Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-17 / 142. szám, kedd

U J SZO 1952 június 17 Béres István az ország legjobb rizstermelője i. A .rizstáblákat egymástól elválasztó töltéseken egy magas, erőteljes férfi áll. A lenyugvóban lévő nap fénye mellett az árnyéka szinte ijesztően nagyra rajzolódik a víz tükrében.. A férfi kék muaikásruhát visel, melynek nadrágszárai a lábán lévő gumicsizmában végződnek. A nadrágra több helyen rá van száradva az iszap és a sár. A fején micisapka, melynek lelógó ellenzőjétől alig lehet látni két fekete csillogó szemét. Az egész ember komolyságát csak a szája körül bujkáló mosoly enyhíti. A nap lassan eltűnik a lévai szőlőhegyek mögött, az óriásnak tünő árnyék is a semmibe vész. A gumicsizmás alak, aki nem más mint Béres István, a vámosladányi rizstermelő csoport vezetője, útnak indul a parcellákat körülvevő töltéseken. Béres István 40 év körüli ember. Munkában növekedett fel és ma is csak a munkájának és családjának él. Látszik is ez rajita. Már mindenki odahaza van, de ő mégegyszer végignézi a rizsföldeket. — Vájjon rendben van-e minden Vájjon nincs-e kevés víz valamelyik parcellán ? Sorba végignézegeti a vízzel elárasztott parcellákat. Megnézi a vízállást mutató számokkal ellátott oszlopokat. Már azt hinné az emiber, hogy minden rendben van, de Béres István fürkésző szeme, mintha valami rendívül i t vett volna észre. Megáll. Hosszan bámul a gyenge esti szellőtől hullámzó víz tükrére. A gyanútlan megfigyelő könnyen azt hihetné, hogy Béres István a fürgén tovasikló halacskákban gyönyörködik, vagy pedig azt nézi, hogy hogyan tükröződik vissza a hold halvány képe a víz "tükrében. 2. De úgylátszik, mintha megelégedett volna a nézelődéssel, mert hamarosan tovább indul. Lépésein azonban észre lehet venni, hogy valami történt, valami rendkívülit olvasott ki a víz egyre sötétedő tükrébök A lépései már', nem lassúak, hanem kemények és határozottak. Egyenesen az egyik parcella vízlevezető csatornájához indul. Erélyes rántással felemeli a lefolyó csatorna zsilipjét, melyen ke.resztül erős sugárban megindul a víz. — Muszáj leengedni a vízből, mert nagyon elszaporodott a békanyál — mondja magáiban. — Vizes kezével végigsimítja fekete bajuszát. A békanyál elszaporodása nagy ellensége a rizsnek. Tönkreteszi a gyenge rizsszálakat. A víz leengedése útján azonban könnyen meglehet ettől a nyúlós anyagtól szabadítani a rizsföldeket. Béres István leül a sisteregve folyó víz mellé, lábait keresztberakja és most már csakugyan a fürge halacskákat, nézegeti, amint sietve menekülnek az egyre sekélyedő vízből az árok mélyebb vizébe. A csatornán kimenni egjz. sem tudott, mert a csatorna dróthálóval van ellátva, melyen keresztül a legkisebb hal sem tud kimenni. A hold már magasan fent járt az égen. Hideg sugarai ezüstös színben verődtek vissza a közeli fűzfák leveléről, amikor Béres István hazafelé indult. Ütközben azon gondolkodott, hogy röpke 7 év alaitt, mennyire megváltozott a világ. Mennyivel örömtelibb ma már a dolgozók élete, mint ezelőtt 7—8 évvel volt. Ma minden munkásnak biztosítva van a munkája után a nyugodt megélhetése. Mindenki talál tudásának és képességének megfelelő munkát. A múltban a tudomány, a tanulás az „ország urainak" volt a fellegvára,^ melynek kapui csak a grófok, a kapitalisták gyermekei előtt voltak nyitva. Lehetett annak a paraszt, vagy munkás fiának bármilyen éles esze is, de csak továbbra is apja foglalkozását kellett folytatnia Az ország akkori urai azt tartották, hogy az asztalos fia maradjon továbbra is a gyalupad mellett. Egyszóval a múltban a pénz tette az embert okossá, bármilyen ttökkelütött volt is az illető. Béres István gondolkodás közben hosszan elnézegette saját árnyékát. Gondolatban félrebillentette a nyomorúsággal é3 szenvedéssel telített múltat takaró sötét fátylat. A képzeletbeli sötét fátyol mögött magát látta, mint mezítlábas kisgyereket. Nadrágján annyi volt a folt, hogy már fel sem lehetett ismerni az anyag eredeti színét. Még iskolába kellene járnia, de nem lehet, mert kenyérkereset után keli nézni. Hiába mondogata a reszketőhangú, szemüveges tanító, hogy a gyermeknek jól fog az esze, még „pap" is lehetne belőle. A kis, rövidnadrágos gyermek helyébe komoly, serdülőkorban lévő fiatalember jelenik meg képzeletében. Karikás ostorral a vállán, legelteti a falusi kulákok teheneit. Látja magán a kulákok elhasznált ruháit, amit a legeltetésért kapott. Szinte jól esett Béres Istvánnak a gyönyörű holdvilágos estén végigondolnia a multat, mely már örökre el van temeitve, csak rossz álom formájában tér még néha vissza. Látta Béres István magát, mint aratót, kubikost és kőművesek mellett mint kisegítő munkást dolgozni. Látta azt is, hogyan hajlongott sapkáját forgatva kezében a munkaadója előtt. Kereste a szavakat. hogy megnyerje tetszésüket és felvegyék munkába. A homályos emlékeket aztán sokkal élénkebb képek váltották fel. Eszébe jutott, hogyan űzték ki hazánkból a szovjet katonák a fasiszta liódítókat, s szabadították fel hazánk dolgozóit az örökös elnyomás alól. 4. Különösen élesen kirajzolódik emlékezetében az 1950-es óv, amikor falujában is megalakult a szövetkezet, ami a dolgozó parasztok életének a megkönnyebbítését szoLgálja. Ebben az évben Béres Istvánnak is lehetősége nyflt, hogy iskolába mehessen. Az elemi iskolában elsajátított tudását, most, 40 éves korában tovább fejlesztette. Ha már „pap" nerfn is lesz belöleim — gondolta mosolyogva, amikor iskolába indult, — de legalább szaktudásomat gyarapítóm. A szövetkezet Béres Istvánt rizstermelő tanfolyamra küldte. Az iskola nem volt hosszú időtartamú, mindössze 10 napig tartott, de elég volt hozzá, hogy a jó felfogású ember elsajátítsa a rizstermelés alapismereteit. Hazatérése után hozzá is fogott az iskolában tanultak értékeléséhez. Kiszemelt magának a szövetkezet földjéből egy olyan területet, amelyen eddig csali haszontalan bozót és sás termett és a gólyáknak szolgált jó vadászterületül. Ebböi a területből választott ki magának 4 hektárt rizstermelésre. ,A kezdet kezdetén maga sem hitte, hogy vállalkozását siker koronázza. Egyedüli támogatója, aki. ben megbízhatót, Damoszánkő, szovjet mérnök volt. Ez az ember önzetlenül segítette Béres Istvánt munkájában. Demoszinkó mérnök tanácsára a 4 hektár rizsföldre 40 kg apró halat telepítették be. A szövetkezeti tagok arcán ia lehetett látni, hogy nem nagyon hisznek az újfajta növény sikerében. Még ma is tisztán élt Béres emlékezetében az a pillanat, amikor a mult évben megkezdték a rizsaratást. Demoszinkó mérnök is ott volt és szaktudásának átadásával sokat segített a rizsaratóknak. Ekkor már nyíltan megmondta, hogy munkájuknak meglesz az eredménye és rámutatott a dús kalászokra. Csak a cséplés után mutatkozott meg valóban egész évi munkájuk eredménye. A dús kalászokból csak úgy ömlött a rizs. Emlékszik még rá Béres István úgy, mintha csak tegnap történt volna, hogy alig bírták elhordani a cséplőgéptől a rizzsel telt zsákokat Amikor befejeznék a cséraílést, szinte elálmélkodtak az eredményen. Futótűzként terjedt el a hír, hogy Béres Pista 79 mázsa rizstermést ért el hektáronként. Ezenfelül a rizsterületre berakott apró halak is gyönyörűen megnőttek. A 40 kg hal helyett 670 kg-ot halászitak ki és adtak át a közellátásnaík. Egyszeriben híres ember lett Béres Istvánból. Érdeklődtek utána még a kerületben si. Az újságok is bőven foglalkoztak sikereivel. 5. Mikor gondolataival eddig ért, azon vette magát észre, hogy már odahaza is van. Felesége már a kapuban várta és kérdő szemekkel nézett rá. — Volt egy kis munkám még kint. Ezenfelül egy kicsit el is gondolkoztam útközben, —. adta meg a feleietet Béres István a néma kérdésre. A vacsora is az asztalon várta már. Vacsora után bekapcsolta a rádiót, azt a gyönyörű hat-lámpás rádiót, amit szorgalmas munkájának elismeréséül kapott. Közben beszámolt feleségének a napi eseményről, hogy mi történik a rizsföldeken, hogyan kel a rizs, melyik parcella van már vízzel elárasztva. A legfontosabb napi események megbeszélése után a család lassan pihenni tér, csak Béres István marad még fent. Bé|es István tanul. Könyvei segítségével fejleszti tovább ismereteit, hogy tudásával minél értékesebb tagjaivá váljon a szövetkezetnek. Sokszor éjfélig is tanulmányozza a rizstermelés technikáját, hogy a tanultak segítségévei az idén még magasabb terméshozamot tudjon elérni, mint a mult évben. Szarka István. A kisgéresi szövetkezetben évente 400.000 méter stukatúr nádat készítenek A kisgéresi szövetkezet mindöszsze 120 hektár szántóterületen gazdálkodik, mégis kitartó és lelkes munkával ma már szép eredményeket mutat fel. Eddig ugyan még csak a II. típusban vannak, de már összpontosított közös állatállománynyal rendelkeznek. Van 500 juhuk, 150 sertésük, 35 szarvasmarhájuk, 3 pár lovuk. A szarvasmarhák részére a közös istállót már a mult év őszén felépítették, azonkívül építettek szép sertéshizlaldát és ez év május elsejére elkészült 3000 baromfi részére a tyúkfarm is. Most építenek egy 62 méter hosszú dohányszárítót. Az építkezésen példásan dolgoznak Dajka István és Fülöp Bertalan mesterek, akik vállalták, hogy az új dohányszárítót határidő előtt elkészítik és utána megkezdik egy 2000 férőhelyes juhakol építéséi. Az építkezési munkáknál nagyszámban dolgoznak asszonyok is, akik szívós munkájukkal nagyban elősegítik a szövetkezet fejlődését. Joszkó Mihályné meg is jegyezte: — Mi sem akarunk lemaradni a férfiak mögött, ezért odaadóan és szorgalommal dolgozunk, hisz gyermekeink jövőjét építjük. Azonkívül jól működik a szövetkezet stukatúrnád készítő üzeme is. Annak ellenére, hogy az üzem csak 3 munkaerőt foglalkoztat, mégis évente 400.000 méter stukatúrnáddal járul hozzá épületeink stukatúrnád szükségleteinek kielégítéséhez. A kisgéresi szövetkezet tagjai tisztában vannak az állammal szembeni kötelességteljesítéssel is és jó munkával igyekeznek minél több terményt adni a nép államának. A jó munkának eredménye az is, hogy a 10 hektáros zöldségkertészetböl idáig már 2000 darab kalarábét, azonkívül nagymennyiségű korai káposztát és egyéb zöldségféléket adtak a nép áHamánaJk. A szövetkezet taglétszáma ls napról napra emelkedik. A még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok is látják, hogy a jó és a helyes gazdálkodáshoz egyedüli út csak a közös nagyüzemi gazdálkodáson keresztül lehetséges. • Ennek a jegyében készíti már a szövetkezet a tervezetet a ín. típusra való áttérésére. Kádi László, Lelesz. Hogyan használják fel a nádszegi szövetkezetben a szovjet kolhozparasztoktél nyert tapasztalatokat? N idszeg község történetében sokáig emlékezetes nap lesz 1951 június 14-ike. Örömünnep volt ez a nap, mely kitörölhetetlenül emlékezetében lesz mindnyájunknak, akik ott voltunk. Az a szeretet és hála, mely körülövezte kedves vendégeinket — a szovjet kolhozparaszt küldöttség tagjait — az oly sokat sanyargatott, elnyomott, megalázott dolgozók szivének legmélyéről fakadt. Felszabadítónkat ünnepeltük bennük — Sztálin hős népének bátor fiait, immár másodszor. — Először 1945 tavaszán, amikor lefejtették kezünkről, lábunkról a bilincseket, mikor fegyverrel a kezükben tovaüzték a hitleri fasizmus hordáinak maradványait és kezünkbe adták a részünkre kiharcolt szabadságot, — másodszor pedig mult év június 14-én, mikor a tudás fegyverét, vagyis gazdag tapasztalataikat hozták át, hogy nekünk átadják. Nem fukarkodtak tudásukkal, bőven adtak belőle, hogy mezőgazdaságunk szocialista alapokra építésénénél fel tudjuk használni. A vita-est során kérdéseinkre részletes, érthető, világos feleleteket adtak. Mérlegelve szövetkezetünk munkaeredményeit, nem feledkeztek el rámutatni az általuk tapasztalt hibákra sem. Kritikájukból az őszinta segitő szándék tükröződött ki. Ügy a növénytermelés, állattenyésztés, mint a munka jobb megszervezése terén hasznos útmutatásokkal láttak el. Kihangsúlyozták, hogy az adott útmutatások csak akkor lesznek számunkra aranyat érő kinccsé, ha mindennapi munkánk során a gyakorlatban meg is valósítjuk őket. Nagy fontosságot tulajdonítottak a szövetkezeti tagok rendszeres oktatásának, a szocialista mezögazdaságtudomány alapfogalmai elsajátításának, Micsurin—Liszenko tudományos kutat ómnukája gyakorlati megismerésének. Korotkov elvtárs ezt mondotta: „E tudomány ismerete nélkül a mi kolhozunk olyan volna, mint az ember víz és levegő nélkül". Korotkov elvtárs példázata megszívlelendő, mert el kell ismerni, hogy így i

s van. A szocialista nagyüzemi kollektív gazdálkodás nem képzelhető el ezen tudomány ismerete ég gyakorlati alkalmazása nélkül. D e most nézzük meg, hogy a nádszegi szövetkezet tagjai hogyan gyümölcsöztették Korotkov, Demin, Parafilov, Romanov és & többi szovjet szocialista munkahősöktöl, sí termelés mestereitől átvett munkatapasztalatokat? Az állattenyésztésen kezdem: a sertésállomány elég jó volt annak idején, de hiányzott a szakszerű kezelés. A sertések nem voltak úgy osztályozva, hogy a lehetőleg egyforma súlyúak és egyforma életkorúak egy helyen, egy részlegben, vagy egy kutricában lettek volna elhelyezve. Ez különösen káros a hizlalásra beállított sertéseknél. A sertésólak nem voltak szakszerűen megépítve; betonalap volt a fekvőhely is, a kifutó is. Hogy a betonalapzat volt a fekhely, ennek káros következményeit mi sem bizonyítja jobban, mint a malacok elhullása. Még az anyjukban megfáztak és betegen jöttek a világra. Pár hét múlva elhullottak. Azóta a betont deszkapadlózattal burkolták be. Saját kárukon okultak a hibákból. A sertéseket szovjet tapasztalatok szerint osztályozták fajuk, életkoruk és súlyuk szerint. A növénytermelő csoportok munkamegszervezése nem volt megfelelő. Rámutattak a szovjet elvtársak, hogy a csoportoknak nem kell együtt dolgozni. Az ilyen munkamegszervezésnél nagyszerűen érvényesülnek a lusták. És teljes mértékben igazuk volt, mert a lusták lehurrogták az iparkodókat és kerékkötői voltak a munka kellő időben való elvégzésének. Rontották a munkafegyelmet. Ebben a gazdasági évben már teljesen kiküszöbölték ezt a rossz munkamegszervezési módszert és szovjet tapasztalatok alapján nemcsak csoportokra osztották fel a megművelendő földterületet, hanem a növények kikelése után a csoportokon belül egyes tagokra is elosztották. Nincs is elmaradva a nádszegi szövetkezet semmiféle munkával, sőt összedugták a fejüket és arról beszélgettek, hogy az aratás megkezdéséig vajmi kevés munka lesz. Nagy szükség van munkaerőkre a szomszédos állami birtokon és ott segítenek a még hátralévő növényápolási munkálatok befejezésében. Állatállományuk a tavalyihoz képest jócskán felszaporodott: szarvasmarhaállományuk 272 darab, ebből 101 tehén. Van 452 darab sertésünk (ebbe nincsenek beleszámítva a malacok), van 16 pár lovuk, 300 juhuk. Most épült fel egy 102 férőhelyes tehénistálló és ugyancsak enynyi férőhelyes, de még modernebb istálló építésébe most fogtak bele. Két hatalmas dohányszárítót is építenek. 14 hektár rizst vetettek most először. A falu népét áradással ijesztgető Feketevíz folyót ia befogták a szövetkezet tagjai hasznos munkára. A rizstáblán halakat is tenyésztenek, ami kevés kiadással jár és busásan meg fogja téríteni a belefektetett költségeket. Van 17 hektár régi és 27 hektár újonnan beültetett gyümölcsösük, 22 hektár zöldségkertészetük. Méhészetet is terveznek és azt a homokos területet, mely alig hoz valami hasznot, hasznosabb munkára fogják befogni; szőlőt termelnek rajta. Gyönyörű gabonájuk van, mely jó termést ígér. Mindezen felsorolt munkálatok, befektetések csupán a nagyüzemi kollektív gazdálkodásban lehetségesek. A szovjet tapasztalatokat felhasználva a nádszegi szövetkezet tagjainak munkája már eddig is meghozta gyümölcsét, a szovjet korszerű agrotechnika elsajátítása, a szövetkezet tagjainak rendszeres szakoktatása pedig még jobban bebizonyítja a kis- és középfoldmüveseknek, hogy a szövetkezeti gazdálkodás felszabadítja őket, jobb, könynyebb, boldogabb életet biztosít számukra. N. Kovács István Szóld Zsigmond volt földbirtokos meddig bitorolja még a felsöszeli állami bírtok épületét ? Az állami birtokok gazdálkodásának megjavításáról szóló párt- és kormányhatározat egyebek között egyik súlyos hiányosságul azt veti fel, hogy több állami gazdaságban mindezidáig megtűrték a volt földbirtokosokat, vagy legalábbis megengedték, hogy még mindig a birtok épületeiben lakjanak, holott a legtöbb gazdaságban ezekre a földbirtokosok által lakott épületekre a legnagyobb szükség volna. A határozat további része egyik legfontosabb feladatul tűzi ki, hogy ezeket a volt földbirtokosokat és hajcsáraikat azonnal el kell távolítani az összes áliami gazdaságokból. Ugyl^tszik a felsöszeli áüami gazdaság vezetősége a párt- és kormányhatározat ezen részét nem tartja magára kötelezőnek, különben nem engedné meg, hogy a birtok volt tulajdonosa, Szóld Zsigmond, aki már több mint, egy éve nincs a birtok alkalmazásában, még mindig a birtok épületében lakjék. Nemcsak, hogy ott lakik, de másodmagával 6 szobás villában lakik, — ugyanakkor a birtok munkásainak nam tudnak megfelelő lakást biztosítani. Nem hiszem, hogy a felsöszeli állami birtokra a párt- és kormányhatárosat nem vonatkozik és éppen ezért jogos a kérdés: Szóld Zsigmond volt földbirtol- meddig" bitorolja még az állami birtok épületét? Szalai Gyula, Felsöszeli.