Uj Szó, 1952. május (5. évfolyam, 103-128.szám)

1952-05-01 / 103. szám, csütörtök

A moszkvai történelmi Vörös-tér má jus 1-i díszben. Itt ünnepelik Moszkva dolgozói minden éven legnagyobb ünnepüket a munka napját. Egy folyó újjászületik Félesztendő előtt a szalgiri hegylejtöt a teljes elhagyatottság jellemezte. Ember csak ritkán vetődött erre, a közeli országút két szélét felverte a dudva, az útmenti bokrokban lármás szarkák csörögtek. Az álmos hangulatot azóta lüktető munka váltotta fel. Most hatalmas lendülettel folyik az építkezés, házak nőnek ki a földből, egész lakótelep van születőben: 45 lakóház, étkezde, klub, áruház, élelmiszercsarnok, posta, takarékpénztár s még egész sereg épület. Lenn a völgyben gépek és emberek tarka forgataga hullámzik. A „Kovrovec" exkavátor hosszú nyakát nyújtogatja, majd acélfogával hirtelen a földbe harap és a készenlétben álló blllenökocsikat gyors egymásutánban megtölti anyaggal és kaviccsal. A vontatótraktorok, a hozzájuk kapcsolt billenő-kocsikkal dübörögve megindulnak a kirakodóhely felé. Az alapárok, amelyet a szalgiri völgyben vájnak, egyre mélyebben bontakozik ki. Az exkavátoron az egyik legjobb gépész: Vaszilij Dmitrijevics Golcov dolgozik, aki a „Kovrovcev" havi tízezer köbméteres normáját brigádjával két-háromszorosan túlteljesíti. Nehéz eldönteni, hogy e munkában hol kezdődnek és hol végződnek az egyes müveletek. A gép még a fejtési fordulat lendületében van, amikor egy másik fogantyú irányításával a markoló lecsap a földre, már emeli is, s oldalt fordulva a kirakodóhelyhez szállítja a földet. Az egyes müveletek tizedmásodpercnyi pontossággal olvadnak egymásba, az egész munkafolyamat nem tart tovább tíz másodpercnél. Vaszilij Golcov megtanította munkamódszerére brigádja tagjait is; így született meg nagyszerű eredményük az előirányzott terv 300 százalékos teljesítése. Igy dolgoznak a szimferopolji víztároló és a szalgiri öntözőrendszer földmunkálatain, a Dél-Ukrajnai és az Észak-Krími Csatorna építkezésének egyik fontos részén. Az építkezések központja: a Szalgir folyó medre. A Volga, Don, Dnyeper hatalmas építkezéseiről világszerte beszélnek, a Szalgir folyó neve azonban eddig nem igen bukkant fel a kommunizmus nagy építkezéseiről szóló beszámolókban. Pedig igen érdekes ez a kis folyó, amely a köves Demerdzsin ered. Tavasszal haragoséul vágtat kanyargós medrében, a kinyúló sziklákon fehér tajtékot vet a rohanó víztömeg, megduzzad a tavaszi áradások,, napokon át tartó lassú esők, a pergőtüzszerü záporok, és a beléje olvadó apró patakok vizétől. Igy, megduzzadtan siet virágos völgyében, majd a barna tavriai sztyeppén kígíózík kekeresztül. Mikor aztán eljön a nyár, meglepetés éri, aki a Szalgirt keresi. A folyó eltűnt, kiszáradt, csak Szimferopoljban és a várostól délre csillan meg mint vékonyka ezüstös ér, olyan kis vízmennyiséggel, hogy a tavasszal dúsvizü folyót most még pataknak is csak nagy jóindulattal lehet nevezni. Erre a sorsra kárhoztatta a természet a Szalgir folyót, amelynek átalakításáért most harcba indult a tudomány és az emberi akarat. A kommunizmus nagy építkezéseinek egyik láncszeme a Szalgir völgyében épülő óriási víztároló, s az ehhez csatlakozó öntözőrendszer, amely 15.000 hektár földet lát el majd életet jelentő vízzel. Az ÉszakKríqii-csatorna építése a szimfero poljf és oktyabri kerületek földjét is átlakítja. A betonmedrü főcsatorna, amely a sztyeppén keresztül egész Jevpatorijáig húzódik, a hozzá csatlakozó öntözőhálózattal és a víztároló zsilipekkel bővizüvé változtatott Szalgir folyóval a földek megjavítását, a termelékenységet viszi hullámain. ERDŐK A SZTYEPPÉN Amerre a szem ellát, fiatal tölgyfák hajladoznak a tavaszi szélben. A Doi-i főcsatorna mentén ez a látvány fogadja az embert mindenfelé. A jövendő tölgyfák egy része még csak most dugta ki a fejét a földből, de a makk-ültetés zöld levelei már az életet, a reményt sugározzák. A csemete-ültetések szépen fejlettek, a régebben ültetett tölgyek törzse pedig biztatóan izmosodik. A tölgyesek telepítése most is folyik. Fiatal, mosolygóarcú lány: Valentyina Katjarenko erdésznő lelkesen magyarázza: — Már harmadik éve ültetjük a tölgyeseket a Doni főcsatorna környékén. Mi, erdöültetők, így veszünk részt a nagy természetátalakító munkában. A csatorna megnyitásáig több mint négymillió cserjét és fát kell elültetnünk. Ez volt a terv-előirányzatunk és ennek már — az utolsó szakaszában vagyunk. Eddig 2.270 hektárnyi területen telepítettünk tölgyfát, a következő években ezt a területet 12.500 hektárra emeljük, ami körülbelül húszmillió fa elültetését jelenti. Ezzel be is fejeződik majd az óriási öntözőrendszer fásítási munkálata. Nehéz és kemény munkát végeznek a sztyeppei erdöültetők. Erdők a sztyeppén: valamikor valószínűtlennek, kivihetetlennek tetszett volna ez a gondolat. Ma: megvalósulóban van. Nincs lehetetlen! Az -rdőültetők előtt nem volt akadály a szalszki sztyeppe mostoha talaja, amelyen nyáron kiégett a fű és a forróság| tói megrepedezett földön fehérszínfoltok ütköztek ki. Jöttek a traktorosok és megtörték a föld konokságát. Át- meg átszántották, azután következtek az erdöültetők, tápanyagot hintettek el a porhanyosított földbe és a szerint, milyennek látták a talajt, makkról ültettek, vagy csemetét telepítettek. Munkájukban nem voltak segítség híján. Köréjük sereglettek a környék kolhozparasztjai és lelkesen segítettek mindenben. Ott voltak az ültetésnél, nyáron pedig a tölgyfacsemetek ápolását végezték. Ám nemcsak a kolhozparasztság, hanem az ifjúság ls nagy lelkesedéssel csatlakozott az erdőültetési munkálatokhoz. Jevgenyij Kufa komszomolifjú nevéhez fűződik a kezdeményezés, amely harcot indított az erdőültetvények mennél nagyobb megeredési százalékáért. Amikor kezdeményezését megtette, mindjárt' előljárt a jó példával: vállalta, hogy a szocialista megőrzésre átvett két hektáron ültetett fiatal tölgyfákat, ápolja, gondozza, amíg koronájuk kialakul. Azóta minden szabad napját a tölgyfák mellett tölti. Kapál, a sorközökből ldírtja a gyomot, a fészkek körül lazítja a talajt és porhanyo sítja az esőzések után keletkezett földkérget. Jevgenyij Kufa kezdeményezése követökre talált, s ma már sokszáz hektárnak van „kis gazdája", aki vállalta az ápolást, rendbentartást. Az eredmény nem is maradt el: a fiatal fák jól megeredtek és gyönyörűen fejlődnek. Átlagban a fák 93 százaléka megeredt, az új ül tetéseknél azonban a komszomolisták vállalták, hogy az eredményes ültetésben elérik a 96 százalékot, Ezzel még a 95 százalékos eredményt is túl akarják szárnyalni, amit munkacsapatával Zoja Gencsárova ért el, aki sztyeppei erdőültetésben elért sikereiért Sztálin-díját is kapott. Mindén nagy alkotás önmaga beszél, de azért a legszebb festményeket is keretbe foglalják, a szoborművészét remekeit is talapzatra helyezik. A vízierőművek és csatornák hatalmas építkezéseinél a tölgyek, nyírfák, jávorfák és erdei fenyők milliói többet jelentenek, mint képkeret, vagy szobortalapzat. Szervesen a nagy építkezésekhez kapcsolódnak. A ma még fiatal fák néhány év múlva zöld acélfalként állják útját a tikkasztó sztyeppei szélnek. A gyöngéd kézzel, szerető gondoskodással ültetett fák erdőkké erősödnek, hogy kemény védősávként teljesítsék feladatukat, amelyeket a sztálini nagy építkezések terve kijelölt számukra. &&tahuft&oi$ta n&h A szovjetnők szívük minden szeretetével, minden tudásukkal és szakismeretükkel a kommunizmus építését szolgálják. Ott voltak mint mérnökök a gigászi vízierőmüvek tervezésénél, résztvettek a kutató expedíciókban, behatoltak a puszták mélyébe, hogy kijelöljék a csatornák útvonalát. Moszkvából, Ukrajnából, Lettországból vagy az Uraiból hatalmas teherrel megrakott vonatok indulnak nap nap után a sztálini építkezések felé. A szállítás fontos munkájába is teljes energiájukkal bekapcsolódnak a szovjet nők. A Vlagyimir Iljics nevét viselő gyárban, ahol 30 évvel ezelőtt az első vízierömütelep berendezése készült, most a kommunizmus _ nagy építkezéseinek megrendelésein dolgoznak. Itt is ugyanugy, mint a leningrádi kohómüveknél, mint az uráli gépgyárakban és a szovjet üzemek százaiban, hősiesen dolgoznak a sztahanovista nők. A kupavnai posztógyár dolgozóinak többsége nő. A forradalom előtt a legtapasztaltabb szövőnők sem válhattak, még mester-helyettessé sem, magasabb beosztásról nem is beszélve. Ma a nőkből mesterek, mérnökök, műhelyvezetők, igazgatók lehetnek. össze sem lehet hasonlítani a szovjet nő helyzetét a kapitalista országok munkásnöinek vigasztalan sorsával. Több burzsoá országban formálisan megvan ugyan a nök egyenjogúsága, de valójában még azt az elemi jogot sem biztosították számukra, hogy azonos munkáért azonos bért kapjanak. Hosszú évszázadokon keresztül az állam és az egyház azt hitette el a növel, hogy „másodrendű" ember. A szocializmus országában felszabadultak a nök az évszázados elnyomás alól és lehetőséget kaptak tehetségük és képességük kifejtésére. A szovjet embereket munkájuk társadalmi jelentőségének büszke és örömteli tudata tölti el. Ez nyilvánul meg. a szocialista munkaversenyekben, amelyekben a nők is résztyesznelť. Az önköltségcsökkentésért és a kiváló minőségért indított mozgalomba bekapcsolódtak a nök is. Köztük ott találjuk Marija Levcsenko szakácsnőt, Antonyina Zsandarova és Olga Agafonova esztergályosokat. Országszerte ismertek Nyina Nazarova fogaskerékmegmunkáló, Nyina Vasziljeva magkészítő, Ligyija Korabelnyikova brigádvezetök, Marija Rozsnyeva fonőmunkás, Ligyija Kononyenszko szövőnő nevei, akik mindnyájan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után születtek. Az ifjú munkásnökben olthatatlan tudásszomj ég. Marija Rozsnyeva a technikumon tanul. Ligyija Korabelnyikova a mérnökök és technikusok tudományos egyesületének tagja, az alig húszéves Antonyina Zsandarova a politikai- és tudományos ismereteket terjesztő társaság előadója. A szovjet nök sztahanovista kezdeményezései egyre szélesebb visszhangra találtak a Szovjetunió határain túl is. Munkamódszereiket tanulmányozzák és átviszik a népi demokratikus országok. A szovjet dolgozók példájának követése a gazdasági eredményeken kívül igen nagy erkölcsi jelentőségű is: a munkához való új szocialista viszonyra tanít. Dolores Ibarruri szavai szerint a szovjet nők ereje, állhatatossága, optimizmusa lelkesíti a dolgozó nőket minden országban. Egy falusi kórházban A jó hír gyorsan szárnyra kap. Messze földre eljutott már a híre az Omszktól 200 kilométerre fekvő andrejevkai kórtháznak is. Autónk gyorsan halad végig And. rejevka kivilágított utcáin, a fény. árban úszó gerendaházak között. Megérkezünk a kórházhoz, amelynek irodájában N. A. Markov főorvos, az omszki kerületi tanács küldötte, siet fogadásunkra. Markov főorvos, aki már a Nagy Honvédő Háború előtt is az andrejevkai kórház vezetője volt, a hábo rú idején, amikor a tábori kórházakban dolgozott, határozta el, hogy átszervezi a kis szibériai kórházat. 1946-ban érkezett vissza Andrejevkába, ahová harctéri bajtársát, A. F. Szmirnova zászlóst is, magával vitte. Együtt teremtették meg a sztyeppei mintakórházat. Annak 1 lején csupán egy orvos dolgozott Andrejevka egyetlen rendelő intézetében és 25-ágyas kórházában. Az elmúlt öt évben nagy állami segítséggel ötszörösére szaporították a kórház ágyainak számát s jólfelszerelt sebészeti, belgyógyászati, fertőző, szülészeti és csonttuberkulózis osztályokat létesítettek. Jelenleg 7 orvosspecialista kezeli a kórház betegeit. Markov gondoskodik munkatársai szakmai fejlődéséről is. Az ö irányításával fejlődött kiváló röntge. nológussá Zinaida Csugonova, leningrádi elektrotechnikus is. A főorvos bonyolult üregi műtéte, ket végez és bevezette a reumatikus megbetegedések andrejevkai iszappal való kezelését. Markov kezdeményezésére a kórház nyírfákkal körülvett parkjában gyermekszanatóriumot létesített. A kórház kollektívája 50 gyermek kigyógyításáról és neveléséről gondoskodik. — ÜJ szo 1952 május 1 /