Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-03 / 130. szám, kedd

4 III SZO 1952 JűníusJJ Csehszlovákia dolgozói felháborodottan tiltakoznak a francia kormány terrorja és a háborús „keretszerződés" aláírása ellen k összes munkahelyeiről to­Itakozó táviratok érkeznek, ben dolgozóink élesen tilta­a francia kormány provo­ettei ellen és lángoló üdvöz­küldik a francia népnek és itásukat nyilvánítják afran­harcával és munkájával, áborít és haraggal tölt el ket az a tény, hogy Jacques . és A. Stilt, a francia nép m. iáit, börtönbevetették azért, mert fáradhatatlanul harcolnak a francia nép jobb életéért és mert a világbéke rettenthetetlen harcosai" — mondja A BESZTERCEBÁNYÁI KERÜLETI nemzeti bizottság plénuma. Az ösz­szes dolgozók nevében élesen tilta­kozott a francia kormány véres gaz­tettei ellen, amelyekkel el akarja hallgattatni a francia nép szabad­ságért és békéért kiáltó hangját. „A francia nép, legjobb fiainak le­tartóztatásával — írja a határozat — a francia Kommunista Párt tevé­kenysége nem bénul meg. Ellenke­zőleg, az ilyen tettek csak fokoz­zák ütőképességét és határozottsá­gát. Meg vagyunk győződve arról, hogy a francia nép, amely M. Tho rez szavaival megesküdött, hogy sohasem vesz fegyvert kezébe a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, folytatni fogja igaz­ságos harcát az amerikai imperia­listák és hazai szolgáik ellen és e harc győzedelmeskedni fog." A Csehszlovák Szovjetbarátok Szövetsége Dr. Heinrich Brandweiner kiváló osztrák tudományos dolgozó, a grá­zi egyetmen az egyházjog és nem­zetközi jog tanára, aki mint a De­mokratikus Jogászok Nemzetközi Társulata bizottságának elnöke résztvett az amerikai imperialisták .háborús gaztettednek kivizsgálásá­ban Koreában és Északkínában, ez év június 2-án, hétfőn Bratislavába érkezett. A becses vendéget, aki dr. Teodor Donner tanárnak, a Csehszlovák Jogászok Egyesülete elnöksége tag­jának kíséretében érkezett, a bra­tislavai repülőtéren dr. František Mestitz egyetemi tanár, a szlovák egyetem jogi fakultásának dékánja, Ladislav Zajac, a Béke Hívei szlo­vákiai bizottságának alelnöke, Ro­man Fasang, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője és Ondrej Durina BRNOI KERÜLETI BIZOTTSÁGÁNAK elnöksége rendkívüli ülésén határo­zató hozott, amelyben 150.000 tag­j. nevében tiltakozik a francia kor­mány terrorja ellen. A tiltakozó határozatban, amelyet a prágai francia nagykövetségre küldtek, a következőket írják: „Egész népün­ket mozgósítani fogjuk a fas'iszta terror elleni harcba, a német béke­szerződésnek a Szovjetunió javas­lata szerinti megkötéséért, az ötha­talmi békeegyezmény megkötésé­ért." „Mérhetetlen megvetéssel fogad­tuk azt a hírt, hogy J. Duclost, a francia munkásosztály hü tagját, Franciaország Kommunista Pártjá­nak titkárát letartóztatták" — ír­ja többek között a TESLA-ÜZEM DOLGOZÓINAK határozata. „Mélyen elítéljük a francia kormánynak ezt a tettét, amely éles ellentétben áll a szabad­ság és demokrácia elveivel, amelye­ket a francia kormány oly gyakran hangsúlyoz. E cselekedetben a fran­cia munkásosztály képviselői ellen elkövetett durva támadást látunk és szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy nemcsak mi, a szabad népi demokratikus Csehszlovák Köz­társaságban, hanem az egész világ békeszerető emberisége felemeli ha- i talmas tiltakozó hangját J. Duclos j és A. Stil kiszabadításáért." az igazságügyi megbízotti hivatal képviselője fogadták. Dr. Heinrich Brandweiner délelőtt 10 órakor résztvett a szlovák egye­tem jogi fakultásán a joghallgatók ünnepi aktíváján, amelyet a vizsgák megkezdésének d.kalmából taritot­tak és beszédet mondott az össze­gyűlt főiskolásoknak. Hangsúlyoz­ta, hogy a jogászok kötelessége köz­reműködni az igazság megállapítá­sában és a kedvező szociális feltéte­lek kialakításában, ami a népi de­mokratikus rendszerben Csehszlová­kiában teljes mértékben biztosítva van. Nem ez a helyzet azonban a nyugati országokban, ahol a jogá­szok mérhetetlenül súlyos körülmé­nyek között kell ntegvédelmezniök az igazságot. A jogi tudomány dol­gozóinak első kötelessége az igazsá­got szolgálni. „Ha az igazságot fog­ják önök szolgálni, — mondotta vé­A POPRÁDI ÉRCBÁNYA­ÉPÍTKEZÉSI nemzeti vállalat alkalmazottai is élesen elítélik a francia reakciós kormány cselekedeteit, amellyel meg akarja törni a francia dolgozók hő­sies ellenállását az ellen, hogy Franciaországot teljesen az ameri­kai baktériológšiti gyilkosok hatal­mábí. sodorják. Határozottan tilta­koznak az ellen is, hogy a nyugati imperialisták és Adenauer-kormánya a német nép háta mögött aláirták a háborús keretszerződést. RYBÁRPOLEI V. I. LENIN gyapotüzem dolgozói. „Felháboro­dással elítéljük ezt az aljas gaztet­tet, amelynek az a célja, hogy a francia munkásosztályt megrettent, se az amerikai imperialisták hábo­rús előkészületei ellen folytatott harcában és hogy elnyomja a fran­cia dolgozók felháborodását Rid­gway tábornoknak, a koreai és kí­nai nők és gyermekek gyilkosának, érkezése fölött. Mély szolidaritá­sunkat fejezzük ki a francia nép hősi harcával, amely Franciaország Kommunista Pártjának vezetésével a háborús tervekkel elszántan szembeszáll. Felelőssé tesszük mind­azokat, akik J. Duclost bebörtönöz­ték és határozottan követeljük sza­badonbocsátását." gezetül, az aktíva résztvevődnek, — akkor a béke ügyét fogják szolgál­ni, ami az emberiség legnagyobb kincse és erre minden becsületes embernek nemcsak gondolni kell, hanem ezért aktívan harcolni is kell." Ezután dr. Heinrich Brandweiner tanár résztvett a szlovák egyetem jogi fakultásának tanáraival és ta­nársegédeivel rendezett beszélgetés­ben és köszönstét fejezte ki a szo­lidaritás 'megnyilvánulásaiért, ame­lyet a grázi egyetem akadémiai sze­nátusához küldöttek dr. Brandwei­ner tanár védelme érdekében az osztrák hatóságok által való ül­döztetése ellen. Délben 12 órakor Rudolf Sztra­chaj igazságügyi megbízott, a Szlo­vák Nemzeti Tanács képviselője, fogadita dr. Heinrich Brandweiner tanárt. Még 1951 október elején a Sanitas Bratislava, Gorkij utca 12. szám alatti elárusítóhelyén beadtam 1404. számú, szemüvegre szóló utalványo­mat. Azóta havonta kétszer vagy há­romszor bejártam érdeklődni, de min­dig csak azt a választ kaptam a ve­zetőnőtől, hogy most már megsürge­ti, legközelebb, ha jövök, megkapom. Mai napig azonban nem történt sem­mi és már 8 hónapja hiába várom a szemüveget, amely nagyon fontos számomra, mert nélküle nem tudok olvasni. Csak a vonatköltségre eddig több mint 1000 koronát adtam ki, az Pásztor István olvasó, az ipolysági vendéglátó üzemek dolgozója bíráló levéllel fordult hozzánk, amelyben arról írt, hogy az üzem szarvasmarha­állományával megpenészedett, meg­savanyodott szecskát etetnek. A ta­karmányt ugyanis esős időben kint hagyták és így tönkrement. Pásztor levelében kritizálta a közüzem egyik munkavezetőjét, Vámos Józsefet, aki felelőtlenül végezte munkáját. A kritikát kivizsgáltuk és megál­lapítást nyert, hogy a fenti adatok megfelelnek a valóságnak. A kivizs­gálás eredménye alapján az ipolysá­gi vendéglátó közüzemek elbocsátot­ták szolgálatukból Vámos Józsefet. • Kaskó Ferenc nagykövesdi dolgo­zó, aki jelenleg katonai tényleges szolgálatát teljesíti, levélbeli panasz­szal fordul hozzánk, amelyben rámu­tatott arra, hogy a járás nemzeti bi­zottsága nem gondoskodott arról, hogy anyja megkapja az utána járó családi segélyt. Kérdést intéztünk a királyhelmeci járás nemzeti bizottság elnökéhez és megállapítást nyert, hogy Kaskó Fe­renc anyjának tényleg jogosan jár a családi segély és ezért közbelépésünk után napi 120 korona összegben ezt megkapja. • Balia Géza kassai dolgozó nemré­gen kritikai levéllel fordult hozzánk, amelyben rámutatott arra, hogy fe­lesége a kassai Sztalingrád-utca 17. szám alatti, tejtermékeket árusító üzletben egy doboz sa jtot vett 72 ko­ronáért. Ugyanakkor a Lenin-utca 13. szám alatti szabad tejcsarnokban ugyanazt a minőségű sajtot 42 koro­nájával árusították. Amikor Balláné felkereste az üzlet vezetőjét reklamá­ció céljából, az üzletvezető megte­kintette a két helyről vásárolt sajt dobozait és mikor meggyőződött ar­ról, hogy tulajdonképpen egyenlő mi­eredmény azonban nem mutatkozik. Ez az eset nagyszerű példája a bü­rokratikus eljárásnak. L. K„ Magyarbél A szerk. megjegyzése: A közölt fenti esettel kapcsolatban a Sanitas nemzeti vállalat területi igazgatósá­gának ki kell vizsgálnia ezt az ese­tet, megállapítani azt, hogy ki a fe­lelős ezért a bürokratikus eljárásért és olyan intézkedést kell foganatosí­tania, amely megakadályozza hason­ló esetek megismétlődését. nöségü sajtról van szó, Ballánénak azt válaszolta, hogy intézze el az ügyet azzal, aki a sajtot árusította. Természetes azonban, hogy az ár­drágításért nem az elárusítónő felel, hanem az üzlet vezetője. Az egész ügyet kivizsgálta a kassai kerületi nemzeti bizottság népigazgatási osz­tálya, ahonnan a napokban választ kaptunk, amely többek között a kö­vetkezőket tartalmazza: t Az említett kassai tejtermékeket áruló üzletben végrehajtott vizsgálat megállapította, hogy az üzletben tényleg 72 koronás áron, törvény­telenül drágítva árulták azt a sajtot,, amelynek törvényes ám 42 korona. Az eset úgy történt, hogy az eláru­sítóhely a sajtot jelzés nélkül kapta meg. Hiba volt azonban, hogy az üz­let vezetője nem győződött meg az árusított sajt súlyáról és így arra hivatkozott, hogy a 10-dekás sajt­kockák ára 6 korona, habár az áru­sított sajt csak 6-dekás volt. A 72 koronás árat különben rendesen el­számolta. Az üzlet vezetője abban is hibát követett el, hogy Balláné reklamációja után nem rendezte a kérdést. Ennek következtében az üzlet ve­zetője ellen, árdrágítás miatt törvé­nyes eljárás indult. MWWWWWMtMMMMM tt MHM MII MHHWI Tíz teherkocsi hulladékvasat a kohóknak Az osztravai Szvoboda tábornok bányában, ahol elindult a tíztonnás akció, szintén hozzá akarnak járulni a hulladékvasgyü j téshez, ami kohá­szati üzemeink számára annyira fon­tos. A bánya dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy július 15-ig tíz teher­kocsi hulladékvasat szednek össze és raknak be úgy a föld felszínén, mint a bánya mélyén. Egyúttal felhívják az osztravai kerület és a köztársaság többi üzemeit is, hogy kövessék pél­dájukat. Dr. Heinrich Brandweiner egyetemi tanár Bratislavában Az U j Szó elintézte A komáromi halógyár egyik legjobb újítója A Dunaparton álló hatalmas gyár­épületeket beragyogja a tavaszi nap­sugár. Uj élet fejlődik bennük. A ha­jógyár nagytermében a daruk állan­dóan hatalmas terheket szállítanak rendeltetési helyükre. A fémkemen­'-ben hevítik az anyagot. Hatalmas it.-. vágók, esztergagépek, prések nyírják, formálják, hajlítják a hatal­mas hajó építéséhez szükséges anya­got. A szocialista technika lépten­nyomon segíti a dolgozókat. A Szo­cializmus építői e segítséget teljes mértékben kihasználják. Gépeiket egyre tökéletesítik, javítják. Sándor Ernő, többszörösen kitünte­tett élmunkás, újító. Kiegyenesedik és szétnéz műhelyében, mintha für­készne valamit. Talán a dicső májusi napok harcos jelszavait olvassa: „Szi­lárdan tömörülve a párt és kormány köré, élén Gottwald elnökkel a béké­ért és a szocializmusért!" — vagy a gyönyörű májusi díszítést a műhely homlokfalán né^f. Talán a fecske röp­tét figyeli, amely a nyitott ablakon át betévedt a műhelybe és most meg­rettenve riadt szárnycsapkodással ide-oda röpdös. Nem. Sándor Ernő nem olvasott, nem bámult, ö csak nézett. Sándor­nak ezt a távolbamerengő tekintetét munkatársai már ismerték. — Ernő már megint töri valamin a fejét — jegyzi meg legközelebbi munkatársa, Vravko. Igaza volt. Sán­dor a munkaasztala fölé hajol és ce­ruzaclarabkájával egy gyűrött, pisz­kos papíron valamit figyelmesen raj­zolgat. Annyira belemerült munkájá­ba, hogy az üzemi szirénát sem hal­lotta, amely a munkaszünet kezdetét jelezte. A gépek kerekei lassan meg­álltaik, a munkazaj elcsendesedett, csak a távolban lehetett hallani egy munkásnö vékony hangját, aki útjá­ban vidáman énekelt. — Jolánka, ma jó kedved van ... — Jobb mint neked, te morgó med­ve — felélt vissza vidáman és foly­tatva énekét, belépett az étterembe. Az uzsonnaosztónak volt munkája, hogy kielégítse az éhes gyomrokat. — Gyere már Ernő — kiáltott Sándorra Varhol János, Sándor Ernő brigádostársa a komáromi hajógyár­ban. A dubnicai Vorosilov-üzem ki­váló élmunkásai megértették az elvtársi segítség szükségességét — a tapasztalatoknak egyik üzemből a másikba való átvitelét és több elv­társsal együtt elhagyták kényelmes családi életüket, anyaüzemüket, hogy a komáromi hajóépítőknek segítse­nek a Szovjetunió dolgozóinak folya­mi szállítására szolgáló személyha­jók építésében. — Nincs örömteljesebb érzés, mint amikor az ember kész müvet lát ma­ga előtt — jegyzi meg Sándor, amint asztalhoz ül és jóízűen enni kezd. — Müvet, amely a dolgozó népet szol­gálja. — Ez igaz — bizonygatják többen a Sándor mellett ülök közül. A hosz­szú asztal mellett vita fejlődik a nulnka termelékenységéről, amely a tervteljesítésnek gazdasági mutató­ja. — Igen, napról napra fokozni kell a munkatermelékenység százalék­számát, azonban nem testi erőkifej­téssel, hanem műszaki, szervezési in­tézkedésekkel. Ez azt jelenti, hogy a munkában gondolkodni kell afölött, hogyan lehetne megjavítani a mun­ka megszervezését és jobban kihasz­nálni a technikát. Emellett nem sza­bad megfeledkezni a termékek minő-' ségéröl sem. I így gondolkodik az 52 éves Sán­dor Emö újító, aki mindjárt az első napokban, amikor belépett a hajó­gyár nagytermébe, rámutatott arra, hogy a kézi munka lassú és drága. Ha gyorsan fel akarjuk építeni a szocializmust, többet, jobbat és ol­csóbban kell termelni. Ha a kapita­lizmus alatt egy hajót évekig építet­tünk, a technika segítségével hóna­pok alatt kell felépítenünk most. Ezt csak akkor érjük el, ha minden dol­gozó a maga munkahelyén gondol­kodni is fog. így beszélt Sándor Ernő és szavai eredményeképpen a munka termelé­kenysége fokozódott. Maga Sándor elvtárs is számos újítójavaslatot nyújtott be. Az utóbbi időben két ér­tékes újitójavaslata volt. Az egyik a hajó ablakkereteire és a roletták hajlítására szolgált. A másik a zsalu­fogantyúszerkezet gyártó gép elké­szítése volt. Ezzel a szerkezettel ke­vesebb fáradsággal a teljesítményt ugyanannyi idő alatt 10 darabról 20 —25 darabra fokozták. — Most további újítójavaslat be­nyújtását készítem elő — mondja Sándor elvtárs. Több kisebbjelentö­ségü újítójavaslatom is van. Sándor elképzeléseit így értékelik t Sándor újítójavaslatai üzemünknek és a szo­cializmus felé haladó hazánknak nagy gazdasági értékeket jelentenek. Csupán egy példa: Sándor elvtárs el­képzelései szerint egy bágeralkatrész kidolgozásának idejét 60 percről 4 percre csökkentették. Sándor elvtárs, aki már több év óta dolgozik mint kovács és géplaka­tos, derék és becsületes munkájával a komáromi hajógyár dolgozóinak el­ismerését és tiszteletét érdemelte ki. A dubnicai brigádosok is büszkék földijükre. Sándor Ernő a dubnicai Vorosilov-üzemben már 12 éve dolgo­zik és 195 százalékos teljesítményé­vel az üzem legöntudatosabb élmun­kásai, újítói közé került. Már anya­üzemében 1948 óta számos újítója­vaslatot nyujtqtt be, amelyek több­százezres értékeket jelentettek üze­müknek. Egyike az üzem legrégibb szakmunkásainak. Harmincöt évig védte a dolgozó nép érdekeit. Klement Gottwald köztársasági el­nök ezért 1948 február 25-én bronz­érdemrenddel tüntette őt ki. Ezenkí­vül a Központi Szakszervezeti Ta­nács győzelmi jelvényét is odaítél­ték neki. 1950-ben a zsolnai kerület dolgozó népének javaslatára kiküld­ték a varsói békevédelmi kongresz­szusra. Sándor Emö az üzemi párt­szervezet és a Szovjetbarátok Szö­vetségének is régi dolgozója, vala­mint már több éve levelezője. — A kapitalizmus alatt a munka­nélküliek nyomorteljes életét éltem én is — mond ja. — Végül mintkom­menciós kovács, nagybirtokon robo­toltam a legsanyarúbb munkakörül­mények között. Ma már saját moder­nül berendezett házam van. Sándor Ernő szabad idejében kis kerteeskéjében gyümölcsfákat gon­doz, vagy a szovjet műszaki irodal­mat tanulmányozza. Az az ember, akinek valamikor nem volt joga a tanulásra, most nagy könyvtárral rendelkezik és hat-hét folyóiratot is járat. — Művelődnünk kell, mert a szo­cialista technika fejlődése ezt meg­követeli és az olvasással az ember több ismeretre tesz szert, mint á kártyázással •— mondja Sándor elv­társ búcsúzásul. Megindul gépei felé, ahol munkatársai már türelmetlenül várnak rá. — Az idő drága — mondja Varhol elvtárs Liptákhoz fordulva, miközben szemével jelentőségteljesen végigné­zett rajtam. — Igen, ha a munkatermelékeny­séget fokozni akarjuk, minden per­cet ki kell használnunk. — Nemcsak azokra kell figyelmet fordítani, akik jól dolgoznak, hanem azokra, akik még nem találták meg a munkához, a szocialista tulajdon­hoz és a kollektívához való helyes viszonyt — mondja valarrtelyiküik, Nem tudom már, ki mondta ezt köS zülük, mert siettem, de a hatalmas komáromi hajógyár napsugurakbaií úszó épülete, ahol Sándor Ernő újító a munka többi hőseivel együtt ásson dolgozik, hogy a dolgozók jobban és örömteljesebben éljenek, kitörölhetet­lenül emlékezetemben marad.. Feranec Antal, KomárojA 1

Next

/
Thumbnails
Contents