Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-14 / 113. szám, szerda

1952 május 14 Ili SZ® Walter Uibricht elvtárs nyilatkozata Az NDK tájékoztatási hivatala május 12-én Berlinben sajtóértekez­letet tartott, amelyen a német és a külföldi sajtó számos képviselője előtt beszédet mondott Walter Ulb­riolit, az NDK kormányalelnöke. Walter Uibricht elvtárs beszédének elején rámutatott a német nép moz­galmának hatalmas fejlődésére a bon. ni kormány azon szándéka ellen, hogy aláírja az „általános szerző­dóst". Uibricht elvtárs emellett emlékez­tetett a népszavazás eredményeire, amelynek folyamán a lakosság túl­nyomó többsége a békeszerződés gyors megkötése mellett íoglalt ál­lást. Uibricht elvtárs továbbá rámu­tatott arra," hogy a berlini januári sajtókonferenciát követő események közül, amely konferencián leleplezték az „általános szerződést" a legfonto­sabb esemény az NDK kormányának felhívása a négy nagyhatalomhoz, a Németországgal való békeszrezfldés megkötésének érdekében, valamint a szovjet kormány válasza e felhívásra és a szovjet kormány jegyzéke a nyu­gati nagyhatalmakhoz a Németor­szággal való békeszerződésről és e jegyzékhez csatolt szovjet békejavas­latok. A német békeszerződés elveire tett szovjet javaslat — jelentette ki Uib­richt elvtárs — mérhetetlenül fontos történelmi dokumentum, amelynek óriási jelentősége van Németország egész nemzeti fejlődésére. „E javaslatokat, — folytatta Wal­ter Uibricht — megvitatták Nyugat­Németországban is, mégpedig a koa­líciós pártok vezető szerveiben is, mert a bonni parlament képviselőinek egy része úgy véli és nyíltan kijelen­ti, hogy a békeszerződés megkötése, a német kérdés békés megoldása a legjobb eszközök, amelyekkel még meg lehetne védeni a békét Európá­ban", „A mi nézetünk szerint — mondot­ta Uibricht elvtárs _ ez az egyedüli útja a német kérdés békés megoldá­sának. A szovjet kormánynak a német bé­keszerződésről tett javaslata alap­ján összeülhetnénk, hogy megegye, zést érjünk el az össznémet válasz, tások előkészítéséről és az összr.é. met kormány megalakításáról, amoly résztvenne az össznémet bé­keszerződés kidolgozásában. De március 10-e óta, tehát azon idő óta, hogy a szovjet kormány előter­jesztette javaslatait, Washingtonban, Londonban és Bonnban nem mérlege­lik azt, hogyan jussunk megegyezés­re, hogyan valósuljon meg a négy nagyhatalom tárgyalása, hogyan ér­jék el Németországban Nyugat- és Kelet-Németország képviselőinek kö­zös tárgyalását, hanem gyorsított ütemben készítik az „általános szer­ződést". Ezt a választ adta Washing­ton és Bonn. Ez azt jelenti, hogy az USA kormánya és a bonni kor­mány félnek az össznémet válasz­tásoktól. Ezek az uralt félnek az össznémet választásoktól, mert azt hiszik, — és ebben telje^ iga. zuk van — hogy az össznémet vá­lasztásokon mindenesetre megvá lasztják a nemzetgyűlést, amely a békeszerződés megkötését és Né­metország nemzeti szuverenitását fogja követelni. A nemzetgyűlés erről minden esetben dönt, tekintet nélkül arra, hogy mi­iyen pártpolitikai nézetek és egyes irányok lesznek benne képviselve. Ebben a nemzetgyűlésben két hatá­rozatot fognak elfog adni a béke­szerződés azonnali megkötését és Né­metország teljes nemzeti szuvereni­tását. A békeszerződés a megszálló csapa­tok eltávozását jelenti Néraetorsrág­ból és éppen ezért nem akarja e szerződést az USA. Azok a tények, amelyekre rámutat­tunk, azok a tények, amelyek az USA, Anglia, Franciaország és Nyu­gat-Németország sajtójában megje­lentek _ jelentette ki továbbá Uib­richt elvtárs — egyetlen dolgot erő­sítenek meg, mégpedig azt, hogy az „általános szerződés" Nyugat-IJém^t­ország rabszolgasorsba döntését je­lenti, hogy az „általános szerződés, nek" elkerülhetetlen következménye a németek nemzeti ellenállásának fo­kozódása lesz Nyugat-Németország­nak az amerikaiaktól és angoloktól való megszállása ellen és a bonni kormány ellen. Uibricht elvtárs továbbá rámuta­tott arra, hogy az „elrabszolgasitó" „általános szerződés" ellen fellépnek a nyugat-német lakosság legkülön­félébb rétegei, olyan emberek is. akiknek nincs semilyen kapcsolatuk a békehívek mozgalmához és hang­súlyozta, hogy a militarista „általá­nos szerződés" megvalósítása a bonni kormány további lépése a Nyugat­Németország munkássága \ és egész lakossága ellen irányuló katonai dik­tatúra felállítása lesz. Uibricht elvtárs az esseni esemé­nyek példáján, amikor május 11-én a nyugat-német ifjúság tüntetett az „általános szerződés" ellen, rámuta­tott arra, mi vár a német népre, ha Adenauernek sikerül aláírnia és meg­valósítania a militarista „általános szerződést". Walter Uibricht hangsúlyozta, hogy a bonni liivatalok fegyveres rendőregységeket küldtek ki á nyu­gat-német ifjúság esseni t„nte?é­nek teljesen fegyvertelen résztve­vői ellen és kijelentette: „Ebben nyilvánul meg Adenauer politiká­ja". Az ifjúságnak joga van tilta. kőzni az ellen, hogy az amerikai vagy német militaristák szolgála, tába állítsák és idegen érdekekért kényszerítsék feláldozni magukat. Ha valaki azonban azt mondja: ily messzire még nem jutottunk ki kell jelentenem: ha a washingtoni urak parancsot adnak háborús provo­kációra, akkor már késő lesz. Ha meg akarjuk védelmezni a békét azonr.al, ma, holnap harcolnunk kell a mili­tarista „általános szerződés" és Aden­auer kormánya ellen. Az ifjúság magasra emelte a nem­zeti ellenállás zászlaját Nyugat­Németország rabszo'gasorsba dön­tése ellen és a bonni kormány drá­gán megfizet a Lehr zsoldosainak vétkéből kiontott vérért. A német nép felelősségre von ja azokat, akik az amerikai és német militaristák érdekében az Ifjúságra lőnek. E zsoldosok első lövései a demarká­ciós vonalon hangzottak el az ame­rikai és nyugatnémet zsoldos csa­patok részéről a Világifjúsági Talál­kozó idején. A második sortüzet Es­senben adták. Az egész német népnek és az összes békeszerető embereknek megmutatja ez, hová vezet a hábo­rús „általános szerződés". Ma az if­júságra lőnek, holnap a szakszerve­zetek ellen és a szociáldemokraták ellen támadnak, és holnapután meg­támadják azokat a polgárokat, akik meg akarják védelmezni a békét, ép­pen úgy, mint annakidején Hitler járt el nemcsak a kommunisták el­len, hanem az összes békeszerető polgárok ellen. Az „általános szerződés" aláírása ellen és a békeszerződés megkötése mellett vannak a szociáldemokraták is, — jelentette ki Walter Uibricht — és a bonni koalíciós pártok is vál­ságot élnek át. A bonni parlament képviselői na­gyon jól megértik, hogy azokat, akik támogatják a militarista „ál­talános szerződést", akik e szerző­dést aláírják, akik mellette sza­vaznak, azokat a német nép na­gyon jól emlékezetébe vési. Ezek­nek az embereknek a német nép büntetésével kell számolniok. Ezen igazságos büntetés alól nem bújhatnak ki azok, akik támogatják a militarista „általános szerződést", akik Nyugat-Németországot rabszol­gasorsba akarják dönteni és az ame­rikai háború támaszpontjává akar­ják változtatni. Walter Uibricht beszédének végén kijelentette: „Mindenki teljesen tu­datosíthatja az „általános szerződés" következményeit. És ez döntőnek lát­szik nekem a jelenlegi helyzetben. Az „általános szerződés" tartalmá­ról szóló sajtójelentések szükségsze­rűen ahhoz a következtetéshez vezet­nek, hogy a nemzeti ellenállás az ál­talános szerződés megkötésével szem­ben és annak megvalósítása ellen tel­jes erővel kifejlődik és a békeszerző­dés megkötése, a szovjet kormány által benyújtott javaslatok melletti népmozgalom még jobban megerő- I södik. Ezek a javaslatok megmutat- ' ják, hogy a német kérdés békés meg­oldásának egyetlen útja lehetséges. És ezen az úton akarunk haladni." Walter Uibricht ezután válaszolt a sajtó képviselőinek számos kérdésé­re. Válaszaiban hangsúlyozta, hogy az NDK kormánya továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy az össznémet szabad nemzetgyűlési vá­lasztások a német probléma megol­dásához vezetnek. További háborús bűnösüket helyeitek szabadlábra Nyugat-Németországban k nyugatnémet ifiak ezrei tüntettek Essenben a békeszerződés megkötése mellett A nyugatnémetországi ifjú béke­harcosok — Lehr rendőrminiszter jogtalan tilalma ellenére — vasárnap béketalálkozóra gyűltek össze Essen­ben, hogy tiltakozzanak a háborús keretszerződés ellen. A szakszerve­zeti ifjúság, a szociáldemokrata ifjú­sági szervezet, a keresztény ifjúsági szervezetek, cserkészek, természet­barátok, az ifjúsági sportegyesületek és a Szabad Német Ifjúság tagjai összejöttek Nyugat-Németország va­lamennyi- tartományából. Essen utcáin újra meg újra sza­valókórusok hangzottak fel: „Nem akarunk keretszerződést!" „Nem akarjuk, hogy a zsoldoshadseregbe toborozzanak bennünket", „Béke­szerződést követelünk!" A rendőrség minden eredmény nél­kül kísérelte meg, hogy hatalmas rendörcsapatok összevonásával meg­akadályozza az ifjúság béketünteté­sét. A rendőrség erős egységei meg­szállták Essen egész belvárosát. Min­den utcasarkon, téren és főútvonalon kettőzött őrségek álltak és lovasrend­örök cirkáltak az utcákon. Ezenkívül több mint ezer rendőrt vontak össze riadóautókon, amelyek a város leg­fontosabb terein és az utcasarkokon álltak készenlétben. A rendőrök vér­ebeket vezettek az utcákon. Mindezeknek az intézkedéseknek Koreai hadijelentés A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főpa rancsnoka közli május 12-én: A nép­hadsereg egységei szoros együtt­működésben a kínai népi önkénte­sekkel, az összes frontokon sikere­sen visszaverik az ellenség heves rohamait és igen nagy veszteséget okoznak neki emberben és hadi­anyagban. A nyugati fronton Panmundzson­tól keletre az ellenség mintegy két zázlóaljnyi gyalogsági erővel a légi­erő és több mint 20 tank bevetésé­vel megkísérelte, hogy a néphadse­reg hadállásait megtámadja, de minden alkalommal visszaverték, es az elesettek, sebesültek és foglyul ejtettek száma több mint egy zász­lóalj volt. Hat ellenséges tankot és 5 automobilt megsemmisítettek. A középső és keleti fronton az ellen­ség támadásait szintén visszaverték é az ellenség nagy veszteségeket szenvedett. A légelhárító tüzérség és a légi­haderő egységei május 12-én 8 el­lenséges repülőgépet lőttek le, ellenére a minden oldalról özönlő If­júság bejutott a városba. A déil órákban az Ifjak ezrei ha­talmas tüntető menetben zárkóztak fel és a demokratikus ifjúsági moz­galom dalait énekelve, megindul­tak az egyik főútvonalon. A rendőrcsapatok ekkor brutális támadást intéztek a fiatal német ha­zafiak ellen. Az ifjakat kíméletlenül ütlegelni kezdték, miközben a rend­őrjáratok vérebeiket ráuszították a tüntetőkre. A fiatalok közül sokan vérrel borítva estek össze. A gyalázatos provokációt kisvár­tatva még súlyosabb merénylet kö­vette: a Lehr-rendőrség kíméletlenül tüzet nyitott a tüntető tömegre. A Lehr-rendőrök golyói egy 21 éves ifjút megöltek, több más ifjú súlyo­san megsebesült. Albert Bretthauer kasseli ifjút hát­lövés érte, életveszélyes állagptban szállítoták a kórházba. Egyes rend­őrök vak dühükben — a menekülő ifjak üldözése közben — belekerültek társaik puskatüzébe. Az egyik rend­őr fejlövést kapott. A rendörcsapatok brutális támadá­sával dacolva a sokezer ifjú harci da­lokat kezdett énekelni és szavalókó­rusokban követelt szabadságot és bé­két. Rudolf Rieger háboiús oűnöst, akit a kasseli bifóság 1946 szeptemberé­ben életfogytiglani fegyházra ítélt az újabb bírói eljárás során szabadláb­ra helyezték. Mint Lengyelország megszállása idején a kerületi előljáró helyettese Rieger alattomosan és ha­szonlesésből 35 zsidót megölt. Ezen­kívül Rieger felelős azért a „fekete napért", amikor a nácik minden vá­logatás nélkül egy 12.000-es létszámú zsidó transzportra lövöldöztek. Hogy az esküdtbíróság megindokolhassa felszabadító ítéletét és szabadlábra helyezhesse a háborús bűnöst, a bíró­ság kijelentette, hogy az akkori ta­núk terhelő vallomásai, akik nagy­részt már nem élnek Németország­ban é s nem jelenhetnek meg újból a bíróság előtt, hamisak. Adenauer ál­lamügyésze azonban 3000 nyugat-né­met márka kaució ellenében, Rieger, háborús bűnöst szabadon bocsátotta a börtönből még a bírósági tárgyalás megújítása el'tt. A werlei börtönből szabadonbocsátották Magnus Woch­ner háborús bűnfist, akit 1946 1úriu­sában 10 évi börtönbüntetésre ítéltek, mert résztvett négy brit nő meggyil­kolásában a latzweileri gyüjtőtábor­ban. A hábőrús bűnösök szabadonbo­csátása szintén részét képezi a hábo­rús általános szerződés aláírása elő­készítésének. Nyugat-Németország­nak az új támadj háború katonai tá­maszpontjává keli válnia és az euró­pai hadseregben lévő nyugat-német „katonai kontingens" számára pa­rancsnokokra van szükség. Adenau­er kormánya ezeket a parancsnoko. kat a náci Wehrmacht és SS-csapa­tok volt parancsnokainak soraiban találta meg. Az ADN ügynökség jelenti Bonn­ból, hogy vasárnap, e hó 11-én Aden­auernek, a parlamenti klubok képvi­selőivel való tanácskozása során az úgynevezett német párt (Deutsche Partei) képviselői követelték, hogy bocsássák szabadon az összes német háborús bűnösöket, akiket a hitleri háború alatt elkövetett embertelen kegyetlenségek miatt hosszú éves f börtönbüntetésre ítéltek. A ,német párt" képviselői azt követelték, hogy a háborús általános szerződéshez csa­toljanak egy megfelelő záradékot az általános megkegyelmezésr, 1, amely szerint az .összes háborús bűnösöket mindjárt a háborús általános szerző­dés megkötése után szabadon bocsá­tanák és besorolnák parancsnokiként a nyugat-német zsoldos hadseregbe. Dr. Seebohn, bonni közlekedésügyi miniszter, a német párt bajorországi kongresszusán kijelentette, hogy „ ál­lítólagos háborús bűnösökről" van szó és hogy „a német katona becsü­lete oly magasan áll, hogy ahhoz semmisem érhet fel". A köie Neletí országokban két és félszerami ember ir a alá a berlini felhívást, mini a stockholmit A közeikeleti országokban az atomfegyver betiltását követelő alá­írásgyűjtés óta újabb hatalmas tö­megek kapcso ódtak be a békeharc­ba. Tizenkét közelkeleti országban a stockholmi felhívást annakidején 1.6 millió ember írta alá. Az öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő ber ini felhívásra már eddig két és félszerannyi: négy millió aláírás gyűlt össze. A közelkeleti országok közül kü­lönösen fe'lendült a békemozgalom Iránban, ahol kétmillióan szavaztak aláírásukkal az öthatalmi békeegyez­mény mellett, vagyis négyszerany­nyian, mint a stockiho'mira. A béke­harcosok a legváltozatosabb mód­szerekkel gyűjtik a\ aláírásokat. Felhasználják az utcai gyűléseket, a tüntetéseket az aláírásgyűjtésre, továbbá nem egy helyen békekara­vámokat szerveztek, améyek a falu­si lakosság körében gyűjtöttek bé­kealáírásokat. Szíriában a békebi­zottság az aláírásgyűjtést tiltakozó hadjáratiad kapcsolta össze. A bé­keívek aláírói egyben tiltakozásukat fejezték ki az ellen is, hogy hazájuk földjét amerikai katonai támasz­ponttá alakítsák át. A békeívet itt III. Sándor, antío­chiai patriarcha is aláírta, aki egy 500.000 hívőt egyesítő vallási kö­zösség feje. Izraelben a felnőtt lakosság 45 száza' éka foglalt állást aláírásával a békeegyezmény megkötése mellett. Egyiptomban a berlini felhívás alá­íróinak száma kétszeresen múlja fe­lül a stockholmiét. Az a'áirók között" van Ázzam pasa, az Arab Liga fő­titkára is, továbbá több egyiptomi' parlamenti képviselő. Ibrahim Ra­sad pasa, volt közegészségügyi mi­niszter és más vallási és közéleti személyiségek. A Vietnami népi erők űiabli győzelme A Vietnami Hírügynökség jelen­tése szerint a vietnami népi erők fokozzák harci tevékenységüket a Vörös-folyó mindkét oldalán. Észak­Vietnam középső részeiben és Kö­zép-Vietnamban. A Vörös-folyó balpartján a népi erők május 14-én megsemmisítet­ték a Thai-Binh tartományi főváros­tól 15 kilométerre délkeletre fekvő Lacao ellenséges őrhelyet és telje sen felmorzsolták a francia idegen­légió 3. zászlóaljának egy századát. A harcokban a népi erők hetven ellenséges katonát elpusztítottak, ötven foglyot ejtettek, 33 géppus­kát zsákmányoltak és megsem­misítettek nagymennyiségű fegy­verzetet, valamint egy katonai raktárt. Hungyen tartományban a népi erők május 10-én éjjel a tartomá­nyi fővárostól 15 kilométerrel észak­keletre megsemmisítettek egy ellen­séges őrhelyet." A Vörös-folyó jobbpartján a par­tizánokkal együttműködő helyi népi erők május 10-én Hannoitól északrra megtámadták és rövid harc után teljesen szétszórtak egy ellenséges osztagot. A harcban 44 ellenséges katona vesztette életét, 24 fogságba esett. A népi erők kézrekerítették az osztag teljes fegyverzetét. LELEPLEZD TENYEK EGY PROVOKÁCIÓ ÉS ANNAK KÖVETKEZMÉNYEI A hollknd hadseregfőparancsnok­sága kihívó módon május elsején rendezte meg az úgynevezett „nem­zeti tartalékok" hadgyakorlatát. Ezek a fegyveres alakulatok Hol­landia több városában megroha­mozták az „ellenséget", amelyet provokatív célzattal „vörös terro­ristáknak" neveztek. A" holland militaristáknak ez a komédiája nem csekély áldozatot is követelt. Barnefeldben a „nemzeti tartalék"-hoz tartozó suhancok fel­dúlták a városi elöljáróságot; Kun­spetben gránátrobbanástól egy em­ber megsebesült; Elburgban tgy kislány sebesült meg súlyosan, s így tovább. Hollandia marshallizáit vezetői most ismét megmutatták igazi áb rázatukat: saját népük ellenségei­nek, az amerikai háborús gyujtoga­tókat engedelmesen kiszolgáló la­kájoknak arcát. A HÁBORÚS HISZTÉRIA GYÜMÖLCSEI AZ USA-BAN A Reuter-hírügynökség jelenti, hogy az USA-ban az elmúlt évek­ben erősen megnövekedett az el­mebetegek száma, s egyre többen kerülnek elmegyógyintézetbe. Az USA-ban ezidőszerint 650.000 elme­beteg van. A Land og Folk című dán újság a hírt kommentálva, helyesen jegy­zi meg; „A jelentésben nincs SZÓ arról, hogy mi okozza a* elmebe­tegségnek ezt a nagyarányú elsza­porodását. A legfőbb okot abban kell keresni, hogy az USA hatósá­gai állandóan szítják a háborús pszihózíst." X

Next

/
Thumbnails
Contents