Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-09 / 59. szám, vasárnap

UJSZ0 1952 március 9 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Egy jól végrehajtott éjjeli gyakorlatról Éjjeli gyakorlatra készülünk. Tudjuk, hogy ez fontos feladat és hozzátartozik a teljes kiképzéshez. Éjjel a legnehezebb a kitűzött feladatot teljesíteni, és hogy teljesítse a katona a parancsot, ehhez jó politikai és harci felkészültségre van szükség. Szükséges a nagy gyakorlat is. Századunk csöndben, fegyelmezetten vonult a kitűzött helyre, a gyakorlat színhelyére. Itt azután a szakaszvezető elvtársak ismertették a feladatot. Megmagyarázták, hogyan kell az egyes helyzetekben viselkedni. Az összekötő szolgálat teljesítését gyakoroltuk az egyes szakaszok között. A feladatra engem és Cserny elvtársat jelöltek ki szakaszunkban. Csípős hideg volt ezen a ködös éjszakán. A l)ó térdig ért. Örültem, hogy én kaptam meg a feladatot, nappali gyakorlatnál már sikerült a gyakorlatnál eredményeket elérnem, meg tudtam lepni az ellenség megfigyelőjét és ártalmatlanná tudtam tenni. Oktatónk ekkor meg is dicsért. Oktatónk, aki különben a példás katona jelvényé nek hordozója, minden igyekezetével azon van, hogy mi is viselőjévé váljunk. Most itt állt előttem az újabb feladat. Cserny elvtárssal indultam a feladati, elvégzésére. Gyorsan és idejében kellett átadnunk az Írásbeli parancsot. A parancsot szóban is megismételtük, hogy veszély esetén az írást megsemmisíthessük, hogy ne kerülhessen az ellenség kezébe. Elindultunk, A terep nehéz volt. Kisebb bokrok és gödrök között haladtunk. Közeledtünk a veszélyes terű lethez. Az ellenséges rakéta bevilágította a hófehér terepet. Lefeküdtünk A rakéta fényénél megláttuk az ellenséget is. Megbeszéltem Cserny elvtárssal, hogy egyikünk igyekezni fog az ellenség figyelmét magára, terelni és a másik megkísérli a parancsot eljuttatni a kitűzött helyre. Cserny elvtársnak kitűztem az útirányt és megismételtettem vele a parancsot és megsemmisítettem az írásbeli parancsot. Én magamra tereltem az ellenség figyelmét, ő pedig tovább haladt, hogy teljesítse feladatunkat. Egy újabb rakéta fénye láthatóvá tett engem az ellenség előtt, de már közben Cserny elvtárs átjutott a veszélyes helyen és sikerült feladatát .teljesíteni. Az összekötőktől harci helyzetben gyakran függ a katonák élete. Az összekötőknek gyorsan kell teljesíteniük veszélyes feladatukat. Mi ezen az'éjjeli gyakorlaton is sokat tanultunk. A szakaszban egymás közt megvitattuk a hibákat és átadtuk egymásnak tapasztalatainkat. Jól tudtuk, hogy ezt a feladatot is azért teljesítettük aránylag könnyen, mivel a hős szovjet katonák tapasztataiból merítettük ismereteinket, az ő példájukból tanultunk, akik a Nagy Honvédő Háborúban sokezer. nyi ragyogó hőstettet vittek végbe. Mi minden gyakorlat előtt szovjet katonai könyvekből olvasunk, hogy jobban megértsük a gyakorlatot és annak értelmét. A gyakorlat során néhány hiba is előfordult, ezeket is erősen megvitattuk. Bíráltuk azokat, akik a harci feladatot rosszul oldották meg és ekek megígérték, hogy máskor jobban fognak igyekezni. A gyakorlat színteréről vidám énekszóval távoztunk abban a tudatban, hogy újabb tapasztalatokkal bővítettük ki eddigi ismereteinket. KARÁSZ ZOLTÁN tisztjelölt jobban teljesítjük feladatainkat, hogy a munka lelkesebben folyik. Mi a békéért folytatott harcunkban nem állunk egyedül. Munkánkban a Szovjetunió gazdag tapasztalatai segítenek minket. A hatalmas szovjet néptől tanuljuk a szocializmust építeni és a hatalmas szovjet néptől tanuljuk felismerni és megsemmisíteni az ellenséget. Munkánkban nagy segítséget jelent a szocialista szovjet kultúra példamutatása is. Hiába készítenek haditerveket az imperialisták, hiába hirdet „tudományuk" halált és pusztulást, hiába akarja „kultúrájuk" megfertőzni az emberek lelkét, a mi hazánkban, a szocializmus országaiban, a békeszerető emberek körében nem tudják megakadályozni az előretörést, a haladást. Képek a téli katonai s parta k iádról A béketábor katonái vagytok A pelsőci Csemadok-csoport egyik tagja, Silling László, néphadseregünk tagja lett. Mint jó kultúrtárs katonai feladatai elsajátítása közben sem feledkezett meg helyi szervezetéről. Levélírással tart fenn kapcsolatot velünk. Egyik legutóbbi levelében többek között a következőket írja: ,,El jöttem a körötökből, hogy katonai tényleges szolgálatomat teljesítsem, amely minden csehszlovákiai állampolgár legszentebb kötelessége. Bajtársaimmal együtt itt elsajátítom a katona] tuudomány és művészet alapismereteit. Míg ti, kedves lutúrtársak, odahaza a szocialista kuHltúrát terjesztitek, addig mi itt katonai ismereteinket bővítjük, hogy bármikor meg tudjuk védeni népi demokratikus hazánkat a nyugati imperialisták minden támadása ellen. Kötelességünket végezzük, hogy hazánk minden dolgozója napi munkája után nyugodtan hajthassa fejét éjszakai pihenőre, hogy reggel újult erővel tudjon hozzáfogni ötéves tervünk építőmunkájához. Mi itt megkapunk minden lehetőséget arr

a is, hogy kulturális színvonalunkat fokozzuk. A kulturális és politikai ismeretek elsajátítása hozzájárul, ahhoz, hogy öntudatos katonák legyünk. Ti, akik odahaza a szocialista kultúra terjesztésével harcoltok a világbékéért, ti is katonái vagytok a hatalmas világbéketábornak. Ezt ne feledjétek el." A Csemadok helyi csoportjának tagjai pedig többek között így válaszoltak Silling elvtárs levelére: „Silling László kultúrtárs hozzánk intézett szavait jól megfontoltuk és fogadalmat tettünk, hogy a szocialista kultúrát lelkesen fogjuk terjeszteni. Ha beletekintünk a Csemadok helyi szervezetének életébe, ha megfontoljuk és vizsgálat alá veszszük mostani tevékenységét és ÖSZszehasonlítjuk előbbi munkájával, akkor meg kell állapítanunk, hogy Hazánkat, dolgozó népünket védjük Tudjuk, hogy csak úgy válhatunk a béke biztos védelmezőivé, ha tanulásunkban is a szovjet katonák példáját fogjuk követni. A politikai ismeretek elsajátításában is minden kötelességünknek eleget akarunk tenni, hogy kiérdemeljük munkásosztályunk megbecsülését és szeretetét. Ezt megfogadtuk a katonai eskü letételénél is. Kötelezettséget vállaltunk, hogy népünk védelmében, a béke védelmében minden körülmények között megálljuk helyünket. Tanulásunkkal mi a gyárakban és a földeken dolgozók munkáját és annak eredményeit védjük ég fegyverrel a kezünkben állunk őrt hazánk határain, hogy ezt az építőmunkát az ellenség nem tudja megzavarni. JÁMBOR JÖZSEF közkatona A díszemelvény a téli katonai spartakiád megnyitása alkalmából. • V # ' ' ' : Az egyik baj társnő, a sífutás részvevője célba érkezik. Jlemd ttazcL Öntudatosan teljesítjük feladatainkat is'emrégiben vonultam be, de már megtanultam, hogy a néphadseregben derekasan kell tanulnom, el kell sajátítanom a katonai rendszabályzatokat, példásan kell végeznem a gyakorlati kiképzés feladatait, hogy így bármikor készen álljak dolgozó népünk védelmében. Már őrszolgálatom, is volt és örülök annak, hogy feladatomat, amely majdnem harci feladat, jól teljesítettem. A kapitalista rendszerben a katona nem tudta miért küzd, mit véd. A tőkés rendszerben arra tanították a katonát, hogy a kapitalista osztály érdekeinek védelmében akár saját testvérük ellen fogjon fegyvert. Ma tudjuk, miért küzdünk, ma tudjuk miért élünk. Arra törekszünk, tanulásunkkal azon igyekszünk, hogy soia többé vissza ne jöjjön a régi rendszer. Ezért még öntudatosabban, még éberebben teljesítjük feladatainkat, hogy biztos őrei legyünk hazánk békéjének. Szépe Imre közkatona Most saját szememmel látom, Jóska sógor, hogy milyen nagy különbség van a mai néphadsereg és a mult idők hadserege között. Szeretném ezt magának is megmagyarázni. Néphadseregünk katonái a munkásokat, a dolgozókat védik és a béke megtartásáért harcolnak azzal, hogy százszázalékosan elsajátítják a katonai tudomány minden ágát, hogy ezzel megfélemlítsék a harmadik világháború kezdeményezőit. A múltban pedig a katonák azért harcoltak, hogy megvédjék a földesurak vagyonát, a gyárosok gyárait, hogy ezek továbbra is zsarolni tudják a dolgozókat. Valamikor más világ volt a hadseregben, össze sem' lehet hasonlítani azt az életet a maival. Nemrégiben a Tátrába menet katonabajtársakkal találkoztam, akik sízni mentek a Tátrába. Ott volt köztük egy hadnagy elvtárs is és ettől megkérdeztem, hogy minek köszönhetik a bajtársak ezt. A hadnagy elvtárs elmagyarázta, hogy a legkiválóbb katonák a munkásosztály jóvoltából rekreációra mennek. Ezután elbeszélgettem vele. Elmondotta, hogy munkáscsaládból származik és a néphadseregben alkalma nyílt arra, hogy tisztté képezze magát. A múltban csak az urak fiaiból lehettek tisztek, a munkások és parasztok fiaiból olyan katonákat neveltek, akik képesek voltak saját apjuk ellen is fegyvert fogni, ha ezt a tőkések érdeke megkívánta. Ez csak egy kis részlet abból, hogy milyen is tulajdonképpen a néphadsereg katonáinak élete. Menynyivel más, mennyivel különb, mint a burzsoá rendszer katonáié. Mindezt a nagy szovjet hadseregnek köszönhetjük, amely kiharcolta szabadságunkat és mi ezt a szabadságot meg is fogjuk védeni, mi tudjuk, hogy mi a helyes út, merre kell haladnunk. Most már érti, Jóska sógor, hogy miért harcolunk, és nincs szebb harc a világon, mint ez. Mi itt a hadseregben őrködünk, hogy maguk otthon békésen tudjanak dolgozni, hogy maguk nyugodtan építhessék az országot. Egy úton haladunk. egy cél felé, és következetes munkánktól függ, hogy megvédjük ezt az életet, hogy elérjük a szocializmust. Halasi Vilmos közkatona A napokban résztvettem a Csehszlovákiai Írószövetség szlovákiai tagozatának Bratislavában megtartott évzáró közgyűlésén. Az egyik vitafelszólalást örökítem itt meg. hogy minél jobban megvilágíthassa a mai kor, a szocialista realizmus írójának új kapcsolatát a tömegekhez és megfordítva, a tömegek új viszonyát az írott betűhöz és az íróhoz. Az írószövetség ülésén képviselve volt a hadsereg is egy ezredes elvtárs személyével, aki vitafelszólalásában nagyszerűen bebizonyította, hogy ma a z írott szó, a tudás, a szellemi fejlődés az emberek életszükségletévé vált. Bebizonyította, hogy nincs műveltségre és tudásra „kiválasztott" egyén, hanem az eddig mesterségesen elnyomorított proletáriátus és parasztság lelkében határtalan tudásszomj rejtőzött, amelyet a szocialista gazdasági, társadalmi és kultúrális felIrókfvár rátok a téma! szabadulás hozott csak teljes mértékben felszínre. Az ezredes elvtárs két katona sorsáról beszélt, akik a kapitalista időkben nőttek fel és talán maguk sem sejtették, hogy milyen képességek szunnyadoznak bennük. Nem sejthették, hiszen nem volt meg a lehetőségük, hogy fejlődjenek, hogy csiszolják lelkük gyémántját• Nem volt akkor más megnyilvánulásuk, mint uágyuk valami tisztább, szabadabb és emberi élet után. Alkotni és termelni vágytak a tudatuk mélyén, de nem nyúlt senkii segítő kézzel feléjük, hogy ezt a tudatot feltárja és az igaz, szabad eszme fényességével megvilágítsa. Karach Péter közkatona a hegyekből jött. Nem tudott írni-olvasni. Az alakulat iskolájában vasakarattal megtanulta « betűvetést, lelkesen résztvett a QsISz-csoport munkájában és a szorgalmas, becsületes fiú elvégezte az altiszti iskolát is. Mikor az altisztek közül kiválogatták a legjobbakat a tiszti iskolára, Karach Pétert ajánlották parancsnokai és bajtársai, mint a legtehetségesebbet és a legtörehvöbbet mindanynyiok közül. Elvégezte Karach Péter a tiszti iskolát is és ő lett a legjobb szakaszparancsnok. Erős akarattal leküzdött minden nehézséget Az írás és olvasás tudományának birtokában mohón szívta magába a szak- és politikai ismeretek kincseit. Üj látókör nyílt meg előtte. Felismerte a szocialista eszme örök igazságát és természetes ösztönnel a Párt felé fordult'. Tagjelölt lett. Igy akart még odaadóbban a haza megbízható, bátor, példás katonájává válni. Azóta Karach Péter már leszerelt. Építkezésre ment dolgozni, mert ő, aki nem érezte magát egész embernek, amíg a mult rendszer bűnéből nem tudott írni és olvasni, most építeni akarja azt a hazát és azt a rendszert, amely őt és a társadalom minden becsületes tagját egész emberré fejleszti. Tele tűzzel és lelkesedéssel beszélt az ezredes elvtárs Mazák Mihály tizedesről is- Ez az ifjú Kelet-Szlovákiából vonult be és gépkocsivezető lett a katonaságnál. | Gyerekkorában pásztor volt és nem is álmodta, hogy egyszer a rövid ostornyél helyett nagyszerű, masszív kormánykerék simul majd a kezébe ás az oldaltarisznyában lapuló sovány, száraz kenyér helyett egy erőtől' duzzadó, gazdag ország népi hadserege biztosítja az ellátását. — Megkérdeztem egyszer Mazák Mihály tizedest, — emlékezett az ezredes elvtárs — hogy hol tanulta meg olyan tökéletesen a gépkocsivezetést, mert mesterien kezelte a kormányt. — A hadseregnél tanultam meg, — válaszolta büszkén. —- Azelőtt semmit sem ért ez a kéz — és öklét a magasba emelte. Súlyosan zuhant az ököl visszafelé, de megcsitulva simult rá a kormányherékre. Mazák Mihály boldogan, felszabadultan kacagott, rámnézett és hozzátette: — A leszerelés után traktoros leszek, ezredes elvtárs. Ott van rám szükség, ott a helyem. „Ilyen emberek születnek ma tizével és százával, író elvtársak, — fejezte be vitafelszólalását az ezredes elvtárs. — Forduljatok felénk is. Vár rátok a téma". GALY OLGA