Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)
1952-03-15 / 64. szám, szombat
SZOVJET EMBER A KOMMUNIZMUS ľ\AGY GYÔZELMÉERT A trolibuszon egy prémgalléros felöltőbe burkolódzott férfi újságot olvasott. Elővette noteszét, fellapozta, s tekintete ide-oda járt az újság és a notesz között. Megállapítottam, hogy láthatóan azt nézi nyertek-e kölcsönykötvényei a legújabb húzáson. Megszólítottam: — Nem nyert? Itt semmit, de emitt — annál többet — válaszolta a vezércikkre mutatva. „A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának jelentése az 1951. évi állami terv teljesítéséről." Tovább olvasott. Arcán növekvő büszkeség és elégedettség látszott. Vájjon ki lehet ez az ember? Melyik nagy hazánk 40 millió 800 ezer munkása és alkalmazottja közül? Lehet, hogy valamelyik gyári iskola előadója, azok közül való, akik az elmúlt évben 365 ezer fiatal szakmunkást képeztek ki iparunk, építőiparunk és közlekedésünk számá ra. Lehet, hogy agronómus, egyike azoknak, akik segítették — a kedvezőtlen időjájrás ellenére is — ezerszázmillió mázsa kenyérgabonát betakarítani az országnak. Talán egyike azoknak, akiknek hősies munká jára büszke az egész szovjetnép, egyike azoknak, akikre hálával gonAlkotó nép dóinak az éhező indiaiak és az árvízsújtotta Po-völgyi olaszok. Esetleg tervező, aki résztvett a jelentés, ben említett ötszáz rendkívül fontos új típusú gép ^s szerkezet megalkotásában. De lehet az is, hogy egyike a 2694 újítónak, aki 1951-ben Sztálin-dijat kapott. Nehéz ezt eltalálni, mert hazánkban ma már a külső alapján nem lehet megkülönböztetni a munkást az agronímustól, vagy a mérnöktől. Csak beszélgetés közben derül ki az emberek foglalkozása, mert akkor mindjárt arról beszélnek, a mí a legfontosabb, aminek egész életüket szentelik: a haza javára végzett munkájukról. Ilyenkor átszellemülnek az arcok, ragyognak a szemek. Én már olvastam a jelentést, de a számok vonzottak húztak és útitársam vállán keresztül belepillantottam az újságba. „A munka termelékenysége az iparban az 1950. évhez viszonyít va 1951-ben 10 százalékkal emelkedett" .Alább: „ .. , a legfontosabb ipari termékek 1951. évi termelése az 1950 évhez viszonyítva százalékban: acél 115 százalék, hengerelt fém 115 százalék, cement 1 '9 százalék, tégla 120 százalék. És mintegy az utolsó szám illusztÉpül a kommunizmus Földalatti terepjáró. „Terepjáróm a föld alatt fúródik egyre mélyebbre. Járművem ablaka páncélüvegből készült, felette nagyerejü fényszóró. Az ablaknál ülök és mindent látok, ami a föld mélyében rejlik: kőszenet, vasércet, rezet, ezüstöt és a fehér kvarcban levő aranyerezeteket. A föld feltárja egész kincsesházát ... Milyen gazdag, milyen hatalmas lesz a nü hazánk! A Távol-Keleten elindulnak a bányászok, hogy felszínre hozzák a szenet, vasat, aranyat, terepjá róm pedig már új kincsek után kutat Tádzsikisztánban..." Nem Verne valamelyik fantasztikus regényének idézete ez a pár sor, hanem Ignatov, a híres partizánvezér így meséli el Génya fia álmát. Az élő fúró. A röntgenkészülék vásznán egy vakond árnya látható. Gyorsan halad előre a döngölt, homokos, agyaggal telt hosszú ládában. Koponyája szabályos időközökben hol balra, hol jobbra fordul, ami pontosan a fúró mozgására emlékeztet. Hátsó végtagjai időnként összehúzódnak, majd erősen előrelendítik hengeralakú törzsét. A vászon előtt mérnökök és géptervezők figyelik a vakond minden mozdulatát. Ahogy annakidején a repülőgépépítők a madarak repülését, a tengeralattjárók szerkesztői a halak sajátosságait tanulmányozták, úgy vizsgáljuk most a vakondot, a földalatti terepjáró élő modelljét. Alekszandr Trebelev mérnök kezdeményezte és folytatta ezeket a megfigyeléseket, amelyek nemcsak a természettudósok, hanem a mérnökök előtt is bebizonyították, hogy a vakond szabálvos élő fúró. Megállapították, hogy lyukacsos talajban, agyagban, hemokos agyagban percenként két méteres sebességgel halad előre, olyan gyorsan, hogy a legnagyobb kapacitású nyeles fúrók sem ver,- nyezhetnek vele. Különös alapossággal figyelték a szakemberek, mit csinál a vakond a kifúrt földdel ? Ismeretes, hogy álagútak fúrásánál » kidolgozott talajt állandóan a külszínre kell szállitani. A vakond nem ezt. teszi! Miközben erős nyakizmait összehúzza és kinyújtja. a feltúrt talajt a fúrólyuk falába préseli. A fúrólyukból kidobott földmennyiség, ami vakondtúrás formájában dudorodik a föld színén, a földalatti fúrás nagyságához képest egész jelentéktelen. A kis állat tehát az aknavájár és a bányaács munkáját egyszeri-e végzi: a föld alatt előrenyomul és kész alagutat hagy maga mögött. Üj tudomány születik. Néhány évvel ezelőtt az uráli Blagodity-hegyben páratlanul izgalmas technikai kísérlet folyt le. Mérnökök, munkások, tudományos dolgozók csoportja gyülekezett a hegy lábánál egy szivaralakú gép körül, amelynek elülső részén hatalmas fúró, hátsó részén különleges uszonyos emelő volt, oldalán pedig forgó csigával ellátott csavarmenetek futottak körbe. A gép szerkesztője az oldalnyíláson • keresztül elfoglalta helyét a vezetőülésen, a 40 lóerős, nagy fordulatszámú motor felbúgott, a titokzatos jármű megindult és lassan a hegybe mélyedt. Az első kísérletnél még csak méternyire hatolt a földbe, a másodiknál már kettőre, a harmadiknál pedig két méter mélységben 5 métert haladt előre. A gép a kísérleteknél pontosan bevált, a jármű orrára szerelt fúró vájta az utat, a test körül forgó csavarmenet pedig a kivájt földet Í> alagút falába préselte. Mint a vakondok! Uj tudomány született: a terrordinamika. Az álom megvalósul. Az Uraiban folytatott eredményes kísérlet után a tapasztalatok figyelembevételével megszerkesztették a második földalatti terepjáró „vakondgépet", ma pedig már a harmadik »típus építésén dolgoznak í.z egyik moszkvai gyárba-,. Ezzel a típussal a földalatti terepjáró már túljutott a kísérletek szakaszán és kibontakozott rendeltetése is. Nemcsak a földalatti kutatásoknál, a föld értékeinek és titkainak feltárásában lesz óriási jelentősége, hanem a különféle városi munkálatoknál is: gáz-, távfűtés-, villanyvezetékek, csatornahálózatok lefektetésénél. Ami' eddig csak a kövezet megbontásával tudtak megoldani, ezentúl simán elvégzi majd a „vakondgép" a föld alatt. A földalatti terepjáró két utast vihet magával útjára. Az utasok az e célra épített nyíláson bármikor mintát fejthetnek a talajból. Megfelelő oxigéntartály áll rendelkezésükre. Trebelev mérnök, a földalatti terepjáró megalkotója már a gép további tökéletesítésén dolgozik. Olyan gépet tervez, amely visszhangos mélységmérővel rendelkezik és a föld felszínéről távirányítással lehet a mélyben kormányozni. Az álom a szovjet tudósok akaratából megvalósult. rációjául a Moszkva és a Jauza találkozásánál hatalmas, gyönyörű épület suhan el a trolibusz ablakai mellett. „Tejtermékek 144 százalék . .," Képzeletemben feltűnnek Kirgizia és Kazahoztán festői öltözetű állattenyésztői, akik röpke évek alatt kitenyésztették a híres ala taui hegyvidéki tehenet, amely egy tejelési időszak alatt 8 ezer kilogramm tejet ad. (Svájcban több, mint száz évre volt szűkség az új hegyvidéki tehénfajta kitenyésztéséhez.) Az ipari termelés emelkedését visszatükröző — általában 110—140 százalék között mozgó — számadatok közül néhány: nagy víztur binák 245 százalék, turbogenerátorok, 21] százalék, hidrogenerá• torok 193 százalék. Ezekben a számokban a kommunizmus nagy építkezéseinek hatalmas lendülete érződik. Ahogy alkotó népünk fenséges történetének ezt a kiragadott kis fejezetét olvasom, amelynek címe ,,1951. év", kirajzolódnak előttem az alkotók jellemvonásai, — az újítás, a kollektív munka. Magasfokú szellemi igények, ihletett törekvés a kommunizmus felé, munkaszeretet, békeakarat jellemzik a mi embereinket. Az amerikai imperialisták fegyverkezésre fordítják nemzeti jövedelmük legnagyobb részét. A szovjetember — a jelentés szavaival szólva — ezt mondja: A Szovjetunióban az egész nemzeti jövedelem a dolgozóké. Ezen belül a szovjet dolgozók, csakúgy mint az előző évben — saját személyi, anyagi és kultúrális igényeik kielégítésére a nemzeti jövedelemnek mintegy háromnegyedrészét kapták meg .. ." Büszke vagyok az alkotó szovjet emberekre, —- a munkásra, a kolhozparasztra, az értelmiségi dolgozókra, — akik képesek a hegyeket is elmozdítani, akiket a kommunizmus eszméi lelkesítenek. 3835 (Literaturftaja Gazeta). ISjú mérnökök a Volga—Don-csatorna gazdái A Volga—Don-csatorna igazgatósági épületének hosszú folyosóján fiatalemberek egész sora várakozik. Fekete egyenruhájuk vállpántján arany horgony díszlik. Ez a jelvény fénylik a sapkájakon és a kabátjuk gombjain is. Amikor Dimitrij Fillipovics Agafonov mérnök, a csatorna igazgatóságának főmérnöke elhalad mellettük, mosolyogva mondja: — Látom, megérkeztek a zsillipek, | szivattyúállomások és gátak gazdáit! A fekete egyenruhás fiatalok nemrég végezték el a folyami, viziközlekedési mérnöki főiskolát és technikumokat és most itt vár rájuk a nagy és szép feladat, a Volga—Don-csatorna nagyszerű alkotásainál. Idősebb, tapasztaltabb szakemberekkel együtt, átveszik az épülő csatorna möveit, amelyek felügyeletük és irányításuk alá tartoznak majd | — Biztos, hogy kitűnő munkaerők lesznek — mondja Agafonov mérnök — Itt van például a helyettesem, Vlagyimir Ivanovics Tupilin. a folyami flotta mérnök-kapitánya Egy éve végezte el a leningrádi viziközlekedési akadémiát, azóta itt dolgozik és nagyszerűen végzi munkáját Igazgatóságunk főmérnöke, Vlagyimir Tyimefe\ jevics fiatatember, aki a Moszkva-csatorna építkezésétől került hozzánk. Szakértő bizottságok döntötték el, hogy a most érkezeit fiatalemberek i közül kit milyen munkakörrel bíznak meg. Elsőnek a kékszemű, szőke Ar, kagyij Arhipov lépett a bizottság elé. Egész fiatalon résztvett a Nagy HonI védő Háborúban, a háború befejezése után került a főiskolára, amelyet kitüj nő eredménnyel végzett elIvanou főmérnök felieszi a kérdést: — Miben különbözik a Volga—Doncsatorna zsillipkapuja a Moszkva-csatorna zsillipjeilől? Arhipov világosan és pontosan beszél a technikai újításokról, amelyeket az itteni zsillipeknél és a Volga—Don csatorna egyéb hidrotechnikai berendezésénél alkalmaztak először. A bizottság tagjai összenéznek, tekintetükben az elégedettség kifejezése tükröződik. Még néhány kérdés hangzik el. Arhipov ezekre is hibátlanul felel. Gyakorlati munkáját már ismerik és most rövid tanácskozás után kihirdetik a döntést: Arkanyij Arhipovot az egyik zsilip főnökévé nevezik ki. A következő: Viktor Sztyepanov. Olyan biztonsággal' felel, mint előbbi társa. Minden mondatából árad a szakértelem és a biztonság. Megkapja megbízatását: a karpovkai szivattyúállomás hidrotechnikai osztályának főnöke lesz. — Sztyepanov mérnök — mondja Ivan a megbízatás, közlésekor — ön az egyik legszebb és legfontosabb feladatot kapta. A karpovkai szivattyúállomás veszi fel elsőnek a Don vizét és adja tovább a karpovkai tárolóba. Sok sikert szép munkájához! Viktor Sztyepanov komoly, fiatal arca kipirult a boldogságtól. Es így megy ez tovább- Egyik a másik után kapja meg a beosztását, aztán künn a folyosón lelkesen és boldogan újságolják egymásnak, hogy kl milyen feladatot végez majd el a zsilipeknél, a szivattyúállomásoknál, vagy a csatorna igazgatóságánál... Holnap elfoglalják munkahelyüket a Volga—Don-csatorna legkülönbözőbb pontjain. De a mai estét még együtt töltik az igazgatósági épület könyvtárszobájában és elhatározzák, hogy levelet írnak Leningrádba, az őket útrabocsátó főiskolának, amelynek falai között évekig tanultak, hogy a tudás fegyverével megerősödve és szivükben a munka vágyával lépjenek a kommunizmus építkezésének nagyszerű életébe. Puskinnak emlékművet emeltek Bulgáriában GORKIJ Gorkij városálban minden évvel több és több a diákok száma akik a politechnikai, orvosi, mezőgazdasági és a többi egyetemeket látogatják. A város szélén új diákváros fog felépülni és még ebben az évben megkezdik a sokemeletes új egyetem építését. Úgyszintén az A. A. Zsdanovról elnevezett politikai fakultáshoz is egy nagy épületrészt építenek hozzá. Bulgária egyik legnagyobb ipari városában, Burgasban ünnepélyesen leleplezték Puskinnak, a nagy orosz költőnek emlékművét. Az emlékmüvet a város dolgozói friss virágokkal borították el. A ro: főutcáján, amely Sztálin ne| vét viseli és ahol az emlékmű áll, a dolgozók ezrei gyűltek össze az ünnepélyre. Az ünnepi beszédet E. ; Manov elvtárs, a bolgár tudomáI nyos kultúr- és művészeti bizottság alelnöke tartotta. Beszédében többek Munkák a kommunizmus nagy építkezései részére A novoszibirszki hatalmas esztergapad. és hidraulikus préskészítőgyár, amely a Jefremov nevet viseli, a kommunizmus nagy építkezései részére, öt új uníkális esztergapadot készít amelyekből három a hatalmas turbinák és egyéb agregátor alkatrészek megdolgozására alkalmas. Az egyik esztergapad méreteiről elég, ha annyit mondunk, hogy olyan alkatrészeket lehet rajtuk megdolgozni, amelyeknek területe 48 négyzetméter és súlyuk 100 tonna, A Kuvajszkij cementgyár munka:őssége 25 nappal a vállalt határidő előtt elkészített és a főturkmén csatorna építkezésének helyére szállított egy nagy rakomány cementet. A napokban a gyár újabb nagyobb megrendelést kapott és a kuvajszkij cementesek kötelezettséget vállaltak, hogy ezt a munkát is idő előtt végzik el. között a következőket mondotta: — A Ifgmélyebb hálánk jeléül hazánk felszabadítója, a nagy szovj^tnép iránt, amely olyan géniuszt adott a világnak, mint Puskin, állítottp Burgas dolgozó népe ezt aa emlékmüvet. A nagy költő emlékművének leleplezése országunk új kultúrgyözelme és bizonyítéka a bolgár-szovjet barátság elmélyülésének és megerősödésének. A gyűlés résztvevői üdvözlő táviratot küldtek Sztálin elvtársnak. Egy gyár újítói , Már későre , jár az idő, de Szemenovics esztergályos munkahelyén még ég a villany. Mélyen kihajtva ősz fejét, Andrej Areszenevics szorgalmasan rajzol a noteszába. Hozzálép munkatársa és válla fölött rátekint a rajzra. — Megint kísérletezel, Arszenevics ? — Egy automatikus ollót szeretnék összeállítani a fémrészek vágására. — Minek? A mi szakmánknál ez nem kell. Szemenovies csodálkozva nézi tt társára és mosolyogva mondota: — A kovácsoknak kell. Hát nem a kovácsokkal együtt csináljuk a hajókat? A fém vágása igen nagy időt vesz igénybe és a munka is nehéz. Kraszovszkij mester megkért, nem tudnám. e tökéletesíteni ezt az eljárást. Majdnem egy negyedszázad óta dolgozik Szemenovies elvtárs a ,,Leninszkij Kuznica" gyárban. A legbonyolultabb és legpontosabb munkák legelőször az ö ügyes kezén N. V. Gogol müveingjí népszerűsége Kínában A ragy orosz író, N. V. Gogol', egyik legnépszerűbb írója a fölszabadult Kínának. Gogoľ müveinek terjesztésében és alkotásainak népszerűsítésében a kínai dolgozók között nagy érdeme van a kiváló kínai forradalmi írónak, Lu-Sziny-nek. Az író jóbarátja, Tan Tao iró elmondotta, hogy Lu Sziny három hónappal halála előtt befejezte Gogoľ „Holt lelkek" cimü könyvének lefordítását. A „Holt lelkek" kínai nyelven elérte a tizenhetedik kiadást. Ezenkívül Lu Sziny még Gogoľ számos más müvét is lefordította. mennek keresztül. Szemenovies munkája valóságos alkotómunka. Sok újítása volt már, amelyekkel a munka termelékenységét emelte és a termelés minőségét tökéletesítette. Nagyon jól ismeri az üzemet és így nemcsak a saját műhelyében, hanem más műhelyekben is segítségére van a többieknek a nehézségek leküzdésében. Szemenovies. több mint 200 észszerüsítö javaslatot nyújtott be amelyek az államnak több, mint félmillió rubelt takarítottak meg. Együtt dolgozik a mérnökökkel, technikusokkal és mesterekkel. Ramaskan elvtárs, a gyár technológusa, aagtt Aaimj fc —J líyevicsnek a JrtawfcjrfiaSwfc írrégzésében. És íme, az automatikus ollók már készek. Ezzel Szemenovies nagy segítséget nyújt a gyár többi raeionalizátorának, akiknek száma a gyárban több mint háromszáz. Ezek egy év alatt 312 újítójavas atot nyújtottak be. Közülük 253 már be van vezetve a termelésbe s ezek megtakarítottak a gyárnak 3,615.000 rubelt, 384 tonna' fekete, 46 tonna színe* "fémet, 730 tonna tüzelőanyagot és 190.000 kilowattóra villanyenergiát. A Leninszkája Kuznyica-üzem Ukrajna fővárosának élüzeme. Az ott készült hajók a vállalt határidő előtt készülnek el. A mult évben minden vontató hajót 60 nappal előbb készítettek el, mint 1950-ben, és ezen gyönyörű eredmény elérésében nagy érdemük van a gyár racionalizá torainak.
