót értékes szőnyegek takarják. izléses.'n bebútorozott szobákon látszik, hogy a gazdásszony szereti a szépet. A szobákban óriási kettősab­lakokon árad be a friss levegő, a nap­fény. A falak ízléses festését értékes képek díszítik. A hálószoba ablakából Kecskés Já­nos felesége elhúzza a csipkefüggönyt, kitekint az ablakon és örömmel álla­pítja meg, hogy konyhakertjében szé­pen zöldéi minden. Egyszerre csajk vidám zeneszó hallatszik a nappali szobából. Kecskés János kapcsolta be a 6 lámpásos rádióját. J szobákból visszamentünk a kony­hába, ahol Kecskés János hellyel kí­nált meg. Beszélgetésbe elegyedtünk... Felesége pedig a vízcsaphoz ment és mosogatni kezdett. Kecskéséknek sem kell már a kúthoz szaladni ha vizet akarnak, mert csak egy csavarás és folyik a víz. Kecskés János egy percig hallga­tagon ült a kényelmes konyhaszéken, majd megszólalt: „Mennyire megvál­tozott a mi életünk. Ha összehasok­líijutr a jelent a múlttal, az embernek örömében könny szökik ä szemébe. Négy gyerekem van, de olyan boldo­gan élek vpíük, hogij ilyenre azelőtt gondolni sem mertem volna. Eltűntek a dohos levegőjű cselédházak, ahol összezsúfolva ültünk. A cselédek gyer­mekei ki voltak téve a különböző be­tegségeknek. Es mi azért nyomorog­tunk akkor — tör ki Kecskés Jánosból a harag — hogy egynéhány ember munkanélküli milliókat költhessen dá­ridózásra. Mennyire más már az én gyermekeimnek az élete, mint az enyém volt. Mindig ez jut eszembe ha meglátom négy kisgyermekemet, amint jóllakottan, boldogan ugrándoz­nak a fürdőkádban. Csapkodják jobb­ra-balra a langyos vizet. Olyan lubic­kolást csinálnak, hogy aki az úton el­megy az is meghallja" A múltban csak az urak gyerekei fürödhettek fürdőkádban, a cseléd gyermekeinek meg kellett eligedniök azzal, ha valamilyen vadvizű patak­ban bevizezhették magukat. Volt n'i eset. hogy a gazdaság udvarán lé;cő fakádban vugy itató vályúban akartak fürödni. Ezt azonban az uraság szi­gorúan megtiltotta azzal a kifogással, hogy a gyerekek kirúgják a vályú fe­nekét. A pislákoló petróleumlámpa is örök­re eltűnt a birtok dolgozóinak lakásai­ból. Ha leszáll az est, minden lakó­házban kigyullad a villany és barát­ságos fényével teszi a szorgalmas munkával eltöltött nap után kellemes­sé a családi kört. Kecskés Jánost is a villanyfény ta­nította meg újságot és könyvet olvas­ni. Az olvasáshoz nem szokott szemű ember ma addig soha le nem fekszik, míg a napi újságot az utolsó betűig et nem olvassa. 2. Térjünk most át Hausleitner Mikló­séklioz. Az ő lakásuk nem új, csak át van alakítva.. Eltűnt/ek az apró abla­kok és helyükben nagy ablakokon ke­resztül jut az éltető napsugár a la­kásba. Hausleitner Miklós 30 éve dol­gozik a birtokon mint bognár. Felesé­ge az üzemi konyhán főzi az ebédet a dolgozók számára. Lakásuk már kívülről is nagyon ba­rátságosnak tűnik. A kis kertben fel­tűnően sok a virág, a falat vadszőlő futotta be. A vadszőlő levelei közül kikandikálnák az ablakokban nyíló muskátli virágok. A ház külsejéről meg lehet látni, hogy lány van a ház­nál. Nem is csalódtunk, mert Hausleit­ner Miklósnak egy fia és egy lánya van. A lány tanítónő lesz, a fia pedig fogtechnikusnak tanul. De nemcsak ők tanulnak,'hanem a birtokról eddig már 19 fiú és leány jár magasabb is­kolába, vagy már valahol állásban vannak. Ma, a felszabadult munká­sok gyermekei meghódítják a tudo­mány erődjét, mely úri fellegvár volt a felszabadulás előtt A munkások és parasztok gyermekei nem léphették ál küszöbét. Számukra az ország urai az­zal intézték el a jövőt, hogy a béres gyereke maradjon csak béresnek. A birtokon maradt fiatal dolgozók se unatkoznak otthon. Megtalálják mindazt a birtokon, amit a város nyújthatna nekik Saját erejükből gyö­nyörű sportstadiont építettek. Van futballpályájuk, tenisz- és röplabdapá­lyájuk. van gyönyörű 20 méter széles 4 méter hosszú fürdőmedencéjük. A fürdőmedence mellett zuhanyok és ug­ródeszkák vannak. Gyönyörö liget is van. ahol villanyvilágítás mellett 100 pár részére készített parketten nyu­godtan kitáncolhatják magukat. Ezért nem kívánkoznak a csúzi birtok fiatal dolgozói a városba Sőt, a' közeli vá­rosokból is. mint például Ü/várból, kijárnak a dolgozók, ha jól akarnak szórakozni 3. A nap már a nyugati láthatár felé közeledik. A mezőn és a műhelyekben dolgozó munkások hazafelé készülőd­nek. Csak egy csoport fiatal fiú és -lány villával a vállukon indulnak ki a birtokról. Haládik Dezső és Dobrucs­ka Vera is sietve követik a többieket. Takarmányt fognak gyűjteni A birtok fiatal - dolgozói elvállalták, hogy a rendes napi munka után felgyűjtik a takarmányt. Kell a pétiz a fiatalság­nak. — jegyezte meg Haládik Dezső — két zenekart akarunk létesíteni. Az állatorvos hanyagsága miatt 350 kg marhahús romiolt meg a kékkői vágóhídon A beadást szabotáló kuiákot 10.000 koronára ítélték

Next

/
Thumbnails
Contents