Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-16 / 65. szám, vasárnap

BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Méltók akarunk lenni a dolgozó nép bizalmára Három fődolog teszi harcképessé néphadseregünk katonáit. Az egyik a politikai meggyőződés, tehát az, hogy tudja, miért katona és kiért harcol. A másik a fegyver biztos kezelése, a harmadik pedig a test edzettsége. Négy hónappal ezelőtt, amikor beléptem új otthonom, a laktanya, rácsos kapuján, bizony kissé szokatlan szomorú érzés fogott el. Hamarosan átgondoltam azonban, hogy semmi okom a szomorúságra, hiszen mint egészséges fiatalember, a dolgozó nép fia, hivatva vagyok védeni népi demokratikus hazámat, dolgozó társaimat és saját otthonomat. Az első napokban csak járkáltunk a kaszárnya folyosóin és ismerkedtünk az elvtársakkal. Harmadik napon azonban az egyik szakaszvezető elvtárs megkérdezett bennünket, hogy: fiúk, ki akar egy kicsit futni. Jelentkeztem én is, de bizony, bár elég lassan futottunk, 500 méternél nem bírtam tovább. így jöttem rá, hogy a katona harmadik fő követelményében, a testedzésben igen gyönge vagyok, a civil életben nem foglalkoztam a sporttal és munkám is inkább szellemi, mint testi volt. Mikor négy hónappal ezelőtt a dolgozó nép az én kezembe is fegyvert adott, bizony még gyenge férfinek éreztem magam, lazán állt kezemben a puska, mikor a reggeli gyakorlatnál célozni tanultunk és parancsnokaink azt próbálgatták, 'hogy ki milyen erősen fogja a fegyvert, nálam mindig hibát találtak, hiába mondták, hogy erősebben kell szorítani, gyengék voltak karjaim. Szégyeltem magam, mert arra gondoltam, ha a haza úgy kívánná, nem tiudnám kellőképpen védeni sem a dolgozó népet, sem a saját életemet. Ezen hát segíteni kellett. Lelkiismeretesen végeztem mindig a reggeli tornát és gyakrabban kezdtem látogatni a sportteret. Gyakorlatoztam a nyújtón. Először csak kétszer tudtam magam felhúzni,' majd háromszor és ma már a hátnál tartok. Az önfegyelem és erős akarat, meghozta a gyümölcsét. Sokkal nagyobb az önbizalmam és erősnek érzem magam. Én, aki négy hónappal ezelőtt a leggyengébben álltam a lábamon az elvtársak között, egyike lettem azoknak, akik könnyen viselik a fáradalmakat és mindezt az egészséges életmódnak és rendszeres sportolásnak köszönhetem. A napokban alakulatunknál versenyfutás volt S kilométeren. Századunkban az első helyen végeztem 12 perces idővel. Ha számításba vesszük, hogy bakancsban, síkos és dombos talajon ment a vereseny, ez elég szép időnek mondható. Legnagyobb örömet aiz okozott, hogy a többi elvtársak sem maradtak nagyon el tőiéin, és a győzelem bizony csak másodperceken múlott. Ma meg van a lehetőségünk, hogy minden tekintetben képezzük magunkat. Voltak elvtársak, akiknek a civil életben nem volt lehetőségük az írás és olvasás elsajátítására. Ma már ezek is írnak és olvasnak, tanulnak, hogy méltó tagjai lehessenek néphadseregünknek. Mindegyik igyekszik a követelményeknek eleget termi és főleg abban fejleszti magát, amiben a leggyöngébb volt eddig. örömmel telik el a lelkem és büszkén gondolok arra, hogy dolgozó népünk nem pazarolja ránk méltatlanul bizalmát. Ezt azzal háláljuk meg, hogy politikailag ós testileg edzett és fejlett katonákként állunk mindenkor hazánk védelmére. Fekete Imre közkatona Csak a szocialista országban van igazi szabadság! Mi, a népi demokratikus Csehszlovákia katonái, nagy hálával tartozunk Sztálin elvtársnak és a szovjet népnek, amiért hazánkat felszabadította és dolgozóinkat örökre megmentették a kizsákmányolástól. Ök tették lehetővé népi hadseregünk megalakulását is. A népi hadsereg katonái megértéssel és minden áldozatra készen védik a szocialista társadalmat és büszkék arra, hogy a dolgozó nép őrségén állhatnak. Azért írom mindezt, mert éppen most jönnek hozzánk megkezdeni tényleges szolgá- ~ lati idejüket, fiatal elvtársaink. Azt | üzenem nekik, hogy jöjjenek büsz- i kén és boldogan, mert ma katonák | lenni dicsőség és minden út, minden | lehetőség nyitva áll előttük, hogy 4 egyre magasabbra jussanak tudá- | suk és képességeik érvényesítésé- ? vei. Meg van minden lehetőség ah- | hoz is, hogy második otthonunkban, • a laktanyában jól érezzük magún- f kat, sportolhatunk és dolgozhatunk | kulturális és szakmai műveltségűnk ? fejlesztésén is. i • Michalek János közkatona • 4 A Szovjet Hadsereg a mintaképünk Népi hadseregünk egyre erőseb- f ben és jelentősebben mutat fel olyan | tulajdonságokat, amelyek eddig a f világtörténelem folyamán először | csakis a szovjet hadseregnél nyilvá- r nultak meg. A mi hadseregünk fel- i szabadított hazánk munkásainak, ? parasztjainak és dolgozóinak had- f serege, olyan hadsereg, amely a | Szovjetunió oldalán nőtt fel. Szoro- j san összekapcsolódik a néppel, | amely ezt az újarcú hadsereget ? őszintén szereti és éppen ezért ka- ? tonáink bátorsága egyre fokozódik, i Mai hadseregünkben teljesen isme- t retlen bármiféle nemzetiségi elnyo- ? más és éppen ezért hadseregünket | minden nemzetiség szereti és támo- i gátja. • • Nagy kínosé hadseregünknek a i szovjet katonáktól, a harcokban edzett dicső szovjet hadseregtől kapott számos tapasztalat. Ma hadseregünk minden tagjának megvan a lehetősége, hogy bármiféle parancsnoki funkciót elnyerjen és csak a katonán múlik, hogyan teljesíti kötelességét és miként sajátítja el a haditudományt. A szovjet hadsereg példája nyomán nálunk is nagy gondot fordítanak a katonákra. Még többet kell tanulnunk a szovjet hadsereg tapasztalataiból és minden alkalmat megragadnunk, hogy katonáink harci és politikai felkészültsége fokozódjék és így minél előbb egyenértékűvé váljanak a dicső szovjet hadsereg katonáival. Balló László közkatona VERA INBER: A VÖRÖS HADSEREGHEZ A donvidékit, bjeloraszt, kazahot, Kubánit és oszétot és tatárt Izzó kohódban egységbe olvasztod — K!Í szovjet hős ma, iskoládba járt. Országunk kardja. Népünk harci bárdja. Köszöntjük újoncod s parancsnokod — Ha rátekintünk válluk csillagára, | Ragyog szemünk és szívünk feldobog. Miénk vagy, tudjuk. S véled egy a népem. Munkánkon át a szívünk simogat —Ezt érzed — fogj csak bár egy aknát éppen, Vagy érintsd barna fegyverszíjadat. Semerre sincs sereg hasonló hozzád, Erődtől minden támadó lerogy. Ha nem lennél, hazánkat eltipornák, S egy nép se várna boldog holnapot! Fasiszta korban élnénk, meggyötörten, E század rettegéssel telne meg S a szép szabadságról csupán, ha könyvben Olvashatnának tán az emberek. Derűs szemünkből hála száll felétek, Szívünk anyásan büszke — hős fiúk, Érezzük mindig: győztök, célhoz értek, Előttetek nincs járhatatlan út. Közétek lépve megnő szinte égig S erősebb lesz az ember, más, nagyobb. Előre mentek. És Sztálint dicsérik A felszabadult falvak, városok. (Polgár István fordítása) j I A balparton fent és lent is erősödött az aknavetők dörgése, — rövid villanások után merészen röppentek fel az aknák. Az egyik nem is olyan messze vágódott be, alig fél kilométernyire Remizovék lapulóhelyétől. — Találtak. Érzem, hogy jó volt a becsapódás, — mondotta Remizov, v úkor az orgonák dörgése elcsitult. — Nagyon jó. Becsületszavamra, félek ezektől a Sztálin-orgonáktól. Ha csak egy vonalkányit hibáznak, örökre elfelejthetjük azt is, hogyan hívtak bennünket a földi életben. Szörnyű egy szerszám. Az orgonák után a parton elhelyezett tüzérség kapcsolódott be a munkába. Hol itt, hol ott, villant fel az ágyútorkok tüze és súlyos lövedékek húztak el a magasban. A német állások felett tele volt az ég vörös villogással. Mikor egy-egy lövedók a közelben robbant, a fellobbanó fény hol egy romházat vetített elébük, hol egy falmaradványt, vagy az üres benzintartályok szétmarcangolt roncsait. A rohamutászok kiugráltak a sáncból és előre kúsztak. Egy súlyos lövedék közvetlen közelükben robbant. — Rövid volt, — mondta Remizov. — No, kapitány, gyerünk mi is! Remizov meglepő könnyedséggel lendült át a mellvédeh és nem nézve se jobbra, se balya, rohant előre. Szaburov űtána. Mellette loholt Saparov és három-négy közlegény.. Az orosz tüzérség erősen dolgo zott. A német állásokban és a mögöttem terepen messze bent egymást érték a súlyos találatok. Lángnyelvek csaptak fel, mert a Sztálinorgonák felgyújtották a benzin- és nyersolajtartályokat. Most azonban megnyitották a tüzet a németek is. Nehéz aknák repültek el néhányszor Szaburov feje fölött és mögöt te csapódtak be. Majd megszólaltak az ágyúik is. Utoljára pedig fel^(app^aLnk é£ épt&zaUák Részletek Konstantin Szimonov regényéből hangzott ott elöl. az automatasorozatok ropogása. A rohamcsapatok gyorsan átjutottak azon a sávon, mely mostani védöállásukat régi állásukról elválasztotta, ahol most a németek vetették meg lábukat. Szaburov jól ismerte ezt a körülbelül 4400 négyzetméternyi területet, amely csak tegnap jutott az ellenfél kezére, az egész-terepet keresztül-kasul szeldelték a futóárkok és sáncok. Csak itt-ott álltak ki földig rombolt omladványok. Valaha benzinraktárak voltak itt, amelyeknek most már csak alapjai maradtak meg, széttépett vaslemezek óriási mennyisége hevert szanaszét. Miközben Szaburov Remizov után rohant az ellenség állásai felé, többször is rálépett a csikorgó, csörömpölő vaslemezekre. Szemben velük kőből épült kis őrház maradványai ígértek némi menedéket, arra tartott Remizov és utána Szaburov is. Balról egy golyószóró ontotta rájuk a tüzet. Szaburov kísérői közül az etyik tompa zuhanással vágódott el. Mire Remizov a romok közé ért, emberei már két golyószórót felállítottak ott. — No, eddig rendben volnánk. Te vagy, Gavrilov ? — Én vagyok, ezredes elvtárs. — Nos, hogy állunk? Itt vannak a többiek is? — Itt, ezredes elvtárs. — Előre! Add tovább, hogy egész idö alatt itt leszek veletek. Az őrházon kopogtak a golyók. Néha egész sorozat sziszegett mellettük. Színes nyomjelek keresztezték egymást a magasban. Baloldalt, egészen közel, kézigránátok robbantak. jobbra ellenben még folytatódott a tüzelés, gránátharcra ott még nem került sor. — Mi az ott? — mérgelődött Remizov. — Lefeküdtek a semmirekelök aludni? Vagy elesett a parancsnokuk ? Most Szaburovhoz fordult: — Menj csak oda! Nézd meg, miért torpantak meg, miért nem ropognak a gránátok? Gyorsítsd meg az ütemet. Szaburov kikúszott a romok közül és jobbra tartott a sötétben. Ott csakugyan elesett a parancsnok. Egy rómház második emeletéről német golyószóró uralta a terepet és nem engedte közel a támadókat. A megtorpanásnak nem is a parancsnok eleste volt az oka, hanem ki kellett vámi, míg három előre kúszott rohamutász befejezi a romház aláaknázását. A csapat várta a robbanást, hogy azután előre rohanhasson. Egy őrmester vette át a parancsnokságot, aki nyugodtan adta elő a tényállást, amikor Szaburov odakúszott hozzá. — Ha nem sikerül a robbantás, akkor természetesen tovább megyünk, kapitány elvtárs, de egyelőre várunk, kár volna annyi embe rért. Várjunk még öt percig. Szaburov beleegyezett és egy embert átküldött Remizovhoz a jelentéssel, hogy itt ls mindjárt rendben lesz minden. Néhány percig ott feküdt az őrmester mellett és várt. Körülöttük a bizonytalan kimenetelű éjtszakai tusa zaja tombolt. — Vájjon Procenko mit csinál most? — gondolta Szaburov. Oda, ahonnan Procenkónak kellett rohamra indulnia, valóságos tüzkupolát vontak a felfelé ívelő rakéták, a távoli robbanásokból Szaburov arra következtetett, hogy az ottaniaknak is melegük lehet. Előtte reszketett a föld, a folytonos robbanásoktól és Szaburov egy pillanatra ana gondolt, mi lenne, ha ez az ágyútűz nem a német vonalakat vemé, -hanem az ő embereire zúdulna. Borzasztó volt a német állásokat elárasztó tűz és Szaburov egész lelkéből áldotta az orosz tüzérséget hatásos munkájáért. \ Fülsiketítő robbanás reszketette meg a levegőt. Szaburov talpra ugrott, rohamra vezette katonáit arra felé, ahol az imént még emeletnyi falak védték a német golyószórót. Az éjszaka folyamán Szaburovot kétszer is elborította a föld, amikor közelében robbantak az aknák. Egy repesz felhasította a vattázott kabát újját és kissé megsebesítette a Jjalkarját. Azok közül, ákik együtt indultak a rohamra, sokan nem feleltek. Még többen megsebesültek. A szanitészek és a nővérek nehézkesen bukdácsolva már is hordták ki őket a tűzvonalból. A csata lázában Szaburovnak eszébe sem jutott körülnézni, ott van-e közöttük Anja is. A vállalkozás különben simábban ment, mint remélték. A jobboldali négy rohamosztag, amelyeknek Szaburov parancsolt, aránylag hamar elfoglalta a német védőállásoknak rájuk kiosztott szakaszát. Néhány órai tusa után, amikor Szaburov elindult, hogy a baloldaliakkal felvegye az összeköttetést, szeme találkozott a baloldali rohamosztag néhány emberével. Kiderült, hogy orosz kézre került az egész terepszakasz, német védői részben elhulltak, részben visszavonultak, vagy esetleg még itt-ott meglapultak, ezeket csak nappali világosságnál lehet majd felkutatni. — No, mi a helyzet ott a baloldalon? — kérdezte Szaburov, — helyleállt az összeköttetés ? — Helyre bizony, a Katona, — alaposan befűtöttünk a Fritzeknek. — Szaburov tehát örömmel megállapíthatta, hogy az éjjeli támadás célját elérték s a hadosztály újra egyesült, de tisztában volt azzal, hogy a haddelhadd esak reggel kezdődik igazán, főleg ezen az épület nélküli, nyílt terepen. A németek nem kedvelik az éjszakai hadmüveleteket, most sem vetettek harcba nagyobb erőket, ez lehetett az oka annak, hogy aránylag könnyűszerrel kivetették őket állásaikból. Reggelre azonban biztosan várható az ellentámadásuk, — gondolta Szaburov, — mert aligha fognak belenyugodni a kudarcba. Szaburov még a sötétben végigvizsgálta az állásokat, számonvette életben maradt embereit, az őrmester segítségével elhelyezte a golyószórókat, megparancsolta, hogy itt. ott, ahol szükségesnek mutatkozott, mélyítsék az állásokat,-hozzák rendbe a lőréseket s állítsák helyre a beomlott fedezékeket. Majd két hírvivőt küldött hátra üzenettel, egyiket Remizovhoz, másikat a parancsnoki fedezékbe, a vezérkari főnökhöz. Közölte, hogy virradatkor német ellentámadás várható, azért ö nem hagyja el a helyét. Kéli, pótolják mielőbb a megsérült aknavetőket s küldjenek néhány tankelhárító ágyút. Ha lehet, akár kettőt-hármat — írta a jelentése végére. A Remizovhoz küldött hírvivő nem tért vissza. Elesett-e útközben, vagy sem, azt Szaburovnak nem sikerült megtudni. Annyeszenszkijtöl egy jó óra múlva, amikor már derengeni kezdett, kézzel vontatva hoztak két gumikerekes 45 milliméteres ágyúcskát; azonfelül jött 5 páncélos, nehéz puskákkal és 15 automatás. Levelet is hozott a hírvivő Annyeszenszkijtől. Ezt írta: — Amiről lehetett, gondoskodtam. Tartsátok magatokat.