Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-31 / 128. szám, szombat

1952 május 31 mszo 5 Szlovákia történetének legtermékenyebb félévszázada A XX. század kezdete az egész világ történetében és így a szlovák nép történetében is gazdag események előjeleivel volt telítve. A kapitalizmus utolsó időszakában, az imperializmus időszakába lépett. A cári Oroszországban Lenin megkezdte az „Iszkra" kiadását, amelyből később olthatatlan láng csapott fel. Szlovákiában első öntudatos lépéseivel egy üj osztály jelentette be létjogosultságát a szlovák történelem legforradalmibb osztálya — a munkásosztály. És a szlovák-ai munkásosztály fontos központjává harcolta nemzeti felszabadulását. Eszméi erősen hatottak Siroky elvtársra is, aki belép a vasutasok szakszervezetébe, és a szociáldemokrácia pozsonyi szervezetébe. A munkásosztály, — amint ezt 21 év múlva, 1939 május 10-én maga Siroky elvtárs meg írta a „Rundschau" című lapban — az osztrákmagyar elnyomás elleni harcban jelentős szerepet játszott. De a cseh és szlovák munkásmozgalom akkori vezetőinek és a jobboldali szociáldemokratáknak árulása következtében a Csehszlovák Köztársasám

f. , ,<<> w - • 'i mi Široký elvtdrt hamis igazolványa az illegalitás ideje alatt. terméaeetesen Szlovákia legnagyobb városa, Pozsony lett. Ide, Pozsonyim jött a vidékről dolgozni Siroky János la feleségével, született Hrusovszky Katalánnal. És Itt Pozsonyban, abban a városban, amely akkor egyben Szlovákia dolgozó népe nemre tl és szociális elnyomásának szimbóluma volt, ebben a légkörben kilenc gyerekből hetediknek született 1902 május 81-én Vilmos nevü fiúk. Bátram azt lelhet mondani, hogy ebben a környezetben és ebben az Időszakban már Siroky elvtárs születésétől keadve olyan események játszódtak 1«, amelyek lényegesen kihatottak Szlovákia történelmének kialakulására. Három éves volt, amikor szülőhelyén aa első orosz forradalom hatása alatt, megalakult a szlovákiai szociáldemokrácia, mint a szlovákiai munkásosztály első politikai képviselője. Apja, mint vasutas, rendszeresen olvasta a Pozsonyban megjelenő munkássajtót. Elemi iskolába 1908-ban kezdett járni. Iskolai évei során, egészen, az első világháború kirobbanásáig, Pozsony a munkásosztály nem egy sztrájkjának, nem egy tüntetésének volt tanúja, és ezekről az eseményekről Sirokyék családjában annyit beszéltek, hogy ez nem kerülhette el a 10—12 éves diák figyelmét sem. A társadalmi élet és a társadalmi események kérdései iránti meg nem szűnő érdeklődést az első világháború eseményei még elmélyítették benne. És amikor ennek a háborúnak negyedik évében a második orosz forradalom 1917. tavaszán megmutatta, hogy Európa keleti részében hatalmas erők működnek, amelyek megváltoztathatják az igazságtalanság, a sérelmek és az elnyomás addigi világát és amikor már e forradalom hatása alatt 1917. május elsején kilépnek a munkások a pozsonyi utcákra, hogy tüntessenek a háború ellen, találkozik velük a 15 éves ifjú, aki éppen akkor a polgári iskola utolsó (negyedik) évfolyamát látogatta és most még mélyebben kezdi megérteni az események értelmét. Ugyanebben az évben a vasútnál kezdi meg szolgálatát. Röviddel ezután az egész tőkésvilágban magasan felcsaptak a nagy Októberi Szocialista Forradalom lángnyelvei, amelyek nemcsak lehetővé tették a dolgozók új életét a földgömb egyhatodán, hanem hatalmas mértékben hatottak az egész világ munkás- és nemzeti felszabadító mozgalmára. A Lenin és Sztálin vezette nagy Októberi fezociaiista Forradalom hatással volt a cseh és szlovák népre is, amely példájától buzdítva kigfct — azt az államot, amelyet az októberi forradalom hatása alatt a munkásosztály harcolt ki — hatalmába kerítette a burzsoázia. A munkásság sorában ez haragot és felháborodást keltett. Megkezdődött a harc a köztársaság jellegéért, azért vájjon burzsoá állam marad-e, vagy pedig rálép-e a szocialista fejlődés útjára. A munkások ebben a harcban kezdték tudatosítani azt, hogy a régi szociáldemokrácia már nem megbízható vezetője a munkásosztálynak, hogy Csehszlovákiában is olyan pártnak kell keletkeznie, mint Lenin és Sztálin pártja Oroszországban. Tudatosította ezt a fiatal Siroky elvtárs is, akit már ekkor elbocsátanak munkaihelyéről sztrájk szervezése miatt. És" ekkor határozta el Siroky elvtárs azt is, hogy egész életét a munkásosztály felszabadításáért, Szlovákia népének teljes felszabadításáért folyó harcnak szenteli. Tevékeny munkát kezd, különösen az ifjúság körében, amelyet a legkevésbé terlielt a szociáldemokrata opportunizmus hagyatéka. Mint Szlovákia legfontosabb Ifjúsági szervezetének, a pozsonyi ifjúságnak képviselője, 1920 szeptember 5-én Pozsonyban résztvesz Szlovákia szocialista ifjúságának történelmi fontosságú kongresszusán és felemeli hangját a csehszlovákiai kommunista párt megalakítása érdekében. Az idősebb generációból akkor még sokan ingadoztak, a reformista nevelés súlyos hagyatéka nem engedte meg nekik, hogy teljes mértékben lássák azoknak az eseményeknek lényegét és történelmi jelentőségét, amelyek akkor Csehszlovákiában lejátszódtak. Am Siroky elvtárs kezdettől fogva határozottan azok között áll, akik az említett kongresszuson kijelentik: „Ebben a harcban tisztánlátásra, világos, céltudatos tettekre van szükségünk". A három hónappal később lejátszódó események igazolták ezt a tételt. 1920 decembere, a csehszlo vákiai forradalmi munkásság leverésének hónapja, megmutatta a munkásosztály minden becsületes tagjának, hogy azoknak volt igazuk, akik már azelőtt követelték a kommunista párt megalakítását, hogy tehát igaza volt a 18 éves Siroky elvtársnak is. És amikor Szlovákia és Kárpátukrajna proletariátusa az 1917— 1920 as évek eseményeiből tanulva, 1921 januárjában Luboohnyán legjobb képviselőinek kongresszusán véglegesen elhatározza Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakítását, hogy vezetése alatt a cseh országrészek proletariátusával Milos Gosziorovszky • • • együtt megkezdje a céltudatos harcot a kapitalizmus leveréséért és a szocializmus győzelméért, Siroky elvtárs ott áll azok között, akik lelkesen üdvözlik ezt a lépést, és benne Szlovákia történelmének egyik legjelentősebb határkövét látják. A lubochnyai kongresszus egyik főszervezője — Marek Csulen elvtárs, — emlékirataiban megemlíti, hogy amikor a kongresszus után Pozsonyban a kerületi titkár funkcióját átvette, „már abban az időben a pozsonyi titkárságon mint választott funkcionárius működött Široký elvtárs." (Pravda, 1950 május 24.) t Tehát nemzetünk történelme legdicsőbb pártjának megalakulásánál már ott látjuk Siroky elvtársat, akiben akkor megszilárdul az elhatározás, hogy csak egy út áll előtte — a burzsoázia elleni és a szocializmus győzelméért folytatott forradalmi harc útja. Siroky elvtárs az aktív forradalmár életét választja, a hősi harccal, áldozatokkal és nélkülözésekkel telített életet. A pártban, amely egyedül mutatja Csehszlovákia népeinek az előrevezető világos útat, keresztülmegy minden funkción, mindenféle munkát végez. Az a tény, hogy sikeresen dolgozik, hogy kiváló e tervezési képességei és elméleti ismeretei folytán a munkások kedvence lesz, ahhoz vezet, hogy már fiatalon a párt pozsonyi kerületi titkárává választják. Érthető, hogy munkája és harca a másik oldalon kihívja a kizsákmányolók haragját, ami a hatalmi szervektől való üldöztetésben mutatkozik meg. Már 1922 júniusában a kommunista sajtóban közölt lángoló cikkeiért, amelyekben ostorozza a nyomor, éhség, munkanélküliség és kizsákmányolás rendszerét, a pozsonyi bíróság börtönbüntetésre és pénzbüntetésre ítéli. Magában a pártban ebben az időben nagyjelentőségű fejlődési folyamat játszódott, le. Hiszen egészen új párt építéséről volt szó, amelynek — erőt merítve a munkásosztály történelmi tapasztalataiból — az egész csehszlovákiai nép számára egyengetnie kellett a szocialista fejlődés útját, mivel előtte a szociáldemokrácia csődbe jutott és végül is elárulta a népet. Hogy a párt ezt a feladatot sikeresen teljesít, hesse, fel kellett elméletileg fegyverkeznie, helyesen kellett alkalmaznia a marxizmus-leninizmus tételeit Csehszlovákia konkrét fejlődési feltételeire. Azonban emellett a párt tagságának jelentős része a volt szociáldemokráciából származott és egyszerre nem vetkőzhette le mindazt az ideológiai és szervezési tradíciót, amelyet a szociáldemokráciától örökölt. Nem volt könnyű feladat olyan párttá fejlődni, mint Oroszország bolsevik pártja. Ez azt jelentette, hogy állandóan tanulni kellett annak harcaiból és tapasztalataiból, tanulni kellett vezéreitől, Lenintől és Sztálintól. Sürgős feladat volt elsajátítani a leninizmus tanítását. Ezt a feladatot megértették a párt legjobb fiai, élükön Klement Gottwald elvtárssal, aki ebben az időben Szlovákiában működött; ezt a feladatot megértette Siroky elvtárs is. Nem véletlen ezért az, hogy 1925-ből, amikor Gottwald elvtárs követelte a kommunista mozgalom bolsevizálását nálunk, a prágai rendőrigazgatóság levéltárában ilyen okmány maradt fenn: „1925 március 1-én 15 órakor hivatalos parancsra előállították Široký Vilmos közkatonát, akinél Leninről szóló brosúrát találtak. Katonai járőrnek adták át és átkísérték a prágai helyőrségi parancsnokságra". Tehát katonai tényleges szolgálata teljesítése folyamán az 1923-25ös években sem hagyta abba Široký elvtárs a leninizmus elsajátításáért kifejtett munkáját, és a katonák között is dolgozott. A katonaságtól valé visszatérése után aktív résztvesz minden harcban, amelyet Gottwald elvtárs vezetésével a párt Bubnik. Jilek, Bilen, • Verőik Minárik, Michalis, Koreü és hasonló típusú oportunisták és likvidátorok ellen folytatott. A párt bolsevizálásáért folytatott harccal egyidőben Široký elvtársat ott látjuk a munkásosztály és Szlovákia dolgozó népe majd minden harcánál, akár gazdasági sztrájkokról, akár a munkanélküliek harcáról, akár a földműveseknek a végrehajtások elleni küzdelméről, tüntetésekről vagy hasonlókról volt szó. Ezért a tevékenységért is üldözi a tőkés köztársaság osztályigazságszolgáltatása. Igy például 1926-ban a komáromi bíróság egy havi börtönre, 1927ben még egy havi börtönre és 1928ban a pozsonyi kerületi bíróság az 1923-as évi hírhedt kommunista ellenes törvény alapján 5 havi börtönre ítéli. A pártmunka érdeke megköveteli, hogy Široký elvtárs illegalitásba menjen át és még nehezebb feltételek között folytassa a hivatásos forradalmár nehéz, hősi életét. Eltávozik Pozsonyból és a köztársaság majd minden kerületében a kerületi titkár funkciójában dolgozik, állandóan üldözve a rendőrségtől és ügynökeitől. A rendőrségi irattárak okmányai erről világosan beszélnek, és éppen Široký elvtárs példáján keresztül teljes mértékben bizonyítják Gottwald elvtárs szavainak teljes igazságát, aki 1929 december 21-én a hisztérikusan kiáltozó burzsoá képviselők címére ezt mondta: „Önök senkiknek neveznek minket. Az ördögbe is, miért foglalkoznak annyit ezekkel a senkikkel? Kérdezzenek meg minden rendőrt és spiclit, — hiszen ezeknek nincs semmi más dolguk, mint a kommunisták után szimatolni. — Miért tartják készenlétben ezek ellen a senkik ellen a spiclik és rendőrök egész armáddáját? Miért zárják börtönbe hónapokra és évekre a legjobb kommunista 'funkcionáriusokat ? Mert kommunisták vagyunk! Azért teszik ezt, mert tudják, hogy csak mi védelmezzük a munkásság érdekeit. Egy szóval, mert tudják, hogy egy szép napon elbánunk önökkel, mint ahogy az orosz bolsevisták elbántak a cárral, a burzsoáziával és Kerenszkyvel!" Igy például a pozsonyi rendőrigazgatóság 1929 április 25-én figyelmezteti az egész köztársaság burzsoá spiciüt; ,,Megállapítást nyert, hogy dőrigazgatóságnak, hogy „bizalmas jelentés alapján résztvesz a kommunista párt titkos prágai kongresszusán (a CsiKP V. kongresszusáról van szó — M. G. megjegyzése) a pozsonyi XX. kommunista kerület volt titkára Široký Vilmos is" és hiába küldött oda — amint ezt a prágai rendőrigazgatóság 1929 február 25röl keltezett feljegyzése bizonyítja — „Široký letartóztatása céljából egy rendőrségi ügynököt, akihez egy itteni (tudniillik prágai — M. G. megjegyzése) szervet osztottak be, hogy a CsKP titkárságánál ellenőrizze, hogy vájjon a nevezett nem látogatja-e meg a titkárságot". Širpký elvtárs elkerülte a veszélyt és így az 1929 március 8-1 jegyzet azt mondja, hogy „a nevezett utáni nyomozás eddig eredménytelen". Široký elvtársnak el kellett tűnnie, és a kapitalista rendszer rendőrszervei elöl a legkedvezőtlenebb körülmények között kellett bujkálnia, mivel a párt V. kongresszusa után funkcionáriusaira nagy, felelősségteljes és nehéz munka várt. A kongresszuson ugyan győzött a bolsevik irányzat álláspontja, ami lehetővé tette a párt gottwaldi vezetőségének megválasztását, de meg kellett akadályozni a párt szétszakítását, amit Jilek legyőzött követői kíséreltek meg. A likvidátoroknak sikerült magukkal rántani a vezető funkcionáriusok, képviselők, szenátorok, szakszervezeti titkárok bizonyos részét, ellopni a párt vagyonát, stb. A párt titkárai, szerkesztői és fizetett funkcionáriusai hosszabb időn keresztül nem kaptak fizetést, vagy csak a legszükségesebb minimumot kapták meg. Hogy a pártnak sikerült átvészelnie ezt a nehéz időszakot, ezt amellett, hogy támogatták a tagság széles tömegei, olyan dolgozók önfeláldozásának köszönhetik, mint amilyen Široký elvtárs ls volt. Ilyen harcosok érdemeként a párt Gottwald elvtárs vezetésével megszilárdult és ezután már dolgozó népünk és nemzeteink közös államáért folytatott harcában a vezető szerep felé fejlődött. A gazdasági válság időszakában, amely 1929 vége felé robbant ki és hatalmába kerítette az egész tőkés világot, a CsKP harcát a válság következményei ellen összpontosította. Široký elvtárs, aki 1930-barf a párt Široký elvtárs Zápotocky kormányelnök és Bulganin marsai társaságában. Široký Vilmos körülbelül 1928 december közepéig Zsolnán lakott, Huszka név alatt". Természetesen a rendőrigazgatóság nem tudta meg azt, hogy röviddel azelőtt Široký elvtárs először életében elment a nemzetközi munkásmozgalom szivébe, Moszkvába. Moszkvába a Klement Gottwald elvtárs vezette CsKP küldöttséggel ment el, aki ott a kommunista internacionálé hatodik kongresszusáét döntő és győzelmes harcot folytatott a CsKP akkori Jilekféle opportunista vezetősége ellen. És így Široký elvtárs első moszkvai látogatása ls elválaszthatatlanul egybekapcsolódik Klement Gottwald politikai sikerével és győzelmével, amelyet Jilek szabotáló opportunista politikája felett aratott, egybekapcsolódik a bolsevik irányzat győzelmével. A rendörspiciik térdig koptathatták lábukat, de Široký elvtársat ezután sem fogták el. Hiába jelentette 1929 február 23-án a pozsonyi rendőrigazgatóság a prágai, rengottwaldi központi bizottságának tagjává lesz, aktív résztvesz mindezen harcokban. Mint a CsKP központi bizottságának oktatója, ott dolgozik, ahol a párnak a legnagyobb szüksége van rája, Szlovákiában,, Osztraván, Kolinban, Kladnóban, České Budejovicében, Plzenben stb. Különböző nevek ala#t, mint például Pospisil, Marek stb. kell fellépnie. A munkásság nagy gazdasági és szociális harcainak megszervezésével egyidejűleg fejleszti a párt a nagyjelentőségű politikai jellegű harcot; a dolgozó tömegeket a rendőrés csendörterror módszerei elleni harcra mozgósítja és figyelmeztet a fasizmus veszélyére. A burzsoázia a válságból való kiutat a fasizmus uralomra juttatásának kísérleteiben látja. A CsKP keményen harcol e veszély ellen, és Csehszlovákia népe előtt különösen a hitleri fasizmus és csehszlovákiai ügynökei részéről fenyegető veszélyre mutat rá. A burzsoázia a CsKP