Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-28 / 125. szám, szerda

6 y j sz® 1952 május 24 dekük

oen igyekeztek kihasználni Hogy ebben a kétesértékű tevékenységükben senki se zavarhassa őket, szándékosan elszigetelődtek mind a kerületi, mind a központi irányítástól és ellenőrzéstől, de egyúttal persze szüntelenül panaszkodtak, hogy a központ nem támogatja őket eléggé. Ha valaki számonkérte tőlük, hogy mennyit teljesítettek a vállalt kötelezettségekből, arra hivatkoztak, hogy meggondolatlanul vállalták a kötelezettséget, hogy azok nem teljesíthetők, azonban teljesítésükre még a kisujjukat sem mozdították meg. És es lett a vesztük, mivel a központi és a kerületi vezetőség a helyi csoport becsületes munkásokból álló tagságára támaszkodva leleplezte ezekenek a kerékkötőknek munkáját és azóta a kassai helyicsoport tagsága, új vezetőség irányításával megmutatta, hogy hasznos munkát tud kifejteni a szocialista kultúra építése terén. II. közgyűlésünk határozata kiemeli továbbá az osztályegység gondolatának ápolására vonatkozó kötelezettségünket, amely megköveteli, hogy kultúrmunkánkat az osztályharc szolgálatába állítsuk és megalkuvás nélkül harcoljunk minden olyan jelenség ellen, amely ellentmond a proletárnemzetköziség gondolatának, amely az igazi szocialista hazafiság előfeltétele és amelyből a világ béketáborának legyőzhetetlen ereje fakad. Lörincz kultúrtárs behatóan foglalkozott ezzel a ma mindennél fontosabb kérdéssel, azért a titkári beszámolóban csak arra a megállapításra szorítkozunk, hogy gondosan ügyeltünk soraink tisztaságára. Helyicsoportjaink vezetősége, a járási ég kerületi választmányok tudatában vannak annak, hogy az osztályellenségnek a Csemadok-ban helye nincs. A tagság szociális összetételének fentebb említett számadatai is igazolják ezt. A Csemadok országos * szervezete továbbra is ezen az úton fog haladni szülöpártunk vezetésével és erről az útról soha senki le nem téríthet minket. Teljesítettük tavalyi közgyűlésünknek a Csemadok további szervezeti kiépítésére vonatkozó határozatát. A múlt ősz óta megalakultak járási és kerületi választmányaink. Járási választmányaink elsöízben múlt év október és november havában kerültek megválasztásra a járási konferenciákon és azóta újból sor került a járási választmányok megválasztására, a közgyűlésünket megelőző járási konferenciák alkalmával. A kerületi konferenciákon pedig a még tavaly kinevezett kerületi elnökségek helyébe a demokratikus módon megválasztott kerületi választmányok léptek. Már a tavaly ősszel elsöizben megválasztott járási vezetőségek munkája azt eredményezte, hogy helyicsoportjaink mfiködése felélénkült és az idei járási konferenciákon újraválasztott járási választmányaink aktivitása is további fejődést, mutat. Vannak azonban kevésbé aktív, sőt majdnem tétlen járási választmányaink, mint pl. a párkányi, dunaszerdahelyi és még mások is, amelyek alig egyszer-kétszer ültek össze megtárgyalni a Csemadok-ra váró feladatokat, vagy talán egyszer sem. A helyi, járási és kerületi választott szervek segítségére, amelyeknek hivatása, hogy mint demokratikusan választott szervek a Csemadok működését irányítsák saját körzetükben, kiépítettük egyelőre lehetőségeinkhez mérten a' kerületi titkárságokat a járási titkárságokat is megerősítettük fejlődőképes hivatásos népnevelőkkel. Ennek előfeltétele volt Csemadok központi kultúrpolitikai iskolázásának a múlt év végén és az ez év tavaszán megtartott II. és III. tanfolyama. A pozsonyi és kassai kerületben kéthetes és tíznapos kerületi kultúrpolitikai iskolát szerveztünk, tová'bbá egy kéthetes tanfolyamot műkedvelő színicsoportok rendezői számára a Matica Slovenská és a Tájékoztatás. é? Népnevelésügyi Megbízotti Hivatal segítségével. A szervezeti alapoknak lefektetése fontos lépés volt a Csemadok-nak, mint tömegszervezetnek továbbfejlődésében. Szervezeteink munkája jelentősen felélénkült, ami magával hozta, hogy mind nagyobb és nagyabb követelményekkel lépnek fel a központi apparátussal szemben. Ez szervezeteink egészséges fejlődését bizonyítja. Sok kérdésben azonban úgy áll a helyzet, hogy a központi apparátus felkészületlensége fékezőleg hat az alsóbb szervek ténykedésére. A hiba gyökere ott van, hogy figyelmünket egyoldalúan az alulról való kiépítésre fordítottuk, ami helyes is lett volna, ha el nem mulasztottuk volna ugyanakkor megfelelően kiépíteni a központi apparátus egyes osztályait. Ennek gyakorlati következménye abban mutatkozott meg, hogy a szervező és népnevelő munka a kulturális munka különféle ágazataiban a központi munkatársak egészen szűk körére nehezedett. A központi apparátus munkáját bírálva — ég levonva ebből a tanulságot — az a legsürgősebb feladatunk, hogy a központi titkárságot megfelelően kiépítsük. Ennek ma már meg van az anyagi előfeltétele i

B amióta a Központi Titkárság új, tágasabb helyiségekbe költözött. • Rátérek, kedves kul túrtársak, egyes jelenségek tárgyalására, amelyek szervezeti munkánkkal szorosan összefüggnek és általános érvényűek. Vessük fel a kérdést, hol, mitől függ az, hogy a Csemadok választott és hivatásos szervei fokozottabb mértékben teljesíthessék feladatukat abban a történelmi feladatban, amely mindnyájunkat osztatlanul kell, hogy mozgósítson a béke megvédésének és a szocializmus felépítésének feladatában. Úgy vélem, hogy a siker a fejlettebb munkamódszerek meghonosításától függ. További fejlődésünk minden kérdését tulajdonképpen egy közös nevezör

e hozhatjuk, az új munkamódszerek közös nevezőjére, és itt engedjétek meg, hogy a kérdés boncolgatását kivételesen felülről kezdjem el, mivel elsősorban a Központi vezetőségnek, különösen a Központi titkárságnak a feladata, hogy tanulva a tömegektől, a tapasztalatokat átadva az alsóbb szerveknek, rajtuk keresztül tanítsa a tömegeket. A tapasztalatok és az új munkamódszerek átvitelének eszközei a hivatásos népnevelőkből alakított kerületi és járási titkárságok. Vegyük például a kerületi titkárságok munkamódszereit. A kerületi titkárságoknak elsősorban oda kell hatniok, hogy a kerületi választmányokra átvigyék a központi választmány határozatait, konkrét javaslatokat terjesszenek jóváhagyás és megvitatás végett a kerületi választmány elé, hogy a határozatok végrehajtásának munkatervét kidolgozzák és a munkaterv végrehajtását biztosítsák. A helyzet az, hogy négy kerületi titkárságunk közül ezt a munkamódszert eddig csak egy kerület, nevezetesen a besztercebányai kerület titkársága honosította meg. Vagyis, a központi apparátus még nem vitte keresztül azt, hogy meghonosítsa ezt a munkamódszert minden kerületi titkárságon. Már pedig csak úgy érhetünk el komoly eredményt további fejlődésünkben, ha minden választott szervet aktivizálunk: a kerületi választmányok a járási választmányokat, a járási választmány tagjai a helyicsoportok választmányán keresztül a Csemadok tagságát. És ha a helyicsoport tagsága állandóan aktív, népnevelő munkát fog végezni, azok között a magyar dolgozók között, akik még nem tagjai a Csemadok-nak.' akkor biztosak lehetünk benne, hogy a következő közgyűlésünkig ismételten akár meg ig kétszerezhetjük jelenlegi tagságunkat. Mit jelent az a kifejezés, hogy aktivizálni? Azt jelenti, hogy a Csemadok tagjai a választmányok irányításával állandó és türelmes meggyőző munkát végeznek dolgozóink legszélesebb tömegeiben, megmagyarázzák Pártunk irányvonalát és kormányunk rendelkezéseinek értelmét és jelentőségét és teszik ezt késedelmeskedés nélkül, azonnal, mihelyt problémáink megoldására kormányunk egy újabb rendelkezést ad ki. Nem várnak tehát felsőbb utasításra, hanem azonnal helyesen reagálnak, mert „ahol nem magyarázunk mi, ott a reakció magyaráz". Így érhetjük csak el, hogy a népnevelő munka nemcsak a hivatásos népnevelöknek és választott funkcionáriusoknál! lesz feladata, hanem abba a legszélesebb tömegek is bekapcsolódnak és így válik az agitáció valóságos tömegagitációvá. A Csemadok népnevelőinek, akár hivatásosak, akár választottak, tudniok kell, hogy nem az a jó népnevelő, aki mindent saját maga akar elvégezni, hanem az, aki saját maga körül kineveli az aktivisták széles körét. Ha ezeket aztán a saját magasabb fejlettsége segítségével helyesen irányítja, akkor bízvást kitörölheti a szótárakból azt, hogy „nem lehet". Ezt a gondolatot: „nem lehet", ki kell irtania magából minden népnevelőinek, mert különben ezt a bénító gondolatot átviszi saját környezetére is és ahelyett, hogy mozgósítaná a tömegeket, tétlenségre kárhoztatja őket. Nem ritkán halljuk pl. funkcionáriusainktól ezeket a szavakat: „Ebben a faluban nem lehet több sajtót elhelyezni," és ha jobban utána nézünk, azt látjuk, hogy pl. a falunak közel 2000 lakosa van, ami megfelel 500 háznak és a faluba mégis mindössze 60 sajtótermék jár. Tudjuk, hogy népnevelőink munkája nehéz és rájuk hárul a feladatok gyakorlati megvalósítása, de ha népnevelőink könnyíteni akarnak a maguk nehéz munkáján, tudniok kell, hogy nincs jobb segítőtársuk, mint a szocialista sajtó minél nagyobb példányszámban való terjesztése. Az embereknek meggyőzés útján való átformálása a legszebb munka, de nehéz, mert igen sok akadályon kell áttörni. Eredményre osak akkor számíthatunk, ha az akadályok nem kedvetlenítettek el, ha tudjuk, hogy a fejlődés útja a nehézségek leküzdésén keresztül vezet előre. , Jól megértették ezt ax igazságot a kékkői és ógyallai járásban dolgozó titkáraink, akik épp ezért, mert nem hagyták magukat elkedvetleníteni a nehézségektől, rövid Idő alatt szép eredményeket értek el ezekben a sok tekintetben elmaradott járásokban. Természetes, hogy a sokhelyütt még megbújt reakció erősen támadja őket és lépten-nyomon nehézségeket gördit munkájuk elé, d

e a nehézségek csak fokozzák munkakedvüket, mert épen e nehézségek legyőzésében látják eredményes munkájuk bizonyítékát. Az új, fejlettebb munkamódszerek megkövetelik, hogy szorosan együttműködünk a Nemzeti Front többi tömegszervezeteivel és hogy szervezeteink mindenütt, községben, városban, járási és kerületi méretben a legszorosabb kapcsolatot tartsák fenn velük és ha ez hiányoznék, teremtsék azt meg a Nemzeti Front vezető erejével, a Kommunista Párt szervezeteinek segítségével. Ápolják szervezeteink továbbá a szoros kapcsolatot az államhatalom szerveivel, a Nemzeti Bizottságokkal, főként azoknak IV. népnevelői ügyosztályával, legyenek segítségükre mindenben a kultúrotthonok létesítésénél. járuljanak hozzá azok fenntartásához és berendezéséhez még anyagilag is. Tegyék ezt annál is inkább, mert ma már miden helyicsoportunk tudja, hogy a kultúrotthonnak nem célja, hogy magába olvassza az egyes tömegszervezeteket és ezáltal megszüntesse szervezeti önnállóságukat, hanem ellenkezőleg, a kultúrotthonok hivatása az, hogy a népnevelő- és kultúrmunka tervszerű, egységes irányításával a tömegszervezetek alapszervezeteit fejlődésükben támogassa. A kultúrotthont az egyes kultúrszervezetek közösen használják és igy megoldódik a kultúrhelyiségek sokhelyütt még mindig mutatkozó hiánya is, amelyr

e gyakran hivatkoznak helyicsoportjaink, ha bíráljuk őket tétlenségük miatt. Márpedig ez az egyébként jelentős hátrány nem lehet akadálya a helyicsoport működésének. ha keressük az új munkamódszereket és nem félünk őket alkalmazni. , A felsöcsáli helyicsoportnak sem volt helyisége, ahol megalakulhatott volna és mégis megalakultak. Egy tágas udvaron hívták össze az alakuló közgyűlést, ahol előadták a jól előkészített kultúrműsort is nagy közönség előtt, igen szép sikerrel. Az egyházkarcsaiak is rájöttek arra régen, hogy az olvasókört összehívni sokkal kellemesebb a szilvafa alatt, mint egy zárt és talán rosszul szellőzött helyiségben. És ha akarjuk, találunk megoldást télvíz idejön is arra, hogy a kultúrmunka egyes formáit ápoljuk kultúrhelyiség híján is. Itt különösen az olvasó és különféle tanulmányi körökben kifejtett munkára gondolunk és az aktivistáknak szűkebb körben való összehívására, egyes akciók, mint pl. a saj t ó terjesztési kampány megbeszélésére. Tehát végezhetünk kultúrmunkát kultúrhelyiség hiányában is, hisz a kultúrmunka nem merülhet ki a színjátszásban, ami télvíz idején valóban nehezen valósítható meg megfelelő helyiség nélkül. Éppen abban kell a hibát látnunk, hogy még sok helyicsoportunkban tartja magát az a maradi elképzelés, hogy a kultúrmunka annyit jelent, mint színdarabot játszani. Sőt a párkányi járási konferenciánkon még olyan hangot is hallottunk, hogy „minek is beszélünk annyit politikáról, beszeljünk inkább a színdarabokról, hiszen kultúregyesület vagyunk é

s nem politikai párt". Hogy nem vagyunk politikai Párt, az igaz és nem is leszünk soha politikai párt, mert mindenkor elismerjük dicső szülőpártunkat, a Csehszlovákiái Kommunista Pártnak vezető szerepét. Hivatásunkat abban látjuk, hogy Pártunk vezetése mellett bevigyük a legszélesebb tömegekbe a tudományok tudományának, a marxizmus-leninizmus-sztálinizmusnak ismeretét, hogy megtanítsunk minden becsületes dolgozót a Szovjetunió határtalan szeretetére éa arra, hogy minél bővebben merítsen a szovjet tapasztalatok kimeríthetetlen kincsesházából, hogy ne ismerjen megalkuvást és kíméletet az osztályharc kiélezésében, mert csak az osztályharcon keresztül győzhet a proletár internacionalizmusban egyesült dolgozó nép az egész világon a háború imperialista erői felett. Csehszlovákia nemzetei dolgozóinak egységét csakis Pártunk egysége biztosithatja é3 ezért nem lesz a Csemadok soha Párt. Csehszlovákia magyar dolgozóinak kultúrális tömegszervezete vagyunk és föfeladatcuik a szocialista kultúra terjesztése. Beszéljünk bár színdarabról, vagy ismertessük Petőfi forradalmi költészetét, olvassuk el kollektiven az olvasókörben Gorkij örökéletű írásait, vagy Galinya Nyikolajevna „Aratás" Cimü gyönyörű regényét, vagy ismertessük előadásainkban a szovjet agrotechnika vívmányait, a micsurinizmust, vagy Malinyinova módszerét, vagy terjesszük bá,~ a sajtót, vagy agitáljunk májust köszöntő vállalásokra: ebben mindben benne van és benne kell, hogy legyen a politika, Pártunk politikája, a szocializmus építésének politikája, amely a dolgozókat még dúsabb élet felé vezeti, a szocializmus és békeharc győzelmére, amelyhez — ismétlem — az út az osztályharoon keresztül vezet. Lehet, hogy egyesek azt kérdezik magukban, hogyan lehet kapcsolatba hozni a kultúrmunkát az osztályharccal? Nagyon is lehet és még hozzá kézzelfoghatóan. Vegyünk pl. egy olyan helyicsoportot, amely panaszkodik, hogy nincs kultúrhelyisége, de -ugyanakkor jó egynéhány olyan kulák van a községben, aki igen tágas fedél alatt lakik és úgy lézeng házában, mint az őszi légy az üres hombárban. Vagy vegyünk egy másik helyicsoportot — és ilyen i

s akad elegendő — amelyiknek saját kultúrhelyisége van, amelyet a tagok lelkes munkájával szépen rendbe is hoztak, de ooépléskor a Földműves Raktárszövetkezet gabonát szór a kultúrterembe és otthagyja azt akár tavaszig is, pedig a faluban bőven v-an kinem használt helyiség, vagy akár üres magtár is a zsírosparasztok házában és udvarán, ahol a gabona igen jó ellehetne. A kulákkal szembeállítani a falu becsületes dolgozóit és így elszigetel, ni őt, leleplezni, kiigényelni a helyiségét, kihasználni a magtárát, ez persze az a nehezebbik út, amely akadályokon keresztül vezet, de előre visz. Ez az út — legalább is ma még sokaknak kényelmetlen. Kényelmesebb az első esetben belenyugodni, hogy „hát nincs kultúrhelyiségünk, azért nem csinálhatunk semmit", a második esetben pedig az a könnyebbik vége a dolognak, hogy a gabonát a készen álló tiszta kultúrteremben raktározzák el. Mind az egyik, mind a másik esetben úgy segíthet magán a helyicsoport legjobban, ha agitációval, népneveléssei fejleszti az osztályharcot a kulákok és a megbújt reakció ellen és lesz kultúrház is a kulák házából és a meglévő kultúrteremből se kell gabonaraktárt csinálni. Tehát megvan a legszorosabb . gyakorlati kapocs a kultúrmunka és az osztályharc között. A sidi kul túrtársak is abban a hiedelemben vannak, hogy a kultúra alatt csak színjátszást kell érteni és visszautasítják azt, hogy a kultúrteremben mozielöadásokat tartsanak, mert azt hiszik, hogy akkor nem játszhatnak majd színházat. Nem látják a fától az erdőt, mert nem gondolták meg eléggé, hogy minden művészet közül a legfontosabb a filmművészet, mert a legszélesebb tömegekhez szól. Semmi akadálya, hogy játsszanak színházat, amikor nekik tetszik, csak azt egy pár héttel előbb be kell jelenteniök a Csehszlovák Filmtársulatnál a mozi vezetősége útján. Csak véletlenül említettem a sidi kultúrtársakat, akik egyébként becsületesen igyekeznek jó munkát végezni, ne vegyék hát rossznéven. Sok más helyicsoportot is említhettem volna, ahol még tartják magukat a szűkkeblű, maradi elgondolások. Munkamódszereinket tovább kell fejlesztenünk abban az irányban, hogy az embertől emberig ható közvetlen agitáció, a felvilágosítás és meggyőzés eszközével következetes harcot folytassunk minden maradi elképzelés ellen, bárhol is mutatkozzanak. A tömegek öntudatosítása a Nemzeti Arcvonal minden tömegszervezetének, tehát a Csemadok-nak is legfőbb feladata. A tömegek öntudatosítása, ítélőképességük fejlesztése nélkül nem érhetnénk el soha a szocializmust. Zápotocky elvtárs kormányelnökünk a múlt év december 18-án a Központi Akcióbizottság szélesebbkörü ülésén erről a következőket mondotta: „A nemzeti arcvonal egyetlen funkcionáriusa és felelős vezetője se feledkezzen meg egy pillanatra sem arról, hogy az új szocialista társadalom nagy építkezése nem valósulhat meg a széles dolgozó tömegek legmesszebbmenő alkotóképességének fejlesztése nélkül és ezért a politikai, gazdasági és kultúrális életben az összes népiétegek részvétele kell, hogy az egész nemzeti arcvonal és annak csoportjai, a tömegszervezetek és a nemzeti bizottságok állandó gondját képezze. A tömegek alkotóképességének gerincét az öntudatos bírálat képezi." Erről mondotta Zápotocky elvtárs ugyanezen alkalommal azt, hogy „köztársaságunk a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok kezébe hallatlan hatáskört helyezett és azért szükséges, hogy a Nemzeti Front akcióbizottságai és a Nemzeti Front szervezetei minden támogatást megadjank a nemzeti bizottságok tevékenységének és ugyanalikor gondoskodjanak arról, hogy a nemzeti bizottságok tevékenységét az egész Nemzeti Front, annak szervezetei és a nép figyelemmel kisérje és ellenőrizze". Tehát támogatást nyújtani, de ugyanakkor figyelemmel kísérni és ellenőrizni. Zápotocky elvtárs arra is rámutatott, hogy miért szükséges az ellenőrzés. Azért, mert „nálunk feltűntek és feltűnnek a politikai pártokban, ötmegszervezetekben és népi szervezetekben egyesek és csoportok, akik és amelyek aat hiszik, hogy nem szükséges együtt dolgozni a néppel, nem kell a felvilágosítás, sem megokolás, sem megmagyarázás és meggyőzés és elegendő csupán nagyúri módon rendelkezni. Ezek azt hiszik, hogy a dolgozó nép széleskörű alkotó tevékenységét pótolhatják lélektelen hivatalnokoskodással és azzal, hogy visszaélnek a funkciójukkal és a belőlük származó jogkörrel". Ezeknek az elemeknek élesen és nyíltan megmondotta Klement Gottwald elnökünk, hogy az ilyen és ehhez hasonló irányzatokat közéletünkbe közvetlenül az ellenség ügynökei hozták be és éppen ezért minél előbb meg kell értenie mindenkinek, akit illet, hogy népi demokráciánk nem tűrheti vég nélkül, hogy közéletünkben bárki is megsértse az állami fegyelmet, mivel „ebben az országban a törvények mindenki számára írattak". Lehet-e a Csemadok-nak magasztosabb hivatása, mint hogy Gottwald elnökünk irányította Pártunk vezetése mellett mozgósítsa a magyar dolgozók tömegeit a népi szervek támogatására. A népi szervek és a széles dolgozó tömegek közötti együttműködésnek ettől a formájától függ a népi demokráciánk további megszilárdulása. Azt hiszem, Kedves Kultúrtársak, ezek a kérdések általános érvényűek és szorosan hozzátartoznak az új munkamódszerek kérdéséhez, amelyeket ki kell fejlesztenünk, hogy ezáltal a Csemadok-ot további nagjf