Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-04 / 105. szám, vasárnap

1952 május 4 Kultúrpolitikai munkánkkal segítjük kiépíteni az új szocialista falut ujsm Az első tőkés-országbeli író, aki Sztálin-dijat kapott: ANDRÉ STIL Tavaly nyáron, amikor a L'Hu­manité szerkesztőségében találkoz­tunk, még nem olvastam az „Első Ö3szecsapás"-t. A magas, karcsú fiatal férfit már ismertem, de fő­leg mint újságirót és szerkesztőt. Nem kis felelősség és nem kis di­csőség ilyen, fiatalon a Francia Kommunista Párt központi napilap­jánál főszerkesztői székét, Vaillant­Couturier helyét elfoglalni, a feled­hetetlen Vaillanét, aki a Népfront idején a tőkésvilág legjobb munkás­napilapjává tette a Jaurés alapítot­ta, nagymultú, dicső hagyományok­ra büszke, lelkesítő nevet viselő („Emberiség!") lapot. André Stíl most 31 éves. Észak-Franciaország­ból jött fel a fővárosba, azok közé a ragyogó fiatalok közé tartozik, akik az ellenállás idején és a há­ború végének nagy emberedző évei­ben váltak ki. A bányák, kohók, textilgyárak szomorú és szürke vi­lágából jött; a ködös, hűvös, füstös északról — onnan, ahonnan néhány évtizeddel ezelőtt Maurice Thorez, a „nép fia" is elindult. Főszerkesztői posztján is kitűnő­en megállta a helyét. Munkatársai becsülik. Szeretik kitartását, bátor­ságát és szeretettel néznek örökké nevető szemébe, szeretettel viszo­nozzák az ajkait soha el nem ha­gyó meleg emberi mosolyt, amely talán legjobban jellemzi arcát és egyéniségét. André Stil, a l'Huma­nité szerkesztőségi asztalánál rajta tartja kezét a francia nép nagy har­cának ütőerén. Mondhatni szinte percről percre hallja és érzi a sza­badságáért, a függetlenségéért, bé­kéjéért küzdő dolgozó milliók szíve dobbanását. Ezrével futnak be ide a munkáslevelek, földközitengeri kikötőkből, délfrancia szölőmunká­soktól, keletfranciaországi vasbá­nyákból, atlanti kikötőkből, -pá­rizskörnyékí gépkocsigyárakból. Öt­percenként teszik elébe a géptávíró híreit: dokkmunkássztrájk Rouen­ban, tüntetés Lilieben, éhségmars Brest felé, értelmiségi találkozó Nizzában... De az imperialista ügynökségek is öntik az anyagot, amelyet szűrni, nyesegetni, ellen­őrizni kell, mert tele van szándé­kos csapdával, tudatos ferdítéssel és tendenciózus elhallgatással. A mosolygó fiatal férfi a hírek és ál­hírek viharzó hullámain bátran és biztosan kormányozza a nagy na­pilap hajóját. — Vájjon mikor van ideje re­gényt írni? — merült fel a gondo­lat bennem nem egyszer, hiszen a szerkesztés mellett még van sok pártfunkciója André Stílnek, aki az 1950-es kongresszus óta a Köz­ponti Bizottság tagja. Fel is tet­tem egyszer a kérdést, de nem kaptam kielégítő választ. Tény, hogy nagy elfoglaltsága ellenére a harcos újságíró, az óriási munkát vésrző szerkesztő évek óta ír. Két novellás kötete nálunk is megjelent: Bányászok dicsérete és A Szajna kifut a tengerre. Mindkét Ijötet ko­moly sikert aratott Franciaország­ban. És amint már szokás — így járt Maupassant is — már „örökre" el is könyvelték, mint novellaírót. Erre azután megjelent Az első ösz­szecsapás. amely már regény, sőt ml több egy trilógia első kötete. A no­vellás kötetek után sokan azzal ma­gyarázták az író sikereit, hogy nem csoda, hogy nagyszerűen eleveníti meg az északfranciaországi bányá­szok életét, hiszen oda való. A re­gény azonban bebizonyítja, hogy Stil ugyanolyan erővel tudja bemu­tatni az atlanti kikötők dokkmun­kásait, mint az északi bányászokat. A regény olyan pillanatban ragad­ja meg a kikötő életét, amidőn a lakosság kezd ráébredni az ameri­kai megszállás kegyetlen valóságá­ra, amikor előbb a dokkmunkások, majd a vasutasok az új ellenállás történelmi kezdeményezőivé válnak, még hozzá — amint Aragon megál­lapította — nehezebb és bonyolul­tabb körülmények között, mint ami­lyenek között 1940-ben és 1941-ben az első ellenállók megkezdték a har­cot a náci megszállás ellen. A hala­dó francia irodalomban, amely az el­múlt évek során sok kiváló alko­tással gazdagította (s itt elsősor­ban Aragon, monumentális Kommu­nisták-jára kell gondolni) a béketá­bor irodalmát, nem újság ma már, hogy a központi hős munkás és hogy a regény általában a munkásosztály harcát eleveníti meg. Stil azonban nagyobb feladatra vállalkozott. ö elsősorban a párt szerepét akarja eleven emberi erő­vel, meggyőző hús-vér figurákon keresztül megmutatni. S ez sike­rült is. André Stilt, az a nagy ki­tüntetés érte, hogy regényéért meg­kapta a Sztálin-díjat A regény nem csak szórakoztat, lelkesít, de ak­tív politikai tényezővé vált: Stil a Sztálin-díj elnyerése után számta­lan üdvözlő táviratot, köszönőleve­let kapott, s ezeknek egyike a roue­ni dolgozóktól jött, akik napi poli­tikai munkájukban használták fel a regény konkrét iránymutatását. A nagy kitüntetés után mondot­ta a fiatal író: „Nincs -szó, amellyel kifejezhetném azt, amit érzek az Fefcete, gyilkos fegyverek meredtek rá még néhány napja, a zsarnokoknak bús haragja dörrent reá vagy kilenc csőből. Most egy hallgatag temetőből fáradt munkások támolyognak, sírjára pár szál rózsát vittek ajándékul a hős fiúknak. Szándékaikon még bilincsek: láncos törvények csikorognak, de új vágy izzik, hogy ledobják, a régi terhet, bátran, mindet. Az arc sötét még ezer gondtól, az ököl lóg még, de kemény s a homlokokon lágy remény fénylik fel, mint az új tavasz. Örökre itt van, bár nem él, de bátor szava itt zenél: szélvész a fáradt Attikán, az Akropolisz nyög alatta t az ország évezredes rabja, a nép hallja és érti azt. A nagy paloták düledeznek és márványlépcsők repedeznek, a kunyhók óriássá nőnek. Fehér arcán a csecsemőnek mosoly lebeg: a szép jövő, mikor a jármot még nyögő sovány, szép anyja ráhajol; a férje zsákol valahol, ő bársony hajjal várja vissza s halkan egy tiltott dalt dalol• A Csemadok kaposkelecsényi helyi csoportjának kultúrmunkájáról pél­dát vehet járásunk többi helyi szer­vezete is. Mélyen megértették és ma­gukévá tették a jelszót „népnek a népből". A csoport alkotniakarása minden nehézség ellenére állandóan fokozódik. A helyicsoportnak négy olyan vezetője van, akik nem ismer­nek fáradságot, bármilyen messzire is kell menni a kultúrbrigáddal és ne m félnek a kényelmetlen utazástól sem. Figyelembe kell vennünk azt a körülményt is, hogy a csoport na­gyobb része földműves, akik a nehéz .mezei munka elvégzése után jönnek össze tanulni. Hiányzik még nálunk egy jó kultúrvezetö, aki a csoportot szakszerűen tanítaná és irányítaná, hogy a színdarabok lényeges és ta­nulságos mozzanatai jobban kidom­borodjanak. Ha ezeket a nehézsége­ket figyelembe vesszük, nagy elis­meréssel kell megemlékeznünk a já­rás székhelyén, április 20-án, tartott vendégszereplésükről. Ez alkalomból a „Duda Gyurit" és a „Fösvény" cí­mű vígjátékot adták elő. Kultúrmun­kájukkal széppé és ünnepélyessé tet­ték a bési helyicsoport megalakulá­sát és 19-én a nagyráskai helyicso­engem ért nagy kitüntetés után..." S hozzátette: „A nagy kitüntetés elsősorban a mi Francia Kommunis­ta Pótunkat illeti, Maurice Thorez pártját, e párt minden tagját a bé­kéért és a nemzeti függetlenségért folytatott nehéz, de döntő harcáért és amelynek során fokozatosan ma­gával ragadja az egész nemzetet." A Rue de Louvre-i hatalmas új­ságpalota szerkesztőségi szobája, ahol André Stil dolgozik, egysze­rű, derűs, napfényes dolgozószoba, tele telefonnal, diktafonnal, mun­kaeszközzel. Semmi dísz nincs ben­ne, de ott sugárzik a falon Sztálin képe. A nyáron, amikor magyaror­szági újtáról beszélgettem vele, bi­zony nem gondolta, hogy az arcké­pen ábrázolt bölcs férfinak, a hala­dó emberiség vezérének névét vise­lő díjat fogja elsőnek elnyerni az összes tőkés országokban élő írók közül. Lázár Endre. Az ifjú szem most szebben ragyog, mint nagy gyűrű a tőkés ujján, égő szemek egy szép csillagot várnak hazájuk fölé s munkán elfáradt kezük boldogan simítná zászló piros selymét, mit emelt volna ő, a bátor, de kezeiből kitekerték. Ám messziről derengve látszik már a tündöklő piros csillag, mint mécsvirágok, úgy kinyílnak a beszélgetők szivei 'Tervet másik tervre raknak szép hajnalán a gondolatnak s szájukon csillan a neve: Belojannisz. Már minden szívbe be van írva e név, mely vitorlát feszít, vörös hajó: a karcsú eszme nagy hullámokat lebírva a történelmet már szeli, a munkásoknak már nem fájnak kínos sorsuknak sebei, mert görög földön az, mit várnak: az ő korszakuk már rügyez. (En sírodhoz e verset küldöm és azt üzenem bízva, bátran: nyugodtan pihenj, hős' elvtársam, mert néped él és nem feled.) port előkészítő gyűlésén játszottak. A kaposkelecsényi helyicsoport munkája azonban nem csupán a kul­túrmunkában merül ki, hanem tudo­mányos és népnevelő előadásokat is szerveznek. A helyicsoport 6000 ko­rona értékű könyvtárral is rendelke­zik, amelyben megtalálható a mai szocialista irodalom marxista tudo­mányának remekei. Az olvasókör még nem működik úgy, ahogy kel­lene, de remélhetőleg rövidesen ez is fejlődést fog mutatni. A koreai nép megsegítésére 2575 koronát gyűjtöt­tek. Az EFSz részére 200 brigád­órát vállaltak a legsürgősebb mun­kák idején. Ezenkívül szereztek má­jus elsejére az Üj Szó-ra 5 előfizetőt, 3 előfizetőt a Tartós békéért — népi demokráciáért című lapra, és 10 új tagot a Csemadoknak. Hisszük, hogy a Csemadok felvilá­gosító munkájának a gyümölcse nem fog elmaradni és dolgozó parasztsá­gunk mindjobban megismeri a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit és ezzel hozzá fog járulni ah­hoz, hogy hazánkat a dolgozó nép örömteljes otthonává tegye. Gorász István, Csemadok járási titkár. Csütörtök este volt. Végetért az este 6 óráig tartó szolgálat a vil­lanytelepen. Még alig mostuk meg a kezünklet Juhász elvtárs segédgé­pésszel a szénportól és a gépház ola­jától a napi műszak után, amikor már Halász Jóska szerelő várt min­ket. — Gyerünk elvtársak, mert már 18 óra elmúlt és mire kiérünk Szili­cére, a falu népe odahaza lesz a me­zőkről. Ki n e hallott volna a szilicei fenn­síkról és . Szilicéről. Mészkő fennsík húzódik Pelsőc felé és a közepe tá­ján, távol a vasútvonaltól, fekszik Szilice, a falu. De őszintén merem állítani, hogy a falu népe nincs elmaradva a világ­tól. Sőt, igen nagy figyelemmel kí­sérik a világ eseményeit és öntuda­tosan sorakoznak a szocializmust épí­tő munkások közé. Ezt bizonyítja az, hogy az EFSz-ük fejlődik és virágzó állattenyésztésük van. Mire autónk a kígyózó országúton felkapaszkodott a tetőre, már beesteledett. A falu kultúrházában a földműves szövetkezet elnöke és a gazdasági számvezető fogadott bennünket. A nagyterem lassan megtelt emberek­kel, nemcsak a szövetkezeti tagok jöttek él, eljött az egész falu apraja, nagyja, A májusi ünnepségek Az ipolysági járásban a Csemadok a felszabadulás hetedik évforduló­ját konkrét kötelezettségvállalások­kal és azok teljesítésével várta. A Csemadok helyi szervezetei kö­zött az első helyen áll a középtűri, ahol a májusi ünnepek tiszteletére 1080 munkaórát dolgoztak le az EFSz-nek, s az útjavításokon. E mellett kötelezték magukat, hogy május elsejéig 10 új tagot szerez­nek az EFSz-nek és 10 új tagot a Csemadoknak. A sajtóterjesztés terén kötelezettséget vállaltak a Fáklya részére öt előfizetőt szerez­ni. A pereszlényi Csemadok-csoport kötelezettséget vállalt 400 munkaóra ledolgozására, amit október l-ig fog elvégezni. A deméndi Csemadok-csoport jú­lius 1-ig 100 brigádórát dolgoz le a kultúrház építésén. A tompái Csemadok-csoport 500 brigádórát dolgoz le a kultúrház ja­vításán, öt tagot szerez a Csemadok­nak és három előfizetőt a Tartós békéért, népi demokráciáért című napilapra. A horváti Csemadok-csoport még — Kár ig hozzáfogni a szervezés­hez, úgy sem lehet itt eredményes munkát összehozni! — mondták azok, akik szerették volna, ha nem lesz Csemadok Belinán. Két hónap előtt kezdtük meg a munkát. Ügy gondol­tuk, hogy egy igazán időszerű szín­darab összehozza majd a tagokat és az anyagi alapot is megteremti a to­vábbi munkához. Az azóta eltelt idő Egri Viktor „Közös útjának" a dia­dala volt. Szereptanulás közben meg­szerveztük a vezetőséget, kidolgoz­tuk a további munkatervet. Estéről­estére szorgalmas munka folyt. Szín­padot építettünk, körfüggönyt ren­deltünk, hidat csináltunk, takarítot­tunk és díszítettünk. A lelkes és ki­tartó munkának meg is lett a gyü­mölcse. Nemcsak Belinán, hanem Radzovcén, Cakanovcén is előadtuk a „Közös utat" s munkánkat nem­csak anyagi, hanem' erkölcsi siker is koronázta. A közönség hangulata és véleménye a darabról mutatja a leg­jobban, hogy kultúrgárdánk jól fel­Politikai meggyőző munkánk kere­tében Juhász elvtárs segédgépész vállalta, az előadó tisztségét ez al­kalomra. Egyszerű, de meggyőző és lelkes szavakkai beszélt a nagy cél­ról, amely előttünk áll, a szocialista falu kiépítéséről. Messzemenően rá­mutatott arra, hogy legfőbb vágyunk az, hogy a jövőben megszűnjön a fa­lu és a város közötti különbség. A jelenlevők lelkesen megtapsolták Juhász elvtárs beszédét és utána kér­déseket tettek fel, melyekre Juhász elvtára válaszolt. Ez alatt az idő alatt Halász József körzeti szerelőnk és Varga István raktárnokunk, akinek eredeti foglalkozása szintén szerelő, felszerelték a kultúrhelyiségben az üzem vetítőgépét. Rövid filmeket és filmhíradót vetítettünk. Bizony már éjfélre járt az idő, mire hazajöttünk, mert az egyes filmek közötti szüne­tekben megvitattuk a nézőkkel a lá­tottakat. Ha így fog kultúrmunkánk haladni, reméljük, hogy a jövőben még nagyobb eredményekkel számol­hatunk, mert a vállalat védnökségi kötelezettségét kultúrvonalon is tel­jesíteni akarjuk, nemcsak a termelés frontján. Galló István, a kéletszlovákiai villanymüvek gépésze. fényének emeléséért . y kezdő, de a megalakulásnál kötele­zettséget vállalt, hogy öt új tagot szereznek a Csemadoknak és öt új előfizetőt a Tartós békéért, népi de­mokráciáért című lapnak. A szécsénykei Csemadok-csoport kul túrvédnökséget vállalt a helyi EFSz felett, 10 tagot szerez az EFSz-nek és 10 tagot a Csemadok­nak. Végére hagytajn az ipolysági Csemadok munkáját. Dicséret és hála eredményes munkájuknak: taglétszámukat 45-röl 527-re emel­ték. Legelsösorban is elismerést ér­demel Rozsnyó József kultúrtársunJ-, akinek kezdeményezése volt, a tag­gyűjtési verseny. A Csemadok helyi csoportnak tagjai most má'r szép számmal van­nak és ahogy Kovács kul túrtá rs a helyicsoport pénztárnoka mondja — most már azon fognak iparkodni, hogy tagjaik az ipari és a mezőgaz­dasági munkával, a szocialista kul­túra terjesztésével hozzájáruljanak Szlovákia összesített tervének sike­réhez. Konc Béla, Losonc készült az előadásra. Ha a szereplö­ket akarnánk bírálni, igen nehéz len­ne a sorrendet megállapítani, mert a maga szerepében mindenki a leg­jobb tudását nyújtotta. Mégis ki kell emelnünk Forgács szerepében Poczos Ferencet, Benkó szerepében Sípos Ernőt, Danis sze­repében Vass Bélát, Marina szerepé­ben Poczos Gézámét, Holákné szere­pében Poczos Józsefnét. Önzetlen munkájukért meg kell még említe­nünk Fehér Bélát, Haviár Miklóst, Kovács Gyulát és Vass Bélát, akik fáradságot nem ismerő munkájukkal nagyban hozzájárulnak a darab sike­réhez. A kezdet jó volt, az új vezetőség már kidolgozta a további terveket. Most már csak az kell, hogy a helyi vezetőség is segítse a Csemadok munkáját, hogy az igazi népi kultúra segíthesse falunkban,, járásunkban, hazánkban a szocializmus felépítőiét. Vass József, Belina. A Fáklya ť A Csemadok vágsellyei járási ve­zetősége értekezletet tartott április 5-én. Többek között foglalkozott a Fáklya terjesztésének munkájával. Járásunkban a Fáklya előfizetőinek számát eredetileg 50-re akartuk nö­velni. A legutóbbi szám ízléses ki­vitele, valamint tartalmának magas színvonala azonban arra késztet bennünket, hogy előfizetőink számát még n^gyqbb mértékben emeljük. lőfizetőkért i Mi. a Csemadok vágsellyed járási ve­zetősége elhatároztuk, hogy a Fák­lya előfizetőinek számát 100-ra sza­porítjuk. A Fáklya örvendetes fejlődése bi­zonyítéka annak, hogy valóban a legszélesebb tömegek kultúrpolitikai folyóirata lesz és dolgozóink igé­nyeit teljesen ki fogja elégíteni. A Csemadok vágsellyei járási vezetősége A Csemadok kaposkelecsényi helyi csoportjának kultúrmunkája VERES JÁNOS ISelojanyiisz eloíárs sírjánál És mégis megalakult Belinán a Csemadok

Next

/
Thumbnails
Contents