Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-10 / 110. szám, szombat

UJ SZO 1952 május 10 A sikeres felvásárlás alapja: a beszolgáltatásé feladatok igazságos szétírása -f! prilis végével a járási nem­zeti bizottságok befejezték a mező­gazdasági termények beszolgálta­tási kötelezettségének szétírását a III. és IV. típusú EFSz-ekre, vala­mint az egyes községekre és a köz­ségekben megkezdték a beszolgál­tatási kötelezettségek szétírását az egyes gazdaságokra. A beszolgáltatási kötelezettségek szétírása a falusi pártszervezetek, nemzeti bizottságok és tömegszer­vezetek részére nevezetes politikai feladat. A szétírás elvégzésére ked­vező körülmény az, hogy májusban, azaz abban az időben végezzük, ami­kor már a valóság, azaz a bevetett területek alapján becsülhetjük fel a terméskilátásokat és ennek alapján állapíthatjuk meg a beszolgáltatási feladatokat. Most már a helyi nem­zeti bizottságokra vár az egyes szö­vetkezetekre és az egyénileg gazdál­kodókra való szétírás igazságos és helyes keresztülvitelének felelősség­teljes feladata. Milyen elveket kell e feladat el­végzésénél szem előtt tartani ? Első­sorban azt, hogy a helyi nemzeti bi­zottságok megállapítsák a szétírás elvégzésére azon szempontokat, ame­lyek szerint felmérik a helyi lehe­tőségeket, továbbá azt, hogy világos útmutatásokat adjanak a helyi nem­zeti bizottságok alkalmazottainak, akik a szétírás technikai részét vég­zik. Emellett gondolni kell arra, hogy a szétírás elvégzése mindenek­előtt a helyi nemzeti bizottságok fel­adata, nem pedig csak a szétirö bi­zottságoké, vagy a helyi nemzeti bi­zottságok titkáraié. A helyi nemzeti bizottságok feladata, hogy a szét­írást megfelelően előkészítsék és an­nak menetét állandóan ellenőrizzék. Az egyes gazdaságokra való szétírás kidolgozásának alapjául az a pontos megállapítás szolgál, hogy hogyan van a tervezett vetésterületek terve az egyes terményeknél teljesítve. A beszolgáltatási feladatok kiszámítá­sának alapjául mindig a tervezett vetésterületet kell venni még akkor is, hogy ha ezt nem tartották' be. Emellett szükséges figyelemmel kí­sérni és leleplezni az eltitkolt terü­leteket, amelyeket a spekulánsok egyéni meggazdagodásukra szeretné­nek felhasználni. Az eltitkolt földek­re a beszolgáltatási kötelezettsége­ket az egész termés magasságáig kell kiírni. Azonban ott, ahol a járási nemzeti bizottság jóváhagyásával megengedték a kárt szenvedett vete­mények felszántását, vagy a vetési terv megváltoztatását, a beszolgál­tatási kötelezettségek megállapításá­nál ezekből az új tényekből kell kiindulni. A faluban végzendő szétírásnál nagy figyelmet kell fordítani a be­szolgáltatási kötelezettségek megál­lapításánál a két hektáron aluli föld­művesekre, akiknek beszolgáltatási kötelezettsége egy hektár szántó­földről másfél métermázsa kenyérga­bona. A gabonabeszolgáltatásl köte­lezettség megállapításánál ezeknél a földműveseknél először is le kell szá­mítani a vetésterületek minden olyan részét, amelyen a tervezett termé­nyek termesztése folyik és amelyek­nek teljes termését be kell foglalni a kötelező beszolgáltatási kötelezett­ségek közé (például cukorrépa, len, zöldség stb.). A többi vetésterületre az egyes két hektáron alul gazdál­kodó parasztoknál a beszolgáltatási kötelezettséget úgy kell megállapí­tani, hogy egy hektárról 1.5 mázsa kenyérgabona leadását vesszük ala­pul és ennek leadását fel lehet cse­rélni más mezőgazdasági termények megfelelő arányú leadásával is. A helyi nemzeti bizottságnak itt szem­mel kell tartania minden tényezőt, amely kihatással lehet e földműve­sek beszolgáltatási kötelezettségének megállapítására, mint például a ház­tartási tagok számát, akik saját gazdaságukban való ellátásra van­nak utalva. E feltételek figyelembe­vétele mellett az egyes földművesek beszolgáltatási feladatát 1.5 méter­mázsa gabona alatti vagy feletti színvonalon lehet megállapítani, min­denesetre úgy, hogy valamennyi két hektáron aluli földműves beszolgál­tatási kötelezettségének összérté­két minden körülmények között be kell tartani akár kenyérgabonában, akár más pótterményben. A többi dolgozó parasztnál a szót­írást a vetésterületek nagyságához, ennek hozamához és „a nagyobb földművesek termésüknek nagyobb részét adják le, mint a kisebbek" alapra való tekintettel kell végezni. A kulákoknak egész piacra szánt ga­bonamennyiségét és valamennyi to­vábbi terményt be kell szolgáltat­niok. Semmi körülmények között sem szabad a kulákoknak az állam iránti kötelességük teljesítése után feleslegüknek maradnia. A beszolgáltatási kötelezettségek megállapításáról a nemzeti bizottsá­gok vezetőinek minden egyes föld­művessel tárgyalnia kell. A kis- és középparasztokat meg kell győzni arról, hogy a beszolgáltatási kötele­zettségek, amelyeket ajánlanak ne­kik, helyesen vannak megállapítva és teljesíthetők. Csakis így érhetjük el azt, hogy a beszolgáltatási kötele­zettségeiket hazafias feladatnak te­kintsék, amelynek teljesítése becsü­letbeli kérdés minden parasztnak. M indenekelött szükséges ügyel­ni arra, hogy a szétírásí bizottságok tagjai közé ne férkőzzenek be a ku­lákok, mert ezeknek munkája fékez­né a bizottságok munkáját, sőt le­hetetlenné tenné. Minden esetben, ahol ez nekik azelőtt sikerült, szem­tanúi voltunk annak, hogy „vala­mennyi parasztnak a faluban egy­forma beszolgáltatási kötelezettsége legyen" jelszót igyekeztek megvaló­sítani, amiből nekik hasznuk, a kis­parasztoknak pedig káruk volt. Sok esetben a kisparasztoknak nagyobb, teljesíthetetlen beszolgáltatási köte­lezettségeket írtak elő s utána igye­keztek a falut meggyőzni a beszol­gáltatási kötelezettségek teljesítésé­nek lehetetlenségéről. A falvakon sok esetben arra is sor kerül, hogy a beszolgáltatási kö­telezettségek megállapításánál kü­lönféle baráti és rokoni kapcsolato­kat vesznek tekintetbe. Sokhelyütt vették alapul a komaságot. Az ilyen viszonyokat is erélyesen ki kell kü­szöbölni. Ezért szükséges, hogy a helyi nemzeti bizottságok tanácsai a szétírási munkákat állandóan szemmel tartsák és ügyeljenek arra, hogy mindenkinek a valósághoz és termelési lehetőségeihez mérten ál­lapítsák meg a beszolgáltatási köte­lezettségét. Ha az ilyen alapvető hiányosságokat kiküszöböljük, nem lehet kételkedni affelől, hogy a töb­bi szétírási szabály betartásával a helyi nemzeti bizottságok tanácsai jóváhagyhatják és a járási nemzeti bizottság tanácsának felterjeszthe­tik a rendesen kidolgozott beszolgál­tatási kötelezettségek javaslatát a tervezett időpontban. A járási nem­zeti bizottságoknak szintén hozzá kell járulniok ahhoz, hogy a beszol­gáltatást kötelezettségek szétírását a falvakban helyesen végezzék el és hogy ezeknek a megállapított befe­jezési időpontja be legyen tartva. Mindezek mellett szükséges gondos­kodni instruktorokról, akik a helyi nemzeti bizottságoknak a szétírás­ban és ennek helyes elvégzésében se­gítségére lesznek. Mielőtt még a földművesek a szer­ződéseket aláírnák, széleskörű felvi­lágosító és meggyőző kampányt kell folytatni, amelynek csúcspontja nyil­vános gyűlés lesz a falu valamennyi földművesének részvételével. Hogy­ha politikai munkánk fö módszere mindig a meggyőzés, akkor ezt a módszert még nagyobb mértékben kell alkalmazni a falun végzett munkában. Szükséges azonban, hogy a helyi nemzeti bizottságok mind­ebben legelső sorban is a falusi párt­szervezetekre támaszkodjanak. A heflyi nemzeti bizottságnak kar­öltve a pártszervezettel, a falvakon mindenhol összejöveteleket, eszme­cseréket kell előkészítenie és össze­hívnia. Ezeken a gyűléseken a be­szolgáltatás! kötelezettségekről kell tárgyaim, meggyőzni a parasztokat arról, hogy azzal, hogy teljesítik be­szolgáltatási kötelezettségeiket, ha­, zafias kötelességet teljesítenek és emellett a maguk részére is hasznos szerződést is kötnek. Az egységes földműves szövetkezetek tagjai és a kis- és középparasztok tudják, hogy az állam segíti őket. Előnyös árakat biztosit nekik, gépekkel segíti őket, minőségi vetőmagot szállít és bizto­sltja személyi szükségleteik kielégí­tését ipari cikkekkel. A beszolgálta­tási kötelezettségek helyes szétírásá­val és a szerződésekkel biztosítják a földműveseknek a lekötött gabona­mennyiség és a többi termés szabott árakon való értékesítését. A beszol­gáltatási kötelezettségek magasabb teljesítésénél az állam a parasztok­nak lényeges felülfízetést nyújt. A dolgozó parasztok saját tapasztala­tukból tudják, hogy a Párt és a kor­mány intézkedései helyesek. Mind­ezek meggyőző tények. De nemrégen van ez így a kis- és középparasztoknál. A háború előtt a kis- és középparasztoknak az aratás után azonnal el kellett terményeiket adni. Azért kellett Így cselekedniök, mert nem volt pénzük s erre kész­tették őket adósságaik is. De az ara­tás után a gabonanemüekért keve­set fizettek. Ezt a nagybirtokosok & spekulánsok arra használták ki, hogy gyorsan, a lehető legalacso­nyabb áron összevásárolták a gabo­nát és az emelkedett tavaszi keres­let idején természetesen jól felemelt árakon adtak túl rajta.' Tavasszal sok kis- és középpa­rasztnak kellett saját gabonáját visszavásárolnia, újból kölcsönöket kellett kérni a bankoktól csak azért, hogy nehéz pénzen szerezze be a ma­ga ellátására és a vetéshez szüksé­ges gabonát, amelyet az aratás után potom áron adott el. Ilyen utakon hajtották a nagybirtokosok, agrár­bankok, spekulánsok a parasztokat eladósodásba, nyomorba, végrehaj­tásba és a végén dobra. Mennyivel örömtelibb életet élnek ma szövetkezetünk tagjai. A jövő­től való félelem nélkül földjeik hoza­mának emelésével és beszolgáltatá­si kötelezettségük teljesítésével bizo­nyítják be hűségüket népi demokra­tikus kormányzatunkhoz és szilárd elhatározásukat a szocialista társa­dalom békés kiépítésére hazánkban. Mi indezt meg kell érteniök föld­műveseinknek. Nemcsak a beszolgál­tatási szerződéseknek a földművesek által való aláírásáról, az elfogadott feladatok teljesítéséről van szó, ha­nem arról is, hogy a földművesek tervük teljesítésével szintén méltó helyet foglalhassanak el ipari dolgo­zóink mellett. Ezért hathatósan meg­erősödik a város és a falu dolgozó népének kapcsolata — a szocializ­mus építőinek erős kapcsolata. Ha­talmas hozzájárulás ez népünknek a béke védelméért folytatott harcá­hoz, a szocializmus megteremtéséért folytatott közös, nagy harcához. Egyházkarcsán befejezték a gabonabeszolgáltatás szétírását Az egyházkarcsai nemzeti bizott­ság a község dolgozó parasztságával alaposan és részletesen megtárgyalta a gabonabeadás szétírási tervét az idei évre. Annak tudatában, hogy csakis a reális szétirással és az osz­tályszempontot előtérbe helyezve le­het biztosítani a 100 százalékos fel­vásárlást, a legnagyobb ellenőrzéssel és pontossággal végezték a gabona szétírását. Így az összes helyi szervekkel együtt májug 3-ikán már elkészítet­tük a község gabonabeadásának a ki­doJgozQtt tervek szerinti ezétirását, mégpedig úgy, hogy senkinek semmi kifogása se legyen ellene, söt, a kis­és középparasztok örömmel fogadták, mivel a szétírás nem sógor-koma ala­pon történt, hanem aszerint, Ivogy melyik gazda milyen földterületen gazdálkodik. A gabonabeadás helyes szétírásával tehát biztosítjuk a 100 százalékos felvásárlást és dolgozó népünk jobb ellátását. Szlovák N., a helyi nemzeti bizottság titkára, Egyiiázkarcsa. Több csífári dolgozó a cukorrépa Nálunk már megkezdték a cukor­répa sarabolását Községünk élenjá­ró kis- és középparasztjai odaadóan dolgoznak, s közülük Nádasdi János, Bó«i István, Ke­vély Boldizsár, Szórád Lajos már el is végezték az első kapálást és e héten hozzáfognak a cukorrépa egyeléséhez. Mindenki a határban dolgozik, egyedül a kulák ok vannak elmaradva a munkával ég vannak olyanok, akik­nek még ki sem kelt a répájuk. De olyanok is vannak, akik már meg­paraszt már befejezte első kapálását. kezdhették volna a répa kapálását, de mint mondani szokás, „nincs ínyükre a munka", mert mindig cse­lédekkel dolgoztattak. A csífári állami birtokon is 27 hektár területen megkezdték már a cukorrépa sarabolását és nagyon szép eredményeket érnek el. Az állami birtok kiváló dolgozói Dob­rocsányi Kálmán, Laca Lajos, To­rnán István, Adamics Viktor gyalog­munkások és Nádasdi Lajos trakto­ros. Puszti János, Csífár. A dunaszerdahelyi traktorállomás május 6-ig Í15 százalékra teljesítette a tavaszi munkák tervét A dunasizerdahelyi traktorállomás­dolgozói „Harc a magasabb hektár­hozamokért" jelszóval indultak a tavaszi munkákba. Ez nemcsak jelszó maradt, mert a traktorosok odaadó éa szorgalmas munkájukkal bebizo­nyították, hogy emelni fogják a föl­dek hektáronkénti hozamát. Kitartó és szívós munkájuk eredménye az is, hogy a traktorállomás a tavaszi munkák tervét már 115 százalékra teljesí­tette és rövidesen befejezik a tava­szi munkákat. Hogy a traktorállomás elérte eze­ket a szép eredményeket, ez a szo­cialista munkaverseny elmélyítésével és a traktorosok között kialakult egyénj munkaverseny kiszélesítésével magyarázható. Szamaránezki Vince például versenyre hívta ki a traktor­állomás valamennyi traktorosát a mennyiségileg több és minőségileg jobb munkák elvégzésére. A ver­senyben Szamaránsaki példásan tel­jesítette feladatát ég bebizonyította, hogy méltó az élenjáró traktoros cimre, mert munkatervét a tavaszi munkák ide­je alatt május 6-ig Zetor 35-ös traktorral 279 százalékra teljesí. tette. A versenykihívás nagy visszhangra talált a többi traktorosok között is, akik egyre nagyobb ég nagyobb számban kapcsolódtak be a szocialis­ta munkaversenybe. Azok a trakto­rosok, akik a versenybe bekapcso­lódtak és szívvel-lélekkel dolgoztak a magasabb hektárhozamok elérésén, kiváló ereményeket értek el. Így Horváth István 240 szár.alékra, Va­jas István 239 százalékra, Záiori István 215 százalékra, Somogyi Mihály 194 százalékra, Bíró Pál pedig 191 százalékra teljesítette tervét. E szép eredmények elérésénél köz­rejátszott az is, hogy nagy súlyt fek­tettünk a munka helyes megszerve­zésére. A traktorállomás együttműködve az EFSz-ek vezetőségével, minden héten közös megbeszélést tartott a brigádvezetök, az agronómusok és a részleg-agronómusok jelenlétében, ahol a felszínre Jutott nehézségeket a legrövidebb időn belül igyekeztek ki­küszöbölni. A traktorállomás agronj­musai a legújabb agrotechnikai ta­pasztalatokat elsajátítva minden hét végén megbeszélik a következő heti munkákat. A siker elérésében nagy­része van a traktorállomás javítómű­helye dolgozóinak is, akik minden igyekezetükkel azon voltak és van­nak, hogy az üzemképtelenné vált gé­peket a legrövidebb időn belül és a legjobban megjavítsák. Méry Gyula, Dunaszerdahely. A leleszi állami bírtok 166 százalékra teljesítette első negyedévi sertéshúsbeszolgáltatását Boldogan jelentjük, hogy május elseje tiszteletére vállalt kötelezett­ségeinket — melyekben vállaltuk, hogy a rendes munkaidő után a ta­vaszlak vetésén 5 órát ledolgozunk — teljesítettük. Igy a 9 napra tervezett vetést a ha­táridő előtt, mégpedig hat és fél nap alatt bevégeztük. Azonkívül vállaltuk, hogy az épít­kezésnél a kőművesek mellett kise­gítünk, ami szintén sikerrel járt, mert kötelezettségvállalásunkat 100 százalékban, de jó egynéhányan 300 százalékban is teljesítettük. E si­keres munkák segítségével nagy­ban előbbre vittük gazdaságunkat, mert több, mint 15.000 koronát ta­karítottunk meg. Röviden beszámolok arról is, hogy birtokunk hogyan teljesítette az el­ső negyedévi hús- és tejbeadási kö­telezettségét. Elsősorban megemlí­tem, hogy nálunk biztosítva van egész évre a kontingens a saját ne­velésű sertésállományunkból és mar­haállományunkból. Az első negyed­évben is példásan eleget tettünk az állammal szemben való kötelessé­günknek és 60 mázsa sertéshús helyett 100 mázsát adtunk be, s így a tervet 166 százalékra teljesítettük. E szép eredményeket úgy tudtuk elérni, hogy a sertésgondozók a szovjet tapasztalatokat elsajátítva, a legnagyobb gondossággal etették a sertéseket és a 40 kilón felüli ser­téseknél az előirányzott napi 54 dkg-os napi súlygyarapodást 60 dkg­ra emelték, a negyedévi átlag súly­gyarapodás pedig elérte a 67 dkg­mot. Egy kiló súlygyarapodásra a terv szerint 5 kiló árpadarának megfele­lő takarmányra van szükség. A mi sertésgondozónk, ifj. Tirpák József a takarmánynál is megtakarított 20 dkg-ot, mert nem 5 kg, hanem 4.80 kg takarmánnyal elérte a ter­vezett súlygyarapodást. Teljesítettük tejbeadási kötelezett­ségünket is, mert a tervezett 48.090 liter helyett 45.305 litert adtunk a nép álla­mának, tehát 2.215 literrel többet. Igy 103 százalékra teljesítettüli kontingensünket. Ez ugyancsak annak tulajdonítható, hogy emel­tük a tehenek átlagos tejhozamát és így 7.8 literről 3 hónap alatt 9 literre emelkedett a napi átlag. A szaporulatnál is szép eredmé­nyeink vannak. Éspedig a szarvas­marháknál idáig 130 százalékra tel­jesítettük a tervet, a juhoknál a terv szerint 402 báránynak kellett lenmi, ezzel szemben idáig 447 darab az idei bárányáHományumk. Mi, a leleszi állami birtok dolgo­zói felhívjuk a többi állami bírtok dolgozóit, hogy a munka frontján a termelékenység emelésével harcol­janak a nyugati kapitalisták hábo­rús politikája elten, mert ha többet termelünk, erősítjük a világbékét és hamarább valósítjuk meg a szocializ­must hazánkban. Varga Ferenc, Lelesz.

Next

/
Thumbnails
Contents