Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-29 / 126. szám, csütörtök

> 1952 május 29 UISZO 5 4 nyitrai kerület állami birtokai és szövetkezetei élenjárnak a növényápolási munkákban A csallóközaranyosi állami birtok eddig 70 százalékban végezte el a cukorrépa egyelését s ha a munkában úgy halad, _ a napokban befejezi az egyelést. Az első és a második kapálást már befejezték. Ezt jó munkamegszervezéssel, szocialista versennyel, érdemszerinti jutalmazással és jó politikai munkával érték el. Az alkalmazottak feleségei is bekapcsolódtak a munkába, hogy elősegítsék a sikeres répa ritkítást. Az itteni állami birtokon a mezőgazdasági munkákat munkacsoportokban és munkaszakaszokban végzik. Egy parcellát több kisebb parcellára osztanak, ezeket kiosztják az egyes alkalmazottaknak és ezekkel végeznek minden munkát kezdve az első kapálástól, egészen a betakarításig. A birtok legjobb munkacsoportjai közé Baráth Károly és Bödök János csoportjai tartoznak. A nyitrai kerület első birtokai közé tartozik a topióci állami birtok is, amely a mai napig 67 százalékban végezte el a cukorrépa egyelést. Az első kapálást 104 százalékban végezték el, a másodikat 86 százalékban. E birtok legjobb gazdasága a felsőjattői. Az itteni gazdaságban csoportokban és-szakaszokban dolgoznak, minden személynek megvan a maga kiosztott vetéssora, amelyet a gyomlálástól egészen betakarításig egész évben gondoz. Az itteni gazdaság legjobb munkacsoportja Marcsek Péteré, mely bekapcsolódott a többi gazdaságok között indított munkaversenybe. Az idei tavaszi munkálatokban a zselízi állami birtok is a nyitrai kerület legjobb birtokai közé került. Habár az említett birtok a mult évben a munkálatok elvégzésében a leg utolsók közé tartozott, az idei munkákban kielégítő képet nyújt. A zselízi állami birtok jó munkamegszervezéssel, szocialista versennyel érdemrendszerinti jutalmazással és jó politikai munkával érte el sikereit. A tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdése előtt minden gazdaságban aktívákat tartottak, ahol az egyes feladatokat részletesen szétosztották a munkacsoportoknak és egyéneknek. A zselízi állami birtok legjobb gazdasága a bajkai, amely a cukorrépa egyelését százszázalékban befejezte. Ez a gazdaság az egész köztársaság területén elsőnek készült el a cukorrépa egyelésével. A csúcsmunkák sikeres elvégzésében nagy segítséget nyújtottak a nők. A másik legjobb gazdaság a garamszentgyörgyi, amely bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe. Az alkalmazottak feleségei 24.75 hektár cukorrépa és 2 hektár kukorica megművelésére vállaltak kötelezettséget, mégpedig az első kapálástól egészen a betakarításig. Kötelezettségvállalásukat a mai napig 80 százalékban teljesítették. A legszebb kötelezettséget Priscsák Júlia vállalta, aki egy hektár cukorrépát és két hektár kukoricát vett gondozásba. Ugyanezt a felajánlást tette Priscsák Erzsébet is. Mindketten elvégezték már a kapálást és az egyelést. A bajcsi, nánai és tótmegyeri állami birtokok kellőképpen végzik a növényápolási munkákat. A mai napig 45 százalékban elvégezték a cukorrépa egyelést és százszázalékban az első kapálást. A második kapálást a nánai állami birtokon már elvégezték, a bajcsi és tótmegyeri birtokon pedig megkezdték. A munkák elvégzésében legrosszabb a galgóci állami birtok, amely a nyitrai kerület utolsó birtokai közé tartozik. E birtoknak nincs rendes munkameg szervezése, az alkalmazottakat nem érdemszerint jutalmazzák és a szocialista munkaversenyt sem fejlesztették ki kellőképpen. A tavaszi munkálatok második tur nusában jó példával járnak elöl EFSz-eink is, mint például a nagykeszi EFSz, amelynek 40 hektár bekapált cukorrépa és 20 hektár kigyomlált burgonyaterülete van. A tavaszi mezőgazdasági munkák második turnusában Olajos Antal munkacsoportja volt a legjobb, aki munkacsoportjával két nappal előbb fejezte be a kapálást. A csoport legjobb dolgozói Kucsora Károly és Bölcse Károly, akik munkalendületükkel és személyes példájukkal magukkal ragadták a többi dolgozót is. Az ő példájukat követték Szabó László és Barsalik Kálmán és a többi elvtársak is. Ebben az EFSz-ben jól dolgoznak a nök is, kiváltképpen Bohos Ilona csoportja, amely egy nappal előbb fejezte be a burgonya, hagyma és a sárgarépa kapálását. Példás munkalendületükkel kitüntették magukat Fábián Mária és Klucsián Margit is. A tavaszi mezőgazdasági munkák második turnusában jól halad a bátorkeszi EFSz is, melynek már 50 hektár bekapált és kiegyelt cukorrépa földje van. Az itteni EFSz legjobb munkacsoportja Malicsek elvtárs csoportja, amely már 25 hektár földön végezte el a cukorrépa bekapálását és egyelését és munkáját 4 nappal a határidő előtt fejezte be. A csoport legjobb dolgozói Hucskó János és Liskáné. A kapálási munkálatokkal jól halad Zsatykó munkacsoportja is, amely 11 hektáron 3 nappal előbb végezte el a kukorica kapálását. A csoport legjobb tagjai Devik és Szikora elvtársak 4 nappal rövidítették meg munkájukat. Az itteni EFSz-ben jól dolgozik Bohos elvtárs zöldségtermelő csoportja is, amelynek minden tagja jó munkamegszervezéssel naponta átlag 2.5 munkaegységet ér el azáltal, hogy szilárdított normákkal dolgoznak, 5 órakor már a mezőn vannak és este 8-kor indulnak csak hazafelé. Szép eredménnyel dolgozik Szabad elvtárs dohánytermelő csoportja is, amely mindennap 2.5 munkaegységet ér el azáltal, hogy nem 8 órát dolgozik, hanem annyit, amennyit a munka megköyetel. E csoport legjobb tagjai Pavlikné, Dufekné és Szabadné elvtársnök. Bízunk abban, hogy ezek a szép példák vonzani fognak és hogy a többi állami birtokok és EFSz-ek is követni fogják őket a tavaszi mezőgazdasági munkák második turnusában, a növényápolási munkák gyors befejezése érdekében. Dusek Jaroszláv Számvetés Mádon Az első negyedévre 672 kg húst adtak be - 862 kg-ot vásároltak a kötött piacon A kálnai traktoráltomás előkészületei a nyári munkákra A lévai Kirov-iizem dolgozód (kazánüzem) eljöttek segíteni a cséplőgépek megjavításához. Az idős és tapasztalt szakemberek felügyelete alatt dolgoznak dolgozó társaink. A szakemberek szívesen adják át tudásukat és tapasztalatukat, mert ebben látják biztosítva építési sikereinket. A legjobb javítócsoport Pécsi Lajos csoportja. Pécsi elvtárs annak ellenére, hogy már 62 esztendős, munkájában a legjobb eredményeket éri el. Nagyon jól beváltak Bencs Ferenc és Rakovszki Gyula elvtársak, akik mielőtt a Kirovüzembe jöttek volna, hivatalban dolgoztak. Szép eredményeket ér el asztalosmühelyünk is. Fránya ós Semkó elvtársak teljes mértékben bekapcsolódtak a cséplőgépek és elevátorok megjavításába. Közülük Semkó elvtárs azelőtt szintén hivatalban dolgozott. Az önkötözögépek megjavítása meg bízható kezekben van, mert Matyasovszki Mátyás és Halasi elvtársak biztosítékai annak, hogy gépeink jól és idejére meg lesznek javítva. Szluka elvtárs a cséplőgép- és önkötözőgép javítóműhely vezetője valamennyi javító nevében kötelezte magát, hogy az összes gépeket 1952' június 10-ig rendesen megjavítják. Jól ismerjük Szluka elvtársat és tudjuk,, hogy kötelezettségét rendesen teljesíti is. Eckstein Sándor, Kálna. A dunaszerdahelyi járás példásan teljesítette az állammal ' szembeni kötelezettségét Húsból, tejből és tojásból is az első negyedre jóval százszázalékon felül adott a nép államának. Büszkék is erre a dunaszerdahelyi járás községeiben és megelégedetten beszélnek erről a járásban, a mezőgazdasági és az élelmezésügyi előadók is. „Életem legszebb napja az volt, — mondotta Tucsny elvtárs, — amikor megtudtuk azt, hogy járásunk az első helyre került az első negyedévi beadás ban a pozsonyi kerületben .. . Hisz elsősorban a járási Nemzeti Bizottság funkcionáriusainal: kitartó és felvilágosító munkájának tudható be, hogy a tömegekkel fenntartott szoros kapcsolat és a néppel való beszélgetések formájában megértették a járás dolgozó parasztságával, hogy érdemes eleget tenni a hazával szembeni kötelezettségnek, mert felsorolhatatlan az a sok jó, amit parasztjaink a dolgozók államától kapnak. Ruha, cipő, villany, r*dió és még sok minden, amit népi demokratikus államunk ad ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk életszínvonala napról napra emelkedjék és bol doggá váljon az élet. Dolgozó parsztjaink ezt értékelni is tudják. A járás községeiben mind az egységes földműves szövetkezetek tagjai, mind az egyénileg gazdálkodók erejük teljes latbavetésével harcolnak azért, hogy a beadás teljesítésével és túlteljesítésével ki fejezzék hüségüket és szeretetüket azért, hogy a nép állama a legmesszebbmenő gondossággal törődik velük. Na, meg az is jól esik, ha az autóbuszban, a vonatban, vagy a határban azt beszélik az emberek, hogy járásunk az első és nem a sereghajtó a kerület beszolgáltatási versenytábláján. Mégis van egy község a dunaszerdahelyi járásban, amelyben a parasztok úgylátszik nem sokat adnak a „parasztbecsületre". Ez a község a hírhedt „őstermelők" (már ahogy ezt a faluban mondják) községe, Mad. Nem egy gazda gőgösen beszél arról és féltéglával veri a mellét, hogy: mi „őstermelők" voltunk a járás első gazdái. Ügy, ahogy mondják. Csak voltak, talán valamikor régen ... Mad, az egyetlen szégyenfoltja a dunaszerdahelyi járásnak. A nagyszájú, 60 holdas Nagy Józsefek, Bogyai Ferencek, Bíró Gyulák, Bíró Bélák, ideértve a község többi hírhedt „őstermelőit", nem tudnak egy negyedév alatt annyi húst kitermelni, amennyi a község 50 állandó dolgozójának egy negyedévi kötöttpiacon vásárolható hússzükségletét fedezné. Nézzük csak tüzetesen a dolgok mélyére. Mad 500 lelket számláló kisközség. A község lakosságának majdnem százszázaléka földműves. Nagyon sokan vannak, ahogy ők mondják „igazi nagygazdák". Körülbelül negyvenen, vagy ötvenen járnak Mádról a közeli állami birtokokra és sokan dolgoznak a dunaszerdahelyi konzervgyárban is. Mádon ezekszerint 50—60 azon alkalmazottaknak a száma, akik az utóbbi kormányhatározat értelmében, mint állandó alkalmazottak jogo sultak arra, hogy kötöttpiacon vá sároljanak húsféléket. És bizony szégyelhetik magukat a madi „őstermelő nagygazdák", hogy annyi húst sem tudtak adni első negyed ben a közellátásnak, amennyi ele gendő lenne, a községben azok részére, akik a rendelet értelmében húsféléket kötöttpiacon vásárolnak. Pontos kimutatások szerint a köz ségnek (értve itt az egyénileg dol gozó parasztságot, mert a szövetkezet már eleget! tett a félévi hús beszolgáltatási kötelezettségének, tojásból pedig egész évre teljesi tette a beadást), az első negyedévre 600.5 kg disznóhús beadása volt előírva. Ebből csak 672 kg-ot adtak be április végéig, tehát 4 hónapra csak 13.2 százalékra teljesítették a disznó hűs beadási kötelezettségeiket, Ezzel szemben azok, akik kötöttpiacon vásárolják a húst, 862 kgot fogyasztottak 4 hónap alatt. Hát még azonkívül mennyi húst vásároltak a szabadpiacon is, az 500 lelket számláló községben ? Bizony szégyenteljes dolog, hogy nem szólal meg a lelkiismeret az „őstermelő" gazdákban, (ha ugyan van bennük.) Nem gondolnak arra, hogy a városi dolgozók asztaláról veszik el a húst akkor, amikor nem teljesitik kötelezettségeiket? A dolgozók tízezrei erejüket nem kímélve harcolnak a boldog jövőért és a békéért és ezt valószínűleg Mádon is tudják. És tudják azt is, hogy az új haza az egész ország ifjúságának épül, tehát éppúgy épül a Mádon növekvő ifjú nemzedék számára is. A madi asszonyok nem gondolnak arra, hogy az imperialista csürhe újabb borzalmas háborút akar zú dítani a békeszerető emberekre és hogy nekünk ezt meg kell akadályoznunk, nehogy megvalósítsák aljas terveiket. Meg is akadályozzuk ezt, ha erősítjük hazánkat, szilárdítjuk a béketábort, és becsületesen eleget teszünk az állammal szembeni kötelességünknek. Tejből is csak 51 százalékban teljesítették első negyedre a beadást. Naponta 300 liter tejet visznek a tejgyűjtőbe. Ebből a mennyiségből 12 kg vajat lehet előállítani. A községben pedig havonta 90 kg vajat fogyasztanak. És csak azok vásárolnak a kötött piacon, akik nem tartanak fejőstehenet. A milftban havonta csak 3 vagy 4 mázsa cukrot fogyasztott a község, ma a boltos pontos kimutatása szerint például a decemberi hónapban 12 mázsa cukrot vásároltak a madiak a kötött piacon. Lehet az bármilyen közszükségleti cikk, mindenből a háromszorosát, sőt még többszörösét fogyasztják a múlthoz viszonyítva. Élesztőből is ebben a kis faluban 40 kg fogy el. „Lekvárt eladunk — mondotta az üzlet vezetője, — havonta 200 kgot, de van úgy is, hogy 300 kg sem elég egy hónap alatt." A napokban kapott a község 280 mázsa szenet. Olyan a vásárlóképesség, amilyen a múltban sohasem volt Mádon Mennyivel másképp éltek azelőtt a faluban, mint most, — mesélte egy idős bácsi. — Pedig akkor is neveltek szárnyas állatokat, tej, tojás is bőven akadt a háznál, mégis a nép annyi húst sohasem fogyasztott, mint manapság. Megelégedtünk azzal, ha egy héten egyszer ettünk húst. Tyúkot, kacsát, libát mind egy szálig a piacra vittük, hogy valami pénzecskénk le. gyen. Az pedig már nagy ünnep volt, ha az asszony tyúkot főzött, mert akkor vagy én voltam nagybeteg, vagy a tyúk... — ilyenkor aztán „kényszervágást" csinált az asszony". Három falunak nincs annyi pénze, mint a mádiaknak — beszélik a közeli falvakban. Annyi sok mindent 30 év alatt sem vásároltak össze, mint most a felszabadulás utáni 7 év alatt. Csak egy egyszerű példát hozunk fel erre, hogy a községben 1937-ig csak két kerékpár volt. Most meg van olyan család is, mint például Bogyai Kálmánék, hogy négy kerékpárjuk ia van. Biciklije van a két lánynak, az idősebb fiúnak és az apának is. Bogyai Györgyék három biciklit vásároltak felszabadulás után. Két motorbicikli is van a faluban. Telefont is kapott a falu a népi demokráciától. Felsorolhatnánk mpg többet is, hisz ez csak egy kis része azoknak az érveknek, amelyekkel a helyi Nemzeti Bizottság is megmagyarázhatná, hogy ha a község annyi sok jót kapott a népi demokráciától, nem maradhatnak adósak ä nép államának és elsősorban tisztélet és becsület dolga eleget tenni a beadásnak. A helyi Nemzeti Bizottság elnökének arra ugyan nincs és nem is lehet ideje, hogy mindent aprólékosan megmagyarázzon, mert hisz ö egy személyben népbíró, járási funkcionárius, szövetkezeti elnök, s így bizony egyedül nem tud mindent elvégezni. De -hol vannak a bizottság többi tagjai? Hét kommunista van a faluban. Ideje volna, ha ugyan nincsenek is sokan, megalakítani a helyi pártszervezetet. Nagyon sok gondtól megmenekülne a helyi Nemzeti Bizottság is, ha a pártszervezettel együttműködve dolgoznának és a kommunisták kellő tanácsokkal segíti- tnék a helyi Nemzeti Bizottság tagjait. Mert bizony ahogy ezt a bizottság egyik tagja, Pócs Béla elvtárs mondotta „eleget főzik őket a beszolgáltatás fontosságáról, de nem bírni velük". Hát ha csak a .főzési módszerrel" dolgoznak, úgy nem is tudják meggyőzni a parasztokat arról, hogy a beadás nemcsak kötelesség, hanem tisztesség és becsület dolga, azzal az állammal szemben, amely felemelte a falut az évszázados sötétségből. Hisz annyi sok mindent kapott a falu az államtól, amennyit a múltban 50 év alatt sem tudott adni a falunak a kapitalista rendszer. Tizenhárom új ház épült a faluban 5 év alatt, ez magában is örvendetes dolog ahhoz képest, hogy a felszabadulás előtti 30 év alatt három házat építettek a faluban. Autóbusz egyáltalán nem közlekedett a múltban, de még a vasútállomás is messze volt a községtől. Ma naponta ötször fordul autóbusz Mádról Szerdahelyre. Csupa kényelem, s nem kell még egy kilométerre sem gyalog menni. S azt is tudja mindenki a faluban, hogy Bogyai Imre 13 hektáros parasztnak a fia tanító lett a felszabadulás után. Bartalos Gyula 7 hektáros fia szintén tanító. Hogy ötéves tervünk folyamán népi demokráciánk a legmesszebmenő gondot fordítja az ifjúság nevelésére és toVább tanítására, arra bizonyíték az is, amit a madi állami népiskola igazgatója, Halász Antónia tanítónő pontosan kimutatott: mult évben 15-en kerültek ki az elemi iskolából, akik ma a dunaszerdahelyi középiskola tanulói, az idei iskolai év végeztével ugyancsak 14 parasztfiú tanulhat középiskolában. A szocialista haza új káderei és a jövő nemzedéke a szocializmus építésének új mestered nőnek Mádon is. Bartalos Jenő és Bogyai Zoltán kőműves szakmát tanultak. Az állam taníttatta őket. László Sándor, Bartalos István és Bogyai Ernő néphadseregünk jövő tisztjei lesznek. Szép sízámban járnak a madiak üzemekbe és épületekre is dolgozni és odaadó munkájukkal harcolnak a szocializmus minél előbbi megvalósításáért. Bíró György, László Móric, és még sokan mások, becsületes keresetük mellett még családi pótlékot is kapnak népi demokráciáinktól. Bíró György 6000, László Móric 7000 koronát kap negyedévenként. , , Hatan élvezik a községben az öregségi járulékot (nyugdíjt) amit a mult rendszerben egyetlen megöregedett dolgozó paraszt sem kapott. Ezek szerint jogosan feltehetjük a kérdést, megérdemli.e a község azt a sok mindent, amit dolgozó népünk szorgalmas munkája nyo. mán népi demokráciánk juttatott neki és még amit ezentúl juttatni fog a községnek? Egyszerű a felelet: nem! Mert mit érdemel egy olyan gazda, akinek nincs becsülete és nem teljesíti hazafias kötelességét olyan állammal szemben, amely állam mindenben segítségére siet a dolgozó parasztságnak és amely országban a dolgozók szorgos keze nyomán napról napra épülnek a szocializmus hatalmas alko+Jásaá, gyönyörű munkás-lakások, hatalmas gyárak, iskolák, kórházak üdülőhelyek? És mindez kinek épül? Az ország minden dolgozója számára! A madi parasztok is gondolhatnának gyermekeik boldog jövőjére, hisz ők lesznek a jövő nemzedék és ők a békés, örömteli, szocialista társadalom örökösei. Mérv Ferenc.