Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)
1952-03-05 / 55. szám, szerda
6 1952 március 5. KÜLPOLITIKAI SZEMLE Mult héten fejeződött be Portugália fővárosában Lisszabonban a háborús uszítók „atlanti értekezlete". A burzsoá sajtó minden nyugateurópai országban nyiltan megírta, hogy a lisszaboni értekezlet csak függvénye a londoni tárgyalásoknak. A newyorki ráidó kommentátora ezt finoman úgy fejezte ki, hogy a lisszaboni gyülekezet, „sikerét" annak köszönheti, hogy előzőleg Londonban eredményes tárgyalások folytak a három nyugati külügyminiszter és Adenauer német szövetségi kancellár között." A lisszaboni értekezleten az egyre durvább és egyre nyíltabb amerikai terror hatása alatt születtek a határozatok. Ezért ujjongott a newyorki ráú?ó, mondván, hogy ez betetőzését jelenti, az Atlanti szövetség kétéves fejlődésének. Válóban betetőzését jelenti, annyiban, hogy az amerikai imperializmus ezen az értekezleten kényszerítette ki az eddig legagreszszívebb, legnyíltabb támadó határozatokat, Ezeknek a határozatoknak, a lényegét Zsukov, a Pravda párizsi tudósítója így foglalta össze: „Lisszabonban elhatározták, hogy 1952-ben 50 hadosztályt helyeznek Eisenhower parancsnoksága alá. Elhatározták továbbá, hogy 200 légitámaszpontból álló támaszponthálózatot létesítenek ... Az Északatlanti szövetség tagállamai hábrús előkészületekre fordított kiadásaikat 1952-re 75 milliárd dollárban irányozták elő. Franciaországot többek között utasították, hogy katonai költségvetését 1950-hez viszonyítva kétszerezze meg. Angliának az 1952—-53 költségvetési évben katonai- költségvetését, majdnem 300 millió fontsterlinggel kell emelnie. Az Északatlanti szövetség tanácsa jóváhagyta az „európai hadsereg" tervét, és ilyen módon hivatalosan szentesítette se német fasiszta erők megalakítását* amelynek — az amerikai saj t j be ismerése szerint, az európai hadsereg alapját kell képezniök." A nyugatnémet távirati iroda tudósítója mélységes elégtétellel táviratozta haza Lisszabonból, hogy a francia küldöttség körében „családiasan tárgyalták az eseményeket', ennek oka elsősorban az, — mondja a nyugatnémet hírügynökség — hogy „Nyugatnémetország" (természetesen a nyugatnémet államról van szói jogilag nem, de téynlegesen tagja lett az Északatlanti közösségnek ... Németországnak minden kérdésben gyakorlatilag ugyanolyan beleszólási és szavazati joga lesz, mint minden más nemzetnek, amely szabályszerűen tagjai az Éezakatlanti szövetségnek." A Pravda hangsúlyozta: ,,A népek úgy értékelik a lisszaboni határozatokat ... mint az Északatlanti szövetség ... résztvevőinek újabb lépését az új világháború kirobbantásához vezető úton." A lisszaboni tárgyalások — és főleg közvetlen következményeik — egyúttal iámét megmutatták, av. ellentétek rendkívüli élesedését »'/. imperialista hatalmak között. A népek azonban nem akarják az új világháborút. Figyelemreméltó, hogy még Nyugat-Németországban is, még a fasizálás végrehajtóinak legharciasabb nyilatkozataiból is árad annak a ténynek az elismerése, hogy a tömegek szilárdan ellenzik a háború előkészítésének politikáját. Ebből a szempontból különösen jellemző Hallsteinnak, Adenauer külügyi államtitkárának nyilatkozata: „Eddigi útunkon a legnagyobb határozottsággal kitartottunk, — ha a közvélemény nem is helyesli." A Faure-kormány bukása a franciaországi békeharc szélesedésének jele A közvéleménynek, a tömegeknek ezt a rendkívüli erejű felháborodását a legélesebben a lisszaboni diktátutumot elfogadó francia zsoldoskormány bukása mutatja. Faure, a radikális miniszterelnök, kormányának tagjaival egyetemben valóban mindent megtett, amit az amerikaiak követeltek tőle. Beleegyezett abba. hogy hivatalosan ig újabb életre hívják a náci Wehrmachtot, beleegyezett a kétesztendös katonai szolgálatba, az új világháborúra való „jobb felkészülés" érdekében, beleegyezett abba is, hogy bevallottan 1400 milliárd frankra emeljék a francia hadikiadásokat. Sőt személyesen rohant Lisszabonba, libgy az amerikaiaktól valamilyen „támogatást" kérjen a pénz előteremtésére. A Wall-Street emberei Lisszabonban 105 milliárd frankos ipari megrendelést dobtak oda Faúrénak, ami alig tizenketted része a felemelt háborús költségvetésnek, nem is beszélve arról, hogy a megrendelés teljesítése újabb békecélokra termelő ipartelepek leszerelését vagy átalakítását követeli meg. Ezekután került sor a francia nemzetgyűlés csütörtök éjszakai ülésére. A hadihitelek tárgyalásánál a francia burzsoázia blokkja még egységesnek mutatkozott: megszavazták azokat a katonai hiteleket, amelyeket Schuman Lisszabonban megígért az amerikai urakríak. Amikor azonban a pénz előteremtéséről volt" szó, amikor a 15 százalékos adóemelés megtárgyalására került sor — megszűnt a burzsoá képviselők egységes magatartása. A kormányt 309:283 arányban leszavazták. Jellemző, hogy a szocdemek Fauret támogatták. A francia kormány tehát megbukott. Megbukott, mert ma már nemcsak a kommunisták " kiáltják, hogy „egyetlen fillért sem adunk a fasiszta Wehrmachtnak". Megbukott, mert a háború és fasizmus politikája elleni tömegharc olyan légkört teremtett már Franciaországban, hogy burzsoá pártok sem támogathattak egy olyan 15 százalékos adóemelést, amelynek egy Mannstein, egy Mackensen, egy Kesselring által vezetett fasiszta hadsereg költségeit kellene fedeznie. A francia Kormány bukása tehát mindenekelőtt új, hatalmas tanúságtétel a nagy Francia Kommunista Párt erejéről, az egész francia dolgozó nép harcának feljendtiléséről, növekedéséről. Emellett tanúskodik egyes, mind szélesebb francia burzsoá körök növekvő kiábrándultságáról is. Nem kétséges, hogy a francia kormány Lisszabont követő gyors bukása kínos pofon az amerikaiak számára, akik — a newyorki rádió hétfői adása szerint — az értekezlet befejezésekor diadalittasan azt kiáltották, hogy „Schumacher és Adenauer felülemelkedtek a nemzeti félelmeken". Most bebizonyosodott, hogy a nemzeti felháborodáson nem tud felülemelkedni Schuman, bármenyire szeretné is a newyorki rádió. Bizonyosra vehető, hogy az amerikaiak és leghűségesebb francia csatlósai éppen a válság különösen kínos volta miatt minden erejüket- latba vetik annak gyors megoldására, de az események, maga az a tény, hogy a megbukott Faure-kormány alig öt hete volt uralmon, félreérthetetlenül mutatják, hogy minden ilyen próbálkozás csak látszateredményt hozhat. A megoldásilak nem Washingtonban és nem miniszteri dolgozó szobákban kell megszületnie: a megoldást csak a francia néj> elsöprő többségének akaratára támaszkodó békekormány hozhatja meg. A VIETNAMI NÉPHADSEREG ÚJABB SIKEREINEK JELENTŐSÉGE A francia reakciót és amerikai gazdáit nemcsak Franciaországban érik vereségek — hanem Vietnamban is, ahol a francia gyarmatosítók hadseregei az utóbbi héten jelentős katonai vereségeket szenvedtek. Meg kell említenünk, hogy a francia kormány bukásának az előbb felsoroltakon kívül közvetlenül is oka a tömegeknek a vietnami szennyes háború folytatása. A 15 százalékos adóemelés, amely a Faure-kormány bukásának közvetlen oka volt, nemcsak az új Wehrmacht, nemcsak a támadó „európai hadsereg" pénzelésére kellene, hanem a vietnami gyarmati mészárlás kiadásainak 50 milliárd frankos növelésére is. Ami a vietnami harctéren bekövetkezett eseményeket illeti — e hét .elején a francia gyarmatosítók Ijéjjjä^enek voRak kiüríteni HoaA tétí olimpia tanulságai (/Pető Béla a budapestit ; Népsport munkatársai lapja < hasábjain érdekes riportban | számol be a VI. tíéli olimpiá- j lói. Cikkében többek között > a következőket írjflí A t öli olimpiák során kétségtelenül az oslói VI. téti olimpia volt a legjelentősebb. Azzá avatta elsősorban aiz a körülmény, hogy nem valamelyik kis téli üdülőhelyen, hanem egy ország — még hozzá a téli sportok iránt különösen érdeklődő ország — fővárosában, Oslóban rendezték meg. Norvégia nagyszabású élőké- j születeket tett annak az érdekében, | hogy ez az olimpia — rendezés j szempontjából — sikerüljön. A versenyzők részére kényelmesnek mondható szállásokat biztosítottak. Ulieval. Sogn és Ila... Igy hívták azt a három olimpiai „falut", ahol a VI. téli olimpia versenyzői és a csapatok vezetői laktak. Ezek a „falvak" két-három, s többemeletes épületből álló új épületcsoportok vol- j tak, amelyek a jól berendezett éttermekkel, az ideiglenes postahivatalokkal, fodrász üzletekkel, stb., .jól szolgálták a versenyzőik kényelmét. Az „ulievali olimpiai faiu" például, ahol a magyarok » laktak, két nyolc emeletes hatalmas épület volt. Egyegy .»zobában legfeljebb két-két ver- ! senyzö részére volt h#ly. A szobák bútorzata? Katonai vaságy új ágyneművel, két gyapjútakaró, asztal, székek, szekrény és hideg-meleg folyóvizes mosdó tartozott a berendezések közé. Bent a város szivében a legjobb szállodák a Nemzetközt Olimpiai Bizottság tagjai, a különböző országok olimpiai bizottságainak elnökei és funkcionáriusai, a nemzetközi sportszövetségek tagjai és a nagyszámú nemzetközi újság- í írógárda kapott helyet. S ha megemlítjük még &zt a sok — kétségtelenül kitűnő — sporblé- j tesítniényt, a Bislet-, Jordal Amfi-, ! Daehlenenga jégstadiónokat, a Holmenkollensáncot és a körülötte el- j terülő nagyszerű sívidéket, akkor megállapíthatjuk, liogy a VI. téli ; olimpia keretei a lehető lej óbbak ; voltak. EGY KI-S ÜZLETI SZELLEM Mindezek azonban igen sok pénzébe kerültek, s kerülnek még hoszszú ideig a norvég népnek. Az történt ugyanis, liogy —- az olimpiára való tekintettel —- az adót egyszerűen felemelték, még hozzá jelentős mértékben. Kellett a pénz az olimpiai falvakra és a stadionok rendbehozatalára. Persze a vikingek leszármazottai nem nagy lelkesedés- j sel vették tudomásul az adóemelést, j hiszen Norvégiában eddig is magas volt az adókulcs. Azt is rebesgették, | hogy az olimpiai falvakat az amerikai töke építette és az olimpia j után az ulievali „falu" például nem • is az Ulieval'klinika ápolónőinek ott- í hona lesz — mint ahogy azt az új- 1 ságok már jóelőre megírták. — ha- ; nem egészen más célokat fog szolgálni. De hát akkor miért volt szükség az adó felemelésére? Erre csak Norvégia úgynevezett „nnmkáskormánya" tudna érdemleges választ adni. Az üzleti szellem természetesen az olimpiai játékok ideje alatt is döntő tényező volt. A NOB urai hoztak ugyan egy olyan határozatot, hogy az „Olimpia" nevet nem szabad üzleti célokra felhasználni — az olimpiai-görlök úgy látszik területenkívüliséget élveztek, — de hogy mit jelentenek a gyakorlatban az ilyen határozatok, azt az oslói olimpia megrendezése igen szemléltetően bizonyította. Elég volt csak egy pillantást vetni az olimpiai játékok műsorára, s mindjárt meg lehetett állapítani: a programot úgy állították össze, hogy az emberek zsebéből minél több pénzt tudjanak kihúzni. Tizenkét napig tartott a VI. téli olimpia, de nyolc, vagy akár kevesebb nap alatt is le lehetett volna bonyolítani. Üzleti szempontból ez természetesen nem volt megengedhető, mert akkor néhány tízezer ember kevesebb ideig tartózkodott volna Norvégiában, kevesebb napig fizette volna az igen borsos szállodai árakat és a versenyzők is kevesebb napig élvezhették volna — napi 40 norvég koronáért, apróbb különfogyasztásokkal együtt mintegy napi 90—100 forintnak megfelelő összegért — a norvégok vendégszeretetét. De spekuláltak a sportszerető norvég közönség zsebére is. Ezt a legiátszóbban a jégkorong mérkőzések pálya- és időbeosztása bizonyította. Még véletlenül sem rendeztek két mérkőzést akár az egyik, vagy akár a másik jégstadiónban. Csupán a Jordal Amfi ban rendeztek két mérkőzést egy napon. De hogyan 1 ... Ugy, hogy az egyik mérkőzés délután 5 órakor kezdődött, a másiknak pedig este 9 óra volt a kezdési időpontja. Közben természetesen kiegészítő műsor nem volt, az első mérkőzés után a jégstadiont egyszerűen kiürítették, nehogy. valakinek kedve támadjon k étkét és fél órát kiböjtölni a következő mérkőzésig. Azt is megtették, hogy a norvég' csapat egyik mérkőzését a Daehlenenga-stadionban játszották le olyan időpontban, hogy a közönségnek még legyen ideje átmenni a Jordal Amfi-ba valamelyik rangadót megtekinteni. Folytatjuk. Moszkvába utazott a magyar ökölvívó válogatott A Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő Össz-szövetségi Testnevelési és Sportbizottság meghívására Moszkvába utaztak a legkiválóbb magyar ökölvívók. Az együttes tagjai: Bednai, Kárpáty, Erdei, Horváth, Kisfalvi, Fazekas, Budai, Farkas, Döri, Záhorszki, Papp, Plahy és Kapocsi. A magyar csapattal négy edző utazott. A küldöttség vezetője, Paulo János. A magyar versenyzők csütörtökön, március 6-án Moszkvában kezdődő nagy nemzetközi versenyen vesznek részt. Az országos síbajnokság versenyzőinek iogadalomtétele Vasárnap, március 2-án Spindlerov Mlynben az 53. csehszlovákiai síbajnokság ünnepélyes megnyitásán az összes rajtoló versenyzők nevébön Vlastimil Melich, aiz összetett versenyek csehszlovákiai bajnoka tette le a fogadalmat. Egyebek közt ezt mondta: „Mi, síversenyzök, a Köztársaság valamennyi kerületének válogatottja, tudatában vagyunk a bajnokság jelentőségének és azokkal szemben fennálló kötelezettségeinknek, •lüket itt képviselünk. Tudatában vagyunk annak a gondoskodásnak is, amelyet államunkban a testnevelés, a dolgozók, a CsKP és a kormány jóvoltából élvez. Ugy fogunk versenyezni. hogy a lehető legnagyobb teljesítményt érjük el és ezzel bizonyítjuk be, hogy jól felkészültünk. Ugy fogunk harcolni, hogy sporteredményeinkkel kimutassuk sísportunk színvonalának emelkedését, amely valamennyi dolgozónk és különösen fiatalságunk sportjává válik. Merészen, fáradhatatlanul fogunk liarcolni, azonban tisztességesen és mindazon alattomosság nélkül, ami a burzsoá aportolók szokása. Mind a versenyeken, mind azokon kívül meg fogjuk mutatni, hogy a szovjet sportolók mintájára belőlünk is öntudatos sportolók lesznek, akik alkalmasak hazánk felépítésére és akik elszántan harcolnak a békéért, olyan sportolók, akik méltók a dolgozók képviseletéra és akik jól nevelik az ifjúságot." A sdfunkcionáriusok, bírák és szervezési dolgozók nevében, Milos Proháska, a Központi Szokol-bizottság síszakosztálya bíráinak vezetője, tett fogadalmat, hogy a sífunkcionáriusok, bírák és szervező dolgozók működésükkel meg fogják mutatni, hogy bennük öntudatos testnevelési dolgozók nőnek fel, akik előtt teljesen ismeretlen, az a sportszellem, amelyet néhány nappal ezelőtt láttunk az oslói VI. téli olimpiai játékokon és amely csak a kapitalista világ sport zsonglőréi közt szokásos. ígéretet tett, hogy ügyfognak dolgozni, hogy az egész bajnokság alatt igazságosan, pontosan és elfogulatlanul határozzanak és így emeljék a csehszlovák sportolók erkölcsi és politikai érettségét és öntudatosságát. • Losonc— S. Žil. Vrútky 3:1, (3:0). A Losoncon lefolyt barátságos mérkőzésben li> fiatal játékost próbáltak ki, akik nagyon jól beváltak. Somora két gólt, Sátek pedig egyet lőtt. A mérkőzést 700 néző nézte végig. A mérkőzést Brezinsky vezette. • A Német Demokratikus Köztársaság labdarúgóbajnoksága. A Német Demokratikus Köztársaság labdarúgó bajnoki mérkőzésének 27-ik fordulóján a következő mérkőzések voltak: Volkspolizei Drezda—Stahl Altenburg 3:0, Vorwärts Lipcse— I Stahl Thale 0:0, Rotation Babelsfoerg—Einheit Pankow 2:2, Motor Cvikov—Wismut Aue 4:2, Motor Oberschöneweide—Aktivist Brieske Ost 2:1, Lokomotíva Stendal— Chémia Lipcse 2:3, Motor Dessau—Ro- . tation Drezda 0:1, Fortschritt Meerane—Turbina Erfurt 3:2, Motor Wiemar—Motor Gera 2:1. HM»MWH*»WMMWWt »( »HMWM MI MM M« ÜJ SZO, a Csehszlovákia magyar dolgozik napilapja. — Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 8—10. Telefon: 347—16 és 352—10. Főszerkesztő Lörincz Gyula. — | Kiadóhivatal: Pravda, lapkiadóvállalata, Jesenského 12. Telefón: üzemi előfizetés és lapárusítás 274—74, egyéni előfizetés 262—77. Az UJ SZÔ megrendelhető a postai kézbesítőknél vagy a postahivatalokon is. — Előfizetési díj évre 120 Kčs. Feladó és Irányító postahivatal Bratislava II. — Nyomja a Pravda n. v. nyomdája, Bratislava. binto erődjét. Húszezres gyarmati hadseregük lélekszakadva menekült a francia kézen lévő északvietnami nagyváros. Hanoi felé. Hoabinh, a Fekete-folyó partján, Hanoitól 65 kilométernyire délnyugatra fekszik, s a francia uralom e gócpontjának katonai kulcsa. Fontosságát jellemzi, hogy a New York Herald Tribúne párizsi kiadása fanyarul megjegyzi: „Hoabinh stratégiai csomópontot kiürítették a franciák — holott azt mondották, hogy sohasem fogják feladni... Salan, a francia csapatok főparancsnoka egy sajtóértekezleten azt mondotta, hogy a városnak nincs többé stratégiai fontossága". Az ijyen magyarázatot a hitleri hadsereg h^dijelentéseiböl már ismeri a világ. Ezen túlmenően, a további távlatokat mutatja az Associated Press cimü amerikai hírügynökség más forrásból még meg nem erősített jelenté-, se is. Eszerint a francia főhadiszállás a közeljövőben elhagyja Hanoi városát és a 600 kilométerrel délebbre lévő másik, francia uralom alatt lévő vietnami nagyvárosba: Saigonba költözik. Akárcsak a francia kormány megbuktatása, a vietnami néphadsereg nagyjelentőségű győzelme is egyaránt veresége a francia és amerikai imperializmusnak. A New York Times'' sem tagadja ezt, hisaen vezércikkben siránkozik a vereség felett és bevallja: az amerikai uralkodó köröket rendkívüli mértékben aggasztja a francia gyarmatosítók újabb veresége. mert „Indokina jelenleg életbevágóan fontos szakasza a nem is olyan hideg háborúnak". A cikkíró kétségbeesetten ír arról, hogy a vietnami népfelszabadító háború sikerei veszélyeztetik az amerikai imperialisták gazdag nyersgumirizs- és ón-forrásait és -— ami még veszélyesebb az imperialisták számára — a vietnami felszabadító harcok erősödése a nemzeti felszabadító harc fellendüléséhez fog vezetni Thaiföldön, Malájföldön, Burmában és Indonéziában is.
