Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-30 / 102. szám, szerda

1952 április 30 UJSZ0 5 Jó munkával a nagyobb termésért A heferózis kukorica jelentős mértékben növeli a kukorica hektárhozamát E zekben a napokban kezdődik meg a kukoricavetés nagyobb méretekben. A kukorica egyik legértékesebb takarmányunk és elkerülhetetlenül fontos a sertések

7 hizlalásánál. Ezért termelésére -Különös gondot kell fordítani. A kormánynak a ta. vaszi munkákról szóló határozata feladatául tűzte ki mezőgazdaságunknak, hogy ezidén a legtöbb heterózis kukoricát vessük, amely hektáronként átlag 3—5 mázsával magasabb termést ad. Állami birtokainkon az elmúlt években annyi heterózis kukoricát termeltünk, hogy ezidén állami birtokaink és EFSz.eink be tudják vele vetni az egész tervezett kukorica ve* tési területet. A többi földművesek is vetőmagszükségletük 50 százalékát becserélhetik heterózis kukoricára, És nagyon is fontos, hogy az egyénileg gazdá'kodók mennél több heterózis kukoricát vessenek. Szlovákiában a heterózis kukorica vetésével az EFSz-ek és állami birtokok földjein csaknem 80.000 mázsával, a magánszektorokban pedig több mint 120.000 mázsával fokozzuk a kukoricatermést. Ez összesen 200.000 má zsa vagyis 2000 vagón elsőrendű takarmányt jelent. Ez a mennyiség a sertések takarmányozásánál 6,330.000 kg súlygyarapodást jelent. Képzeljük el, milyen óriási dolog ez a közellátásban. Havonta 4,869.230 dolgozó húsfejadagjára elegendő. Emellett természetesen a földművesek saját keresetüket csaknem 200 millió koronával fokozhatják. Ezért minden szövetkezeti tag és földműves érdeke, hogy mennél előbb becserélje vetőmagját heterózis kukoricára és hogy így megteremtse az idei gazdag kukoricatermés . alapjait. A helyi nemzeti bizottságoknak eb. ben a munkában sokoldalú segítséget kel nyujtaniok a földműveseknek. Iványiban befejezték a kapásnövénvek vetését Nálunk Iványiban április 10-én kezdték meg a tavaszi munkákat. Ezt az aránylag kései kezdést a kedvezőtlen időjárás okozta. De ez sem nagyon hátráltatott bennünket, mert a község dolgozó parasztsága kötelezettséget vállalt május elseje tiszteletére, hogy a május 5-re tervezett tavaszi vetést április 29-re elvégzik. Községünk parasztsága ezt a kötelezettségvállalását, teljesítette, vagyis az összes tavasziak, a kapásnövények vetését is befejeztük. Ifj. Reményi József. Iványi. A gombai állami birtokon behozták az időjárás okozta késést A gombai állami birtok igazga tóságához tartozó birtokrészek dolgozói a tavaszi munkák végzésében példásan hozzájárultak az időjárás következtében beállott késés behozásához. A sárosfai gazdaság dolgozói közül Érsek István, Godány István, Puha István és Csölle Ferenc tűntek ki. akik 20 soros vetőgéppel egy nap alatt átlagosan 7.5 hektárt vetettek be. Németh János és Érsek Ferenc egypár lóval két nap alatt 18 hektár cukorrépát vetettek el. KolIáth László 5 óra alatt fogatával 8 hektáron végezte el a magtakarást. A bacsfai gazdaságban példásan dolgoztak Horváth István és Farkas Mihály kocsisok, aftik fogatukkal na ponta 6 hektárt vetettek el. Fekete József 9 óra alatt 5 hektárt, Kirtner Dénes 9 óra alatt 6 hektárt vetett el a sámoti gazdaságban. / A madarászi állami birtok dolgozói valamennyien kiválóan dolgoztak s példásan teljesítették a reájuk bízott feladatokat. A kocsisok közül Nagy Károly 18-soros vetőgéppel 5 hektárt vetett el, igy normáját 125 százalékra teljesítette. Horváth István 3 táblás fogassal 10 óra alatt 5 hektárt

v fogasolt, meg, normateljesítménye "tehát 125 százalék. Szimet István 6 hektárt fog^olt meg és így normáját 150 százalékra teljesítette. Tamás Boldizsár a magtakarást végezte naponta 8 hektáron s 140 százalékra teljesítette normáját. Tvaruskó Antal, Bemer Ignác és Masica Antal a mütrágyaszórásnál tűntek ki. Naponta 4 hektáron 20 mázsa műtrágyát elszórtak és így normájukat 200 százalékra teljesítették. A krumpli ültetésnél példásan dolgoztak Miklós Teréz és Tvaruskó Etel, akik 19 ár krumplit ültettek el naponta, 130 százalékos normateljesí téssel. Táncos József. A lévai szövetkezetben megkezdik már a cukorrépa kapálását Egy szép napról számolok be a lévai szövetkezetből és leírom azt, hogy a közös gazdálkodás minden ágában, a földeken, az állattenyész. tésben milyen odaadóan dolgoznak szövetkezetünk tagjai. A, határban az árpát és a tavaszi búzát a szovjet tapasztalatok szerint keresztsoros vetési módszerrel vetették el. Öszi vetéseink, a rozs és a búza szépen zöldelnek, a cukorrépa is már kisorolt, úgy. hogy a napokban már megkezdhetjük az elsg kapálást. Szövetkezetünk minden dolgozója odaadó szorgalommal dolgozik, átérezve azt, hogy mennyivel más már ez a közös gazdálkodás, amikor mint egy nagy család, munkánkkal együtt harcolunk a boldogabb jövőért. Nem kell már ügyvédet se hívni egy barázda földért, mint ahogy a múltban csinálták a földéhes kulákok, mert nálunk már a szövetkezet nagytábla földje hirdeti az eljövendő bőséget és jólétet. Hátunk mögött nem áll már a földesúr és az ispán, hanem öntu. datos munkacsoportok dolgoznak, hogy minél jobb és bőségesebb termése legyen a szövetkezetnek. Állatállományunk növelése terén is megtettük a szükséges intézkedéseket és a takarmányalap biztosítására nagy mennyiségű lóherét és egyébb takarmányokat vetettünk. A tyúkfarm dolgozói az apró baromfiak részére 7 darab 15 méter hosszú tyúk ólat építenek, ahol 2000 baromfit helyezhetünk el. A tyúkfarm építésénél nagy szakértelemmel dolgozik Szolgai László, aki a Szovjetunió állattenyésztésének szakkönyvei alapján egy új melegítő berendezést állított össze, a kikelt kiscsirkék ápolására. E melegítő berendezést rövid idő alatt üzembe lehet helyezni és 7 perc alatt a csirkéknek megfelelő melegséget tud adni. Az így nevelt csirkék nagyon szépen fejlődnek és az első keltetésből való 2000 csirke szépen fejlett és életképes és fürgén szaladgálnak a baromfi udvarban. A második keltetésből 1700 csirkénk lett és azok is már tollasodni kezdenek. A harmadikból ugyancsak 2000, melyek még gyengék, de Szolgai elvtárs melegítő berendezésének segítségével gondos ápolás alá vette őket. Szolgai László terve, hogy a jövőben 3000 darab baromfit a nép államának akar adni és 3000 darabot fog nevelni a szövetkezet részére, — továbbtenyésztésre. Bresztovszky Margit, Léva. A párt- és kormányhatározat nyomán az ipolysági állami birtokon A párt- és kormányhatározat, amely az állami birtokok gazdálkodásának megjavításával foglalkozott, nyíltan rámutatott az állami gazdaságok eddigi hibáira és megmutatta a helyes irányt az eddigi hibák kiküszöbölésében és a további fejlődéshez. Állami gazdaságaink között még mindig van sok olyan, melyek nem váltak a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás mintaképévé. Nem mutatják kis- és középföldmüveseiitknek eléggé meggyőzően a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság előnyeit. Nem váltak még támogatóikká az EFSz-eknek a közös munka megszervezésében, a magas hektárhozamok elérésében és a gazdasági állatok hasznosságának növelésében. Ezek a hibák sok állami gazdaságunkban megvannak, de különösen észlelhetők az ipolysági gazdaságokban. Vegyük cs^k példának a mult gazdasági évet.' Mi volt annak az oka, hogy" a gazdaság ráfizetéssel dolgozott? A hibát; elsősorban magában a vezetőségben kell keresni. A birtok vezetése olyan emberekre volt bízva, akik az állam, a dolgozó nép vagyonával hazardíroztak. Nem alkalmazták a Szovjetunió gazdag tapasztalatait sem az üzemvezetésben, sem a termelésben. A munka irányítása sem úgy történt, ahogy kellett volna történnie. Az ipolysági gazdaságban Stefanovszky intéző önkényesen uralkodott. * .7 A munkások kezdeményezését senimibe se vette, pedig sok esetben nagyon jó lett volna, ha meghallgatja a munkások figyelmeztetését. A párt- és kormányhatározat rámutat arra is, hogy a munkások eddigi jutalmazása nem mozgósította őket eléggé a terv sikeres teljesítésének elérésében. Az ipolysági állami birtokon a növénytermelésben dolgozók órabérben dolgoztak. Stefanovszky intéző szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy a munkások havi keresete ne haladja meg a 3000 koronát. Kristóf Rudolf, a gazdaság egyik dolgozója a következőket mondja: — Stefanovszky intéző ragaszkodott a 8 órai munkához. Mi munkások szívesen dolgoztunk volna több órát is, mert akkor a keresetünk is több lett volna. Mi tudjuk a legjobban, hog^a gazdasági munkákban nem lehet nyolcórásdit játszani. Ha a munkák megkezdődtek, minden percet ki kell használni. Nálunk azonban, ha iparkodtunk és a ledolgozott órák száma emelkedett és a fizetésünk is több lett volna, Stefanovszky az igazgatóság tagjaival minden alkalmat megragadott, hogy a fizetés ne emelkedjék. Az ipolysági gazdaság munkásai a munka ilyen módon való jutalmazásával nem voltak érdekeltté téve a magasabb hektárhozam elérésében. Nem voltak bevezetve a munkanormák. Nem volt megszervezve a szocialista munkaverseny. A munkások nem a teljesítményük után voltak jutalmazva. Ezért nem is érdekelte őket, hogy milyen lesz a hektárhozam, csak az, hogy minél több legyen a ledolgozott órák száma, mert ez határozta meg a fizetésük emelkedését vagy csökkenését. A munka megszervezésében még mindig a régi módszerek érvényesültek s ezt a hibát még tetőzték a Stefanovszky intéző nemtörődömségéből eredő hibák is. Az állam vagyonával való hazardirozásnak a nyomait még az időjárás sem tudta eltüntetni. A birtok bármely részébe megyünk, a gondatlanság, a pazarlás nyomai látszanak. Tartsunk csak egy kis szemlét az ipolysági birtok udvarán is. Az udvar különböző részein apró kis tavacskák csillognak az összegyűlt trágyalétől. Érdekes a dolog azért, mert a birtok megfelelő összeget kapott a trágyagödör elkészítésére és kibetonozására. A gödröt ki is ásták, de beton helyett csak trágya került bele, a pénz azonban „elfogyott". Az esőzések alkalmával az udvaron olyan sár szokott lenni, hogy még a traktor is alig bír belőle kimászni. Az udvar megjavítására szintén kapott a birtok pénzt. Meg is kezdték a javítást, de úgylátszik, hogy újból kevés volt a pénz, mert azt lehet mondani, hogy semmit sem csináltak az udvarral. Most, ahogy az udvar helyzetével egy kicsit megismerkedtünk, nézzünk csak széjjel egy kicsit az egyes majorokban. A birtok udvarától pár száz méterre az út közepén fehér porszerü valami van. A kocsik kerekei után óriási fehér porfelhő száll fel. Ez a porzó valami nem más, mint a mult évben odahordott műtrágya, melyet Stefanovszky hordatott oda. Azzal azonban már nem törödött, hogy a műtrágyát szét is kellett volna szórni a silány, kihasznált földeken. A heckói majorban is szomorú dolgoknak lehet az ember szemtanúja. A mult évben Heckón több mint 23 hektáron termeltek cukorrépát. A cukorrépa átlagos hektárhozama nevetségesen alacsony volt. Hektáronként alig termett 100—200 mázsa répa. Ennek az alacsony hektárhozamnak a legfőbb oka az volt, hogy a munka szervezetlensége miatt nem lett kellően megművelve. Az is tagadhatatlan, hogy a betakarítás sem úgy történt, ahogy annak történnie kellett volna. Kiss Gyula csoportvezető beismeri, hogy a tavaszi szántásnál a 22 hektár cukorrépa földből több mint 4 vagon cukorrépát forgatott ki a gőzeke megfagyva megrothadva. Lipócon szintén a gondatlan gazdálkodás nyomait láthatjuk. A gazdasági épületek falai tető nélkül meredeznek az ég felé. A falakban a rengeteg, építéshez felhasználható anyag az eső és szél martalékául szolgál. Kinek is jutna eszébe ezeknek aZ anyagoknak a felhasználása? Lehet, hogy Stefanovszky nem is tudott ezeknek az épületeknek a létezéséről, hiszen legszívesebben az iroda hűs falai közül irányította a gazdaságot. A növénytermelésben is hiba mutatkozott a munka szervezetlensége miatt. Kristóf Rudolf elmondta, hogy a mult évben a cukorrépa földet Stefanovszky parancsára meg kellett kaszálni. A gyom lekaszálása után Stefanovszky beszántatta a négy hektár répát, hogy eltüntesse a szégyenfoltot. A felszántott földet bevethették volna még takarmánnyal, de inkább hagyták egész évben pariágon heverni. Lipócon történt meg Stefanovszky val az is, hogy Halubec István kaszával kergette el az aratóktól, amikor 22 hektáron beszántatta a gabonát. Még a rögök sem tudták eltakarni Stefanovszky szabotálását, mert a dús szalmaréteg, amelynek dültsége miatt csak a hegyét csapkodta le az aratógép kaszája, áruló jelként sokhelyen a föld színére került. Hangyáson éppen etetés volt, amikor odaértünk. Az állatgondozó arról panaszkodik, hogy nincs mit enni adni a marháknak. Igaz, az istálló előtt jó csomó széna volt felhalmozva, de ha az ember hozzányúl, óriási porfelhő száll belőle a levegőbe. Ez a széna az Ipoly mellől való. Egész nyáron vízben állt és az iszap is rárakódott. Az iszapos, savanyú széna élvezetlenségét még az is elősegíti, hogy egyrésze még a réten megrothadt, a másik része pedig a kazlakban, öngyulladás által ment tönkre. Most azonban kénytelenek ezt feletetni, mert nincsen más. A rozsosbükköny már a kazalban rohadt el annak ellenére, hogy Kis Gyula és a többi munkások több esetben figyelmeztették Stefanovszkyt, hogy a kazal tetejét be kell fedni szalmával, hogy az esőtől védve legyen. Stefanovszky csak legyintett a kezével a figyelmeztetésre és azt válaszolta, hogy van még arra idő. A Pató Pál urat játszó intéző úr „ráérünkmégjének" meg is lett az eredménye. Az esőzés betetőzés nélkül kapta a takarmányt, a kazal /szétesett és trágyává rothadt. Tudjuk jól, hogy a cukorrépa levelek és a répa levágott koronája silózva elsőosztályú takarmány az állatok részére. Erre úgylátszik nem volt az ipolysági gazdaságnak szüksége, mert ezt is kint hagyták rothadni a földeken. A kukoricaszár sem lebecsülendő takarmány. A csövek letörése után a szárat is kivágjuk addig, míg^meg nem szárad. Silózással értékes takarmányként lehet felhasználni. Ipolyságon azonban ez sem kellett. A levágott kukoricaszár kupacokba rakva kint rothadt a földeken. Természetesen most már használhatatlan és el kell égetni. Ezért kell ma a poros, büdös takarmányt etetni a marhákkal. Az állatgondozók kétségbeesett arccal mutagotják a rossz szénát a birtok mostani intézőjének, Csacsai Jánosnak. A szabotáló Stefanovszky intézőt a mult év őszén felmentették az intézöségi tisztség alól, de nem bocsájtották el a birtokról, hanem bevitték az igazgatóságra agrotechnikusnak. A párt- és kormányhatározat nyíltan rámutat arr§, is, hogy el kell távolítani az állami birtokokról azokat a személyeket, akik nem tartoznak az állami birtokra. Ennek ép-, pen a legfőbb ideje volna már az ipolysági állami birtokon is. Hogy engedhették meg a birtok vezetői eddig is azt, hogy egy szobában még ma is 32 alkalmi munkás aludjon 10—12 ágyon? Azt sem volna szabad megengedniök, hogy három munkáscsalád egy cölöpökre épült ideiglenes deszkabódéban lakjon, holott a birtoknak, vannak megfelelő lakásai. Ügylátszik azonban, hogy szívesebben lát: ják a birtok lakásaiban azokat az egyéneket, akiket a mult év szeptemberében el kellett távolítani a birtok igazgatóságáról, mert meglopták a munkásosztály vagyonát és becsapták a munkásokat. Siska József, aki 27.000 koronát sikkasztott el a dolgozók vagyonából, még ma is az állami birtok épületében lakik, Bengyik József, aki „pénzért vásárolt" pártigazolványt és a híres dr. Marsóci ügyvéd még szintén az állami birtok épületeiben laknak. Ezeket a dolgokat látja az új munkásigazgatő is, Rendek elvtárs, látja Csacsai elvtárs is és az összes dolgozók. De Rendek elvtársnak nehéz harcolni a befurakodott reakciósok ellen, mert úgylátszik, hogy azoknak magasabb helyeken védőszentjeik vannak. Hogy történhetett meg ezidén a tavaszi vetéseknél az,, hogy Stefanovszky „agrotechnikus"' négyéves vetőmagot adott át Csacsainak elvetés céljból. Persze a rossz mag nem kelt ki, hanem répa helyett vadzab borította el a földet. Most kénytelenek voltak kiszántani a cukorrépát és újból bevetni a földet. A párt- és kormányhatározat megmutatja az utat az állami birtok dolgozóinak. Felhívja a figyelmet arra, Hogy minél gyorsabban seprüzzék ki necsak az irodából, hanem a birtok területéről is azokat a befurakodott ellenségeket, akik hazárdíroznak az állam vagyonával. A munkások saját maguk vegyék kezükbe a gazdálkodás irányítását. Ne cselédként dolgozzanak még ma is, hanem gazdái legyenek a birtoknak és munkájukért megfelelő jutalmat kapjanak. Az ipolysági munkások is megértették Pártunk és kormányunk határozatát és a lehető leggyorsabban eltávolítják a birtok területéről az osztályellenséget és a munka jó megszervezésével, a szocialista munkaverseny kifejlesztésével harcolnak a magasabb hektárhozam eléréséért, a határozatban kitűzött feladatok maradéktalan teljesítéséért. Szarka Istsán.