Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-18 / 66. szám, kedd

III SlU 1952 március 18 Ä béke költségvetései és a háború költségvetései Az új világháború megakadályozásának politikája, a népek közötti béke fenntartásának és megszilárdításának politikája — ez a Szovjetunióvezette antiimperialista demokrati kus tábor országainak megingathatatlan elvi alapja. A Szovjetunió békeszerető külpo. litikáját, gazdaságának békés jellegét újabb erővel bizonyítja a Szov. jetunió 1952. évi állami költségvetéséről szóló tőrvény, amelyet március 8-án fogadott el a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. A Szovjetunió költségvetése a béke költségvetése, a soknemzetiségű szovjet állam növekvő hatalmát, termelőerőinek rohamos fejlődését, szocialista tervgazdaságának szakadatlan erősödését juttatja kifejezésre. A szovjet költségvetés híven visszatükrözi a szov. jet népnek a kommunizmus építésében elért jriási sikereit. A Szovjetunió állami költségvetése 1952 re 509.9 milliárd rubel bevételt és 476.9 milliárd rubel kiadást irányoz elő, a bevételek 32.9 milliárd rubellel haladják meg a kiadásokat. A mult évhez viszonyítva a költségvetési bevételek 41.9 milliárd rubellel, a kiadások pedig 35.6 milliárd rubellel emelkednek. A Szovjetunió állami költségvetésének 476.920.588.000 rubeles kiadá si összegből ebben az évben a népgazdaság pénzellátására 37.8 százalékot, szociális és kultúráiig célokra 26.2 százalékot, honvédelemre 23.9 százalékot fordítanak. A fennmaradó költségvetési kiadásokat az állam, igazgatási szervek fenntartására és a belső kölcsönök alapján a lakosságot illető nyereményekre és kamatok kifizetésére használják fel. Ilymódon a szovjet költségvetés kiadásainak majdnem kétharmadát az ipar és a mezőgazdaság további fejlesztésére, a kommunizmus nagy építkezéseire, a grandiózus sztálini természetátalakító terv megvalósítására, közoktatásra és egészségvédelemre, testnevelésre és sportra, társadalombiztosításra és jóléti juttatásokra, anya és csecsmövédelemre, valamint a dolgozók lakásszükségletének kielégítésére fordítják. A Szovjetunió 1952. évi állami költségvetése megcáfolhatatlanul tanúságot tesz arról, hogy a szovjet emberek őszintén a békére, a baráti kapcsolatoknak minden néppel való kifejlesztésére törekednek. A Szovjetunió állami költségvetésének bevételei, miként kiadásai is, azt tükrözik, hogy a szovjet kormány és a bolsevik párt állandóan atyailag gondoskodik a dolgozó tömegek jólétének emeléséről. A lakosságtól költségvetési célokra be folyó összegek aránya az idén a mult évihez képest csökken és a bevételeknek csupán 9.3 százalékát alkotja. Az állami bevételek alapját — miként az előző években is — az iparvállalatok és a szocialista gazdaság szervezeteinek befizetései, köztük a forgalmi adóbevételek és a nyereségbefizetések alkotják. Ezek a tételek a költségvetési bevételek kétharmadát teszik ki. Különösen ki kell emelni az állami iparvállalatok nyereségbefizetéseiből származó összegek nagy növekedését, amely ebben az évben a mult évihez ké pest csaknem 30 százalékos. A szovjet költségvetés nem ismeri a deficitet, miként a szovjet rendszer nem ismeri a termelés anarchiáját és a válságokat, a munkanélküliséget, a dolgozó tömegek elnyomorodását és a kapitalizmus egyéb gyógyíthatatlan rákfenéit. A Szovjetunió költségvetése visszatükrözi a szocialista társadalmi rend óriási előnyeit, a kapitalista rendszerrel szemben, a Szovjetunió feltartóztathatatlan fejlődését a kommunizmus felé vezető úton. A szocialista gazdaság alapjait sikeresen épitő népi demokratikus országokban a költségvetési kiadások túlnyomó része szintén a népgazdaság s a szociális és kultúrális intézkedések pénzellátására szolgál. Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Magyarországon, Bulgáriában, Albániában a népgazdaság fejlesztésére a költségvetés 30—40 százalékát, szociális és kultúrális célokra 24—38 százalékát forditják. Honvédelmi célokra ezekben az országokban a költségvetési kiadások 10—15 százalékát irányozzák elő. A Kínai Népköztársaságban hoszszú évtizedek óta most elsöizben van egyensúlyban az állami költségvetés megszűnt az infláció, a kereskedel. mi mérleg aktívvá vált. Óriási öszszegsket irányoznak elő öntözőmüvek építésére, a békegazdaság és a kultúra fejlesztésére. A Német De mokratikus Köztársaság költségvetése is világos tükre a békés építőmun. ka vívmányainak és sikereinek. A Szovjetunió, Kína s a népi demo A s amerikai kémek én terroristák bandája a prágai állambíróság előtt Március 13—15-én, dr. Jaroslav Novák elnökletével Összeült a prágai állambíróság, mely William Nathan Oatisnak, az Assotiated Preas mult év július 4-én a prágai államblróság által elítélt volt vezetőjének tizenkéttagú kém- és terroristacsoportja felett ítélkezett. A vádat dr. Jozef Urválek képviselte. A háromnapos tárgyalást élénk figyelemmel kísérték a prákratikus országok állami költségve- g

a

i üzemek dolgozói, valamint *ésipi n Kňlí-óc i , . . ... . . tései a békés építés költségvetései Visszatükrözik az imperialistaelle. nes demokratikus táborhoz tartozó országok hatalmának további növekedését, az egész világ előtt demonstrálják, hogy a szabadságszerető népeket megingathatatlan akarat hatja át a háború megakadályozására és a béke megőrzésére. egyetlen állam sem, a szov jet állam sem képes — tanítja Sztálin elvtárs — teljes erővel fejleszteni polgári szükségletekre dolgozó ipa rát, olyan nagy építkezéseket kezdeni, mint a volgai, dnyeperi, amudarjai vízierőművek —, amelyekhez többtízmilliárdos költségvetési kiadások szükségesek, nem képes a tömegszüksékségleti cikkek rendsze res árleszállításának politikáját folytatni, amelyhez ugyancsak a költség' vetési kiadások tízmilliárdjai szük ségesek, nem képes százmilliárdokat befektetni a német megszállók által szétrombolt népgazdaság helyre, állításába, és ezzel egyidőben megsokszorozni fegyveres erőit, fejleszteni hadiiparát". A béke, a demokrácia és a szocializmus táborához tartozó orszá gok költségvetéseivel szöges ellentétben állnak a kapitalista országok költségvetései. Ezek a háború költségvetései. Jellemző vonásuk, hogy közvetlen összefüggésben vannak az imperialista kormányok agreszszív külpolitikájával, amely a fegyverkezési kiadások hatalmas arányában is kifejezésre jut. A kapitalista országok költségvetései a népek kizsákmányolásának és kifősz tásának eszközei, ékes bizonyítékai a gazdasági élet militarizálásának ami a háború előkészítése érdekében folyik A nyilt és rejtett katonai kiadások az Egyesült Államokban — még a hivatalos adatok szerint is — az állami költségvetésnek több mint 80 százalékát, Franciaországban 59 százalékát, Angliában és Olaszországban a felét teszik ki. Hogy a széles néptömegek előtt leplezzék a katonai kiadások szédítő összegeit, az imperialista kormányok olyan „polgári" költségvetési tételeket eszelnek ki, mint „a természetes erőforrások fejlesztése" — e mögé rejtik az Egyesült Államokban az atombombák gyártására fordított dollármillárdokat —, vagy ,,külföldi államok megsegítésére", ami azt jelenti, hogy a nyugateurópai és a többi országok gazdaságát teljesen az USA agresszív terveinek szolgálatába állítják. Az amerikai Gestapo — az FBI — pénzügyi szükségleteinek kielégítésére szolgáló összegeket a „szociális ellátás és belbiztonság" cimü tétel mögé bujtatják. Franciaországban és Angliában a gyarmatügyi minisztériumok részére előirányzott összegek a vietnami és maláji rablóháborúhoz szükséges pénzösszegeket jelzik. Ugyanakkor a költségvetések igazi polgári tételeit, például a lakosság szociális és kulturális szükségletedre, a művelődésre, és a közegészségügyre fx>rdítandó összegeket a kapitalista országok kormánykörei a legalacsonyabbra csökkentették. Igy Truman legutóbbi kongresszusi üzenetében azt követelte, hogy a közegészségügyi célokat szolgáló összegeket a költségvetési kiadások 0.4 százalékára szállítsák le. Valóban, az amerikai imperialistáknak, a bakteriológiai háború szervezőinek, akik pestist és kolerát terjesztenek a földön, legkisebb gondjuk is nagyobb polgártársaik egészségénél! A kapitalizmus általános válsága és az eszeveszett háborús készülődések közepette az imperialista kormányok és jobboldali szocialista kiszolgálóik immár nem tudnak huzamosabb időre kiegyensúlyozott költségvetést biztosítani anélkül, népi demokratikus országok sajtóképviselői és a nyugati államok újságírói. A bírósági terem asztalára helyezték a lefoglalt amerikai gyártmányú leadóállomásokat és nyugatnémetországi gyártmányú fegyvereket, valamint több más bűnjelet. A tizenkéttagú kém- és terrorista csoport, amelynek élén Jozef Pavelka állt, Vlagyimir Komárek amerikai ügynökön keresztül állott öszszeköttetésben W. N. Oatisšal és társaival. Már mult óv júliusában, a W. N. Oatissal lefolytatott büntárgyaláa során bebizonyult, hogy az úgynevezett ..Assotiated Press" újságíróügynökaég Oatis és elődei vezetésével újságírói tevékenység ürügye alatt az amerikai hírszerzőszolgálat központja számára dolgozott. Az elítélt O&tis jelentéseket küldött egyenesen prágai amerikai nagykövetség katonai attaséjának. E kémfeladatok teljesítésére, amelyeket vagy a katonai attasé, vagy közvetlenül az amerikai kémközpont határozott meg, Oatis a legyőzött burzsoázia reakciós maradékaiból hírszerzőhálózatot épített ki. Oatis beismerte, hogy már Londonban tájékoztatták öt Komárekról, aki az amerikaiak szolgálatában fontos kém- és terrorista feladatokkal illegálisan átlépte a csehszlovák határt. Komárek iskolázott kém volt, akit terror-, szabotáló- éa kémcselekedetekre képeztek ki. Csehszlováklába való illegális viszszatérése után Komárek azonnal fölvette a kapcsolatot az Assotiated Pressben ülő amerikai kémekkel, csehszlovákiai tartózkodása alatt szorosan együttműködött velük és különféle fontosságú kémjelentéseket juttatott hozzájuk. Komárek a köztársaság területén további kémcsoportot szervezett. Igy Oatis kémbandája mellett új csoport alakult gangszterekből, akiket elláttak amerikai eredetű leadókkal és fegyverekkel. E csoport összes tagjai gyűlölöttel viseltettek népi demokratikus rendszerünk iránt és a könnyű, dorbézoló élet utáni vágy, valamint a háború reménye vezette őket, amelytől a kapitalizmus visszatérését várták. Komárek a csoport vezetésével Jozef Pavelkát bízta meg, egy kapzsi gazembert, aki pénzért kész volt mindenre. A banda további tagjai Karel Hájek, egy prágai kávéháztulajdonos fia, Kveta Stoc3ková, Sztaniszlav Weber, Zdenek és Jaroslav Libenszky, Vlagyimir Schor és Radomír Pavelka rádiótechnikus, a csoport vezetőjének testvére voltak, mindnyájan tőkések. A leadógépet Mária Hufová orvostanhallgatónő kezelte, akinek tanulmányai alatt népi demokratikus köztársaságunk ösztöndijat folyósított. A kémbandában továbbá ott találjuk Oatis többi munkatársait, Igy Mirosíflav Habelkát, a Protektorátus alatti volt miniszter fiát, Lívia Votavovát, jugoszláv kalandornőt, Helena Kucserovát. A csoport két feladattal volt megbízva: kémkedést és terrorcselekményeket végrehajtani és a határokon átjuttatni az árulókat. Különösképpen nehéz feladatot kellett volna A csoportnak végrehajtani háború esetén. Ötödik hadoszlopként kellett volna működnie és elősegítenie az amerikai ügynökök és szabotálók leszállását országunk területén, hadititkokat elárulni, azonkívül az amerikai támadókhoz kémjelentéseket eljuttatni hadseregünk és a szövetséges hadseregek hátvédjéről. A csoport rendszeres rádióösszeköttetésben volt az amerikai hírszerzöszolgálat bajorországi központjával a csehszlovák határ közelében. A csoport tagjai részletesen vallottak gonosztettükről az állambiróság előtt. Weber autóján a bandát Prága környékén alkalmas, előre kiválasztott helyekre szállította, ahonnan a kémek az éjszakai órák folyamán a hordozható rádióállomáson keresztül az amerikai kémszolgálat jegyzetfüzete szerint rejtjelezett kémjelentéseket adtak. Komárek Hufovával együtt adta le a jelentéseket, a csoport többi tagjai elfoglalták őrhelyeiket, töltött pisztollyal kezükben. Komárek paran csot adott nekik, hogy lőjjenek agyon mindenkit, aki a leadóállomás felé tartana. Pavelka csoportja rádióleadó útján parancsot kapott, hogy juttassa át a határon többek között a francia hírszerző szolgálat régi kémjét a csehszlovák hadsereg volt tisztjét, Karol Kreplt. Menekülését elősegítette a nyugati nagyhatalmak egyikének akkreditált képviselője. Határőreink érdeme, hogy Kreplt a határokon feltartóztatták. Pavelka csoportját és az Associated Press és az Oatisbanda kémeit a leálcázás veszélye fenyegette. A banda ezért elhatározta, hogy átszökik a határon. Csupán Karel Hájeknek kellett volna itt maradnia és új csoportot alakítania, amely folytatta volna a kém- és terrorista csoport munkáját. A Pavelka-csoport tagjai elhatározták, hogy meggyilkolják a nemzetbiztonsági szervek egyik tisztjét. Pavelka Hájekkel együtt tervet dolgozott ki az orgyilkosság véghezvitelére, amelybe beavatták a csoport többi tagjait is. Ellenőrizte, hogy élesre vannak-e töltve a pisztolyai. A csoport tagjait terv szerint szétosztották a készülő gyilkosság helyén, hogy biztosítsák annak végrehajtását. Ömaga egész sorozatot zúdított a nemzetbiztonsági szervek tisztjére, akit nyomban megölt. Pavelka erről cinikusan a következőket jegyezte meg: „Ügy jártam el, ahogyan erre Komárek oktatott ki. Ha elmondanám az amerikaiaknak, hogy gyilkosságot követtem el, itt megdicsérnének érte". A gyilkosság után rövidesen elfogták a gonosztevőket. Már a bírósági tárgyalás első napjaiban kihallgatták a vádlottakat és rájuk bizonyították gonosztettüket, amelyet mindnyájan beismertek. Mint gonosztettük indító okát a népi demokratikus rendszer elleni gyűleletüket és pénzvágyukat hozták fel, amelyet az amerikai hírszerző szolgálat .bőkezűen kielégített. Oatist, az elítélt kémet, a bírósági tárgyalás folyamán az államblróság előtt, mint tanút hallgatták ki. Újra beismerte kémtevékenységét és hogy az amerikai kémszolgálat utasítása alapján dolgozott. Havelkára, Kucserovára és Votavovára, mint közvetlen segítőtársaira és hírszerzőire mutatott rá. Megerősítette azt is, hogy a Libenszky-testvérekkel ós Kveta Stocskovával is érintkezett, akik az Associated Press nappali és éjjeli vendégei voltak, valamint Woydinek, Svobod& és Milnz, Oatis elitélt kémtársainak a segédei voltak. Megerősítette, hogy tudomása volt a Pavelka-banda legutóbbi gaztettéről, a a nemzetbiztonsági szervek tisztjének meggyilkolásáról is. Erről a következőket vallotta — Woydinek nekem azt mondta, hogy Komárek csoportja 1951 februárjában a prágai nemzetbiztonsági testület bizonyos tisztjét meggyilkolta. Megkért, hogy jelentsem ezt az Associated Press párizsi vezetőjének, akinek óvnia kellett Komáreket. Oatis elküldte a figyelmeztetést. Ezzel újra bebizonyította, hogy a terroristák és gyilkosok cinkosa volt. A további tanúk kihallgatása után, dr. Jozef Urválek államügyész elmondta záróbeszédét. Rámutatott a vádlottak gonosztetteinek indító okaira, akik a népi demokratikus , rendszer, a szocializmus és a haladás elleni gyűlöletükben viszonyaink erőszakos megváltoztatását akarták elérni és háborúra számítottak. Hangsúlyozta, hogy az összes vádlottak tevékenysége újra azt bizonyítja, hogy az imperialista államok akkreditált képviselői szorosan együttműködnek országaik kémközpontjaival, valamint azon gonosztevő csoportokkal, melyeket ezek a központok köztársaságunk területér* kiépítettek. A bírósági szakértők véleménye, a védőbeszéd és a vádlottak utolsó szavai után az államblróság szenátusa tanácskozásra ült össze és március 15-én a következő ítéletet hozta a vádlottak fölött: Jozef Pavelkát halálbüntetéssel sújtotta, Karel Hájeket életfogytiglani, Sztaniszlav Webert 25 évi, Mária Hufovát 23 évi, Radomír Pavelkát -20 évi, Viasztimii Schort 24 évi, Zdenek Libenszkyt 20 évi, Jaroszlav Libenszkyt 18 évi, Kveta Stocskovát 16 évi, Miroszlav Havelkát 21 évi, Lidia Votavovát 12 évi és Helena Kucserovát 15 évi fegyházra ítélte. A kémbanda, fölött hozott Ítélettel dolgozó népünk az amerikai háborús uszítók szolgálataiban álló banditák és árulók további veszélyes fészkét semmisítette meg. Dolgozóink fokozott ébersége ártalmatlanná teszi az ellenség felforgató kísérleteit és a megérdemelt büntetés méltán eléri őket. hogy ne növelnék óriási mértékben az államadósságot és ne vennék igénybe a gyilkos inflációt. Az államadósság valamennyi kapitalista országban többszörösen felülmúlja a költségvetések összegét: az Egyesüt Államokban és Franciaországban négyszeresen, Angliában hétszeresen. Az Egyesült Államok és Anglia például költségvetési bevételeinek 15—20 százalékát forditja évenként az államadósságok törlesztésére. A kapitalista országok háborúsinflációs költségvetéseinek fő forrását a lakosságtól behajtott adók alkotják. Az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban az adók — a közvetett adókkal együtt — a dolgozók átlagos keresetének egyharmadát — felét emésztik fel. Az adók és a legfontosabb közszükségleti cikkek árának szakadatlan emelkedése következtében a kapitalista országok munkásmillióinak keresete még a létminimumot sem éri el. Az az adó viszont, amelyet a kapitalisták fizetnek, bőségesen megtérül nekik az áremelésekből és a különböző állami támogatásokból. Igy azután a kapitalisták profitjai szakadatlanul növekednek. Az amerikai monopóliumok profitja például jelenleg a háborús idők nyereségének kétszeresét az 1938. évinek pedig hétszeresét érik el. * A béke, a demokrácia, a szocializmus táborához tartozó országok költségvetései és a kapitalista országok költségvetései fényesen tanúsítják a két világ, a két társadalmi rendszer, a kétféle politika gyökeres ellentétét. A költségvetések összehasonlítása szemléltetően megmutatja miniden ország néptömegeinek, ki a barátjuk és ki az ellenségük, ki védi a békét és ki készül eszeveszetten háborúra. A kommunista és munkásipártoknak, a kommunista és demokratikus sajtónak, a béke minden barátjának kötelessége: fokozni a harcot az imperialista háborús gyújtogatok valamint jobboldali szocialista és titóista ügynökeik agresszív tervei ellen felvilágosítani minden ország valamennyi becsületes emberét az új életet építő népek békés törekvéseinek nagy igazságáról. (A Tartós békéért, népi demokráciáért c. lap legújabb <.y.ámából.)