Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-21 / 119. szám, szerda

Kikérés élenjár a beszolgáltatás teljesítésében 1952 május 21 _ _ ||J ^JQ A bátorkeszi szövetkezetben jól megszervezték a növényápolási munkákat, — nem is maradnak el a kapálással és az egyeléssel A bátorkeszi szövetkezetben is tel­jes ütemben folynak a növényápolá­si munkák. Minden egyes szövetke­zeti tag tisztában van azzal, hogy az idejében végzett kapálás vagy gyom­lálás milyen nagymértékben hoz­zájárul a terméshozam emeléséhez. Hogy a növényápolási munkákban semmi fennakadás ne legyen, a ka­pásnövényeket a szövetkezet tagjai felosztották egymás közt s a neki ki­jelölt parcelláért, a munkák elvég­zéséért és a termésért minden szö­vetkezeti tag személy szerint felelős, így tettek a cukorrépával is. A cukorrépa egyelését egymás kö­zött felosztották és mindenki felelős azért a darab földért, melynek a megművelését vágyig gondozását vál­lalta. A cukorrépa terület csoporton­ként történő felosztása után a szö­vetkezet tagjai kötelezettséget vál­laltak, hogy május 17-re elvégzik a cukorrépa egyik legfontosabb munkáját, az egyelést. Ezekután már a csoportvezetők dolga volt, hogy ki­ki a maga csoportjában hogyan szer­vezi meg a munkát, csak az a fon­tos, hogy a tervezett időre a cukor­répa ki legyen egyelve és a gyomtól meg legyen szabadítva. Zatykó István csoportja a követ­kezőképpen oldotta meg a cukorré­pa egyelését: a rájuk eső cukorrépá­val bevetett területet a csoport tagjai egymás között felosztották. Minden egyes tagnak félhektár cu­korrépa megmunkálása jutott. Egye­dül csak Gyegyik Mihály és Turócki Márton vállalták, hogy nem fél, hanem egy hektár cukorrépát müvei­nek meg. Gyegyik Mihály és Turócki Márton már a kora reggeli órákban feleségeikkel együtt kint dolgoznak a répaföldeken. Iparkodniok kell, hogy az ő hektárjuk is ki legyen egyelve a megszabott határidőre. A csoport tagjai a munkák minő­ségére is nagy súlyt fektettek, mert minden egyes tag tudja, hogy a cu­korrépa további munkáit is ő fogja végezni azon a területen egészen a betakarításig. Még azok a szövetke­zeti tagok is iparkodnak minél job­ban elvégezni a munkát, akik a mult évben kevésbbé törődtek a munka minőségével, csak arra törekedtek, hogy minél nagyobb területen végez­hessék el a munkát és minél több munkaegység után vehessék fel a jutalmat. Nem törődtek azzal sem, hogy ha az első munkafolyamatot nem végzik el becsületesen, a máso­diknál duplán rádolgoznak. Nem tö­rődték . azért, mert azt tartották, hogy ki tudja, hogy még ki kerül a második munkafolyamatnál arra a részre, ahol az első munkákat rosz­szul végezték. v A munkacsoportok keretén belül történő munkabeosztással az egyéni felelősségérzetet megszilárdították a csoport tagjai között. Minden em­ber érzi, hogy felelős .azért a mun­káért, amit a csoporton beliil elvál­lalt. A csoportvezető pedig állandóan 'igyelemmel kísérheti minden egyes tagnak a munkáját és figyelmeztet­heti az esetleges hiányosságokra, mert a csoportvezető ugyancsak fele­lősséggel tartozik a csoport munká­jáért a szövetkezet vezetőségén ke­resztül a szövetkezet egész tagságá­nak. A munkák helyes megszervezése és a szövetkezeti tagok egyéni fele­lősségérzete lehetővé tette azt is, hogy Szlama Ferenc csoportja már befejezte a napraforgó első kapálá­sát és egyelését is. Ezután Szlama Ferenc csoportja teljes ütemben hoz­záfogott a kukorica kapálásához. A kukorica ápolása is aszerint törté­nik, ahogy a Zatvkó-csoportban a cukorrépa egyelés és a további mun­kák. így az év végén minden egyes szövetkezeti tag pontosan értékelhe­ti évi munkáját. Mindenki a szerint részesül majd a jutalomban, amilyen mértékben hozzájárult a közös va­gyon gyarapításához. Érdemes megemlékezni Dubányi János kertészeti csoportjáról. Míg a mezőgazdaságban dolgozó csoportok arra törekednek, hogy minél jobb termést érjenek el és minél maga­sabb jövedelemmel zárják le az évet. Dubány János a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy ő is hozzá akar­na járulni a közös vagyon gyarapítá­sához. A szövetkezet háromnegyed millió korona jövedelmet tervezett a kertészetből, de ha továbbra is elné­zik Dubány János nemtörődömségét, nem hasznuk, hanem ráfizetésük lesz a kertészetre. Hogy engedhette meg Dubány János, hogy a saláta kima­gozzon,a földeken? Mért nem gon­doskodott arról, högy a salátát ide­jében elszállítsák ? A sok saláta . már hasznavehetetlen, kecskének való. Arról azonban gon­doskodott, hogy az egyéni gazdasá­gában lévő kertészetéből idejében el­szállítson minden elszállithatót. Mi­koi akarja Dubány János kiültetni a paprika és paradicsompalántákat ? A palánták ott rothadnak a meleg­ágyakban, mert Dubány nem ér rá a szövetkezet p üántáit kiültetni azér>, mert saját kertészetében dol­gozik. Ennek az állapotnak meg kell szűnni a bátorkeszi szövetkezetben. A szövetkezet tagjainak meg kell tenni a kellő lépéseket, hogy a kerté­szetben is rendes kerékvágásban menjen a munka. Nem nézhetik kar­batett kezekkel a szövetkezet vezetői sem, hogy egyik oldalról Jpi.il és gya­rapodik a szövetkezet vagyona, a másik oldalon pedig a nemtörődöm­ség miatt súlyos károk keletkeznek. Szarka István. _A kisgéresi helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet az egységes föld­műves seövetkez2'ttel együttműköd­ve harcolnak a falu szocialista ki­építéséért, ami abban is megnyil­vánul, hogy a szövetkezet tagtobor­zási kampányának eredménye a mult évihez viszonyítva kétszeresé­re emelkedett. A szövetkezet ugyan még csak második típusú, de már összpontosított szarvasmarha, juh és sertésállománya van és a tervek szerint ez év augusztusában áttér­nek a magasabb típusra. A szövetkezet tagjainak kitartó és szívós munkája megnyilvánult a májusi kötelezettségvállalásokban is, mert 16 nap alatt egy 35 méter hosszú 2000 baromfi tartására al­kalmas tyúkfarmot építettek. Az építészeti csoportban meg kell em­lítenünk az élenjáró dolgozókat, mégpedig Dajka Istvánt, Eszenyi Andrást, Eszenyi Veront, akik már a mult évben is kitűntek munká­jukkal. A helyi nemzeti bizpttság\ nagy segítségére volt az egygég:s föld­A fehér lepke leginkább a határi utak árkaiban burjánzó bokrokra, vagy alacsony fákra rakja petéit. Községünk határában is kezdte fel­ütni fejét e veszedelmes rovar és harcot indítottunk ellene. A szövet­kezet tagjai nagy számban kapcso­lódtak be a rovarírtási munkába és pedig úgy, hogy a határban lévő bokrokon milliónyi hernyót pusztí­tottak el. Mégpedig a következőkép­pen: szalmával megrakott szekerek indultak az utakra és ahol észlel­hető volt a fehér lepke hernyója, ott szalmát dobáltunk a bokrokra és azt meggyújtottuk. így megaka­dályoztuk, hogy községünk gyü­müves szövetkezetnek abban is, hogy vállalták az elkésett tavaszi mezőgazdasági munkák április 26-ra való elvégzését, amit sikeresen vég­re is hajtottak. A beszolgáltatás terén a község százszázaléksa áll mind a terményekből, mind a hús­félékből. A beszolgáltatásban élen­járó kisgazdák, köztük Móric And­lás, aki negyedévi beszolgáltatásá­nak 150 százalékra tett eleget és még több kisgazda példásan telje­sítették az állammal szemben való kötelezettségeiket. Ezzel szemben a kulákok, olyanok mint Bácskái Ist­ván, nem tettek eleget beszolgálta­tási kötelezettségeinek. De mindezekre lefújtunk és lelep­lezzük a közellátás szabotálóit és ezzel erősítjük szövetkezetünket is, mert a kis- és középgazdák látják, hogy nem türjük soraink között a nép ellenségeit és napról nanra je­lentkeznek az egy®ég?s földműves szövetkezetb?, ho°y munkájukkal harcoljanak a szccialista falu ki­építéséért. Gross Emil, Kisgéres. mölcsfáit is ellephessék ezek a kár­tevő rovarok. Nagy gondot kell forditani erre és idejében elejét kell venni annak, hogy értékes fáinkat ezek a her­nyók elpusztítsák, de legkivált az amerikai bog-arakra kell ügyelnünk legjobban, mert azok éppen olyan erőszakosak, mint kibocsájtó gaz­dáik. Már tapasztalatból tudjuk, hogy ahol nem irtották ezeket a ve­szedelmes férgeket, először ellepték a határi bokrokat. tönkretették, azután megtámadták a gyümölcsfá­kat is. És ha már ott is potrohosra híztak, megtámadták még a gabo­nát és más növényeket is. Samu Vince, Nagykeszi. A nagykeszi szövetkezet tagjai eredményesen harcolnak a íehérlepke pusztítása ellen (JzitiiZ Jtláviíi egy hektáron 720 mázsa cukollépát termel M L indössze csak két év telt el azóta, hogy- a tanyi aratóünnepélyen elhangzottak azt) k a szavak, hogy „szövetkezetünket a szovjet kolho­zok mintájára akarjuk kifejleszte­ni", Ma már jogosan mondhatjuk, hogy a szövetkezet tagjai megtar­tották adott szavukat, mert ma már tettekkel is bebizonyították, hogy hűek maradtak ígéretükhöz. Bizo­nyítja mindezt a szövetkezet dolgo­zóinak szilárd akaratereje és a szo­cializmus győzelmébe vetett hite. Még nagyobb bizonyíték az az alko­tóerő, amely a közös nagyüzemi gazdálkodásban kialakult munkához való új viszonyban megváltoztatta az embereket. Ahogy fejlődik a szö­vetkezet, úgy fejlödnek az emberek is és ma már a munkát nem kény­szernek^ hanem dicsőségnek tart­ják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a kapásnövények gondozásához előkészített gyűlésen, ahol megbeszélték hogyan osztják be a munkát és hogy melyik tag mekkora területet vállal megmun­kálásra a kapálástól egészen a beta­karításig, a szövetkezet tagjai úgy­szólván harcoltak azért, hogy min­den egyes tagnak jusson a cukor­répából is és a kukoricából is meg­művelésre. A tagság alkotókészsége nemcsak a mezőgazdasági csoportoknál, ha­nem az állattenyésztő csoportnál is mutatja a közös vagyonhoz való ragaszkodást és bizony ennek az eredménye az is, hogy ma a szö­vetkezetnek gyönyörű állatállomá­nya, tyúkfarmja van a tagok szor­galmas munkájával felépített közös istá'.' jkban, ólakban elhelyezve. Nem is kell azon törni a fejüket, hogyan fognak eleget tenni az állam iránti kötelezettségüknek, mert a jó gon­dozásban lévő állatokból bőségesen juttatnak a nép államának, a dol­gozó népnek. Első negyedévi beadá­suknak mind a húsfélékből, mind a tojásból és a tejtermékekből eleget tettek. De a szövetkezetnek nincs egyetlen egy olyan tagja se, aki ne ölt volna egy szép hízót, vagy aki­nek ne volna biztosítva a jövő hús­ellátása. Ha esetleg volt is olyan tagja a szövetkezetnek, hogy vala­milyen elemi csapás következtében hizója elhullott, vagypedig nem állt módjában előzőleg a disznótartás, a tagok egyöntetűen segítségére siettek és a szövetkezet sertés­állományából megfelelő ellenértékért hizlalndvalót kaptak, természetesen alapos ellenőrzés mellett, nehogy túlkapások történjenek és ez a szö­vetkezeti közös vagyon rovására menjen. A szövetkezet rohamos fejlődése, a gépekkel végzett munka köny­nyebbsége, a tagok közösségi érzete és odaadó szorgalma és a munkák munkaegység szerinti jutalmazása folytán a szövetkezetben szilárd alapokon áll a munkafegyelem is. Minden tag érzi, hogy a vállalt munkáért felelősséggel tartozik a közösségnek és mindenki igyekszik munkájával túlszárnyalni a másikat. A szövetkezet tagjainak jó példáját látva, az egyéni gazdálkodók is haj­lanak a szövetkezetbe való belépés­re. Nincs is olyan nap, hogy egy vagy két egyénileg gazdálkodó; (so­kan olyanok is, akik előzőleg ide. genkedtek a szövetkezeti gazdálko­dástól)', fel ne keresné a szövetkezet irodáját azzal a szándékkal, hogy ö is a szövetkezet tagja szeretne len­ni. A tavaszi munkák ideje alatt négy kis- és középparaszt lépett a tagok sorába. — A szívem megszakadt volna — mondotta az egyik, amikor aláirta a belépési ívet, — ha nem vesztek fel a szövetkezetbe. Miért ne legyen nekem is olyan gyönyörű búzám és olyan tiszta, jól gondozott cukorré­pám, vagy kukoricám, mint a tie­tek ? Ha az ember elmegy a nagy­tábla gabonák között, a szeme majd kiesik a csodálkozástól és csak jót gondolhat a szövetkezetről. Erősödik és gyarapszik a szövet­kezet, lassan bizony már csak a kulákok maradnak lehorgasztott fejjel a szövetkezeten kívül, mert a község kis- és középparasztjai meg­találták a helyes útat a jólét és a boldogság felé. ©köszöntött a tavasz. A tanyi szövetkezetben is eljött a tavaszi vetés ideje. A határban ugyan még itt-ott a zsíros fekete földön az el­olvadt hólé tócsái voltak, de a szö­vetkezet tagjai mindennap azt les­ték, hogy mikor lehet megkezdeni a vetést. A magtárakban ilyenkor nagy volt a sürgés-forgás. A vető­magot osztályozták, pácolták és zsákokba mérték, hogy amint a napsugár melege felszárítja a föld felszínét, mindenben felkészülve in­dulhassanak a vetéshez. Közben a traktorokat és a vetőgépeket is megjavították, megolajozták, hogy azokkal se legyen fennakadás a nagy munkák idején. Az első napon ünnepélyesen vonultak ki a határba. A munkacsoportok egymással ver­senyezve kezdték meg a vetést és olyan szépen haladtak, hogy alig egy pár nap leforgása alatt a kora tavasziakat elvetették. Néha ugyan hátráltatta őket az eső, de az sem jelentette azt, ho^y talán lemarad­tak, mert amikor az idő engedte an nál jobban kihasználták a napot és ha kellett korántól későig is a föl­deken dolgoztak. „Akkor lesz csak jó termésünk, ha idejében földbe tesszük a magot" — mondogatták vetés közben egymásnak. — A határ hangos volt a vetögépeken ülő lá­nyok v'dám csasztuskájától: i „Hej élet, élet, ez aztán az élet..." Az embert örömmel tölti el az a leírhatatlan öröm és lelkesedés, amely a szövetkezet tagjait munká­ra serkenti. De ha a faluból kime­net szembetűnik a határ képe. nyomban rájön arra, hogy miben is rejlik az az öntudat és az a kezde­! lényezöképesség, ami most a szö­vetkezetben határtalan ... Hatalmas tábla kukorica mellett visz el az útunk. A kukorica megsarabolva. megkapálva olyan tiszta, hogy nincs abban egy száll gyom sem. A kuko­ricaföld mellett egy hatalma^ tábla zöldelö borsó, amely ha közelebbről nézzük fehér zöldé színekben vib­rál. Virágzik. . Pár nap múlva olyan lesz — jegyzi meg kísérőm, — mintha fehér fátyolba öltöztet­tük volna. Továbbmenve a cukor­répa táblához érünk. — Most már harmadszor kapál­juk. "llősaör megsaraboltuk, utána, nyomban kiegyeltük úgy, hogy az egyeléssel már április 28-ra végez­tünk. Azután újra lókapával sara­boltuk a sorközöket, a sorokat pe­dig kézikapával megkapáltuk ... Későn jöttetek elvtárs, — folytatja a beszélgetést és közben sajnálko­zik is. — Legalább azt láttad volna, amikor megkezdtük az egyelést. Csaknem a fél falu a határban volt ÍS úgy nézett ki a határ, mint a zsongó méhkas. Kezdtem gondolkozni azon, hogy mjt jelentsen az hogy .„későn jötte­tek". És amint így tovább balla­gunk, kis táblácska tűnik szemem­be, ezzel a felírással: Fitus Mária egy hektáron 720 mázsa cukorrépát termel. Ki íséröm mosolyogva mondja: ez a táblácska mindent megmagya­ráz. Hét ilyen táblácskát találunk még. amelyen hasonló felíratok van­nak. És ez az, ami azt jelenti, hogy későn jöttetek, mert mi már pár nap múlva végzünk a növényápolási munkákkal. A fia^l CsISz lányok és asszonyok kezdeményezésére olyan versenybe lendültek a szövet­kezet tagjai, hogy így a verseny segítségével rövid idő alatt elvégez­tük az egyelést is, a második kapá­lást is, most pedig végefelé járunk a cukorrépa harmadik kapálásának is. A versenytáblákon a magasabb hektárhozamokért versenyző tagok nevei vannak, amelyek a munka dicsőségét és a szövetkezet ifjú tagjainak kezdeményezését hirdetik. Csémi Anna egy hektáron 650 má­zsát, Fltus Mária 720 mázsát, Husz­ka Paulina 720 mázsát, Szendi Má­ria 715 mázsát, Botkó Mária 700 mázsát, Duracskáné pedig 700 má­zsa cukorrépát akar kitermelni. Egy szőkehajú, bátor tekinte­tű. villogó szemű fiatal lány érke­zik kapával a vállán. Fitus Mária. Büszkér tekint a táblára, amelyen az ő 720 mázsás hozamot ígérő fel­irata látható, azután ügyes mozdu­latokká' megindul és kapálni kezdi a répát. — Amilyen szép a répám — mondja — és ha az időjárás is ked­vező lesz, nem 720 mázsát fogok ki­termelni, hanem 800 mázsát, de jól lehet, hogy még attól is többet. Ér­demes jól dolgozni és többet -termel­ni, n. rt ha elérem az egy hektáron a 720 mázsát, a rendes jutalmazá­son kívül 16.000 korona prémiumot és 40 kg cukrot kapok munkám ju­talmazásáért. Dolgozik is ám ügyesen Mária. Gyakorlott mozdulatokkal halad a répasoron és ha kell még le is hajol a répa tövén lévő gyomokért, me­lyeket kapával nem tudna onnan kivágni. A megművelésre szánt te­rületen szépen fejlődik a répa, h'sz április 28-ra már kiegyelte, utána megsarabolták, most már a harma­dik kapálást végzi. Örömmel mesé­li, hogy sokkal jobb ez így, hogy mindenki a megjelölt földterületén dolgoz'k. Büszkén berzél arról, hogy amikor kötelezettséget vállalt a ma­gasabb hektárhozam elérésére, egy­re több kővetője akadt. — Először 650 mázsánál kezd­te'm ... De csak nem hagyom ma­gam — mondja keményebb hangon, — hogy amikor a többi lányok 700 és 720 mázsát vállaltak, én 650 má­zsával a legutolsó helyen maradjak. Hisz többször hallottam már arról és olvastam is róla, hogy a Szov­jetunióban milyen szép eredménye­ket érnek el a cukorrépa termelés­ben akkor, ha a földet jól gondoz­zák és a gyomtól megtakarítják. Én pedig értek a répa termelésé­hez, örömmel végzem a szükséges munkákat, tehát semmi akadálya sem lesz annak, hogy vállalt kötele­zettségemnek eleget tehesek. A hét fiatal CsISz lány kezde­ményezésére határtalan lelkesedés­sel dolgozn.il. a szövetkezet idősebb tagjai is, úgy hogy a növényápolási munkákban minden a legnagyobb rendben megy, ami meglátszik a kapásnövények mostani állapotán is, mert minden olyan tiszta akár a kertészében. És azzal a tudattal dolgoznak a tanyi szövetkezet tag­jai, hogy csakis* jó munkájukkal tudják kiépíteni a szövetkezetüket a szovjet kolhozok mintájára s va­lósíthatják meg falun a szocializ­must. Mérj- Ferenfi, \

Next

/
Thumbnails
Contents