Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-27 / 124. szám, kedd

1952 május 28 * U J SZO 7 Lőnncz Gyula, a Csemadok országos elnökének beszéde Drága elvtársak, élvtársnők, kedves kultúrtársak! A gottwaldi ötéves terv negyedik évében negyedszer találkozunk a Csemadok harmadik évi közgyűlésén. Szlovákia összesített tervének éve ez, mikor hazánk, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság dolgozó népe fokozott erővel, gyors tempóban építi a béke, a szocializmus müveit. Dolgozó népünk zárt sorokban áll Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja és annak vezére, a legelső munkás, Gottwald elvtárs mellett. A csehszlovákiai magyar dolgozók megbonthatatlan egységben vállvetve építik a szocializmust hazánk cseh, szlovák, ukrán, lengyel s más nemzetiségű dolgozóival együtt Pártunk és kormányunk irányítása, útmutatásai alapján. Hazánk dolgozó népének szorgos munkájával virágzó, boldog ország épül, az ipar, a béke, a szocializmus országa mintha dolgozó népünk megértette volna Széchenyi mondását, hogy „Az istenek is megunják végtére azoknak a népeknek pártolását, akik saját lábukon állni soha nem tudnak, soha nem akarnak". A mi dolgozó népünk nemzetiségre, faji különbségre való tekintet nélkül talpraállt, saját lábán áll ebben az országban, építi hazáját a gottwaldi jelszó jegyében, hogy „Építsd hazádat, ezzel erősíted a békét". Igen. A hazánkat, a népi demokratikus Csehszlovák Köz. társaságot, a békét, a gottwaldi ötéves tervet építjük mi is, építik a csehszlovákiai magyar dolgozók is. Mi büszkén és emelt fővel állhatunk a világ színe elé, mert a szocializmus, a béke építői vagyunk, mert a mi hazánk, hála a felszabadító Szovjet Hadseregnek, kiszakadt az imperialista, kapitalista országok táborából, a háborús uszítók, a barbár, a bestiális baktériumháború embertelen kiagyalóinak táborából. Mi büszkék vagyunk és joggal büszkék lehetünk arra, hogy olyan ország állampolgárai vagyunk, amely az emberi jogok, a szabadság és a béke útján halad a többi népi demokratikus országokkal, a világ békeszerető embereivel, a Szovjetunió oldalán. Addig, míg mi rendíthetetlen hittel és nyugalommal építjük a békét, a „Wall-Street Journal" statisztikája szerint az Egyesült Államokban, a nemzeti jövedelemből a nap minden egyes órájában 7,413.500 dollár megy háborús kiadásokra. Ez az egy adat magában véve is megmutatja a (másik, a háborús tábor igazi arcát. De nézzük meg, érdemes további adatokat is megismernünk a háborús tábor oldaláról, hogy összehasonlíthassuk a miénkkel, a mi célkitűzéseinkkel, a mi befektetéseinkkel, állami költségvetésünkkel, a béke költségvetésével, a háború költségvetését. Az USA költségvetése összjövedelmének 80%-át fordítja háborús célokra, míg népneyelésre az állami jövedelem nem egész egy százalékát. Egészségügyre 0.4%-ot. Az adóteher, ami az Egyesült Államok dolgozóü-a nehezedik, 1951-ben 15szöröse lett annak, mint ami volt 1938-ban. A koreai háború óta háromszor emelték az adót. Angliában az adó 1951-ben az 1938-as évi adó ötszörösére emelkedett. Nem beszélve a csatlós államokról, a marshallizáit államokról, Franciaországról, ahol 79.6-szer, Olaszországról, ahol 64.5-szer nagyobb ma az adó, mint 1938-ban volt. Ezzel szemben nálunk a fiatal, a hét éves népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban új gyárakra, a szocializmus építménýeire, gépállomá• sokra ebben az évben az állami költ. ségvetésböl 217 és fél milliárd koronát, vagyis az összállami jövedelem 67.2%-át adjuk, kulturális és szociális célokra 59 milliárd koronát, vagyis az összjövedelem 18.2%-át. 22 és fél milliárdot fordítunk nemzetvédelmi és biztonsági célokra, ami az állami jövedelem 6.9%-át jelenti. Ám ennek ellenére a mi hadseregünk az ellenség esetleges támadását teljes fegyverzetben és harckészségben várja a Szovjetunió és a többi szövetségeseink oldalán, készen arra, hogy az esetleg támadó ellenséget visszaverje, a tengerbe szorítsa, ahogy honvédelmi miniszterünk, Csepicska elvtárs mondta. A mi államvédelmi szerveink még éberebben fognak őrködni és kemény ököllel sújtanak le hazánk ellenségeire, az imperialista ügynökökre, szabotőrökre, a mi munkás és földműves hazánk kártevőire. Itt látni a különbséget a háború és a béke költségvetése, az imperialista és kapitalista államok, valamint a mi, népi demokratikus Köztársaságunk költségvetése között. A mi tervgazdálkodásunknak köszönhetjük, hogy az 1937-es állapotokkal szemben a mi ipari termelésünk 1949-ig 24%-kai, Szlovákiában 21.6%-kai emelkedett. Csak 1951ben az ország ipari termelése további 15%-kal emelkedett, a munka termelékenysége pedig az 1950-es évvel szemben majdnem 10%-kal. A háborúelőtti termeléssel szemben országos viszonylatban átlag kétharmaddal, Szlovákiában három és félszer többet termelünk, mint háború előtt. Ezt csinálja a mi tervgazdaságunk, ezt eredményezi dolgozó népünk munkája. Siroky elvtárs Szlovákia összesített tervének ismertetésével kapcsolatban a következőket mondotta: ,,Nemzetgazdasági tervünk és annaK alapján Szlovákia összesített terve, — mint ahogy a szocialista országépítésben másként nem is lehet, ismét az ipari és mezőgazdasági termelés rohamos fejlődésének terve, kiterjedt beruházási építkezéseknek és Szlovákia további kulturális felvirágzásának terve. Ebben az évben az ipari termelés több, mint 26%kal növekszik, és magának e növekedésnek terjedelme annyi, mint Szlovákiában az 1937-es évi kapitalista ipari termelés egész terjedelme volt. A nehézipar termelése, — amely a szocializmus teljes győzelméért folyó harc döntő alapja, — megközelítőleg 40%-kal magasabb lesz, mint a mult évi termelés terjedelme. Jelentősen kell emelkednie a mezőgazdasági termelésnek, mindenekelőtt azonban az állattenyésztésnek, amelyről a február 5-iki kormányhatározat külön, részletesen beszélt, hogy végre is megtegyük a döntő lépést az ipari termelés fejlődése és a mezőgazdasági és állattenyésztési termelés mai állapota közötti egyenlőtlenség csökkentésére, főleg Szlovákiában. Jelentősen emelkedik a beruházási építkezések terjedelme és építészetünknek ebben az évben üzembe kell helyeznie 39 új üzemet és további 50 jelentős önálló termelő berendezést a már meglévő üzemekben." Felvethetjük a kérdést, hogy tulajdonképpen miért teszünk a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulbúregyesütetének közgyűlésén összehasonlítást az imperialista tábor háborús költségvetése és hazánk, a népi demokratikus Cseüiszlovák Köztársaság békeköltségvetése között, felvethetjük a kérdést, hogy miért idézzük Široký eltvárs saavait Szlovákia iparosításáról, a gottwaldi ötéves terv negyedik évében ránk háruló feladatokról, Szlovákia összesített tervéről. Ne gondolja senki azt, hogy nem időszerű és nem helyénvaló a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete nek közgyűlésén felvetni ezeket a kérdéseket. Fontos az, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók világosan lássák, hogy mit és miért csinálnak hazájukban. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének küldetése és hivatása a magyar dolgozókból új, szocialista embert formálni. Kötelességünk a csehszlovákiai magyar dolgozókban tudatosítani a szocialista hazafiság eszméjét, felébreszteni bennük a nemzeti öntudatot, a hazaszeretetet, országunk közösségének gondolatát, amelyben a szlovák és cseh dolgozók oldalán építik erőssé és szétverhetetlenné a békefront ránkeső szakaszán a béke bevehetetlen bástyáját! Ebben az országban kell, hogy a magyar dolgozók otthon érezzélt magukat, meg kell csinálnunk Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja és kormányunk, vezérünk, szeretett köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs oldalán az új honfoglalást, a dolgozók honfoglalását. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy bátran és büszkén magyarnak lenni egy dolgozónak Csehszlovákiában nem szégyen és nem tilos, hanem hazafias kötelesség. Magyarnak lenni telitve a proletár nemzetköziség eszméjével, nem nacionalizmus, hanem az egyetlen helyes út a mi számunkra. Mi nem vagyunk és nem is lehetünk nacionalisták, mert hűen követjük hazánk vezető pártia irányvonalát, hűen megyünk azon az úton, amelyen minket a Nemzeti Arcvonal vezető pártja, a Csehszlovák Kommunista Párt irányít. Ez a párt a legerősebb harcot vívta meg a soviniszták, a burzsoa-nacionalisták ellen, a proletár nemzetköziség jegyében. Ugyancsak ez a párt vívja meg a harcot Gottwald elvtárs vezetésével a „nemzetekfölöttiség", a „világpolgárság", az úgynevezett világparlament, világkormány, páneuropizmus, egyszóval a kozmopolitizmus hamis imperialista érdekeket} szolgáló célkitűzései ellen. A kozmopolitizmus és a burzsoanacianalizmus habár látszólag ellentétes fogalmak, lényegükben egy és ugyanazok, ugyanazt a célt szolgálják; a lényegük a munkásosztály egységének megbontása, egyszer álnemzeti jelszavak hangoztatásával, másszór a nemzetekfölöttiség balga gondolatával. Céljuk a munkások és parasztok uralmának, elsősorban a Szovjetuniónak és a népi demokratikus rendszereknek a megdöntése. Mind a burzsoa-nacionalizmusnak, mind a kozmopolitizmusnak a burzsoázia az osztálybázisa, mindkettő erre a bázisra épít és soha sikeresen teret nem hódíthat a munkásosztály, a dolgozók soraiban. Horváth Márton Petőfiről írt tanulmányában írja, hogy: „Petöfi mélyen megvetette és leleplezte azokat az áruló, üres, gyökértelen figurákat, akik a hazát nem szeretik. Vajdia János szerint Petőfi „gyűlölte az arisatokráciát... nemcsupán retrográd kiváltságos szelleme, de főképp hazafiatlansága miatt". A kozmopolitákról, akik ellen mi is harcolunk, akiket ártalmas, veszedelmes ellenségnek tartunk, senki nem írt olyan lángoló haraggal, mint Petőfi. így átkozza meg őket „A külföld magyarjaihoz" című versében: „És tó rablók! Amit orvosságra — Izzad kínnal e haza: — Elhordjátok idegen bálványtok, — A külföld oltárira — Amiként ti e szegény hazából — Magatok száműzitek: — Vesse úgy ki csontotokat a sír — S a mennyország lelketek". Ahogy látjuk, a szabadság nagy költője, már száz évvel ezelőtt lángoló gyűlölettel beszélt a kozmopolitákról. Nem újkeletü dolog téhát a kozmopolitizmus gondolata. A költő eszméi, a költö gondolata és vágya, a szabadság győzelemre jutott, mert ennek a gondolatnak, ennek az eszmének hordozója á dolgozó nép volt, míg a kozmopolitizmus csak egy letűnő osztáljf kteálja voit. Száz éivvel a szabadságharc után összeültek 1949 május 3-án Londonban a St. James palotában Bevin úr elnöklete alatt a nyugati blokkban résztvevő országok, Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, valamint Olaszország, Norvégia, Dánia, Svédország és Írország külügyminiszterei értekezletre. konferenciára, nagy csinadrattát verve a „történelmi jelentőségű" üléshez, amelyen, ahogy ők mondták, az európai államok közötti po litikai „közeledés" kérdését vitatják meg. Megvitaták az első „európai parlament" létrehozásának kérdését. Ugyancsak a St. James palotában május 5-én ötolöshangú hőbölygések, bő wiskyzések után az értekezlet nagyérdemű résztvevői egyezményt írtak alá az úgynevezett Európatanácsról. Később még három csatlós, Görögország, Törökország és Izland reakciós kormánya engedelmeskedett a City és a Wall-Street akaratánajk, parancsának. Ennek a „nagyhorderejű" egyezménynek 42 cikkelye van, melyek kifejtik a reakciós Európatanács célkitűzéseit, fel adatait, vagyis ebben a 42 cikkelyben a nemzetközi tőke urai és lakájai lefektették a reakciós szervezetnek, a kozmopolitizmusnak az alapszabályait. Még haza sem értek az egyezmény eszméjének szerzői, a visszhangból már meg lehetett Ítélni, fel lehetett isme-mi az egész Európatanács-egyezmény célját, irányvonalát. ik reagáltak rá elsőnek? Mosley úr, az angol fasiszták demagóg vezetője, a münchenista Reynaud, Leon Jouhaux, és Mussolini csemetéi, az olasz keresztény demokrata párt vezetői, és hozzájuk hasonló személyek. Franciaországban termé szetese.. De Gaulle úr, a Wall-Street fegyverhordozója, akit az angol kémszervezet indított el a „karrier" útjára. Világos tehát, hogy ez az Európatanács, amely egyesült Európát, világparlamentet, európai parlamentet, .ilágkormányt és hasonló maszlagokat ígért, nem volt más, mint az angol-amerikai imperialisták reakciós terveinek a folytatása, szerették volna így megteremteni a maguk kizsákmányoló háborús világát, aihol szabadon tenyészthetik a bacillusokat, fertőzött bogarakat és bolhákat az emberiség elpusztítására, szerették volna megteremteni a reakciós egyesült Európát, a bur«soa kozmopolitizmus központját. Ennek a tanácsnak, amelyet a reakciós nyugati és északatlanti blokk alapján hoztak létre, szerzői azt a szerepet szánták, hogy harci SJJZköz legyen ellenünk, a szociaXzmus és a demokrácia ellen és erősítse az Egyesült Államok és Anglia vezeté sével nyugati marshallizált országok >1 létrehozott katonai, politikai blokkot. Ugyancsak ők szülték 1951-ben Párizsban az „Európai szén és acélszervezet" létesítésére vonatkozó szerződést az u. n. Schuhmann-tervet. S ha jobban megnézzük, ezek mögött a világ-fiák, nemzetekfölöttiek, burzsoá kozmopoliták mögött szépen megbújik az imperialisták, az angolul beszélők világuralmának, nemzetekfölötti uralmának egyetlen vágya. Sztálin elvtárs már 1946 márciusában a következőkeit mondotta a Pravda munkatársának Churchill beszédével kajftsolatban: „Meg kell jegyezni, hogy Churchill úr és barátai ebben a tekintetben feltűnő módon emlékeztetnek Hitlerre és barátaira. Hitler úgy látott hozzá a háború kirobbantásához, hogy életrehívta a fajelméletet, kijelentette, hogy csak a németül beszélő emberek alkotnak teljesértékü nemzetet. Churchill ugyancsak fajelmélettel akarja szabadjára engedni a háborút, amikor azt bizonyítja, hogy csak az angolul beszélő nemzetek teljesértékü nemzetek, amelyek hivatva vannak az egész világ sorsának eldöntésére. A német fajelmélet ahhoz a következtetéshez vezette Hitlert és barátait, hogy a németeknek, mint az egyedüli teljesértékü nemzetnek uralkodniok kell más nemzetek fölött. Az angol fajelmélet ahhoz a következtetéshez vezeti Churchillt és barátait, hogy az angolul beszélő nemzetekajek, mint egyedül teljesértéküeknek, uralkodniok kell a világ többi nemzetei fölött." Igen. így van, ahogy Sztálin elvtárs 1946-ban leszögezte. Az angolamerikai imperialista uraknak egyetlen céljuk: uralkodni a világ többi nemzetei fölött. Erre a célra minden eszköz jó ezeknek az uraknak, nevezzék azt nacionalizmusnak, burzsoa-nacionaliznrusnak, vagy kozmopolitizmusnak. A cél, a lényeg egy és ugyanaz. Csak a név, a forma változik. Ök beszélnek egyesített Európáról, egyesült európai államokról, európai parlamentről és a háborúra gondolnak. Mi a gottwaldi ötéves tervről beszélünk, Szlovákia iparosításáról beszélünk és a békére gondolunk. Ök az egyesített Európában arra gondolnak, hogy egy akolba terelik az összes nemzeteket; arra gondolnak, hogy így könnyebben megnyírhatják az összetrelt nyájat. Mi arról beszélünk, hogyan tudjuk ebben az évben sikeresebben teljesiteni a tervet, a felemelt feladatokat, hogy ezzel emeljük dolgozóink életszínvonalát. Ök a munkanélküliség kérdésével küszködnek és a kiutat abban látják, hogy újra háborút robbantsanak ki és ezen a vágóhídon oldják meg- a munkanélküliség kérdését. Mi munkaerőket keresünk, szakembereket, technikusokat, agronómokat nevelünk, hogy ezáltal gazdasági, ipari és mezőgazdasági termelésünket fokozni tudjuk, hogy ezáltal erős és ütüképes, tökéletesen felszerelt hadsereget, a béWe hadseregét állíthassuk országunk bevehetetlen határaira. Mi a földre, a valóságra építjük terveinket, nekünk hazánk, országunk van és ezt nem adjuk fel holmi páneuropista, kozmopolita ködös eszmékért. Nem akarunk túlságos bőven foglalkozni a nyugati, az imperialista háborús tábor kérdésével, de fontosnak tartjuk leszögezni a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének harmadik közgyűlésén, hogy megalakulásunk óta egyik első és fontos célkitűzésünk volt és mindenkor marad is: a csehszlovákiai magyar dolgozókat megnyerni a béke ügyének, a csehszlovákiai magyar dolgozókból a béke legjobb harcosait összetoborozni. Ezzel a célkitűzésünkkel szorosan összefügg az imperialista háborús uszítók leleplezése, megismertetése. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ezek az imperialista urak a Nemzeti Arcvonal vezető pártjába becsempésztek a maguk ügynökeit, de mikor Csehszlovákia Kommunista Pártja leleplezte a burzsoá nacionalistákat, az imperialisták ügynökeit, Clementist, Husákot, Novomeskýt és a többieket; súlyos veszteség érte a háborús frontot. Ezeknek az ügynököknek volt hivatása és küldetése, hogy nemzeteink között, itt ' a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban ellentéteket szítsanak. Még súlyosabb csapást jelentett a háborús gyujtogatókra az, hogy beteljesedett az a gottwaldi jóslat, hogy az imperialisták ügynökeinek fái nálunk nem nőhetnek az égig. Lelepleződött a formájában más, de céljában ugyancsak az imperialista háborús érdeket szolgáló kémbanda vezetője, Slátnský és kozmopolita bandája Šling, Svermáné és a többiek. Ahogy látjuk, ennek a háborús tábornak nem közömbös ügy Csehszlovákia kérdése. Nagyon nagy súlyt fektetnek arra. hogy Csehszlovákiát, ezt az erös és egyre erősödő ipari államot, melyben a munkásosztály és a dolgozó parasztság kezében van a hatalom, valami módon megdöntsék; hiszen abban a táborban, amely ellenünk a harcot folytatja, megtaláljuk ugyanazokat a személyeket, akik egyszer már Münchenben megpróbálták eltemetni hazánkat. Nem! Ezeknek az uraknak tudomásul kell venniök, hogy az új népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság nem a burzsoá, az úri demokratikus Csehszlovák Köztársaság többé, tudomásul kell venniök, hogy ennek a Köztársaságnak többé nem az úrioaztály nyugati bérenoe, Beneé a vezetője. Ennek az .országnak a vezére a legelső munkás, az erőskezű kormányos, Klement Gottwald és éppen ezért a" népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság többé ezer ügynök és ezerkém ideküldése után sem juthat Beneš Csehszlovákiájának sorsára. Nem lesz többé München, amely ezt az országot feldarabolhatná, mert itt, ebben az országban a vezető szerepet egy harcedzett Kommunista Párt viszi. tapasztalt vezetővel, Gottwald elvtárssal az élén. Rátérek konkréten, mit jelent nekünk, csehszlovákiai magyar dolgozóknak az éberség kérdése ezen a téren. Ha az imperialista háborús táborról beszélünk általánosságban, úgy tűnhetne fel, hogy ez tőlünk távolálló kérdés, hogy végeredményben ha az imperialisták, a háborús gyujtogatók által kieszelt burzsoa-nacionalizmus. kozmopolitizmus kérdéséről beszélünk, ez nem más, mint elmefuttatás. A valóságban ez azonban nem/ így van. Ezek az urak, ahogy már a múltban bebizonyították, nem maradnak meg a tervezgetéseknél, a zöldasztalok mellett folytatott elmefuttatásoknál, hanem szépen elküldik az ügynökeiket pontos tanácsokkal ellátva mindazokba az országokba, amelyeknek a rendszere, államberendezési formája nem felel meg az ö kizsákmányoló, nemzetelnyomó háborús céljaiknak. Ezeknek az uraknak egyszer már sikerült, természetesen a veztíto körök, Benesék segítségével, ügynökök bevetésével megbontani a Csehszlovák Köztársaság nemzeteinek egységét és csak természetes, hogy ha ez a múltban egyszer sikerült nekik, megkísérlik ezt az utat másodszor is. Ám megfeledkeznek arról, hogy teljesen mások az adott körülmények, más kormányunk nemzetiségi politikája, más maga a kormány összetétele, mint volt akkor.