Uj Szó, 1952. április (5. évfolyam, 78-102.szám)

1952-04-23 / 96. szám, szerda

\ 6 1952 április 23 BARABÁS TIBOR: SZIGORLAT A KORHÁZI AGYON A Mikrobiológiai Intézet emeleti tantermében Alföldi professzor befejezte magyarázatát, a szigorlat előtti utolsó óra végére ért. Mint mindig, most is nagy csendben hallgatták. De szavai után nem tört ki a tetszésnek, a feloldódó feszültségnek megszokott zsivaja. A harmadéves hallgatók nevében legjobb diákja, Pataki János állt a meredeken emelkedő padsorok elé. A szőke, sovány fiú tekintetét a magasba vágott ablakra függesztette. Azon át derengett az acélszürke decemberi ég. Beszélni kezdett: — Professzor elvtárs! A félév utolsó óráján évfolyamtársaim nevében hadd mondjak köszönetet önnek. Köszönjük tanítását, odaadó munkáját, elvtársi önzetlenségét, köszönjük a Mikrobiológiai Intézet munkatársainak segítségét, tanácsait. ígérjük önnek, professzor elvtárs, hogy az ország segítségéhez és bizalmához méltóan azzal háláljuk meg tanítását, hogy helytállunk majd a szigorlaton . .. A szikár, energikus tanár amúgyís fegyelmezett, határozott kifejezési! arca talán egy fokkal még zártabb lett, mint amikor valaki uralkodn' akar belső felindulásán. Csak ennyit mondott: — Köszönöm, kedves kollégák, köszönöm, .— mondta halkan, de erre a szerény, a dicséretet szinte elhárító szavakra kitört a taps. * Ez december 22-én történt. December 28-án Pataki János harmadéves orvostanhallgatót gyomorvérzés miatt a Koltói Anna-kórházba vitték. Csak annyi ereje volt még, hogy tankönyveit a táskájába rakja... Kollokviumokra, a szigorlatra gondolt. Semmi sem jellemzőbb valakire, mint az, hogy életének válságos perceiben mihez nyúl, miben keres támaszt. Ilyenkor ismerjük meg az ember legbensőbb, igazi énjét. Pataki János a könyveit vitte magával. Azt mondhatná bárki, hogy ez csupán egyszerű reflex, még nem hősiesség. Igaz, ez még valóban nem az, de Pataki János történetében is megfigyelhetjük a kötelességtudás növekvő hevét, azt az egyre általánosabbá váló emberi magatartást, amely minden munkát és feladatot új erkölcsi erővel tölt meg. A Gömöri-osztályon Pataki János gyomorvérzése néhány nap múlva csillapult, majd elállt. Vérátömlesztést kapott a fiú, még falfehéren feküdt az ágyon, de megerősödése első perceitől a vizsgákra gondolt. Egy évfolyamtársa látogatta meg, annak szólt először, hogy kollokválni szeretne. — Megbolondultál? Vért hánytál, épp hogy - í vagy a nehezén és mári_ igázni akarsz? — felelte Szporni. Végül mégis megígérte, hag^ szól majd ügyében a karon, a pártszervezetnek. Másnap a belgyógyász-tanársegéd jött be a diákhoz. Anna!; is elmondta, hogy menynyire szeretne vizsgázni. A tanársegéd csak a fejét csőválta. — Kedves kollégám, magának jól esäe. tudnia, hogy az izgalom mt*hyit árthat. — Tanársegéd elvtárs — felelte Pataki — sokkal nagyobb izgalom számomra, ha nem kollokválhatok, higgye el nekem. — Ha így van, kollégám és ha megígéri, hogy nyugodtan fekszik, úgy magam szóvá teszem majd kérését. Pataki János szilárdan hitte, hogy a tanárok kijönnek majd hozzá .. * Pataki János anyja varrónő. Ami/ kor János még kisfiú volt, a varrógép zöreje ébresztette, az hangolta alá álmait, mert anyja hajnaltól éjszakáig a varrógép fölé hajolt. Apjp a Globus-nyomda segédmunkása volt. A halk és szigorú ember ojtotta fiába a vágyat: orvos legyél, fiam, csakis orvos ... Talán tulajdon elfojtott vágyát akarta teljesedve látni a fiában. De honnan vesszük majd a tandíjat, a könyveket? — ezzel a kérdéssel zárult a szülők korai tervezgetése. Az anyja ma szövetkezeti varrodában dolgozik. A diák 420 forint ösztöndíjat kap és egyetem diétás menzáján eszik ... Pataki János vo :osz, de az apja rég meghalt, ezt nem élte meg. Mélyről támadnak azok az érzések, amelyek messzire visznek ..'. Uray tanársegéd lépett elsőnek a XIV. kórterem 8/as ágyához. Leült Pataki mellé ..." Megnézte a kórlapot megfogta a pulzusát... azután aktatáskájából elővette a kartotékokra írt kérdéseket. A diák húzott, gondolkodott és felelt. A vesefunkc''-vizsgálatról, a veseműködés elégtelenségéről, a Clearence-vizsgálatról kellett beszélnie. Gyógyszertanból, orosz nyelvből, politikai gazaságtanból, sebészetből, kórbonctanból, mindenből jeles, jeles... És egymásután jöttek ágyához a tanársegédek, a tanárok. A kórélettani kollokviumon valami különös történt. Az intézet vezetője ült az ágya mellett, Pataki két tételt húzott, az első kérdés a légzési áritmia, a második éppen a gyomorfekély volt. Pataki felnevetett, a tanársegéd is mosolygott és így szólt: — Jó orvos lesz magából/fiam. Még csak egy vizsga, még csak egy jeles hiányzott az indexéből. Csak a mikrobiológiai szigorlata volt még hátra. Éppen látogatási időben történt. Patakiné ott ült a fia ágya szélén és aggodalmaktól szorongva, egy pillanatra sem engedte el a fia kezét. János a vizsgáiról beszélt, az anyja csak az oromét értette meg, a tételek latin neveit semmikép. Csak nézte, féltette és bámulta c-z ö okos fiát. Nyilt az ajtó és Alföldi profeszszor lépett be tanársegédjével, Stuber Adriennel. Kint hő esett. A tanár zöld kalapján a kórterem melegében olvadoztak a hópelyhek. — „Hogy vagyunk, kedves kolléám? — kérdezte tárgyilagos, de azért meleg hangon a professzor. Azután elgondolkozva a .kórlapot nézte, majd az ápolónövel beszélt. A szoba teli volt látogatókkal, aszszonyokkal, zsongott a beszédtől. Az ápolónő megkérdezte, hogy kiküldje-e a látogatókat? — Semmi esetre sem — hangzott a tanár válasza talán csak az édesanyjának kellene kimennie, nehogy jelenlétével zavarja a fiatal kollégát. — Azzal Alföldi tanár leült az ágy mellé, az ö táskájából is előkerültek a sz

!gorlati tételek. Pataki négy kérdést húzott. Mozdulatlanul, percekig gondolkozott. A tanár tekintete ezalatt végigjárta az ágyakon fekvőket, arcuk színéből, kifejezéséből próbált diagnózist alkotni. Az orvosi képzelet önkényes játéka volt ez. Pataki hibátlanul felelt a baktériumok mozgásáról, az RH faktorról, a streptococcusokról és a Ziehl-Nielsen festés gyakorlati alkalmazásáról. A szigorlat után Pataki János talán egy fokkal sápadtabban feküdt az ágyon, de mikor Alföldi tanár az indexébe írta a jelest, átszínesedett ez a halvány arc. — Jó orvos lesz magából, fiam — hallotta tisztán, érthetően ... Azután a tanár felállt, megfogta az ágy korlátját, fejét félrefordította és az elcsendesült kórteremben így szólt Pataki Jánoshoz: — Gratulálok, kedves kollégám. Néhány nappal ezelőtt maga köszöntött fel engem évfolyamtársai nevében. Most én köszöntöm magát. Amikor idejöttem, sajnáltam, hogy itt kell találkoznunk, de most már örülök, hogy Uyen körülmények között is megtartotta akkori igéretét és teljesítette a kötelességét. A kórélettanból éppen a gyomorfekélyből felelt. Jól tudta tehát, hogy mennyi nyugodalomra, van szüksége. És mégis kollokválni akart és mégis véghez vitte, amit elhatározott. Ezzel valamennyiünk előtt bebizonyította, hogy mennyire rátermett a hivatásunkra. * Nyolc beteg s vagy tizenöt látogató figyelte a jelenetet, hallgatta a tanár szavait. Az ablak alatti ágyon Langó András, kisvarsányi ősz öreg paraszt a láz ködén át látta az egészet. A folyosón várt az anya. Besötétedett, a villanyokat felgyújtották. Meg kellett támaszkodnia. Aggodalom és öröm hullámai torlódtak egymásra benne. Észre sem vette, amikor nyílt az ajtó A professzor megállt előtte, kezet nyújtott és így szólt: I — Asszonyom, gratulálok. A fia jő orvos lesz. Derék ember, büszke lehet rá! Patakiné még soha életében nem beszélt egyetemi tanárral. És az orvostudomány iránti nagy tisztelete is elfojtotta a szavát. Valami érthetetlent rebegett és meghajolt a professzor előtt. Talán mélyebben is, mint mások, mert a varrógép feletti görnyedés amúgyis megtöri a tartást. BEKECZKY KAROLY: vi epet karai A kerületi konferenciák sikeres lefolyásáért Csendes szobámban méla merengéssel. Elmélkedem a jövendő felett: Az óra ketyeg s lassan észrevétlen Temetgeti a másodperceket. Jövőbe nézek: látom ezt a népet, Sikert-sikerre mily dúsan arat... Szeméből örömfény sugárzik, Mert naggyá tette az egyakarat. Meddig forrongsz még megbomlott világ' ? .., v Megbékülésed oly lassan haliul; Várjuk már a tavasz rügyfakadását, Az enyhet adó árnyas lombokat. Vihari űzd szét a 1 sötét felleget, Fejünk fölött ez a csapás, kárhozat: Legyen a föld a békesség világa, A nép ne legyen mindig áldozat! Zsibong, hullámzik, kavarog az élet, Az áldott földből új erő fakad; Dübörg a traktor, mélybe szánt az eke, A munka vígan s tervszerint halad: Tudja már népünk, bölcsen megtanulta, t — Az összetartás nagy erőt jelent — A rabláncokat letépte kezéről t S a romok fölött új hazát emelt. Lelkesül, rajong minden szép eszméért, Mely boldog jövőt, jólétet teremt, _ ; Alija a versenyt, dolgozik napestig, Kicsit és nagyot munkára serkent. i Xem hallgat már a hízelgő beszédre, Csábító szónak nem ad már hitelt... { Kezében van a haladás záloga, A jólét lelke: a szövetkezet! Szökkenjen rügybe szabadságunk fája, " Adjon hűs árnyat lombja, levele, 1 Áldott legyen a kérges kéz munkája ? S vezérünk dicső, fenkölt szelleme! Legjdni hős népünk erős, összetartó, Haladni vágyó, művelt szellemű; j Arcán égjen a szellem napsugara, ; Szívében lakjon boldogság, derű! ! i Egyleteink és köreink éyi közgyűléseinek, valamint járási konferenciáink ideje nagyjában letelt és szervezeteink most megkezdik a kerületi konferenciákat. A kerületi konferenciák feladata épp úgy, mint az egy letek és körök évi közgyűléseinek és a járási konferenciáinak feladata, hogy a kerületi szervezet élére a IX. Szokol.kongresszus határozatainak szellemében új szerveket állítsanak, amelyek biztosítják minden föfeladatnak sikeres teljesítését. A kerületi konferenciák feladata, hogj^ hathatósan segítsenek az egységes testnevelési rendszert bevezetni úgy, ahogy arról a Központi Szokolbizottság ülésén O. Vyhnálek, a Szokol központi titkára beszámolójában szólt. A kerületi konferenciák fontos feladatukat akkor fogják teljesíteni, ha nem csupán jól felkészülnek és szervezkednek, hanem, hogyha a kerületi konferenciák minden résztvevője teljes tudatában van a konferenciák fontosságának és saját felelősségének azok lefolyásáért. Hiszen lényegesen éppen tőlük függ, hogy mennyire alaposan fogják leleplezni az összes eddigi hibákat és milyen intézkedéseket és határozatokat hoznak a kerületi bizottság és az egész kerületi szervezet munkája megjavításának érdekében. A kerületi konferenciák bírálatukkal, valamint ösztönző indítványaikkal és észrevételeikkel elősegítik a kerületi szervek, mun. kája színvonalának emelésé.t a kerületi szervezet valamennyi feladatának teljesítésénél és biztosításánál és a testnevelési munka sikeres kifej lesztésénél minden egyletben. A járási konferenciákon választott küldöttek részére ebből az a feladat folyik, hogy részletesen áttanulmányozzák azt az anyagot, amelyet a kerületi bizottságok előzetesen megküldenek tanulmányozás céljából a küldötteknek, hogy ezeket a járási bizottságban és az alapegyletek bizottságaiban megtárgyalják és az ott elhangzott észrevételeket feldolgozza a vita számára. Hogy ha a küldöttek alaposan megismerik, hogy a kerületi bizottság a lefolyt munkaidőszakban mit végzett, akkor észrevételeikkel ég indítványaikkal lényegesen előmozdíthatják a szokolszereveZet munká. j ári a k megszilárdítását és minőségé hek emelését, A kerületi konferenciák minden egyes egyletnek és szervezetünk min. den tagjának az ügye. Hiszen ezeken arról határoznak, hogy a következő időszakban milyen eredménnyel és sikerrel fogjuk teljesíteni a legfontosabb feladatokat. Ezekkel fejeződik be az egyletek, körök évi közgyűléseinek és a járási konferenciáknak kampánya. Feladatuk, hogy mozgósítsák az összes tagokat, funkcionáriusokat, oktatókat, edzőket és játékvezetőket, hogy még szívósabb, következetesebb és sikeresebb munkával teljesítsék a Központi Szokolbizottság ülésén kijelölt feladatokat és a kongresszusi határozatokat^ kii lönösen azzal, hogy konkréten kifej, tik, megtervezik és biztosítják a három főfeladatot, t. i. az egész szervezetben munkaterv bevezetését, az edzők, oktatók, gyakorlók és játékvezetők iskolázását és a testnevelésnek szoros összekapcsolását az üzemekkel. Vájjon valamennyi egyletünk és •minden tagunk hozzájárulhat-e a kerületi konferenciák idejében, mindezeknek a feladatoknak sikeres teljesítéséhez? Határozottan megtehetik ezt akkor, hogyha az összes küldőt, tek és az újonnan választott járási bizottságok ezek sikeres teljesítése céljából lelkes szervezők és harcosok lesznek, hogy ha ež a harc minden egyletnek, körnek, szakosztálynak és szervezetünk minden egyes tagjának becsületbeli ügye lesz. Kerületi konferenoiáink abban az időben folynak le, amikor dolgozó népünk örömmel készül Május elsejéneK nagyszabású ünneplésére, amidőn kötelezettségvállalásukkal, azoknak teljesítésével, és túlhaladásával meggyorsítják Köztár. saságunkban a szocializmus építésének tempóját. Hogyan kapcsolódnak be.a mi egyleteink, köreink és szakosztályaink, valamint járási bizottságaink a május előtti kötelezettségvállalásoknak ebbe a hatalmas kampányába? Elsősorban azzal, hogj5 részletesen megvitatják a szakosztályok, körök, egyletek és járási bizottságok munkatervét, hogy ezeknek hiányos pontjait kiegészítik és ezzel szilárd alapot raknak le további -munkájuk számára. Amennyiben pedig esetleg még tervük nincsen készen, úgy azt most sürgősen elkészítik. Ezeket a terveket természetesen végre is kell hajtanunk és végrehajtásukat rendszeresen ellenőrizni. Elvárjuk továbbá, hogy egyleteink és köreink fokozott mértékben gondoskodni fognak arról, hogy elegendő számú képzett oktató, gyakorló, edző és játékvezető legyen, ezt azzal biztosítják, hogy legjobb dolgozóikat kiküldik iskoláinkba, és evvel megszüntetik az oly gyakran nyomasztó hiányt az iskolázott káderekben. A tagsági igazolványok kicserélé. se az összes egyletekben a dicső május elseje előtt megszilárdítja mozgalmunkat és befejezi a szervezés terén fontos időszakot, lehetővé téve további munkánknak még következetesebb és részletesebb megszervezését. Üj tagok gyűjtésének szervezése különösen az üzemi dolgozók soraiból még közelebb hozza testnevelésünket a munkahelyhez, a ROH szer. vekhez, lényegesen megjavítja az iizemi tanácsokkal való együttműködést és azok támogatásával lehetővé teszi mozgalmunk további fellendülését. ' Tagjaink, szakosztályaink, egyleteink, köreink és járási bizottságaink nagyon sokat tehetnek, különösen a kerületi konferencia idejében és május elseje nagyszabású előkészületeinek idejében. Ezért ne legyen egyetlen járási bizottság, egyetlen egylet, kör, vagy szakosztály, és ne legyen szervezetünknek egyetlen olyan tágja sem, aki a maga részéről ne járulna hozzá a kerületi konferenciák sikeréhez, aki ne járulna hozzá testnevelésünk .lényeges eredeményeihez. Üdv a kerületi Szokolkonferenciáknak! Éljen a dicső Május elseje. S. Kablo Topoľčany—

S. Tehelne Trnava 10:6. A barátságos ökölvívó mérkőzésben az érettebb otthoniak győztek. A szorítóban a küzdelmet Matejka vezette, a pontozást Friedmann és Tomas végezték. Eredmények (elől az otthoniak): Čakaj kiütéssel veszített! Frišsel szemben, Streicher pontozással legyőzte Tomaäovičot, Mathe döntetlenül végzett Vojtinekkel, Jankovič kipontozta Bobíkot, Latka Šarmírt, Mallo kiütéssel veszített Matotočal szemben, Mucha döntetlenül küzdött Slezákkal, Maslányi Pedig győzött Cehlárik felett, akit diszkvalifikáltak. Szovjetuniói eredmények. Vasárnap. további edzőmérkőzések voltak Moszkvában a labdarúgóbajnokságra. Tbiliszben Moszkva válogatott csapata 3:2-re legyőzte a leningrádi .Zenitet, Kijevben pedig az ottani Dynamo és Leningrád döntetlenül l:l-re küzdöttek. — \ ü SíiSIl 16, HETE Sparta Slov. Žilina L. Z. Plzeň NV. Bratislava Ingstav Tepl. MEZ Zidenice ATK Armat. Üsti Sklo Jablonec Tr. Hrudin OKD Zárubek Zora Olomouc N VB Bystrica SZ Senica STS Doksy Botana Holice Tatra Kopriv. CSSZ Prost. Poľ. Opatová RSD Szfenc Snina Sobrance Sloboda RP Sandrik „B" UJ SZO. a Csehszlovákia magyar dolgozók napilapja. — Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 8—10. Telefon: 347—16 és 352—10. Főszerkesztő Lörincz Gyula. — Kiadóhivatal: Pravda, lapkiadóvállalata, Jesenského 12. Telefőn: üzemi előfizetés és lapárusitás 274—74. egyéni előfizetés 262—77. Az ÜJ SZÖ megrendelhető a postai kézbesítőknél vagv a postahivatalokon Is. — Előfizetési díj % évre 120 Kčs. Feladó és irányító postahivatal -Bratislava II. — Nyomja a Pravda n. v. nyomdája, Bratislava.