Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-31 / 128. szám, szombat

6 ni s m 1952 május 31 ezen igyekezetére a kommunista mozgalom fokozott üldözésével vála­szol. A párt majdnem teljes egészé­ben illegalitásba szorul. Široký elv­társat is a bratislavai kerületi bíró­ság 7 havi börtönre ítéli. De ez a ter­ror sem törheti le azt az áldozatkész harcot, amqlyet Gottwald elvtárs ve­zetésével a CsKP vezet, igyekezve egyesíteni a köztársaság védelmére, a fasiszta támadó ellen, az összes de­mokratikus erőket. A párt főként új külpolitikai irányzatot követel, és a Szovjetunióval való szövetségért har­col. Igyekezetét 1934-ben siker ko­ronázza. amikor is a csehszlovák kor­mány, de jure elismeri a Szovjet­uniót és 1935-ben szövetségi szerző­dést köt vele. De azt, hogy a burzsoá­zia sohasem gondolt a köztársaság védelmére, bizonyítja az a tény, hogy ugyanakkor hatalmi szervei fokozzák a fasizmus elleni harc legelszántabb harcosainak, a kommunistáknak, ül­dözését. A terrornak végül is Široký elvtárs is áldozatul esik. 1935 feb­ruárjában letartóztatják. A börtön­ből Široký elvtárs csak 1935. nyarán kerül ki, hála annak, hogy Szlovákia dolgozó népe képviselőnek választja. Tanítója Gottwald elvtárs példájára Široký elvtárs a parlamentet szónoki emelvénynek használja, amelyről os­torozza a cseh és szlovák burzsoázia áruló politikáját, leleplezve különö­sen a szlovák fasiszta burzsoázia népellenes arculatát, amelyet különö­sen Hlinka szlovák néppártja képvi­sel. Már mint képviselő 1935. júliusá­ban és augusztusában Gottwald, Sverma, Kopecky és Köhler elvtár­sakkal együtt résztvesz a kommunis­ta internacionálé moszkvai VII. vi­lágkongresszusán, amely a fasizmus és a háború veszélye elleni harc kér­déseire összpontosul. A nemzetközi munkásmozgalom legfelsőbb helyé­nek szónoki emelvényéről, a kom­munista internacionálé VII. kongresz­szusának emelvényéről, mozgósítja Szlovákia népét a fasizmus és a há­ború veszélye elleni harcra. A kommunista Internacionálé VII. kongresszusának alapvonalát ezután a CsKP 1936. áprilisában megtartott VII. kongresszusa átdolgozza. Ezen a kongresszuson Gottwald elvtárs nagyszerűen boncolta a Csehszlovák Köztársaság helyzetét, és bebizonyí­totta, hogy a köztársaságot meg le­het védeni, de csakis az egységes népfront megalakításával, a reakció elleni harccal és a Szovjetunióhoz va­ló szoros csatlakozással. Gottwald elvtárs mellett a kongresszuson a párt kátíer és szervezési politikájáról szóló beszámolóval fellép Široký elv­társ is, aki akkor a CsKP Központi Bizottsága négy titkárjának egyike volt. Csehszlovákia Kommunista Pártja hetedik kongresszusának vonalát ezután Široký elvtárs következetesen érvényesíti Szlovákiában. Rámutat arra, hogy míg a cseh országrészek­ben a köztársaságra a legnagyobb veszélyt Henlein és az agrár burzsoá­zia jelenti, Szlovákiában Hitler szö­vetségese Hlinka és pártja. Ostorozza ezért az áruló ludák politikát és ezzel ezek őrjöngő gyűlöletét vonja magá­ra. Igy például, amikor 1937. decem­ber elsején a parlamentben a cse­hek és szlovákok közös köztársasága népi védelméről beszélt, miközben a Hlinka-pártiakat a köztársaság ellen irányuló cselszövésekkel vádolta, az egyik Hlinka-párti képviselő felkiál­tott: „Ügy beszél, mint egy állam­ügyész", mire Široký elvtárs nyugod­tan és biztosan így válaszolt: „még most nem beszélek úgy mint állam­ügyész, de később úgy fogok." Amint látjuk a kommunista párt ebben az időszakban Gottwald elv­társ vezetésével minden igyekezetét kifejtett, hogy kialakítsa a köztársa­ság tényleges védelmének minden előfeltételét: a nép előtt leleplezte a cseh és sslovák burzsoázia igazi ar­culatát, igyekezett leküzdeni a mun­kásosztály széttagoltságát, kialakíta­ni a népi arcvonalat a fasizmus ellen a nép minden erejének részvételével stb. Nem volt ez könnyű feladat, amikor a hatalmon lévő osztály a burzsoázia, a nemzet és az állam ér­dekei előtt előnyben részesítette a maga osztályérdekeit és nagyobb ve­szélyt látott ezekre a kizsákmányoló érdekekre a munkásosztályban, mint Hitlerben. A szlovák és cseh kommunisták a cseh és a szlovák nemzet minden fa­siszta ellenes erejének tömörítéséért és megszilárdításáért kifejtett igyC' kezetükben mindig hangsúlyozták, hogy a Csehszlovák Köztársaság vé­delmi képességének egyik feltétele a csehek és szlovákok testvéri szövet­ségének megszilárdítása. Azonban, hogy meg lehessen tényleg szilárdíta­ni ezt a szövetséget, olyan lépéseket kellett foganatosítani, amelyek a gyakorlatban és nemcsak nagyszerű frázisokban segítséget nyújtanak a cseh és szlovák nemzet e természetes zövetségének megszilárdításában. Ezért a CsKP egész szlovákiai konfe­renciája, amelyet 1937. május 16-án és 17-én tartottak meg Besztercebá­nyán, Široký elvtárs kezdeményezé­sére. és beszámolója alapján elfogad­ta Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatásának törté­nelmi jelentőségű tervét. Ez a terv bizonyítéka annak, hogy a kommu­nisták már régen Szlovákia iparosítá­sában látták az örökös szlovák nyo­mor eltávolításának egyedüli lehető­ségét. Melyik más politikai párt lépett fel hasonló programmal, ki más mu­tatta meg a szlovák nemzet jobb jö­vőjének hasonló távlatait? Senki más, habár sokan hangoztatták a szlovák nép nemzeti érdekeit, habár sok más politikai párt is teli szájjal hirdette a nemzet iránti szeretetet. Az a terv, amelyet 1937-ben Široký elvtárs előterjesztett, és amelyet ma­gáévá tett az egész CsKP élén Gott­wald elvtárssal, egyik legszebb bizo­nyítéka annak, hogy ki szerette for­rón nemzetét, ki szerette hazáját és ki igyekezett elejétől fogva és igazán azon, hogy a szlovák nemzet döntő többsége az élet minden szakaszán magasabb színvonalat érjen el. És í meg kell állapítani, hogy amint ezt az említett terv zárórészében helye­sen állapította meg Široký elvtárs is — a cseh nemzet igazán haladó szel­lemű elemei és különösen a cseh kom­munisták voltak azok, akik magu­kévá tették Szlovákia felvirágoztatá­sának tervét és így megmutatták, hogy a Szlovákia dolgozó népének jobb holnapjáért kifejtett igyekezet­ben a legjobb szövetséges mindig a cseh dolgozó nép. Csehszlovákiának a hitleri fasiz­mus általi fokozódó veszélyeztetése időszakában, amikor a Hlinka-párt is, amely a legtöbbet használta a nemzeti jelszavakat, fokozta a kői­társaság elleni harcát, a kommunista párt éppen Široký elvtársat bízta meg a CsKP pozsonyi kerülelfi bi­zottsága titkárának funkciójával. És amikor Hlinkáék egészen nyíltan szö­vetkeznek Henleinnel és Eszterházy­val. Široký elvtárs a „Slovenské Zvesti"-ben (1938. március 6-a) moz r gósítja az egész népet és legjobb ha­gyományaira hivatkozik, amikor megírja „Beszéljen a nép és a szlo­vák Matica!" című cikkét. És 1938. március 29-én valamennyi kommunis­ta képviselő nevében Široký elvtárs a parlamentben a következőket mondja: „Ebben az időszakban, amikor a polgári pártok elhagyják a köztár­saság zászlaját és átállnak a hitle­ri ellenséghez, a munkásság és a dolgozó nép sorait még szilárdabban tömörítjük a köztársaság köré, védel­me érdekében. A nép hatalmas erejé­nek és harci elszántságának ellensú­lyoznia kell a köztársaság védelmi arcvonalának meggyengülését, amit a gyáva polgári dezertőrök átállása vont maga után. A demokratikus tá­bor fogadja el saját ereje megszilár­dítása érdekében a forradalmi mun­kásság segítségére nyújtott kezét..." A polgári-demokratikus tábor nem fogadta el a felajánlott kezet. Az ak­kori hatalmon lévő osztály, a bur­zsoázia, árulást követett el. Az áru­lás következménye München lett. A kommunista pártnak tehát az egész burzsoázia árulása miatt nem sike­rült megakadályoznia a müncheni kapitulációt, sem a csehek és szlo­vákok közös államának teljes szétve­rését, de egyedüli párt ez volt, amely azokban a sorsdöntő pillanatokban nem keltett csalódást, és következe­tesen rámutatott a köztársaság vé­delmének útjára. A kommunista párt nem oszlott fel, amint más, burzsoá pártok, és nem engedte magát a ha­talomhoz jutó fasisztáktól feloszlat­ni. Nehéz, de dicső földalatti harcot kezdett, az új alapokon építendő köz­társaság felújításáért. Néhány veze­tő funkcionáriusa köztük Široký elv­társ is a párt központi bizottságának utasítására külföldre ment, hogy on­nan Gottwald elvtárs vezetésével megszervezzék ennek a harcnak irá­nyítását. Hogy milyen célokra szer­vezték ezt,, megmondotta Široký elv* Urs, amikor 1039. május 18-án a „Rundschau" című lapba megírta, hogy „a szlovák nemzet előtt ma vi­lágosabb új nemzeti szabadságához vezető útja, mint bármikor azelőtt. Ez a szlovák és cseh nemzet legszo­rosabb testvéri szövetségének útja, ez mindkét nemzet nemzeti arcvonala megbonthatatlan egységének útja" és hogy „a szlovák nép nemzeti felsza­badító harcának célja a demokrati­kus csehszlovák köztársaság". És Ši­roký elvtárs már ekkor hangsúlyoz­ta, hogy a reakciós burzsoázia áru­lása után a nemzeti felszabalító harc vezetését a munkásosztály van hivat­va átvenni. Rövid moszkvai tartózkodás után Široký elvtárs Párizsba ment, hogy ott is Sverma, Köhler és más elvtár­sakkal együtt szervezze a külföldi ellenállási mozgalmat. Onnan hírvi­vők közvetítésével fenntartja a kap­csolatot a hazai illegális mozgalom­mal, amely földalatti harcot folytat a fasiszta Tiso-rendszer ellen. 1940­ben Franciaország bukása előtt Olaszországon és Jugoszlávián ke­resztül Moszkváim megy, hogy a fel­szabadító harc fö szervezője, Gott­wald elvtárs oldalán dolgozzon. 1941. nyarának elején Gottwald elvtárs a külföldi ellenállási mozga­lom moszkvai csoportjának néhány kiváló dolgozóját kiküldi azzal, hogy erősítsék meg a hazai ellenállási mozgalmat. Egyikük volt Široký elv­társ, akit Gottwald elvtárs a fejlődő szlovákiai földalatti mozgalom irá­nyításával és vezetésével bízott meg. Široký elvtárs veszélyes körülmények közqtt a Kárpátokon keresztül érke­zik Szlovákiába és átveszi a párt ve­zetését. De ugyanakkor a Szovjetunió megtámadása idején fokozták tevé­kenységüket a fasiszta rendszer ter­rorista szervei és így 1941. július 3-án sikerült nekik a hitleri Gestapo segítségével lotartóztatni Široký elv­társat is. Az, hogy a bestiális „kihall­gatásnál" miként viselkedett Široký elvtárs, örök bizonyítéka a kommu­nisták megingathatatlanságának és hősiességének. Egy egész hónapon keresztül a legborzalmasabb közép­kori módszerekkel kínozták. Duris elvtárssal együtt Spilberkre szállítot­ták, ahol bitófa alá állították és ki­hirdették neki, a halálos ítéletet. És míg az udvaron hallható volt a kivég­ző osztag sortüze, keresztkérdések­nek vetették őket alá, de nem tudtak meg tőlük semmit sem. És örökké a szocializmushoz való tántoríthatatlan hűség legszebb bizonyítéka marad az az üzenet, amelyet Široký elvtárs a bratislavai fogházból egy kis pa­pírdarabon küldött ki akkor, amikor azt gondolta, hogy életének utolsó órái közelednek. „Elárultak. Becsületesen akarok meghalni, hűen a Szovjetunióhoz, a CsKP-hez és a nemzethez." 1941. Vn. 28. Igen, hűség, az utolsó leheletig va­ló hűség a sztálini Szovjetunió, a gottwaldi párt és nemzete iránt, — ez volt és ez ma is Siroky elvtárs egész élete! De a fasiszta pribékek­nek nem sikerült megölni ezt a har­cost. 14 évi fegyházra ítélték. Lássuk csak, mit mond róla a fasiszta állam­biztonsági központ büntető feljelen­tése 1942. évi február 14-i keltezés­sel: „Siroky VUmos, ez az átlagon felüli intelligenciával, szervezési képessé­gekkel kimagasló ember, aki nagy­szerű szónoki tehetséggel rendelkezik, volt az a személy, aki biztosította, hogy a kommunizmus terjedésének lendülete nagy eredményeket ért el. Siroky Vümos kihallgatásai telve vol­tak drámai fordulatokkal, nem iS' mert be semmit sem, és az, ami a jegyzőkönyvben fel van tüntetve, nem más, mint meztelen tények, amelyek rábizonyítják azt, hogy Du­ris után át kell vennie a párt veze­tését. Kihallgatták a Gestapo prágai és brünni szervei is, de ezeknek sem si­került Sirokyból többet kivenniök, mint azt, ami a jegyzőkönyvben fel van tüntetve. Ez a legjobb bizonyí­téka szívósságának, törhetetlen ener­giájának és majdnem fanatikus lel­kesedésének a kommunista párt szlo­vákiai, illetve az új Csehszlovákiában való felújításáért." És szívósságát, valamint törhetet­len energiáját, amelyet így a fasisz­ta hóhéroknak is be kellett ismer­niök, bizonyítja azt is, hogy Siroky elvtárs a börtönben is folytatta a harcot. Áldozatkész felügyelök segít­ségével, akiket beszervezett az ille­gális- mozgalomba, fegyház-titkársá­got alakított, felvette a kapcsolatot a szabadon lévő elvtársakkal és így irányította az SzKP illegális harcát. Harcolt a helytelen elvek ellen, ame­lyeket a párt illegális vezetésébe a burzsoa-nacionalisták már akkor be­csempésztek, a pártnak megmutatta a fasiszta rendszer elleni és a nem­zeti felszabadulásért folytatott harc helyes formáit és módszereit. Világo­san hangsúlyozta, hogy az ülegális harcnak nemzeti felkelésben kell ki­csúcsosodnia. Már 1942. júniusában egy fegyházból kijuttatott levelében világosan megírta: „A nemzeti felszabadító harc azon formáinak és módszereinek minden­napos keresztülvitelében, amelyekről vüágosan beszél a május elsejei fel­hívás (szabotázscselekmények, par­tizánháború stb.), amelyek következ­tében be kell következnie az egységes nemzeti arcvonal aktivizálásának, szem előtt kell tartanunk a perspek­tív tervet (belső tervet), hogy ennek a mozgalomnak és ennek a harcnak a szlovák nemzet nemzeti felkelésé­ben kell kicsúcsosodnia, amelynek szövetkezve a nemzeti felszabadító háborúval a Vörös Hadsereg oldalán, a szövetséges hadseregekkel és a fel­.kelt középeurópai nemzetekkel, halá­los csapást kell mérnie a német im­perializmusra." Hála Siroky elvtárs ezen világos vonalának, hála annak, hogy az il­legális SzKP munkáját is ténylegesen a CsKP külföldi vezetése élén Gott­wald elvtárssal irányította, Szlovákia Kommunista Pártja az alibista bur­zsoázia és a burzsoa-nacionalista ügynökök minden cselszövénye elle­nére 1944 őszén a népet a felkelésbe vezethette. Ezért teljesen természetes volt az, hogy amikor Siroky elvtársnak 1945 februárjában sikerült drámai szöké­se a fasiszta fegyházból, és amikor fegyverrel kezében átküzdötte magát a fronton a közeledő felszabadító­hoz, a hősi Szovjet Hadsereghez, hogy Gottwald elvtárs oldalán már a csehek és szlovákok nemzeti arc­vonala első kormányának jelentős tényezőjévé vált. És ezért teljesen természetes volt, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának zsolnai konfe­renciája, a felszabadulás utáni első pártkonferencia, 1945 augusztusában az SzKP élére állította. A felszabadulástól a mai napig le­játszódó események többé-kevésbbé ismertek hazánk minden polgára előtt. Hangsúlyozni kell, hogy a fel­szabadulás első napjától kezdve Si­roky elvtárs Gottwald elvtárs politi­kai vonalának szellemében mindig he­lyesen fel tudta ismerni, hogy az adott helyzetben mit követelnek meg a munkásosztálynak, a nemzet döntő többségének és a hazának érdekei. Igy 1945-ben, amikor a felszabadult ország a fasiszták után a háború ál­tal felforgatott közlekedési hálózatot és gazdaságot vett át, míg mások ál­lamjogi vitákat vívtak, ö a pártot és Szlovákia dolgozó népét a tönkretett közlekedés és gazdaság újjáépítésére irányította. Ennek a feladatnak teljesese után 1945 szeptemberében kitűzte a jel­szót „Szlovákia iparósításáért", amelynek eszméi Gottwald elvtárs hozzájárulásával már az 1947—1948. évi kétéves terv alkotórészévé vál­tak. Az, hogy Szlovákiába mindig következetesen átültette a CsKP vo­nalát, Gottwald elvtárs vonalát, lehe­tővé tette, hogy 1948 februárjában Szlovákia is keserű csalódást okozott az egyesült csehszlovák reakciónak és a közéletből eltávolította a népi de­mokrácia valamennyi nyílt ellensé­gét. > 1948 februárja után Szlovákia né­pe előtt kitárult a boldog jövő felé vezető út a testvéri cseh nép oldalán. Ezért mondhatta Siroky elvtárs 1949 májusában a CsKP IX. kongresszu­sán: „Nincs már olyan messze az idő, amikor a virágzó, iparosított Szlo­vákia a szocialista Csehszlovák Köz­társaságban örömteli valóság lesz és az új gyárak a csehszlovákiai mun­kásosztály alkotó erejének és szövet­ségének örök emlékei lesznek." A csehszlovákiai munkásosztály ezen alkotó erejét és egységét igye­keztek megbontani szocialista építé­sünk rejtett ellenségei, a burzsoa-na­cionalista és áruló Clementis, Husák, Novomesky és társai. Siroky elvtárs harcra vezette az SzKP-t ezen kár­tevők ellen és ezt a harcot is győzel­mesen fejezte be. És ma Sircky elv­társ amellett, hogy az imperialista kém, Clementis leleplezése után bé­kés külpolitikánk élére lett állítva, az egész szlovákiai népet a gottwaldi ötéves terv nagyszerű építőfeladatai­nak teljesítésére irányítja, örömteli jelenünk: a szocialista iparosítás, a szocialista mezőgazdaság építése, a kulturális életfejlödések segítségével alapjában megváltozik népünk egész élete. Ezekkel a változásokkal. egy­idöben új emberek fejlödnek: osztá­lyukhoz, nemzetükhöz, hazájukhoz, a béke és a szocializmus vüágtáborá­hoz feltétlenül hü emberek. És még szebb a jövőnk, amely felé a Szovjet­unió és a nagy Sztálin védelme alatt haladunk, amely felé szülöpártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja, élén Gottwald elvtárssal vezet, aki­nek politikáját Szlovákiában kezdet­től fogva olyan sikeresen valósítja meg Siroky elvtárs. Fél évszázad múlt el a szlovák nép legnagyobb fiának születése óta, aki munkájában mindig a történelem leg­nagyobb szellemeinek halhatatlan ta­nítása, Marx, Engels, Lenin és Sztá­lin tanítása alapján igazodott, aki mindig mélyen szerette Gottwald elvtársat, aki mindig nemzetének ha­ladószellemü hagyományaiból merí­tett. E félszázad folyamán népünk olyan rohamos változásokon ment keresztül, amelyekkel nem mérhető össze egész eddigi történelme. És e?ért Szlovákia történelmének e leg­termékenyebb fél évszázada elvá­laszthatatlanul egybekapcsolódik Gottwald elvtárs hü harcostársának, Siroky Vilmos elvtársnak nevével. Fokozódó gazdasági nehézségek a tiké s országokban MÉLYÜL AZ ANGOL TEXTILIPAR VÁLSÁGA A „Manchester Guardian" című lap jelenti: Osborne konzervatív an­gol parlamenti képviselő, aki egyben több textilipari társaság igazgatója, kijelentette, hogy Angliának az 1921 és az 1931. évinél is súlyosabb vál­ságra kell előkészülnie. A jövő év­ben — mondotta Osborne — nagyobb lesz a csődök száma, mint az utóbbi hat évben. Lancasbirenak és az egész ország textiliparának szembe kell néznie azzal a „rideg ténnyel", hogy az angol textilipar lassanként elsor­vad. BARLANGLAKÁSOK ÉS NYOMORTANYÁK OLASZORSZÁGBAN Az ,,Österreichische Zeitung" közli Cesare Marcucci „Olasz hétközna­pok" cimü cikkét, amelyben a Kö­zép-Olaszországban uralkodó viszo­nyokkal foglalkozik. Olaszország a második világhábo­rú folyamán súlyos károkat szenve­dett — írja a cikk. — Turpini, volt kereszténydemokrata miniszter ,,op­tlmisztikus" megállapítása szerint az előállott nyomasztó lakáshiányt csak körülbelül 50 év múlva lehet felszámolni. Materaban (Lucania tartomány) 15.000 ember barlangok­ban húzódik meg. Campagnaban a HARMINCKILENC TEXTILGYÁR A Szabad Görög Rádió jelenti, I hogy Görögországban rohamosan' növekszik a munkanélküliség. Az athéni munkaügyi miniszter kényte­len volt közölni, hogy január elejétől április 15-ig egyedül Athén körzeté­ben 12.000 munkást bocsátottak el különböző vállalatoktól és gyárak­ból. házak 37 százaléka lakhatatlan. Ró­ma és Milánó körül a nyomortanyák széles gyűrűje húzódik. Két kilo­méterre Róma központjától ládákból és bádogdarabokból összetákolt kunyhókban tengődnek az emberek ezrei. A Tiburtino negyedben 3000 ilyen összetákolt kunyhóban 23.000 ember él összezsúfolva. A Carioli luxusnegyed határában az emberek százai élnek földbevájt üregekben. A lap ugyanakkor rámutat, hogy a De Gasperi-kormány a rendőrség fenntartására az 1938. évi összeg 86-szorosát irányozta elö. ÁLL LE GÖRÖGORSZÁGBAN Az „Elefteria" cimü athéni lap je­lentése szerint a vállalkozók szövet­ségének vezetősége közölte a kor­mánnyal, hogy nyersanyag- és tőke­hiány miatt Athénben 33, az ország más részeiben pedig 6 textilgyár áll le. Ennek következtében 8000 mun­kás kerül az utcára.

Next

/
Thumbnails
Contents