Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-28 / 125. szám, szerda

1952 május 28 * U J SZO 7 lépéssel vihessük előre a fejlődés út­ján. * Kedves Kultúrtársak! A múlt köz­gyűlésünk óta eltelt 11 hónap a Cse­madok-nak munkában és tapasztala­tokban gazdag 11 hónapja volt. Az időközben felmerült kérdéseknek és az ebből adódó tapasztalatoknak so ­kaságára közgyűlésünk vitája fog rá­mutatni. Titkári beszámolónkban a leglényegesebbekre igyekeztünk rá­mutatni, amelyekből a következő fe­ladatokat tűzhetjük magunk elé: Fokozottabb erővel és lelkesedéssel fojuk a Csemadok tömegalapjait to­vábbfejleszteni. Szoros együttműködésben a Tudo­mányos és Politikai Ismereteket Ter­jesztő Társulattal, széles alapokra fektetjük a tudományok népszerűsí­tését, hogy a haladó tudományokat hozzáférhetővé tegyük a legszélesebb tömeg eknek. Ennek érdekében a már eddig megszervezett járási és közpon­ti előadó testületeinket aktivizáljuk és továbbfejlesztjük, továbbá olvasó­köröket és a tudományok különféle ágaival foglalkozó tanulmányi kö­röket szervezünk nagy számban. A tudományos és politikai ismere­teket, valamint a szocialista kultúra értékeit az írott szó útján is bevisz­szük a legszélesebb tömegekbe, ezért állandóan foglalkozni fogunk a saj­tó különféle fajtáinak, úgymint a pártsajtónak, az Űj Szónak, a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért heti­lapnak, a Fáklyának, továbbá a Ma­gyar Könyvbarátok Köre és a Prav­da szépirodalmi és politikai könyvei­nek terjesztésével. Helyicsoportjaink műkedvelő tény­kedését továbbfejlesztjük egyrészt azáltal, hogy gazdagabb haladószel­lemű műsorválasztékot bocsátunk rendelkezésükre, másrészt, hogy foko­zottabban felkaroljuk népi ének- és tánccsoportjaink munkáját. Hogy eleget tudjunk tenni helyi­csoportjaink fokozottabb követelmé­nyeinek, mindenekelőtt kiépítjük a központi titkárság és a kerületi tit­kárságok egyes osztályait a külön­féle munkaterületek szükségletei sze­rint. Hogy mindezen feladatokat elvé­gezhessük tovább folytatjuk a hiva­tásos és önkéntes munkatársaink ál­talános iskolázását, központi és ke­rületi méretben. Műkedvelő színjátszó csoportjaink, népművészeti, tánc. és énekegyütte­seink, valamint olvasó- és tanulmá­nyi köreink munkájának ideológiai és szakmai feljavítására rövid tartamú tanfolyamokat szervezünk ezen egy­ségek vezetőinek kiképzésére. Ezek volnának azok az elsőrendű szervezeti feladataink, amelyeknek teljesítése szilárd alapokra fekteti a Csemadok-ot, mint tömegszerve­zetet és lehetővé teszi, hogy a Csema­dok fejlődésében további magasabb fokra jusson és így teljesítse felada­tait a szocializmus építésében és a béke megvédésében. Kedves Kul túrtársak! A dolgozó nép állama akkor erős, ha minden polgára öntudatos, ha tudatosan fog hozzá, minden feladat megoldásához. Soha nem volt olyan fontos, mint ma, hogy minden becsületes dolgozó kiismerje magát elsősorban a háború és béke kérdésében, ma, amikor a nyugati imperialisták fokozott hábo­rús uszításainak vagyunk tanúi. Népi demokratikus államrendünk lényege abban van, hogy a hatalmat a demokratikus népi szervek által a széles dolgozó tömegek kezébe adja és a munkásosztály élcsapata, dicső Kommunista Pártunk irányítása mel­lett megtanítja a dolgozókat arr a is, hogy helyesen éljenek a kezükbe adott hatalommal, éljenek vele úgy, hogy hatalmuk gyakorlása állandóan növekvő életszinvonalunkban mu­tatkozzék meg. A dolgozók érdekeit szem előtt tartó politikában van a magyarázata annak a megrendíthe­tetlsn és folyton növekvő bizalomnak, amellyel hazánk dolgozói, Pártunk és kormányunk iránt viseltetnek. Ennek a bizalomnak erős pillérén nyugszik népi demokráciánk. Mi sem természe­tesebb, minthogy éppen ezt a pillért szeretné a nyugati imperialista uszí­tók háborús nyereségre éhes üvöltő falkája aláásni azáltal, hogy a leg­galádabb harugságok özönét szórja szocialista hazánkra. Hazudnak, mert nem engedhetik meg maguknak Építő munkafelajánlások a Csemadok III. közgyűlésének vitájában A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének IH. közgyű­lésén több mint 60 felszólalás hangzott el. A felszólalásokból látható a csehszlovákiai magyar dolgozók részvétele a szocialista építőmunkában és bizonyítékát adták annak, hogy a jövőben még nagyobb lendülettel és még bátrabban akarnak részt vállalni az építő feladatokban. A vi tafelszólalásokban Egységes Földműves Szövetkezeteink, az állami birtokok, a traktorállomások, az üzemek és a haladó értelmiségiek szá­moltak be munkájukról és vállaltak kötelezettséget további még foko­zottabb munkára. Ebből látható, hogy a Csemadok helyi szervezetei már kinőnek a szült egyesületi keretekből és az építőmunka minden szakába aktívan bekapcsolódnak. Az alábbi felszólalások kis töredékei a hatalmas anyagnak, amiből azonban még következő számunkban is hozni fogunk. A felszólalások mai befejezéséül közöljük a köegyűlés határozatát. Lengyel Gyuláné dohánygyári munkásnő, Komárom Kedves kultúrtársak, kultúrtárs­nök, tisztelt Konferencia! Ha minden kultúrtárs a szívén viselné ezt a munkát, akkor nem csak ennyien jelentek volna meg ezen a gyűlésen. Nálunk azt lehet mondani, minden kultúrtársnak a felesége is bent van a Csemadok­ban. Kedves kultúrtársak! Körülöt­tem sokat hallom az évszámokat, h^gy én már 30 évesnél idősebb va­gyok, én nem megyek a Csemadok­ba, mert nem tudok már sem da­lolni, és már játszani sincs kedvem. Nem úgy van ez. Én 56 éves va­gyok, 32 évig dolgoztam egy gyár­ban, családos anya vagyok. Bent vagyok a Zivenában. Brigádot ala­kítottunk Siroky elvtárs születése napjára. Én soha nem mondom, hogy idős vagyok, olyan buzgalom­mal megyek én oda, mint amikor még fiatal voltam. De akkor nem engedte meg a helyzetem, nem úgy, mint most. Csak mindig a baj volt, a fájdalom, meg a „nincs" volt. Te­hát nem adódott az a helyzet, hogy elmehessek én olyan helyre, ahol szórakozhatok és egyben tanulha­tok is. Most megyek szívesen, nem érzem, hogy idős vagyok, pedig már közel járok a 60. esztendömhöz. De kultúrtársak, nem öregedni kell, hanem fiatalodni. Űj hazát építünk, új világot és ezt kell, hogy fiatalos erővel építsük. De most, kedves Kultúrtársak, egy kicsit panaszkod­ni is akarok. Én voltam az a szerencsés, akit kiküldöttek a komáromi járásból a felszabadulás ünnepére. Azt mond­ták nekem hogy erről az ünnep­ségről írjak az újságba. Én írtam is a Pravdába, a Prácába, az Uj Szóba, de egyik újságban sem j e­lent meg. Nem hozták le. Ez nekem Réssel János, Komárom: Az Ifjúsági Szövetség, a Csemadok és a csehszlovákiai magyar iskola­ügy kérdéseihez szeretnék néhány szót fűzni. A tegnapi kultúrbemuta­tón az Űj Színházban láthatták az elvtársak az egész csehszlovákiai magyar ifjúságnak lelkes bekapcsoló­dását a Csemadok munkájába. En­nek így is kell lennie. Az ifjúság len­dületet ad a munkának és előre vi­szi. Ezért ezt mint örvendetes ese­ményt jegyezhetjük fel. De kényes kérdések is merülnek fel. Ideje, hogy ezekben tiszta helyzetet teremtsünk. Tudjuk, hogy a CsISz részéről nem egy hiba merül fel. Előfordul pél­dául, hogy egyes helyeken a CsISz vezetője nem tud magyarul és ott a csehszlovákiai magyar ifjúság szíve­sebben vesz részt a Csemadok-szer­vezetben. Az ilyen jelenség ellen ál­landóan küzdünk és mindent elköve­tünk, hogy a CsISz e téren javítsa meg szervező munkáját. Ezt is vilá­gosan meg kell mondani, hogy ifjúsá­gunk úgy látja, hogy a CsISz politi­kai szövetség, viszont a Csemadok kulturális, sőt ez valósággal így is van. De viszont nem lehet kultúrát fáj. írtam is az újságnak egy leve­let. De bizony még a mai napig sem jött rá válasz. Azóta is nézem az újságot, de sajnos, eddig sem jelent meg. Elvtársak! Nem tudom, hogy vannak-e itt olyan idősek, mint én, lehet, hogy nincsenek, de nem azt kell nézni, hogy én már idős vagyok, és nem kell megelé­gednünk azzal, hogy jaj, én már öreg vagyok és nem tudok már úgy iparkodni. Én is iparkodom, habár vannak nagy felnőtt gyerme keim, akik már úgyis nemsokára kimennek a házból és családosak lesznek. Mert csak úgy tudunk har­colni a békéért, ha iparkodunk a munka minden terén. Hiába mond­ják a férfiak, hogy mit akarnak az asszonyok, az asszonyok nem lehet­nek okosabbak a férfiaknál. De nincs igazuk, mert mi nök, ha ösz­szefogunk, többet tudunk elérni, mint a férfiak. Mert mi tudunk ház­tartást vezetni, gyereket nevelni, dolgozni, traktort vezetni. Állítom, hogy volt olyan idő, amikor 3 napig egyhuzamban dolgoztam a dohány­gyárban és nem mentem haza. De mindenkinek meg kell fognia a munkát, aki ebben az államban él. Nem kell szégyenkeznie, ha akár hivatalnok is, akkor is meg kell fognia a munkát. Kedves kul túr­társaim! Fogjunk össze, hogy mi­nél több tag legyen a Csema dók­ban, mert már nem vagyunk el­nyomva és mindnyájunknak ki kell vennie részét a munkából. Dolgoz­nunk kell a még szebb és boldogabb jövőért. Éljen a Szovjetunió, a mi hatalmas barátunk és példaképünk, élén Sztálin elvtárssal, éljen a md szeretett köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs, és szeretett Siro­ky elvtársunk. politika nélkül elképzelni és ezért tu­datosítani kell, hogy a Csemadok is politikai egyesület, mert új szocia­lista kultúrát terjeszt és erre neveli a magyarságot. Épp ezért, mivel fia­talságunk inkább kapcsolódik be a Csemadok munkájába, figyelmeztetni kell a Csemadok tagjait, hogy vegye­nek részt a CsISz munkájában is, mert nekik elsősorban feladatuk, hogy ott nevelkedjenek politikai té­ren, hogy Ifjúsági Szövetségünket a Komszomol mintájára építhessük ki. Felszólalásom második részében a a Csemadok ós a magyar iskolaügy viszonyával szeretnék foglalkozni. Az elvtársak itt megemlítették, sze­retnének Érsekújvárott magyar gim­náziumot. Ez helyes és szükséges, de a gimnáziumba diák és tanár kell. Honnan vegyük a tanárokat? Erre egyetlen mód van. A magyar peda­gógiai főiskola. Ennek van körülbe­lül 30- 40 hallgatója ebben az évben. De honnét vesszük jövőre a főiskola első évfolyamára a hallgatókat? A mult tanévben az első évfolyamba feljöttek azok, akik elakadtak tanul­mányaikban és most folytatják. De üyen több nincs. A pedagógiai gim­náziumban van az idén 46 érettségi­ző. De mivel a tanítóságban nagy a hiány, nem engedhetjük végzett ta­nítóinkat főiskolára menni és újra itt a kérdés, honnan vesszük a peda­gógiai főiskola hallgatóit. Ezért azt a javaslatot teszem, és kérem, támo­gassák ezt a gondolatot, hogy egy rövid szakérettségis tanfolyamot szervezzenek, amely pár hónap alatt kinevelne 50—60 fiatalembert, akik­ből összetevődnek a jövő tanév hallga tósága a pedagógiai fakultáson. És ez némileg hozzájárulna a tanárhiány megoldásához. Már az előttem szólók említették, hogy nemcsak tanítókra, hanem szocialista tanítókra van szük­ség. Nehéz eltávolítani a nemszocia­lista tanítókat, mert kit teszünk he­lyükbe, mikor még olyan ember sincs a járásban, aki négy polgárit vég­zett. Ezért itt megint ilyen kisegítő iskoláztatásra van szükség. Rendez­ni kell egy hathónapos tanítói kur­zust, amely kinevel pár száz tanítót a hiány betöltésére. Inkább dolgoz­zunk a munkásosztály tagjaiból jött hathónapos kurzust végzettekkel, mint a kulákosztály okleveles taní­tóival, akik nem szocialista szellem­ben tanítanak. Benesík Lajos, Naszvad: Arra kérlek benneteket, hogy most abba az akcióba „több ócska­vasat kohóinknak" kapcsolódjatok be ti is, úgy, mint a naszvadi he­lyicsoport. Mi kötelezettséget vál­laltunk 2000 kiló összegyűjtésére, Végül még egy kérdés. Itt a gim­náziumban tapasztalható, hogy az el­ső osztályból 25-en nem akarnak visszajönni jövőre továbbtanulni. Ez nem véletlenül történik. Oka az, hogy a tanítványok hazamennek és olyan szót, kifejezést mondanak a szülök előtt, amelyet nálunk tanul­tak és a szülők a klerikális reakció befolyására emiatt ki akarják venni gyermekeiket az iskolából. Ne enged­jétek, hogy a klerikális reakció elve­gye a szülök kedvét a további tanít­tatástól. Eddig az a helyzet, hogy akinek az eredménye 2.2, az még kap ösztöndíjat. Ezen is változtatni kell. Nemcsak a tanulmányi előmenetel szempontjából. Sok tekintetben ép­pen a proletárszármazású családapa fia ér el gyöngébb eredményt, és ak­kor az apa nem tudja iskoláztatni fiát. Meg kell tehát adni ezeknek is az ösztöndíjat és teljes ellátást biz­tosítani az intemátusokban. Hatal­mas feladatok állnak még előttünk a CsISz és a magyar iskola tevé­kenysége vonalán. Ehhez a munkához kérjük a ti segítségteket, mert ne­künk, újtípusú tanároknak, az a fel­adatunk, hogy olyan ifjúságot nevel­jünk, amely minijenben hasonlítani fog a Komszomol ifjúságához s el­szántan küzd a békéért. ehelyett összegyűjtöttünk 20.000 kilót. Ebből értékes öntvények lesz­nek, csak szállítóeszköz kell hozzá és az anyagból újabb gépek készül­nek mezőgazdaságunk számára. A Csemadok III. évi közgyűlésének határozati javaslata A Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók III. évi közgyűlésének kikül­döttei leszűrve kétnapos tanácsko­zásuk tapasztalatait, az elhangzott beszámolók és számos vitafelszóla­lás alapján, a következő határozatot szavaztuk meg: Tudatosítva azt, hogy a rothadó kapitalizmus imperialista erői min­dig támadóbban fenyegetik hazánk és a világ béketábor nyugalmát, amelynek a Szovjetunió vezetése alatt szorosan összefogott célkitű­zései nem a háborút, hanem a dol­gozók mindig dúsabb és kultúráltább életét szolgálják, s hogy ebből a tényből a Csemadok népnevelőire és kujltúrmunkásaira fokozottabb fela­datok hárulnak Csehszlovák hazánk szocialista építő munkájában, vál­laljuk, hogy: fokozottabb erővel és lelkesedés­sel fogjuk a Csemadok tömegalapjait tovább fejleszteni, különös tekintet­tel a nök tömeges bevonására a népnevelő és kultúrmunkába. Szoros együttműködésben a tudo­mányos és politikai ismereteket ter­jesztő társasággal széles alapokra fektetjük a tudományok népszerű, sitését, hogy a haladó tudományokat hozzáférhetővé tegyük a legszéle­sebb tömegeknek és az élő szó útján. A tudományos és politikai isme­reteket, valamint a szocialista kul­túra értékeit az írott szó útján is bevisszük a dolgozók legszélesebb tömegeibe és ezért a sajtó külön, féle fajtáinak elterjedettségét, ál­landóan fokozni fogjuk. Felismerve, hogy a népi alkotás különféle műfajai kiválóan alkal­masak a dolgozók építő munkában kifejtett alkotóképességének foko­zására, fokozottabb mértékben fog­juk ápolni népi együtteseink mun­káját és teljesítményük művészi színvonalát, magas fokra emeljük. Szervezetünk tömegességét to­vábbfejlesztve az agitáció és meg­győző munka új módszereinek fel­kutatásával és meghonosításával, következetes harcot fogunk folytat­ni a szűk egyesületi megnyilvánulá­sok minden jelensége ellen, hogy ezáltal a szlovákiai Nemaieti Front szervezetei között méltó helyet fog­laljunk el. Minden erőnkkel odaha. tünk, hogy az államhatalom hordo­zóinak, a népi szerveknek tekinté­lyét növeljük azáltal, hogy fontos államépítő munkájúk Végrehajtásá­ra mozgósítjuk a magyar dolgozók tömegeit, kifejlesztve bennük az egészséges építő bírálat és önbírálat szükségességének tudatát. Mindezen feladatok elvégzésében a Szovjetunióhoz, mint a világbéketá­bor vezető erejéhez és annak nagy vezéréhez J. V. Sztálinhoz a sza­badságszerető nemzetek legnagyobb barátjához és a Csehszlovákiai Kom­munista Párthoz való törhetetlen hüségrünk és szeretetünk fog vezet­ni. Munkánkban éberen fogunk ügyelni soraink tisztaságára, és a megalkuvást nem ismerő osztály­harc következetes végrehajtásában kiűzzük szervezeteinkből az osztály­ellenséget. A proJetár internacionalizmus és a szocialista hazafiság forradalmi zászlója ailatt fáradságot és csüg­gedést nem ismerve, minden mun­kánkat munkahelyünkön és szerve­zetünkben a szocializmusnak hazánk­ban való kiépítésére és a nyugati imperialisták által veszélyeztetett békénk megvédésére szentéljük. A Csemadok III. évi közgyűlése. azt a fényűzést, hogy igazat mondja­nak saját tömegeiknek a Szovjet­unióról és a népi demokráciákról, mert hiszen mi maradna akkor belőlük ? Az ö múló erejük a hazugságban, a mi növekvő erőnk azonban abban van, hogy igazat mondunk a népnek. Ezelőtt 10 nappal a nemzeti arcvo­nal központi akcióbizottságának ülé­sén Zápotocky kormányelnök így szólt: „Mindenkit igaz nevén neve­zünk és mindig nyíltan éš idejében figyelmeztetünk minden veszélyre, merüljön az fel bármilyen oldalr 0l is. Ezért felhívjuk a figyelmet a hábo­rús veszélyre is, amelyet a kapitalis­ta társadalmi rend ég a más államok felett uralomra törekvő nagy kapita­lista államok harcos imperializmusa hoz magával." A Szovjetunió köré tömörült népi demokráciák, a világ minden béke­szerető nemzete és a kapitalista or­szágokban sínylődő dolgozók a har­cos béketábor erejét állítják szembe az impierilsták háborús táborával. A csehszlovákiai magyar dolgozók is a gazdasági és kultúráli s építés har­cos lendületével válaszolnak a hábo rús veszélyre, mert tudják, hogy a háború nem elkerülhetetlen. Tudják, hogy „a béke fennmarad és tartós lesz, ha a nép kezébe veszi a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitart mellette", mert hisznek a bé­ketábor vezérében, a nagy Sztálin­ban, akj szerint a háború ma sincs közelebb mint ezelőtt 2 vagy 3 évvel. Ezért a magyar dolgozók a világ összeg békeszerető dolgozóival együtt nem csüggedéssel válaszolnak a hábo­rús veszélyre, hanem harcos kiállás­sal és a béke védelmének harcában mindaddig kitartanak, míg a béke erői véglegesen győznek a háború erői felett. Mindennapi apró é<? nagy mun­kánk összességét ennek az egy cél­nak szolgálatába állítjuk, mert tud­juk, hogy a Szovjetunió győzelmével, amely minket is felszabadított, a vi­lág nagyhatalmainak erőviszonyai­ban olyan mélyreható változás kö­vetkezett be, hogy ma megvan min­den lehetősége annak, hogy a béke­tábor rohamosan növekvő erői győ­zedelmeskedjenek a kapitalista tábor folyton csökkenő háborús erői felett, hogy megdőljön a kapitalizmus az egész világon, még mielőtt nyílt tá­madásra vetemedne a Szovjetunió és a népi demokráciák tábora ellen. Mi, magyar dolgozók, dicső Pár­tunk és köztársasági elnökünk, Kle­ment Gottwald elvtárs vezetése mel­lett mindig a békeharc első soraiban fogunk állni és miénk a győzelem, mert mindnyájunkat a Szovjetunió és a nagy Sztálin vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents