Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-14 / 113. szám, szerda

1952 május 223 (f J SZO A Fáklya irodalmi és művészeti ismeretterjesztő előadássorosa tárol Régi óhajnak tett eleget a Csemadok bratislavai helyi csoportja és a Csehszlovákiai írószövetség Szlovákiai Tagozata, amikor megindította a Fáklya irodalmi és művészeti előadássorozatát. Ennek az előadássorozatnak elsősorban az a célja, hogy a főváros magyarajkú dolgozóival megismertesse a világirodalom nagyjait, a kritikai realistákat és mindazokat a hatalmas elméket, akik a történelem folyamán döntően hozzájárultak az emberi társadalom magasabb szintjének kiformálásához és a haladás pozitiv tényezői voltak. A klasszikus nagyságokon keresztül a Fáklya irodalmi és művészeti előadássorozata hozzá akarja segíteni a dolgozók széles rétegét a felfejlődő szocialista-realista irodalom szükségességének felismeréséhez. Végső fokon illusztrálni akarja azt az utat, amely a világirodalmon és művészeten keresztül napjaink problémáihoz, nem utolsósorban a szovjet és a népi demokráciák, valamint a nyugatiak haladó irodalmán át a társadalmak visszatükrözéséhez vezet. Aki nem ismeri a multat, nem tudhat következtetni a jövőre. Aki nem ismeri a fejlődés útját, nem értheti meg korunk hatalmas lendületét, fölényét az elmúlt társadalmi renddel szem ben. És így van ez az irodalomban is. Mivel az irodalom és művészet tudja legtökéletesebben bemutatni egy kor keresztmetszetét, (természetesen nem öncélú irodalomról és művészeti öl van szó), szükséges, hogy minden ember, minden dolgozó legalább hozzávetőlegesen megismeikedjék az elmúlt korok, valamint a jelen irodalmával és művészetével. A múltban a dolgozók tömegének nem volt lehetősége irodalommal foglalkozni. Mi több, a korrupt kapitalista rendszer üzleti céljainak kiszolgálására aljasította le az irodalmat. 'A' haladó írókat'Mókád alá vette, üldözte, bebörtönözte, mert tanítani akarták a népet. Konzer válta, elszigetelte vagy meghamisította a haladó irodalom nagyjainak müveit és felhígította, aprópénzre váltotta őket. Silány tömegáruval, az úgynevezett „ponyvairodalom" termékeivel árasztotta el a könyvpiacokat, hogy elterelje az emberek figyelmét a tőkés rendszer égető problémáiról. Természetes, hogy a gyilkosságok és perverz szerelmi történetek szenzációi sem oldhatták mes a társadalom ügyét és az irodalomban megindult az a döntő jelentőségű harc, amelyet a haladó írók napjainkban is vívnak a kapitalista országokban a dekadens irodalmi klikkek ellen. Annál örvendetesebb a mi helyzetünk ebből a szempontból. Népi demokráciánk minden lehetőséget megad a dolgozók széles tömegeinek az irodalommal való kapcsolatok kiméiyítéséhez. Milliós példányszámokban bocsátja közkézre a klaszszikus és a szocialista-realista írók müveit. A mi irodalmi irányunk emelkedő irány. A múltból csak azt vettük át, ami szép, ami igaz és ezt öss razve, ami haladó. Természetesen nagy segítségünkre van ezen a téren is a Szovjetunió példája. Azonban a Szovjetunió már lényegesen előrehaladottabb fokon áll ebben a tekintetben, tehát nekünk is igyekeznünk kell hiányosságain kat pétolni. Igyekeznünk kell olyan közkinccsé tenni az irodalmat és művészeteket, mint ahogy azt a Szovjetunióban tették. Ezt a célt akarja szolgálni a Fáklya irodalmi és művészeti ismeretterjesztő előadássorozatának megindítása is, amely népies formában ismerteti meg al dolgozókkal a mult és jelen haladó irodalmát és művészetét. A Fáklya irodalmi és művészeti ismeretterjesztő löadássorozatát ezideig már négyszer rendezte meg a\ Csemadok bratislavai helyi csoport ja a Csehszlovák írószövetség Szloépíti hazáját, a szocializmus orszá gát. Április 8-án Galina Nyikolajeva, Sztálin-díjas írónő, kiváló alkotásának az „Aratás" c. regényének vitaestjét tartottuk meg Egri Viktoi író vitaelőadásával. Egri nagy fel készültséggel és hozzáértéssel is mertette Nyikolajeva könyvét és ezen keresztül a szovjet kolhozparasztok életét, akik a háború szörnyű rombolásának nyomait eltüntetve, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjába vetett végtelen hit tel és bizakodással építik tovább hazájukat, a béke és a szocializmus országát. Egri jól építette föl elő vákiai 1 Tagozatának patronátusa I adását és mintegy párhuzamot vont alatt. Ezek z előadássorozatok nagy visszhangra találtak dolgozóink körében s mi sem bizonyítja jobban a tömegek kultúrszomját és érdeklődését, mint az, hogy sokszor zsúfolásig telt meg a rádió hang versenyterme. Első előadásunkban, március IIén Gogolynak, a halhatatlan orosz kritikai-realistának, a világirodalom «gy i k ragyogó alakjának emlékestjét rendeztük meg dr. Sas Andor előadásával. Dr. Sas Andor főiskolai tanár szépen felépített mondani valójában ismertette a nagy orosz klasszikus életét és müveit, amelyek hűen tükrözték vissza a feuda lista Oroszország társadalmi viszonyait, önmagával való meghasonlását. Dr. Sas Andor kitűnően rajzolta meg Gogoly profilját és rámutatott azokra az indító okokra és lel ki rúgókra, amelyek Gogolyt kora társadalmának maró kigúnyolására késztették. Előadásának tömör megfogalmazása, töretlensége és könynyedsége élénk visszhangra talált a hallgatóság soraiban. Ezt követöleg, március 25-én „Petőfi hazafisága" címén Fellegi István, a Csemadok központi főtitkára, ta-.totta meg előadását, amely ben megvilágította a legnagyobb magyar költő szerepét és állásfoglalását a negyvennyolcas szabadság harc szellemi előkészítésében. Fellegi rámutatott azokra a burzsoá-nacionalista törekvésekre, amelyekkel a múltban úgy akarták Petőfit beállítani, mint osztálytalan hazafit, holott Petőfi már felismerte kora társadalmának rákfenéjét, a magyar hierarchiával és az» osztrák elnyomókkal szövetkező arisztokraták és földesurak aljas, hazaáruló cselszövényeiben. Rámutatott arra is, hogy Petőfi költészetét milyen mély forradalmi lángolások fűtötték és ezeket a lángolásokat millió és millió hajszálgyökéren át táplálta a boldogtalan nép szenve dé3e, megaláztatása, nemzeti és osztályelnyomatása. Petőfi költészete igazi pártos költészet volt. Üj meglátásaiban, táj-rajzaiban nem csak a költészet szűz területét fedezte fel, de a benne élő hús-vér embereket is, a szenvedő pórokat, jobbágyokat, akik véres verejtékükkel táplálták az úri rendek falánk hadát. Ebből az előadásból megismerhet, tük Petőfi töretlen hűségét a néphez, nyílt kiállását a nép ügye mellett és lángoló forradalmiságát. Fellegi előadása sorra megvilágította azokat a napfoltokat, amelyekkel a bárók és grófok Magyarországa homályba akarta vonni Petőfi csillagát. Petőfi hazafiassága tehát a nép hazafiassága, azé a népé, amely a Szovjetunió segítségével lerom bojta a bűnös osztályhatárokat és ma már a nagy költő szelleméber Kegyeletes megemlékezés Bedrich Smetana sírjánál Hétfőn, május 12-én Bedrich Smetana halálának évfordulóján a visehrady-i ^temetőben kegyeletes meg emlékezést rendeztek legnagyobb zeneszerzőnk sírjánál. A kegyeletes ünnepségen résztvett Dr. Zdenek Nejedlý, egyetemi tanár, iskolaügyi miniszter, Vojtech Pavlásek, az iskolaügyi miniszter helyettese, Vera Repková, Ladislav Vycpálek és Václav Dobias államdíjasok, és kulturális életünk több más képviselője. A sír felett tartott kegyeletes aktust, amelynek során elhelyezték a Csehszlovák Zeneszerzők Szövet, gégének, a Nemzeti Színháznak a Bedrich Smetana társaságnak és a Bedrich Smetana múzeumnak virágait és koszorúit, a prágai Smetana Dalkör nyitotta meg Smetana „Cseh dalának" eléneklésével. Dr. Mirko Ocsadlik tanár azután meg emlékezett Bedrich Smetana halhatatlan müvéről, akinek a cseh nép és haza iránt érzett forró szeretete áthatotta egész forradalmi alkotását. A kegyeletes megemlékezés végén, amelyet a cseh zeneszerzők szövetségének védnöksége alatt a prágai Bedrich Smetana-múzeum rendezett, a Smetana Dalkör elő adta Smetana „Hozomány" című szerzeményét. a kapitalista halálgyárosok háborús előkészületei és a Szovjetunió né peinek békés építőmunkája között. Galina Nyikolajeva alakjainak jellemzésével rámutatott az új szocialista ember gondolkozásmódjára, végtelen hazaszeretetére s polgári sallangoktól mentes életmegnyilvánulásaira. A vitaest keretében felszólalt Stitnicky Tibor, a Csehszlovák író szövetség Szlovákiai Tagozatának vezetőtitkára is, aki szépen méltatta Nyikolajeva nagyszerű könyvét és rámutatott a s?oclalista-realista Irodalom virágzó kibontakozására és diadalmas térhódítására. A vitában résztvevő dolgozók pedig egyöntetűen vallották Nyikolajeva könyvének példamutató tanításait, amely szépségében és gazdagságában mindenkor útmutatója és támasza marad a szebb életért küzdő szocialista embernek. Április 22-én a halhatatlan cseh mártírnak és nemzeti hősnek, Július Fucsíknak életét és munkásságát ismertette P. Szűcs Béla, az „Alko tó Ifjúság" szerkesztője. Előadásában különösen szépen jellemezte és domborította ki azokat a részeket, amelyekből megismertük a nagy nemzeti hősnek az egész világ dolgozó osztályát felölelő és átfogó nagy-nagy szeretetét. Fucsík életét úgy mutatta be, mintha közvetlen barátunk lett volna, mintha itt élt volna közöttünk s gyöngédségével, szeretetével, vidámságával s a fa siszták elleni végtelen gyűlöletével minket is szeretetre, gyűlöletre és éberségre tanított volna. Ezen az estén Szántó László tolmácsolásában Lenin elvtárs születésének 82 évfordulójáról is megemlékeztünk. A fent említett előadásokat ter mészetesen gazdag kísérömüsor keretébe foglaltuk, amelyek mindenkor a mondanivaló tárgyához símultak. E kísérömüsor során töb bek között fellépett a Sl'uk népiegyüttese, a Csemadok bratislavai helyi csoportjának ének- és zenekara, a bratislavai pedagógiai gimnázium énekkara, a Csehszlovák Rádió hangversenyzenekara, valamint a Csehszlovák Rádió több kiváló művésze és Nagy Jenő vezetésével a rádió magyar osztályának bemon dói. A Fáklya irodalmi és művészeti' ismeretterjesztő előadássorozata tehát, mint a fentiekből is kitűnik, többirányú művelődési lehetőséget nyújt a dolgozóknak. Minden reményünk meg van ahhoz, hogy ezt a lehetőséget magyarajkú dolgozóink a legnagyobb mértékben hasznosít j '.k és a jövőben is olyan érdeklődést tanúsítanak ismeretterjesztő előadásaink iránt, mint eddig. Mindezekhez még azt szeretném hozzáfűzni, hogy a Fáklya ismeretterjesztő előadássorozatának rendezőbizottsága az előadások sorrendjét úgy oszthatná be, hogy a dolgozók mintegy átfogó képet nyerjenek az irodalom fejlődéséről a legrégibb időktői napjainkig. Ez annál is inkább szük séges volna, mert ezáltal könnyebben megértenék a társadalmi fejlődés marxi-lenini elméletét..A fentieket összegezve megállapíthatjuk, hogy a Fáklya ismeret terjesztő előadássorozata óriási lépést jelent a magyar dolgozók kultúrszínvonalának emelésében és hoz zájárul ahhoz, hogy a szlovák dolgozókkal karöltve, Gottwald elvtárs zászlaja alatt még lendületesebben, még nagyobb tudással felfegyverez ve haladjunk a Szovjetunió példája nyomán a szebb élet megteremtése felé. Dénes György, MÄCS JÓZSEF: HÉT ÉV... Korán reggel, míg a sötét Lomhán úszik el a Duna felett, Megállok a zöldezínű parton, Fiatal életemr

e visszarévedek. Sima tükör a víz, beletekintek, Látom mélyen redőit arcomat, Fiatal szívem a győzelem napján Fényesíti homlokomat. Lassan hömpölyög a Duna Cipeli az éjjel minden neszét, És én képzeletben elindulok, Hosszú útra, onnan tekinteni, szét. Sokáig bolyongtam az országúton És ha gonosz szem szúrta a hátam, Ne

m éltem népem éles fegyverével, Megbántottak, félreálltam. Mikor feldübörgött északon Páncéltankokkal a hadsereg, Űj eszmét hozott ki-ki magával, Sztálint zengték a hegyek. Más lett bennem az érzés, Sok színével láttam az életet, Bilincset vert le a szovjet nép, Millió kéz egyszerre szabad lett. Emelkedtek a kohók, a gyárak, Magukba szívták a munkásokat, | Testvérek lettek örök időkre, Virradat lett, hajnal hasadt. Hét év fordult az idő kerekén, A nép csodás müveket emelt, Százezer ember új útra lépett Lelkükbe a Párt új erőt lehelt. Ha mégis újra visszatekitenél A hét év terebélyes ágára, Érett gyümölcsök zömét látnád Bő kosarakba rakva. Nincs felhalmozva az a kincs. Mit hős népünk hazájának adott, De a kunyhók szerény asztalán Felterítve, közösből fogyasztod. Barna szemekben elplántálva Együtt a rendíthetetlen erő, Ez emelte hazánkat bástyává, Az ember benne óriásra nőtt. A gyermekarcok mindegyikében Megpillanthatod már új világunk, Szereti forrón a szovjetet, Így neveli fel szülő Pártunk. I / / Nem lehet zsákmány ez a haza Acsarkodók véres karmaiban, Hadseregünk edzett mint az acél, Népét őrzi földjén, gyáraiban. Hét év lepergett é

3 győztünk Hős munkával az ellenség felett, Gottwald szemével néz az ország, Vele mozdítjuk el a hegyeket. Á szovjet újságíró tolla a békét szolgálja KONSTANTIN SZIMONOV Aki azt mondja és írja, hogy a háborúra szükség van, s a háborút nem lehet megakadályozni — az hazudik. Aki azt mondja és írja, hogy az emberiségnek nincsen szüksége a háborúra, s az emberiség nem akarja megengedni, de meg is tudja akadályozni a háborút — az igazat ftiond és ír. Becsületes újságíró nem hirdethet új háborút, mert új 'háború nem kell a földkerekség egyetlen becsületes emberének sem. 'ás csak hazug ember, az emberiség rágalmazója hazudhatja azt, hogy az embereknek kell az új háború. A béke ellenségei, köztük az új háborút népszerűsítő újságírók, gyakran úgy igyekeznek feltüntetni a dolgot, mintha mi, a béke hívei, azért védelmeznénk a békét, mert félünk tőlük. Félünk kardcsörtetésüktől, félünk attól ahogyan készenlétbe helyezett bombákkal, vagy katonai képességeik bemutatására áhítozó amerikai tábornokokkal kérkednek. Ugy vélem, hogy ezeknek a magukat bátor embereknek, minket, a béke híveit pedig gyáváknak tartó háborús propagandistáknak aligha van igazuk. Ugy vélem, hogy éppen a béke hívei között találhatjuk meg Sztálin hadseregének katonáit, akik elfoglalták Berlint és felszabadítót, ták Budapestet, itt találhatjuk meg azokat az embereket, akik a nemzetközi brigádokban harcoltak Madridnál a fasiszta Franco ellen, itt találhatjuk meg azokat az embereket, akik tíz esztendeig raboskodtak Dachauban, de akiket nem tört meg a német fasizmus; úgy vélem, hogy éppen a béke hívei között találhatjuk meg az ellenállás hadseregéből való embereket, akik Franciaországban és Olaszországban, Hollandiában és Belgiumban küzdöttek a fasizmus ellen; úgy vélem, hogy éppen a béke hívei között találjuk meg az Angliáért vívott légiharc egyszerű angol repülőit, akik Göring légikalózainak támadásaitól védelmezték országukat. Ugy vélem, hogy ép pen a béke hívei között találjuk meg a kínai néphadsereg katonáit, akik 15 éven át harcoltak a japán hódítók ellen, úgy vélem, hogy a béke hívei között találjuk meg Japán bátor, haladó embereit, akiket sem Hirohito börtönei nem tudtak megtörni, amelyekben eleinte ültek, sem Mac Arthur börtönei, amelyekben később sínylődtsk. Végül úgy vélem, hogy a béke hívei között találhatjuk meg a hazájukat védelmező koreaiakat, akik a katona szótlan bátorságával hiúsítják meg az amerikai imperialisták hódító reménységeit. i— Ugy vélem, hogy ami a bátorságot illeti, ez ma a ml kiváltságunk, a béke híveinek kiváltsága. — Másrészt aligha tarthatjuk a bátorság jelének a fegyverkezésre való hisztétikus felhívásokat meg azt az ideges rikoltozást, hogy amíg még nem késő, a lehető leghamarabb el kell kezdem a háborút. Ugy vélem, hogy amikor egy valóban nagy és erős ország naponta rekedtté ordítja magát arról, hogy az az ország óriási és ultra óriási, erői hatalmasak és ultra hatalmasak, s hogy ez az ország senkitől sem fél, mindenkit legyőz, szétver, porrázúz, és meghódítja az egész világot, akkor ez a rikoltozás nem ls annyira bátorság jele az én szememben, mint inkább a gyávaságé és a jövőtől való félelemé. A gyáva mindig kiabál, amikor fél és saját hangjának erejével iparkodik elfojtaifľ rémületét. A harchoz mindig bátorság kell. A békeharc is harc, ezért bátorság kell hozzá, bátorságot követel minden embertől, aki résztvesz benne, közöttük a békéért küzdő újságíróktól. Van egy régi jó orosz közmondás: „Bátorsággal várakat lehet megdönteni". S ezt meg kell jegyeznie a béke minden harcosának, különösen az újságíró békeharcosoknak. Bátorságunk, a békeharcosok bátorsága megdönt minden várat, megdönti a béke ellenségeinek minden erődítményét. — Ök háborút akarnak ránkerőszakolni, mi rájuk erőszakoljuk a békét. Ez így lesz, mert mi erősebbek, mert emberek vagyunk, mi vagyunk az emberiség, mert minden anya és minden apa világszerte a jövőre, gyermeke jövőjére gondol, áldja a béke híveit és átkozza a háború gyujtogatóit. Uj népi könyvtárak nyíltak Magyarországon A magyar népi kormány évről évre növeü a könyvtárak hálózatát, hogy kielégítse a dolgozók fokozódó kulturális igényeit. Csupán ebben az évben több mint 112 új népi könyvtár nyílt meg az országban. Május 6-án közzétették a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozatát, a népi könyvtárak további gyarapításáról é

s javításáról. E határozat értelmében emelkedik a könyvtárak száma és egységes állami könyvtárrendszert vezetnek be. Az ország legnagyobb könyvtára a Budapesti Széchenyi állami könyvtár, Magyarország népi könyvtárainak nyújtandó metódikus és fcibiogre£U kus támogatás kűzpontjává les^, _