Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-12 / 61. szám, szerda

2 U J SZO 1952 március 12 PÁRTÉLET. R ákosi 60. szi'tlefésMctpjára Bátor kritikával és önkritikával készüljünk fel a járási pártkonlerenciákra Befejeződtek az évi taggyűlések és most már csak rövid idő választ el bennünket az év járási pártkon­íerenciáktól. A most lezajlott évzáró taggyűlé­sek komoly jelentőséggel bírnak Pártunk életében már csak azért is, mert nagyban elősegítik a közeli já­rási pártkonferenciák komoly, fele­lősségteljes munkáját. A járási párt­konferenciák határkövet fognak je­lenteni pártóletünkben. Már maga a pártszervezési szabályzat is ki' monidja, hogy a járási pártkonferen­ciák a pártszervezetek legmagasabb fórumai. A járási konferencia a dicső Kom­munista Pártunkban szervezett mun­kások, dolgozó parasztok és a hala­dó értelmiség legjobbjainak járási parlamentje, ahol a kiküldöttek be­számolnak az egy év alatt elvégzett pártmunkáról. Rámutatnak az elkö­vetett hibákra, hiányosságokra és egyben azokra a lehetőségekre, me­lyekkel a hibák a legrövidebb időn belül eltüntethetők és a pártszerve­zetek munkája minden tekintet­ben megjavítható. Különös jelentőséget ad a mosta­ni konferenciáknak az a tény, hogy az elmúlt esztendőben a nemzetközi feszültség a világpolitikában meg­növekedett. A nyugati imperialista hatalmak fokozták háborús készü­leteiket, de ugyanakkor a hatalmas Szovjetunió vezette világbóketábor ereje megerősödött. Emeli a mosta­ni konferenciák jelentőségét az is, hogy az elmúlt esztendőben a Cseh­szlovákiái Kommunista Párt Köz ponti Bizottsága történelmi jelentő­ségű határozatokat hozott, hogy ha­zánkban gyorsabb tempóban épít­hessük a szocializmust. Sling, Švermov^., Husák, Novo­mesky, Clementis és legutóbb Slán­sky leleplezése és ártalmatlanná té­tele hatalmas csapást mért úgy a hazai, mint a külföldre menekült * reakcióra. Központi pártbizottsá­gunk határozata megerősítette Pár­tunk egységét. Gottwald elvtárs be­számolói pedig megmutatták a Párt­nak és az egész dolgozó népnek a helyes utat, amelyen továbbhaladni­ok kell. Meg kell, hogy javítsuk a járási pártszervezetek munkáját, hogy ké­pesek legyenek a nehézipar, a szo­cialista mezőgazdaság problémáinak megoldására és hogy képesek legye­nek megvalósítani Pártunknak és népi demokratikus kormányunknak a dolgozó nép boldogabb élete meg­teremtése céljából hozott rendele­teit. Široký elvtárs a Nemzeti Arcvo­nal Szlovákiai Központi Akció Bi­zottságának ülésén tartott nagyje­lentőségű beszédében rámutatott ar­ra, hogy a most elkövetkezendő idők­ben fokozott gondot kell fordítani a széntermelésre, a vasérc, a színes fémek bányászatára, újabb kohók és erőmüvek felépítésére. Gyors ütemben kell végrehajtani mezőgazdaságunk szocialista átépí­tését, meg kell szilárdítani Egysé­ges Földműves Szövetkezeteinket, ahol pedig megvannak a kellő elő­feltételek, újabb Egységes Földmű­ves Szövetkezeteket kell alapíta­nunk, a meglévő EFSz-eket p Alig jő felvilágosító és meggyőző munká­val át kell vezetnünk az alacso­nyabb típusú gazdálkodásból a ma­gasabb formájú gazdálkodásra. ' Fejleszteni kell állatállományun­kat és meg kell javítanunk a vágó­állatok tenyésztését nemcsak meny­nyiség, de különösen minőség tekin­tetében, hogy ily módon a dolgozó­nép húsellátása körül felmerülő hi­ányokat a legrövidebb időn belül ki­küszöbölhessük. Meg kell javítani a gépállomások és traktorállomások munkáját, be kell vezetni a helyes szocialista bérpolitikát, véget kell vetni a bérpolitikában az egyenlős­diség elvének és végre kell hajtani a munka mennyisége és minősége szerint való jutalmazás szocialista elvét. Ki kell szélesítenünk a szocia­lista munkaversenyt és az élmunkás mozgalmat, meg kell javítanunk a munkaerkölcsöt, jobban kell agitál­nunk a Csehszlovák Ifjúsági Szövet­ség tagjai között, hogy nagyobb tö­megben vegyenek részt a gottwaldi ötéves terv szocialista építkezései­ben. Meg kell javítanunk általában a tömegszérvezetek munkáját, az üzemi tanácsok és a pártszerveze­tek egymáshoz . való kapcsolatait jobban el kell mélyítenünk. Pártunk tehát tagadhatatlanul nehéz felada­tok előtt áll és a küszöbön álló já­rási konferenciák magy segítségére lesznek Pártunknak a nehéz felada­| .tok megoldásában. Ezért kell a mos­tani járási konferenciákon a leg­tágabb teret engedni az igazi bolse­vik kritika és önkritika szabad ér­vényesülésének. Hadd tárja fel Pár. tunk az ország valamennyi becsüle­tes munkása és dolgozója előtt mun­kánk fogyatékosságait. A hibákon okulva biztosabban építhetjük a szo­cializmust hazánkban. Az igazi értelemben vett bolsevik kritika és önkritika segít pártszer­vezeteink tagjainak abban, hogy a hibáktól megszabaduljanak, hogy megjavítsák a pártmunkát az ál­lamgazdasági, politikai és kulturá­lis élet minden szakaszán. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy a Párt le­győzhetetlen, ha nem fél a kritiká­tól t's önkritikától, ha nem leplezi munkájának hibáit és fogyatékossá­gait. Ha a pártmunka hibáin ke­resztül tanítja, neveli a kádereket. A most közeledő járási konfe­renciákon megalkuvás nélkül rá kell tehát mutatni az elkövetett hi­bákra. Bátran, minden tartózkodás és félelem nélkül rámutatni arra, hogy a járási pártvezetöség és az egész járási pártbizottság, hogy töl­tötte be vezető szerepét. Rá kell mutatnick a kiküldöttek­nek arra, hogy a járási vezetőség tagjai kivették-e részüket a szocia­lista építés ellenőrzésének munkájá­ból az üzemekben és falvakban. Résztvettek-e a járási pártbizott­ság tagjai az évi pártiskolázá3 el­lenőrzésében, segítettek-e megjaví­tani a pártoktatás munkáját? Elő­térbe helyezték-e az új politikai és szakkáderek kiemelésének és kine­velésének kérdését? Szenteltek-e figyelmet a járási pártbizottság tag­jai a népi közigazgatás munkájá­nak? Törödtek-e azzal, hogy az üzemek, vállalatok, az EFSz-ek élen járó munkásai közül a legjobbak Pártunk tagjelöltjei lehessenek? Pártéletünknek ma igen fontos problémája az, hogy új tagjelöltek­kel erősítsük. De ugyanakkor egy pillanatra sem szabad megfeledkez­nünk a Párt éberségéről. Sztálin elvtárs ezt tanítja: ,,A munkásosz­tály fiai mérhetetlen nélkülözések­ben és hősi erőfeszítésekben neve­lődtek ki és ezeknek kell elsősorban a Párt tagjainak lenniök. Ez a kérdés a mi járásunkban, ami járási konferenciánkon is, ko­moly vita tárgya kell, hogy legyen. Különösen nagy gondot kell fordí­tani magyar dolgozóknak a Pártba való beszervezésére. Központi Párt­bizottságunk erre megadja á mó­dot, amikor utasításaiban a követ­kezőket mondja: „Szlovákiában az iparban és mezőgazdaságban műkö­dő alapfokú pártszervezetek az új tagok előkészítésénél járjanak el a proletár internacionalizmus szelle­mében és válasszák ki a bevált ma­gyar nemzetiségű dolgozókat is a Pártba való felvételre. A járási pártkonferenciáik kikül­döttei komoly kritika tárgyává kell, hogy tegyék, hogy vájjon a járási pártvezetöség tagjai kellőképpen gondoskodtak-e arról, hogy a Köz­ponti Pártbizottság határozatai mindig kellő időben az összes üze­mi és helyi pártszervezetekben ala, posan meg legyenek tárgyalva és hogy ezeket a határozatokat átvi­gyék a gyakorlati életbe. Különösképpen meg kell vizsgál­niok a kiküldötteknek a járási kon­ferenciákon, hogy vájjon a járási pártvezetöség tagjai megvalósítot­ták-e Gottwald elvtárs ama jelsza­vát: „Arccal a tömegek felé". Kritika tárgyává kell tenni a ki­küldötteknek a járási konferenciád kon, hogy a vezetőség tagjai hďiýes káderpolitikát folytattak-e és hogy fokozott figyelmet szenteltek-e a bolsevik párt éberségének, Tudnunk kell, hogy a gottwaldi ötéves terv idő előtti végrehajtásá­hoz újabb ezer és ezer öntudatos, s a munkásosztályhoz hűséges, marxi- és lenini tanokkal felfegy­verzett káderekre van szükségünk. Ezek a káderek itt vannak a Párt­ban, csak törődni kell velük. Nem elég azonban őket csupán kiemelni hanem állandóan foglalkozni- kell velük, nevelni, segíteni kell őket munkájukban. Egyénileg kell fog­lalkozni a káderekkel, mert csak így tudjuk helyrehozni a káder­nevelés terén elkövetett súlyos hi­bákat. Meg kell tanulnunk, hogy a ká­dermunka nem lehet egyoldalú, E kádereknek mindenféle munkából ki kell venni részüket. A káder­munkában meg kell valósitanunk az egyéni felelősség elvét és a jö vőben minden pártfunkcióra a Párt­hoz és a munkásosztályhoz leghű­ségesebb politikailag és ideológiai­lag fejlett elvtársakat kell helyez­ni. A kádermunkában a jövőben kü­lönös gondot kell fordítanunk a be­csületes, a népi demokráciához hű­séges pártonkívüli dolgozókra is. A járási konferenciára alaposan készüljenek fel a kiküldöttek ennek a nagyfontosságú kérdéseknek meg­vitatására, mert Pártunk legérté­kesebb kincse, a kapitalisták ma­radványaitól mentes, új szocialista szellemű ember. Láthatjuk tehát, hogy a mostani járási konferenciáknak igen komoly, valóban döntő jelentőségű problémá kat kell megoldaniok, a járási kon­ferenciák egyik legfontosabb fel adata éppen az kell, hogy legyen, hogy a kiküldöttek hozzászólásai után megtaláljuk a módot a hibák és a hiányosságok kiküszöbölésére és alapjában megjavítsuk a párt­vezetőség munkáját. Készüljenek fel tehát a kiküldöt­tek alaposan a közeledő járási pártkonferenciákra és bátor bolse vik kritikával mutassanak rá az el­követett hibákra, a járási vezető ség munkájának fogyatékosságaira és a helyes káderpolitika és bolse­vik éberség szem előtt tartásával az új pártvezetöségbe a legön­zetlenebb, becsületes és legfejlet­tebb, megalkuvást nem ismerő ta­gokat válasszák be. Nehéz és súyos feladatok előtt állunk, de meg fogjuk őket oldani. A járási konferenciákon gyakorolt építő kritika alapján megjavítjuk'"" és pártszerüvé tesszük munkánkat. Fel hát a járási konferenciák nagy munkájára, Lenin elvtárs eme tanításával: „A hibát nyíltan beis­merni, okait feltárni, kiemelni azt a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavíta­ni, ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a Párt a kötelességét, így neveli és tanítja a tömegeket." Koziner Imre. <t> nt > wt tn wt« Mtt tmw ww >M m»t w wi Műkedvelőink ügyeimébe A Faluszínház vasárnap, március 23-án 9 órakor az Egységes Föld­műves Szövetség nagytermében, (Bratislava, Križková 7. félemelet), felvételi'vizsgát tart a magyar mű­vészegyüttes létszámának kiegészí­tésére. Azok a tehetséges műkedvelők, akik hivatást éreznek magukban a színápálya iránt, résztvehetnek a felvételi vizsgán egy tetszés szerint kiválasztott Versnek emlékezetből elszavalásával, vagy egy betanult szinmü jelenetének előadásával és egy szöveg nélküli jelenettel az arc­játék és a mozgási képesség meg­állapítására. Jelentkezni a Faluszinház igazga­tóságánál, Bratislava, Križková 7. szám alatt lehet, ahol az érdeklő­dők további felvilágosítást is kap­hatlak. Az útiköltséget csak a fel­vet pályázóknak térítik meg. Te­lefon; 256-78.J A Faluszínház igazgatósága. Emlékszem, zöld gyepen álltam, Köröttem lágyan zizzent a falevél, Ezüstös fényben úszott a várkert, Mikor Rákosi Patakon beszélt, Ünnepnap volt... Rákóczi vára kormos üszkét. Halkan csókolgatta a napsugár, Alatta a Bodrog hömpölyögve Nyaldosta éhesen a vár falát, Remegett rajta a fény ... Még ajkán hordja a regét Zemplén környékén az ősi ivadék, A televényföld tákolt kunyhójában Mint edzette proli gyermekét Nevével az éhező apa ..., Mert szívében őrzi a nép Rákosit, A fegyházban ha arcul ütötték, Szárnyain repült hozzájuk a hír S ők is fájlalták, ők is érezték, A fájdalmas ütést •.. Míg belőle ömlöttek a szavak. Képzeletem nyargalt a rónán ál, El a Duna—Tisza fekete földjére Megpillantani, hogyah épül az új világ, 42 új Magyarország... Felejthetetlen emlék a kunyhóban is A hatvanéves Rákosit ünnepelni, • Az utca szögletén futkosó gyermek Rózsás arcán mosolyát figyelni Ahogy a jövőbe tekint... Nevét susogja a friss szellő. Az alföldet légbeemelő délibáb, Vagy a szekerét döcögtető paraszt, Aki a túlsó partra evez már, Hol üdébb a gyep, ízes a kenyér. Csak egy pár éve még, hogy eloszlottak Hazánk felett a terhes fellegek. Felvirult Gottwald, Rákosi világa Es összefognak közös célra baráti békés nemzetek Es betelik mindnyájunk békevágya. MACS JÓZSEF Szerel m esleoéi Eencze szaktárs a hármas épít­kezés művezetője előhúzta vastag bársonynadrágja órazsebéböl a nagy nikkel Doxát és közel emelte sze­méhez. Az óra egy perc híjján ti­zenketőt mutatott. — Jancsi — kiál­tott oda az egyik malterkeverö gye­reknek — verd már meg a harangot, itt az ideje, hogy ebédeljünk. A harang, egy rozsdás gránáthü­vely, nagyokat lódult a levegőben, rángatta a drótot, amire felkötötték, panaszosan kongott, jajgatott a gyerek vidám ütéseitől. — Hagyd már azt a szegény gra nátot — mondta Dési Mihály, az egyik falazőkőmüves és belépett az öltözőbe négyszögletű fibertáská­jáért, amiben jóféle disznóságokat, vagy alumiuniumlábaskában mele­gíteni valót szokott magával hoz­ni ebédre. A brigád a vakolatlan irodaépület déli, napsütötte oldalánál gyűlt össze, négy ember, akik megszokták és szerették egymást, mint szerszá­mukat. Leültek a heve-ö pallókra, téglából raktak ülőket maguknak és hunyorogva az őszi napfényben bontogatták fehér, vagy színes ken­döcskékböl a kenyeret, meg a hoz­závalót. Elgondolkozva, szótlanul ettek, meg-megcsillant a fényes bics­ka, amint szájukhoz emelték a ke­nyérre szúrt falatot Jó! esett nekik a déli napsütés, még Ruck Vendel is közibük ült, pedig egyébként nem igen szerette a napot, kinyújtotta a lábát és csöndesen vakargatta az arcán kiütközött őszes szakállát. Szemlátomást magas kedve volt az öregnek. Ritkán történt ilyesmi, de ha mé­gis megesett, jó volt nézni is Ven­del bácsit. Bujkált benne az öröm, mint a kis vaskályhában a láng, csöndesen pattogott a tüze — a jó­zsefvárosi szobákat, ahol mindig so­kan ültek egy asztalnál — és az emberek szívét hamarosan átmelegí­tette. A többiek Kerekes Palit ugratták. Már ebéd után voltak mindnyájan csak ő piszmogott még a térde kö­zé szorított csajkával, egészen fö­lébe hajolt, bökögette a darástész­tát, nem nézett senkire. Hallga­tott. — Ugy túrod azt a tésztát, mint egy traktor-eke! Annak se lenne jó az orra, hisz olyan, hogy a Közértben kimérnék krumpli helyett. — Mi baj. Pali, elvette a jóked­vedet a menyasszonyod ? A zömök, fekete fiú semmit sem szólt, de amikor a menyasszonyát emlegették, Dési pedig már a gomb­házzal példálózott, hirtelen felütöt­te a fejét és a többiekre mordult. — Hagyjátok békén — és össze­húztá vastag szemöldökét — Ha nem tudtok segíteni, ne noszogassa­tok. Nagy nevetés támadt. — Hiszen én szívesen segítenék a Panninál, te Pali, csakhogy ak­kor még szomorúbb lennél — mond­ta a nagyorrú Dési és gyorsan fél­reugrott a hozzávágott iáimítőléa elöl. — Mi bajod van hát, mondd csak gyerekem? — kérdezte Ruck bácsi csöndesen és mosoly bujkált a sze­me alatti ráncokban. A kőművesek visszafojtották a ne­vetést. Mindnyájan odafigyeltek, azt hitték, hogy valami csattanós tré­fa sül ki a kérdésből. Erre vártak. Pali az öreg fc'ő fordult. — Nincs nagy vész, Veno el bátyám, csak az bántja az orromat, hogy tehetetlen vagyok. Dési súgott valamit a szomszéd­jának, az hangosan felnevetett, de szájára tette kezét és, újjaá mögül olyannak tűnt a hangja, mint a rö­fögés. — Nem szégyatem megmondani — folytatta Pali, — szeretem én 3 Pannit és most elvitték Nyíregyhá­zára egy fél évre. Amig 'tthon volt, csak el-elbeszélgettem vele, nem is kellett sokat magyaráznom, de így nem lehet. Nem írtam én még soha ilyen levelet. Próbáltam, írtam, ír­tam, de nem az jött ki, amit én sze­rettem volna. Nehezen jár a toll a kezemben. Pedig Panni nagyon vár­l'a a levelet, ö már kettőt is irt ne­kem, én meg csak rágom magamat, de nem megy. Nem megy az isten­nek se! Ruck bácsi elővette a fényesre kopott Hercegovinás dobozát, — amelyiknek belső oldalán a Sfinx ült pálmafák között és nézte ma­gát a Nílus folyóban — két ujjá­val meghajlított egy cigarettapapírt, dohányt szórt rá, a dobozt .vissza­dugta és gondosan, szén, gömbölyű cigarettát sodort. — Várj csak gyerekem, — monda­ta rágyújtás után — nincs itt sem­mi baj. írtam én már elég szerel­meslevelet. Hullt a lányok könnye, mint a záporeső, mikor olvasták. Szerettek engem nagyon. Igaz, hogy jófajta legény is voltam a 69-esek­töl. Fogd csak a ceruzát meg a papirt, majd én megmutatom ... A kőművesek odahajoltak. Kere­kes Pali térdére tette Dési fibertás­káját papírt terített rá, kezébe fog­ta a jó hegyesre faragott ács-plaj­bászt és mosolyogva Vendel' bácsi­ra nézett. Az öreg felállt, tüsszentett egyet a naptól, szippantott egyet a ciga­rettájából és diktálni kezdte: •— Szerelmetes Pannikám! Kívá­nom, hogy ezen pár sorom jő egész­ségben és hozzám való jó hajlandó­ságban találjon és a boldogságnak azon üde rózsája ne hervadjon el... Kuczka Péter*

Next

/
Thumbnails
Contents