Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-16 / 115. szám, péntek

tu szo 1952 május 16 Änfonin Zápotocký kormányelnök beszéde Brnóban ruk ellenére, megmaradnak munká jukban. Jan Kra to oh víl már 87 éves. Teljes 72 éve dolgozik a textiliparban mint SZÖVŐ. Utolsj munkahelyén a tyšno vei Lomnicében már teljes 51 éve dolgozik mint kéziszövö. 1946 óta egyetlen egy napot sem mulasztott betegség vagy más ok miatt. Külön figyelmet érdemelnek azon dolgozók levelei, akik önként lemondanak a járadékról. Igy a zbraslavi Miroslav Volf le mond rokkantsági járadékáról azért mert keresete emelkedett. Ez év már cius 12-i levelében bejelentette a járadékbiztosítási állami hivatalnak „már annyit keresek, hogy nem szükséges, hogy még járadékot is élvezzek". A ŕepi Józef Zivnyt 1949-ben baleset érte, amelynek következtében jobb combcsontja deformálódott, úgyhogy nehezen tud járni. 1952 februárjában ellenőrző orvosi vizsgálat ra idézték be. Levelében bejelentette, hogy egészségesnek érzi magát és ké. ri, hogy a járadékélvezők jegyzékéből töröljék. Azt írja: „Tudom, hogy az államnak a nehézipar felépítéséhez sokra van szüksége és mint a CsKP tagja, igyekeztem segíteni ott, ahol tudtam. Biztos, hogy ilyen járadékéi vezők, akik ezt megtehetnék, többen vannak és több bölcsődénk, szanatoriomunk és üdülőnk lehetne." A brnói Jan Šfr a következőket írja: „Kérem, hogy a Központi Nemzeti Biztosító a járadékélvezők jegyzékéből töröljön, mert már képes vagyok magam is megkeresni a lf tmini^ mumot. Mivel ezt már korábban meg akartam tenni és mivel közben már megkaptam az ez év januári pénzt, kérem küldjenek utalványt, hogy ezt a pénzt visszaküldhessem. Köszönöm az eddigi járadékot." A chrudini Jozef Stanek i3 járadéka folyósításának beszüntetését kéri, mert annyit keres, hogy tiszteségesn megél. Ezzel kapcsolatban azt írja: „Azt az összeget, amelyet ezzel megtakarítunk, más szükségesebb célra fordíthatjuk. A mai népi demokratikus rendszer nagy lehetőséget nyújt nekem, hogy mint rokkant is dolgozhatok." Ugyanígy a prágai Vladimír Hauf lemond rokkantsági járadékáról és azt írja: „Járadékot ne küldjenek nekem, mert nincs szükség reá, egész sége

m teljes megjavulására való te. kintettel. A mostani köztársaságban nem akarom a dolgozó osztálytól és a járadékélvezöktől, akiket az megillet, elvenni a pénzt." Figyelmet érdemel Bedrich és Helena Motl Dvor Králova-i házaspár, járadékélvezők levele is. Ez év ápri. lis 4-i levelükben azt írják: „Fel vagyunk háborodva az amerikai háborús uszítók és csatlósaik tettei felett, akik Koreában baktériumháborút folytatnak és így Korea és Kína ártatlan, büszke, békeszereti'i népét és 1 gyermekeit legyilkolják. Feleségemmel elhatároztuk, hogy kérni fogjuk, hogy a koteai háború tartama alatt mindegyikünk járadékáÍJql havonta rendszeresen 100 Kés-t vonjanak le gyógyszerek vásárlására Korea sze-. rencsétlen népe számára Ez a mi válaszunk az összes vérengző Trumanoknak, Mac Arthuroknak, Churchilleknek és társaiknak. Hisszük, hogy tudomásul veszitek és még ebben a hónapban teljesítitek kérésünket. Amerika, valamint az összes kapitalista államok egész dolgozó népének azt üzenjük, hogy járadékunknak ezen önkéntes csökkentése ellenére, feleségemmel egyiitt sokkal jobban fogunk élni mint Masaryk köztársaságának szomorú ideje alatt." Legalább néhányat hoztam fel a számos példa közül, hogy megmutassam azt, hogy nemcsak az ifjúság soraiban, hanem öreg dolgozóink soraiban is új embereink növekednek fel. Olyan emberek, akiknek új viszonyuk van a munkához, új viszonyuk van a köztársasághoz, olyan emberek, akik valóban munkahelyük és egész életük jó gazdái. Olyan emberek ezek, akk megértik hogy a közös jóléthez vezető út az egyének önző, •iksrhajhászó és kizsákmányoló kedvének elnyomásán át a közös szolidaritás kiaevelőséhez, az államfegyelem I megőrzéséhez, az új értékek védelmezéséhez és alkotásához vezet, hogy ezekből az összesek közös jóléte kinőhessen. Ezek és a hozzájuk hasonló emberek képezik a csehek és szlovákok Nemzeti Arcvonalának szilárd alapját. Nemzeti Arcvonalunk létezik és további létezésének szükségessége és áldásossága, azt hiszem minden legutóbbi megnyilvánulással és sikerrel, amelyekről itt beszámoltam, fényesen és meggyőzően meg van erősítve. Az utóbbi időben oly nézeteket hangoztattak nálunk, hogy már nem lesz szükségünk a tömegszervezetekre és hogy nem lesz szükségünk a Nemzeti Arcvonalra sem. E helytelen nézetek a nő- és a földmüvesmozgalom megvalósított újjászervezésének, a Nőszövetség, a szlovák Zsivena, a cseh és szlovák földmüvesszövetség megszüntetésének következtében keletkeztek. E megvalósított újjászervezések nem jelentik a nők és a parasztok szervezkedésének feladatát, annál kevésbbé jelenthetik a Nemzeti Arcvonal szűkítését és felszámolását. A szervezési forma egy mozgalom számára sem öncél. A szervezési formának alkalmazkodnia kell a kitűzött küldetéshez, hogy a mozgalom és annak szervezete teljesíteni tudja kitűzött céljait. Népi demokratikus köztársaságunkban a nőket politikailag és gazdaságilag valóban egyenjogúsítottuk. A nő ma egyenjogú tényező az összes politikai, testnevelési, szak- és egyébb más szervezetekben ugyanúgy, mint a férfi. Ezért nincs szükségünk kiilön női egyesületekre. Szükségünk van azonban arra, hogy a nők a szervezeti és nyilvános tevékenységben teljesen érvényesüljenek. Ezt a nők egyenjogúsításának ellenére sem értük még el. Miért ? Azért, mert még a nők egyenjogúsítása mellett sem szabadultunk meg a nő iránti elavult burzsoá nézetektől, főleg a nő sze repének lebecsülésétől. Nézzünk csak szakszervezeteink re. Hány százezer nő kapcsolódott be nálunk a munkafolyamatba. Tel jesrangú tagjai-e szakszervezetünk nek? A jog értelmében egész biztosan igen. A valóság azonban más A szakszervezetek nem fordítják dolgozó nőkre azt a figyelmet, amely nekik a jog szerint járna és nem használják fel a nőket a szervezési munkára olyképpen, ahogy őket felhasználhatnák és fel kellene használni. Az, ami a szakszervezetekre vonatkozik, vonatkozik a többi tömegszervezetekre is. A nőket aktivizálni lehetetlen régi, önálló szektánscsoportosulás vonalán. Szükséges ezért, hogy n nőket tömegeden bekapcsoljuk a termelésbe és teljesjogú és teljesértékű dolgozókká tegyük őket, hasonlóan bekapcsoljuk őket egész szervezeti és közéletünkbe is. Tudom, hogy sokan ennek lehető ségóben kételkednek. Hasonló kételyek voltak azonban akkor is, amikor a nőknek a termelési folyamatba való bekapcsolásáról volt szó. Nem volt-e szükség nagy küzdelemre és felvilágosító kampányra a villanyszerelők között, hogy elismerjék, hogy a nők is teljes sikerrel érvényesülhetnek a villamosközlekedés irányításánál ? Nem kellet-e megtörni a régi nézeteket és előítéleteket a fémfeldolgozó gyárakban és egész sor más helyen? Ha a régi előítéleteket mindenütt még nem is tudtuk megtörni, tény, hogy ma a nők mint dolgozók mindenütt keresettek és elismertek. Olyan eseteink is vannak, hogy a termelésben olyan fáradságos és kellemetlen munkákat bíznak a nőkre, amelyeket a férfiak nem akarnak. Tény, hogy nálunk a nők egyre inkább és egyre jobban érvényesülnek a termelés összes ágazataiban és az összes munkahelyeken. Hogy a nők nélkül ma termelésünkben nem tudnánk meglenni és termelési tervünket nélkülük nehezen teljesítenénk, azt hiszem erről ma nem szlik«éges meggyőzni még a nők egyenjogúságának legmegrögzöttebb ellenségét sem. E tényből le kell vonni a következtetéseket. Érvényesülniök kell a nyilvános és a szervezeti életben is. És hogy ezt elérjük, a nőket bevonjuk helyi nemzeti bizottságaink munkájába. Nemzeti bizottságaink az államhatalom alapjai és fij/vaink és városaink közéletének vezető szervei. Megalakítva a nöi bizottságokat a'helyi nemzeti bizottságok mellett, az érvényesülés széles terét nyitjuk meg a nök előtt és egyúttal nagy lehetőségeket adunk népi igazgatá sunknak, hogy ezt a segítséget nagy feladatai teljesítésében, amelyek mai épitő igyekezetünkben reá hárulnak, teljesen kihasználják. Nem áll módomban, hogy beszá mólómban a részletekkel foglalkoz zam Hangsúlyozni akarom, hogy népi demokratikus rendszerünkben a nök valóban fontos tényezővé váltak és hogy segítségük és munkájuk termelésünk kiépítésében teljes mértékben* bevált. Ezért teljes mér tékben ki kell használni ezt a segítséget szocializmus felé haladó népi demokratikus rendszerünk és társadalmi rendünk felépítésében. Mindenkinek ezt kell tennie. A belügyminisztériumtól kezdve a ke rületi és járási bizottságokon keresztül egészen a helyi bizottságokig. Nemzeti Arcvonalunk Akciós bizottságainak, politikai és tömegszervezeteinek is erre kell töreked niök. Különleges feladat hárul a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom ra. E téren a szakszervezetek feladatainak teljesítésében a nők felhasználásának lehetősége különösen figyelmen kívül maradt. Ez esetben, azt hiszem, példaképül szolgálhat a ifjúsági mozgalom. Az ifjúsági mozgalom, az ifjúság nincs megterhelve régi burzsoá előítéletekkel a fiatal elvtársnők sokkal jobban érvényesülnek az egész szervezeti tevékenységben és ifjúsági életben valamint az akciók megszervezésé ben: mint bármely más tömegszervezetben. Éppen ezért, hogy itt az egyen jogúság kérdése, sokkal jobban bekapcsolódott a gyakorlatba és érvényesült nöi fiatalságunk, amely nem kíván külön nöi egyesületeket és cs portokat. Azt hiszem, számunkra ez tanulság és vezérfonal, hogyan nézzünk a nők szervezke désére és milyen szervezeti formákat válasszunk. Ugyanez áll a parasztok szervez kedésének kérdésére is. A problémák központja ma nem az önálló paraszt egyesületek megszervezése. A Súlypont az .egységes földműves szövetkezetek szervezésében van. Mezőgazdaságunk fejlődésében a nagy feladatok teljesítésében, nagyjelentősége mellett, amellyel ma e termelés bír és egyre nagyobb jelentőséggel fog bírni, mezőgazdaságunk egész felépítésében az egysé <íes földműves szövetkezetek elkerülhetetlen tényezők. Ott, ahol még nincsenek, előkészítő bizottságokra van szükségünk, amelyek megalakításuk szükségességét propagálnák és megkezdenék előkészítésüket. A mezőgazdasági mozgalom terén végrehajtott újjászervezés tehát nem jelenti azt, hogy Nemzeti Arcvonalunk szűkül, feladja a parasztokkal való együttműködést, éppen ellenkezőleg, a parasztok széles tömegeinek szorosabb kapcsolatát és bekapcsolódását jelenti a Nemzeti Arcvonal tevékenységébe azért, mert a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdaság gépesítésének kérdése és oly termelési fokra való emelése, hogy növénytermelési és állattenyésztési téren a jövőben képes legyen az egyre fokozódó igények kielégítésére, a helyes parasztpolitika kérdése, az egysé ges földműves szövetkezetek és a falu szocializálásának a kérdése. Mindezekből, amit itt mondtam, világosan kitűnik, hogy a csehek és szlovákok Nemzeti Arcvonala előtt még nagy feladatok állanak. E feladatok fontossága és nagysága se milyen okot nem ad a Nemzeti Arcvonal felszámolására szűkítésére. Előttünk az a kötelesség áll, hogy ezt az arcvonalat minél jobtegeket és egyéneket, akik pozitív viszonnyal viseltetnek Köztársaságunk iránt, akik hazafias vonzaimat és hozzátartozást éreznek a cseh és szlovák nemzet iránt, ebbe bekapcsoljuk. Habár a februári puccs után a Nemzeti Arcvonal tényezőinek egész sora elment tőlünk és elárulta prog rammjábán lefektet alapelveit, ebbői nem vontuk le azt a következtetést, hogy a Nemzeti Arcvonalt felszámoljuk, ellenkezőleg, levontuk ebből a Nemzeti Arcvonal megújításának szükségességét. Érthető, hogy a februári puccs viaszaverése után a Nemzeti Arcvonalon belül nőtt a Csehszlovákiai Kommunista Párt súlya és jelentősége. A Nemzeti Arcvonalban kép viselt rétegek elismerték ezt a tényt Elismerték és méltányolták a Kom munista Párt eljárásának követke zetességét a puccsisták fondorlatai ellen folytatott küzdelemben. Elismerték elnökének Klement Gottwald köztársasági elnökünk vezeté sének éberségét és politikai céljai világosságát. A Kommunista Párt köré tömörült megújhodott Nemzeti Arcvonal a köztársasági elnök vezetésével máig helyesen teljesítette feladatait. Következetesen felszámolta a feb ruári puccsot és ezáltal megvédte Köztársaságunkat a küzdelmektől és a felforgatástól. A Nemzeti Arcvonal több égető kérdést és problémát oldott meg, amelyek az előző rendszerek alatt megofdhatatlanoknak látszottak. Megoldotta a csehek ós szlovákok kölcsönös viszonyát és egyesitette a cseh és sz ovák népet az egységes állam keretében úgy, ahogy eddig még ez nem történt. A Nemzeti Arcvonal a hívők és a hazafias papok megelégedésére megoldotta az egyház és az állam viszo nyát, és az egyházi főpapság és Róma minden zavaró igyekezete ellenére biztosította a polgárok békés együttélést, vallásfelekezeti különbségre való tekintet nélkül. A megújhódott Nemzeti Arcvonal befejezte a kétéves tervet és az első gottwaldi ötéves terv sikeres teljesítésén fáradozik. Nagyra kell becsülni főleg azt, hogy a Nemzeti Arcvonal elmélyítette a Szovjetunióval való szilárd barátságunkat is, bekapcsolódott a békevédök világtáborába, keresztülhúzta a háborús uszítók terveit és hűen köztársasági elnökünk jelszavához építsd hazádat — erősíted a békét! biztosította köztársaságunknak bé kéjét, a nép szorgalmas alkotó mun kára való lehetőségét, boldog létének és jövőjének további megalapozása céljából. Az összes sikerek jelentőségét el kell ismerni és értékelni. Felbecsülhetetlen érdemeket szer zett megújhódott Nemzeti Arcvonalunk, különösen azáltal, hogy meghiúsította azon kalózok orvtámadásait, akik a nyugati kapitalisták ér dekében és harcias háborús szándékaik megerősítésére be akarták mocskolni felszabadítónkkal, a Szov jetunióval való baráti és szövetségi viszonyunkat. Ma látjuk, mit jelent nemzetünkre, boidog jövőjére, önállósága és gazdasági fejlődése biztosítására Szovjetunióval való szövetség és az baráti támogatása. A Szovjetunió és az ő önzetlen támogatása nélkül 1947—48-ban,*abban az időben, amikor a rossz termés csa pása sújtott bennünket, valósággal éheztünk volna. Az idén már, amint megállapították, hála a Szovjetunió segítségének és gabonaszállításának nagy gabonatartalékokkal megyünk az aratásba. A Szovjetunió mintakép földműveseink előtt is: hogyan kell kolektív módon gazdálkodni, hogyan kell a földet megművelni, hogyan kell az állattenyésztéssel törődni, hogy a közös gazdálkodást és vívmányait teljes mértékben kihasználják és hogy biztosítsák a földműves szövetkezetek tagjainak és családjaiknak magas életszínvonalát. Az ipari termelés terén is most látjuk a szocialista termelés előnyeit a kapitalista termeléssel szemben. Azt ls tudjuk, hogy a szocialista termelést lehetetlen kapitalista minta szerint Intézni. Az, hogy szában kibövítsük és mindazokat a ré- mos régi szakember nálunk hivatko zott a kapitalista módszerekre és a termelés megszervezésében hozzájuk igazodott, és hogy számos kártevő, mint Siánsky, Sling stb. őket e meggyőződésükben támogatta, sok kárt okozptt nekünk és fékezte termelésünk újjászervezését, sok zavart okozott, amelyeket nehezen hozunk helyre és sok hiányt, melyeket csupán most pótolunk, miután leszámoltunk a kártevőkkel. Annál meggyőzőbben mutatkozik meg azonban politikánk helyessége, amikor mindezen akadályok és nehézségek ellenére állandóan előre haladunk, gazdaságunkat konszolidáljuk. termelésünket bővítjük és most olyan müveket váltunk valóra, amelyek megvalósítását az első köztársaság idejében utópista csalfa álmoknak tekintettünk. Ezért egyre jobban szükségünk van a megújhodott Nemzeti Arcvonalra tekintettel azokra a feladatokra, és a tervteljesitések távlataira, amelyek előttünk állanak. Népünk jóléte további fokozásának érdekében. a tudomány, a kultúra, a művészet fejlesztésének érdekében, szeretett hazánk szépségeinek emelésére, a cseh és szlovák nemzet nevezetes régi dicsőségének visszaállítása érdekében és történelmi emlékeinknek új monumentális építkezésekkel és müvekkel való kiegészítésének érdekében, amelyek tanújelét adják új valódi hazafiságunknak és haladásunknak: — szükségünk van polgáraink együttműködésének kiszélesítésére tekintet nélkül politikai hovatartózásukra. Elismerve a Csehszlovákiai Kommunista Pártot a Nemzeti Arcvonal vezető pártjának sohasem fogjuk visszautasítani és lebecsülni azoknak az igazi hazafiaknak munkáját és segítségét, akik pozitív viszonyban vannak köztársaságunkkal. Mindazokat, kiknek érdeke a haza felvirágoztatása és védelme minden ellenséges támadás ellen, akik áldozatosan és becsületesen nagy építkezésünk szolgálatába állítják munkájukat. tudásukat és tehetségüket, örömmel fogadjuk Nemzeti Arcvonalunkba. Ennek bizonyítékát adtuk munkahőseinknek, sztahanovistáinknak, élmunkásainknak, újítóinknak, az új munkamódszerek megszervezőinek megjutalmazásával és az államdíj laureátusa tiszteletbeli cím tudósainknak, müszakiainknak és művészeinknek- való adományozásával. Érdemeik elbírálásában nem politikai igazolványuk volt a mérvadó. Döntő tényező a népi demokratikus rendszerhez érzett pozitív álláspont, a haza és a nép iránti szeretet és a becsülettel végzett munka, amely arra készteti az embert, hogy mindent kiadjon magából, amit csak ki tud adni, hogy hazájának és népének szolgáljon és elősegítse a haza közös felvirágoztatását és a boldog jövő alapjainak lerakását. A boldog emberiség nagy ideájainak megvalósítására szükségünk van a szocializmus felépítésére. A szocializmus felépítésére szükségünk van a Kommunista Pártra, amelynek megalkuvás nélküli vezetése nélkül lehetetlen lenne eltávolítani a kapitalista uralmat és lehetetlenné tenni ellenségeink intrikáit. De éppen igy szükségünk van más rétegekre és tömegszervezetekre, amelyek a széles Nemzeti Arcvonalba tömörültek, az igazi lelkes hazafiakra és a nép barátaira azért, mert a hazának az ellenség cseivetései ellen való megvédése népeink dicsőségének emelése, élet- és kulturális színvonalunk legmagasabb színvonalra való emelése nem egyének feladata, hanem minden - becsületes hazafinak feladata, aki a haza és népe érdekeit saját önző, presztízs, rendi és szűkkeblű érdekei fölé helyezi. Hiszem, hogy Megújhódott Nemzeti Arcvonalunk ezt a feladatát teljesíti, szilárdan tömörülve a köztársaság első munkása Klement Gottwald elnök körül, a békét, a köztársaság nyugalmát és önállóságát megőrzi és közös alkotó munkával megvalósítja azokat a gyönyörű éa nagy müveket, amelyek a távoli jövőben hirdetni fogják'Jelszónk helyességét: Építsd hazádat, erősíted a békét!" t