Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)
1952-04-08 / 84. szám, kedd
1952 április 8 — -msm A Nemzetközi Gazdasági Konferencia ülésérői Pénteken, április 4-én a Nemzetközi Gazdasági Konferencia plenáris iilést tartott, amelyen a napirend kérdését tárgyalták meg, — lehetőségek keresését az emberek életkörülményeinek megjavítására, a különféle országok és nemzetek békés együttműködésével, az országok közötti gazdasági kapcsolatok kifejlesztésével. Az ülés elnöke, O. Lángé tanár, a vitában elsőnek Bemard de Plas francia küldöttnek adott szót. — TJgy vélem, — mondotta de Plas, — hogy ezt a konferenciát egyszer történelmi eseménynek fogják minősíteni, eltérően számos diplomáciai konferenciától, amelyeknek célja csak a megelőző háború felszámolása és sajnos nagyon gyakran az új konfliktusok előkészítése is. Itt első ízben gyűltek össze különféle országokból, különféle gazdasági rendszerű országok emberei. Azzal a meggyőződéssel gyűltek itt össze, hogy a munkatermékek kicserélésének világviszonylatban való megszervezése egyben a béke biztosítéka és kifejezője is. De Plas rámutatott arra, hogy mily rendkívüli érdeke éppen Franciaországnak a kereskedelmi áru cserének kifejlesztése. 1951- fren Franciaország kereskedelmi mérlegének deficitje 339 milliárd frankot tett ki, az 1950-es év 102. milliárd jávai szemben. 1951 decemberében a francia dollárbehozatal a dollárkivitelt csak 36 százalékban fedezte (ugyanezen "év első félévének 58 százalékával szemben. Az utolsó évek alatt NyugatEurópa országai, közöttük Franciaország is, kétféle módszerrel igyekeztek egyensúlyt teremteni: az USA-val való kereskedelem kifejlesztésével és az egymás közötti kereskedelem kibővítésével az európai fizetési unió útján. A tapasztalat azt mutatta, hogy ezek az intézkedések nem elegendők és hogy valódi, nemzetközi kereskedelmet kell megszervezni. Ma a dollárhitelek fokozatosan csökkennek és az USAba való kivitel lehetőségét korlátozza egyrészt magának az amerikai piacnak a struktúrája, másrészt a védvámok is. Uj dollársegítség most már semmiképpen sem segítheti a problémák megoldását, esetleg csupán enyhíthetné a problémákat. Ezenkívül az ilyen segítség már jellegénél fogva teljességgel megbízhatatlan és nem lehet komolyabb befolyása a gazdasági tevékenységre. Az utóbbi évek tapasztalatai igazolják a felek egyenlőségén alapuló cserekereskedelem tényleges kibővítésének szükségességét. Jozef Chalaszinszki, (Lengyelország), a lodzi egyetem rektora hangsúlyozta, hogy a konferencia lengyel résztvevői nagyon óhajtják az összes országokkal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését és kibővítését, függetlenül politikai és gazdasági rendszerükből, és röviden jellemezte a Lengyel Köztársaság gazdasági helyze tét a háború utáni években. 1946ban a nehéz- és középipari össztermelés összehasonlítható árakban n háború előtti színvonal 73 százalékát tette ki, míg 1951-ben a háború előtti színvonalat két és félszeresen meghaladta. Lengyelországban saámos olyan iparágazatot építenek ki, amelyek izelőtt Lengyelországban nem létez tek. Nagymértékben fejlődik a kohászat és a gépipar. Megkezdték számos fajtájú gép gyártását, kiépítik saját autóiparukat, sikerrel fejlődik a vegyipar és a szénipar után a második helyre kerül. Az, azelőtt elmaradott agrár Lengyelország gyorsan változik át ipari gazdasági országgá. Chalaszinszki ta.nár rámutatott arra, hogy a hatalmas ipari felépí tés és a mezőgazdaság intenzív gépesítése köVetkeztében Lengyelor szág nagyon jó piac a gépipari termékek és a közlekedési eszközök iparának termékei számára. A szónok ezután foglalkozott a nyugateurópai országok számára való lengyel szénszállítások fontosságával és rámutatott arra, hogy ez országok közül néhány számárá nagyfontosságú volna az élelmiszerszállítás is Lengyelországból, valamint a mezőgazdasági termékek és a fa szállítása is. Lengyelország — A Vatikán felbőszült ügynökei De Gasperi és klikkje még nem felejtette el, miiyen komoly vereséget ' szenvedett a kereszténydemokrata párt Sszak- és Közép-O.aszországban a községi választásokon. Ezért a legszívesebben vették volna, ha az ország déli részén a községi választásokat sohanapjáig elhalasztják. Ámde a képviselőválasztások 1953-ra esedékesek s az olasz országi kormánykörök veszélyesnek találták továbbra is próbára tenni a választók türelmét. A széles néptömegek nyomására De Gasperi kormánya május végére kitűzte a délolaszországi községi választásokat. Az olasz reakció most minden erejét a népi tömb elleni választási harcra összpontosítja. A Vatikán hatalmas propaganda-apparátusával mint a reakció rohamcsapata, nyíltan vesz részt ebben a harcban. Egyedül Rómában 700 szerzetesrendet és missziót (köztlik külföldieket is, mozgósít a választási hadjáratra. Ezek fognak segédkezni a külvárosi plébániáknak, a papok és szerzetesek tízezreinek abban, hogy hazugság- és rágalomhadjáratot szítsanak a kommunista párt és a demokratikus szervezetek'ellen, a béke és a demokrácia tábora ellen. Jellemző az az új hang. amely a vatikáni hierarchia kortesbeszédeiben itt-ott már kiütközik. A Vatikán már nem éri be demagógiával, nem elégszik meg azzal, hogy az egyházból való kiközösítéssel és örök elkáihoztatással fenyegesse a hívőket, akik a népi tömbre mernek szavazni. Közvetlen rendőri és fasiszta terrort követel a dolgozó tömegekkel és a demokratikus szervezetekkel szemben, a demokratikus szabadságjogok teljes megsemmisítését követeli. Lássuk csak mit ír „pásztorlevelében" a választásokkal kapcsolatban Dell a Costa firenzei bíboros: „Van egy szabadság, amely sokkalta károsabb, mint a gondolatszabadság és a lelkiismereti szabadság. Ez a sajtószabadság ... A ha tóságok joga és kötelessége, hogy megfékezzék és elfojtsák a sajtószabadságot, amikor arra szükség van". Az csak természetes, hogy a bíboros nem arra szólítja fel Scelba rendőreit: „fékezzék meg és fojtsák el" a vatikáni, kereszténydemokrata, jobboldali szocialista, vagy fasiszta újságok és folyóiratok százait, amelyek a fegyverkezési hajsza fokozását követelik, azokat az újságokat és folyóiratokat, amelyek a nagy monopóliumok szócsövei és az új háborút propagálják. A bíboros azt követeli, hogy a demokratikus újságokat hallgattas sák el, a népi sajtóval számoljanak le, amely lerántja a leplet a csuhába és frakkba bújt háborús gyujtogatók pokoli terveiről. Csak úgy árad a vad, középkori fanatizmus Schuster bíboros, milánói érsek ,,pásztorleveléböl" is. „Mennyivel jobban ismerte az embereket a nápolyi király — kiált fel Schuster —, aki azért, hogy államait jól kormányozza, három eszközt vett igénybe, kenyeret, cirkuszt és akasztófát". Persze, a hóhér király e mondásábajt nem a „cirkusz" és a „kenyér" keltették föl a felbőszült kardinális figyelmét! Több akasztófát! — ez az, amit a „lelkipásztor" Olaszországban látni szeretne. De sem Scelba rendőri egyenruhás hóhérlegényeinek, sem pedig a bíborcsuhába öltözött vatikáni zsandároknak nem sikerült megfélemliteniök az olasz népet. Az olasz hí. vök, a szociáldemokrata, kereszténydemokrata, köztársasági és egyéb jobboldali pártok egyszerű tagjai mind gyakrabban fordítanak undorral hátat az „egyházi" és „világi" vezetőknek, és csatlakoznak a békéért, kenyérért és nemzeti függetlenségért harcoló demokratikus egységfronthoz; Jan Marek („Tartós békéért, Népi demokráciáért" legújabb számából.^ jelentette ki Chalatinszki — nagy terjedelmű felvásárló piac Nyugatés Észak-Európa országai számára, Következőnek Oliver Vickery (Egyesült Államok), az amerikai elektrotechnikai és kémiai termékek kiviteli és behozatali társaságának elnöke szólalt fel. Megállapította, hogy a jelenlegi konferencia valóban nemzetközi öszszejövetel és kijelentette, hogy ő személy szerint azt kívánná, hogy megújuljon a szabad, zavartalan kereskedelem az államok között, hogy kiküszöböljék az összes behozatali és kiviteli vámkorlátozásokat, hogy a fogyasztó kereslete volna a termelés és a szállítás egyedüli kri tériuma. Nem volna szabad semilyen előnyben részesített csoportoknak léteznlök. Nem lehet szemet húnyni azon megrázó tény felett, hogy a világ lakosságának csaknem fele éhesen tér esténként nyugovóra és hogy Indiában és számos m&s or' szagban is az emberek éhenhalnak O. Vickery megjegyezte, hogy lehetőnek tartja a különféle politikai rendszerű államok közötti gazdasá gi együttműködést. Formálisan békében élünk, de lelkünk mélyén nyugtalanok vagyunk — fol , rtatta a szónok, — mert a világ ma a háborús gazdálkodás feltételei között él, és a gazdasági forrásokat háborús eszközök gyár íására használják fel. Amerikában sokat -hallunk az úgynevezett vasfüggönyről. Ha ilyen vasfüggöny valóban létezik nyugat és kelet között, szükséges megjegyezni, hogy minden függönynek két oldala van é3 hogy a ,.függöny" magában véve semmit sem takar el. Nagyon sok amerikai vállalkozó, éppen úg.y, mint a többi amerikaiak túlnyomó többsége egy harmadik világháborút értelmetlennek tart. Tudják, hogy a háború a jelenlegi időben nemcsak a termelést és a kereskedelmet pusztítaná el, hanem ma a háború közvetlen célja az egész emberiség kiirtása volna, az emberek millióinak elpusztítása, akik termelök és fogyasztók, akik számára a termelés és a kereskedelem fennáll. Vickery ezután figyelmeztetett arra, hogy az egész világ összes államai közül a nyersanyagok szempontjától az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió a leggazdagabbak. Ez a körülmény nagy felelősséget'ró rájuk. Nyersanyag forrásaikat Aieg kell osztaniok az egész világgal.) Vickery azt állította, hogy az Egyésült Államok ezt a problémát megoldják a hírhedt Marshallterv megvalósításával, amelyet Vickery „hosszúlejáratú kölcsönre" való áruszállítás eszközének állított oda. A legnagyobb mértékben érdékünkben áll, — mondotta a felszólaló, — kivitelünk és behozatalunk kibővítéséért dolgozni az összes országokkal. A konferenciának szabad és egyenlő árucserére kell törekednie korlátozások és diszkrimináció nélkül. Végezetül Vickery azon óhajának adott kifejezést, hogy a konferencia segítsen biztosítani a világbékét. Az istambuli Dzumhuriet című újság a törökországi nagy áremelkedésről ír. Többek között a hús ára 40 százalékkal, a zsiradék ára 33 százalékkal és a liszt ára 15 százalékkal emelkedett. • Az összes hollandiai szakszervezetek kiküldötteinek jelenlétében a munkanélküliek körzeti konferenciát tartattak Grinángenben, amelyen megállapították a munkanélküliek akoióegységét. * Az angol-amerikai megszálló hatóságok megparancsolták az osztrák kormánynak, hogy tiltsa meg az osztrák ifjúságnak a „hazáért és a békéért" jelszó alatt húsvétra öszszehívott gyűlését. • Svédországban felemelték a kenyér, a cukorkészítmények, a vasúti tarifa, a telefon és a távirati dijakat és a 1 alt b ereket. Sztálin elvtárs fogadta India nagykövetét ' J. V. Sztálin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke április 5-én fogadta Sz. Radhakrisnant, India nagykövetét. A fogadáson jelen volt A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere is. J. V. Sztálin elvtárs válasza az amerikai újságíróknak világszerte hatalmas visszhangot Keltett FRANCIAORSZÁG. A L'Humanité című lap első oldalán közölte J. V. Sztálin elvtárs arcképét és hatalmas betűkkel közölte válaszának szövegét. „Sztálin megerősíti a kapitalista és kommunista világ egymás mellett élésének lehetőségét" — ezzel a címmel közölte első oldalán Sztálin válaszán a Liberation című lap. A „Franc-Tireur" oímű lap J. V. Sztálin elvtárs válaszából kiemeli, hogy a nagyhatalmak vezetőinek összejövetele hasznos volna és hogy a mostani időpont alkalmas Németor szág egyesítésére. A „Populaire de Paris" című lap első oldalán közölte J. V. Sztálin elvtárs válaszát az amerikai újságíróknak és hangsúlyozta a kapitalizmus és a kommunizmus békés egymásmelleit élésének lehetőségét és a nagyhatalmak vezetői összejövetelének hasznosságát. A ,,Ce Matin le Pais" című lap J. V. Sztálin elvtárs válaszát a következő cím alatt közölte: „Sztálin: a háború veszélye az utóbbi két év alatt nem fokozódott." A „Paris Liberté" cimű lap J. V. Sztálin elvtárs válaszát a következő cím alatt közölte: „Sztálin kijelenti, hogy a négy ^nagyhatalom képviselőinek összejövetele valószínűleg sikerrel járna." A „Ce Soir" című lap első oldalán közli J. V. Sztálin elvtárs válaszának szövegét és ezt a dokumentumot George Sorja kommentárjával kíséri. „Azokra a kérdésekre válaszolva, amelyek az emberek százmillióit nyugtalanítják az egész világon — írja Sorja Sztálin ismét megerősítette, hogy lehetségesnek tartja a kapitalizmus és a szocializmus békés egymásmelleit élését. Megmutatja, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani. Ennek az egymásmelleit való élésnek feltételei lényegükben a követkézők: 1. Az együttműködés mindkét részről való óhajtása. Ez az első feltétel a legfontosabb, mert ha a nyugati hatalmak nem fogják akarni a világ problémáit megoldani, akkor ebben az ügyben semmi tartósat nem lesz lehetséges végezni. , 2. Teljesíteni a vállalt kötelezettségeket, tehát tiszteletben tartani az aláírt nemzetközi szerződéseket és nem sérteni meg azokat, ahogyan azt a nyugati hatalmak Németország és Japán esetében teszik. 3. Megőrizni az egyenlőség és más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét . . ." Végezetül Sor j á azt írja, hogy J. V. Sztálin válasza „az összes békeszerető embereket arra ihleti, hogy még aktívabban hassanak oda. hogy a háború erői véglegesen visszalépni kényszerüljenek". A L'Humanité című lap közölte Pierre Durant cikkét, amelyben hangsúlyozza: „Sztálin elvtárs újból megerősítette a kapitalista és szocialista politikai rendszer békés együttélésének lehetőségét. A Szovjetunió nemcsak úgy véli, hogy ez az együttélés lehetséges, hanem ami a legfontosabb, fáradhatatlanul arra törekszik, hogy ezt valóra váltsa . . AUSZTRIA. J. V. Sztálin elvtársnak az amerikai lapok szerkesztői egy csoportjának kérdéseire adott válasza április 2-án az egész bécsi sajtó figyelmének középpontjában állott. Az összes lapok közölték a válaszok teljes szövegét. BELGIUM. A belga lapok túlnyomó része részletes hírt közölt J. V. Sztálinnak az amerikai szerkesztők csoportjának kérdéseire adott válaszáról. A „Le Drapeau Rouge" című lap vastagon szedve közölte J. V. Sztálin válaszainak teljes szövegét. KANADA. A ,,Journal" és a „Citizen" című lapok saját kommentár nélkül közölték az amerikai hírügynökségek részletes jelentését J. V. Sztálin elvtársnak ap amerikai szerkesztők csoportjának kérdéseire adott válaszáról. Manolisz Gtezoszt is vérbíróság elé állították Belojannisz elvtárs meggyilkolása miatt tovább hömpölyög az egész világon a gyűlölet és a felháborodás hulláma az imperialisták ellen. Számos országból intéztek táviratot a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságához és a táviratok kifejezik a népek elszántságát, hogy megtorolják az aljas gaztettet. A párizsi sportcsarnokban tiltakozó gyűlést tartottak, amelyen Jacques Duclos elvtárs rámutatott: Belojanmszék tulajdonképpeni gyilkosai az amerikai imperialisták. A hallgatóság szavatókórusban kiáltotta: „Az amerikaiak takarodjanak haza!" A Szabad Görög Rádió jelentése szerint az athéni vérbíróság előtt megkezdődött Manolisz Glezos^, a görög ellenállási mozgalom hőse ellen indított per tárgyalása. Manolisz Glezosz, mint ismeretes, a hitleristák bevonulása után letépte a horogkeresztes zászlót az Akropoliszról és ezzel megadta a jelet a görögországi ellenállási mozgalom kibontakozásához. A háború után, amikor az ENSz úgynevezett „balkáni bizottsága" megérkezett Athénba, villanykörtékből a következő feliratot szerelte fel az Akropolisz oldalára: „Kj az angol megszállókkal Görögországból!" Azóta Malinosz Glezoszt a monarchofasiszta kormány pribékjei állandóan üldözik. Jellemző hír érkezett Görögországból: Belojannisz elvtárs és három tár sának meggyilkolása után Cironikosz volt pénzügyminiszter, akit az athéni különbíróság 1945-ben a német fasisztákkal folytatott együttműködése miatt halálra ítélt, királyi rendelettel kegyelmet kapott. Egy másik hír Tokióból: az amerikai megszállók eddig már 815 japán háborús bűnöst bocsátottak szabadon. Ä belga munkások győztes sitráfkharca A „L e Drapeau Rouge" című belga újság hírt közöl arról, hogy a genti kerület kémiai ipari munkásai győztesen fejezték be kétnapos sztrájkjukat, melyet a magasabb bérek eléréséért kezdtek. A „Floridienne" és a „Colonial Rubber" nevű üzemek tulajdonosai hosszas egyezkedés után kénytelenek voltak teljesíteni a munkások követeléseit. A munkások órabérét február 1-i visszamenőleges hatállyal felemelik és ezenkívül külön drágasági pótlékot utalnak ki. A munkások azt is elérték, hogy betegség esetén a munkaadó segélyt fizet ki, melynek nagyságát később állapítják meg. A „Colonial Rubber"-gyárban a sztráj kólók magasabb órabéreket értek el nemcsak a férfiak, de a nök részére is. A belga kémiai üzemek dolgozói, akik egységes sztrájkharcukkal kivívták bérköveteléseiket, rr^egmutatták a belga dolgozóknak, hogy a kakitalista munkaadók többet tudnak fizetni a munkásoknak, ha arra kényszeríti őket a munkások akcióegysé'ge.
