Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-26 / 99. szám, szombat

1952 április 27 III sw ­Uj ifjúság nevelődik szocialista iskoláinkban A gútai magyar tannyelvű középiskola tanulói konierenciájukon értékelték eddigi tanulmányaikat és politikai fejlődésüket Július Fucik emlékestje Szombaton, április 19-én tartotta meg: a gútai magyar középiskola háromnegyedévi értekezletét, mely kritikailag és önkritikailag foglal­kozott az 1951/52-es iskolai évben elért eredményekkel és az előfordu­ló hiányosságokkal. A tanítók és diákok értekezletét Szabó elvtárs, az iskola igazgatója nyitotta meg, majd Szlatky elvtárs, a Csemadok helyi csoportjának el­nöke intézett rövid beszédet az ösz­szegyült tanulókhoz. Beszédében rá­mutatott a megváltozott körülmé­nyekre, amelyek között tanulnak ma diákjaink, népi demokratikus rendszerünk sokoldalú támogatásá­ra és ezzel szemben a régi nemze­dék szomorú helyzetére a kapita­lista rendszerben, amikor a gyer­mekek éheztek és iskolára még csak nem is gondolhattak, mert az isko­la kapui előttük zárva maradtak, a mostoha körülmények korán kiza­varták őket a földekre, ahol éhbér­rért robotoltak az uraságnak. Népi kormányunk gondoskodását ifjúsá­gunknak jó tanulással és a szocia­lizmus építésében való fokozott részvételével kell meghálálnia. Szlatky elvtárs beszéde után Sza bó igazgató elvtárs rátért a harma­dik negyedévi tanulmányeredmé­nyek értékelésére ai. egyes osztályok szerint. Hangsúlyozta, hogy iskolájában öntudatos, politikailag fejlett egyének nevelődnek, akik mind tanulmányi eredményeikkel, mind politikai ismeretekben való jártasságukkal a szocialista haza bátor építőivé válnak. Az iskolának vannak Jancsó Ist­vánjai, Horváth Irénjei, Gögh Teré­zei, Szabó Margitjai, Viola Páljai, Paszmány Ilonái és Szabó Jolánjai, akik a tanulás mintaképei, de ezzel szemben akadnak még most is olya­nok, akik lazítják a fegyelmet, meg­bontják a kollektív szellemet és gátolják a fejlődést. Szabó elvtárs kitért az I/a és I/c osztályok problémáira is. E két osztályban a tanulókörök igen gyengén működnek, ami visszatük­röződik a tanulmányi átlageredmé­nyekben és a bukási aranyszámok­ban. Az I/a osztály tanulmányi átlaga 2,5%,- a bukások száma 16.2%, az I/c osztály tanulmányi átlaga 2.8%, a bukások száma 25.5%. Ezt a tűrhetetlen állapotot csak a tanulócsoportok átszervezésével lehet kiküszöbölni, mivel azok ösz­szetétele e két osztályban nem ki­elégítő. Fokozni kell a személyes felelősség érzetét. Nem szabad, hogy ezután is megtörténjék az, ami eddig, hogy a tanulókörökben a tanulási időt elfecsérelték, felké­születlenül jöttek és várták, míg a jeles diákok helyettük megoldanak minden feladatot anélkül, hogy ma gúk a legkisebb igyekezetet tanúsí­tották volna. A tanulókörök össze­jövetelének a tanulás ellenőrzőjévé kell válnia, itt kell egymás tudását kiegészíteni, de nem itt tanulni meg a leckét. . Az igazgató elvtárs azután fog­lalkozott a mulasztások kérdésével. Ez igen fontos fegyelmi kérdés. Ki­jelentette, hogy kétéves működése alatt e téren óriási javulás állott be, de vannak olyan osztályok, ame­lyeknek hiányzási százaléka felhá­borító. A második osztály hiányzási átlaga nem egész 2%. ezzel szemben az I/a osztály 15%-os, az I/c osztály 15%-on felüli óramulasztást mutat ki. Tudatosítani kell a tanulókkal a felelősségérzetet, meg kell értetni velük, hogy minden egyes óramulasz­tásukkal olyan kárt okoznak önma­guknak, mintha egy ház alappillér- j jeiből egy-egy téglát kivennének. A tanulók májusi kötelezettségként vállalták, hogy a mulasztások szániát ez év végéig 2%-ra csökkentik. Sajnos, ez nem fog sikerülni egé­szen, mivel az árvíz által veszélyez­tetett területek gyermekei kényte­lenek az iskolától távolmaradni. A tantárgyak szerint való tanul­mányi átlageredmények kiértékelé­se áz anyanyelv, a szlovák és az orosz nyelv terén aggályokra adott okot. Az első félév óta visszaesés észlelhető ezekben a tárgyakban. Örvendetes javulás állott be a vegy­tanban és a történelemben. A vegy­tanban 2.9%-ról 2.3%-ra, a történe­lemben 2.9%-ról 2.4%-ra javult a tanulmányi átlag. Igen nyugtalanító az a körülmény, hogy a gyakorlati tárgyakat nagyon elhanyagolták a tanulók. Az ábrázoló geometriában, a háztartástanban, az énekben és a honvédelemre oly fontos testneve­lésben elért tanulmányi átlag na­gyon gyönge. E tárgyak tanítóit szigorúságra kell bírni az érdem­bírálat terén, hogy az osztályozás ne legyen merev, formai, hanem szigorú, javulásra késztető és min­denekelőtt érdemszerinti., A testne­velésnél meg kell említenünk, hogy a tágas tornaterem üresen áll, az iskola nem rendelkezik a kellő fel­szereléssel. Az Üttörő-csoport jól tevékeny­kedett a fegyelem megszilárdítá­sában, — szögezte le Szabó igazgató elv­társ. A Nagy Lászlókat, Angyal Lászlókat, akik húsvéthétfőn öntö­zés közben leitták magukat és illet­lenül viselkedtek az utcán, kipellen­gérezték és visszataszító példaként állították a többiek elé. Szabó elv­társ továbbá rámutatott arra, hogy éppen ez a két tanuló az, aki min­denben kiszolgálja a helybeli papot, ők a „föharangozók", akik a többi öntudatos tanulóval szemben a „ke­resztényi erkölcsöt" akarják képvi­selni. Az úttörőknek fokozniok kell a kollejítív felelősséget egymásért — mondotta Szabó igazgató elvtárs. — Az Űttörő-szervezet különösen a hiányzók között végezhet hasznos munkát. „Két évvel ezelőtt, amikor átvettem az iskola vezetését, 30% volt a mulasztások száma. Most fél­évkor 16%-ra csökkent, háromne­gyedévi konferenciánk pedig nem egész 6%-ot mutat ki. Ezt az örven­detes javulást továbbra is megtar­tani, sőt fokozni akarjuk és kérjük a szülőket, hogy a mezőgazdasági munkák idején ne vonják el gyer­mekeiket az iskolától, mert az isko­la és a tanulás a gyermekeké." Nagy feladat hárul e téren a pioní­rokra, akiknek kötelessége a mu­lasztókat felkeresni otthonukban és a szülőket meggyőzni arról, hogy ha belépnének az EFSz-ekbe. nem lennének ráutalva gyermekeik se­gítségére. Javult a faliújság is. A félévi kri tika után a tanulók a formaiságról áttértek a színes, tartalmas, szép kivitelű faliújság készítésére. Szabó elvtárs azután foglalkozott a tanulás gátló körülményeivel. Ilyen elsősorban a tanítási segéd­eszközök hiánya, de a párhuzamos szlovák iskola tantestülete önzetlen támogatást nyújt ez irányban is és a szükséges tár­gyakat rendelkezésre bocsátja saját szertárából. Szabó elvtárs kitért továbbá az ideológiai nevelés fontosságára és rámutatott az idealista világnézet káros hatására. Ki kell emelni a tanuló ifjúság előtt az ember szere­pét a természetben, örökös küzdel­mét ennek erői ellen, aminek árán a föld urává, boldog birtokosává válik. El kell mélyíteni az ifjúság­ban a szocialista haza, a szocializ mus építkezései és ötéves tervünk iránti szeretetet. Fel kell ébreszteni ifjúságunkban a Szovjetunió és szülő Csehszlová­kiai Kommunista Pártunk iránti szeretet tüzét és tudatosítani bennük azt, hogy szabadságunkat és független éle­tünket nekik köszönhetjük, és fel kell kelteni bennük ezért a hála érzetét. Szabó elvtárs foglalkozott a poli­tikai körök munkájával és a sajtó­beszámolókkal is. Magasra értékel­te a politikai körök segítségét az ifjúság nevelése, a marxista világ­nézet elsajátítása terén. Hibául rót­ta fel a VIII. osztály tanulóinak, hogy a politikai körökbe nem vették be az alsóbb osztályok tanulóit és így nem gondoskodtak jó káder­pótlásról. A sajtóbeszámolók az őket ért kritika óta megjavultak, de a diá­kok még mindig két táborra oszla­nak: vannak, akik becsületesen, napról napra készülnek és lelkesen bekapcsolódnak a vitaba, de nagy­számban vannak olyanok is, akik csak ímmel-ámmal, felületesen ve­szik a sajtótízperceket és átsikla­nak felettük. Beszéde befejező részében Szabó elvtárs Szlatky elvtárs szavaira em­lékeztette a tanulókat, hogy ma, ellentétben a mult proletársorsával, mily gyönyörű jövő ígérkezik szá­mukra. Ennek bizonyítéka az is, hogy a jövő iskolaévben 25 tanuló fog tovább tanulni a gimnáziumokban. A tanulók közül hatan a tisztes bányászhivatást választották, további 20-at pedig iskoláztatni fo­gunk. Az igazgató elvtárs beszéde után vita következett. A vita során fel­szólaltak az iskola öntudatos diák­lányai és diákjai. Nagy Edit elv­társnő a politikai körök munkájá­ról beszélt és kiemelte a materia­lista világnézet segítségét az élet igazi megismerésében, a babonás szokások leküzdésében és a reakció elleni harcban. A többi felszólalá­sok fegyelmi kérdéseket, a sajtó­beszámolókat és a tanulmányi ered­ményeket érintették. Gögh Mária kritizálta Takács tanító ' élvtársat, hogy történelmi magyarázatai kis­sé magasstílüek és többet várnak tőle. Bese Karolina az úttörő-cso­port eredményeire mutatott rá, a hiányzások csökkentésében és a fegyelem megszilárdításában. Ki­emelte Décsi és Takács tanító elv­társak segítségét. Elismeréssel nyi­latkozott Szabó elvtárs munkájáról. A fiúk között kevés volt a felszóla­ló, általában a lányok nagyobb ér­deklődést tanúsítanak a politikai ismeretek iránt. A fiúkat kritika érte, hogy nem használják ki a ren­delkezésükre álló könyvtárat politi­kai ismereteik bővítésére. A legjobb felszólalók Nagy Edit, Szabó Irén, Vese Karolin, Gőgh Mária, Szabó Margit voltak. A felszólalók mind­nyájan bejelentették osztályaik má­jusi kötelezettségvállalásait, ame­lyek egyrészt a mulasztások csök­kentésére, másrészt az / EFSz-ben ledolgozandó munkaórákra irányul­tak. A vita után Melis elvtárs járási tanfelügyelő értékelte a konferen­ciát. ^ Melis elvtárs után Horváth elv­társ, a testvér szlovák iskola igaz­gatója köszöntötte a konferenciát. Elismerésének adott kifejezést a tanulók tanulmányai és ideológiai színvonala felett. Beszélt saját is­kolája nehézségeiről, majd testvéri együttműködésre szólította fel a tanulókat és a tan­testületet, amit helyeslő, élénk taps követett. A konferencia az iskolai év sike­res befejezésének reményében, az Internacionálé hangjaival ért vé­get. A Csemadok-dalárda hangversennyel köszöntötte a dolgozók új tavaszát Losoncon Az elmúlt napokban a Csemadok dalárdája önálló hangversenyt ren­dezett, amely első erőpróbája volt az újonnan megalakult énnekarnak. A zsúfolt terem a dolgozó nép érdek­lődésé* bizonyította. A bevezető be­szédet és köszöntőt Sinka Béla elv­társ mondotta. Magyar és orosz népdalok, szavalatok, szólószámok, szlovák népdalok, népi zenekar vál­takoztak az értékes és tarka műsor­ban. A losonci Csemadok-csoport dalárdája elindult a fejlődés útján és munkájával támogatja a magyar és szlovák nép munkáját és barátságát. Kedden este a rádió zsúfolt hang­versenytermében tartották meg a Fáklya negyedik irodalmi és mű­vészeti ismeretterjesztő előadását. Az előadás tárgyát Július Fučík nemzeti hősünk élete és munkássá­ga képezte. Az üdvözlő szavak el­hangzása után Szántó György, a Pravda könyvkiadóvállalat >ezér­igazgatója emelkedett szólásra, aki többek között ezeket mondotta: — Fontos, hogy Fučík életmüvé­nek ismertetése előtt a munkásmoz­galom hatalmas növekedéséről is mondjunk egy pár szót, amelynek győzelme Lenin zászlaja alatt, Marx és Engels nyomdokain haladva a vi­lág egyhatodán érvényesítette a pro­letárdiktatúrát. j Szántó György továbbá hangsú­lyozta, hogy az áruló szociáldemo­kraták állításaival szemben, Lenin a kapitalizmus békés átmenetét a szocializmusba lehetetlennek tartot­ta és az ösztönös mozgalom szószó­lóival szemben kiemelte a népet mozgósító forradalmat, amely egye­düli biztositéka a kapitalista rend­szer megdöntésének. A monopolka­pitalizmus a tőkés országokban há­borút és forradalmat szül s végül saját uralmának lesz a sírásója. Lenin nagy érdeme, hogy megjelőte az oroszországi kis- és középparasz­tok útját a munkásosztály szövet­ségében. Megszervezte az új típu­sú bolsevik pártot, amely a mun­kásosztály színe-javát tömörítette magában. A bolsevik párt diadalmas győzelme a cári rendszer felett a bolsevik párt szervezettségéből és vasfegyelméből ered. Lenin legjobb tanítványa Sztálin elvtárs, aki nap­jainkban a 800 milliós béketábor tántoríthatatlan vezetője, aki a nemzetközi feszültséget — amely­nek az imperialisták a szándékos szítói — higgadt, nyugodt, biztatást sugalló szavával szétoszlatja és a béke fokozottabb védelmére serkenti a világ dolgozó népét. A Csemadok kultúrpolitikai je­lentőségének értékelését Szántó György ezekkel a szavakkal fejezte be: — A Csemadok soraiban lépked­ni annyit jelent, mint felépíteni drá­ga hazánkban Gottwald és Široký elvtársak lángeszű vezetésével a szocializmust! t Az irodalmi és művészeti isme­retterjesztő est műsorszámait a rá­dió zenekara gazdagította Richard Tinsky karnagy vezetésével. Három számmal: Beethoven „Leonora" nyi­tányával. Dvoŕák „Szláv rapszó­diájával" és Smetana „Cseh erdők és mezők" című müvével szórakoz­tatták a közönséget. Ezúton is kö­szönetet mondunk az együttesnek értékes fellépéséért. Ez az este is újabb bizonyítéka a szlovák nép ön­zetlen segítségének, amellyel a cseh­szlovákiai magyar dolgozókat a So­cialista kultúra elmélyítésében tá­mogatja. Szűcs Béla, az „Alkotó Ifjúság" szerkesztője előadása bevezető ré­szében Július Fuííft kitörölhetetlen emlékéről beszélt. Július Fučík örökre bevéste nevét népünk törté­i nelmébe, igazi bolsevik jellemével, 1 nemcsak népünket ejtette bámulat­I ba, hanem a világ haladó közvéle­! ményének megbecsülését is elnyer­j te. i Július Fučík 1903 február 23-án született Smíchovban. Nevét nagy­bátyja után kapta, aki zeneszerző volt. Már gyermekéveiben megis­merkedik a munkásmozgalommal s kibontakozik monarchista-ellenes ál­lásfoglalása is. Ján Neruda és Bo­žena Nemoová alkotásait rajongás­sal olvasta. Az első világháború utáni problémákat bonyolultságúk ellenére is tisztán látja. Novelláiban a szabadság magasabb eszményeit tolmácsolja népének, a kommunista kiáltvány tanulságait a gyakorlati életben elmélyíti. Július Fučík egy volt a kizsákmányolt tömegekkel, harcolt a dogmatizmus minden váll­faja ellen. Az eseményeket mindig kiértékelve fogadta el. Egyszer c hittanórán azt hallja, hogy Jónást elnyelte a cápa. Felugrik helyéről és megcáfolja tanárát azzal, amit a természetórán tanult, hogy a cápa ökölnyi nagyságú tárgynál nagyob­bat nem tud elnyelni. Kilép az egy­házból és még lendületesebben tanul­mányozza Marx és Engels klasszi­kus müveit, 1921-ben, a Kommunis­ta Párt megalakulásakor már ott lépked a Párt soraiban. Július Fučík szerette az életet. Irodalmi cikkei és kritikái szenve­délyükkel ragadták meg az olvasót. 1923-ban a Pravda szerkesztője, majd 1925-ben a Rudé Právo köz­ismert munkatársa. A Rudé Právo nevelte megtörhetetlen bolsevik jel­leművé. Az újságírói munkát harci­fegyvernek tekintette népe kizsák­mányolóival szemben. A felvetett problémák helyes megoldása végett a történelemhez fordul, tiszteletben tartva népe tradícióit. Mikor a hazai reakció a fasizmus útját egyengette, a dolgozó nép fi­gyelmét a nagy Szovjetunióra te­relte. 1934-ben a Rudé Právo tudó­sítójaként a Szovjetunióba kerül. Itt találja meg második hazáját. Vi­lágosan látja, hogy csakis a szov­jet nép lehet népe szabadságának a megteremtője. Népe történetét tanulmányoz­va mindig észrevette az eleve­nen lüktető újat és ezt meg is tud­ta különböztetni a régitől. Kiváló riportjaiban a munkásosztályt éber­ségre inti és biztosnak tartja ké­sőbbi győzelmét. Július Fučík szerette az embere­ket, de szenvedélyesen tudta gyűlöl­ni az emberiség ellenségeit. Egész életében népe végső győzelmébe ve­tett hite lelkesített. Ezért volt tör­hetetlen letartóztatása után a val­latásoknál is. Ezért tudta meg­mutatni az emberiségnek példátlan bolsevik jellemét. Utolsó müve ..Üzenet az élőknek" tanúbizonysá­ga szülőpártunk jellemnevelő erejé­nek, annak, hogy a kommunista ember vérét ontja hazája szebb jö­vőjéért ,tudva, hogy nyomába száz­ezrek lépnek igaz ügyünk győze­lemre juttatásáért — fejezte be Szűcs Béla előadását. Mács József. A Csemadok fontos küldetése falvainkon A Csemadok tagtoborzási kam­pánya Ipolyságon nagy sikerrel befejeződött. A tagtoborzásba be­kapcsolódtak a tömegszervezetek és iskolák is, különösen az állami birtok dolgozóinak versenykihívá­sa után. Az ipolysági helyi csoport taglétszáma csaknem tízszeresére emelkedett s ez a tény bizonyítéka annak, hogy az ipolysági magyar dolgozók többsége tudatában van a Csemadok fontos küldetésének és részt kíván venni úgy a szocialis­ta kultúra terjesztésében, mint a szocializmus építésében. Erősen hisszük, hogy a Csemadok új tagjai nem csak papíron lesznek tagok, hanem tevékenyen be is fognak kapcsolódni a helyi csoport mun­kájába, amelynek vezetősége viszont kell, hogy megtalálja a módot a csoport munkája iránti érdeklődés felkeltésére és az összes tagoknak a munkába való aktív bekapcsolá­sára. Ipolyságon tehát van rá remény, hogy a Csemadok helyi csoportjá­nak működése kielégítő lesz, A tagtoborzás és a szervezeti munka azonban nem folyik az egész ipoly­sági járásban úgy, mint a járás székhelyén. Szomorú és felháborító, hogy az ipolysági járásban akad­nak még olyan magyar lakossá­gú községek, amelyekben a Cse­madok helyi csoportja még meg sem alakult. Nehéz elképzelni a mai csehszlovákiai magyar falut a Csemadok helyi csoportja nélkül. A falvak nagy többségének öntuda­tos magyar dolgozói magától érte­tődőnek tartották a Csemadok munkájában való tevékeny rész­vételt, mert meggyőződtek arról, hogy a Csemadok segíti őket mun­kájukban, megismerteti velük a szo­cialista kultúra összes értékeit, utat mutat a szocialista országépí­tés nagy feladatainak megoldásá­ban, támogatja a falu szocializáló­dását és lehetővé teszi az óriási si­kereket elért szoviet kollektív mezőgazdálkodás gazdag tapaszta­latainak átvételét. Fontos, hogy ezt tudomásul ve­gyék az ipolysági járás mindazon magyar lakosságú falvainak dolgo­zói, amelyekben ma még nincs meg­alakítva a Csemadok helyi csoportja Tóth Tibor, tanító, Ipolyság.

Next

/
Thumbnails
Contents