Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-07 / 57. szám, péntek

'A-CSEHS Z LO V Á KIAI MAGYAR DOLGOZÖK L APJ A A katini erdőben a német fasiszta megszállók által meggyilkolt lengyel fogoly-tisztek kivégzése körülményeinek megállapítására és kivizsgálására alakított különbizottság jelentése . . . 2—3—4. old. A losonci járásban is készülődnek a tavaszi munkára 5. old. Az eperjesi kerület női Szokol-tagjainak felajánlásai a Nemzetközi Nőnapon. . « . . , 6. old. Bratislava, 1952 március 7, péntek 2 Kčs c/l mai számban : c/t ^Tjita-feLikk az árttlás véqhutáráu A világ imperializmusa, amely törvényszerüleg közeledik pusztulásához, kérlelhetetlenül harcol megmeneküléséért, védekezik minden ellen, ami haladó. Mindenekelőtt a kommumistá- és munkáspártok ellen harcol, amelyek az egész világ népét harcba mozgósítják, a béke, demokrácia és a szocializmus ügyének győzelméért. A második világháború után a világimperializmus vezetői, az amerikai imperialisták lettek. Ügynökeik és egész csoportjaik segítségével, akiket a népi demokratikus államok munkás- és kommunista pártjaiba bejutottak, igyekeznek ezen államokban a hatalmat belsőleg kezükbe kaparintani és megváltoztatni politikájukat és ezeket az országokat ismét. a kapitalizmus útjára vinni, megfosztani őket nemzeti szabadságruktól és függetlenségüktől. Igy a jugoszláviai Tito-klikk eseté ben is a dollárzsoldban lévő imperialista ügynökök bandájáról van szó, amelynek tagjai nagyrészét 1941 ben a Gestapo küldte Jugoszláviába a francia koncentrációs táborokból. A Szovjetunió makacs ellenségei ezek, akik a burzsoá földbirtokosokra és a klerikálisfasiszta rétegekre támaszkodva a leggonoszabb kozmopoliták és hazátlan ügynökök. A titoisták feladata az, hogy megtörjék a jugoszláv nép forradalmi igyekezetét, hogy Jugoszlávia fejlődését ismét a kapitalizmus felé irányítsák és a Wall-Street gyarmatává, amerikai haditámaszponttá és a Szovjetunió elleni támadás ugródeszkájává tegyék. A belgrádi árulók klikkje először Jugoszlávia kommunista pártja, a munkásosztály és a jugoszláv nép szive és veleje ellen vezetett hadjáratot. Szándékosan elnyomták a párt vezető szerepét, amelyből félig legális szervezetet alakítottak ki, amely a kulákok és kispolgári elemek által vezetve népfrontban oldódott fel. Megtagadták a forradalmi marxista párt alapelveit — a demokratikus centralizmust és a párton belüli demokráciát, a kritikát és az önkritikát, a hü kommunistákat erőszakosan eltávolították. A Pártot megfosztották szilárd ide o Iógiai és politikai egységétől, megmérgezték a burzsoá-nacionalizmussal, és a Szovjetunió iránti gyűlölettel és fasiszta organizációvá tették, amelynek tisztán rendőri feladatai vannak. A titoista párt ma a nép és a nemzetközi munkásmozgalom elleni harc eszköze, az amerikai imperialisták támadó háborús és poiltikai terveinek megvalósítója a Balkánon. A titoisták elrejtőztek a pártban, kezükbe vették annak vezetését, hogy így teljesíthessék imperialista uraik parancsait. Először is fékezték a jugoszláv nép forradalmi vívmányainak fejlődését, hogy később hozzáláthassanak azoknak teljes felszámolásához. Mindent elkövettek a jugoszláv nemzetek a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatainak és szilárd szövetségének meghiúsítására. Igy ez a banda előkészítette Jugoszlávia baráti kapcsolatainak megszakítását a Szovjetunióval, a jugoszláv nép forradalmi vívmányainak egyedüli biztosítójával, Jugoszlávia biztonságának, szabadságának és függetlenségének védőjével. Tito, Rankovics és társai belgrádi fasiszta klikkjének áruló tevékenysége nem Jugoszláviára terjed ki. Ahogy azt megerősítették a népi demokratikus államokban a titoista ügynökök ellen folytatott bírósági tárgyalások,,, a belgrádi nacionalista banda kapcsolatba lépett az ezen államok mukás és kommunista pártjaiba befurakodott nacionalista elemekkel. Igyekezett bennük kiépíteni ügynökei széles hálózatát, hogy itt újra eljátsszák piszkos szerepüket. Azonban a Tájékoztató iroda 1948 júniusi határozata letépte az álarcot Tito, Rankovics és társai viszataszító arcáról. Kiderült, hogy itt az imperialisták ügynökségéről van szó, amely stratégiai tartalékukat képezte a jugoszláv nép forradalmi mozgalma elleni alattomos támadásban, a nemzetközi munkásmozgalom, a Szovjetunió és az egész béketábor ellen irányuló támadásban. Leleplezésükkel az imperialisták tervére súlyos csapást mértek. Az SzK(b)P és Sztálin elvtárs éberségénelv felbecsülhetetlen érdeme, hogy a kártévőknek ezt a bandáját leleplezték. Hála ennek még idejében sikerült ezután a többi népi demokratikus országban likvidálni a titoista ügynökök kiterjedt hálózatát. Leleplezésük után a titoisták továbbmentek az árulás útján. Míg otthon minden lehetőt megtettek, hogy a Tájékoztató Iroda határozatát a dolgozók előtt diszkreditálják, addig nemzetközi viszonylatban nyíltan és következetesen mint az imperialisták ügynökei lépek fel. Támogatják a koreai, amerikai agreszsziót, a görög monarcho-fasisztákat, az USA irányítása alapján aljasan uszítanak a Szovjetunió ellen, támogatják a támadó imperialista blokk minden háborús előkészületi ténykedését, szövetségre lépnek Adenaerrel, Washington hozzájuk hasonló lakájával. A titoista árulás következményei Jugoszláviában katasztrofálisak. Az országban idegen tőkések terjeszkednek, akik könyörtelenül elrabolják kincseit. A föld a nagybirtokosok és a zsíros parasztok kezében van. A nép növekvő nyomarnak és éhségnek van kitéve. Körülbelül 200.000 hazafit börtönöztek be és kínoznak Rankovics börtöneiben és koncentrációs táboraiban. Tito az USA-val való háborús egyezmény és gazdasági szerződés megkötésével a mult év vége felé nyíltan összepaktált az amerikai imperialistákkal. Parancsukra őrült fegyverkezést indított, amely az állami költségvetés 75 százalékát emészti fel. A kikötőkben amerikai tankokat, ágyúkat és repülőgépeket hajóznak ki. Kiszélesítik a hadikikötőket, légi támaszpontokat építenek. Az egész jugoszláv hadsereg az amerikai katonai misszió ellenőrzése alatt áll. Az ország amerikai katonai támaszpottá változik. Jugoszláviának elszakítása a béketáborától, a kapitalizmus teljes visszaállítása, az ország USA gyarmattá való átváltoztatására, az imperialista ügynökök és az új háború fészkének a kialakítása a Balkánon — ez a titói janicsárok útjának mérlege, ez az árulás útjának számadása. A jugoszláv nép azonban nem akar az áruló Titó és bandájának útján haladni. Nem árulta el a szocializmus és a béke gondolatát, hü maradt a Szovjetunióhoz. Sztrájkok és szabotázsok a bányákban, vasutakon és a kikötőkben, a gépi berendezés pusztítása, a földművesek nyílt lázadása, mindez a jugoszláv hazafiak növekvő erejét bizonyítja. Nincs messze az idő, amikor — amint azt tavaly V. M. Molotov mondotta — „Jugoszlávia nemzetei megtalálják az útat a szabadsághoz, a titói fasiszta rendszer likvidálásához." A titoisták és a népi demokráciák országaiban rejtőzködő társaik leleplezése után az imperialisták további aljas kísérletei nem szűntek meg. Azonban terveiket a kommunista pártok ébersége lelplezi és megakadályozza. Az imperialisták ügynökeik segít ségével Csehszlovákiában is megkísérelték megakadályozni országunk sikeres fejlődését a szocialiarnus felé és országunkat bevonni az Imperialista háborús táborba. Slánsky, Sling, Svermáné, Clementis, a belgrádi klikk emberei, ez a kozmopoli ta és burzsoanacíonalista banda, megkísérelte hazánkat Jugoszlávia útjára taszítani, népünket újra az imperlialista igába hajtani. Habár különböző nézetű és elvű egyénekről van szó, a trockistáktól kezdve a tíurzsoanacionalistákon keresztül egészen a cionistákig, végül is mindannyian találkoztak a Szovjetunió elleni gyűlölet közös alapján. És mindannyian egy és ugyanazon firmának, az amerikai kémközpontnak, a CIC-nek voltak ügynökei. Az ügynököknek ez a bandája főtámadást vezetett a Pár', ellen. Minden erejéből igyekezett meggyengíteni harci képességét, egységét, fegyelmét és szervezettségét. Célja az volt, hogy, hatalmába kerüljön a Párt vezetése, hogy fordulatot idézzen benne és az államban elő, hogy visszatérítse a kapitalizmust és következményeiben az új Münchent. Nagy veszély fenyegette Pártuhkkat, hazánkat és népünket. Hét éves építőmunkájának eredményei, forradalmi vívmányai, az ország szabadsága és függetlensége komoly veszélyben forgott. A veszély annál nagyobb volt, mert az ellenség a sáncokon belül tartózkodott, a Pártban elrejtőzve, az állam szempontjából fontos helyeken megbújva. Hála az SzK(b)P tapasztalatainak, hála annak, hogy Pártunk hű a Szovjetunióhoz és Sztálin elvtárshoz, Gottwald elvtárs érdeméből az árulók bandája le lett leplezve és ártalmatlanná lett téve. Az ügynökök és árulók kózül senkinek fái sem nőttek és nem is nőnek az égig," — mondotta Gottwald elvtárs ezeknek a gazembereknek címére és mindazok felé, akik folytatni akarnák útjukat. „Csehszlovákia nem lesz második Jugoszlávia." A titoista klikk elrettentő példája és a jugoszláv nép tragikus sorsa kommunistáinkat és minden dolgozónkat a legnagyobb éberségre ösztönzi az ellenség ügynökeivel és az árulókkal szemben, még szorosabbá teszi a kapcsolatot köztük és szülőpártjuk, a Kommunista Párt, valamint szeretett Gottwald elvtársunk között. (Rudé Právo) A komáromi hajógyár dolgozói teljesítik a volga-doni-csatorna munkásainak tett ígéretüket A komáromi hajógyár dolgozói lelkesen veszik ki részüket a Szovjetunió számára készülő két hajó építésének munkálataiból. Még mult év szeptemberében felajánlották, hogy a tervezett határidőt tíz nappal rövidítik. Március 2-án élmunkáshetet nyitottak meg, hogy kötelezettségvállalásukat teljesíteni tudják. Az éimunkáshét során kimagasló eredményeket értek el. Igy például a hét első napján a dubnyicai K• J. Vorosilov-üzem két ifjú munkása, Vávra és Plaska elvtársak 750 százalékra teljesítették normájukat. Az első nap a munkások 196 százalékra teljesítették a tervet. A másik nap az említett két elvtárs 781 százalékra dolgozott és az összteljesítmény 192 százalék volt. A harmadik nap a 254-es részleg tervét 280 százalékra teljesítette. Itt Martony elvárs csoportja tünt ki 425 százalékos teljesítménnyel. A munkacsoport azonban a nyolc órai munkaidő után azzal az elhatározással, hogy teljesítse a kötelezettségvállalást. tovább dolgozott. Huszonegy órát egyhuzamban: Itt is megmutatkozik a komáromi hajógyár munkásainak mély szeretete a Szovjetunió iránt- Az önfeláldozó munka meghozta gyümölcsét, a kötelezettségvállalást teljesítették. Szerdán a Duna vizére bocsátották az első személyhajót, hogy itt folytassák a hajón belüli munkálatokat. A katiní erdőben a német fasiszta megszállók által meggyilkolt lengyel fogolytisztek kivégzése körülményeinek megállapítására és kivizsgálására alakított külön bízottság jelentése A moszkvai „Pravda" március 3-ki számában közölte annak a külön bizottságnak a jelentését teljes szövegében

t amely megállapította és kivizsgálta a fogoly lengyel tisztek német fasiszta megszállók általi kivégzésének a körülményeit a katini erdőben. Ezt a jelentést a szovjet sajtó 1944 január 26-án tette közé. E jelentés így szól: A német fa. siszták és bűntársaik gonosztetteinek megállapítására és kivizsgálására alakított rendkívüli Állami Bizottság parancsára külön bizott. ság alakult, a fogoly lengyel tisztek német fasiszta megszállók általi, a katini erdőben Smolenszk mellett való agyonlövetése körülményeinek kivizsgálására és megállapítására. A bizottság tagjai a következők voltak: N. N. Burdenko akadémikus, a rendkívüli Állami Bizottság tagja, (a bizottság elnöke), Alexej Tolstoj akadémikus, a rendkívüli Állami Bizottság tagja, Nikolaj metropolita, a rer.kívüli Állami Bizottság tagja, A. Sz. Gundorov^ tábornok, az Össz-szláv Bizottság elnöke, Sz. A. Kolesnikov, a Vörös Kereszt és a Vörös Félhold társulat végrehajtóbizottságának elnöke, V. P. Potemkin akadémikus, az Orosz Szocialista Federativ Szovjet Köztársaság közoktatásügyi népbiztosa, J. I. Szmimov, vezérezredes, a Vörös Hadsereg egészségügyi szolgálatának főnöke és R. J. Melnikov, a szmolenszki kerületi végrehajtóbizottság elnöke. A kitűzött feladatok teljesítésére a bizottság meghívta a következő bírósági orvosi szakértőket és felkérte őket az együttmunkálkodásra: V. I. Pozorovszkijt, a Szovjetunió egészségügyi népbiztosságának bírósági főorvos szakértőjét, a törvényszéki orvostan tudományos kísérleti intézetének igazgatóját, V. M, Smoljaninov, orvostudományi doktort, a második moszkvai orvostani intézet törvényszéki orvostani tanszékének vezetőjét, P. S. Szemjonovszkijt, a Szovjetunió egészségügyi nézbiztossága törvényszéki orvostani tudományos kísérleti intézetének vezető tudományos munkatársát, M. D. Svajkova, egyetemi magántanárt, a Szovjetunió egészségügyi népbiztossága törvényszéki orvostani tudományos kutató intézete vezető munkatársát, D. N. Viropajev professzpr, ezredorvos, tábori főpatológust. A különleges bizottságnak nagy mennyiségű anyag állott rendelkezésére, amelyet N. N. Burdenko akadémikus, a rendkívüli Állami Bizottság tagja és munkatársai és a törvényszéki orvosszakértök terjesztettek elő, aki& 1943 szeptember 26-án érkeztek Szmolenszkbe, közvetlenül felszabadítása után és előzetes vizsgálatot folytattak le azon gaztettek körülményeinek megállapítására és kivizsgálására, amelyeket a németek elkövettek. , A külön bizottság a helyszínen megállapította, hogy Szmolenszk városától 15 kilométerre a vitebszki országút mentén, a katini erdő területén az úgynevezett Kecskehegyen 200 méterre a délnyugati országúttól, amely délnyugati irányban a Dnyeper felé vezet, sírok vannak, amelyekben azokat a fogoly lengyeleket temették el, akiket a német megszállók agyonlőttek. A külön bizottság intézkedésére és összes tagjainak és a törvény, széki szakértőknek jelenlétében felnyitották ezeket a sírokat. A sírokban nagyszámú holttestet találtak lengyel katonai egyenruhában. A törvényszéki orvosszakértök megállapítása szerint a holttestek száma eléri a 11.000-et. A törvényszéki orvosszakértök, részletesen megvizsgálták a kiásott holttesteket és a sírol$>an a holttestek mellett talált okiratokat és más tárgyi bizonyítékokat. A sírok megnyitásával és a holttestek megvizsgálásával egyidejűleg a külön bizottság a helybeli lakosság soraiból több tanút kihallgatott, akiknek vallomásai pontosan megállapítják a németek által elkövetett gaztett idejét és körülményeit. A tanúk vallomásából a következők állapíthatók meg: A katini erdő A katini erdő már régóta igen kedvelt hely volt, ahol Szmolenszk lakossága vasárnapi pihenőjét töltötte. A környékbeli lakosok a katini erdőben szarvasmarháikat legeltették és tűzifát gyűjtöttek az erdőben. Ne

m volt semmi tilalom, amely a belépést a katini erdőbe megtiltotta vagy korlátozta volna Ilyen volt a helyzet a katini erdőben egész a háború kezdetéig. Egé-