Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-17 / 91. szám, csütörtök

2 ( I JSZÜ­1952 április 16 A moszkvai gazdasági konferencia eredményei Tíznapos tanácskozás után véget ért a moszkvai gazdasági konferen­cia. Ezen a nagy nemzetközi találko­zón résztvettek a tőkés országok képviselő"), kormánya' minden el­lenkezése és fenyegt ?se ellenére. Résztvettek a gyarmati, valamint a függő helyzetben lévő országok kép­viselői is, mégpedig tekintélyes szám­ban. Nem volt még sohasem olyan gazdasági megbeszélés, ahol ezek­nek az országoknak megbízottai olyan világosan és olyan szabadon elmondhatták volna gazdasági bajai­kat és gazdasági követeléseiket, mint ez most Moszkvában történt. A konferencián ott voltak a 800 milliós béketábor minden országának képviselői, köztük Kórea és Viet­nam is. Joggal állíthatjuk, hogy ez volt az első világméretű gazdasági konferencia a történelem folyamán, amelyet valóban világgazdasági kon­ferenciának lehet nevezni. A konferencia első és igen fon­tos eredménye, hogy teljes egyetér­tésben folyt le, nem merült fel a tanácskozások során egyetlen zava­ró hang sem. Ez nem magától érte­tődő dolog, ha meggondoljuk, hogy különböző gazdasági érdekektől ve­zetett, különböző meggyőződésű, kü­lönböző politikai álláspontot kép­viselő, egymástól tízezer kilométeres távolságokra élő, különböző életszo­kásokat követő emberek kerültek össze. Az egyöntetűség azért való­sult meg, mert a konferencián csak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szélesítéséről volt szó, mert e kér­déshez mindenki hozzászólhatott, szabadon elmondhatta azt, amit gon­dolt. A tanácskozás lefolyása bebi­zonyította, hogy a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok kiszélesítésének kérdésében, a Nyugat és Kelet kö­zötti kereskedelem erősítése érdeké­ben sikerült kialakítani egy világ­szerte igen különböző köröket egye­sítő, széles alapokon nyugvó, egysé­ge? állásfoglalást. Bár a két rendszer egymáshoz va­ló viszonya volt a moszkvai konfe­rencia egyik legjelentősebb problé­mája, ez a kérdés — amely a többi között a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem kérdéseként jelentke­zik — n em állót úgy előtérben, hogy elnyomta volna a többi problémákat. Nemcsak a Nyugat és Kelet közötti kereskedelemről volt szó, hanem az egész nemzetközi kereskedelem hely­zetéről, a tőkés piacok válságos ál­lapotáról, az imperialistáknak az el­maradt országokkal szemben gyako­rolt. magatartásáról. Több szó esett erről, mint közvetlenül magáról a Nyugat és Kelet közötti kereskede­lemről. De ez természetes is, mert a felszólaló tőkések és az elmaradt országok képviselői azt mondották el, ami nekik a legjobban fájt. A konferencián megmutatkozott, hogy a tőkések azért kívánják a nemzetközi kereskedelem akadályai­nak eltávolítását, mert a kapitalista piacokon hónapról hónapra romlik a helyzet. A nemzetközi áruforga­lom zsugorodik. Az egyes országok fizetési mérlegeinek egyensúlya egymásután borul fel. Az egyensúlyt behozatali korlátozásokkal igyekez­nek helyreállítani, ami nem javítja a helyzetet, hanem éppen ellenkező­leg: tovább szűkíti a nemzetközi pia­cot. Ezért kívánják megjavítani a helyzetüket a kereskedők és tőkés vállalkozók a demokratikus orszá­gokkal való kereskedelem fokozása révén. A gyarmati és függő hely­zetben lévő országok képviselőinek szavaiból áradt a panasz kereske­delmi megkötöttségük miatt. Szaba­dulni szeretnének a béklyótól a nemzetközi kereskedelem területén ís. Ami a béketábor országait illeti, a konferencián elmondottakból vilá­gossá vált, hogy ezeknek az orszá­goknak egyre nagyobbak a lehető­ségeik arra is, hogy a tőkés orszá­gokkal kereskedjenek, de arra is, hogy a gyarmati országokat az áru­csere eszközével segítsék. Ezek a tények adják a magyarázatát annak, hogy a nemzetközi árucsere tekin­tetébnn miért alakult ki a moszkvai konferencián egységes állásfogla­lás. A konferencián a Szovjetunió és a népi demokratikus országok beje­lentették, hogy a következő három év alatt mekkora kereskedelmi for­galmat tudnának lebonyolítani az imperialista, valamint a gyarmati és függő országokkal. Kitűnt, hogy a béketábor országai három év alatt árukban 100 milliárd rubel forgal­mat tudnának lebonyolítani a töb­bi országokkal. Ez az egész világ­kereskedelemhez viszonyítva is ko­moly árumennyiséget jelent. Száz­milliárd rubeles forgalom jelentős üzleti lehetőséget nyújt a tőkések­nek és komoly vonzóerőt gyakorol az új gazdasági kapcsolatokat ke­reső, gazdaságilag elmaradt orszá­gokra. A konferencián világosabban megmutatkozott, mint eddig bármi­kor, hogy a világkereskedelemnek új központja alakult ki, a Szovjet­unió és a többi szabad ország képé­ben és ennek a központnak olyan gazdasági bázisa van, amely szaka­datlanul bővül erősödik, míg az imperialista világpiacot • ellentétek emésztik és válságok gyötrik. A béke tábor országai nemcsak a következő három esztendőre vonat­kozóan tettek javaslatot, hanem még a konferencia alatt bebizonyították, hogy minden halogatás nélkül, 1952 folyamán, már a legközelebbi hetek­ben szélesíthető az áruforgalom Ke­let és Nyugat között. Igen lelentös vételek és eladások jöttek létre a moszkvai konferencia alkalmával. Igen sok ügylet tárgyalása csak el­kezdődött és a legközelebbi hetek­ben fog befejeződni. A konferencia tőkés résztvevőit meglepte ez az igen komoly üzleti lehetőség. Gondoltak arra, hogy üz­leteket kötnek a moszkvai tárgya­lások alatt, de ilyen méretű üzletek­re nem gondoltak. Az első ismere­tessé vált. nagy iizlet, a több, mint 100 millió rubeles árucseréről szóló egyezmény a kínai és az angol de­legáció között — nagy izgalmat váltott ki az üzletemberek körében, éspedig nemcsak a Moszkvában tar­tózkodók között, hanem még inkább azok körében, akik nem jöttek el. Számos polgári újság már komoly szemrehányással illeti országának kormányát, azért hogy rosszul ítél­te meg a helyzetet és akadályozta a moszkvai konferencián való rész­vételt. Nyilvánvalóvá lett, hogy nem „propagandáról" van szó — mint azt a gazdasági együttműködés el­lenségei híresztelték, — hanem a nemzetközi árucsere jelentős kiszéle­sítéséről. A konferencia összes részvevőjé­ben az a meggyőződés alakult ki, hogy ezt a munkát, amely Moszkvá­ban elkezdődött, folytatni kell. Ezért egy közlemény is beszámol majd ar­ról, hogy mit végzett a- konferencia. Ennek az a célja, hogy a legszéle­sebb körök világszerte megismer­jék: melyek a problémák és melyek a feladatok. Felmerült az a javas­lat, hogy ezt a közleményt el kell küldeni az ENSz-nek is, azzal a fel­hívással, hogy a nemzetközi keres­kedelem akadályainak eltávoIifSsa érdekében a közeljövőben hívjon egy­be egy, a moszkvaihoz hasonló ösz­szejöveteli. Kialakult az a vélemény is, hogy állandó nemzetközi bizott­ságot kell létesíteni, amelynek fela­data volna a világkereskedelem elő­mozdítása. a moszkvai tanácskozás eredményeinek ismertetése, a felme­rült javaslatok tanulmányozása és a legközelebbi világgazdasági konfe­rencia előkészítésének támogatása, vagy lia a szükség azt hozza magá­val, annak előkészítése, A moszkvai nemzetközi gazdasági találkozó ered­ményei a következőben foglalhatók össze: A konferencián megmutatkozott, hogy a nemzetközi kereskedelem akadályainak eltávolítása a legszé­lesebb körök egységes követelése vi­lágszerte. A konferencia kézzel foghatóan be­bizonyította. hogy a Nyugat és Ke­let közötti kereskedelem szélesíthető és előnyöket biztosít azoknak, akik ebben az árucserében résztvesznek. Ez a felismerés erősíti a nemzetközi áruforgalom akadályainak megszün­tetésére irányu'ó törekvéseket. A békés gazdasági együttműködésre irányuló törekvés eró'sődése a béke fenntartásának ügyét szolgálja. Fogadjuk május elsejére A ,,Béke"-üzem hatalmas szerelő­csarnokában gyűlésre jötrek össze az üzem tanpneai, hogy valamit egymás között elhatározzanak, hogy valami­ről döntsenek. Arról volt szó, hogy milyen kötelezettséget vállaljanak az üzem lakatosműhelyének fiatal ta­noncdolgozói május l-re. Hanus • Stefan, aki a fiatal dolgo­zók között egyike volt a legjobbak­nak és aki a szocialista veresenyben igen kiváló eredményeket ért el, a gyűlés megnyitása után elsőnek szó­la.lt fel. — Elvtársak, nekünk is ki kell ven­nünk részünket a májusi kötelezettsége vállalásokból. Gondolkozzunk, mit tud­nánk vállalni május l-re. Az összegyűlt fiatal dolgozók lelke­sen helyeselték szavait és a lármából ilyen mondatok hangzottak ki: — Brigádokban dolgozhatunk, fel­ajánlhatjuk segítségünket az építkezé­si munkálatoknál, a villamossínek le­rakásánál is _ segíthetünk . •. Amikor Hanus elvtárs felemelte a kezét, egyszerre csönd lett — Látom, hogy megvan bennetek a segítési szándék, látom, hogy szívesen tesztek felajánlásokat május l-re. Te­hát a felajánlásokat írásba is foglal­juk. Nagy Ferenc, az üzemtanács jegyző­je már írta is füzetébe: 500 órát brigá­dokban ledolgozunk, 200 órát építőmun­kában segítünk, tizen pedig az Ifjúsá­gi. Kerületi Konferencia helyiségét dí­szítjük. Amikor felolvasta a kötelezett­ségvállalásokat, a fiúk kitörő lelkese­déssel fogadták őket Azután aprólékosan kidolgozták a kötelezettségvállalásokat, hogy kire milyen szerep jut, ki vezeti a brigádo­kat, kik lesznek az egyes munkálatok részvevői. Mikor mindezzel készen voltak, Pollák Imre feltette a kérdést: .,Tudjátok-e elvtársak, miért vállal­juk ezeket a kötelezettségeket mi és velünk együtt mindenütt a világon a munkásság százezrei?" Első pillanatban halálos csend lett a szavak nyomán, azután Volkovszky János, az üzemtanács titkára szólalt meg: v — Azért ünnepelünk, mert május 1­a munkásság egységének, harcos jel­legének jelképe. Tudjuk, hogy a múlt­ban a munkások szerte a világon erős harcokat folytattak azért, hogy május elsején ünnepelhessenek. Még vér is folyt ezért a jogért, hogy a munkások május 1-én kibontott zászlókkal és együttesen, egy akarüttal megmutat­hassák a maguk erejének és egységé­nek nagyszerűségét. Ferenci elvtárs közbevágott: ,,Az elmük évtizedekben a szabad május elsej'kért folytatott harcokban kiomlott munkásvét tette lehetővé számunkra, hogy fiatal életünk ma nyugodtabb, boldogabb és eredménye­sebb lett, mint a múltban volt• Az egyre-másra felépülő tanoncotthonok, amelyeket a mi rendszerünk, a mun­kások és parasztok országa hozott létre, bizonyítják, hogy a május l-re vállalt áldozatok és harcok nem vol­tak hiábavalók. De mi, az üzem fiatal dolgozói is megtesszük a magunkét. Nem vélet­len, hogy a lakatosműhely ifjú dolgo­zói a szocialista veresenyben, amelyet nemrégiben fejezték be, 120% he­lyett, amit vállaltak, 264%-os ered­ményt értek el. A teljesítmények azt bizonyítják, hogy tudunk felnőtt mun­kások módjára dolgozni, és még vala­mit: ma tudjuk, hogy milyen jelentő­sége van munkánknak és milyen fon­tos az együttes munka. Mindenki, aki a gépnél dolgozik, a hosszú gyakorlat következtében mestere tesz gépének. Felnőtt dolgozók szeretettel foglalkoz­nak velünk. Ezért fogadjuk mi is má­jus l-re, hogy teljesítményünket fo­kozni fogjuk, hogy mintaszerű munkát végzünk, hogy csökkentjük a selejtet. Azt hiszem ti is egyetértetek velem". A felharsogó helyeslő lárma, amely ezt a kérdést fogadta, bizonyította, hogy a fiúk magukévá tették a május elsejei kötelezettségvállalásokat és elhatározták, hogy valóban példás dol­gozók módjára teljesítik is őket. V. I. Kapcsolódjunk be minél többen a munkáslevelezési mozgalomba Ma már dolgozóink hazánk vezeté­sében minden téren kiveszik részü­ket. Hogy W a munka a legjobban menjen, szükséges, hogy a dolgozók bíráljanak és kifejlődjön a munkás­paraszt levelezési mozgalom, amely szorosan összeköti dolgozóinkat kor­mányunkkal, pártsajtónkkal és akti­vizálja a dolgozók széles tömegeit. A munkás-paraszt levelezési moz­galom feltárja az üzemek, gyárak és földműves szövetkezetek eredményeit, népszerűsíti a munkahősöket, mun­kaversenyeket és sztahanovista moz­galmakat, amelyek a dolgozók között a munkahelyeken fejlődésben vannak. D e ugyanakkor feltárják az üze­mekben, gyárainkban és a földműves szövetkezetekben azokat a hibákat is, amelyek fékezik a szocializmus építését, fékezik a dolgozók nagyobb munkalendületét a termelésben. A munkás-paraszt levelező bírálata és önbírálata nagy segítség szocialis­ta országunk felépítésében és ötéves tervünk sikeres végrehajtásában. A kritika és önkritika egyik alapköve és fegyvere a dolgozóknak, mivel megtanítja a munkásokat az éber. ségre és a jobb munkamegszervezés­re. A munkások és a parasztok min­dennapi munkájuk során nagyon sok tapasztalatot sajátítanak el és olyan jelenségeket figyelnek meg, amelye­ket csak azok tudnak minden részle­tében feltárni és így lehetővé tenni az esetleges hibák kiküszöbölését is, akik az üzemekben, a gyárakban és a földműves szövetkezetekben élnek ég dolgoznak. Helyes és jó munkát csak úgy lehet végezni, ha kritikát és önkritikát alkalmazunk egymás­között és a munkát becsületesen el­lenőrizzük. Igaz, vannak egyének, akik nem jó szemmel nézik a kritikát és nehe­zükre esik, ha a dolgozók ráütnek a körmükre. Ilyenkor felbőszülnek és igyekeznek eltávolítani az útjukból azokat a munkásokat, akik felismer­ték hibájukat és javítani szeretnének az üzem menetén a munka jobb meg. szervezésével. Ezek azok, akik félnek minden új­tól és újból visszacsempészni szeret, nék a multat a dolgozók közé, hogy ezáltal fékezzék ötéves tervünk tel­jesítését. Éppen ezért szükséges a munkás, paraszt levelezési mozgalom, hogy le­leplezze mindazokat, akik gátolják hazánk felépítését és segítse kiküszö­bölni azokat a nehézségeket és hibá­kat, melyek előfordulnak. Dolgozóink zöme örömmel veszi tu­domásul, ha feltárják hibájukat és megkritizálják őket, hogy mit esi. náltak helyesen és mit nem. Ezek az elvtársak tudják, hogy ezáltal meg­javul a munka, nagyobb lendületet vesz a munkaverseny, a sztahanovis. ta mozgalom és ezáltal még szoro­sabban zárkóznak fer Pártunk zász­laja alá, hogy kimagasló sikerekkel teljesíthessük ötéves tervünk negye­dik éyét. K. L. A helyi nemzeti bizottságok a szocializmusért A becsületes dolgozók célja és ér- I juthatnak be a helyi nemzeti bizott­deke a haladás. Az ennek jegyében kifejtett igyekezet eredménye azon­ban még sok községben a lakosság osztályösszetételétöl függ. A helyi nemzeti bizottságokra, mint a közsé­gek irányító népi szerveire, nagy fel­adat hárul a falu szocializálása te­rén. A képzett és tapasztalt kommunis­ta tudja, hogy az osztályellenség szép szóra hajthatatlan, ennélfogva nem a meggyőzés, hanem a megfé­kezés eszközeit kell alkalmazni vele szemben. Ezen a ponton a helyi nem­zeti bizottságok tagjainak politikai öntudatán és képzettségén dől el az egyes falvak szocializálődásár.ak üteme. A képzettség, a meggyőződés, a határozottság és az erélyes fellé­pés fontos alapfeltételei tehát a nem­zeti bizottsági tagok jó munkájának. Nekik kell meginditaniok és vezet­niök az osztályharcot a falun a párt­szervezetekkel karöltve. Még ma is akadnak községek, ahol a nemzeti bizottságok munkája ke­vés eredménnyel jár. Ennek oka rendszerint a bizottságok helytelen összetételében rejlik. A helyi párt­szervezetek a pártonkívüliek bevoná­sának politikájával kapcsolatban többnyire nem eléggé éberek és így Ságokba nem kívánatos elemek is. Nyilvánvaló pedig, hogy az osztály­ellenség és a reakció mindig ellensé­günk marad és sem velük, sem pedig bérenceikkel nem lehet együttműköd­ni a haladás érdekében. Kovács Gáspár, Kéiuénd. Uj intézkedések léptek életbe az államvasutakon Április 1-től a Csehszlovák Vasút­igazgatóság új díjszabást vezetett be a személy és személypoggyászi for­galomban. Az új díjszabás nem vál­toztat a személy- és teherforgalmi árjegyzéken. A jegyek kiadásában a vonaton az eredetivel szemben az a váltózás történt, hogy annak az utas­nak, aki a kalauznak előre bejelenti, a vonatjegyen kívül 20 korona pótlé­kot kell fizetnie, aki pedig nem je­lenti be, 200 koronát fizet. Az új sza­bályzat értelmében, ha az utas az ál­lomáson ,,p o" jelzésű vonatjegyet kap, köteles még utazási célja elérte előtt a vonatkísérőnek bejelenteni, hogy a jegyen feltűntetett állomáson túl utazik, vagy köteles további útjá­ra új jegyet kiváltani az utolsó át­szálló állomáson, ahol legalább 30 percig tartózkodik. Ha ezt nem teszi meg, a „P c" jegy érvényét veszti. A dolgozók számára nyújtott kedvez­mények terén jelntős az új havi mun­kásjegy, amely különösképpen azok­nak a munkásoknak jelent előnyt, akiknek eddig minden héten új je. gyet kellett kiváltaniuk. Figyelmez­tetik az iskolák igazgatóit, hogy a kirándulások alkalmából a diákoknak nyújtott kedvezményeket kizárólag a CSEDOK ismerheti el és semmieset­re sem a vasútállomás. A viteldíj visszaadását (reklamációkat) a vasútállomás is elintézheti, azonban csak korlátozott jogkörben. Az ösz. szes esetekben a viteldíj visszaadását a Csehszlovák Államvasutak szállítá­si dijainak Hradec-Králove-i központ­ja intézheti el. Közelebbi tájékozta­tást a vasúti díjszabásban beállott változásokról és a vasúti kedvezmé. nyékről minden vasútállomás nyújt. Az új díjszabás megszerezhető a Csehszlovák Államvasutak pozsonyi igazgatóságának anyagbeszerzési osztályán, Klemensová 10. szám alatt. Spekulánsokat itélt el az aranyosmaróti járásbíróság Aranyosmaróton nyilvános bíró­sági tárgyalás során elítélték Kal­már János volt textilkereskedöt, az aranyosmaróti Vesna vezetőjét, aki olyképpen rabolta meg a dolgozókat, hogy silányabb árút adott el nekik, s a jobbminöségü rövidárut csak szabadon árusította és ezzel egy méter anyagon 2000 koronát kere­sett. Ezenkívül rejtekhelyeken több. mint 100 méter különféle textilárut, aranytárgyakat, karkötőt, órát és más tárgyakat dugott el, amivel dol­gozó népünket* megkárosította. A vádlott felesége e tárgyak megtalá­lásakor igyekezett a nemzetbizton­sági szerveket megvesztegetni és jutalomképpen százezer koronát ajánlott fel nekik, ha a megtalált dolgokat elhallgatják. Hyjnódon akar. ta bevonni piszkos munkájába és a dolgozók megrablásába a nemzet­biztonsági szerveket is, azonban megfeledkezett arról, hogy a mi nemzetbiztonsági szerveink a dolgo­zók vívmányait óvják és könyörte­lenül járnak*el a kártevők ellen. Az aranyosmaróti járásbíróság Kalmár .fános szabotáló spekulánsra a közellátás veszélyeztetésének bűncselekménye miatt igazságos íté­letet szabott ki: — 10 évi szabad­ságvesztésre, 100.000 korona pénz­büntetésre, vagyona elkobzására, va­lamint polgári jogainak 10 évre va­ló elvesztésére ítélte. Feleségét két évi szabadsádgvesztésre', 10.000 Kés pénzbüntetésre és polgári jogainak 5 évre vaió elvesztésére ítélték.

Next

/
Thumbnails
Contents