Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-09 / 59. szám, vasárnap

1952 március 9 UJS

I0 Lőrincz Gyula: •mm tifa a ktímétesMIutáfkéifö i Rákosi Mátyást 1985 január 21én 9 órakor, a Markó-utcal tárgyalóteremben láttam először, a Szemák-tanács előtt, mint vádlottat. Ebben az időben Csehszlovákia munkássága, dolgozó népe, a haladó értelmiség a tiltakozások legkülönbözőbb formáit használta fel, hogy a magyar nép vezérét, a nemzetközi munkásmozgalom egy kiváló képviselőjét, Rákosi Mátyást megmentse a hóhérok karmaiból. Az egyik Ilyen akció a mi küldöttségünk volt a budapesti tárgyaláson. Öten indultunk el Csehszlovákiából, egy cseh, egy morva, két szlovák, egy magyar nemzetiségű elvtárs, hogy így a proletár Internacionalizmus elveinek megfelelően hazánk különféle nemzetiségű tagjaival képviseljük ezen a tárgyaláson Csehszlovákia dolgozóit, a Kommunista Pártot, a csehszlovákiai haladó értelmiséget és hogy így hazánk népének nevében tiltakozhassunk Rákosi Mátyás fogvatartása és elitélése ellen. Miután tiltakozásunka* közöltük dr. Szemák tanácselnökkel, bementünk a tárgyalóterembe, ahová 9 órakor két fegyőr kíséretében bevezették Rákosi elvtársat. Az elnök kérdéseire Rákosi közölte személyi adatait. Adán született, a zsíros és gazdag Bácskában 1892 március 9-én. Nagyapja falusi kovács volt, apja, Rákosi József, szegény ember a gazdag Bácskában. Megismerkedtünk itt Rákosi elvtárs rövid életrajzával.. Tizenketten voltak testvérek a családban. Apja, mint a Habsburgellenes Kossuth-párti Lovászy korteee, szálka a reakció szemében. Nem szívesen látják őt, ki is üldözik Adáról, a Bácskából. Sopronba kerül a jobb jövő reményében, ide költöztetve nagyszámú családját is. A hétéves Rákosi Mátyás itt kezdi Iskolai tanulmányait, majd Szegeden folytatja. Elvégzi a főreáliskolát, aztán Pesten a Keleti Akadémiát, közben résztvesz a munkásmozgalomban. 1912 májusában Budapest munkássága, Tisza litván rendőrsége, a Habsburg osendörök és rendőrök ellen tűntet és a barrikádokon a pesti munkások közt ott van a fiatal diák, Rákosi Mátyás is. A fiatal, 19 éves diák résztvesz a haladó értelmiség, a demokratikus diákságot magába foglaló Gallilei-kör munkájában és 19 éves karában ennek a körnek titká- lesz. Ebben az időben Magyarországon a reakciós Tisza István Habsburg-imádó „erős kéz" politikája dívik, ami am.yit jelent, hogy a Tisza István által annyira gyűlölt , igyar munkásosztály, a parasztok és cselédek, a haladó értelmiség ellen, minden megmozdulásuk letörésére „erős kéz" kell, ahogy Tisza István mondja. Ez azt jelenti, hogy a Magjai-országon élő nem magyar nemzetiségűek, szlovákok, horvátok, románok, ukránok ellen ugyancsak Tisza István szerint „erős kéz"-re van szükség, hogy letörhessenek és vérbefojthassanak minden nemzeti m gmozdulást. Tisza Istvántól származik az a korlátolt, ostoba kijelenté^ is, hogy „Magyarországon nincsenek szlovákok, csak tótul beszélő magyarok." Rákosi Mátyás, a fiatal szocia"sta diák, az ellenkező úton indul ei, szerinte nem az „erős kéz" politikája kell Magyarországon, hanem erős munkásosztály és ennek előfeltétele a felvilágosító politikai szervezőmunka. A fiatal Rákosi Mátyásnak a nemzetiségi politikáról is más véleménye van ezen a vonalon, más irányban indul el és már fiatalon keresi, sőt meg is találja a kapcsolatot a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek képviselőivel. A Keleti Akadémia elvégzése után Hamburgba, majd Londonba kerül, ahol tovább tanul és összeköttetésbe lép német szociáldemokratákkal, bekapcsolódik a munkásmozgalmakba, szorgalmasan tanulmányozza Marx és Engels műveit, s amikor visszakerül Magyarországra, már képzett és tapasztalt politikus, munkásvezér. Kitör az első világháború, Rákosi korosztályát is hamarosan behívják katonai szolgálatra, így kerül kl a keleti frontra, orosz fogságba jut, megtanulja : z orosz nyelvet és a fogolytáborban felveszi a kapcsolatot a száműzetésben élő orosz forradalmárokkal, szocialistákkal, bolsevikokkal. Itt szervezi, oktatja a magyar hadifoglyokat, rendszeresen kapja az orosz elvtársaktól a bolsevikok lapját, a Pravdát, tanít és tanul a Nagy Októberi Szocialista Forradalomból, Sztálin és Lenin pártjától. Ujabb tapasztalatokkal gazdagodva kerül vissza Magyarországra, elkezdi a szervezőmunkát, és 1918 október Síén résztvesz a Habsburg-dinasztia és kormánya megbuktatásában. Hamarosan észreveszi, hogy a „forradalmi kormány", amely a Habsburgokat leváltotta, a szociáldemokrata vezetőkkel együtt a kapitalista társadalmi rend érdekeit szolgálja. Látja, hogy itt is űj forradalmi pártra van szükség, olyan pártra, mint Lenin és Sztálin pártja, a Bolsevik! Párt Oroszországban. Belefog a szervezőmunkába és az 1918 november 20-án megalakuló Magyarországi Kommunista Párt alapító tagjai között van. 1919 február 21-én azon a címen, hogy résztvett a munkanélkülieknek a Népszava kiadóhivatala ellent tüntetésen, letartóztatják. A börtönből a március 21-én megalakult Magyar Tanácsköztársaság, a magyar kommün szabadítja kl és Rákosi elvtárs, mint kereskedelemügyi népbiztoshelyettes a kormánytanács tagja lesz. A Magyar Tanácsköztársaságnak, a magyar proletárforradalomnak - agy nemzetközi jelentősége volt. Erre mi sem jellemzőbb, mint az, t hogy 1919 május 27-én Lenin elvtárs is üdvözletét küldi a magyar munkásoknak. Üdvözletét ezzel fejezi be: „TI háborút viseltek, egyedül jogos, igazságos, igazán forradalmi háborút, az elnyomottak háborúját az elnyomók ellen, a dolgozók háborúját a kizsákmányolók ellen, háborút a szocializmus győzelméért. T'indaz, ami a munkásosztályban becsületes az egész világon, a ti pártotokon áll. Minden hónap közelebb hozza a proletár világforradalmat. Legyetek szilárdak, és a győzelem a tiétek lesz." Igen, háborút viseltek, a magyar proletárok egyedül jogos, igazságos háborúját. S ennek a háborúnak az élén ott láttuk a magyar proletárok vezérét, Rákosi Mátyást. A bírósági tárgyaláson 1935-ben, felidézik ezeket a hősi napokat, és Rákosi Mátyás nemcsak, hogy megvédi a Magyar Tanácsköztársaság becsületét, hanem világosan rámutat arra, hogy a magyar dolgozók, a magyar munkásosztály, a magyar Kommunista Párt volt az, amely fegyverrel a kezében harcolt és bebizonyította, hogy a hazafiaság eszméjének egyedüli hordozója az országban , ' ezzel szemben a magyar urak, a magyar úriosztály és politikusai közönséges hazaárulók módjára tárgyaltak az ellenséggel és segítségül hívták a magyar nép uralmának, a dolgozók országának, a MagyaT Tanácsköztársaságnak leverésére. „A cseh támadás kellős közepén, — mondja a tárgyaláson Rákosi elvtárs, — jött Clemenceau ultimátuma, amelyben tiltakozott a cseh háború ellen. ígérte, hogy tárgyalni fognak arról, hogy igazságos békekötés céljából meghívják Párizsba^ Magyarországot, egyben követelte, hogy az offenzívát állítsuk meg. Mi azonban ismertük az antant ígéreteit, a wilsonl Ígéretek sorsát. Jegyzéket intéztünk Clemenceauhoz, amelyben megmagyaráztuk, hogy nem mi támadtunk, hanem minket támadtak meg, a magunk részéről ajánlottunk egy konferenciát, a Monarchia volt államaiból. Az volt a véleményünk, hogy ezen sokkal többet tudunk elérni, mint a párizsi konferencián. Azonkívül politikai offenzívát folytattunk, amennyiben 8 nap múlva, június 16-án megalakítottuk a Szlovák Tanácsköztársaságot". Ebből az Idézetből jól láthatjuk, hogy Rákosi elvtárs már a Magyar Kommün Idején Is helyesen látta a nemzetiségi kérdést, helyes irányba akarta terelni a Magyar Tanácsköztársaság nemzetiségi politikáját. Harcban állt a cseh és más nemzetiségű urak, kapitalisták hadseregével, amelyek a magyar nép uralmát fenyegették, de ugyanakkor szövetséget kötött a szlovák dolgozókkal és segítette őket mint a nemzeti önállóság, nemzeti függetlenség első hirnökeit, hogy megalakítsák nemzeti alapon saját tanácsköztársaságukat, példát és utat mutatva a többi nemzeteknek, nemzetiségeknek is. Rákosi elvtárs baráti kapcsolata a mi nemzeteinkkel, a ml hazánkkal, dolgozó népünkkel ide, a meszsze történelmi múltba nyúlik viszsza. Nem véletlen tehát, hogy mikor 1949 júniusában itt járt, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban, így nyilatkozott: „Nagy örömömre szolgál, hogy a csehszlovák—magyar barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés végleges aláírásával kapcsolatban újra szólhatok önökhöz. Én a csehszlovák kommunista mozgalomnak régi katonája vagyok, mert 1920-21ben magam is itt dolgoztam a Csehszlovák Kommunista Párt bölcsőjénél, együtt a mostani miniszterelnök elvtárssal, Zápotockyval, és a régi gárda többi tagjával. Ez a szerződés, amelyet a magyar népi demokráciát képviselő kormányküldöttség a csehszlovák nép képviselőjével ma aláirt, nagy megerősödését jelenti annak a világot átfogó békefrontnak, amelynek élén felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió áll. Mi a népi demokrácia többi államaival is kötöttünk szerződést és mégis a Csehszlovákiával történt megállapodásunknak különös jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy Itt régi történelmi okokból eredő nehézségeket kellett leküzdeni. A nemzetközi reakció nem sajnálta a fáradságot, hogy éket verjen a két szomszédos nép közé. De amilyen mértékben a magyar dolgozó nép a Kommunista Párttal az élén leszámolt q régi nagybirtokosokkal és tőkésekkel Magyarországon, és ahogy a csehszlovák dolgozó nép a mult év februárjában döntő győzelmet aratott ellenségei felett, úgy érlelődtek meg e szerződések félté-« telei. E szerződés tehát nagy győzelme a szocializmust építő népeknek, és súlyos veresége az imperialista frontnak". Ez a Rákosi Mátyás, akinek viszonyát a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság nemzeteihez, dolgozóihoz ezek a szavak jellemzik legjobban, . ma tölti be 60. évét. A fenti szavak világosan bizonyítják, hogy a legnagyobb magyar hazafi, a legnagyobb magyar: Rákosi Mátyás a proletár internacionalizmus zászlaját mindenkor magasra emelte és magasan tartja ma Is Pártja és a dolgozó magyar nemzet élén. Kívánjuk, hogy még hosszú éveken keresztül tartsa kezében ezt a zászlót a magyar nép élén, a mi Gottvvald elvtársunk és nemzeteink nagy barátja, Sztálin elvtárs hűséges tanítványa, a hatvan éves Rákosi elvtárs. # jr-KX**

9 : +4, - x S '"X v -'V ^ "" <Hák&u h čjLôttwald trépe, ec^y m/i sva taláit Ezer évig háborúval etettek minket az urak Ezer évig embervérrel oltották ödlös szomjukat. Gyűlt a kín a Duna táján s a méla, szlovák hegyek alatt sistergő vad tűz falta föl a süppedt, békés falvakat. Magyar zsellér, vagy szlovák pásztor egyforma sorsba halt bele, egyformán mérte nyomorát a földesurak istene. Egymásra mégis kardot fentünk gyilkos szándékkal, ostobán s hullott a vérünk, drága vérünk kegyetlen háborúk során. Sok hosszú bús századon át mindig egyformán szólt a nóta, kötelet fontak az urak a békét védő lázadókra. És egymás ellen szítottak tovább a boldogtalan népet, mert így kívánta az arany, a könnyre szomjú bűnös érdek. De rosszul számítottak ők, a bitorlók, a vad pribékek, mert kivirult a szabadság s megértik egymásfmár a népek. Dunán innen és túl a parton egy célért küzd a hősi nép s melegen fogja a magyar szlovák testvére hű kezét. A győztes Vörös hadsereg szétzúzta az urak tervét s leveti minden dolgozó nyomasztó, kínos régi terhét. Testvéri egyetértésben építik új világukat, A Duna kéklő fodrain vernek egymás felé hidat. Es köszönti a csehszlovák nép magyarhon vezérét, nagy fiát, ki most tölti be élete éveinek hatvanadikát. Köszönti őt, ki bátran harcólt a börtön árnyékában is s ezrek, százezrek éltetik rettenthetetlen Rákosit. Rákosi Mátyás s Gottwald népe egymásra talált örökre. Egymás oldalán menetélnek A Párt szavára dübörögve. S a nagy szovjet nép nyomdokán építenek boldog, új hazát, Sztálin népével védik együtt a békés népek táborát. Dénes György.