Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-15 / 64. szám, szombat

1952 március 15 (fJSZÖ \ Az 1951. évi Sztálin-díjak A Szovjetunió Minisztertanácsának határozata a kiváló tudományos, újító, irodalmi és művészeti művekért oda^élt Sztálin-díjakról A szovjet sajtó március 13-án köz­zétette a Szovjetunió miniszterta­nácsa határozatának első részét a tudomány, a találmányok, az iroda­lom és a művészet terén elért ki­váló müvekért odaítélt 1951-es évi Sztálin-díjakról. A határozatnak ez a része számos szovjet tudós kitüntetéséről szól. Ki­, váló tudományos müvekért összesen 93 Sztálin-díjat ítéltek oda, ebből 9 elsöosztályú díjat, egyenként 200.000 rubel, 28 másodosztályú dí­jat, egyenként 100.000 rubel, és 30 harmadosztályú díjat egyenként 50.000 rubel értékben. Tankönyvekért és tudományos népszerű müvekért két elsöosztályú díjat ítéltek oda, 100—100.000 rubel értékben, 7 má­sodosztályú díjat egyenként 50.000 rubel értékben, és 17 harmadosztályú díjat egyenként 25.000 rubel érték­ben. A természettudományokban első­osztályú 200.000 rubeles díjat Niko­laj Belovovnak, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémia levelező tagjá­nak ítélték oda a kristályok atom­strukturájáról szóló tudományos munkájáért. Ugyanilyen díjat ítél­" tek oda halála után Szergej Vavi­lov akadémikusnak, „A fény mikrostrukturája" és „A szem és a nap" című tudományos müveiért. A vegytani tudományok terén Ni­kolaj Preobrazsenszki tanárt és H­ja Csernyajev akadémikust tüntet­ték ki elsöosztályú 200.000 rubeles Sztálin-díjakkal tudományos kutató munkájukért. A biológia terén végzett munkás­ságáért Grigorij Bei-Bienko tanárt és Lev Misesenko tudományos dol­gozót tüntették ki az elsöosztályú Sztálin-dijjal: a mezőgazdasági tu­dományok terén Alekszej Kosztya­kov tanárt tüntették ki ,,A talaj­javítás alapjai" cimü müvéért; az orvostan terén Peter Kornyev tanárt tüntették ki a. ..Csont és izületi tu­berkulózis" című müvéért, valamint Nyikolaj Krasznogorszkij tanárt a gyermekek fokozottabb idegműködé­sének kutatásáért. 200.000 rubeles Sztálin-díjat ítél­tek oda Vsevolod Avgyijev tanárnak is, „Az ókori Kelet történeté"-ért. A 100.000 rubeles másodosztályú Sztálin-díjakat a következőknek ítél­ték oda:. Jelpidifor Kirilow fizikus­nak, a halóid ezüst szpektrumának felfedezéséért és tanulmányozásért, Jevgeníj Krinovnak, a meteoritok kutatásáért, Viktor Cvetkovnak, a makromolekulák összetételének ta­nulmányozásáért és Vadim Levsin­nek a tudósok egy csoportjával együtt az új világító anyagok vizs­gálatáért. A másodosztályú Sztálin-díjnyer­tesek között van a mechanikai-ma­tematikai tudományok dolgozóinak egy csoportja: Alekszander Nekra­szov, akadémikus, Szergej Nyikolsz­kij, Leonid Szedov és Szergej Mer­geljan. A műszaki tudományok terén a jnásodosztályú Sztálin-díjat Makaríj Potapovnak, a hydrotechnika és hydraulika terén végzett kutatómun­kájáért, valamint Vadim Szokolovsz­kijnak ,,A plasztikusság elmélete" című tudományos müvéért és má­soknak ítélték oda. A vegytani tudományok szakaszán másodosztályú díjakkal tüntették ki Jurij Gorin-Chaszt tanárt, és Geor­gíj Pancsenkov tanárt. A földrajzi­geológiai tudományok terén Ale­kszander Izotovot és Feodozij Kra­sr.ovszkijt, a föld alakjának és te­rületének megállapításában végzett tudományos kutató munkájukért, Peter Sveoovot, a talajvíz képződé­se új törvényeinek felfedezéséért, és Ivan Jefremovot geológiai kutatá­saiért A biológia terén másodosztályú díjjal tüntették ki a moszkvai egye­t-m tudósainak egy csoportját, élén Georgíj Dementyiev tanárral, a „Szovjetunió madarai" című három­kötetes müvéért. Ugyancsak másod­osztályú díjjal tüntették ki a moszk­vai Timirjazev mezőgazdasági aka­démia dolgozóinak egy csoportját, élén Vsevolod Klecsovszkijval és a Szovjetunió tudományos akadémiája botanikai intézetének dolgozóit, élü­kön Borisz Siskinnel, a ,,Szovjetunió növényzete" cimü műért Másodosztályú díjat ítéltek oda Valentin Neszterov tanárnak, az „Általános erdészet" cimü tudomá­nyos müvéért. Az orvosok egy csoportját, élén Vlagyimir Nyegovszkij tanárral másodosztályú dijjal tüntették ki tudományos kutatásaikért, és a szervezet életfunkciói felújítása módszereinek feldolgozásáért. Ugyan­ilyen díjat kapott Nyikolaj Lepor­szkij, „A hashártya betegségei" c. monográfiájáért. A történelmi-filologiai tudományok terén másodosztályú díjjal tüntették ki Nyikolaj Voronyint, és tudomá­nyos dolgozók csoportját a „Ókori Oroszország története'" cimü műért, Borisz Grekov akadémikust és Alek­szander Jakubovszkij, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelező tagját, az „Aranyhorda és bukása" Cimü tudományos műért. Harmadosztályú dijat ítéltek oda többek között Ján Krasztin ,,Az 1905-ös foradalom Lettországban" című müvének, Leonid Nyikifor ,.Az orosz-angol kapcsolatok első Péter alatt" című müvének, Vlagyimir Kruskov ,,Dobroljuvov világnézete" című müvének és Georgíj Platonov „Timirjazev világnézete" című mü­vének. Harmadosztályú dijjal tüntették ki Tasmuhamed Kary-Nijaszov, \az üzbegisztáni tudományos akadémia tagját: ,,Ulugbek asztronómiai is­kolája" cimü munkájáért. Tankönyvekért és népszerű tudo­mányos művekért első osztályú 100.000 rubeles díjjal tüntették ki Dimitríj "Blohincevet „A kvant­mechanika alapjai" cimü tanköny­véért és id. Nikoláj Vorozscovot és ifj. Nikolaj Vorozscovot a „Mellék­termékek és festékek szintézisének alapjai" cimü tankönyvért. 50.000 rubeles másodosztályú díjjal tüntet­tek ki továbbá 7 tankönyvet és nép­szerű tudományos müvet és harmad­osztályú 25.000 rubeles díjakkal 17 müvet jutalmaztak. A Szovjetunió iránti szeretet ­a béke, a demokrácia és a üifidás szeretete Klement Gottwald elnök az ,.Abus" gépipari üzemben Csütörtökön, 1952 március 13-án, a csehszlovák kormányküldöttség Német Demokratikus Köztársaság­ban való látogatásának harmadik napján Klement Gottwald Köztár­sasági elnök az egész kormánykül­döttség kíséretében ellátogatott a Berlintől nem messze lévő wildaui „Abus" nehézgépipari üzembe. A gyár egyik legnagyobb csarno­kában összegyűlt dolgozók előtt Gottwald elvtárs beszédét mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy az NDK-ban időző konnányküldöttség .azért érzi magát a német munkások között úgy. mint otthon, mert látja, hogy az ö első és legfőbb vágyuk szintén a békevágy, az a vágy, hogy hazájukat békésen építhessék és hogy jobb életet teremsenek maguk és gyermekeik számára. „A csehszlovák-német barátság­nak egyik fontos feladata, amely bizonyára hozzájárul a magunk és a ti termelésiek sikeréhez, — mon­dotta beszédében Klement Gottwald elnök, — hogy a mi munkásaink és a ti munkásaitok az élmunká­sok és újítók kicseréljék tapaszta­lataikat arról, hogy lehet jobban dolgozni és hogyan kell a mun­kát jobban megszervezni. Az él­munkásoknak és újítóknak ez a ta­pasztalatcseréje kiváló kiegészítőjé­vé válhat gazdasági kapcsolataink­nak, hosszúlejáratú kereskedelmi szerződésünknek. És itt nálatok a mi üzemeinkre, a mi munkásainkra emlékeztet to­vábbá az is, hogy érezzük, hogy a ti fömintaképetek is építő munká­tokban a szovjet emberek példája. Igen, elvtársak és elvtársnök, a szo­cializmus első országa, a Szovjet­unió iránt érzett szeretet a legjobb ismérve azon embereknek, akik őszin­tén kívánják a békét, a demokrá­ciát és a haladást a világon. A Szovjetunió nélkül nem volnánk szabadok sem mi, sem ti, a Szov­jetunió nélkül nehezen építenénk or­szágaink új életét. A Szovjetunió jegyzéke, amelyben a Németország­gal kötendő békeszerződés gyors megkötését javasolja, a Szovjetunió­nak a német nép iránt érzett ba­rátságát bizonyítja ismét és bizo­nyára hatalmasan fellelkesíti a né­met népet az egységes független, békeszerető német államért folyta­tott harcában. Biztosítlak ^bennete­ket, drága barátaim, hogy a mi munkásságunk és egész népünk szo­lidaritása mellettetek áll". Az elvetemült amerikai imperialista gyilkosok gaztette Korea és Kína népe ellen hatalmas tiltakozást kelt Nehéz megfelelő szavakat találni annak a bestiális bűncselekménynek az elítélésére, amelyet a háborús gyújtogatók elkövetnek Koreában. Ez é-- január végén, mint ismeretes, ebben a háborútól úgy is mérhetet­lenül sokat szenvedett, országban az amerikai betolakodók megkezdték a bakterológiai fegyverek tömeges használatát. Nem is egy egész hó­na.pra rá baktériumhadmüveleteiket kiterjesztették Észak-Kelet-Kínára is. Az események távlatában ma már nyilvánvaló, miért ellenezték olyan konckul az imperialista hóhérok a Szovjetunió 1950 február 2-án tett javaslatát, amely a japán bakté­rium-háborús bűnösök nemzetközi katonai bíróság elé állítását indít­ványozta. Hiszen azokat a gonosz­tevőket, kiknek az egész emberiség előtt kellett volna felelniök szörnyű bűneikért, a háborús gyújtogatók Koreába vezényelték, hogy felhasz­nálják „tapasztalataikat". Ezek az emberiességükből kivetkőzött gaz­emberek már jó egy évvel ezelőtt C. F. Samsnek, az amerikai hadse­reg úgynevezett egészségügyi és jóléti csoportja vezetőjének felügye­lete alatt az 1091-es számú ameri­kai inváziós hajó fedélzetén teljes „üzemmel" dolgoztak, azoknak a bacillusoknak a kitenyésztésén, ame­lyeket ma az amerikai repülőgépek leszórnak Korea és Kína földjére. A baktériumháború eddigi mére­tei ií joggal döbbentenek meg min­den józan gondolkodású embert, mégis, — mint a Koreából érkező jelentések hírül adják, — az agresz­szorok ezt csak nyitánynak szánták azokhoz a nagyobbszabású terveik­hez, amelyeknek véghezvitelét ké­sőbbi időpontra tiizték ki. A bakte­rológiaii hadviselést akkor akarják felfokozni, mikor felenged az idő és a hó végieg eltűnik a földekről, mert az enyhe időjárás kedvez leg­inkább a bacillusok terjedésének. A Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormánya február 24-iki nyi­latkozatában rámutat: „Ha a világ népei nem vetnek erélyesen - gátat ennek a gaztettnek, akkor azok a csapások, amelyek ma Korea békés lakosságát sújtják, holnap a világ békeszerető népeire zúdulnak. „A fenyegető veszély, az eddigieknél még nagyobb átütő erejű és élesebb harcot követel minden békeszerető embertől. E harcnak továbbra is egyik al«pvebö követelése a koreai agresszió megszüntetése. Hiszen ez az egyik legfontosabb csomópontja azoknak a kérdéseknek, amelyeknek megoldása, gátat vethet a háború további terjedésének. * A kínai népi békebizottság elnöke Kuo-Mo-zso Frederic Joliot-Curie­nek, a Béke Világtanács elnökének, Jövetet kujdptt aaaal a kéréssel, hogy a Béke Világtan ács hozzon hathatós intézkedéseket, amelyek gátat vetnek annak, hogy az ameri­kai intervenciósok bakteoriológiai fegyvereket alkalmazzanak. Az amerikai csapatok folytatják embertelen bakteriológiai háború­jukat, — írja Kuo-Mo-zso levelében — és ezt a háborút most a koreai harctérről kiterjesztették < Észak­Kelet-Kína területére is. A kínai nép bizalommal tekint a Béke Vi­iágtanácsra és meg van győződve arról, hogy a Béke Világtanács tel­jesíti kötelezettségét, és hathatós intézkedéséket hoz, hogy véget vessen ennek a gaz eljárásnak. Kuo-Mo-zso levelében továbbá felhívja az egyes békebizottságokat áz összes orsžágokban, hogy ítéljék el az amerikai kormányt a bakte­riológiai fegyverek használatáért. Kuo-Mo-zso, Frederic Joliot Cu­rienek szóló levelével egyidejűleg elküldte neki Csu En-lajnak, a Kí­nai Népköztársaság külügyminiszte­rének tiltakozó nyilatkozatát is, valamint a kínai népi politikai ta­nácsgyülés Nemzeti Bizottságának és a különböző demokratikus pártok és csoportok bizottságainak tiltako­zó nyilatkozatait. • Az amerikai imperialisták példát­lan gonosztette, akik Koreában és a Kínai Népköztársaságban halált, hozó, fertőző betegségeket terjesz­tenek, az egész világ minden becsü­letes emberében a legmélyebb fel­háborodást keltette. A tiltakozási mozgalom hatalma­san terjed, főleg a Kínai Népköz, társaságban. A kínai orvosok, bak­teriológusok, orvostanhallgatók és más egészségügyi dolgozók kérik kiküldetésüket a fertőzéssújtotta helyekre, hogy hatásosan harcol­hassanak a halálos járványok ter­jedése ellen. Ezen a napon ünnepli minden év­ben a magyar dolgozó nép az 1848— 49-es dicsőséges magyar szabadság­harc megindulásának az évfordulóját. 1848 március 15-én robbant ki az el­nyomott magyar nép évszázadok óta érlelődő mozgalma, amely közel két­éves, győzelmekben gazdag szabad­ságharc után ideiglenesen elbukott ugyan, de amelynek eszméi tovább él­tek a magyar népben és a második világháború után, a Szovjetunió fel­szabadító győzelmei teremtette új helyzetben, a magyar népi demokrá­ciában valósultak meg. 1848-ban Magyarország a Habsburg­monarchia egyik része volt, amely az osztrák uralkodóház szándékai szerint az éléskamra szerepét volt hivatva be­tölteni. A bécsi udvar a gyarmati el­nyomás minden eszközét felhasználta a magyar nép ellen: a gazdasági ki­zsákmányolást, a nemzeti kultúra el­nyomását, a haladó megmozdulások üldözését, a rendőruralmat, a dolgo­zók kifosztását. Ipari munkásság az ország elmaradott gazdasági helyzete következtében alig volt, a parasztság jobbágysorban élt teljes jogfosztott­ságban, a polgárság éppen csak ki­alakult: az ország urai földbirtokos nemesek, papok voltak. Az 1848. márciusi forradalom az el­nyomott dolgozók millióinak, a Habs­burg kizsákmányolás által gazdasági­lag szintén sújtott kisnemeseknek, a városi polgárságnak követeléseit fog­lalta pontokba. Követelte a jobbágy­ság felszabadítását, a jobbágyi rend­szer eltörlését, a választójogot, a fele­lős és független magyar kormány meg­alakítását, a sajtószabodságot és olyan gazdasági, politikai intézkedé­sek meghozatalát, amelyek szabadsá­S°t, függetlenséget biztosítanak a ma­gyar népnek- Ez a forradalom döntő fontosságú esemény volt a magyar nép fejlődésében: hangol adott az el­nyomottak követeléseinek és megmoz­I gatta őket e követelések kivívására. A magyar forradalmat és szabadsághar­cot Marx is a XIX. század tört énei­mének komoly és nagyjelentőségű ese­ményként értékelte. A nemzetközi eseményektől, a népek tavaszának forradalmaitól megijedt bécsi udvar kénytelen volt engedni a kezeléseknek és fäjgsítette a m& Jiá, Cl US 15. gyar nép kívánságait. Az engedékeny­ség mögött azonban ott izzott a ma­gyar nép, a dolgozók iránt érzett gyű­lölet, amely rövidesen háborúban rob­bant ki: az osztrák csapatok megin­dultak a magyar nép ellen. Ezzel vet­te kezdetét a magyar szabadságharc. Egy nagy költő-katona, egy nagy politikus, egy nagy hadvezér és a ki­alakuló munkásmozgalom első nagy alakjának a neve jelzi ezt a szabad­ságharcot, amelyben ott harcoltak a szabadságukat védő magyar parasz­tok, dolgozók: Petőfi Sándoré, Kos­suth Lajosé, Táncsics Mihályé, Bem Józsefé is. Petőfi hősi élete es példája, gyújtó hatású költeményei lelkesítet­ték a szabadságharcosokat, Kossuth Lajos, a magyar kormány feje irányí­totta, a lengyel Bem tábornok, a ma­gyar szabadságharc legendáshírű Bem apója pedig katonailag vezette a sza­badságharcot, amelyet ragyogó győ­zelmek, kitartó harc után árulás és túlerő tudott csak legyőzni. Táncsics Mihály, a magyar proletariátusnak, Budapest dolgozóinak harcos lendüle­tét vitte a szabadságharcba s érthető, hogy a március 15-i forradalmárok el­ső tette volt kiszabadítani börtönéből Táncsicsot, a harcos publicistát, a munkásság szeretett képviselőjét. Pe­tőfi, Kossuth és Bem a magyar törté­nelem legdicsöbb alakjai közé tartoz­nak, akiket a magyar népi demokrá­cia büszkén tekint elődeinek és akik­nek oz örökségét átvette, megvalósí­totta, sőt továbbfejlesztette. A szabadságharc olyan nagyjelentő­ségű eseménye a magyar történelem­nek, hogy u róla való megemlékezés­től uz el mii t népellenes rendszerek sem tekinthettek el. Ha azonban el­hallgatni nem is tudták a márciusi forradalmai, legalább azt kísérelték meg, hogy jelentőségét csökkentsék és féíremaqyarázzák. Ahogy a forradal­már Pľ'ôfibôl biedermeyer költőt igye­keztek csinálni, éppen úgy a szabad­ságharc fontosságát is csökkenteni igyekeztek és beteljesülését az úgyne­lizett kiegyezésben látták, az osztrák uralkodóház és a magyar nagybirtoko­sok kompromisszumában, amely meg­pecsételte az ország kiszolgáltatott­ságát és szentesitette Magyarország gyarmatosítását. A magyar dolgozók szivében azonban tovább éltek Petőfi, Kossuth, Bem eszmél, a szabadság­harc dicső hagyományai, a Habsburg elnyomás alól a szabadságharcban felszabadított területeken bekövetke­zett földosztás, az ország területén élő nemzetiségek legjobbjai közös har­cának tanulságai. A magyar dolgozók, (akik a kialakuló munkásmozgalom harcaiban szereztek harci tapasztala­tokat, a forradalmár Petőfit, a Habs­burgokat detronizáló Kossuthot, a földosztó Bemet ünnepelték az elnyo­más évtizedeiben is. Az 1919-es Ta­nácsköztársaság egy történelmi pilla­natra újból megcsillantotta 1848 igazi fényét és ez a tudat egyre erősebb lett a Horthy-fasizmus évtizedeiben a kommunisták útmutató harcai, a Szov­jetunió lelkesítő példája nyomán. Igazán szabadon azonban csak a felszabadulás után ünnepelhette a ma­gyar nép történelmének ezt a dicső korszakát, amikor a Szovjetunió fel­szabadító győzelmei következtében lehetősége nyílott 1848 örökségének hiánytalan megvalósítására. Az első szabad márciust, 1945 tavaszán, ami­kor a szovjet csapatok már az utolsó csapásokat mérték a Magyarországot bitorló náci bandákra, a jelszabadult területeken földreformmal, 1948-ban, a szabadságharc százéves évfordulóján már egy szabad, boldog, a háromeves terv során a háború pusztításait eltün­tető nép emlékezett meg dicső őseiről. Ami azóta történik Magyarországon: a szocializmus építése az ötéves terv keretein belül, a kultúrforradalom, a békeharc, az imperialisták és ügynö­keik provokációinak visszaverése: mtná m 1848-as tanítások továbbfej­lesztése. Bbben a harcban a magyar dolgozók mindig hálával és büszke­séggel gondolnak vissza 1848 már­ciusának, a szabadságharcnak a hő­seire, akik megindultak , azon az úton, amelyen a Szovjetunió segítségével, a baráti államokkal szorosan együtt­működve halad új harcok, új győzel­mek felé a Magyar Népköztársaság népe.

Next

/
Thumbnails
Contents