Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-27 / 124. szám, kedd

4 \ IIISZ0 ' 1952 május 27 mikor az egység megbontása sikerült nekik. Mi az a jelenség, amit a csehszlovákiai magyar dolgozóknál szórványosan észlelhetünk, de ami ellen nekünk, a Csemadok tagjainak, funkcionáriusainak kell elsősorban felvenni a harcot ? Ez az elkülönülés, a szeparálódás. Az utolsó időben nagyon sokszor halljuk erősen kihangsúlyozni a nemzetiségi kérdést. Tudjuk, hogy a burzsoa-nacionalisták vezetőinek leleplezésével, eltávolításával még nem távolítottuk el a kisebbnagyobb vadhajtásokat. Ezeknek a kinövéseknek azonban nem szabad a csehszlovákiai magyar dolgozókat helytelen útra, helytelen következtetések levonására vezetniök. Nekünk minden esetben, 'ha ilyen jelenségekre bukkanunk, meg kell néznünk és mérlegelnünk, honnan, kitől ered ez a jelenség. Ma, amikor gyökerestől kitéptük a burzsoa-nacionalizmus fáját, nem szabad ilyen kis vadhajtások miatt elveszítenünk higgadtságunkat és józanságunkat, amely megvolt a magyar dolgozókban akkor is, amikor a burzsoa-nacionalizmus fája legnagyobb virágzásban volt. És e józanságukért és öntudatosságukért a csehszlovákiai magyar dolgozókat a legnagyobb elismerés, megbecsülés, illeti meg. Különös figyelmet kell szentelni az ipolysági és rozsnyói járásnak, ahol leginkább tapasztalható, hogy a magyar dolgozók a legkisebb burzsoa-nacionalista csökevényekre is túlérzékenyen reagálnak és könnyen hajlamosak a nemzetiségi kérdést élére állítani, vagy elkülönülni, szeparálódni a szlovák dolgozóktól. Nem általános jelenség ez ezekben a járásokban sem, de itt találkozunk ezzel a kérdéssel leggyakrabban. Fontos éberen figyelni ezt a jelenséget, hogy vájjon kinek a befolyására áll elő. Nem találkozunk-e itt esetleg azzal a problémával, amire bevezetőmben utaltam, hogy a háborús gyujtogatók velünk kapcsolatos tervel nem mozognak elméleti síkon, nem maradnak a zöld asztalok mellett, hanem igyekeznek kinyújtani csápjaikat a mi országunk, a mi járásaink és falvaink felé is ? Egy évvel ezelőtt hasonló jelenségek főleg a nyitrai kerületben mutatkoztak, az idén pedig fehér hollóként itt van előttünk egy ilyen jelenség U j harson. Ha jobban megnézzük, hogy mi történik ebben a kis faluban, akkor mit látunk? Nemzetiségi súrlódás van Üjbarson nem is annyira a dolgozók között, mint inkább néhány vezető falusi funkcionárius között. A Csemadok elnöke volt nyilas pártelnök. A titkárnő a volt jegyző felesége. A református pap pedig védnöke a Csemadoknak. Egész kis szentháromság. Mégis egyházi ügyeken veszekszenek, illetve a vallási ügyeken keresztül igyekszenek kiélezni a nemzetiségi kérdést. Jó partnerre akadtak a másik oldalon is a pap személyében, aki visszautasította azt a kérelmet, hogy a templomban magyar misét is szolgáltasson, kijelentve, hogy neki nincs, csak egy fizetése. Jézus Krisztus tanításai között mi ugyan soha nem találtunk olyan rideg üzleti .tételt, hogyha egy mise három garas, akkor két miséért feltétlenül hat garas jár naponta a papnak. No ezen a ponton mi nem fogunk veszekedni, de a Csemadok megtisztítása az ilyen elemektől feltétlenül a mi kötelességünk és ezt haladéktalanul végre is fogjuk hajtani. A besztercebányai kerületről nagyon kedvező hirek vannak. Ott mind a kerületi pártszervezet, mind a nemzeti bizottság nagy megértéssel kezeli a Csemadok ügyeit, segíti, támogatja a Csemadokot munkáj ában. A m ennek ellenére a kékkői járásból nem a legkedvezőbb híreket kapjuk. Ez a járás egy kicsit kiesett a múltban a forgalomból, csak a népi demokrácia kezdi bekapcsolni a Köztársaság vérkeringésébe vasúttal, szénbányával, Wlb. Ügylátszik azonban, hogy a mult árnyéka, a félreesettség, az izoláltság kísért még ebben a járásban, ahol a Csemadok is csak most kezd működni. Itt ugyan azokba a nehézségekbe ütköztünk a Csemadok szervezésénél, amelyekkel az indulásunkkor általánosságban találkoztunk, mikor még sokak előtt nem volt világos a Csemadok küldetése, hivatása. A kékkői járásban most vetik fel a pár évvel ezelőtti kérdéseket, hogy vájjon mit is akarnak a Csemadok szervezői, titkárai. Meggyanúsítják a Csemadokot a legsúiyosubb vádüai: hogy \alami horthysta szervezetet alakit. És teszik ezt tisztán azért, mert magyar egyesületről van szó. így történhetett meg, hogy a Csemadok járási titkáránál, Gögh elvtársnál, illetve feleségénéi, — mert öt nem találták lakásán — az államvédelmi szervek, régi néven a csendőrség emberei nagyon behatóan érdeklődtek a Csemadok iránt. Tőrincsről ugyancsak oyan jelentést kaptunk, hogy Csomány László Csemadok-elnöküt 200 koronára büntették, mert a Csemadok részére kulisszákra gyűjtött. Vitatható, hogy helyes formát választott-e Csamány László a gyűjtés formájában, amely a mult rossz örökségeként maradt ránk, de nem vitatható-e, hogy népi szerveinknek s így nem utolsósorban Abrahám csendőrparancsnoknak is, meg kellett volna gondolniok, hogy a büntetéssel használnak-e, vagy pedig ártanak. Minden esetre a hatás meg volt, mert Törincsen megszűnt a tagság szaporodása, új tagok nem jöttek a Csemadokba. Az állami fegyelemnek mi feltétlenül hívei vagyunk, de osakis Pártunk és kormányunk irányelvei alapján. Például a kékkői járásban a Csemadok tagjai megtaláltak két viagon doiiosodó árpát. A jelentésükre azonban elutasító választ kaptak, hogy minek üti olyasmibe a Csemadok az orrát, ami nem őrá tartozik, körülbelül szólás értelmében, hogy a csizmadia maradjon a kaptafánál. De ennek az eljárásnak az eredménye azután az, hogy az árpa tovább dohiosodik a k utóknál. A Csemadok közgyűlése nem az a fórum, ahol az államvédelmi szervek működését kri tizálhatnók és ha ezt a pár esetet felemlítem, nem is azzal a szándékkal teszem, hpgy megindítsunk egy ilyen kritikai lavinát az államvédelmi vagy más szervekkel kapcsolatban. Meg van minden okunk arra, hogy a legnagyobb bizalommal tekintsünk az államvédelmi szervekre, sőt hazánk érdekében munkájukban is igyekeznünk keli segíteni őket. • Befejezésül azoniban, hogy még inkább jellemezzem, milyen messzire mehetnek a tévedések, az izsai példát is fel'h-ozom, ahol a cseh klaszszikus író, Jirászek darabját, az „Apá"-t játszották a Csemadokban. A csendőrség tudomást szerzett arról, hogy Ógyallán ismeretlen okokból visszatartották a játszási engedélyt s így majdnem a darab betiltására került sor. Ezek a kis tövisek nagyon sok esetben ha idejében ki nem húzzuk őket, elfekélyesednek, hatalmas kelés támad belőlük. A reakció kap rajtuk és igyekszik a magyar dolgozók és a szlovák dolgozók közé éket verni, nemzetiségi súrlódásokat előidézni, s az ilyen banális kis ügyeket hatalmas „eseményekké" felfújni. S ha Izsával zártam le ezt a kérdést: folytatni is az izsaiakkal szeretném. Még pedig a félfüggöny kérdésével. Aki nem ismeri, valószínűleg meglepődik, hogy mi van a félfüggöny mögött. No emeljük fel a függöny felét. Izsán nem volt függöny a színpadon, teüiát venni kellett. Az ifjúsági szervezet a CsISz vásárolt volna, de csak fél függönyre futotta, igy azután a Csemadok helyi csoportja vette a másik felét. így nagyon szép és ideális lett volna, a helyzet, a színpadi függöny teljes egészében meg volt. Mikor a Csemadok után a CsISz akarta igénybevenni a színpadot, a Csemadok le akarta szerelni a félfiiggönyt. Azt hiszem, semmi nem jellemzi jobban a Csemadok-sovinizmust, az egyesületi sovinizmust, mint ez az eset, semmi sem jellemzőbb jobban a szeparalizálódásra, az elkülönülésre, mint ez a beteg félfüggöny eset. Hát kié az az ifjúság, hát kié a falu, ha nem közös, ha nem mindnyájunké. Még helytelenebb az izolálódás kérdése, az elkülönülés kérdése, hogy ha ez nem így Csemadok és az ifjúság, hanem magyar és szlovák alapon, tehát nemzetiségi alapon történik meg. Megemlítettem, hogy ilyen elkülönülési jelenséget főleg az ipolysági és a rozsnyói járásiban tapasztalhatunk. A burzsoá nacionalistáknak nem sikerült a nacionalizmus hálójába keríteni a csehszlovákiai magyar dolgozókat. A kozmopolitizmus sem talált visszhangra, jó talajra a csehszlovákiai magyar dolgozók között. Vigyáznunk kell azonban mégis, hogy ez a szeparálódási kísérlet, a magyar dolgozóknak a szlovák dolgozóktól való elkülönítése, se sikerüljön. Ne gondoljuk, hogy ez a különállás kisebb hiba volna, mint akár a burzsoá nacionalizmus, akár a kozmopoli'tizmiuis befolyása alá kerülni. A munkásosztály megbonthatatlan egysége legfőbb záloga hazánk békés szocialista építésének. Minden öntudatos dolgozó tisztában van ezzel é3 kötelessége leszerelni azokat a kispolgári elemeket, akik a legkisebb akadályok láttán is hajlandók defetizmusba esni, megtorpanni és indokolatlan kétségbeesésüket átvinni dolgozó népünkre is. Számunkra nem lehetnek irányadók a megrettent kispolgárok. Mi nagy perspektívákat látunk magunk előtt ég tudjuk, hogy ezek eléréséhez nem haladhatunk sima úton, göröngyök és akadályok nélkül. „Szlovákia szocialista iparosításának nagy feladatait teljesíteni anynyit jelent, — mondotta Siroky elvtárs — hogy hallatlan mértékben kikeli fejleszteni a tömegpolitikai munkát, a mindennapi népnevelést és propagandát, annyit jelent, hogy naponta kell megerősíteni a munkásosztály szövetségét a kis- és középparasztsággal. A tömegekkel válj kapcsolat megerősítése Szlovákia Kommunista Pártjának, a Nemzeti Arcvonal vezető csoportjának első feladata, de főfeladata az összes tömegszervezeteknek is. Ez mindenekelőtt a legszélesebb tömegek aktív részvételében mutatkozzék meg a szocializmus épitésében, a szocializmus lelkes építői számának fejlesztésében és állandó növelésében, olyan emberekében, akiknek a munkához való viszonyuk új, olyan emberekében, akik tudatában vannak a nehéz és éppen ezért gyönyörű történelmi feladatoknak, amelyeket Köztársaságunk szocialista felépítésében, Szlovákia szocialista iparosításával, a szocializmus nagy építkezéseivel, falun a szövetkezeti szocialista nagyüzemi gazdálkodás kiépítésével valósítunk meg". Ez a lényeg. Siroky elvtárs ebbe a néhány mondatba összesürítette mmdazt, amit a Csemadok jövő munkájára, célkitűzéseire mondhatunk. Első a tömegpolitikai munka, a népnevelés, a propaganda kérdése. Ha ezen a téren a Csemadok helyicsoportjait megvizsgáljuk, első helyen kell megemlíteni az érsekújvári és a kassai helyicsoportot. Érsekújvárott a helyicsoport meg tudta csinálni, hogy rendszeres ismeretterjesztő előadásokat tartott a magyar dolgozóknak, elindult azon az úton, amelyet Siroky elvtárs jelölt meg számunkra is, az új ember formálásának, az új ember, a szocialista ember megteremtésének út j ám. Könyvtárat állított fel ez a helyicsoport, berendezett olvasószobáVal, amely a délutáni óráktól kezdve nyitva áll s a mi még jobb, látogatva i

s van a magyar dolgozók által. A' kassai Helyicspporttal kapcsolatban a Csemadok funkcionáriusainál, oktatóinál a múltban meghonosodott egy nézet, hogy Kassa a Csemadok szempontjából a reménytelenség városa. A helyicsoport régi vezetőségénél viszont egy másik hasonló nézet alakult ki, hogy a „fiatalokkal" nem lehet semmit sem csinálni. Nem értik meg a kultúrpropagandamunka lényegét, nem tudják, mi az a szocializmus, egyszóval jobb semmit sem kezdeni ezekkel az új emberekkel, a „fiatalokkal". S mi történt? Jöttek az új tutarínok, mint Babajevszkij regényének főhőse, Tutarin, és kiszellőztették a kassai helyicsoport áporodott levegőjét és ma ez a kassai helyicsoport rendszeres ismeretterjesztő előadásokat tart, kultúrszámokkal ajándékozva meg a legjobb felszólalókat. Kéthetenként kijár a HUKO-ra kultúrbrigádmunkára, valamint a környékbeli falvakra, hősiesen kivette részét a tavaszi munkából. Aktivizálták a magyar dolgozókat, a magyar dolgozó parasztságot. Nem minden akadály nélkül végzik ezt a munkát. A színnai helyicsoport kérésére húsvétkor a kassai brigád kiment Színnára, egyúttal kivizsgálni azt a vádat is, ami a színnai csoportról elhangzott, hogy kulákok vezetik. Kiderült, hogy a Csemadok elnöke egy volt gazdasági cseléd, s hogy az egész Csemadok vezetőségében egyetlen kulák sincs. A hibá másutt van, nem a Csemadok szervezetében. Hogy fogadták a kassai brigádot, mikor a sürgős tavaszi munkákra válj tekintettel azzal a javaslattal álltak elő, hogy a húsvéni ünnep ellenére folytassák a mezőgazdasági munkát? Az indítványra azt a választ kapták, hogy „bolondok vagytok, ahelyett, hogy otthon ülnetek a feneketeken, húsvétkor is mászkáltok". A traktorosok máshogy vélekedtek, igazat adtak a Csemadokbrigádnak és velük együtt dolgoztak az ünnepnapokon. Ezek a csemaöokisták azok, akik megérdemlik a tutarini harcosok, az újtípusú emberek rangját. Ezek voltak azok a „fiatalok, akikkel nem érdemes foglalkozni". Rácáfoltak erre a helytelen nézetre és példát mutatnak a többi csoportoknak is, hogy nem szabad idegenkednünk az új emberek bekapcsolásától. Csakis így, bátor és új irányú lépésekkel tudjuk elérni azt, hogy a Csemadok-csoportok falvainkon ne maradjanak izolált, szűk kis megöregedett csoportok. Így tudjuk elérni, hogy a szükséges új szellemet bevigyük csoportjainkba, hogy a tömegekkel való kapcsolatunkat megerősítsük, kiszélesítsük, hogy a le'gszélesebb tömegeket aktivizálni tudjuk. A szlovák-magyar kérdéshez szeretnék még néhány megjegyzést tenni. A múltban volt egy irányvonalunk, amelyet nem szűntünk meg hangsúlyozni minden alkalommal: a szlovák-magyar kultúrközeledés irányvonala ez. Ma sem felesleges ennek jelentőségét továbbra is hangsúlyozni; de örömmel kell megállapítani, hogy ez a kérdés ma már szinte túlhaladott kérdés lett. Miért? Ma egész természetes jelenség az, hogy a magyar dolgozók legalább úgy ismerik Fucsíkot, mint Petőfit, Jilemnicky könyvei mindennapos olvasmányaik közé tartoznak, de még a klasszikusok, Jirásek, Nemcova és Hviezdoslav müvei se

m ritkák a magyar dolgozók könyvespolcán. Ha mi csak kultúrközeledést emlegetünk a szlovák-magyar közeledés terén, a dolgozók megelőztek bennünket és megindult egy élő közeledési kapcsolat felvétele legjobb dolgozóink, élmunkásaink, újítóink között. Itt ül közöttünk Pálfi István, a komáromi hajógyár kíváió hegesztője, aki szocialista versenyben állt a Köztársaság legjobb hegesztőjével, a cseh Doutnáccsal. És ebből a munkaversenyből nemcsak a cseh-magyar dolgozók kapcsolatának új formája született meg, hane

m az eredményből, amelyről Pálfi elvtárs nem hajlandó nyilatkozni, egy új fogalom is született, a szocialista lovagiasság fogalma. Pálfi elvtárs Doutnácsban nemcsak a kiváló hegesztőt, az embert, a kommunistát, de a cseh munkásosztályt is megszerette. Ilyen és hasonló versenyek termékenyítőleg hatnak Solgozóinkra, a tapasztalatcsere, a technikai készségek, s a munka új formáinak elsajátítása sokba* elősegítik szocialista építésünk meggyorsitását. Nem véletlen, hogy nem egy magyar dolgozó részesült magas kitüntetésben, Köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs részéről. Ilyen például a csallóközcsütörtöki Ferdics elvtárs, aki tavaly Szlovákia legjobb traktorosa volt, vagy a füleki Ozsgyáni József, aki a Kovosmalt kályhaműhelyében dolgozik mint kiváló újító, továbbá, Arvai László, aki az idén igen erős versenytársa Ferdics elvtársnak a csallöközcsütörtöki traktorállomáson, aztán a nemesabonyi Szelle Zsigmond, vagy a másik szövetkezeti elnök, a szentmihályfai Szinger Ferenc és Füri Lajos és még többen mások. Szükséges lesz, hogy a jövőben minél nagyobb gondot fordítsunk arra, hogy a szlovák-magyar közeledés útján Pálfi elvtárs példáját mások is kövessék, hogy a régi jelszó helyett bevezethessük az újat, a szlovák-magyar dolgozók közeledésének, egységének jelszavát. S ennek a jelszónak a jegyében kell, hogy a Csemadok minél nagyobb tevékenységet fejtsen ki, hogy buzdítsa és elősegítse dolgozóik közt az ilyen közeledéseket és mélyítse el, erősítse a kapcsolatokat a szlovák és magyar, s hazánk többi dolgozói között. Befejezésül, d

e jelentőségben nem utolsóként szeretnék még pár szót szólni az egyik legfontosabb kérdésről, a szovjet tapasztalatok, a szovjet kultúra és irodalom, a szovjet emberek megismerésének és megismertetésének kérdéséről. A nagy feladatok, amelyek ránk hárulnak, a felemelt ötéves terv, Szlovákia összesített 1 terve megvalósíthatatlanokká lesznek, ha megmaradnak a régi munkamódszerek, a re^i muiiiiaiormák s a régi embertípus konzerválásánál. Nekünk elsődleges feladatunk az új ember formálása, a szocialista ember kinevelése és ezt a szovjet tapasztalatok átvétele, megismerése és megismertetése nélkül végrehajtani nem tudjuk, Szükséges, hogy különös gondot fordítsunk arra, hogy a Csehszlovák Szovjetbarátok Szövetségével kezetfogva szorosan együtt működjünk, annál is inkább, mert Husák káros politikája következtében a Szov j e üArátok Szövetsége csak az utolsó időben kezdte el a magyar oktatók, funkoionáriusok bekapcsolódását a szövetség munkájába. A Csemadok segítségére lehet és kell is, hogy segítségére legyen a Csehszlovák Szovjetbarátok Szövetsége ilyenirányú törekvésének, mert ezzel elsősorban a csehszlovákiai magyar dolgozókon és így a Csemadokon is segít. Olvosóköreinkben különös súlyt kell fektetni arra, hogy a számunkra tanulságos szovjet irodalmat, szépirodalmat közösen olvassák és megvitassák. Elég, ha egy könyvre, a Sztálin-díjas Nyikolájevna „Aratás" című könyvére ,,utalok. Ez a könyv földműves szövetkezeteink munkájában mindennél nagyobb segítséget nyújthat. Magas iskolája ez annak, hogy nincs az az akadály, amit mi le ne tudnánk küzdeni. „ Befejezésül összefoglalva még csak ennyit: minden nehézség, kritika ellenére is meg kell állapítanunk, hogy a Csemadok utolsó közgyűlésünk óta sok szép eredményt ért el a népnevelés, a kultúrpolitikai munka terén ugyanúgy, mint dolgozó népünk mozgósítása terén hazánk szocialista építésére, ami megnyilvánul nagyon sok esetben szép szocialista kötelezettségvállalásokban is. Így megnyilvánult ez az utolsó időben a szlovák nemzet legnagyobb fiának, szeretett Siroky elvtársunknak 50-ik születésnapjára tett kötelezettségvállalásokban is. A csehszlovákiai magyar dolgozók egységesen sorakoznak fel a Nemzeti Arcvonal vezető pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja mellé, kormányunk és szeretett köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs mellé. Sztálin elvtárs az angol-amerikai újságíróknak tett nyilatkozatában arra a kérdésre, hogy vájjon közelebb van-e a háború ma, mint három évvel ezelőtt volt, rövid néhány sz

0val válaszolt: Nem, nincs közelebb. E mögött a három szó mögött nagyon sok minden rejlik. Többek között ez a három szó jelenti azt is, hogy megdűl az a régi közmondás, hogy ha az Isten akarja, a kapanyél is elsül. Miért? Mert a múltban, ha a háborús gyújtogatok, az imperialista urak fegyvergyáraiban készen voltak a fegyverek és ha nem is az Isten, de ezek az urak azt akarták, hogy süljenek el a fegyverek, hogy robbanjon ki a háború, ez megtörtént. Ma ugyanezt akarják. Évekkel vagyunk a pillanat, az óra után, amikor készen álltak a fegyverek az új világháborúra, s ezek az urak régen, már pár évvel ezelőtt kívánták, hogy a kapa nyele, a fegyverek elsüljenek, De közbeszólt egy új erő, a mi a három sztálini szó mögött rejlik, a béketábor ereje, a békeharcosok szava, akik erre az „isteni" akaratra azt válaszolták, hogy mi egy új világot építünk, amelyben szétfoszlanak a legendák, a babonák, ahol nem sülnek el a kapanyelek. A csehszlovákiai magyar dolgozók megértik, hogy mit jelent ez az ő számukra. Nagyon jól tudják és nekünk, a Csemadok tagjainak gondoskodnunk kell arról, hogy minden csehszlovákiai magyar dolgozó még jobban tudja, hogy mi a kötelessége a jövőben is a végett, hogy meggátoljuk a háború kirobbantását. Hazánk szocialista építésével szolgáljuk ezt a célt legjobban. És éppen ezért a Csemadok közgyűlésén ünnepélyesen ígéretet teszünk, hogy Szlovákia összesített tervének minél előbbi megvalósításából becsülettel kivesszük részünket, hogy a mi szeretett és drága 50 éves Siroky elvtársunknak ezzel megadjuk a legnagyobb, a legbecsesebb születési ajándékot.' Éljen Szlovákia iparosításának első harcosa, Siroky elvtárs! Éljen hazánk első munkása és bölcs vezére, a mi szeretett köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs! Éljen a világbéke első zászlóvivője, hazánk nagy barátja, a világ dolgozóinak bölcs tanítómestere a nagy Sztálin!