Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-03 / 104. szám, szombat

1952 május 3 —t II J SZÖ A munka ünnepére fett vállalásaink teljesítésével meggyorsítottuk a Kohókombinát felépítését A francia gyarmati hivatalok újabb véres provokációja Algírban Részünkre, akik a Kohókombinát építkezésén dolgozunk, az ezévi má­jus elseje valóban örömteli ünnepet jelentett. Ezen az ünnepen kifeje­zésre juttattuk hűségünket hazánk, Pártunk és szeretett elnökünk, Gott­wald elvtárs iránt. Cseh, szlovák, magyar ég cigány munkások kart­karba fűzve együtt menetelünk, örülve a dolgozók legnagyobb ünne­pének, a hetedik szabad májusnak. Örültünk, mert olyan müvet építhe­tünk, amely a szebb és boldogabb életet jelenti számunkra. A munka ünnepén, a dolgozók hatalmas sereg­szemléjén megmutattuk, hogy mél­tók vagyunk szülő Pártunk és kor­mányunk bizalmára. Nagy feladatok állnak előttünk. Szocialista hazánk minden munkástól elvárja, hogy a munka arcvonalán lelkiismeretesen teljesítse feladatát, hogy példát ve­gyünk a szovjet néptől, a kommu­nizmus építőitől. Az építés minden szakaszán azon iparkodunk, hogy az elavult munkamódszereket új.haladot­tab munkamódszerekkel felcseréljük é s átadjuk egymásnak a munkában szerzett tapasztalatainkat, mert nem egyes emberek számára, hanem | mindnyájunk számára építünk. „Meggyorsítani a Kohókombinát I felépítését, amely hatalmas lépést je- 1 lent a szebb és boldogabb élet, a szo­cializmus felé": Ez alatt a jelszó alatt indultunk el a május elseje tiszteletére folyó munkaversenybe nagyszámú kötelezettségvállalásokkal. Munkásaink kötelezettségvállalásai­nak teljesítése eredményezte azt, hogy a szocialista város első T 20-as mintájú, 24 családot befogadó ház­tömbjének kulcsait átadhatjuk a munkában legjobban kitűnt építőknek. A legjobb élmunkásokból a mi so­rainkból lettek a szocialista város el­ső boldog lakói. A május elsejei munkavállalásokat gyönyörű eredmények követték az építkezés minden szakaszán. A 193-as számú munkahelyen él­munkáshetet szerveztek és az ott dol­gozó élmunkások hatalmas teljesít­ményeket értek el. Strubá^ elvtárs brigádja az útépítésnél 350 százalé­kos teljesítményt ért el, Macár elv­társ brigádja a vízvezeték szerelés­nél 343 százalékot, a kanalizációnál Gasparik elvtárs brigádja 318 száza­lékos teljesítményt mutatott fel és teljesítményüket továbbra is szilár­dan tartják. Az építkezésen dolgozó cigány munkások is alaposan kivet­ték részüket a május elseje tisztele­tére folyó munkaversenyben. Csiszár Vilm®s brigádja a szocialista város építésén a betonozásnál tűnt ki átla­gos 193 százalékos normateljesítés­sel. A négy férfiből és négy női mun­kásból álló csoport egyakarattal, egymást segítve dolgozott a verseny­ben annak tudatában, hogy hazánk­ban az ő munkájukat ugyanúgy érté­kelik, mint bármely más munkásét. Említésre méltó az üzemi iskola nö­vendékeinek munkateljesítménye, akik a mély kanalizáció ásásánál dolgoznak. Normájukat 120—150 szá­zalékra teljesítik. A tanulók felhábo­rodással értesültek a nyugati impe­rialisták barbár tetteiről, akik bak­tériumháborút folytatnak a szabad­ságáért küzdő hős koreai nép ellen. Az öntudatos tanulók munkájuk fo­kozásával válaszolnak a háborús uszítóknak és 190 órát dolgoztak le saját munkaidejükön kívül az épít­kezés meggyorsítására. Balog Kálmán A Talpas-brigád tagjai minőségi munkát végeznek a csernöi állomáson A csernöi átrakodón ma is folyt a munka. Azonban az ott dolgozó elv­társak ma nem úgy érkeztek munka­helyükre, mint a szokásos hétköz­napokon. A vasutasok, a bágerosok, a rakodók: mind-nu.td ünnepi ruhá­ban, legjobb öltözetükben érkeztek a csernöi átrakodó állomásra még a korareggeli óráHban, és a munka megkezdése előtt rövid ünnepséget rendeztek. A csernői átrakodóállo­máscn a mai napon mukájukat tel­jesítő dolgozók között ott találtuk a híres Talpas-brigád tagjait, akik jókedvvel, nagy lelkesedéssel dolgoz­nak. Ma a Talpas-brigád tagjai is korábban keltek, mint máskor, ün­neplő ruhában indultak munkahe­lyükre. Az első kerékpáron hatal­mas vörös lobogó lengedezett, így vezette ma Talpas István elvtárs, bágeres brigádvezető a brigád töb­bi tagját a csernöi állomásra. Meg is tapsolták őket, amint befutottak, hisz az egész átrakodó állomáson nincs talán egyetlenegy ember sem, aki ne beszélne szeretettel, elisme­réssel Talpas, Bodzás, Loksa, Mec, Csicsery és Szabó elvtársak mun­kájáról. Legutolsó kötelezettségvál­lalásuk, amelyet május 1-ének tisz­teletére tettek, hatalmas lendület­tel javította meg az átrakodón a minőségi munkát. Talpas elvtárs és brigádjának tagjai már­cius 26-án arra kötelezték magukat, hogy május elsejének tiszteletére mint öntudatos munkások a lehető legminimálisabbra csökkentik az át­rakodásnál a törést. Bizony ha az ember szeme nincsen ott, mondja Loksa József, a parti figyelője, ha Csicsery és Szabó eivtárs nem gu­rítja a vagont pontosan a kiszabott helyre, vagy ha Talpas István bá­geresünk kelleténél egy kicsit gyor­sabban ereszti le az emelődaru po­fáját, máris kész a baj, itt a törés. Kötelezettségvállalásunk arra irá­nyul, folytatja Bodzás, hogy minél alacsonyabbra csökkentsük ezeket a kocsitcréseket, zúzódásokat, ami természetesen csakis az öntudatos munka fokozásával. a figyelem messzemenő összpontosításával ér­hető el. A Talpas-brigád, ahogy a csernöi állomáson megállapítottuk, kötelezettségvállalásával rövid időn belül nagy eredményeket ért el; s míg az előző hónapokban gyakorta fordultak elő az ö brigádjukban is a törések, addig — a kötelezettség­vállalás óta — jóformán teljesen megszűntek. Áprilisban egyetlenegy esetben fordult csak elő törés a Talpas-brigádnál, de a kár még az 1.000 koronát sem érte el. Termé­szetesen a Talpas-brigád kötelezett­ségvállalásának jelentősége nem csupán abban rejlik, hogy ők maguk fokozott gondot szertelnek a minő­ségi munkának, hanem lényege és jelentősége abban rejlik, hogy a Talpas-brigád jó példája a többi bá­geres partikat is a törés csökkenté­sére serkentette. Teljesítették feladatukat A komáromi hajógyár 6. sz. üzem­részlegének dolgozói sikeresen tel­jesítették a munka ünnepére tett vá'lalásaikat. A munkából va ó ki­maradás csökkentésére tett foga­dalmaikat túlteljesítették. Rövid idő alatt 7 százalékkal csökkent a ki­maradók száma. Az üzemben a munkaversenyben a legjobban kitűnt Urvecky Sándor hegesztő, akit ki­váló munkájáért május 1-én a mun­ka érdemrendjével tüntettek ki. Kívüle Zachar Antal hajóács 218 százalékos normateljesitéssel és Pradovszky Lajos 190 százalékos teljesítményével tűnik ki. Löringer László, Komárom. Az apátialusí Poíana-üzemben kiértékelték a májusi felajánlások teljesítését Az apátfalusi Polana dolgozói áp­rilis 30-án kiértékelték a május el­seje tiszteletére tett kötelezettség­vállalásokat. A kötelezettségvállalá­sok kiértékelése, amit Trebics Já­nos vállalatigazgató olvasott fel, negyedévi munkájuk örömteljes mér­lege volt. i A májust köszöntő munkaverseny­ben a kikészítő osztály volt a leg­jobb, amelynek nagy érdeme van abban, hogy az üzem kiegyenlítet­te a beszolgáltatási terv teljesíté­sének hiányait. A forgalmi eszközök meggyorsításával ezen osztály dol­gozói 500.000 koronával csökkentet­ték a mennyiségre szétdolgozott árút. A kikészítő műhely legjobb dolgozója, Trecka András normáját átlagosan 167 százalékra teljesítet­te és e mellett 96,27 százalékos minőségű termékeket gyártott. A szővömühely legjobb dolgozói a Zmidka János vezetése alatt dol­gozó szövőnők voltak. Ez a csoport 123 százalékos átlagos normateljesít­ményt és 24,9 százalékos anyag­megtakarítást ért el a fonalakban. A szövőnők termékeinek minősége elérte az átlagos 98 százalékot. Az üzem legjobb munkásnöje címét Ke­nicky Erzsébet szövőnő nyerte el, aki 95 százalékos minőségi termé­kek gyártásával. 305 százalékos tel­jesítményt ért el. Kerületi viszony­latban a legjobb dolgozó nő Trenko Mária volt, aki munkaeljárását a többi munkásnőnek is átadta. Félis elvtárs is ott menetelt a májusi felvonu ásban A verebélyi járás Klaszov közsé­gének lakói szegényparasztok. 1945­bsn 20 család telepedett itt le, Kiszuca-Üjhelyröl, akik földet kap­tak Báró Weisz Jenő volt nagybir­tokos uradalmából. A község lakosai azelőtt sokat nyomorogtak és sokan kivándorol­tak Franciaországba, Belgiumba, Argentínába és más külföldi orszá­gokba, hogy munkát találjanak. Félis Imre elvtárs a következőket 'mondja e szomorú időkről: 1929-ben 18-an vándoroltunk ki Klaszovból Franciaországba, ahol nehéz körülmények között cement­gyárban dolgoztunk, hogy segít­hessük otthonhagyott családunkat. Öt barátom családjával együtt Ar­gentínába költözött, el kellett hagy­nunk hazánkat, szülőföldünket, mert más kiút nem volt. A végre­hajtások különösen ősszel napiren den voltak és az állami és községi adó fizetési határidején állandóan pergett a végrehajtó dobja. Arány­lag mindnyájan el voltunk a köz­ségben adósodva. Az öreg emberek? Biz azok éhen halhattak, senkisem gondoskodott róluk. Ahogy emlékszem ketten­hárman kaptak évi 500 korona agg kori segélyt, de ezt is protekcióval. Klaszovban ma 50-en élveznek öregkori segélyt. Ki engedhette volna meg magá­nak a fiatalok szülei közül, hogy gyermekeiket iskolába adja. Kijárta a legtöbb a két osztályt és kész, — mehetett libát legeltetni vagy apjá­val együtt „az úrnak" dolgozni. Ma fiataljaink közül többen főiskolá­kon, gazdasági iskolákban és peda­gógiai intézetekben tanulnak, mint például Ladányi Pista, Hamar Kál­mán, Barát András és Barát Ernő, a fiatal Pillanka István és ki tudja felsorolni azokat, akik ma a munká­sok pénzén fejleszthetik képessé­geiket. Hej, nehéz élet volt a múltban — sóhajtott fel Félis elvtárs. — Ma életünk örömteljes munkával van teli. Bizony az idők megváltoztak és a szegény ember is szóhoz ju­tott. 1921-ben ezek a munkásnyúzók a mezőgazdasági munkások újfalusi sztrájkjánál lelőtték egyik barátun­kat, mert állítólag fellázadt a köz­társaság ellen. 1929-ben kéthetes mezőgazdasági sztrájkot tartottunk, amikor ki kellett volna ásni a ré­pát és vetni kellett volna, azért mert napi 6 korona fizetést kap­tunk, asszonyaink pedig csak 3 ko­ronát egy napra. Az idei május elseje örömteljes volt. Ez évben a békéért és hazánk felvirágzásáért manifesztáltunk, — mondja tovább Félis elvtárs és ar­cán boldog mosoly tükröződik. Bizík János munkáslevelezö. A párizsi sajtó jelenti, hogy a francia gyarmati hivatalok újabb véres provokációt követtek el az algíri néppel szemben. Hétfőn az algíri lakosok ezrei, köztük nők és gyermekek összegyűltek az algíri városi bíróság épülete előtt, ahol a gyarmati hivatalok „bünper"-ét tár­gyalták 56 hazafi ellen, akiket „ösz­szeesküvés" szervezésével vádoltak. Bíróság elé állítják Hadzs Alit, az algíri Kommunista Párt központi bizottságának titkárát és Feruki algíri nemzetgyűlési képviselőt is, akik ellen szintén „bünpert" indíta­nak, mert a népet gyülekezésre buz­dították. Amikor a bíróság épülete körül összegyűlt algíriak a vádlottak sza­badonbocsátását követelték, a rend­őrség, csendőrség és az úgynevezett „republikánus biztonsági csapatok" az összegyűlt lakosságra tüzet nyi­tottak. A rendőrautók teljes sebes­séggel a tömegbe hajtottak. Amint a L'Humanité jelenti, az összetűzés során az algíriaiak szá­zai megsebesültek. A Liberation című lap jelentése szerint a sebesül­tek száma több mint 500. A rend­őrség számos személyt letartózta­tott. A francia gyarmati hatóságoknak ez az újabb véres provokációja az algíri lakosság körében nagy felhá­borodást keltett. Számos algíri üze­mi szervezet dolgozói tiltakozó ha­tározatot hoztak a terror és megtor­ló politika ellen, amelyet a francia gyarmatosítók folytatnak. Számos kereskedő bezárta üzletét. Algír Kommunista Pártja röpiratot adott ki, amelyben tiltakozik a rendőri terror ellen. Beszélő T E N Y E K A moszkvai gazdasági értekezlet anyagából. A Szovjetunió megrendeléseinek összegéből 2—2.5 millió dolgozót le­hetne foglalkoztatni három éven ke­resztül, ha ezeket a megrendelése­ket elfogadnák. Ez annyit jelentene, hogy a családtagokkal együtt hat millió ember háromévi megélhetése lenne biztosítva. A nyugati országok kormányai azonban fontosabbnak tartják az USA kormányának utasításait, mint saját országuk dolgozóinak munka­lehetőségeit ... Abból az összegből, amit egy pán célos hadosztály felszerelésére for­dítanak Franciaországban, 60.00U kétszobás lakást vagy 2000 iskolát lehetne építepi — mondotta az egyik francia küldött az értekezle­ten. 60.000 lakás? — Ha csak három személyt is számitunk egy családra, akkor is 180.000 ember jutna ott­honhoz. 2000 iskola? — Ez egymillió fia tal fiú és leány tanulási lehetőségét jelentené. A francia kormány számára azon­ban a páncélos hadosztályok felálli tása fontosabb, mint lakások vagy iskolák építése ... A békehívek dán bizottsága je­lenti, hogy Dániában a Béke Világ­tanács felhívására gyűjtött aláírá­sok száma eddig 151.026-t tesz ki. Az aláírásgyűjtési akció tovább foly­tatódik. * A franciaországi Nantes város 7.000 dolgozója követelte, hogy elv­társaikat — a villanyvasút alkal­mazottait, akiket elbocsájtottak, ismét visszavegyék a munkába. A városház udvarára fegyveres rend­őrök hatoltak és az összegyűlt dolgo­zókat gumibotokkal verték. Számos munkás és munkásnö megsebesült. Jean Monet, az atlanti koalíció egyik francia föügynöke kijelentet­te, hogy: „Franciaország Indo-Kíná­ban évente több tisztet veszt, mint amennyi a fráncia katonai iskolából kikerül". * Ruskov kijelentése szerint Japán ellenőrzésének új eszköze, „az ame­rikai Japán" bizottság lesz, amely­nek élén az amerikai nagykövet fog állani és amelynek tagjai a Japán­ban lévő amerikai csapatok fő­parancsnoka és az USA négy más képviselője lesznek. Koreai hadijelentés A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főpa­rancsnoksága április 29-én közölte, hogy a koreai néphadsereg" alakula­tai, szorosan együttműködve a kí­nai népi önkéntesek egységeivel, vé­delmi harcot folytattak a korábbi vonalakon. A néphadsereg légvédelmi tüzér­ségének egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek le­lőttek két ellenséges repülőgépet. CLARK TÁBORNOK LETT RIDGWAY UTÓDA Miután Eisenhower tábornok utód­jaként Ridgway tábornokot nevez­ték ki az „atlanti haderők" pa­rancsnokává, Ridgway helyére, a tá­volkeleti amerikai fegyveres erők főparancsnokává Clark tábornokot nevezték ki. ORSZÁGOS SZTRÁJKRA KÉSZÜLNEK AZ OLASZ VEGYIPARI DOLGOZÓK Az olasz vegyipari dolgozók szak­szervezeti szövetségének végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy orszá­gos sztrájkra hívja fel a szakma dolgozóit, bérköveteléseik érvényesí­tése érdekében. A sztrájk időpontját és időtartamát a szakszervezeti szö­vetség titkársága fogja megállapíta­ni. Országos sztrájkra készülnek az olasz banktisztviselők is. A sztráj­kot Észak-Olaszországban április 30-án, Dél-Olaszországban pedig má­jus 10-én tartják meg. HA SZTÁLIN ŰTJÁT KÖVETJÜK... Angol lap az indiai kommunista mozgalom előretöréséről. A Spectator terjedelmes indiai tu­dósításban foglalkozik az indiai hely­zettel. A cikkíró, Ranjee Shahani be­ismeri, hogy „a kommunista mozga­lom elöretöröben van". Kommunista­ellenes szólamokkal megtűzdelt cik­kében lényegében arról kénytelen írni, hogy a kommunista párt befolyása egy­re erősebb az egész országban. Leírja beszélgetését egy diákkal, aki kijelentette: „A Szovjetunió rab­szolgák országából hősök országává lett. Ezt meg tudjuk tenni mi is, itt Indiában, ha nem táncolunk rabszol­gamódra Anglia és Amerika, a két vén és mohó boszorkány füttyére, hanem Sztálin útját követjük." A cikkíró elmondja, hogy a korrupció Indiában hihetetlen méreteket öltött. „Az egyszerű ember — írja — sem­mit sem tud elérni, ha nem keni meg a hivatalos embereket." A cikk ezután beszámol a dolgo­zó tömegek mérhetetlen nyomorúsá­gáról. Az imperialisták szekerét toló indiai uralkodóosztály „érzéketlen a nyomor és szenvedés áradatával szemben" és a tömegeknek nem ad többet „kegyes szavaknál". „A gazdagok cinizmusa nem ismer határt. Hóbortjaikon kívül semmi sem hat­ja meg őket". Riadtan fűzi hozzá: „Attól tartok, hogy eléri őket vég­zetük." 9

Next

/
Thumbnails
Contents