Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-17 / 142. szám, kedd

1952 június 17 UJSZO A szovjet nép tiltakozik az amerikai agresszorok koreai gaztettei ellen A Szovjetunióban tiltakozó gyűléseiket tartanak az amerikai agreseaorok Koreában elkövetett gaztettei ellen. A szovjetemberek felszólalásaikban és határozataikban egyhangúlag követelik, liogy vessenek véget az amerikai szoldateszka koreai gaztetteinek és a koreai és kínai hadifoglyok ellen elkövetett vadállati vérengzéseknek. Nagy gyűlést tartottak a rosztovi dohányfeldolgozó üzemben. Az új, nemrégiben felépített gyárcsarnokban a munkások százai gyűltek össze. A gyűlésen felszólalt Gatovszkij technológus. aki a következőket mondotta: „Naponta újabb és újabb véres gaztettek hírét vesszük, amelyeket az amerikai kannibálok a koreai és kínai hadifoglyok ellen elkövetnek. A szovjetemberek megbélyegzik a megszállókat, akik Koreát és Kínát ártatlan emberek vérével árasztották el ós követelik, hogy vessenek véget az amerikai gyilkosok gaztetteinek. Ehhez a felhíváshoz csatlakozunk mi is, rosztovi munkásók". A gyűlésen felszólalt Buzejevová műhelyvezető, aki kijelentette, hogy a hóhérok, akik minden emberiességüket elvesztették, szigorú büntetést kapnak. Az amerikai imperialisták hallatlan állatiassága ellen határozottan tiltakoztak a vasúti közlekedési mérnökök rosztovi intézetének alkalmazottai, az újcserkaszi politechnikai intézet, a rosztovi nagysütöde és más vállalatok alkalmazottai is. Kazachasztan' üzemeiben és vállalataiban is tömeggyűléseket rendeznek. Az alma-atai cipőgyár munkásnője, Mafrusa Moldazsanova kijelentette: ,.Mindnyájunkat harag és felháborodás tölt el. Az egész világ emberisége tiltakozik az amerikai imperialisták szörnyű gaztettei ellen. A kazak nép, amely minden erejét és gondolatát a béke megszilárdításának szenteli, elítéli az amerikai agresszorok véres gaztetteit Koreában." Karagandában, Kazachasztán fémiparának középpontjában is hatalmas tiltakozó gyűlést tartottak. Basír Nurmagambetov, kombájnvezető e gyűlésen kijelentette: „Az egész világ megtudta, mily szörnyű események játszódtak le Kocsedoszigetén. A trumani kannibálok a békés koreai szigetet haláltáborrá változtatták. Mi, karagandi bányászok, az egész világ becsületes embereinek millióival együtt tiltakozunk az amerikai barbárok gaztettei ellen, amelyeket védtelen hadifoglyok ellen követtek el." A fő turkmén-csatorna építői élesen elítélik az amerikai imperialisták koreai gaztetteit. A csatorna egész vonalán tiltakozó gyűléseket rendeztek. A Tachia Taseben rendezett gyűlésen Isszárion Gerisztov főmérnök a következőket mondotta: „Az amerikai imperialisták az ENSz zászlaja alatt bűnös agreszszív háborút folytatnaik a békeszerető koreai nép ellen. Bombázzák a koreai városokat és falvakat, aszszonyokat, öregeket és gyermekeket gyilkolnak le. Kocsedo-szigetén az amerikai szoldateszka hadifoglyokat gyilkol le, gázzal mérgezi meg őket. Mi az emberiség történelmének egyik legnagyobb müvét építjük fel — a fő turkmén-csatornát, amely élővé varázsolja a pusztát és lehetővé teszi a középázsiai köztársaságok gazdaságának és kultúrájának gyors emelkedését. A békéért éí, az emberiség javáért dolgozunk. Az egész saovjetnéppel együtt követeljük az amerikai vadállati gaztettek beszüntetését Koreában és a véres söpredék megbüntetését." Nagygyűlések folynak a szovjet kolhozokban is. Armavir faluban J. Petroszian kolhozista a következőket mondotta a dolgozók gyűlésén: „Az amerikai imperialisták •íegsértik a nemzetközi jog alapelveit és Kocsedo-szigetét kínzókamrává teszik, ahol a foglyokat hallatlanul kínozzák. Hiszem, hogy a béke és az igazságosság hívei véget vetnek e gaztetteknek." Tüntetések Franciaországban Duclos elvtárs szabadonbocsátásáért Szombat délután került sor André Stil elvtárs, a „L'Humanité" főszerkesztőjének kihallgatására. Mielőtt André Stil belépett a vizsgálóbíró hivatalába, kijelentette az újságírók előtt: „Ez az eset nagyon súlyos precedens minden újságíró — akár kommunista, akár nemkommunista — számára. Bármiért bárkit le lehet tartóztatni, börtönbe vetni és csak 20 nap múlva kerül sor a kihallgatására. Minden újságírónak el kell ezt mondani, hadd tudják meg mindnyájan ..." Egész Franciaországban folytatódik a mozgalom a bebörtönzött hazafiak kiszabadításáért. Troyes városában nagyszabású tüntetés zajlott le .Jacques Duclos és a többi letartóztatott hazafi szabadonbocsátása érdekében. A megyefőnök és a város polgármestere megtagadták, hogy gyűlés céljára helyiséget bocsássanak a kommunista párt rendelkezésére. A dolgozók ennek ellenére este, amikor kitódultak a gyárakból, nagyarányú tüntetéseket rendeztek a város utcáin. A tüntetők és a rendőrök között összetűzés-ikre került sor. Mindkét részről többen megsebesültek. A hatóságok tíz embert letartóztattak, a vizsgálóbíró azonban a tiltakozáS9k hatására megtagadta a letartóztatások fenntartását. A középfranciaországi Lá-Souterraine járásban munkásokból és parasztokból .álló tömeg tüntetett Jacques Duclos és a többi bebörtönzött hazafi szabadonbocsátásáért, a szabadságjogok és a béke védelr Uj Reichstag vagy új Oszviecsim? i A Ce Soir jelentése hírt ad arról a veszélyről, amelyben Jacques Duclos és André Stil forognak. André Stil a l'Humanité főszerkesztője, a Santé fogház igazgatójához írt levelében közölte, hogy az utolsó három éjszakán Duclos és az ö cellájába gáz szivárgott be. A párizsi csatornázó munkások szakszervezete és a városi alkalmazottak szakszervezete ezzel kapcsolatban kijelentik, hogy a helyszínen végzett vizsgálat alkalmával kitűnt, hogy semmiesetre sem lehet szó a csatornacsöveken át beszivárgó gázról, mint ahogy azt a fogházigazgató állítja. A szakszervezetek Jacques Duclos és André Stil szabadonbocsátását követelik. Mint a fenti hírből látjuk, a francia igazságszolgáltatás különleges eszközökhöz folyamodik, hogy elhallgattassa a francia nép nagy fiait, Jacques Duclost és André Stil elvtársakat. Nem átallanak még ilyen aljas eszközökhöz sem folyamodni. Igen könnyű volna egy reggel azt jelenteni, hogy Jacques Duclos és André Stil elvtársak az éjszaka folyamán baleset következtében meghaltak. A gáz ölte meg őket. De honnan ered ez a nagy ravaszsággal kigondolt terv? Minden bizonnyal azoknak az agyában született meg, akik a vietnami piszkos háborút elindították, a francia nagytőkések, a francia fasizmus urainak agyában. Mert milyen térjük van ezeknek? Szeretnék a Fran cia Kommunista Pártot teljesen megsemmisíteni, vezetőiket pedig kitalált ürügyekkel eltenni láb alól. Mindezt azért, hogy azután a vezér nélkül maradt tömegeket szétszórják, megfélemlítsék és esetleg De Gaullet segítsék nyeregbe, aki mind a francia, mind az amerikai nagytökének készséges kiszolgálója. De tervük, a francia munkások ellenállásán / meg fog hiusulni, ahogy ez az egyre fokozódó sztrájkokból kiviláglik. A francia munkások ereje nemhogy meggyengült volna, hanem egyre erösebbek lesznek, hisz egyremásra halljuk a hírt a tömeges pártbalépésekröl. Lassanként egyre inkább igaz lesz Thorez elvtársnak az a mondása, hogy „francia vagyok, tehát kommunista". A fent közölt hírből kitűnik, hogy szó sincs olyan gázról, ami esetleg a csatornacsöveken szivárgott volna be a börtönbe. A munkások csattanós választ adtak minden esetleges tervezge. tésre. Nem! Ha gáz szivárog be, az csak mesterséges úton történik és azoknak a jóvoltából, akiknek legfőbb ' érdekük, hogy Jacques Duclos és André Stil elpusztuljanak. A példák százai bizonyítják, hogy a fasiszta és kapitalista börtönökben ilyen és hasonló módon szabadultak meg a „veszedelmes" foglyoktól. De a francia munkásság hatalmas ereje, egységes tiltakozó mozgalma lehetetlenné fogja tenni, hogy az aljas terv sikerüljön. V. méért. A mezőváros építömunkásai ezzel egyidőben kétórás tiltakozó sztrájkba léptek. A kormány terrorista politikája elleni nagyszabású tüntetéssé vált Belaid Hacine-nak, a május 28-ki tüntetés mártírjának péntek délután megtartott temetése. Párizs és a környék dolgozói közül sokezren gyűltek össze Aubervilliers-ben, a hősi halált halt északafrľkai munkás városában, hogy megadják az utolsó tisztességet Belaid Hacinenak és kifejezésre juttassák gyűlöletüket kormány politikájával szemben. A temetésen Charles Tillon, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizot

A lágának tagja és Pierre Lebrun, a GGT titkára mondtak gyászbeszédet. Egyre több szocialista funkcionárius csatlakozik a Jacques Duclos szabadonbocsátását követelő mozgalomhoz. Többek között csatlakozott az akcióhoz a korzikai Morsiglia város szocialista alpolgármestere, Manche megyében pedig több szocialista városi tanácsos. Az „Observateur" eímű polgári lap „A kommunistaellenes megtorlás önkényessége" eímű cikkében rámutat arra, hogy a kommunista párt titkárát jóval a tüntetés befejezése után tartóztatták le, tehát, szó sem lehet semmiféle tettenérésről. Épp ezért a kormány nem a csoportosulást tiltó törvények értelmében helyezte vád alá Duclost, hanem az állam, belső biztonsága ellen irányuló merénylet címén. „Nem látható azonban tisztán, hogy ez esetben a tettenérés milyen szerepet játszik, hiszen nyilvánvaló, hogy politikai ügynél nem lehet szó tettenérésről. Amikor Poincaré és Tardieu hasonló vádpont alapján tartóztattak le kommunista képviselőket, kérték a Házat, hogy függessze fel parlamenti sérthetetlenségüket. Az a tény, hogy Duclost politikai fogolyként kezelik, bizonyítja, hogy politikai vádról van szó. Ez viszoht azt jelenti, hogy a képviselőház volt alelnöke, (Duclos elvtárs) által törvényszegés címén emelt panasz megalapozottnak látszik. Végül ama félelmének ad kifejezést, hogy a hajsza tovább terjed: „A rendszeres kommunistaellenes fellépéseknek egyik legsúlyosabb veszélye az, hogy .sohasem korlátozódnak kizárólag a kommunistákra" — írja befejezésül az „Observateur" cikkírója. Ebben a cikkben is kifejezésre jut a francia burzsoázia egyes köreinek aggodalma a kormány intézkedéseivel szemben és az a hatás, amelyeket a tömegek tiltakozó mozgalma és Duclos elvtárs bátor, következetes harca az egész francia közvéleményre tett. A Szovjetunió megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Venezuelával A venezuelai kormány megsértette a nemzetközi jog alapelveit A venezuelai rendőrség június 7én, Caracas város repülőterén, ok nélkül letartóztatta N. P. Jakusevet, a Szovjetunió venezuelai nagyikövetségének munkatársát feleségével együtt. A Jakusev házaspár ekkor érkezett vissza Venezuelába. Másnap Jakusevet és feleségét kiutasították az országból,* jóllehet L. y. Krilov, a Szovjetunió venezuelai ideiglenes ügyvivője tiltakozott e törvénytelen intézkedések ellen. A venezuelai hatóságok sértő magatartást tanúsítottak L. V. KrilowaI szemben. A fentiekkel kapcsolatban F. T. Guszev, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese június 13-án jegyzéket adott át Carrasquerónak, Venezuela Szovjetunióbeli ügyvivőjének. A jegyzék a többi között hangoztatja : „A Szovjetunió külügyminisztériuma június 8-án tiltakozott Carrasquerónál, Venezuela moszkvai ügyvivőjénél a venezuelai rendőrség törvénytelen cselekményei ellen. A jogos követelés kielégítése helyett Carrasquero, Venezuela moszkvai ügyvivője június 11-én olyan nyilatkozatot tett a kérdésre vonatkozólag F. T. Guszev szovjet külügyminiszterhelyettes előtt, amely durván elferdíti a venezuelai hatóságok Caracasban elkövetett provokációs cselekedetének igazi jellegét és megkísérli, hogy a caracasi incidensért L. V. Krilov szovjet ideiglenes ügyvivőre és M. Sz. Aljabjev nagykövetségi attaséra hárítsa a felelősséget. A venezuelai kormány — nyilvánvalóan északamerikai gazdáinak parancsára — büntetlenül hagyta a venezuelai rendőrségnek a szovjet " nagykövetséggel szemben elkövetett sértő cselekményeit és ezzel megsértette a nemzetközi jog általánosan elismert alapelveit. Ez arról tanúskodik, hogy Venezuelában nincsenek meg a diplomáciai tevékenység normális feltételei. Ezért a szovjet kormány • visszahívja a Szovjetunió ideiglenes ügyvivőjét és a venezuelai szovjet nagykövetség tagjait s megszünteti a kapcsolatot Venezuela kormányával. A szovjet kormány egyben kijelenti, hogy Venezuela nagykövetsége nem tartózkodhat tovább Moszkvában és elvárja, hogy a nagykövetség tagjai haladéktalanul elhagyják a Szovjetunió területét." Amerika-ellenes hangulat Európában Az USA háborús előkészületeket folytató politikája és az USA kormányának politikai és gazdasági nyomása az USA európai csatlósainak táborában növekvő félelmet és ellenkezést kelt, amit még az amerikai sajtó sem hallgathat el. E hangulatra jellemző a „New York Herald Tribúne" című lapban megjelent cikk. „Amerika hivatalos európai képviselőit — írja a lap — mindjobban nyugtalanítja az amerikaellenes hangulat növekedése, amely az USA politikájával szembeni ellenállásban nyilvánul meg Európában. Az európaiak érzik, hogy az USA túlságosan uralomra vágyó, gyakran túlságosan türelmetlen és heves Európában. A legjobban az háborítja fel az európaiakat, főleg az egyes európai országok külügyminisztériumainak hivatalnokait, hogy az amerikai külügyminisztérium szilárd időpontokat szab meg különböző problémák megoldására és kitart amellett, hogy az európai kormányok úgy járjanak el, hogy az elsősorban az amerikai kongresszusnak tetsszek. Ez leginkább akkor jutott kifejezésre, amikor az USA minden téren nyomást gyakorolt a Japánnal és Nyugat-Németországgal megkötendő szerződések érdekében, amely szerződéseket Európában senki sem fogadta lelkesedéssel. Európa ugyancsak nehezen viseli az USA-tól való függőségét, ami a katonai és gazdasági támogatást illeti; az európaiakat nyugtalanítja az amerikaiak azon állandó igyekezete, hogy emeljék az európai áru vámjait. Az európai kereskedők félnek attól, hogy az amerikai behozatali vámok automatikusan emlekedni fognak, amint árujuk meghonosodik az amerikai piacon. Az amerikai acélipari sztrájk A 650.000 amerikai acélmunkás sztrájkja, amely június' másodika óta tart, megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy az amerikai munkások nem hajlandók a f egy vei kezés terheit viselni, szembeszállnaik a terrorral és nem hagyják magukat a „nemzetvédelem" hazug jelszavával befolyásolni. Az amerikai acélmunkások sztrájkja harc az életszínvonal csökkentése ellen, de egyben harc a harmadik világháború kirobbantása ellen is. A sztrájk jelentőségét mutatja, hogy az imperialisták a közszükségleti cikkeket gyártó ipar számáia , leállították az acél szállítását és újból életbeléptették az acélkiviteli tilalmat. Ez év elején új széleskörű mozgalom indult meg az acéliparban. 1951 december 31-én ugyanis hatályát vesztette az acélipari kollektív szerződés. Az új szerződés megkötésére már novemberben megindultak a tárgyalások. A munkások 25—30%-os béremelést, fizetett szabadságot, fizetett túlórát és biztonságosabb munkakörülményeket követeltek. Murray, az acélipari munkások szakszervezetének munkásáruló elnöke, a munkások nyomására kijelentette, hogy „támogatja követeléseiket" és január 1-től „sztrájkot hirdet" — míg meg naji kötik a szerződést. Az acélipari társaságok visszautasították a követeléseket és a tárgyalások megszakadtak. Murray azonban nem hirdetett sztrájkot, hanem beleegyezett abba, hogv a kérdést a bérmegállapító bizottság elé terjesszék határozathozatal végett. A bizottság 12 és fél centes órabéremelést javasolt, amelyet az acéltársaságok azonnal visszautasítottak. A munkások elkeseredése egyre nőtt, miután hónapok multak el és az acéltársaságok még ezt a kis béremelést sem adták meg s ezért Murray j végül mégis kénytelen volt április 8-ra, sztrájkot hirdetni. Mint ismerete.\, Truman ezen a napon kormányellenőrzés alá vette az acéltársaságokat, mert a sztrájk „ellentétben állana az ország érdekeivel", s felhívással fordult a szakszervezethez: szüntesse meg a sztrájkot és kezdjen ismét tárgyalásokat az< acéltársaságokkal. Murray persze sietett végrehajtani a parancsot. Az US Steel Corporation, az USA legnagyobb acéltrösztje 1951ben 642 millió dollár profitot vágott zsebre a munkások fokozott ktezákmányolásából. Ben Fairles. a tröszt elnöke — hivatalos adatok szerint is — 1951-ben 222.897 dollárt keresett, Irvving Olds, a bérmegállapító bizottság elnöke pedig 173.477 dollárt. Az acélipari munkások azonban csapásra csapással válaszolnak. Nem félemlítik meg őket a monopol kapitalista sajtó támadásai, a sztrájkot eltiltó Taft-Hartley tör-' vény, sem azok az újabb törvényjavaslatok, amelyek biztosítani akarják azt a jogot az elnök számára, hogy ellenőrzés alá vegye a szakszervezeteket és azok pénzügyi alapjait. A többi iparágak dolgozói szolidaritási sztrájkokkal támogatják az acélipari munkásokat. Június 5-én például Minnesota (Michigan állam) 40.000 acélbányásza hagyta abba a munkát, hogy ezzel támogassa az acélipari munkásokat. A szolidaritási mozgalom rohamosan növekszik. Az amerikai acélipari munkások sztrájkja újabb bizonyítéka az amerikai munkások»

Jfiarckészségének és annak a növekvő fölismerésnek, hogy az életszínvonaluk elleni támadást csak harccal verhetik viszsza.