Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-13 / 112. szám, kedd

— m sm Á szlovák munkásmozgalom története M. Gosiorovský munkáiban 1952 május 13 ^ Ä néptanító helyzete és munkája a Szovjetunióban Igy jött létre 1920-ban a szocialista baloldal, A jobb- és baloldal köiötti szakadékot mélyítette a III. Internacionálé megalakulása, mely a forradalmi út kérdését vetette fel. A szociáldemokrata párt baloldala a forradalmi utat helyesnek tartotta. Tovább élezte ezt az ellentétet a Magyar Tanácsköztársaság léte ellen irányuló csehszlovák intervenció, amelyet a jobboldali szociáldemokraták támogattak. 1919 június 6-án a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege, amelyben cseh és szlovák munkások is harcoltak, az intervenciós csapatokat visszaverve, elérte Kosicét és Presovon 1919 június 16-án a szlovák proletariátus kikiáltotta a szlovák proletárdiktatúrát. Az erről szóló proklamáeió többek között a következőket mondja: „Az Üj Szlovák Tanácsköztársaság termésizetes szövetségesének tekinti győzelmes teátvéreit, az Orosz és Magyar Tanácsköztársaságot, és az egész nemzetközi proletariátus védelme alá helyezi magát, az egységes és szolidáris munkás Internacionálé védelme alá. Első üdvözlete a cseh proletártestvéreknek szólt, akik még az imperializmus elnyomása alatt élnek". A Szlovák Tanácsköztársaság fennállásának rövid időszaka alatt sok fontos intézkedést hozott. Államosította a gyárakat, bankokat. Kiszélesítette a politikai jogokat, minden dolgozó, először a szlovák történelemben, választójogot kapott. A Szlovák Tanácsköztársaság, bár rövid ideig állt fenn, mégis megmutatta a szlovák proletariátus harcos elszán tsú,-,-it, politikai, gazdasági szabadságának kivívásáért. A szlovák munkásosztály későbbi harcainak során erőt merített történetének e haladó hagyományaiból. A Tanácsköztársaság alatti szlovák-magyar iszony népeink összefogásának is haladó hagyománya. Ennek az időszaknak harcos összefogása világosan megmutatja azt, hogy a szlovák és magyar nép közötti ellentétet a magyar és salovák burzsoázia szította, hogy könnyebben kizsákmányolhassa a magyar és szlovák dolgozó népet. Amikor a munkásosztály megszerezte a hatalmat, véget vetett a nemzeti elnyomásnak és a népak, újtípusú, igazi barátságának nyitotta meg útját. A szlovák-magyar viszonynak az a proletárnemzetközicégen alapuló új útja többek között a Csehszlovák Kommunista Pártban folytatódott az első Csehszlovák Köztársaság alatt. A Kommunista Partban egyesülve csehek, szlovákok, magyarok, németek közösen harcoltak a cseh, szlovák, magyar és német burzsoázia ellen. Ezt az összefogást szocializmust építő országaink mai együttműködése tetőzi be, amikor a Szovjetunió oldalán, a nagy béketáborban együtt küzdünk közös ellenségeink, as angol-amerikai imperialisták ellen. A Magyar és Szlovák Tanácsköztársaságok leverése után a szociáldemokrata jobboldal árulása egyre nyilvánvalóbbá vált. Az 1920-as áprilisi választásokon Szlovákiában a legtöbb szavazatot a Szociáldemokrata Párt kapta, amelynek jobboldala a választásokon demagóg jelszavakkal (kulcsiparok, államosítás, földbirtokreform, stb.) lépett fel. A tömegek, amikor a választások után látták, hogy az ígéretekből nem lesz semmi, mindinkább a in ár szerve zke d ö baloldal mögé tömörültek. A szociáldemokrata szervezeték jó része a III. Internacionálé mellé állt. Így az 1920 szeptember 5-iki Ifjúmunkás Kongresszus, amelyen Viliam Siroky elv társ is résztvett, kimondta c Szlovák Ifjútiunkás Szövetség megalakulását és csatlakozott a Kommunista

\Internacionáléhoz. Ilyen előzmények után a szlovák szociáldemokrata szervezetek 1920 szeptember 19-iki kongreszsausán (e kongresszust a jobboldal el akarta halasztani, várható veresége miatt) a delegátusok többsége, 328 delegátus közül 117, a Kommunista Internacionálé mellé állt. Iván Dérernek, a burzsoázia ügynökének vezetésével a szociáldemokrata jobboldal 11 delegátusa külön kongresszust tartott. Igy a szlovákiai szociáldemokrata szervezetekben megtörtént a pártszakadás. Ezekben a harcokban folytatódott a Csehszlovák Köztársaság területén a szlovák és magyar munkások proletár nemzetköziségen alapuló harcos együttműködése. A szociáldemokrata baloldal keretében szlovákok, magyarok és németek együtt küzdöttek az áruló szociáldemokraták ellen. A pártszakadás országos viszonylatban, szeptember 29-én következett be Prágában, a jobboldali szociáldemokraták aljas provokációja és árulása következtében. Közben a burzsoázia mindent megtett a munkásság mozgalmának a letörésére. Bevezette a cenzúrát, üldözte a munkásosztály forradalmi vezetőit. 1920 deoember 9-én csendőrök szállták meg és adták át a prágai „Népházat" (Ládovy dum) — amelyben a szociáldemokrata baloldal központja és a pártsajtónak, a „Rudé Právo"-nak nyomdája volt, — a szociáldemokrata jobboldalnak. A szociáldemokrata baloldal a kormánynak erre a lépésére általános sztrájkkal felelt. A Csehszlovák Köztársaságban kb. egy millió munkás sztrájkolt. Nagy sztrájkok voltak Szlovákiában is. A szlovák munkásosztály mcst is megmutatta forradalmi erejét Vrútkyban a sztrájkolok elfoglalták a póstát és a vasútállomást. Gelnicán pedig megszállták a járási hivatalt, kiszabadították a fogházból a politikai foglyokat, lefegyverezték a csendőröket. A munkásmozgalomnak ezt a hatalmas fellángolását, amely a forradalmi fellendülésben a munkásosztály utolsó kísérlete volt, hogy a fejlődést a szocializmus irányába terelje, a burzsoázia erőszakszervei leverték. Az 1920-as decemberi sztrájkok vereségeinek föoka az volt, hogy a szociáldemokrata baloldal nem állott a munkásmozgalom élén, nem vezette a munkásosztály hatalmas megmozdulásait, nem látta a forradalmi párt megalapításának szükségességét. A vereségek másik oka, hogy a szociáldemokrata baloldal sem értette meg a paraszekérdés jelentőségét. Mindez még a II. Internacionál é szociáldemokrata frakcióinak volt az öröksége. A szlovák mUSíkásoszt ály a vereségből azt a tanulságot vonta le, hogy meg kell alakítani as újtípusú, forradalmi munkáspártot. Így került sor 1921 január 16—17-én a szlovák marxista baloldal lubodlmyai "kongresszusára. Bár a kongresszust erőszakkal feloszlatta a hatóság, az mégig folytatta tanácskozásait Ruzsomberokban, és magáévá tette a Kommunista Internacionálé 21 pontját. A kongresszus által elfogadott határozati javaslat így kezdődik; „Szlovákia és Kárpátukraina proletariátusának 1921 január 16-án tartott kongresszusa teljesen egyetért a III. Internacionálé alapelveivel és Szlovákia és Kárpátukrajna szervezett proletariátusának nevében kl nyilatkoztatja, hogy legfontosabb kívánságának és kötelességének tartja, hogy az egész világ proletariátusának oldalára álljon, azoknak az oldalára, akik a III. Internacionáléban tömörültek." Az 1921 május 14—16-i kongreszszug kimondta a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulását. Így jött létr

e a cseh és szlovák munkásosztály egységes pártja, az a párt, amely a cseh és szlovák nemzetet kiszabadította az elnyomás bilincseiből és a szocializmus széles. útjára vezette. Az 1921-ben megalakult Kommunista Párt nem volt még marxista-leninista, új típusú párt, mint a mai. Hosszú, kemény harcokat kellett folytatnia a burzsoázia pártba furakodott ügynöksége ellen, míg létre nem jött a Bolsevik Párthoz hasonló harcos, forradalmi párt: a Csehszlovák Kommunista Párt (CsKP). Ennek a pártnak a kikovácsolásában Sztálin elvtárs mellett, nagy érdemeket szerzett Klement Gottwald elvtárs, a Cseh szlovák Kommunista Párt elnöke. A burzsoázia pártba furakodott ellenségei napjainkban sem hagyták abba a pártban folytatott ellenséges tevékenységet. Ezt Szlánszky, Sling, Švermova, Clementis, Novom esky bandájának leleplezése mutatja. A CsKP Klement Gottwald elvtárs ve zetésével keményen lesújtott ezekre az ügynökökre és ezzel tovább erősítette a párt egységét, forradalmi erejét. Gosiorovský elvtárs munkája — mint láttuk — végigkíséri a szlovák munkásmozgalom történetét a CsKP megalakításáig. . A szlovák munkásmozgalom a századfordulótól nagy fejlődésen ment keresztül, amelynek során nagy forradalmi erőről tett tanúságot. A szlovák munkásmozgalom vezetői azonban a szociáldemokrata baloldal kialakulásáig az opportunizmus álláspontján állottak, akik nem erősítették, hanem gyengítették a munkásmozgalom forradalmi erejét. Az elmondottakból azt is láthatjuk, hogy a szlovák munkásmozgalom viszonylag fejletlen vo^t, a nemzeti elnyomás is nagy akadályokat gördített fejlődése elé. Mindez azonban nem mentheti a szlovák munkásmozgalom opportunista, vezetőinek .felelősségét. Láthattuk azt ís. hogy a szociáldemokrata párt baloldala i« több hibát követett el és az újonnan megalakult pártnak is hosszú utat kellett megtennie a belső ellenség ellem folytatott harcban, míg üjtípusú, marxista-leninista párttá fejlődött, olyan párttá, amely sikeresen vezeti a Csehszlovák Népköztársaságot a szocializmus felé. Gosiorovský elvtárs a szlovák munkásmozgalom története területén úttörő munkát végzett. Tanulmányaiban helyesen alkalmazza a marxizmus-leninizmus módszerét. Véleményünk szerint a^pnban — a munkásságát döntően jellemző pozitívumok mellett — munkáiban néhány hiányosság is található. Ilyen hiányosságnak tartjuk, hogy az orosz polgári, demokratikus és szocialista forradalmak (1905—1907; 1917) hatását a szlovák munkásmozgalomra nagyrészt az opportunista munkássajtó alapján mutatja meg. Ez a munkássajtó azonban csak szóban állt a forradalom oldalán, csak a munkástömegek voltak azok, ' amelyek szívvel-lélekkel együttéreztek az orosz forradalmakkal. Ezért a munkássajtó anya ga mellett szóiesebbkörü dokumentációra van szükség, mint amft Gosiorovský elvtárs munkájában nyújt. Gosiorovský elvtárs nagyon helyesen bírálja a szlovák szociáldemokraták opportimtemimt. Felveti azonban azt, hogy a sziovák munkásmozgalom vezetői nem ismerték Lenin ós Sztálin munkáit. Ez térik sőt az is, hogy a cseh, magyar és osztrák szociáldemokraták opportunizmusa is hatott a fejletlenebb szlovák munkásmozgalomra. Hiányzik azonban Gosíorovszky elvtárs ilyen fejtegetései mellől annak félreérthetetlen kihangsúlyozása, hogy ez nem csökkenti sem a szociáldemokrata vezetők, sem a marxista baloldal felelősségét. Gosiorovszky elvtárs könyvében a szlovák munkásmozgalom eseményeit, történetét Írja meg. Felveti ugyan a fontosabb elvi kérdéseket, de neon tárgyalja le őket alaposan. Ebből fakad — véleményünk szerint — az a hiba, amelyet Gosiorovský elvtárs a Szlovák Tanácsköztársaság kapcsán vet fel. Eszerint helytelen volt, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság nem vette tekintetbe a Csehszlovák Köztársaság létét, nem foglalt el helyes álláspontot a csehek és szlocftkok viszonyának kérdésében. Nem lehet vitás előttünk egy pillanatra sem,-hogy a csehek és szlovákok számára az államéletnek az egyedüli természetes és lehetséges alapja a Csehszlovák Köztársaság. De tekintetbe véve a lenini-sztálini önrendelkezési jog elvét, amely seerint az önrendelkezés felvetését az adott történelmi viszonyok, a munkásosztály érdekei szabják meg — az akkori történelmi viszonyok között helyesen cselekedett a Szlovák Tanácsköztársaság. hogy nem csatlakozott a burzsoá demokrata Csehszlovák Köztársasághoz. Komoly jelentősége van Gosiorovský elvtárs egy másik munkájának. amely a szlovák munkásmozgalom csehszlovák hagyományait dolgozza fel. Ez a ->munka azért fontos, mert tudatosítja a szlovák dolgozó népben a cseh és szlovák kapcsolatok haladó múltját, amelynek betetőzése és mai megvalósítója a Csehszlovák Népköztásaság Gosiorovský elvtárs ebben a tanulmányában bemutatja azt a nagy segítséget, amelyet a cseh munkásosztály adott a szlovák dojgozó A szovjet rendszer első éveiben, amikor népünk az új élet építéséhez kezdett. Lenin elvtárs naplójának lapjaira a következőket írta: „A néptanítónak nálunk olyan \ magas színvonalon kell állnia, amilyenen eddig még nem állt, nem áll, és nem is állhat a burzsoá társadalomban". A szovjet állam nagy megalapítójának ez az útmutatása a Szovjetunióban teljes mértékben megvalósult. A szovjet tanítók, akiknek nagyobb részét nök alkotják, fontos szerepet játszanak az ifjú nemzedék neveésében. Aktív részesei a. kommunista társadalom építésének. „Öregebb generáció embere vagyok. Iskolákon már a forradalom előtt is tanítottam és saját magamon tapasztaltam azt a hideg közönyt, amivel azelőtt az iskolaügyi minisztérium tisztviselői a tanítókkal szemben viseltettek. Ezekben az időkben a néptanítók helyzete nagyon siralmas volt, mert munkájukért csak néhány garast kaptak. De ma már mindez megváltozhatatlanul a múlté. Több mint 25 élvvel ezelőtt. Sztálin elvtárs a tanítók összszövetségi kongresszusának írt üdvözletében a kövekezöképen jellemezte a szovjet tanító munkájának és feladatának jelentőségét: néptanítóink serege egyik legfontosabb és legszükségesebb része hazánk dolgozói nagy seregének, azoknak, akik új életet építenek szocialista alapokon". Ezeikkel a szavakkal ecsetelte Sztáln elvtárs a néptaní tók fontdBBágát a Szovjetunióban. A Szovjetunióban a néptanító el van halmozva a nép gondoskodásával és figyelmével. Munkájukat a Szovjetunióban ugyanúgy értékelik, mint a magas fizetési kategóriájú szellemi dolgozókét. Sok esztendős mun Icájukért a szovjet tanítókat rendjelekkel és érdemrendekkel tüntetik ki, A legjobbaknak a „köztársaság érdemes tanítója" címét adományozzák. A Kommunista Párt és a szovjet kormány állandóan törődik a tanítók szellemi fejlődésével és képzettségének emelésével. Minden esztendőben két havi állami fizetett szabadságuk van, és nyárt üdülésükre szanatóriumok és fürdők állnak rendelkezésükre. Nyugdíjas tanítóknak az állam megfelelő nyugdíjat folyósít. Az 1950-es esztendőben például csak az orosz federáció tanítói az állami szociális alapból összesen 25.2 millió rubelt toptak, még pedig ebből 98.755.000 rubelt ideiglenesen munkaképtelenségi segélyként, 114,238.000 rubelt, mint anyasági és szülési segfíyt, 356,680.000 rubelt dolgozó nyugdíjasok segélyeként, és 38 millió 252.000 rubelt szanatóriumi beutalások ellenértékeként. Ezt a nagy támogatást a szovjet tanítók áldozatkész munkával viszonozzák a népmüvelés terüfei. Mart ezer és tízezer más tanító, úgy én is nagyon szeretem munkámat. Hogyne szeretném, hiszen a gyermek — országunk jövője. A szovjet iskola müveit emberek nevelésére van hivatva a kommunista társadalom részére. Az iskola határtalan szeretetre neveli az ifjúságot szocialista hazájuk iránt, a műnk* iránt, az embertársak iránt. Ezt a feladatot az iskola a szülőkkel egyetemben végzi. A tanítók a gyermeknevelésről tartanak előadásokat a szülőknek, oktatják őket a,rra, hogyan kell iskolába járó gyermekeiket munkára ösztönözni, éo rendszeresen szemináriumokat tartanak a szCiőkkel az otthoni nevelés kéréseiről. Az iskolában végzett 43 évi munkámban kezem alatt a diákok ezrei mentek keresztül, akik ma már mérnökök, agronómusok, orvosok, tanítók és geológusok. A Szovjetunió valamennyi részén élnek ma diákjaim. Közülük sokakkal még ma is állandóan levelezem. Majdnem mindennap kapok Leningrád, Kujbisev, Gorkij, Vladivosztok és más szovjet város pecsétjével ellátott leveliket. Volt diákjaim orommal írnak nekem munkájukról, arról, hogyan építenek új gyárakat, üzelmeket, intézeteket, villanymüvefcet, hogyan építenek csatornálcat 5% hogyan termelnek a kolhozok földjein új gabonafajtákat stb., és ilyenkor SBtvem büszkeséggel telik meg. Magas küldetésemnek tudata új erőt ad nakem az életben. Büszke vagyok arra, hogy tanítványaim, az új szovjet emberek sikeresen építik a kommunizmust. Igen. Nagy büszkeség ez. Élm és teremtem a békéért ée az emberiség boldog jövőjéért. L Pomerancöva Ä szovjet kolhozok sikeresen fejezték be a vetési tervet Az nkrarjwu kolhozok május elsejére. a tavasziak vetési tervét 101 százalékra teljesítették. Ebből a tavaszi búsát 11? százalékra. Ukrajna valamennyi kolhozaiban befejezték a cukorrépa vetését. Hét kerület aiz erdősávok ültetésének tervét a megállapított határidő előtt végezte el. A v ejtenél nagy mértékbén használták az új agrotechnika módszereit. Igy példáid a cukorrépa fészkes ültetését a charkovi kerületben sokkal nagyobb területen végezték, mint az 1951-«s évben, és 30 százalékkal több műtrágyát használtak fel, mint tavaly. A kazach köztársaságban ugyancsak a meghatározott határidő előtt sikeresen befejezték a gyapott elvetését. Gyapotot ebben az évben több mint ezer hektárral nagyobb területen termelnek, mint a mult évben. A kolhozok és a szovhozok a gyapot sorközi kultiválását kezdték meg, ami teljesen gépesítve van. A semolenazki kerület kolhozai sikeresen végazték el az évelő takarmány elvetését. Ebben az évben kétszer annyi lóherét vstettek el, mint tavaly és jóformán valamennyi járás terven felül vet évelő takarmányféléket, és ezzel az állattenyész tés további fejlődésének szilárd' alapját biztosítják. népnek. A szlovák munkásmozgatom megindulásától kezdve (pld. a már idézett František Tupy is cseh munkás volt), egészen napjainkig szakadatlan segítséget nyújtott a cseh munkásosztály a szlovák munkásosztálynak és a E egész szlovák népnek. Klement Gottwald elvtárs hosszú éveken keresztül dolgozott a szlovák munkásmozgalomban, munkájának eredményeképpen a szlovákiai kommunista szervezetek megerősödtek. A cseh burzsoázia gyarmatosító politikájával szemben a Csehszlovák Kommunista Párt a sztálini nemzetiségi politikát követte, amikor az 1937-es banskábystricai pártkonferencián elfogadta Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésének tervét. A Hitler-ellenes antifasiszta ellenállás idején a csehek és szlovákok a Kommunista Párt vezetésével vállvetve harcoltak az új Csehszlovák Köztársaságért. Az új népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság döntő feladatának tartja Szlovákia iparosítását. Viliar Siroky elvtárs, a CsKP IX. kongresszusán, 1949 május 17-én mondotta: „Nincsen már messze az az idö, amikor a •irágzó, iparosodott Szlovákia, a Csehszlovák Köztársaságban örömteli valósággá lesz, és az új gyárak állandó hirdetői lesznek a csehszlovák munkásosztály teremtő erejének és szövetségének". Az 1951-eá év tervteljesítésének eredményei igazolják Siroky elvtárs szavait: „Az iparosított Szlovákia a Csehszlovák Köztársaságban" a cseh és szlovák munkásosztály szövetségének eredményeképpen valósággá vált. 2ef.i ;ezesiil megállapíthatjuk, hogy Gosiorovský elvtárs munkáit a magyar történészek örömmel üdvözlik. Örömmel üdvözlik azért, mert Gosiorovský elvtárs munkáiból sokat tanulhatnak. A magyar történészek Gosiorovský elvtárs munkáiban a marxista-leninista történetírás megjelenését látják, annak az új történetírásnak a jelentkezését, amely gyökeresen szakított a burzsoá történetírás szemléletével, miely a szlovák és magyar nép új, megváltozott viszonyát tükrözi. (A Magyar Történelmi Társulat Közlönyéből, a „Századok"' legújabb számából.) Arató Lndi«v