Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-27 / 124. szám, kedd

f 1952 május 28 * U J SZO 7 A Szovjetunió jegyiéke a nyugati nagyhatalmakhoz a Németországgal meikötenti békeszerződés ügyében Ez év május 13-án a Szovjetunió külügyminisztériuma az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövetségein keresztül az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak ha­sonló tartalmú jegyzékeit vette, vá­laszként a szovjetkormánynak ez év április 9-én a Németországgal meg­kötendő békeszerződés ügyében be­nyújtott jegyzékére. Május 24-én a Szovjetunió kül­•lgyminisztériuma az USA, Nagy­Britannia és Franciaország nagy­követségein keresztül eljuttatta a szovjetkormány válaszát. Alább közöljük az USA kormá­nya 1952 május 13-i jegyzékének, valamint a szovjetkormány 1952 május 24-i válaszának szövegét. k Az USA kormányának 1952 május 13-i jegyzéke. ,,Az Amerikai Egyesült Államok katonai attaséja tiszteletét fejezi ki a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége külügyminiszterének és kormánya megbízásából a követke­zőket közli: 1. Válaszul a szovjetkormány áp­rilis 9-én kelt jegyzékére az Egye sült Államok kormánya a követke­ző megjegyzéseket kívánja tenni Németország egységének, a szabad össznémet kormány választásának és az e kormánnyal való békeszer­ződés megkötésének ügyében. Az Egyesült Államok kormányának po litikája továbbra is kitart amellett, hogy e célokat olyan feltételek mel­lett érjék el, amelyek az egységet, szabadságot, békét és biztonságot biztosítják. 2. Az Egyesült Államok kormá­nya hajlandó tárgyalásba bocsát­kozni a szovjetkormánnyal e kér­désekről és ezt meg is kívánja kez­deni, mihelyt világos lesz, hogy a szovjetkormápy ugyancsak hajlandó elkerülni az olyan értéktelen vitá­kat, amilyenek a múltban lefolytak. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország, vala­mint a Szovjetunió kormányainak azonban előbb világos megegyezésre kell jutniok a tárgyalás keretét és alapproblémáit illetően. Sikerek el­éréséhez és huza-vonák elkerülésé­hez kellő előkészületre van szükség. A szovjetkormány április 9-i jegy­zéke nagyon kevéssé világítja meg azt, hogy a szovjetkormány nézete szerint milyenek legyenek az eszkö­zök a tárgyalások sikerének bizto­sítására. 3. A szovjetkormány legutóbbi jegyzékében most feltételül tűzi ki, hogy Németországot ne vonják be a hatalmak egyik vagy másik olyan csoportjába, amely bármely béke­szerető nemzet ellen irányul. Né­metországnak az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe való feltételezett belépése természetesen kiküszöbölné bármily ilyen feltétel szükségessé­gét. Az Egyesült Államok kormá­nya amúgysem fogadhatna el olyan meghatározást, amely megtiltaná Németországnak más államokkal való szövetkezését, amelyet a szer­ződést aláíró felek bármelyike ön­kényesen bármely békeszerető állam ellen irányulónak minősíthetne. Az Egyesült Államok kormánya nem engedheti meg, hogy Németorszá­got megfosszák a szabad és egyen­jogú nemzetet megillető ama alap­jogától, hogy békecélokból más nemzetekkel szövetkezzék. Az Egye­sült Államok kormányának fel kell tételeznie, hogy a szovjetkormány­nak szintén nem lehetnek kifogásai Németország azon joga ellen, hogy védelmi szövetséget kössön. 4. Az Egyesült Államok kormá­nya március 25-i jegyzékében fi­gyelmeztetett arra, hogy teljes­mértékben támogatja Nyugat-Euró­pa szabad államainak ama törek­vését, beleértve a német szövetsé ges köztársaságot is, hogy európai békeszövetséget létesítsenek és ez­zel új korszak kezdődjék, amelyben a nemzetközi kapcsolatok az együtt­működésen fognak alapulni, nempe­dig a vetélkedésen és a bizalmatlan­ságon. Az Egyesült Államok kor­mánya üdvözli egy ilyen európai egyesülés létrehozását, amelyben Németország is résztvesz. Németor­szág szét van tagolva, mivel Euró­pa is szét van tagolva. Az európai egység politikája nem veszélyeztet­heti a Szovjetunió vagy bármely más ország érdekeit, amelynek po­litikája a béke fenntartására irá. nyul. Ezért az Egyesült Államok kormánya nem szűnik meg támo­gatni ezt a politikát. Az Egyesült Államok kormánya sokkal inkább, mint máskor, meg van győződve ar­ról, hogy ez a politika a békéhez vezető igazi utat jelepti. 5. Az Egyesült Államok kormánya nem felelős azért, hogy ezt az együttműködést nem sikerül kiter­jeszteni a mai kereteken. túlmenően. Az Egyesült Államok kormánya to­vábbra is kész őszintén és jóakarat, tal megtárgyalni nrnden olyan gya­korlati és konkrét javaslatot, amely enyhítené a feszültséget és kiküszö­bölné az ellentéteket. 6. A német békeszerződést csak akkor lehet kidolgozni, ha létezni fog egy szabad választások alapján létrehozott össznémet kormány, amelynek lehetősége van teljesen szabadon résztvenni a szerződés megtárgyalásában. Ezért lehetetlen most a német békeszerződés cikkei­ről tárgyalni. Az Egyesült Államok kormánya már kifejezte állásfogla­lását a szovjetkormány némely ja­vaslataival szemben, főleg a potsda­mi jegyzőkönyv területi követelmé­nyeinek téves magyarázatával és a szovjetkormány azon szándékával szemben, hogy Németországot Nyu­gat-Európától tartósan elszigetelje és egyúttal arra kötelezze, hogy vé­delmét kizárólag saját nemzeti fegyveres erejének eszközeivel biz­tosítsa. A szovjet javaslatok Né­metország nemzetközi szövetségre lépése jogának állandó bilincsbeve­rését jelentenék és állandó feszült­séget és bizonytalanságot okozná­nak Közép-Európában. 7. A szabad választások alapján létrehozott össznémet kormánynak szabadnak kell lennie. Fontos, hogy ez a szabadsága még a békeszerző dés előkészítése előtt és ugyanúgy az előkészítés után, a tárgyalás fo­lyamán is meglegyen. Ennek a kor­mánynak meg kell őriznie igazi reprezentatív jellegét és mint az egységes Németország kormányának magára kell vállalnia a kötelezett, ségeket és teljes mértékben részt kell vennie a békeszerződlés meg­tárgyalásában. Ezért a szabadság ezen kérdése elválaszthatatlan a választások problémájától. A szov­jetkormány még mindig nem közöl­te álláspontját e kérdésben. Az Egyesült Államok kormányának nyíltan fel kell tennie a kérdést: a szovjetkormány talán azt hiszi, hogy az össznémet választások alap­ján megalakított össznémet kor­mánynak a békeszerződés megköté­séig a négy nagyhatalom ellenőr­zése alatt kellene lennie, vagy bele­egyezik-e a szovjetkormány abba, hogy az össznémet kormánynak megadassák a tárgyalás korlátlan szabadsága és a kormányt megille­tő hatáskör? 8. Az Egyesült Államok kormá­nya örömmel állapítja meg, hogy a szovjetkormány most alapjában vé­ve egyetért azzal, hogy a szabad vá­lasztásokat egész Németországban végre kell hajtani. Azonban ezeket a szabad választásokat csakis ak­kor lehet megtartani, ha Németor­szág minden részében meg lesznek hozzá a szükséges feltételek és ha ezek a feltételek nemcsak a válasz­tások napján, hanem a választások előtt és a választások után is fenn­álíanak. Ezért az első. fontos intéz­kedés célja e feltételek biztosítása kell, hogy legyen. Máskülönben semmi elöhaladást_nem lehet elér­ni. Az utóbbi években Németország keleti része olyan irányban fejlő­dött, amely egyre jobban eltér Né­metország fejlődésének föútjától. Ez egyike a főokoknak, amikért el­fogulatlan vizsgálatot kell indítani, mielőtt megkezdhetnénk a választá­sokat. 9. A szovjetkormány azonban nem egyezik bele abba, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése ál­tal létesített nemzetközi bizottság ezt a vizsgálatot egész Németor­szágban végrehajtsa. Ezt az eluta sítást az Egyesült Nemzetek alap­okmány . 107. cikkelyének sajátos magyarázatával indokolja meg. Ez a cikkely azonban így hangzik: Ha olyan állam ellen irányuló akcióról van szó, amely a második világhá­borúban az alapokmány bármelyik aláírójának ellensége volt, az alap­okmány az ilyen akciót nem tekinti hibásnak és nem akadályozza meg, ha kezdeményezték vagy jóváhagy­ták, mint e háború következményét oly kormányok, amelyek az ilyen akcióikért viselik a felelősséget. E szavak nyilván nem akadályozhat­ják az Egyesült Nemzeteket abban, hogy e szempontból megvizsgálják a német ügyeket. E magyarázatot támogatta az Egyesült Nemzetek közgyűlésének túlnyomó többsége. De még ha el is fogadnók az alap­okmánynak a szovjetkormány által tolmácsolt téves magyarázatát, ak­kor sem akadályozná meg semmi a négy , nagyhatalmat abban, hogy az Egyesült Nemzetek bizottságait használják fel azon feltételek meg állapítására, amelyek fennállása esetén végrehajthatók az igazi sza­bad választások egész' Németor­szágban. 10. A szovjet kormány ehelyett azt javasolja, hogy a vizsgálatért való felelősséget viselhetné a négy meg­szálló hatalom által létesített bizott­ság. Mielőtt az Egyesült Államok kormánya biztos lehetne abban, hogy ez a javaslat elfogulatlan vizsgálatot biztosít, tudnia kellene, milyen volna e szerv összetétele és funkciója. A ki­zárólag Németországban közvetlen felelősséget viselő tagokból álló bi­zottság egyidejűleg bíró és érdekeit fél is lenne. Annak BJZ idszaknak ta­pasztalatai, amelyben a négy nagy­hatalom közös ellenőrzést gyakorol Németország felett, azt bizonyítják, hogy ez a bizottsági nem érhetne el pozitív eredményt. Ez tehát a válasz­tások további elhalasztásához ve­zetne. Az Egyesült Államok kormá­nya nem kerülheti el azt a tényt, hogy a négy nagyhatalom bizottságá­nak kinevezéséi úgy magyarázhat­nák. mint lépést a négy nagyhata­lom Németország feletti ellenőrzésé­nek megújítása felé. Lépést jelentene ez a hátrafelé, amely a szövetségi köztársaságban nem felelne meg az alkotmányban beálló változásoknak. 11. Ezekből az Egyesült Államok kormánya előnyben részesíti az Egyesült Nemzetek bizottságát: ez a bizottság már létezik, tevékenységét meghatározták és ezért haladéktala­nul megkezdheti munkáját. Erre va­ló tekintet nélkül azonban az USA kormánya kész minden lehetőséget megvizsgálni annak kiderítésére, megvannak-e adva a feltételek egész Németország területén a valóban szabad választások végrehajtására. Az USA kormánya, az Egyesült Ki­rályság és Franciaország kormá­nyaival egyetértve és a német szö­vetségi köztársaság kormányával, valamint a berlini német hivatalok­kal folytatott tanácskozás után ezért a következőket javasolja; I. A független bizottságnak elfo­gulatlanul meg kell állapítania, meg­vannak-e a szükséges feltételek a szabad választások végrehajtására Németország szovjet övezetében, va­lamint a Német Szövetségi Köztár­saságban és Berlin összes szektorai­ban, és ha nincsenek, a Németor­szágban felelőséggel tartozó 4 nagy­hatalomhoz kell fordulnia intézkedés megtétele végett az említett feltéte­lek megteremtése érdekében. A négy hatalomnak biztositania kell a felté­teleket arra, hogy ez a bizottság végrehajtsa a vizsgálatot a Német Szövetségi Köztársaságban, a szov­jet övezetben és Berlin összes szek­toraiban. A három nyugati-hatalom és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya már kijelentették, hogy készek így cselekedni. II. A négy hatalomnak e célra már fel kell használnia az Egyesült Nem­zetek már létező bizottságát. Ez lesz nyilvánvalóan az eljárás leggyorsabb és leggyakorlatibb módja. III. Annak ellenére, hogy az Egye­sült Államok kormánya következete­sen a II- pontban feltüntetett eljá­rást helyezi előtérbe, hajlandó felül­vizsgálni minden más gj'akorlati és Ixmkrét javaslatot, a független vizs­gáló bizottságot illetően, amelyet a szovjet kormány esetleg termi akar­na, egy feltétellel, hogy e javaslatok elősegítik az össznémetországi sza­bad választások minél gyorsabb vég­rehajtását. IV. Mihelyt elkészül a független bizottság jelentése, az Egyesült Ki­rályság, Egyesült Államok, Francia­ország és a Szovjetunió kormányai­nak képviselői összejönnek, hogy e jelentést megtárgyalják és megegye­zésre jussanak: a) az össznémetországi szabad vá­lasztások végrehajtásáról a legrövi­debb időn belül, beleértve a feltételek megteremtését ott, ahol az szükség ges; b) a biztosítékokról, amelyeket a négy hatalomnak kell adnia az irány­ban, hogy ezen szabad választások alapján létrehozott össznémet kor­mánynak teljes tárgyalási szabadsá­ga lesz abban az időben, amíg ér­vénybe lépne a békeszerződés." A Siowfst kormány 1952 május 24-én kel! jegyiéi Az USA ez év májug 13-án kelt jegyzékével kapcsolatban a szovjet kormány szükségesnek tartja a kö­vetkezők bejelentését: 1. A német kérdés megoldásának halaszthatatlanságáról és e kérdés­ről szóló jegyzékcserének a nyugati nagyhatalmak részéről történö el­húzásáról. A szovjet kormány ez év március 10-iki jegyzékében azt'javasolta az USA, Nagybritannia és Franciaor­szág kormányának, hogy együttesen tárgyalják meg a Németországgal való békeszerződés megkötésének és az össznémet kormány megalakítá­sának kérdését. Hogy a Németor­szággal való békeszerződés előkészí­tését megkönnyítse és meggyorsítsa, a szovjet kormány előterjesztette a szerződésre vonatkozó javaslatát és ezzel egyidejűleg késznek nyilatko­zott, hogy e kérdéssel kapcsolatos esetleges más javaslatokat is megtár­gyal. A szovjet kormány szükséges­nek tartotta és tartja e kérdés hala­déktalan megoldását az Európai bé­ke megszüárditásának érdekében és azon okból, hogy a német nép törvé­nyes nemzeti követelményeit kielé­gítsék. Mivel az USA március 25-iki jegyzékében az össznémet kormány megalakításának kérdésével kapcso­latban javaslatot tettek a Németor­szágban tartandó általános választá­sok előfeltételeinek kivizsgálására, a szovjet kormány április 9-iki jegyzé­kében beleegyezett ebbe a javaslat­ba, kitartott azonban a mellett, hogy az említett kivizsgálást ne az egye­sült Nemzetek Szervezetének bizott­sága végezze, mivel e bizottság ha­táskörébe nem tartoznak a Német­országgal való békés rendezés kérdé­sei, hanem végezze a négy nagyhata­lom pártatlan bizottsága, amely nagyhatalmak a megszállók' funkció­ját látják el Németországban. A szovjet kormány egyben ismételten javasolta az USA kormányának, va­lamint Nagybritannia és Franciaor­szág kormányainak is, hogy ne ha­lasszák tovább a Németországgal va­ló békeszerződés megtárgyalását, va­lamint Németország egyesítése és az össznémet kormány megalakítása kérdésének megtárgyalását. Annak ellenére, hogy a szovjet kormány elfogadta az USA kormá­nyának a Németországi szabad álta­lános választások megtartására vo­natkozó feltételei megvizsgálásáról szóló javaslatát és annak ellenére, hogy a szovjet kormány javaslata, amely szerint a négy nagyhatalom közötti megegyezés alapján kineve­zett bizottság biztosítsa az objektivi­tást és pártatlanságot: a Németor­szággal kötendő békeszerződés és Németország egyesítése kérdésének megoldása, amint azt az USA kor­mányának május 13-iki jegyzéke ta- 1 nusitja, ismét bizonytalan időre elto­lódik. Az említett jegyzékből kitű­nik, hogy az USA kormánya most elutasítja azt, hogy a négy nagy­hatalom végre megkezdje e kérdések további halogatás nélküli megtár­gyalását. Ehelyett az USA kormánya május 13-iki jegyzékében az új elő­zetes feltételek egész sorát hozza fel, amelyeket március 25-i jegyzékében nem tüntetett fel és amelyről most azt javasolja, hogy további jegyzék­cserével egyezzenek meg e kérdésben, még mielőtt megkezdenék a közvet­len tárgyalásokat. Így május 13-i jegyzékében az USA kormánya azt javasolja, hogy a közvetlen tárgyalá­sok megkezdése előtt jöjjön létre megegyezés, a „a tárgyalások kere­téről és a fö problémákról, amelye­ket meg kell vizsgálni", valamint, hogy folytassák a jegyzék váltást az általános választások és a többi né­metországi előfeltételek megvizsgá­lására alapitandó bizottság összeté­teléről és funkcióiról. Mindezek a tények arról tanúskod­nak, hogy az USA kormánya tovább­ra is halogatja a Németországgal va­ló békeszerződés megkötését, Német­ország egyesítése és az össz-német kormány megalakítása kérdésének megoldását. Egyedül csak azzal lehet megmagyarázni azt a körülményt, hogy az USA kormánya május 13-i jegyzékében a kérdések egész sorát hozta fel újból, a jegyzékváltások to­vábbi elhúzására, amelyeket így né­hány hónapon át elhúzott, ahe­lyett, hogy a négy nagyhatalom meg­kezdené a közvetlen tárgyalásokat és megindítaná a Németországgal kö­tendő békeszerződés és az ezzel ösz­szefüggő kérdések közös megvizsgá­lását. Ilyen körülmények között mind Németországban, mind Németország határain kívül megrögződik az a né­zet, hogy az USA kormánya a való­ságban nem törekszik arra, hogy bé­keszerződést kössön Németországgal és hogy vége legyen Németország szétdaraboltságának. Azonban a bé­keszerződés megkötése nélkül és Né­metország egyesítése nélkül nem le­het megújítani a független és teljes­jogú német államat, amit az egész német nép igazán akar. 2. A nyugati hatalmaknak Nyugat­Németországgal kötött külön egyez­ményeiről és azon kísérleteikről, hogy kitérjenek a Németországgal való békeszerződés megkötése elöl. A szovjet kormány szükségesnek tartja különösen felhívni a figyelmet arra, hogy az USA kormánya a jegy­zékváltások folytatásával egyidejű­leg Nagy-Britannia és Franciaország kormányaival együtt külön tárgyalá­sokat folytat Nyugat-Németország bonni kormányával, az úgynevezett „keretszerződés" megkötéséről. A valóságban ez nem „keresztszerző­dés", hanem külön szerződés, ame­lyet hamisan neveznek „keretszerző­désnek", hogy becsapják a népet. Ezáltal durván megsértik a potsda­mi egyezményt, amely a négy nagy­hatalomnak — az USA-nak, Nagy­Britanniának, Franciaországnak és a Szovjetuniónak feladatául tűzte ki a Németországgal való békeszerző­dés előkészítését. Annak ellenére, hogy a bonni kor­mánnyal folytatott tárgyalások jel­lege titkos volt, annak ellenére, hogy e külön egyezmény teljes szövegét eddig még nem tették közzé, e külön­szerződés tartalma a sajtóban meg­jelent adatok alapján már ismert. Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy a Nyugat-Németországgal kö­tendő fentemlített külön békeszerző­dés, amelynek megkötésére az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai készülnek, egyáltalán nem tűzi ki célul azt, hogy Nyugat-Né­metországnak önállóságot és függet­lenséget adjon. A megszállási statu­tum formális megszüntetésével egy­időben ez a szerződés tovább fenn­tartja a tényleges katonai megszál­lás rendszerét és Nyugat-Németor­szágot függésben és alárendeltség­ben tartja az USA, valamint Nagy­Britannia és Franciaország kormá­nyaitól. Egyben az USA, Nagy-Bri­tannia és Franciaország kormányai a Nyugat-Németországgal való kü­lön szerződés megkötésével törvénye-

Next

/
Thumbnails
Contents