Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-14 / 113. szám, szerda

Oj síi 1952 május 11 A SZOVJETUNIÓBÓL ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁKBÓL Kiállítás Moszkvában a szovjet gépkocsi- és traktorgyártás nagyszerű eredményeiről A Szovjetunióban az ipar állandó fejlődése következtében a gépkocsigyártásnál már 1950-ben két és félszer, a traktorgyártás pedig 3.8-szer termelt többet, mint 1940-ben. A szovjet autó- és traktoripar nagyszerű eredményeit mutatja be a Moszkvában megnyílt kiállítás. Ezen a kiálításon különféle nagyságú személygépkocsikat, autóbuszokat, terepjáró tehergépkocsikat, 2—25 tonnás billenő gépkocsikat és különféle tipusú traktorokat mutatnak be. Igen népszerű a Szovjetunióban a kiállításon bemutatott „DT—54" típusú Diesel-traktor, amely rendkivül gazdaságos és erős. Igen sokoldalúan lehet használni. Ugyancsak általáhos elismerésben részesül a kertmüvelö trakthor és a nagyteljesítményű gázgenerátoros vontatótraktor. A kiállított tehergépkocsi-típusok közül különösen elterjedt a „GAZ— 51" és a „ZISZ—151" típusú 4.5 tonnás tehergépkocsi. Ez megbízható pneumatikus fékekkel van felszerelve, biztonságosan használható vízben, sárban és a téli havas, fagyos utakon egyaránt. Nagy ereje lehetővé teszi 3.6 tonna súlyú pótkocsi vontatását. A kiállításon ott sorakoznak a kisfogyasztású, 23 lóerős „Moszkvics" személygépkocsik, amelyeket az utóbbi időben lényegesen tökéletesítettek. Ott vannak a „Pobjeda" gépkocsik, ezenkívül a 90 lóerős könnyű, áramvonalas ZIM-ek, amelyek hangszigetelővel vannak felszerelve és belsejükben ' szabályozni lehet a hőmérsékletet. A kiállítás a szovjet gépkocsik kiváló tulajdonságairól és megbízhatóságáról tanúskodik. Ezeket a gépkocsikat a legmodernebb üzemekben gyártják. Milliomos kolhozok a Szovjetunióban Szovjetukrajnában rohamosan fejlődnek a kolhozok, nő a közös vagyon, a természetbeni és pénzbeli jövedelem. Tavaly a köztársaságban mintegy 2000 kolhoz több mint egymillió rubel jövedelmet ért el. A dnyepropetrovszki területen például minden harmadik kolhoz milliomos. A mult év ben a cukorrépát termelő kolhozok — amelyeknek ez a fő üzemáguk — csupán a terv túlteljesítéséért több mint egymilliárd rubel prémiumot kaptak. A köztársaság gyapottermelö kolhozainak jövedelme 1950-hez viszonyítva két és félszeresére emelkedett. A kolhozok közös jövedelmének növekedése lehetővé teszi a beruházások fokozását. A kievi területen például egy év alatt csaknem 400 kolhozt villamosítottak. Az új élet fiatal építői A népi demokratikus országok dolgozói örökre kiragadták sorsukat elnyomóik kezéből és szilárdan ráléptek a szocializmus felé vezető útra. A népi demokratikus országok ifjúsága magabiztosan építi az új életet. A komszomolok példájára az életöröm, a hősies—

g ós az alkotás csillapíthatatlan szomja elválaszthatatlan útitársként szegődött a népi demokratikus országok ifjú

1 nemzedékéhez. Az ifjúság tevékeny alkotj munkát végez a szocializmus építkezésein. Lengyelországban Nowa Hután, Bulgáriában Dimitrovgrádban, Romániában a Duna-Fekete-tengeri csatornán, Csehszlovákiában Nová Osztraván, Magyarországon a „Sztálin"vasmű építésénél. Az Üj-Kínáoan a fiatalok az ország iparosításáért és a kultúra felvirágzásáért vívott, az egész népet felölelő harc élén járnak. A népi demokratikus országok sokmillió ifjúmunkása harcol a népgazdasági tervek határidő előtti teljesítéséért, e

ze

n belül a minőség javításáért, a technika jobb kihasználásáért, az önköltség csökkentéséért és a takarékosságért. A népi hatalom a gazdasági és politikai élet minden területén egyenlő jogot adott a nőknek a férfiakkal. A dolgozó nők előtt soha nem látott lehetőségek nyiltak meg képességeik kibontakozásához. Megérdemelt hírnévre tettek szert, Tian Kui-in, az első kínai női mozdony-origád megszervezője, Hao Csian-cui fiatal szövőnő, a kinai textilipar takarékossági mozgalmának kezdeményezője, Miliana Dimitrova, neves bolgár szövőnő, Slanislawa Sarlinska, híres lengyel kömüvesnő, stb. Az ifjúmunkások tömegesen sajátítják el a legújabb teohnikát éfe az élenjáró munkamódszereket. A szovjet sztahanovisták gazdag tapasztalatai kimeríthetetlen éltető forrás fejlődésükhöz. A szovjet újítók segítségét és tapasztalatait kiváló eredményekkel hasznosítják a budapesti földalatti építésénél, a Sztálin nevét viselő albán olajipari kombinátnál, a romániai „Lenin" vízierőmünél, stb. ,.M. N. Volkonszkaja szovjet szövőnő segített nekem, hogy felismerjem: felelős vagyok az egész dolgozó népnek minden ŕnéter szövetért" — mondta Varga Mária, a „Magyar Pamutipar" fiatal munkásn;,je. A népi demokratikus országokban évről-évre gyarapodik az oktató intézmények száma. A háború utáni években a felső oktatási intézmények hallgatóinak száma Lengyelországban háromszorosára, Magyarországon három és félszeresére emelkedett. A régi Albániának nem volt egyetlen főiskolája sem. Most az albán fiatalok hazai főiskolákon szerzik meg a legmagasabb képzettséget. Egy űj építőipari gép, amely 110 ember munkáját végzi A moszkvai Vörös Proletár-üzem dolgozói új gépet szerkesztettek, amely az épülő házak tartóoszlopainak vasbetónvázát készíti. \ gép — helyesebben automata-gépsor ' — hossza 34 méter s mindössze három ember kezeli. A munka termelékJttységét jelentősen megnövelte- az alatt az idő alatt, amíg egy munkás egyetlen nehéz vasbetónvázat állít össze, a gép 110 ilyen vázat készit el. Borisz Kirillin, az automata-gépsor szerelőműhelyének vezetője kiszámította, ha egy nyolcemeletes házhoz 800 oszlopra van szükség és napi egy műszakot dolgozik a gép, tíz nap alatt, elkészíti a 800 oszlophoz szükséges vázakat. Szovjet kombájnokat kapott a Német Demokratikus Köztársaság Május 8-án a német népnek a hitleri fasiszta elnyomás alóli felszabadításának ünnepén átadták a Seelow járásban levő Wollup állami birtok dolgozóinak ünnepélyesen az első szovjet kombájnt. Az állami birtok dolgozói az ünnepélyes átadás alkalmából ígéretet tettek, hogy a gépet szocialista gondoskodás alá helyezik. Hálából a mezőgazdasági csoportok dolgozói is ígéretet tettek, hogy 10 százalékkal nagyobb hektá-hozamokat érnek el, mint amennyit a terv megállapít. A Wollup állami birtok alkalmazottai levelet küldtek a szovjet ellenőrző bizottságának, melyben köszönetüket fejezték ki a szovjet népnek, hogy ötéves tervük teljesítésében ilyen hatékony segítséget nyújt. HÁROM OKMÁNY... Egy újító traktorvezető óraütemterve, egy élenjáró kolhozparasztnő munkakönyve és a Tyimirjazev Mező gazdasági akadémia egyik kiváló hallgatójának leckekönyve fekszik előttünk. Nem különleges okmányok ezek, mert hiszen az eredményes munkára, a tudás megszerzésére és az újításokra való törekvés a szovjet emberek jellemvonásává vált, de mégis... Emeljük fel egyenként a három okmányt, nézzük meg, ami mögöttük van: három ember munkáját. A nyizsne-omszki gépállomáson Jakov Hromov traktoros-brigádja rekordteljesítményt ért el a traktorok kihasználása terén. A brigád egy traktorra eső teljesítménye a mult évben 1478 hektár volt. — Komszomol-brigád vagyunk —• mondja Jakov Hromov és büszkén mutatja tagkönyvecskéjét amelyben az áll, hogy a területi komszomo.bizottság engedélyezte „A Komszomol 30. évfordulója" brigádnév felvételét. A brigád már több díszoklevelet kapott az omszki területi komszomolbizottságtól. — 1951-ben a tavaszi vetés idején kezdtünk óraütemterv a.apján dolgozni. Ily módon két hét alatt 800 hektárt vetettünk be. Emellett más brigádoknak is segítséget nyújtottunk,, — mondja Jakov Hromov. Jakov Hromovot nemrégiben meghívták Moszkvába a mezőgazdasági minisztérium értekezletére. Ez alkalommal a traktoros-brigádvezetök kicserélték tapasztalataikat és megvitatták a további teendőket. Több híres traktoros brigádvezet&t — köztük Jakov Hromovot — a „Kiváló traktoros brigádvezetö" jelvénynyel tüntettek ki. Olimpiada Gracseva egy év óta mint zöldségtermesztő munkacsoportvezető dolgozik a Dimitrovszkkerületi „Győzelem" kolhozban. Harminc hektár burgonya és zöldség van gondjaira bizva. Az a brigád, amelyhez Gracseva munkacsapata tartozik, érte el a legjobb burgonyatermést a kolhozban. Az általuk termesztett gyönyörű korai káposzta már július elején a moszkvai dolgozók asztalára került. A fiatal munkacsapatvezetőnö télen agronómiai tanfolyamot végzett. A gyakorlatban nagy hasznát vette a tanultaknak. — Nyáron nagy szárazság volt — mondja Olimpiada Gracseva. — Hajnali négy órakor keltünk, hogy még a hőség beállta előtt minél nagyobb területet megöntözhessünk. A korai káposztát és burgonyát ammoniumnitráttal trágyáztuk. A munkacsa. pat valamennyi tagja egyforma lelkesedéssel dolgozott. Abban, hogy a kolhoz sikeresen fejezte be a mezőgazdasági évet, nagy része van Olimpiada Gracseva munkacsapatának is. Ékesszólóan tanúskodnak erről a munkakönyvében látható számok, amelyek mögött nagyszerű alkotómunka rejlik. Már mult év november l-ig 380 munkaegységet ért el. Munkaegységeire több mint 30 mázsa burgonyát, mintegy 300 kg gabonát, 400 kg zöldséget és nagymennyiségű egyéb terményt kapott. • Andrej Badulinnak, a moszkvai Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia agronómia-szakos negyedéves hallgatójának, leckekönyvében csupa kitűnő osztályzat van. Andrej Badulin az Altáj határvidéki ,,Vörös szántóvető" kolhozban dolgozott. 1946-ban beiratkozott a kazahsztáni talgiri mezőgazdasági technikumba, amit kitűnő redménynyel végzett el. Ezután felvették a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémiára, ahol a növényvédelmi tagozat hallgatója lett. Eleinte nehézségekkel küzdött, de szívós munkával megbirkózott velük. Nyáron gyakorlaton volt egy Moszkva-környéki kolhozban. A kolhozvezetőség igen jó véleményt adott gyakornoki munkájáról. ősszel újra megkezdődött a tanulás. Badulin a legkiválóbb hallgatók egyike lett és bevonták egy tudományos kutatókör munkájába. A területi komszomolbizottság megbízásából előadásokat tart Moszkva-kerület kolhozparasztjainak. — Mi szovjet főiskolások békés szakmákat tanulunk, amelykre nagy szükségünk van a kommunizmus építkezésein és hazánk szántóföldjein. Ügy kell tanulnunk, hogy igazoljuk a párt és a kormány irántunk való bizalmát — mondja Andrej Badulin. A gyarmatosítók barbarizmusa a fekete Afrikában 1951 októbere és decembere között 200 afrikai demokrata került az esküdtbíróság elé Abidzsánban (Elefántcsont-part). Ezt követi rö videsen még 200 afrikai demokrata perének tárgyalása. De a letartóztatottak közül kb., 40 férfi és nő nem jelenhet meg a tárgyaláson: belehaltak a két évi előzetes letartóztatásba, nem bírták elviselni az éheztetést, az embertelen bánásmódot. E mártírok között van Mamba Bakajoko asszony, ismert aktivista. A gyarmatosítók bírái nem engedték meg, hogy a vizsgálati fogság ból szabadlábra helyezzék," pedig 70 éves volt és betegen került letartóztatásba. A francia gyarmatosítók az abidzsani perekkel állnak most bosszút azért, mert 1950 elején az afrikai tömegek együttes harca erősen veszélyeztette profitjukat. Akkor történt hogy a földművesek nem voltak hajlandók potom áron elkótyavetyélni munkájuk gyümölcsét, a kávét és kakaót. Az Afrikai Demokratikus Szövetség (RDA) vezetésé, vei az Elefántcsont-part egész elnyomott lakossága megszervezte az importáruk bojkottját, s ennek következtében a nagy gyarmati részvénytársaságok osztalékai 90 százalékkal csökkentek. A gyarmatosltók csendőrséget és katonaságot rendeltek ki a mozgalom letörésére. A városokban és falvakban patakokban ömlött az afrikaiak vére s a terror kiterjedt az egész országra. Ezrével tartóztatták le és kínozták az embereket, az agyonlövetés veszélye elöl megmenekült 400 abid zsáni lakos ellen pedig azt a vádat emelték, hogy résztvettek a zendülésben. Bechard, francia NyugatAfrika főbiztosa, valamint Pechoux, aa Elefántcsont-part kormányzója — mindkettő jobboldali szocialista minden eszközt igénybe vett az amerikaiak ellenállásának megtörésére. Francia Nyugat-Afrikát újból „politikailag megbízható" országgá akarták tenni, vagyis olyan ország, gá, amellyel tetszésük szerint rendelkezhetnek, amely olcsó munkaerőt és ágyútölteléket szállít s jó ütőkártya az amerikai imperialisták és francia lakájaik stratégiai terveiben. Az abidzsani pereket gondosan előkészítették, nehogy napfényre hozzák a gyarmatosítók súlyos bűneit. Két esztendeig húzódott a vizsgálat. Az utolsó pillanatban — az Afrikai Demokratikus Szövetség áruló vezetőinek nyomására — a vádlottak védelmével megbízott haladószellemü ügyvédeket kirekesztették a perben való részvételből. (Az Elefántcsont-parton lezajlott események után a RDA vezetői, élükön Félix Houphouet-Boignyval, a Szövetség elnökével a gyarmatosítók oldalára pártoltak.) A perek azonban mégis megriasztották a gyarmatosítókat, akiknek politikáját teljes pőreségében mutatták meg. 1951 november elején 35 dimbokrói lakost ültettek a vádlottak padjára. Közülük 13-an hiányoztak: őket a város utcáin lőtték agyon a gyarmatosítók. A tárgyalótermet nagyszámú rendőr őrizte. Állig felfegyverzett szuronyos katonák sorfala választotta el a vádlottakat az afrikaiak óriási tömegétől, akik az Elefántcsont-part minden tájáról idesereglettek, hogy jelenlétükkel fejezzék ki szolidaritásukat a gyarmatosítók üldöző hadjáratának áldozatai iránt. A bírósro- tagjai között csupán egy afrikai volt, s ez az egy is a gyarmati közigazgatás ügynöke. A bíróság többi tagja mind fehér volt: nagykereskedő, telepes, üzletember, — olyanok, akik az afrikai lakosság kiszipolyozásából szerezték vagyonukat. A kihallgatás francia nyelven folyt, jóllehet a vádlottak nem ismerték a francia nyelvet. Ezért tolmács segítségét kellett igénybe ven ni. Ezt a szerepet a gyarmati közigazgatás egyik ügynöke töltötte be, akit több Ízben rajtakaptak, hogy hamisan tolmácsolt, mégpedig minden alkalommal a vád javára. Coulibaly Lamine vádlott kihall gatása folyik. A bírósági elnök kérdésére: „Van valami megjegyezni valója?" — A vádlott lehúzza ingét és megmutatja hátán a puskagolyó ütötte sebek heges nyomait. Súlyos sebekkel szállították kórházba, de 5 napra rá, amikor még élet és halál közt lebegett, megjelent nála Savin d'Orfond vizsgálóbíró, hogy kihallgassa és lázadás címén vádat emeljen ellene. Coulibaly Laminenek orvosra volt szüksége, a gyarmatosítók pedig hóhért küldtek hozzá. Tizenöt más vádlott ugyanazt tette, amit Kulibali Lamine. Egyikr.iásik esküdt elégedett mosollyal szemlélte az afrikaiak forradásos, golyólyuggatta testét. A többi vádlott kivétel nélkül arról beszélt, hogyan kínozták, rugdosták, tiporták, korbácsolták őket és erőszakoskodtak velük, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük; Poku Kuame-t kezénél fogrva akasztották fel. A tárgyalóteremben jelenlévő afrikaiakon borzadály és gyűlölet lett úrrá. Az 1950 januárjában lejátszódott dimbokrói tragédia fokozatosan fölelevenedik előttünk. Négyezer afrikai gyűlt össze a dimbokrói piactéren, hogy hírt halljanak egyik vezetőjükről, akit s z előző napon minden ok nélkül letartóztattak. A csendőrség és a katonaság minden figyelmeztetés nélkül rárontott a békés tömegre és puskatussal verte az embereket. Majd ugyancsak előzetes figyelmeztetés nélkül, puska, és könnyügépfegyvertüzet nyitottak a tömegre. Tizenhárom afrikai meghalt, ötven súlyosan megsebesült. A gyarmatosítók köáül senki sem sebesült meg. Ki tüzelt? Kétségtelenül katonák, s ők be is vallják. Tagadják azonban, hogy Dimbokrónak éppen abban a városnegyedében lövöldöztek volna, ahol a kilenc afrikait átlőtt testtel találták. Tehát civilek is lövöldöztek? Igen, mondják a vádlottak, s főleg Darras vizsgálóbírót vádolják. Vagyis Dimbokro lincselés színhelye ? A bíróság elnöke mindent elkövet, csakhogy kitérjen e súlyos kérdésekre adandó válasz elől. Nem tud semmiről, sajnálkozik, hangozhatja, hogy nem forog fenn bűncselekmény ... A valóságban pedig védelmezi a bűnösöket és üldözi a z ártatlanokat. Mikor pedig az egyik vádlott arról a tömegsírról beszél, amelybe a meztelenre vetkőztetett, tizenhárom kivégzett embernek még meleg holttestét bedobták, (személyazonosságukat nem tudták megállapítani) a bíróság elnöke átsiklik a következő kérdésre. • Az Elefántcsont-parton elkövetett gyilkosságsorozat caak egy példája a gyarmatosítók barbárságának, azoknak a vadállati kegyetlenkedéseknek, amelyekkel sikeresen szállnak szembe együttes harccal Korea, Vietnam, Tunisz, Algéria ée Marokkó népei. Francia Nyugat-Afrika népei a gyilkosságok, a bebörtönzések ellenére is folytatják harcukat Ezt a harcot új módszerekkel, de ugyanolyan elszántsággal vívják felszabadulásukért. Dakartól Brazzavilleig napról napra jobban inog a gyarmati uralom. Kamerun és Közép-Kongó dolgozói sztrájkolnak. A gyarmatosítók megremegnek a Közel- és Közép-Keleten, valamint Észak-Afrika országaiban kibontakozott felszabadító harcok visszhangjától. A dolgozók a demokratikus munkatörvényért, a kényszermunkához való visszatérés ellen vívják harcukat. Dakarban megalakult a dolgozók akcióegység-bizottsága. A CGT szakszervezetei e harc első soraiban haladnak. Az elnyomás ellen vívott mindennapos harc új kádereket kovácsol ki, a demokráciáért küzdő új harcosokat állít csatasorba. Párizsban az afrikai diákok leleplezik Ufue-Buangi árulását és felszólítják a népet, hoey fokozott erővel harcoljon a gyarmatosítás ellen. Francia Nyugat-Afrikában ugyan, úgy, mint valamennyi leigázott országban, a sortüzek és kínzások, a könny- és a vértenger ellenére is napirendre került a gyarmati rendszer felszámolása. Louis Odro. A „Tartós békéért, népi demokráciáért" című Ijff

^fr