Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-16 / 115. szám, péntek

1952 május 16 (f J SZO Antonin Zápotocký kormányelnök beszéde Brnóban akció iránt és nagyon gyakran az olyan polgároknál, akik a termelésbe önkéntesen jelentkeznek, ítéletükkel lehetetlenné teszik, hogy alkalmazásba lépjenek. A kővetkező példákat hozták fel: A prágai „Obchodné domy" nemzeti vállalat kampányt folytatott és 61 alkalmazottat nyert' meg a termelés döntő ágazataiba való átm;nésre. Az orvosok a termelésbe való belépésre csak egy egy alkalmazottat találtak alkalmasnak. Hradec Královéban a póstán 70 jelentkezett alkalmazott közül az orvosok csak 25-öt, Pacovban 18 kóajjl csak kettőt találtak alkalmasnak. Emellet azonban konkrét példák azt mutatták, hogy egyáltalán nin^s SZÓ beteg emberekről és P.Z orvosok véleményezései nem voltak helyesek. Felhozok egy konkrét példát; Egy elárusítóhely vezetőjét, aki rliaga kijelentette, hogy teljesen egészségesnek érzi magát — volt katona, aktív evezős versenyző, a csehszlovák olimpiai csapat tagja, aki tavaly sikeresen versenyzett a Szovjetunióban, az orvosok 45 százalékos rokkantnak nyilvánították és alkalmatlannak találták a termelédbe való átmenésre. A vitában továbbá rámutattak arra, hogy a kórházak és gyógyjerendezések működésénél nagyobb gondot kell fordítani a takarékosságra. Az orvosok számával és elosztásával kapcsolatban hangsúlyozták, hogy a 12-000 orvossal szemben, akik a háború előtt 15 millió lakosra estek, ma 14.000 orvosunk van 12 millió lakosra, tehát abszolút mértékben és aránylag is több orvosunk van, mint azelőtt. Emellett azonban relatíve még mindig orvosihiány mutatkozik nálunk, egyrészt annak következtében, hogy az orvosok a nagyvárosokban vannak összpontosítva, másrészt annak következtében, hogy egészségügyi gondoskodás egységesítése következtében a széles közönség körében olyan hangulat és törekvés mutatkozik, hogy minden csekélységgel az orvosokat látogatják és terhelik. Az egészségi'ieyi szolgálatunk szenved attól is, hogy az eeépzsétrügyi középkáderek nem fordítanak elegendő gondoskodást és ott. ahol ilyen káderek vannak, nem használják ki kellőképpen, mert az orvosok számos esetben rendi- és presztízsokokból védekeznek ez ellen. A képviselők egész sora rámutatott arra. hogy mint ahogy az egységesített egészségügyi gondoskodás van népszerűsítve, úgy kellene alkalmas msdon propagációs és asfitációs téren harcolnunk az orvosi szolgálattal szemben támasztott aránvtalan és megokolatlan követelések eHen. Teljesen egészségtelen állapot mutatkozik a gyógyszerek kérdésében is. Azért, mert ingyen adják őket, egyenesen hazardíroznak és pazarolnak a gyógyszerekkel. Ma 5 milliárd koronát adunk ki évente gyórvszerekre és relatíve az első állam vagvunk a világon. ami a gvóg-vszerfosrvasztást il'eti. A frvAe-vs7.erfog"asz1áo rrié-téke nálunk állandóan emelkedik. Az 1946-os évvel szemben a gyógyszerforvasztás az 1949 es évben 150%kal, 1951-ben 200'/r-kal volt nagvobb. Nálunk kétszer annvj hormont használnak. mint egész Angliában. B'zt az állapotot egyrészt az orvosok, másrészt a betegek okozzák. Az ember tényleg megdöbben attól, hogy némely orvos mi mindent ír elő és hogy némely úgynevezett „páciens" mi mindent töm magába. Mennyi orvosság, cseppek, pilulák és porok maradnak a háztartásokban kihasználatlanul és kerül azután idő multán rendszerint a szemétdombra. A pazarlást dokumentálja a szirup használatának példája. Tudományosan bebizonyított dolog, hogy a cseppek sokkal jobban és hatásosabban segítenek, mint a szirup. Az orvosok azonban engedve az emberek kérésének, szirupot írnak elő. A 12 millió üveg szirup, amelyet évente gyártunk, 2250 tonna szirupot tesz ki, amihez még hozzá kell számítani azt az 1000 Uyina szirupot, amelyet más orvosságok készítésére használnak. Ezen mennyiségű szirup gyártásához 1400 tonna oukor szükséges, ami azt jelenti, hogy több cukor kell, mint amenyayi Nagy Prága egész lakosságának havi fejadagja. Ehhez járulnak a termeléssel, szállítással, stb. kapcsolatos költségek, úgyhogy a szirupok készítése összesen 100 millió koronába Kerül. Hogyha a szirupot cseppek formájában jrnák eló, ugyanolyan mennyiségben, ez 67 millió korona megtakarítást és sokkal jobb egészségügyi hatást jelentene. Másrészt elhanyagolják a gyógynövények gyűjtését, amely gyógynövényeket nálunk termeszteni lehet. A múlt évben terv szerint elvetett rozsüszögöt ne

m gyűjtötték össze. A mult évben elvetett és kikelt székíüvet beszántották, jóllehet tavaly öszszel és télen Prágában és tulajdonképpen az egész köztársaságban nem lehetett székíüvet találni. Iskolánknak és tanítóinknak sokkal nagyobb figyelmet kellene tordítaniok a gyógynövények gyűjtésére. A vita során rámutattak arra is, hogy meg kell javítani az orvosi gondoskodást a bölcsődékben és ki kell építeni az aggok és nyomorékok intézeteit, akik ma a rendes helyeket foglalják el a kórházakban és igy csökkentik a kórházak befogadóképességét a normális gyógyítási működés számára. , A vita utolsó része az orvosi káderek kérdésére összpontosult. Főleg azt bírálták, hogy az orvosok maguk nem állapítanak meg látleletet a betegnél, hanem a szakvizsgálatok egész sorára küldik, ami időveszteséget, pénzköltséget é

s a gyógyítás késleltetését jelenti. Nem tudom itt leírni az összes panaszokat és Nehézségeket, amelyeKet dolgozóink az egészségügyi gondoskodásról felhoznak. Az egészségügyi központok létesítése bizonyosan r.agy előrehaladást jelent, de a Jyjzpontok. ban folyó hivatalnokoskodásnak nem szabadna bürokratikusnak lennie, amint az ma számos esetben megtörténik. Az egyik panaszt szórói-szóra felolvasom: ,,Elnök elvtárs, az egészségügyi központokban végzett keresztutamról írok neked. Szerdán reggel hét órakor a Palacky utcába mentem a biztosító orvosához. Ott a Prága XIV. Táborska-utcaí központba irányítottak. Egy órás várakozás után azt mondták itt. hogy menjek a lakóhe yemen levő központra, t. i. Kácserovára, a Brázdová-utcába. dr. Kovarikhoz. Ö azonban szerdán délelőtt nem rendelt. Elmentem tehát a Pelhrimová utcába, ahol azonban szintén nem rendelt az orvos. Ismét visszamentem a Prága XIV. központba a belgyógyászati osztályra. Ott nem fogadtak engem és a második emeletre küldtek a 3. számú ajtóhoz. Ott megvártam, mig kinyílt az ajtó. A nővér elolvasta a lapot, és azt mondta, hogy nem tartozom oda, becsapta az ajtót és ismét semmi. Ez már megharagított, elmentem az elő járóhoz, természetesen nem viselkedtem csendesen. Az elöljáró véleménycsere után az utca másik oldalán levő nemzeti egészségügyi körzeti intézetbe küldött. Az igazgató he yettese a hivatalnoknő közvetítésével meghallgatott és azután ismét a Prága XTV. központba a Zelená Liskára küldött. Innen egyórányi várakozás után röntgenre küldtek a Prága II. Národná trieda 36. szám alá. Itt azt mondották, hogy a doktornő temetésre ment, hogy jöjjek három nap múlva. Elmentem a Palacky-utcába a betegsegélyzőpénztár főorvosához, öt dr. Szlivka helyettesítette. Panaszomra rám kiáltott^ ,.Ember, hisz az orvos is csak ember, csak van joga temetésre menni?" Kitartottam azonban emellett, hogy küldjön röntgenre és ne kiabáljon velem. Elküldött tehát a második emeletre, odate'efonált és — megvizsgáltak. Felírták a leletet és visszamentem a Zelená-liskára az orvoshoz. Ott már más orvos volt. akinek délután van szolgálata és az egy tapaszt írt nekem elő 6 korona értékben. Azután hazamentem délután háromnegyed háromkor. Igy végződött egészségügyi utam a tapaszért, amely még mindig rajtam van és fájdalmaim is vannak még. Üdvözlettel: Cesť práci: František Holikovszky". A levélhez — úgy vélem. — nem kell magyarázat. Következtetést kell belőle levonni. Az egészségügyi gondoskodást és az egészségügyi központokat nem szabad így megszer. vezni. Több áttekintésre, több tájékozottságra és jobb megszervezésre van szükség. Tudom, hogy az objektív nehézségek egész sora fennáll itt még. E nehézségeket azonban nem szabad einagyitani és visszaél ni velük. Nem lehet az embereket fütöl-fához küldözgetni csak azért hogy megszabaduljunk tőlük. Ezzel sok értékes idő vész el. és a dolgozó ember számára „az idő pénz" és az áUam számára is. A várakozással és az egészségügyi kezelésre való já rással elvesztett idő fokozza a távolmaradásokat. Nagy gazdasági veszteségeket okoz nekünk. Megzavarja termelésünket. Megkárosítja a rendes munkásokat és jogos felháborodást kelt bennük. A lógósoknak lehetőséget nyújt, hogy felelőtlenül ellógjanak a munkából. Itt az egészségügyi dolgozóknak, a gaz dasági ós szakszervezeti funkcionáriusoknak össze kel ülniök. Az épületért. a joghatalomért és az ördög tudja még miért folyó kicsinyes vitatkozás helyett egységes, valódi együttműködésnek kell létrejönnie és azon törekvésnek kell megnyil vánujnia, hogy a lehető leghamarabb kiküszöböljék az egyesitett egészségügyi gondoskodásban levő fogyatékosságokat amelyek kikü szöbölhetök. A felelősséget ezért mind az üzemek vezetőségei, az üzemi tanácsok, mind pedig az egészségügyi dolgozók és a szakszervezeti vezetők viselik. Az a'ka'mazottak nak és a biztosítottaknak e munkában segíteniök kell. Éppúgy segíteniök kell a gyógykezelő és egészségügyi személyzetet kötelességeik te'jesítésében. nem pedig megokolatlan követelésekkel munkájukat ne hezitení és kínozni őket. Ez is gyakran megtörténik a biztosítottak részéről. Néhány szót szeretnék mondani a járadékosok biztosításáról. Nemzeti Arcvonalunk konferenciáján rámutattam arra a nagy megterhelésre, amelyet államunknak és gazdaságunknak a já-adékok kifizetése okoz j Ennek következtében az ellenséges propaganda hazug híreket kezdett terjeszteni, hogy nálunk a járadékok ég nyugdíjak csökkentésére és leépítésére gondolunk. Mindezek a hírek hazug kohol, mányok, amelyeket Köztársasá. gunkról az ellenséges külföldi propaganda minduntalan terjeszt. Hogy a járadékbiztosílás semi lyen csökkentésére nem gondolunk, ennek legjobb tanúsága ismét az 1952. évi költségvetésünk. A járadékjogosultak biztosítására beleszámítva a háborús károsultakról való gondoskodást, az idei költségvetés tiszteletreméltó összeget, 30 milliárd 284 millió Kós-t irányoz elő. Ez az 1951-es évvel szemben 8 százalékkal többet jelent. Ha a járadékbiztosítás leépítésére gondolnánk, nem emelnénk a költségvetési tételeket. A kapitalista államokban a fokozódó fegyverkezési költségekkel kap esolatban valóban sor kerül a járadékélvezök anyagi biztosításának ál landó rosszabbodására. Ezt legjobban bizonyítja az a hír, amely a napokban érkezett Párizsbjl, amely szerint Pinay reakciós kormánya jóváhagyta a polgári kiadások korlátozására tett javaslatokat. Ezen intézkedések keretében a gyenge szociális.helyzetű emberek számára kiadott segélyeket további egy milliárddal, a volt politikai foglyok járadékait 700 millióval, a háborús rokkantak segélyeit 1250 millióval é

s a munkanélküli segélyeket 749 millió frankkal csökkentik Ez év március végéről keletkezett hasonló hír jelenti, hogy a brit kormány is a szociális biztosítás leépítésére gondol. Emelni akarják az illetékeket és az öregségi járadék elismerésének korhatárát 65 évről 67 évre. Nálunk a járadékbiztosítás által nyújtott előnyök a lakosság széles körét érintik. Az 1951-es év végéig a nemzeti járadékbiztosításban a következő számú járadékélvezőknek fizettek ki járadékot: rokkantsági és öregségi járadékot feleségek járadékait özvegység: járadékokat árvák járadékait személynek 469.292 73.747 217.872 81.677 baleset járadékokat 126.062 szociális járadékokat 311.915 egyéb járadékokat 201 tehát összesen 1,280.766 járadékot. Ebben a számban nincsenek belefoglalva a megelőző állami- és köznyugdíjintézkedésekből folyó járadékok, amelyeknek száma mintegy 225 ezerre tehető. A háborús károsultak és a háború, valamint a fasiszta üldözés többi áldozatainak összesen 259.000 járadékot fizettünk ki. Ez azt jelenti, hogy az egész járadékbiztosításban (a nyugdíj pótlékon kívül) 1,765.000 járadék került kifizetésre. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy néha egy és ugyanazon személy két, sőt több járadékot élvez különféle címeken, kiszámíthatjuk, hogy nálunk több mint másfél millió járadékélvező van. Maga Prága is a járadékélvezők nagy városa. Prágában mintegy 150.000 járadékélvező él, akik hozzátartozóikkal nagy várost alkothatnának több mint negyedmillió lakossal. A járadékok nagy száma, amelyeket kifizetünk, járadékbiztosításunk nagy terjedelméről tanúskodik. Arról tanúskodik, mily nagy gondoskodást fordítunk azokra, akik a munkában megöregedtek, vagy akik elvesztették munkaképességüket. Azok között, akik járadékot élveznek, vannak azonban olyan emberek is, akik megokolatlanul és jogtalanul élveznek, járadékot. Számos esetben ezek a volt kizsákmányoló osztály tagjai, akik betolakodtak a járadékélvezők közé é

3 akik ma is a dolgoz jk számlájára, akiket kizsákmányoltak és az állam számlájára, amelynek felépítéséhez semmivel sem járultak hozzá, munka nélküli járadékokat akarnak élvezni. Minden polgárunk bizonyára egyet fog érteni azzal, hogy éppen azért, mert a járadékélvezökről való gondoskodás nálunk oly széleskörű, mint sehol másutt, a járadékélvezők érdekében és a járadékok biztosítására közbelépjünk az élősködők ellen, akik nem valók a járadékélvezők közé. Ilyen tipikus példát említek meg, amely beszél a többi helyett. Az Antonín Tlapak, volt prágai nagykávélíáz-tjlajdonos esete. Mint főpincér biztosítva volt és azután mint önálló vállalkozó önkéntes biztosít-e illetékeket fizetett. Burzsoáziánk soraiba tartozott és a szocializmus ellensége volt. Kávéház-vállalata a volt burzsoázia tipikus képviselőinek és a népi demokratikus rendszer ellen ellenséges irányzatú egyének találkozóhelye volt. Nemrég még pompás fényűző lakásban lakott, villa- és földtulajdonos volt. Nem kapcsolódott be semilyen munkába, vállalta államosítása után sem és ezért mint munkakerülő embert munkatáborba osztották be. Innen azonban hamarosan különféle protekciók segítségével kiszabadult. Spekulált, hogyan biztosítsa magát az ellen, hogy esetleg ismét munkába osszák. Beteget jelentett és rokkantsági járadékot kért. Néhány orvosi vizsgálat után, amelyek folyamán az orvosok esetét legalábbis nagyon jóindulatúan ítélték meg, ha nem akarunk élesebb kifejezést használni, valóban rokkantnak ismerték el és elismerték rokkantsági járadékra való jogosultságát. Ezzel Tlapák úr elérte célját: mint járadékélvezőt most már senki sem kényszeríthette, hogy valamilyen állásba lépjen, jóllel het aránylag még fiatal és munkaképes volt. Betegséget színlelt, amely az orvosi lelet alapján megakadályozta abban, hogy a legkönnyebb alkalmazást is vállalja, de nem akadályozta őt abban, hogy továbbra is folytassa zavaros spekulációit. Feketézett és hazárdjátékokat játszott, amelyek fő bevételi forrását képezték. Kicsapongó életmódjával felháborította egész környezetét. Egy kártyabarlangban hazárdjátékon érték és nála, a szegény járadékélvezönél százezer koronányi összeget foglaltak le. Ezek a tények egész esetének részletes kivizsgáláshoz vezettek. Ez alkalommal rendes és alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá. Az orvosi lelet egészen másképpen festett, rr.int az első. Megállapították, hogy nem szenved semilyen komoly betegségben, ami munkaképtelenné és rokkanttá tenné. Ezért a jogtalanul él vezett járadékot megvonták tőle. A hozzá hasonló spekulánsokkal és a járadékkal visszaélőkkel szemben szigorúan keUfellépm. Hasznos munkára kell őket togni. Ügy vé.'em.hogy valamennyi beosületes embere.nk egyetértenek azzal, i hogy közbelépjünk a lelkiismeretlen orvosokká^ szemben is, akik az ehhez hasonló élősködőket hozzásegítették csalásaikhoz jogosulatlan orvosi leleteikkel. Más problémát jelenteneK az özvegységi járadékok, amelyek számos esetben úgynevezett spekulációs házasságokból keletkeztek. Ez a nok régi jogfosztottságának és a térti keresetétől való függőségének csökevénye. Akkoriban a burzsoá anyák tétlenségre nevelt leányaikat biztos egzisztenciájú öreg uiakka-1 k',tött házassággal biztosították. Számos ilyen fiatal özvegyünk van, akik — nem lévén családjuk — nem törődnek a munkával és az állami járadék költségén élnek. Az özvegy járadékok az öreg munkaképtelen özvegyeket illetik, akik gyermekeik neveléséről gondoskodnak. A fiatal, munkaképes özvegyeknek lehetőségük nyílik, hogy saját munkájukkal tartsák el magukat. A spekulációs házasság nem érdem és nincs semmi oka annak, hogy ezen a címen valaki évtizedeken át, amikor munkaképes és nincs gyermeke, az állam költségére éljen és járadékot élvezzen. További problémát jelentenek a szociális járadékok. Több mint 300 ezer ember részére ismertünk el szociális járadékot. Ezek nagyrészt úgynevezett önálló keresetűek, iparosok, földművesek és kézművesek, akik nem tartoztak a betegbiztosítás alá. E százezreknek szociális járadékaik elismerésével jóvátettük azokat a méltánytalanságokat és jogtalanságokat, amelyeket ellenük az első burzsoá köztársaság elkövetett. 1948 október 1-től bevezettük az önállóan dologzók járadékbiztosítását ls. Ebben az évben, t. i. 1952 okt. 1-től véget ér a négyéves várakozási idő, amely a rendes nyugdijjáradékra való igény eléréséhez szükséges. Az öszszes önállj iparosoknak és földműveseknek lehetőségük nyílik ég kötelessége is 1948 okt. 1-től járadékbiztosításra jelntkezniök és járadékokat biz-, tosítaniok. Ezért nincsen ok arra, hogy ezen idő lejárása után az újonnan jelentkezőknek elismerjék a szociális járadékokat. Ha továbbra is így tennénk, ez azt jelentené, hogy azokat támogatnánk, akik saját maguk biztosításukról nem gondoskodtak, jóllehet erre lehetőségük volt. Ne

m engedhető meg, hogy a szociális biztosítással valaki spekuláljon, hogy maga ne gondoskodjék róla és hogy minden gondot csak az államra és a rendesen dolgozókra, a kötelességet teljesítő polgártársaikra akarjanak hárítani. Azonban a járadékélvezők között is az állampolgári áldozatkészség valódi példaképeit találhatjuk. Járadékélvezőink egész sora. jóllehet munkaképességük valóban lényegesen csökkent és kétségtelenül joguk van a járadékra, erejükhöz mérten ismét bekapcsolódtak a munkába. Vannak rokkantjaink, — a munka igazi hősei — mint pl. Antonin Pribyl, volt bányász, aiknek a B ürge rbetegség miatt mindkét lábát tőben amputálták ég most a teplici Sometüzemben dolgozik mint fémköszttrüs. Az alkalmazottak szervezetének és az üzem vezetőségének megértő eljárásával alkalmas módon rendezték munkahelyét és ezzel lehetővé vált számára a munka. Hasonlóképpen van Jozef Pšenička, akinek szintén mindkét lábát amputálták és segédmunkásként dolgozik egy selyemszövő-gyárban. Jozef Tempének csak egy keze van, mégis kovafestőként dolgozik az Usti Nad Labem-i kommunális vállalatban. Járomil Cermáknak mindkét kezét csuklóban amputálták. Traktorosként dolgozik a mimoni traktorállomáson. Joggal büszke teljesítményére. Ezek a példák ég más példák egész sora azt mutatják, hogy .sok rokkant is képes dolgozni és teljes teljesítményt adni, ha az üzem vezetősége és az üzemi szervezet erre az ügyre gondot fordít, ha megfelelően berendecák munkahelyét és gondoskodnak róla. Ugyanilyen elismerést és figyelmet érdemelnek azok is, akik jnagas ko\