Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-12 / 61. szám, szerda

2 U J SZO 1952 március 12 PÁRTÉLET. R ákosi 60. szi'tlefésMctpjára Bátor kritikával és önkritikával készüljünk fel a járási pártkonlerenciákra Befejeződtek az évi taggyűlések és most már csak rövid idő választ el bennünket az év járási pártkoníerenciáktól. A most lezajlott évzáró taggyűlések komoly jelentőséggel bírnak Pártunk életében már csak azért is, mert nagyban elősegítik a közeli járási pártkonferenciák komoly, felelősségteljes munkáját. A járási pártkonferenciák határkövet fognak jelenteni pártóletünkben. Már maga a pártszervezési szabályzat is ki' monidja, hogy a járási pártkonferenciák a pártszervezetek legmagasabb fórumai. A járási konferencia a dicső Kommunista Pártunkban szervezett munkások, dolgozó parasztok és a haladó értelmiség legjobbjainak járási parlamentje, ahol a kiküldöttek beszámolnak az egy év alatt elvégzett pártmunkáról. Rámutatnak az elkövetett hibákra, hiányosságokra és egyben azokra a lehetőségekre, melyekkel a hibák a legrövidebb időn belül eltüntethetők és a pártszervezetek munkája minden tekintetben megjavítható. Különös jelentőséget ad a mostani konferenciáknak az a tény, hogy az elmúlt esztendőben a nemzetközi feszültség a világpolitikában megnövekedett. A nyugati imperialista hatalmak fokozták háborús készületeiket, de ugyanakkor a hatalmas Szovjetunió vezette világbóketábor ereje megerősödött. Emeli a mostani konferenciák jelentőségét az is, hogy az elmúlt esztendőben a Csehszlovákiái Kommunista Párt Köz ponti Bizottsága történelmi jelentőségű határozatokat hozott, hogy hazánkban gyorsabb tempóban építhessük a szocializmust. Sling, Švermov^., Husák, Novomesky, Clementis és legutóbb Slánsky leleplezése és ártalmatlanná tétele hatalmas csapást mért úgy a hazai, mint a külföldre menekült * reakcióra. Központi pártbizottságunk határozata megerősítette Pártunk egységét. Gottwald elvtárs beszámolói pedig megmutatták a Pártnak és az egész dolgozó népnek a helyes utat, amelyen továbbhaladniok kell. Meg kell, hogy javítsuk a járási pártszervezetek munkáját, hogy képesek legyenek a nehézipar, a szocialista mezőgazdaság problémáinak megoldására és hogy képesek legyenek megvalósítani Pártunknak és népi demokratikus kormányunknak a dolgozó nép boldogabb élete megteremtése céljából hozott rendeleteit. Široký elvtárs a Nemzeti Arcvonal Szlovákiai Központi Akció Bizottságának ülésén tartott nagyjelentőségű beszédében rámutatott arra, hogy a most elkövetkezendő időkben fokozott gondot kell fordítani a széntermelésre, a vasérc, a színes fémek bányászatára, újabb kohók és erőmüvek felépítésére. Gyors ütemben kell végrehajtani mezőgazdaságunk szocialista átépítését, meg kell szilárdítani Egységes Földműves Szövetkezeteinket, ahol pedig megvannak a kellő előfeltételek, újabb Egységes Földműves Szövetkezeteket kell alapítanunk, a meglévő EFSz-eket p Alig jő felvilágosító és meggyőző munkával át kell vezetnünk az alacsonyabb típusú gazdálkodásból a magasabb formájú gazdálkodásra. ' Fejleszteni kell állatállományunkat és meg kell javítanunk a vágóállatok tenyésztését nemcsak menynyiség, de különösen minőség tekintetében, hogy ily módon a dolgozónép húsellátása körül felmerülő hiányokat a legrövidebb időn belül kiküszöbölhessük. Meg kell javítani a gépállomások és traktorállomások munkáját, be kell vezetni a helyes szocialista bérpolitikát, véget kell vetni a bérpolitikában az egyenlősdiség elvének és végre kell hajtani a munka mennyisége és minősége szerint való jutalmazás szocialista elvét. Ki kell szélesítenünk a szocialista munkaversenyt és az élmunkás mozgalmat, meg kell javítanunk a munkaerkölcsöt, jobban kell agitálnunk a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tagjai között, hogy nagyobb tömegben vegyenek részt a gottwaldi ötéves terv szocialista építkezéseiben. Meg kell javítanunk általában a tömegszérvezetek munkáját, az üzemi tanácsok és a pártszervezetek egymáshoz . való kapcsolatait jobban el kell mélyítenünk. Pártunk tehát tagadhatatlanul nehéz feladatok előtt áll és a küszöbön álló járási konferenciák magy segítségére lesznek Pártunknak a nehéz felada| .tok megoldásában. Ezért kell a mostani járási konferenciákon a legtágabb teret engedni az igazi bolsevik kritika és önkritika szabad érvényesülésének. Hadd tárja fel Pár. tunk az ország valamennyi becsületes munkása és dolgozója előtt munkánk fogyatékosságait. A hibákon okulva biztosabban építhetjük a szocializmust hazánkban. Az igazi értelemben vett bolsevik kritika és önkritika segít pártszervezeteink tagjainak abban, hogy a hibáktól megszabaduljanak, hogy megjavítsák a pártmunkát az államgazdasági, politikai és kulturális élet minden szakaszán. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy a Párt legyőzhetetlen, ha nem fél a kritikától t's önkritikától, ha nem leplezi munkájának hibáit és fogyatékosságait. Ha a pártmunka hibáin keresztül tanítja, neveli a kádereket. A most közeledő járási konferenciákon megalkuvás nélkül rá kell tehát mutatni az elkövetett hibákra. Bátran, minden tartózkodás és félelem nélkül rámutatni arra, hogy a járási pártvezetöség és az egész járási pártbizottság, hogy töltötte be vezető szerepét. Rá kell mutatnick a kiküldötteknek arra, hogy a járási vezetőség tagjai kivették-e részüket a szocialista építés ellenőrzésének munkájából az üzemekben és falvakban. Résztvettek-e a járási pártbizottság tagjai az évi pártiskolázá3 ellenőrzésében, segítettek-e megjavítani a pártoktatás munkáját? Előtérbe helyezték-e az új politikai és szakkáderek kiemelésének és kinevelésének kérdését? Szenteltek-e figyelmet a járási pártbizottság tagjai a népi közigazgatás munkájának? Törödtek-e azzal, hogy az üzemek, vállalatok, az EFSz-ek élen járó munkásai közül a legjobbak Pártunk tagjelöltjei lehessenek? Pártéletünknek ma igen fontos problémája az, hogy új tagjelöltekkel erősítsük. De ugyanakkor egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk a Párt éberségéről. Sztálin elvtárs ezt tanítja: ,,A munkásosztály fiai mérhetetlen nélkülözésekben és hősi erőfeszítésekben nevelődtek ki és ezeknek kell elsősorban a Párt tagjainak lenniök. Ez a kérdés a mi járásunkban, ami járási konferenciánkon is, komoly vita tárgya kell, hogy legyen. Különösen nagy gondot kell fordítani magyar dolgozóknak a Pártba való beszervezésére. Központi Pártbizottságunk erre megadja á módot, amikor utasításaiban a következőket mondja: „Szlovákiában az iparban és mezőgazdaságban működő alapfokú pártszervezetek az új tagok előkészítésénél járjanak el a proletár internacionalizmus szellemében és válasszák ki a bevált magyar nemzetiségű dolgozókat is a Pártba való felvételre. A járási pártkonferenciáik kiküldöttei komoly kritika tárgyává kell, hogy tegyék, hogy vájjon a járási pártvezetöség tagjai kellőképpen gondoskodtak-e arról, hogy a Központi Pártbizottság határozatai mindig kellő időben az összes üzemi és helyi pártszervezetekben ala, posan meg legyenek tárgyalva és hogy ezeket a határozatokat átvigyék a gyakorlati életbe. Különösképpen meg kell vizsgálniok a kiküldötteknek a járási konferenciákon, hogy vájjon a járási pártvezetöség tagjai megvalósították-e Gottwald elvtárs ama jelszavát: „Arccal a tömegek felé". Kritika tárgyává kell tenni a kiküldötteknek a járási konferenciád kon, hogy a vezetőség tagjai hďiýes káderpolitikát folytattak-e és hogy fokozott figyelmet szenteltek-e a bolsevik párt éberségének, Tudnunk kell, hogy a gottwaldi ötéves terv idő előtti végrehajtásához újabb ezer és ezer öntudatos, s a munkásosztályhoz hűséges, marxi- és lenini tanokkal felfegyverzett káderekre van szükségünk. Ezek a káderek itt vannak a Pártban, csak törődni kell velük. Nem elég azonban őket csupán kiemelni hanem állandóan foglalkozni- kell velük, nevelni, segíteni kell őket munkájukban. Egyénileg kell foglalkozni a káderekkel, mert csak így tudjuk helyrehozni a kádernevelés terén elkövetett súlyos hibákat. Meg kell tanulnunk, hogy a kádermunka nem lehet egyoldalú, E kádereknek mindenféle munkából ki kell venni részüket. A kádermunkában meg kell valósitanunk az egyéni felelősség elvét és a jö vőben minden pártfunkcióra a Párthoz és a munkásosztályhoz leghűségesebb politikailag és ideológiailag fejlett elvtársakat kell helyezni. A kádermunkában a jövőben különös gondot kell fordítanunk a becsületes, a népi demokráciához hűséges pártonkívüli dolgozókra is. A járási konferenciára alaposan készüljenek fel a kiküldöttek ennek a nagyfontosságú kérdéseknek megvitatására, mert Pártunk legértékesebb kincse, a kapitalisták maradványaitól mentes, új szocialista szellemű ember. Láthatjuk tehát, hogy a mostani járási konferenciáknak igen komoly, valóban döntő jelentőségű problémá kat kell megoldaniok, a járási konferenciák egyik legfontosabb fel adata éppen az kell, hogy legyen, hogy a kiküldöttek hozzászólásai után megtaláljuk a módot a hibák és a hiányosságok kiküszöbölésére és alapjában megjavítsuk a pártvezetőség munkáját. Készüljenek fel tehát a kiküldöttek alaposan a közeledő járási pártkonferenciákra és bátor bolse vik kritikával mutassanak rá az elkövetett hibákra, a járási vezető ség munkájának fogyatékosságaira és a helyes káderpolitika és bolsevik éberség szem előtt tartásával az új pártvezetöségbe a legönzetlenebb, becsületes és legfejlettebb, megalkuvást nem ismerő tagokat válasszák be. Nehéz és súyos feladatok előtt állunk, de meg fogjuk őket oldani. A járási konferenciákon gyakorolt építő kritika alapján megjavítjuk'"" és pártszerüvé tesszük munkánkat. Fel hát a járási konferenciák nagy munkájára, Lenin elvtárs eme tanításával: „A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, kiemelni azt a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani, ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a Párt a kötelességét, így neveli és tanítja a tömegeket." Koziner Imre. <t>

nt

>

wt

tn

wt«

Mtt

tmw

ww

>M

m»t

w

wi Műkedvelőink ügyeimébe A Faluszínház vasárnap, március 23-án 9 órakor az Egységes Földműves Szövetség nagytermében, (Bratislava, Križková 7. félemelet), felvételi'vizsgát tart a magyar művészegyüttes létszámának kiegészítésére. Azok a tehetséges műkedvelők, akik hivatást éreznek magukban a színápálya iránt, résztvehetnek a felvételi vizsgán egy tetszés szerint kiválasztott Versnek emlékezetből elszavalásával, vagy egy betanult szinmü jelenetének előadásával és egy szöveg nélküli jelenettel az arcjáték és a mozgási képesség megállapítására. Jelentkezni a Faluszinház igazgatóságánál, Bratislava, Križková 7. szám alatt lehet, ahol az érdeklődők további felvilágosítást is kaphatlak. Az útiköltséget csak a felvet pályázóknak térítik meg. Telefon; 256-78.J A Faluszínház igazgatósága. Emlékszem, zöld gyepen álltam, Köröttem lágyan zizzent a falevél, Ezüstös fényben úszott a várkert, Mikor Rákosi Patakon beszélt, Ünnepnap volt... Rákóczi vára kormos üszkét. Halkan csókolgatta a napsugár, Alatta a Bodrog hömpölyögve Nyaldosta éhesen a vár falát, Remegett rajta a fény ... Még ajkán hordja a regét Zemplén környékén az ősi ivadék, A televényföld tákolt kunyhójában Mint edzette proli gyermekét Nevével az éhező apa ..., Mert szívében őrzi a nép Rákosit, A fegyházban ha arcul ütötték, Szárnyain repült hozzájuk a hír S ők is fájlalták, ők is érezték, A fájdalmas ütést •.. Míg belőle ömlöttek a szavak. Képzeletem nyargalt a rónán ál, El a Duna—Tisza fekete földjére Megpillantani, hogyah épül az új világ, 42 új Magyarország... Felejthetetlen emlék a kunyhóban is A hatvanéves Rákosit ünnepelni, • Az utca szögletén futkosó gyermek Rózsás arcán mosolyát figyelni Ahogy a jövőbe tekint... Nevét susogja a friss szellő. Az alföldet légbeemelő délibáb, Vagy a szekerét döcögtető paraszt, Aki a túlsó partra evez már, Hol üdébb a gyep, ízes a kenyér. Csak egy pár éve még, hogy eloszlottak Hazánk felett a terhes fellegek. Felvirult Gottwald, Rákosi világa Es összefognak közös célra baráti békés nemzetek Es betelik mindnyájunk békevágya. MACS JÓZSEF Szerel m esleoéi Eencze szaktárs a hármas építkezés művezetője előhúzta vastag bársonynadrágja órazsebéböl a nagy nikkel Doxát és közel emelte szeméhez. Az óra egy perc híjján tizenketőt mutatott. — Jancsi — kiáltott oda az egyik malterkeverö gyereknek — verd már meg a harangot, itt az ideje, hogy ebédeljünk. A harang, egy rozsdás gránáthüvely, nagyokat lódult a levegőben, rángatta a drótot, amire felkötötték, panaszosan kongott, jajgatott a gyerek vidám ütéseitől. — Hagyd már azt a szegény gra nátot — mondta Dési Mihály, az egyik falazőkőmüves és belépett az öltözőbe négyszögletű fibertáskájáért, amiben jóféle disznóságokat, vagy alumiuniumlábaskában melegíteni valót szokott magával hozni ebédre. A brigád a vakolatlan irodaépület déli, napsütötte oldalánál gyűlt össze, négy ember, akik megszokták és szerették egymást, mint szerszámukat. Leültek a heve-ö pallókra, téglából raktak ülőket maguknak és hunyorogva az őszi napfényben bontogatták fehér, vagy színes kendöcskékböl a kenyeret, meg a hozzávalót. Elgondolkozva, szótlanul ettek, meg-megcsillant a fényes bicska, amint szájukhoz emelték a kenyérre szúrt falatot Jó! esett nekik a déli napsütés, még Ruck Vendel is közibük ült, pedig egyébként nem igen szerette a napot, kinyújtotta a lábát és csöndesen vakargatta az arcán kiütközött őszes szakállát. Szemlátomást magas kedve volt az öregnek. Ritkán történt ilyesmi, de ha mégis megesett, jó volt nézni is Vendel bácsit. Bujkált benne az öröm, mint a kis vaskályhában a láng, csöndesen pattogott a tüze — a józsefvárosi szobákat, ahol mindig sokan ültek egy asztalnál — és az emberek szívét hamarosan átmelegítette. A többiek Kerekes Palit ugratták. Már ebéd után voltak mindnyájan csak ő piszmogott még a térde közé szorított csajkával, egészen fölébe hajolt, bökögette a darástésztát, nem nézett senkire. Hallgatott. — Ugy túrod azt a tésztát, mint egy traktor-eke! Annak se lenne jó az orra, hisz olyan, hogy a Közértben kimérnék krumpli helyett. — Mi baj. Pali, elvette a jókedvedet a menyasszonyod ? A zömök, fekete fiú semmit sem szólt, de amikor a menyasszonyát emlegették, Dési pedig már a gombházzal példálózott, hirtelen felütötte a fejét és a többiekre mordult. — Hagyjátok békén — és összehúztá vastag szemöldökét — Ha nem tudtok segíteni, ne noszogassatok. Nagy nevetés támadt. — Hiszen én szívesen segítenék a Panninál, te Pali, csakhogy akkor még szomorúbb lennél — mondta a nagyorrú Dési és gyorsan félreugrott a hozzávágott iáimítőléa elöl. — Mi bajod van hát, mondd csak gyerekem? — kérdezte Ruck bácsi csöndesen és mosoly bujkált a szeme alatti ráncokban. A kőművesek visszafojtották a nevetést. Mindnyájan odafigyeltek, azt hitték, hogy valami csattanós tréfa sül ki a kérdésből. Erre vártak. Pali az öreg fc'ő fordult. — Nincs nagy vész, Veno el bátyám, csak az bántja az orromat, hogy tehetetlen vagyok. Dési súgott valamit a szomszédjának, az hangosan felnevetett, de szájára tette kezét és, újjaá mögül olyannak tűnt a hangja, mint a röfögés. — Nem szégyatem megmondani — folytatta Pali, — szeretem én 3 Pannit és most elvitték Nyíregyházára egy fél évre. Amig 'tthon volt, csak el-elbeszélgettem vele, nem is kellett sokat magyaráznom, de így nem lehet. Nem írtam én még soha ilyen levelet. Próbáltam, írtam, írtam, de nem az jött ki, amit én szerettem volna. Nehezen jár a toll a kezemben. Pedig Panni nagyon várl'a a levelet, ö már kettőt is irt nekem, én meg csak rágom magamat, de nem megy. Nem megy az istennek se! Ruck bácsi elővette a fényesre kopott Hercegovinás dobozát, — amelyiknek belső oldalán a Sfinx ült pálmafák között és nézte magát a Nílus folyóban — két ujjával meghajlított egy cigarettapapírt, dohányt szórt rá, a dobozt .visszadugta és gondosan, szén, gömbölyű cigarettát sodort. — Várj csak gyerekem, — mondata rágyújtás után — nincs itt semmi baj. írtam én már elég szerelmeslevelet. Hullt a lányok könnye, mint a záporeső, mikor olvasták. Szerettek engem nagyon. Igaz, hogy jófajta legény is voltam a 69-esektöl. Fogd csak a ceruzát meg a papirt, majd én megmutatom ... A kőművesek odahajoltak. Kerekes Pali térdére tette Dési fibertáskáját papírt terített rá, kezébe fogta a jó hegyesre faragott ács-plajbászt és mosolyogva Vendel' bácsira nézett. Az öreg felállt, tüsszentett egyet a naptól, szippantott egyet a cigarettájából és diktálni kezdte: •— Szerelmetes Pannikám! Kívánom, hogy ezen pár sorom jő egészségben és hozzám való jó hajlandóságban találjon és a boldogságnak azon üde rózsája ne hervadjon el... Kuczka Péter*