Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-24 / 97. szám, csütörtök

1952 április 23 U J SZO Ahogyan épül a szocializmus, úgy emelkedik a jólét és a boldogság a dolgozók hazájában Nagy István középtermetű, kissé gyenge testalkatú, szőke ember. Hom­lokán mély barázdákat szántott az élet ekéje. Látszik rajta, hogy egész életében nehéz munkát végzett és gondjai is voltak bőven. Már gyermek­korában árvaságra jutott. Apját nem is ismerte, mert az első világháború ban gyilkos gránát ölte meg. Edes anyja nevelte tovább abból a könyör­adományból, amit az államtál kapott. A. félárva gyerek már 12 éves korában a falu zsíros parasztjainak a teheneit őrizte az iskolai szünidő alatt, míg a kulákok gyermekei gondtalanul hancú­roztak m gyepen és az evésen kívül Semmi másra nem volt gondjuk. Tizennégy éves korában Nagy Pista kimaradt az iskolából• Mihez foghatott volna a szegény fiú? Apja foglalkozá­sát, a szolgaságot, a cselédséget vá­lasztolta. Igaz, szeretett volna vala­milyen mesterséget kitanulni, de ehhez nem volt meg az anyagi lehetőség. Édesanyja öregedett, a munkaképes­sége csökkent. A segély pedig kevés volt arra, hogy gyermekeinek évente legalább egyszer tudott volna valami ruhafélét venni. így került aztán a 14 éves gyerek, mint „kisszolga" az 50 hektáros Ka­rácsony Péter longpusztal kulákhoz. A kulák tehénpásztornak fogadta fel évi 150 koronáért és kosztért. A tehén­pásztornak felfogadott gyermek azon­ban minden volt, csak tehénpásztor nem. A szívtelen kulák a legnehezebb munkákra is befogta a fiatal gyereket. Fizetésben csak a felét adta annak, amit az idősebb szolgák kaptak, de a munkát ugyanúgy megkövetelte tőle is, mint a legerősebb szolgájától. A széna és a gabona betakarításánál a fiatal gyereknek kellett a kocsira fel­adogatni a takarmányt és a kévéket. Estére már alig bírta a kezét felemel­ni, reggelre a karjai megdagadtak. Ha panaszkodott a kuláknak, az röhögve azzal biztatta, hogy majd jobban lesz a keze vőlegény korára. Ilyen volt Nagy Pista gyermekélete. Nem jutott neki a nehéz munkán kí­vül semmi egyéb. További élete sem volt különb. Csak annyi volt a különbség, hogy a legény­sorba serdülő erőteljes fiatalember mát jobban elbírta a nehéz munkát. Dolgo­zott kora reggeltől késő estig, túrta a kulákok földjét éhbérért. Nagy Pista így emlékezik vissza ezekre a szolga­ságban eltelt évekre: — Akárhogyan is dolgoztam, a kosz­tomon felül alig tudtam valami ruha­féléhez jutni. A ruházkodást a leg­nagyobb takarékosság mellett is csak úgy tudtam megoldani, hogy az egyik évben viselő, a másik évben pedig ünneplő ruhát vettem. Ha pedig a gazda valamiért megharagudott rám, könnyen kiadta az utamat. Ezután már nem maradt más hátra, minthogy ki­vert kutya módjára sompolyogjak egyik kuláktól, vagy földbirtokostól a másikhoz. Meg kellett válogatni még a szavaimat is. hogyan szólítsam meg ezeket a zsarnokokat, hogy megnyer­jem tetszésüket és felfogadjanak cse­lédnek. Az idő lassan eljárt Pista felett ls. Huszonnégy éves lett és megnősült• Ezután Nagy István már mint csa­ládos ember, kommenciós cseléd leit. Fizetése egész évre 16 mázsa gabona és három köbméter fa volt, meg 7 pengőt kapott minden hónapra, ami megélni kevés, éhenhalni pedig sok volt, így hát csak nyomorogtak. A felszabadulás után Nagy István felhagyott a cselédélettel és különféle helyeken dolgozott, majd 1950-ben el­ment a nyárasdi állami birtokra dol­gozni. Nem kellett már hajlongania a földesúr előtt, hogy fogadja fel mun­kába, mert a Szovjet Hadsereg és a j Kommunista Párt elűzte a birtok zsar­nok urát és a földet annak adta át, aki a?t megdolgozza. A birtok dolgozói, közöttük Nagy István is, korlátlan urai ma is a birtoknak Nagy István a birtok tehenészetébe került, ahol 14 szarvasmarhának a gondozását bízták rá. Az istállóban kívüle még négy állatgondozó volt. Mindannyian volt gazdasági cselédek. Elairtíe semmiféle őrömet nem találtak munkájukban Sehogy se fért a fejük­be, hogy ők, a valamikor semmibe vett cselédek ma önálló gazdái az ország­inak. Egy- kicsit szokatlan volt nekik, hogy nem állt felettük az intéző vagy a béresgazda. De lassan megértették a nagy változást, ami az életükben történt• Különösen akkor, amikor lát­ták, hogyha egy kicsit iparkodnak, a fizetésük is emelkedik. A munka már nem kényszer volt nekik, hanem öröm. Mindegyik azon iparkodott, hogy mi­nél nagyobb eredményt tudjon felmu­tatni, mert ezáltal jövedelmük is emel­kedett. Nagy István is így volt az első hó­napokban. Elvégezte a munkáját és tovább semmise érdekelte. Ekkor a 64 holland tehéntől háromszori fejés mel­lett 120 liter tejet fejt ki naponta. Lőrinc Adám, az állattenyésztő cso­port vezetője egyszer csak azzal állt Nagy István elé, hogy nem próbálná-e meg a tehenek átlagos tejhozamát né­hány literrel emelni. így a fizetése is emelkedhetik. — Megpróbálnám én, dehát hogyan — felelte Nagy István, Lőrinc Ádám megmagyarázta, hogy milyen fontos a magasabb tejhozam elérése céljából az állatok pontos ete­tése és pontos fejése. — Hát majd megpróbálom, — gon­dolta magában Nagy István- — Mától kezdve mind az etetést, mind a fejést percnyi pontossággal tsinálom. A pontos munkának egy hónap múlva szép eredménye mutatkozott. A fejőstehenek száma a vemhessTg miatt kettővel csökkent, de az átlagos tejhozam mégis 120 literről 140 literre emelkedett. ' — A tejhozam emelkedett — gon­dolta magában Nagy István, — a munkám is több, de majd meglátjuk, hogy a fizetés emelkedik-e? Eljött a fizetés napja is. Nagy Ist­ván volt a legizgatottabb. Vájjon több tesz-e, mint a múltkor volt? Bizony több, mégpedig 2200 koronával. A tej­hozam emelkedett, de a fizetés is 5000 koronáról 7200-ra emelkedett. Mikor a feleségének leszámolta a pénzt, az csodálkozva kérdezte, hogy miért több most a fizetése, mint az elmúlt hóna­pokban volt. — Azért, — felelte Nagy Pista — mert ebben a hónapban a 64 tehéntől naponta 20 literrel fejtem ki többet, mint a mult hónapokban. Ezek után Nagy Pista még nagyobb gondot fordított a tehenek etetésére. Az alaptakarmány minden egyes te­hénnél 1 kg olajos pogácsából, 1 kg korpából, félkiló melaszból, fél kg kukoricasrottból és fél hg zabdarából állt. Ezt a kosztot a 10 liternél keve­sebb tejet adó tehenek kapják. Nagy István külön feltüntette azokat a tehe­neket, melyek 10 liternél több tejet adtak. Ezeknek a teheneknek még az alaptakarmányon felül minden liter tej után amit a 10 literen felül adnak, 30 dkg póttakarmányt adott. Ez a pót­takarmány 15 dkg korpából és 15 dkg melaszból állt. Decemberben a tejhozam újból na­gyon visszaesett, mert az állatok túl­nyomórésze ellés előtt állt. A napi át­lagos tejhozam alig haladta meg a 90 litert. Nagy Istvánnak is kevesebb lett a fizetése. — No, de sebaj, — vakarta meg az üstökét — majd behozzuk ellés után a hiányt. A téli időszakban sokai hallott Nagy István Malinyinova szovjet fejőnő fe­jést módszeréről. Az istálló falai is ezekkel a plakátokkal voltak telerak­va- Roppant érdekelte Nagy Istvánt a dolog. El is határozta, hogy január elsejétől 6 is alkalmazni fogja ezt a fejési módszert. Malinyinova módsze­rében fontos szerepet játszik a három­szori pontos etetés és fejés. — Ez nálunk is meg van, — gon­dolta Nagy István, — de még nincs bevezetve a tőgymasszázs. No, majd megpróbáljuk ellés tután, — gondolta magában. Január közepe felé a tehenek egy része ellés után volt, de egyik sem adott az ellés után sem. sokkal több tejet, mint előtte. — Majd csinálunk veletek egy pró­bát, — dörmögte magába kis szőke bajuszát megsimogatva, — megpró­báljuk, hogy ér-e valamit a tőgymasz­százs. Január vége felé a fejőstehenek új­ból elérték a mult év novemberi lét­Számot. Az átlagos napi tejhozam 140 litertől 150 literig mozgott. Nagy Ist­, ván fizetése újból 7200—7300 korona körül járt• Ekkor fogott hozzá Nagy István Malinyinova fejési módszerének alkalmazásához• Egy kissé szokatlan volt ez a munka, de azért ment vala­hogyan. A fejés előtt gondosan meg­mosta a tehenek tőgyét. Aztán fino­man végigsimította. A fejés után a tej­mirigyeket újból megmasszírozta, de már sokkal erősebben, mint a fejés előtt. A tej újból megeredt. Mikor már egyáltalán nem volt tej a teheneknek tőgyében, újból megmosta és utána mégegyszer jól megmasszírozta. Az eredménytől azonban megrémült. A tejhozam nemhogy emelkedett vol­na, hanem 140 literen alulra csökkent. Már abba akarta hagyni a masszíro­zást, amikor azt vette észre, hogy új­ból emelkedik a tejhozam• Február közepére az átlagos tejhozam 150 li­terről 160 literre emelkedett. Most már napról-napra több lett a tej és napról­— Nézd, asszony, mit jelent az, ha az ember becsületesen dolgozik, — és az asszony elé rakta a 9 darab ro­pogós ezrest. Utána sorba megsimo­gatta mind az öt gyermekét, mintha azt akarná nekik mondani: — Nektek már biztosítva van a gondtalan gyermekélet. Nem kell már 12 éves korotokban a kulákok tehenét legeltetni azért, hogy egy darab hasz­nált rongyot dobjanak oda nektek, mint ahogyan azt apátokkal csinálták. Ma, nem éreztek semmiből hiányt. Malinyinova módszerének helyes al­kalmazásával az átlagos tejhozam még nem érte el a tetőfokát, mert a napokban az átlagos tejhozam elérte a 207 litert­. Van Nagy István tehenei között egy olyan tehén is, amely már egy hónap óta 38—38,5 liter, tejet ad. Ez a tehén semmiben sem különbözik a többitől Nagy István fejés közben. napra több póttakarmányt kellett ad­ni a teheneknek. Március végén már üz átlagos tej-' hozam 160 literről 180 literre emelke­dett. A tájházammal együtt Nagy Ist­ván fizetése iš emelkedett. Már nem 7200 koronát kapott egy hónapra, ha­nem 9500 korona volt a fizetése. Amikor hazavitte a fizetését, csak ennyit mondott: De már a mult évben is ez adta a leg­több tejet. A mult -évben is volt olyan időszak, amikor 28 litert adott egy nap alatt. Ennek az egy tehénnek a göhdo­Zására kiitöhösen nagy gondot fordít Nagy István. Január elsején ellett meg ez a tehén. Ellés után napi háromszo­ri fejéssel 30 liter tejet adott. A tőgy­masszázs alkalmazása után február 15-re már elérte a 32 litert. Február Lőrinc Adám, az állattenyésztő csoport vezetője a nyárasdi állami birtok büszkeségével, a napi 88 literes tej hozamú tehénnel. Az udvardí spekulánsok 7—9000 koronáért árulják a malacokat Sunyovszki Károly volt udvardi szénkereskedö bizonyos ideig az EFSz pálinkafőzdéjét vezette. Mi­vel azonban az elszámolásnál 9000 korona hiánya volt, tisztségéről le­váltották. A hiba azonban ott tör­tént, hogy csak a pálinkafőzőéből tiltották ki, a szövetkezetben to­vábbra is bent maradt. Tudjuk, hogy milyen fontos nem­zetgazdálködásünkban az állatte­nyésztés. Suinyovszki Károly úgy próbált zavart hozni e fontos terme­lési ágban, hogy egy pár válasz­tott malacot 7000 koronáért árult. 1 Sunyovszki Károly szoros összeköt­tetésben áll nyugattal Mérnök fia ugyanis kiszökött az amerikai zóná­ba. Hogyan engedhetnek az udvar­diak ilyen egyént garázdálkodni? Sunyovszki Károly sajnos segítő­társra is talált Danis István szemé­lyében, akinek funkciójánál fogva éppen az lett volna a kötelessége, hogy a Sunyovszki-féle spekulánsok­kal elbánjon,'de ö ehelyett inkább példáját követte és szintén feketén árusítja a malacokat. Ebben még Sunyovszkit is túlhaladja, mert 9000' kc.onáért adja a malacok párr ját. | 28-án már J3 liter volt a napi tej­hozam- Március 15-én a reggeli fejés­nél már 15 litert adott. Délben 11 li­tert, este pedig 12.5 litert. Nagy Ist­ván izgatottan adta össze a három­szori fejést és megállapította, hogy az ő legbecsesebb tehene ezen a na­pon 38.5 liter tejet adott. A tőgymasz­százs helyes alkalmazása, a három­szori etetés és a fejés meghozta a várt eredményt. A mult évben, amikor csak a háromszori fejést és etetést alkal­mazták 28 liter volt ennek a tehénnek a legmagasabb tejhozama. A tőgy­masszázs bevezetésével alig két hónap alatt 10.5 literrel emelkedett a napi te j hozam. Természetesen a tehén takarmány­adagja is emelkedett. A 4.5 kg alap­takarmányon kívül még 8-5 kg pót­takarmányt is kap Vagyis a 10 literen felül minden liter után 30 dkg-ot. A tejhozam emelkedésével Nagy István munkája is szaparodott. Most azonban Nagy István nem ismer fá­radságot. — Soha életemben ilyen örömmel nem végeztem a munkámat, mint most — mondja Nagy István. — Az én erőm és munkakedvem kimeríthetetlen, mert látom azt, hogy a munkám eredményét én és a családom élvezi. Nagy István már reggel félnégykor felkel. Négy órára a teheneket meg­tisztítja és a trágyát kihordja. Ekkor megkezdi aztán az etetést, öt órakor kezdi a fejést. Reggel hét órára végez a fejéssel és ezzel be is van fejezve a reggeli munka. Hazamegy, megregge­lizik és fél tízkor tér újból vissza• Ekkor újból megtisztítja az állatokat. Fél ll-kor megkezdi az etetést. Ne­gyed 12-kor a déli fejést. A fejés be­fejezése után ebédelni megy. Fél négy­kor újból megkezdi az etetést és a fe­jést. Este kiszokott fejni 65—70 liter tejet. Betölti a tejeskannákba, még­egyszer végignézi az állatokat és fél nyolckor azt mondhatja, hogy a napi munkáját befejezte. A napi munka befejezése után Nagy István hazatér családjához. Meg­mosakszik és csak azután ül az asz­talhoz. Körülötte öt apró gyermek ka­cagása csilingel. A legnagyobb gyer­meke is csak 13 éves, de már azon töri a fejét, hogy milyen szakmát vá­lasszon, ha elvégzi az iskoláit. Közben az asszony feltálalja a pá­rolgó ételt és a vacsora végéig szavuk sem •hallatszik• A vacsora után Nagy István előveszi az újságot, az első sorától az utolsóig végigolvassa. Ha valamilyen szép eredményt elérő mun­kásról ír az újság, azt hangosan szok­ta felolvasni az asszony és a gyerekek előtt. Az újságolvasás végére a gyerme­kek is elálmosodnak és az anyjuk szépen lefekteti őket. Az ilyenkor be­ál ó csendet mindig Nagy István sza­va szokta megtörni. — Te, asszony, mennyire megvál­tozott a mi életünk. Emlékezzél csak arra az időre, amikor ha egy öltöny ruhát akartunk venni, háromhavi ke­resetünket kellett volna érte adni, de akkor három hónapig nem ehettünk volna. Ma pedig egyhavi keresetünk­ből minden hónapban vehetnék ruha­jegyre két öltöző ruhát és két pár ci­pőt is. Még kosztra is maradna. Ha pedig a szabadpiacon akarnám ezt megvenni, akkor is jutna minden hó­napban egy öltöző ruhára és egy pár cipőre a koszton kívül. így hasonlítgatja össze a multat a jelennel. Ma már nem rettegnek, nem félnek attól, hogy mit hoz a holnap* Nem zavarja a szülők nyugalmát a kenyeret kérő gyermek sírása, mert szabadon ehetnek, amikor akarnak. Nincs szükség arra, ahogy a múltban volt, hogy a szülőknek el kellett az ételt gyermekeik elől zárni, hogy hol­napra is maradjon Ma már ilyesmire nincs szükség Nagy Istvánéknál, de egyetlenegy munkáscsaládnál sem. A szabad hazában élő dolgozók életszín­vonala napról napra emelkedik. Ami ma még jó volt, az már holnap nem lesz jó. Mer' ahogyan épül a szocia­lizmus, úgy emelkedik a jólét, a bol­dogság a dolgozók hazájában. SZARKA ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents