Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-20 / 94. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek l ACSEHSZLOVÁKIAIMAGYÁRDOLGOZÓ K LA P J A Éljen a szlovákiai munkásosztály fáradhatatlan harcosa, a Szlovákiai Kommunista Párt V elnöke

? V iliam Široký elvtárs ! Bratislava, 1952 április 20, vasárnap 2 Kčs V. évfolyam, 94. szám Párt- és kormányhatározat az állami birtokok gazdaságának megjavítására szóló intézkedésekről Hazánknak 1945 májusában a Szovjet Hadsereg által való felszabadításával és a munkásosztálynak 1948 februárjában a reakció felett aratott végleges győzelmével kialakultak gazdaságunk új fejlődésének és tartós felvirágzásának előfeltételei. Ezzel adva voltak a nagy szocialista mezőgazdasági üzemek — az állami birtokok — kiépítésének az elöföltételei is. Az állami birtokok a határmenti területeken és az ország belsejében nagymennyiségű termőföldet kaptak és az állam ellátta őket élő és holt leltárral és új gépesítő eszközökkel. A volt béresek, akik azelőtt a munkásosztály legmegsdázottabb és legkizsákmányoltabb tagjai voltak, a nagy szocialista üzemek szabad gazdáivá váltak. Az ö feladatuk, hogy az állami birtokokat magas termelékenységű és magas hozamú gazdaságokká fejlesszék, a föld magas termékenységének és a gaz dasági állatok jobb kihasználásá nak mintaképévé és lglf/ meggyőzzék a kis- és középparasztokat a szocialista nagyüzemi termelés erejéről és előnyeiről. Az állami birtokok a nagy kezdeti nehézségek ellenére jelentős termelési sikereket értek el. Már a sertéshús egyharmadát szolgáltat ják köztársaságunknak. Úgyszólván egyedüli termelői a nemesített vetőmagnak és az ö érdemük, hogy az EFSz-ek az egész vetési területen jóminőségü vetőmagot használhatnak. Az állami birtokok fontos szerepet játszanak fajállattenyésztésünk felújításában, a cukorrépatermelésben, a zöldség, len, gyapjú és más, dolgozóink ellátására fontos mezőgazdasági termékek kitermelé sében is, valamint egyes fontos ipari nyersanyagok biztosításában. Ha az állami birtokok el is érték e sikereket és az állami birtokok munkatermelékenysége az elmúlt években növekedett is, a mezőgazdasági termékek hektárhozamai és a gazdasági állatállomány kihasználása a birtokok nagyrészén még korántsem felel meg termelési lehetőségeiknek. Főleg a kapásnövényekben és egyes ipari termékekben nem érik el az állami birtokok a tervezett hozamot. A malacszaporulat sem kielégítő és nem kielégítő a szopósállatok és borjak nevelése sem. Az állami birtokok nagyjából nem tudták még eddig kitenyészteni saját magastermelékenységü fajmarhaállományukat. Még mindig sok az olyan gazdaság és birtok, amelyek nem váltak a mezőgazdasági nagyüzemi termelés mintaképeivé, mint arról Klement Gottwald köztársasági elnök beszélt. Nem mutatják kis- és kö zépparasztjainknak elég meggyőzően a szocialista nagytermelés előnyeit, nem váltak még támogatóikká az egységes földműves szövetkezetek megalapításában és megszilárdításában, a közös munka megszervezésében, a magas hektárhozamok és a gazdasági állatok nagy hasznosságának elérésében. Az állami birtokok e komoly hibáinak föokai mindenekelőtt a következőkben rejlenek: 1. Az állami birtokok dolgozói, de főleg vezetői és szakemberei eddig még nem sajátították el és nem alkalmazták kellő mértékben a szovjet szovhozok gazdag tapasztalatait sem az üzem vezetésében, sem a termelésben. Számos birtokon még az agrotechnika és zootechnika alapvető intézkedéseit sem teszik meg. 2. A munka irányításában és megszervezésében még mindig a régi sáfárkodó módszerek érvényesülnek az ember és a munka szocialista viszonya helyett. Sok bir tokon a dolgozókat nem ismertetik meg rendszeresen feladataikkal és azok jelentőségével. Ezzel fékezik a dolgozók alkotó kezdeményezését és a szocialista mimkaversenv sikeres kifejlődését. A növénytermelésben és állattenyésztésben a munkacsoportok nem váltak eddig a gazdaság termelési alapegységeivé. 3. A birtokok gazdaságai eddig nem lettek az állami birtokok szervezetének alaptagjává és a munka irányítása sok helyen kevésbbé rugalmasan a birtok igazgatóságán összpontosul. 4.«A munka jutalmazásának ed digi módszere nem mozgósítja az állami birtokok dolgozóit a tervezett feladatok teljesítésére és túlié pésére. Többnyire napibérért dolgoznak, főként a növénytermelésben és a dolgozóknak a normák szerinti munkateljesítmény alapján való jutalmazása helyett, amely lehetővé teszi a dolgozók érdemszerinti jutalmazását, gyakran fekete béreket fizetnek ki. A dolgozók nincsenek anyagilag érdekelve a terv teljesítésében és túllépésében. 5. Az állami birtokok dolgozói gyakran nem használják ki gazdaságosan a munkásosztály és az állam által rájuk bízott termelőeszközöket. Nem használják ki téüjes mértékben a mezőgazdasági gépeket, a tartozék felszereléseket és kis mértékben haofcnálják az agregátokat. Gyakran még az alapvető műszaki karbantartást sem végzik el, ami a gépek helytelen kihasználásának, alacsony teljesítményüknek és a drága javítások magas százalékának legkomolyabb oka. Nincs megoldva a traktoros munkák megszervezésének kérdése sem a birtokok, sem az egyes gazdaságok keretében és a traktorosok nincsenek érdekelve a mezőgazdasági csoportok munkaeredmé nyeiben. 6. A gazdaságokba nincs bevezetve a füvesvetésforgós rendszer a helyes vetési folyamattal. Ez egyebek között a föld nem gazdaságos kihasználására és a saját takarmánybázis elégtelen biztosítására vezet. 7. A hiányosságok komoly oka a munkaerők hullámzása és főleg a vezető káderek gyakori váltakozása. Sok gazdaság és birtok vezetőjének és műszaki kádereinek politikai és szakszinvonala alacsony. 8. Nem véletlen, hogy a hazai és külföldi reakció nagy erőfeszítéseket tett és tesz arra, hogy éppen az állami birtokokba behatoljon. A birtokokról eddig még nem távolították el teljesen az ellenséges elemeket. Számos dolgozónak békülékeny magatartása és elégtelen ébersége és elővigyázatossága következtében ezek a reakciós elemek aknamunkát végeznek, aláássák a munkaerkölcsöt és minden módon kárt okoznak & birtokok gazdaságának. Még mindig számos eset akad, amikor a volt földbirtokosok és falusi gazdagok az állami birtokokon dolgoznak, mint „szakértők", vagy továbbra is a birtokok épületeiben laknak. 9. Főleg a tömegpolitikai munka van elhanyagolva, mégpedig legtöbbnyire a távolesö birtokok dolgozói között. A párt- és tömegpo litikai munka súlypontja inkább a birtokok igazgatóságaiban szokott lenni, ahelyett, hogy átvinnék a gazdaságokba. Az állami birtokok számos kommunistája eddig még nem állott a lustaság, a felelőtlenség, rossz munkaerkölcs és az állami vagyon szétlopkodása elleni harc élére és nem törekszik következetesen a rend bevezetésére a bérekben. A dolgozókat nem vezetik rendszeres politikai és nevelő munkával arra, hogy munkahelyeik felelős gazdáivá legyenek. Számos pártszervezet nem irányítja rendszeresen a kommunisták munkáját a szakszervezetekben és az ifjúsági szervezetekben. Államunk, a munkások és parasztok állama, az állami birtokok dolgozóira azért bízott eszközöket, hogy azokat teljes mértékben kihasználják a termelés és a munkatermelékenység állandó növelésére és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésére. Az állami birtokok gazdálkodásának határozott javulása elsősorban az összes alkalmazottak jó, lelkiismeretes és lelkes munkájától í'ugg. , Szükséges, hogy az állami birtokok összes dolgozói, a munkások, műszakiak és adminisztratív alkalmazottak mind tudatosítsák magukban azt, hogy a termelés állandó növelése, gazdaságosabbá tétele és a birtokok rentabilitásáért indított harc legelsöbbrendü feladatuk. E feladatot akkor teljesítik, ha kitartóan harcolni fognak a hektárhozamol- és a gazdasági állatok hasznosságának állandó nevei s^ért, a növénytermelésben és állattenyésztésben előforduló veszteségek kiküszöböléséért, az anyag megtakarításért, az üzemi költségek csökkentéséért, a termelés gazdaságosabbá tételéért és a rájuk bízott szocialista vagyon kíméléséért. Becsületbeli feladatuk, hogy az állami birtokok példás, rentábilis, szocialista nagygazdaságokká váljanak magas piaci termeléssel. Ez az a személyes érdekük is, mert az állami gazdálkodásnak megjavításától és jövedelmezőségétől függ saját bevételeik eínelkedése és életszínvonaluk javulása is. Az összes hiányosságok és fogyatékosságok kiküszöbölésére, mely&k fékezik az állami birtokok sikeres fejlődését, a CsKP Központi Bizottságának elnöksége és a Csehszlovák Köztársaság kormánya a következő intézkedésekben állapodott meg: I. A termelésnek a szovjet tapasztalatok szélesméretű alkalmazása által való növelése. A szovjet mezőgazdaság gazdag tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a talaj termelékenységének, a hektárhozamoknak és a marhaállomány hasznosságának rendszeres növelése és a takarmánybázisok rendszeres javítása csupán az egész talajnak a füvesvetésforgó rendszer szerinti jó és lelkiismeretes megművelésével lehetséges. A füves vetésforgórendszer megköveteli bizonyos intézkedések végrehajtását, amelyek közül a legfontosabbak a mezei és takarmányi fűvesvetésforgó vetési eljárások, a helyes agrotechnika, a helyes trágyázás bevezetése és a nemesített vetőmagok és palánták szélesméretü használata. A szovjet szovhozok tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a füvesvetésforgó rendszer bevezetésével az állami birtokainkon is lényegesen növelhetjük a hektárhozamokat és a marhaállomány kihasználását a kővetkező években és így az állami birtokokat magastermelékenységű, hozamos és minden irányban fejlett szocialista mezőgazdasági üzemekké tehetjük. Hogy ezt a feladatot megvalósítsuk, a földművelésügyi minisztériumnak (Nepomucky miniszternek), az állami birtokok igazgatóinak és a gazdaságok vezetőinek a következő intézkedéseket kell tenniök a rendeletek végrehajtásának biztosítására. a) A növénytermelésben: 1, Az 1952—55 években fokozatosan bevezetni a mezei és takarmányvetési eljárásokat a füvesvetésforgó rendszer keretében az állami birtokok összes gazdaságaiban2. Meghatározni a vetési eljárások olyan összetételét, amely biztosítja az állami terv'feladatainali teljesítését a gabonanemüek, hüvelyesek, zöldség, burgonya, cukorrépa és más ipari növények termelésében és egyúttal biztosítja az elegendő mennyiségű saját takarmányalapot az állattenyésztés fejlesztésére úgy. hogy az állami birtokok mentesüljenek a takarmánybehozataltól és felvásárlástól való függéstől és emellett biztosítja a nemesített vetőmag és palánták kiteremlését mind a maguk, mind az EFSz-ek szükségleteire. 3. Az állami birtokok összes gazdaságaiban kötelező megtenni a következő agrotechnikai alapintézkedéseket: a) elvégezni a tarlóhántást 5 cm mélyen mindjárt a kaszálás után; b) elvégezni a tavaszi szántást elvszerüen előhántós ekével: gabonanemüeknél 20—22 cm mélyen, sekély talajon mélyszántást, az ipari növények alá tekintettel agrotechnikai igényeikre, a sekély talajt fokozatosan mélyíteni istállótrágyával; c) az őszi szántást a legkorábbiagrotechnikai határidőben elvégezni; d) jobban kihasználni a trágyát azzal, hogy a szervetlen trágya egyrészét és a szerves trágyát teljes egészében közvetlenül a szántás megkezdése előtt teregessék szét és a szervetlen trágya másik részét tavasszal a talajmegmüvelés előtt használják fel; e) fokozatosan bevezetni a szemcsés trágya használatát az 1952 és 1953-as években úgy, hogy 1954. év végéig már az összes gazdaságokban használják; f) elvégezni a tavaszi hengereIést, boronálást és az őszi vetések póttrágyázását a legrövidebb idó alatt és a legkorábban; g) a nedvesség megtartására a föld érettsége szerint biztosítani a gyprs talajsimítást és boronálást a legrövidebb időn belül; h) keresztsoros vagy keskenysoros vetést alkalmazni 1952-ben a tavasziak legalább 20%-ánál, az ősziek 50%-ánál és a következő években e módszerek használatát tovább terjeszteni; i) bevezetni a rozs, kukorica, napraforgó és a lóhere mesterséges beporzását magszerzés céljára; j) saját palánták biztosítására azokon a területeken, ahol a burgonya elfajzik, kiterjesztem és bevezetni a vetőmagrészlegeken a palánták, főleg a korai fajták nyári vetését; \ k) meghatározni az egyes birtokok számára az agrotechnikai alaphatáridőket és ügyelni pontos be tartásukra. 1. Állandó harcot folytatni a gaz és kártevők ellen az összes mechanikai és vegyi eszközökkel, főleg az amerikai krumpli-bogár ellen. 4. Fokozatosan kiküszöbölni, a föld széttagoltságát, a gazdaságiműszaki birtokrendezések végrehajtásával a helyi körülmények figyelembe vételével az állami birtokok összes gazdaságaiban. 5. Fokozatosan megszabni az állami birtokokhoz tartozó földterületeket. Kijelölni azokat az objektumokat, amelyeket véglegesen hozzácsatolnak az állami birtokokhoz és a kisméretű objektumokat fokozatosan átadni gazdasági felhasználásra a magasabb típusú, nagyobb EFSz-eknek. Az állami birtokok új földterületet csakis a KNB tanácsának ajánlására és a mezőgazdasági minisztérium jóváhagyásával vehetnek át. B. Az állattenyésztésben: Az állami birtokok jelentős feladatai az állattenyésztés terén megkövetelik, hogy az állami birtokok dolgozói e téren legfontosabb feladatukat saját elegendő mennyiségű takarmánybázis létrehozásában és a jóminőségü fajállatanyag, különösen tehenek és anyadisznókról való mindennapos gondoskodásban és ezek ápolásában lássák. Hogy az állami birtokok takarmánybázisa ténylegesen megjavuljon és kibővüljön, elsősorban szükséges véget vetni az egyszeri kaszálású rétek elméletének, gondoskodni a rétek és a legelők hozamának rendszeres emeléséről, bevezetni a rendszeres vetési eljárásokat és ügyelni a többéves füvek és más takarmánynövények hozamainak emelésére a vetési folyamatokban. A földművelésügyi minisztériumnak (Nepomucky miniszternek), az állami birtokok igazgatóinak és a gazdaságok vezetőinek ezért a következőket kell végrehajtani: 1. növelni a jóminőségü takarmányok termelését és e célból biztosítani: a) hogy a takarmánybázisról való gondoskodást minden gazdaságban különleges állandó takarmány munkacsoportra vagy szakaszra bízzák; b) az összes rétek, legelök, ta. karmánynövények idejében való és gondos ápolását és trágyázását és az agrotechnikai határidőkben való