Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-04 / 105. szám, vasárnap

1952 május 4 Ipolyság az élen jár, Kelenye pedig hátul kullog a beszolgáltatás telfesátésében Az ipolysági járás állami, birtokai az első negyedévi hús- és tojásbeszol­gáltatási kötelezettségüknek április 19-re a következőképpen tettek ele­get; a marhahús beszolgáltatási kö­telezettségüket 107 százalékra, a ser­téshús beszolgáltatást 86 százalékra, a tojás beszolgáltatást pedig 20 szá­zalékra. A magánszektor járási viszonylatban jóval mögöttük marad. Járási mé­retben a marhahús beszolgáltatást 96 százalékra, a sertéshúst 42 százalék­ra, a tojás beszolgáltatást pedig 68 százalékra teljesítették. Az egész járásban maga a járási székhely halad az élen. Példásan tel­jesitik az ipolysági kis- és középföld­müvesek hazafias kötelezettségüket. Április 19-re az első negyedévi be­szolgáltatási kötelezettségüket marhahúsból 152 százalékban tel­jesítették. Sertéshús beszolgáltatá­st kötelezettségüket is 35 száza­lékkal túlteljesítették. A tojás be-' szolgáltatásban elmaradás mutat­kozik, de ez is azért van, mert a helyi komunális üzem 45.000 darab tojásból eddig még csak 2170 da­rabot szolgáltatott be. Kovács János két és fél hektáros gazda is példásan teljesítette az ál­lam iránti kötelezettségét. Egésj évi marhahús beszolgáltatá­si kötelezettségét április 19-ére 100 százalékban teljesítette. A ser­téshúst is mind beadta.- A tojás be­szolgáltatást is 100 százalékban teljesítette. Kovács István ezekután már bátran állt be a május elsején felvonuló dol­gozók soraiba, mert tudta, hogy be­szolgáltatási kötelezettségének telje­sítésével ő is hozzájárult dolgozó né­pünk életszínvonalának emeléséhez. Makrai Ferenc 7 hektáros gazda is iparkodik minél hamarébb eleget ten­ni beszolgáltatási kötelezettségének. Tudja jól, hogy minél előbb eleget tesz beszolgáltatási kötelezettségé­nek, annál jobban hozzájárul a szo­cializmus építéséhez és a dolgozók életszínvonalának emeléséhez. Nem is sok van már hátra egész évi hús be­szolgáltatási kötelezettségéből. Az egész évi marhahús beszolgál­tatást már 100 százalékra teljesí­tette, a sertéshús beszolgáltatást 80 százalékra, a tojás beszolgálta­tást pedig 90 százalékra. Sarlai János 7.5 hektáros gazda sem maradt a többi dolgozó parasz­tok mögött. Tojás és sertéshús beszólgáitatási kötelezettségének már egész évre eleget tett. A marhahúsból hiányzik még 30 szá­zalék, de ezt is rövidesen teljesiti. Ipolyságnak ellentéte Kelenye köz­ség. Ipolyság halad az élen a beszolgál­tatási kötelezettségek teljesítésé­ben, Kelenye |>edig még az utolsók között is a legutolsó. Látszik, hogy a község vezetése nem jó kezekben van. Hiányzik a felvilá­gosító politikai munka, mert ha ez nem így volna, Kelenye másképpen' állna a, beszolgáltatási kötelezettsé­gek teljesítésében. Április 19-ig a marhahús beszolgál­tatást az elsft negyedévre községi méretekben csak 15 százalékra tel­jesítették. A disznóhús beszolgál­tatási kötelezettségüket 8 száza­lékra. A tojásbeszolgáltatásnál mu­tatkozik egy kis eredmény, de ez sem kielégítő, mert csak 51 száza­lékra teljesítették. Mi ennek a lemaradásnak az oka? Elsősorban az, hogy a falu zsíros parasztjaival szemben nem lépnek fel eléggé erélyesen. Kukucska Lukács 16 hektáros zsí­ros paraszt például eddig még egyetlen egy gramm húst és egyet­len egy tojást sem adott át a köz­ellátásnak. A község vezetősége nem osztály­szempontból írta ki a falusi gazda­gokra állatállomány tartást. Kukucs­ka Lukácsnak 16 hektár földje után a terv szerint csak 4 sertést és 6 szarvasmarhát kellett tartania. Ez­zel szemben Pribranszky Ferencnek csak 5 hektár földjé van, mégis 3 sertést és 3 szarvasmarhát kell tar­tania. Hol van itt az arány? Hol van az osztályszempont? A másik szemléltető példa, amely újból felfedi a kelenyei vezetők gyen­geségét és megalkuvó politikáját, Bogár István és Klacsó István esete. Bogár IstVánnak 14 hektár földje van. A 14 hektár föld után a kele­nyei vezetők szerint 3 sertést és 6 szarvasmarhát kell tartania. Klacsó Istvánnak csak egy és fél hektár földje van, mégis az előírás szerint ugyanolyan sertésállományá­nak kell lenni, mint a 14 hektáros Bogár Istvánnak. A szarvasmarha állomány tartásában már van kü­lönbség, mert a 14 hektáros zsíros parasztnak 3 szarvasmarhát kell tar­tania, az 1.5 hektáros Klacsó István­nak csak 1 szarvasmarha tartás van előírva. Ezekből a helytelen tervezésekből származnak aztán a hibák. Ez az oka, hogy a hús és tojás beszolgálta­tási kötelezettség teljesítésében Ke­lenye község az ipolysági járásban a legutolsó helyen piaiad. A falu kulákjai nincsenek rákény. szerítve arra, hogy a birtokukhoz megfelelő állatállományt tartsa­nak. Természetes, hogy ha nincs meg a szükséges állatállomány, akkor nem tudják teljesíteni a rájuk eső - hús beszolgáltatást sem. A kelenyei kommunistáknak és a helyi nemzeti bizottság tagjainak szem előtt kell tartani azt, hogy csak úgy tudják zavartalanul biztosítani dolgozóink húsellátását, ha a kulá­kokat nem hagyják a zavarosban ha­lászhi, ha birtokaikhoz mérten és osztályszempontból nézve irják elő az állam iránti kötelezettségük teljesí­tését. Szarka István. Az alistáli szövetkezet 120%-ra teljesítette tejbeszolgáltatását Amióta szövetkezetünkből eltávolí­tották a kulákokat és spekulánso­kat, egész máskép megy minden. A csoportok beosztása is jól meg van szervezve, jól dolgoznak, amit bizo­nyít, hogy már elvégeztük a tava­sziak vetését, A szövetkezet munkacsoportjai versenyben állnak egymással és kö­telezettségvállalásokat tettek a ma­gasabb hektárhozamok elérésére. Így a cukorrépa termelésben Csölle Aranka, Zsemlye Gézáné és Barta Aurél egy hektár cukorrépa megmun­kálását vállalták egészen a betaka­rításig, hogy ezen a területen minta cukorrépatermést érjenek el. Hor­váth Karolina, liorváith Gizella, Gróf István, Bíró Ferencné, Gyuris Mária, Németh Ilonka, Takács Lászlóné, Skribek Jánosné fejenként 0.50 'hek­tár cukorrépa kitermelését vállalták nagyobb hektárhozamra. A helyi nemzeti bizottság tagjai pedig ugyancsak munkafelajánláso­kat tettek, hogy a hivatalos órák után fél hektár kukorica, fél hektár cukorrépa és fél hektár cirok összes munkáit elvégzik. A múlt évben rtagyon alacsony volt a sertésállomány, ezért felvásárlással és a meglévő anyakooáink helyes gondozásával fokozzuk sertésállomá­nyunkat. Január 1-től április 11-ig a szaporulat 327 malac volt. Marhaál­lományunkat is fokoztuk s így a tej­beadásnak 120 százalékra tettünk­éleget. Skribek János, Alistál. Lelepleztük a dolgozó nép legádázabb ellenségeit, a szabotáló kulákokat Tóth István kisbári 24 hektáros kulák szabotálta közellátásunkat az­zal a céllal, hogy a dolgozó nép ne jusson elegendő élelmiszerhez s orszá­gunkban a régi rabszolga uralom jöjjön vissza. Tóth István kulák be­szolgáltatási kötelezettségének sem tett eleget, nem adta be a sertés­húst, tojást, teje.t és egyéb gabona­féléket sem. A kötelességteljesítés alól mindenféle formában ki akart bújni és azzal érvelt, hogy a gabonát elmosta a víz, az állatállományát pe­dig dögvész pusztította el. Ez már a megszokott „kibeszélése" a kulák uraknak, hogy mindig dögvésszel ér­velnek és sötét fejükkel arra nem gondolnak, hogy a múltban is volt árvíz és dögvész is, mégis tudtak ele­gendő állatállományt tartani és ga­bonát is termeltek. A hírhedt kuláknak Kisbár község szántóföldjének negyed része volt a tulajdonában. Áz egész falut uralma alatt tartotta. Ennek tudható be, hogy idáig mentegette magát, mert még a tárgyaláson is a helyi nemzeti bizottság elnöke és a falu kisbírája úgyszólván „védőbeszédet" mondot­tak a kulák érdekében, aki mézes­mázos szavakkal teljesen hatalmá­ban tartotta a falu dolgozó paraszt­ságát. At^nban a dolgozó nép kemény ökle lesújtott a szabotáló kulákra és a népbíróság igazságos ítélete meg­mutatta a munkásosztály igazát. A kulákot 3 évi szabadságvesztés, re, yagJ'ona teljes elkobzására^ 50.000 korona pénzbüntetésre, pol­gári jogainak 5 évi elvesztésére és Kisbár községből való kitiltásra ítélte. Jáger K. József 22 hektáros kulák­nak is felelni kellett bűneiért a nép­bíróság előtt, mert nem tartotta be az előírt gazdasági tervet, 20 tehén helyett csak hetet, 12 sertés helyett csak hatót tartott, anyakocát pedig egyet sem. A múlt évi beszolgáltatási kötelezettségéből, ami marhahúsból 1370 kg-ot tett ki, csak 277 kg-ot, 1080 kg sertéshúsból csak 450 kg-ot adott be, egyéb beszolgáltatási köte­lezettségének egyáltalán nem tett ele­get, az idei első negyedévre pedig semmit sem szolgáltatott be. Jáger kulák tudatosan szabotálta a terme­lést és „Amerika hangjá"_nak tovább fecsegésével bomlasztó munkát vég­zett a kisparasztok között. Sötét agyával azt gondolta, hogy majd újabb vérözönt és szenvedést zúdít­hat a dolgozó népre, azonban a nép ökle lesújtott reá is és a népbíróság g évi szabadságvesz­tésre, 20.000 korona pénzbüntetés, re, vagyonának teljes elkobzására, polgári jogainak 5 évre való elvesz­tésére, valamint Bacska községből és a királyhelmeci járásból való ki­tiltásra ítélte. Most már Tóth és Jáger kulákok a hűvösön gondolkozhatnak azon, hogy mégis csak jó lett volna az ál­lammal szemben kötelezettségük­nek eleggt tenni. Gutmann Lászlónak, aki valamikor kereskedő, utóbbi időben a Vesna ve­zetője volt, szintén felelnie kellett, a nemzeti vagyon megkárosítása és lo­pás miatt a népbíróság előtt. Nagyobb mennyiségű textilt talál­tak a lakásán, azonkívül bankbetét­könyveket idegen nevekre és 100.000 koronát készpénzben. A népbíróság előtt hazug kifogásokkal próbálko­zott kibújni a felhozott bizonyítékok alól és még akkor iS\tagadott, ami­kor a tanúk a szemébe mondták, hogy 3 méter szövet helyett csak 2 méte r 80 om-t, 24 méter ágyhuzat helyett pedig csak 23 métert adott a vevőknek, így csapva be a dolgozó népet. A takarékba tett pénzére azt mondta, hogy a nővére gyerekének a nevére tette be, de nővére vallomása ezt-az állítását megcáfolta, azt mond­ta, nem is tudtak semmiféle takaréjj­pénztári könyvről. A népbíróság meghozta az ítéletet a spekuláló Gutmann Lászlóra is és 2 évi sza­badságvesztésre, 150.000 korona pénzbüntetésre és a lakásán talált tárgyak elkobzására ítélte. Minden erőnkkel harcolni fogunk a nép ellenségei ellen és nem tűrjük, hogy a spekulánsok és szabotálok élősködjenek rajtunk és veszélyeztes­sék a dolgozó nép szabadságát. Klein Elemér, népbíró, girályhelmec. A bratislavai és a nyitrai kerületek traktoráiiomásaí teljesítették a tavaszi munkák tervét A bratislavai és a nyitrai kerületi nemzeti bizottságok táviratilag je­lentették Klement Gottwald elvtárs, köztársasági elnöknek, hogy a kerü­let traktorállomásai április 80-ra tel­jesítették a tavaszi munkák tervét. A bratislavai kerület traktorállomá­sai 101.58 százalékra, a nyitrai kerü­let traktoráiiomásaí pedig 100.28 szá­zalékra teljesítették a tavaszi mun­kák tervét. A somorjai járás versenyzászlaját a malinovói EFSz kapta Malinovói szövetkezet a tavaszi munkák sikeres elvégzéséért megkap­ta a járási vándorzászlót. Az arány­lag kevés taggal működő szövetkezet e szép eredményeket úgy érte el, hogy mindenben igyekeztek a szovjet tapasztalatokat elsajátítani és azo­kat a tavaszi munkáknál alkalmaz­ni. Griinfeld Zoltán, Malinovo. Május 9-e tiszteletére Mi, a csatai szövetkezet' dolgozói május 9-re, a Győzeíem Napjára, kö­telezettséget vállaltunk, hogy beka­pálunk 1 hektár és 20 ár cukorrépát, 2 hektár 40 ár kukoricát, s/ 4 hektár napraforgót, 4 hektár cirokot és ki­ültettünk 250.000 dohánypalántát. Azonkívül kötelezzük magunkat, hogy május 5-ig a még hátralévő 8 hektár rizst elvetjük. Ambró Gizella, Csata. Balla Gyula az ekeli gazdaságba* napi 18 literre emelte a tehenek át'agos tejhozamát A csallóközaranyosi állami birto­kok dolgozói és az egyes gazdaságok állattenyésztésében dolgozók teljesí­tették május elseje tiszteletére vál lalt kötelezettségüket. A nagyiéri gazdaságban Kasnár József kocsis kötelezettséget vállalt, hogy a hengerezésnél a napi 3 hektár normáját 50 százalékkal túllépi. Kö­telezettségvállalását teljesítette és nem 50 százalékkal, hanem 100 szá­zalékkal lépte túl napi normáját, vagyis 6.5 hektár volt a napi átlag­teljesítménye. A tehenészek vállal­ták, hogy az átlagos napi tejhoza­mot 8 literre emelik. Kötelezettség­vállalásuknak eleget is tettek. Az ekeli gazdaság tehenészei a na­pi tejhozamot 12.6 literre emelték, mégpedig Balla Gyula példás fejő munkájának segítségével, akfi 10 tehéntől naponta 180 liter tejet fej ki. A feketeházi gazdaság tehenészei május elseje tiszteletére a napi tej­hozamot 9 literre emelték. A sertések gondozói vállalták, hogy egy anya­disznótól évente 11 darab malacot választanak el. Az eddigi eredmény fél év alatt egy anyától 6.5 átlag. ^ A bálványi gazdaság tehenészei i május elseje tiszteletére 9 literről 10 literre emelték fel a napi átla­gos tej hozamot, egyes tehenészek pedig jóval túllépték még a 10 li­tert is, így Guba Mihály tehenész 13.5 litert, Molnár József 12.5 li­tert fej egy tehéntől. A nagyksszi sertéstenyészde dolgozói is egy anyadisznótól 12 malacot válasz­tanak el és az eredmény az elsó' félévben 6 malac. A tehenészetben dolgozók úgy érték el e szép eredményeket, hogy elsajá­tították Malinyinova szovjet fejőnő módszerét. Bevezették az egyedi ete­tést, vagyis minden tehenet külön etetnek aszerint, hogy mennyi a tej­hozama. Bevezették a napi három­szori fejést és mivel a fejést géppel végzik, bevezették az elő- és utófe­jést és a tőgymasszázst is. A csalló­közaranyosi állami birtok tehenészei a tőgymasszázst a következőképpen alkalmazzák: fejés előtt a tehén tő­gyét langyos vízzel gondosan meg­mossák, azután száraz ruhával le­törlik és az egész tőgyet masszíroz­zák. Fejés közben mélymasszázst al­kalmaznak, majd utána könnyedén átmasszírozzák az egész tőgyet, Masszírozás közben nem szabad meg­feledkezni a CSGCS masszírozásáról sem, amit úgy kell végrehajtani, mint ahogy a borjú szopja a tehén csecseit. Mindezekből látható, hogy a csalló­Itözaranyosi állami birtok tehenészei teljes tudatában vannak annak, hogy a szovjet tapasztalatok elsajátításá­val és alkalmazásával szebbnél-szebb eredményeket érnek el a tejhozamnál s ezzel hozzájárulnak a saját és az egész ország dolgozói életszínvonalá­nak emeléséhez is. Német András, Csallóközaranyós. A malinovói állami birtok teljesítette kötelezettségvállalásait Mi, a malinovói állámi birtok dol­gozói nagy lelkesedéssel készültünk május elsejének megünneplésére és a munka nagy ünnepére vállalt kötele­zettségünket valamennyien 100 szá­zalékban teljesítettük. Egyedül ná­lunk, a sertésetetőknél történt némi hiba a kötelezettségvállalás körül, amit szükségesnek tartok megma­gyarázni. A mi fizetésünk norma sze­rint 3 kg súlygyarapodás után van megállapítva s így természetes do­log, hogy minden hónapban az összes sertést le kell mázsálni, mivel akkor zárjuk a hónapot. A sertések mázsá­lásánál én és másik társam, Bokros elvtárs, nem lehettünk jelen, mert más munkával voltunk elfoglalva. Így a mázsálást Kiss János, a birtok vezetője jelenlétében máj) elvtársak végezték. A mázsálás után nem akartunk hinni saját füleinknek, amikor azt mondták, hogy az átlagos súlygya­rapodás 33 dkg volt. „Hallod-e Bok­ros elvtárs, mi bizony messze állunk a kötelezettségvállalás teljesítésétől, mert hiszen a tervszerinti súlygyara­podást sem értük el." Mindezt elpa­naszoltam Nagy Péter csoportvezető­nek, aki szintén csodálkozott azon, hogy a szép sertések ilyen kevés súlygýarapodást szedtek fel. Ennek nyomán keresni kezdtük, hogy hol van a hiba? Mivel sem a gondozás­ban nem volt hiány, sem pedig a ta­karmányadagot nem csökkentettük, csak a mázsában találhattuk meg a hibát. Az öreg mázsa valamikor még gróf Apponyi idejében volt hitelesít­ve, ezért nem is működhetett rende­sen. A mázsát alaposan rendbehoz­tuk és a birtok vezetője jelenlétében újra megmértük a disznókat. A ser­tések 902 kg-mal nehezebbek voltak. < Most már örömmel mondhatom, hogy kötelezettségvállalásunkat teljesítet­tük. Kérdés most már, ki volt a hi­bás az egész dologban? Kiss János, a birtok vezetője belenyugodott a 33 dkg-os súlygyarapodásba, de én, mint sertésgondozó, tudom azt, hogy jól bántam az állatokkal és kötele­zettségvállalásomat i 8 teljesíteni akartam májug elsejére s így nem bírtam megérteni az aránylag ala­csony súlygyarapodást. Itt is bebizo­nyosodott tehát amit Zápotocky elv­társ egyik beszédében mondott; „Minden munkás legyen gazda a só­ját munkahelyén", s a dolgozók együttműködve és egymást ellen­őrizve harcoljanak a boldogabb hol­napért. Mókusz Ferenc, Malinovú.

Next

/
Thumbnails
Contents