Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-30 / 77. szám, vasárnap

ti i %m 1952 március 22 Gondoskodni fogunk arról, hogy költségvetésünket és gazdasági terveinket hazánk iéléte és fejlődése érdekében következetesen teljesítsük Elhangozhat az a kifogás: az állami alkalmazottakat és az adminisztrativát ti is korlátoznátok. Igen, ez a mi büszkeségünk. Valóban 77.000 adminisztratív alkalmazottat építettünk le. Megvalósítottuk azt, amiről éveken át csak üres beszéd folyt. Azonban a 77.000 leépített közül egyetlenegyet sem szolgáltattunk ki éhségnek és munkanélküliségnek. "Mindnyájuk számára találtunk munkát és ha még kétszer, még háromszor 77.000 tartalak munkaerőnk tesz, a mi lázas ütemben fejlődő szocialista termelésünkben mindnyájuk számára akad munka. Daubner képviselő a vita során termelési helyzetünkről beszélve a következő hasonlatot alkalmazta: „Valamikor, amikor a munkaadó a munkást kidobta' a munkából, a kapu előtt helyére tíz más várt. Ma minden munkásra tíz munkahely vár." Ez a hasonlat valóban találóan jellemzi a viszonyok megváltozását. A kapitalista termelés könyörtelenül kizsákmányolja a munkásokat, elpusztítja egzisztenciájukat és megfosztja őket munkájuktól. A szocialista termelés fokozza a munkások életszínvonalát és állandóan új és nagyobb munkalehetőségeket nyit meg előttük. Ilyen valóban a ml mai helyzetünk. A régi rendszer hívei és az úgynevezett „régi aranyidők" védelmezői azt a kifogást emelik: hogyan lehet az, hogy nem minden ember elégedett nálunk? Sőt miért vannak olyanok, akik el is menekülnek tőletek? Nevetséges volna tagadni, azt, hogy nálunk is vannak elégedetlenek. Hogyne volnának! Hisz mi a szocializmus felépítésével felszámoljuk a régi, magánkapitalista kizsákmányolást. E kizsákmányolás hordozói emberek voltak. Olyan emberek, akik niern dolgoztak és a munka nélkül harácsoltak össze százezres és milliós nyereségeket és jövedelmeket. Jólétben éltek A szocializmus felépítése ezten élősködő rétegek számára lehetetlenné teszi a kizsákmányolást. Ezek a rétegek megkárosítottnak érzik magukat. Járatják a szájukat, szitkozódnak és gyakran készek arra is, hogy ellenséges akciók szolgálatába lépjenek és népi demokratikus köztársaságunk ellen merényleteket kövessenek el. Vegyük csak például az állam 1950-es zárszámadását és pénzügyi gazdálkodásának eredményeit. Ez a jelentés egyenesen fellázítja a régi kapitalista rétegek maradványait, amelyek az új rendszerrel nem békültek még ki és nem tudatosították az ellene való harc hiábavalóságát. Allamgazdaságunik néhány tízmilliárdnyi felesleggel zárult. Ha kapitalista államgazdaságunk volna, ezt a felesleget senki sem fedezné fel benne. A milliárdok eltűnnének a magánosok ^sebeiben. Néhány tízezer új milliomos növekedne fel, újgazdagok és a régi kapitalisták milliomos vagyona megkétszereződne sőt megháromszorozódna. E lehetőségre gondolva ä volt kapitalista vérszopóknak és a meggazdagodottak osztálya volt tagjainak összefut a nyál a szájukban. Csámcsognak, de hiába! Kizsákmányoló sorsjegyüket már sohasem húzzák ki. Hiába ülnek fel a külföldi propagandának és suttogó híreknek. A régi lutrival az álmoskönyvek is elvesztették értéküket. Hogyan lehetnének a régi élősködők maradványai elégedettek, amikor az új szocialista rendszer megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy milliárdos nyereségeket harácsoljanak össze feneketlen zsebükbe? Ezekel az összegeket ma az egésa érdekeire, a nemzeti vagyon megszilárdítására. a szocialista termelés. kultúra és az összes polgárok életszínvonalának emelésére fordítjuk. Mennyire mások voltak a régi aranyidők. A kapitalista állam és a kapitalista -•"•államok kormányai gondoskodtak arról, hogy a munka nélkül szerzett nyereségek millióit és milliárdjait elsősorban a kapitalisták és azok darabontjai és rabszolgahajcsárjai számára őrizzék meg. Másik gondjuk az volt, hogy a dolgozó rétegekből adőmegterhelésekkel további összegeket csikarjanak ki az állami kiadások és szükségletek fedezésére. Ezért a költségvetésről szóló tárgyalásokat mindig hiób hírek kisérték a dolgozó nép számára Mondhatja valaki azt is: hisz a szocialista áHam szintén vet és beszed adókat! Igen, kivetünk és beszedünk adókat. Egyben azonban gondoskodunk | arról, hogy azokat az adókat, amelyeket kivetünk, az adófizetők meg tudják fizetni anélkül, hogy ez létüket veszélyeztetné. Ezért megszűntek nálunk a végrehajtások és a végrehajtók, akik a szegényember utolsó tehenét is elvitték az istállóból és utolsó párnáját az ágyából. A kötött- és szabadpiaci árak kérdései Nemcsak arról gondoskodunk, hogy árúcikkeket gyártsunk, hogy azok a piacra kerüljenek, hanem arról is, hogy a lakosság széles tömegeinek vásárlóereje oly erős legyen, hogy a piacra kerülő árút meg is tudja vásárolni és el is tudja fogyasztani. Ezért mi nem félünk a piacok túlterheltségétől, a gazdasági válságtól és a munkanélküliségtől. Sokan fölteszik a kérdést: Némely árúcikkek árai a szabadpiacon miért oly aránytalanul magasak ? Erre egy felelet van: Ha a vásárlóerő magasabb, mint a piacnak árúval való ellátása, nem lehet elkerülni az árak emelését. A kötött piacon való árúfogyasztást szabályozni lehet a fejadagolással és ebben az esetben nem fontos az ár. mert ez nem szabályozza a fogyasztást. A szabadpiacon a fogyasztást egyedül csak az árakkal lehet szabályozni. Ha a kereslet kicsi, az árak csökkennek, ha a kereslet nagy, akkor emelkednek. A különbség abban áll, hogy a kapitalista gazdaságban és kereskedelemben a kereskedelem eredményei és nyereségei az egyének zsebébe folynak és lehetővé teszik számukra, hogy mérhetetlenül meggazdagodianak mások kárára és így nagyobb lehetőségük nyílik másokat rabszolgasorsba dönteni. A szocialista kereskedelem nyereségei az állam pénztáraiba folynak és lehetővé teszik az államnak, hogy teljesítse azokat a nagy szociális, kulturális, egészségügyi és más feladatokat. amelyeket ma népi demokratikus államunk lakosságával szemben teljesít és amelyek teljesítéséről a kapitalista állam alatt még nem is álmodhattunk soha. Tehát hogyan kell kiküszöbölni a drágaságot ? A drágaság kiküszöböléséhez a szocialista gazdaságban egyetlen út vezet; a munkatermelékenység fokozása. többet és gyorsabban termelni, a piacot nagyobb mennyiségű árúval ellátni, fokozni a teljesítményeket az/iparban és fokozni a hozamokat a 'mezőgazdasági, növényi és állattermelésben. Ezért oly elsörendő fontosságú és döntő kérdések számunkra az új munkamódszerek, az új munkamegszervezés, az újítójavaslatok és a technika legsikeresebb felhasználása, a termelésben való takarékosság, a helyes bérpolitika, amely valóban a munkateljesítmény jutalmazására támaszkodik, a szilárd normákra és az elvégzett munka értékére. Nem tagadjuk, hogy még nálunk is van ma még néhány olyan munkás. aki ennek jelentőségét nem fogja fel teljesen. Ezek a munkások a legelmaradottabb elemek, akik még nem szabadultak meg a kapitalista nézetektől. Az ö soraikból a kapitalista uralom alatt gyakran szrtájktöröket és a munkásharcok árulóit toborozták. Ölt nem hittek a szervezet harci és forradalmi erejében. Áldozatul estek az opportunista és reformista csábításoknak és az anarchista hangulatoknak. A munkaadót vagy vakon szolgálni és rabszolga ' módon dolgozni, vagy pedig titokban becsapni és megrabolni. Uj munkamódszerekkel a magasabb munkatermelékenységért Ezek a kapitalizmus alatti helytelen módszerek voltak. Nem segítették a munkásosztályt, megkárosították azt és tévútra vehették. Csalással megint csak egyének segíthetnek magukon. Az egész munkásosztály semilyen csalással sem emelheti életszínvonalát. Ha nem volna forradalmi munkásmozgalom és osztályharc, akkor sem opportunista együttműködés, sem pedig csalások és lopások a kapitalizmust nem döntenék meg és nem vinnék csődbe. Annál elitélendöbb ezek a módszerek a szocialista termelésben. Ha ma valaki a szocialista termelésben egzisztenciáját csalással akarná megjavítani, tudniillik a lágy normák fenntartásával, az új termelési módszerek. újítójavaslatok érvényesítésének megakadályozásával, a magasabb teljesítmények meghiúsításával. a munkatermelékenység emelésének megakadályozásával stb. akkor rossz úton járna. Az ilyen ember nem volna ;a szocialista termelés osztál y ön tp rl atos építője, hanem szabotör volnt, A dolgozók ellenségévé válna és az ellenséges, kapitalitsa és reakciós elemek azon maradványainak szövetségesévé válna. amelyek a kapitalizmus helyreállítására és a munkás munkája kizsákmányolásának felújítására vágyna. ' E jelenségek ellen, bárhol is merüljenek fel, az egész munkásosztálynak, a dolgozó értelmiségnek és a dolgozó parasztságnak könyörtelenül harcolnia ki?ll. Az ipari és mezőgazdasági termelés rendes kiépítése. annak zavartalan menete, és sikoressésre a cseh és szlovák nemzet boldog lövője biztosításának alaovető kérdése. Egyben a béke védelmének és hazánk szabadsága és önállósága biztosításának kérdése is. Hogyan biztosít iuk békénk, hazánk szabadságának és önállóságának védelmét Az is figyelemreméltó tény és egész életünk teljesen új gazdasági berendezéséről tanúskodik, hogy hazánk védelmét biztosíthatjuk anélkül, hogy nemzetgazdaságunkat és népünket új pénzügyi és adóterhekkel, kölcsönökkel és adósságokkal terhelnénk meg. Más a helyzet a kapitalista államokban és más volt a helyzet nálunk is az első köztársaság idején. Elegendő ismét csupán betekinteni a nemzetgyűlés azon ülésének gyorsírásos jegyzökönyvébe, amelyen az 1938-as költségvetést tárgyalták. Dr. Kalfus pénzügyminiszter a költscégvetés megindokolásánál rámutatott arFa, hogy az első helyen a következő áll: ,.Az állam védelmére fordított kiadások. tudniillik lényegében a hadsereg felfegyverzésére és a határok megerősítésére fordított kiadások." „E kiadások elsőrendű fontossága — jelentette ki a miniszter — természetesen elnyomta ae egyes reszortok összes szükségleteit és igényeit." Ezen elsőbbség és a rettenetes haditerhek ellenére, amelyeket az akkori koalíciós kormány a köztársaság dolgozóira hárított, a burzsoázia a döntő pillanatban nem tudta megvédeni a köztársaságot a fasiszta betolakodók támadása ellen és nem is akarta megvédeni. Kiszolgáltatta a fasiszta megszállók kényekedvének. Ma mi is abban a helyzetben vagyunk. hogy a béke és a köztársaság védelmét meg kell szerveznünk az úi háborús úszítók és gálád szándékaik ellen. Megszervezzük a honvédelmet, de anélkül, hogy ezért korlátoznánk más reszortok szükségleteit és igényeit. Nem csökkentjük a szociális célokat, egészségügyet, iskolaügyet, a kultúrát stb. szolgáló kiadásokat, ellenkezőleg, mi ma is. építve hazánk és a béke védelmét, minden oldalon béketevékenységet folytatunk, amely a lakosság életszínvonalának emelésére irányul. Az 1952-es költségvetési javaslat összes fejezeteiben és számaibaji ennek megcáfolhatatlan bizonyítékát adja. Még egy különbség van a honvédelem kapitalista kiépítése és a ml szocialista honvédelmünk között. Nem azért építjük ki' a haza és a béke védelmét, hogy a döntő pillanatban behódoljunk a támadónak, ahogy azt burzsoáziánk tette a fasiszta hitlerista bandák támadása előtt. Mi tudjuk és meg vagyunk győződve arról, hogy a kapitalista megszállók egyformán rosszak és gonoszak. Tudjuk, hogy az amerikai megszállás borzalmai semmivel sem Jennének enyhébbek és ártalmatlanabbak nemzetünkre nézve, mint amilyenek a hitleri megszállás szörnyűségei voltak. Szemle'tető tanulságot adnak nekünk erről az amerikai támadók kóreai gaztettei. Védelmünket' és hadseregünket azért építjük ki, hogy megvédjük a békét és az esetben, ha a gaz támadó véres karmait határaink felé merné nyújtani, készek vagyunk lemetszeni őket. Honvédelmünket azért építjük ki, hogy minden polgárunk biztosítva legyen az erőszakoskodók gaztettel ellen, akár az ország belsejében élnek. akár a határövezetben. A béke és haziánk védelmére a vezér jelszavunk: semmiféle újkori fasiszta megszállók sem horogkeresztes, sem csillagos zászlókkal nem jutnak át határhegységeinken. A haza védelmében elfoglalt álláspontunk nem új álláspont. Dolgozóink az első burzsoá köztársasággal és kapitalista gazdaságával szemben való összes fenntartásaik ellenére készen állottak a köztársaság védelmére, amikor önáí\óságunk megvédéséről volt szó a fasiszta betolakodó és megszálló ellen. Erről tanúskodik a vörös szakszervezetek 1938 júliusi felhívása, amelyben ez áll: „Az idő ko-moly és kritikus. Eurón a fölött fenyegető háborús felhők vonulnak. Az ellenséges háborús betörés veszedelme főleg CsPhsZ'ovákiát és annak népét fenyegeti nemzetiségi különbség nélkül.. Vaknak kellene lenni annak, aki e percben nem értené meg az általános védelem gyors kiépítésének szükségességét a fenyegető háborús veszedelem ellen. A termelés döntő része a honvédelemnek. Ezért a honvédelem érdekében fontos a termelést a legjobban kifejleszteni és megszervezni. A dolsrozók érdeke ma a honvédelem kiépítése, azaz minden termelési szabotázs megakadályozása, az életszükségleted és építőanyagok spekuláción alapuló árdrágításának lehetetlenné tétele, a szállítások, főleg katonai jellegi', szállítások rendes elintézésének biztosítása, az erődítési munkálatok tökéletes végrehajtása, az utak. csatornák gyors kiéoítése, repülőterek, kórházak létesítése, a motorizál á s kiszélesítése stb. " Igy nyilatkoztak a vörös szakszervezetek a Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével. Igv gondolkodott dolgozó néoünk. amikor az első köztársaság védelméről volt szó a fasiszta megszállók ellen. Gondolkozhatnánk-e és cselekedhetnénk-e ma másképpen, amikor valóban a mi néni demokratikus, a szocializmusba feilödő, a népek boldogságát bizto=itó hazánk önállóságáról és a béke megvédéséről van szó? Árulók csak egyesek lehetnek. Szlánszkyk. Slingek, Clementis^k akadhatnak és akadhat hozzájuk hasonló renegátok osztálytalan. gerinctelen kozmopolita gyiilevészbandáía, amely nem forrott össze a munkásosztállyal és elsikkasztotta szocialista célját. A kapitalista háborús gyuitogatóknak áruló segítségükre való spekulálá *?a sem segít rajtuk, akik érzik. hogy a szemtől szembe való harcban egyre jobban vesztik el a talajt a lábuk alatt és hiúsulnak meg győzelembe vetett reményeik. Semmi sem tántoríthat el bennünket a békés építőmunkától Bennünket sem a külső, sem a belső fondorlatok nem tudnak viszszatartani a béké nyugodt alkotómüvétől, az igazi szocialista élet szilárdabb és szélesebb alapköveinek lerakásától, mindnyájunk jólétének zálogától. Nemzeteinknek, a cseheknek és a szlovákoknak egysége egyre szilárdabbá kovácsolódik minél tovább folytatjuk a szocialista épités müvét. Kisérjétek csak figyelemmel nemzetgyűlésünk tárgyalását a költségvetés körüli vita folyamán. Mit jelentett a kapitalizmus visszaállítására igyekvő árulók puccsisztikus kivonulása Zenklék, Srámiekék és Lettrichék és a többiek táborából. A csehek és szlovákok megújhodott Nemzeti Arcvonala még szorosabban felzárkózott a Kommunista Párt, /ánnak elnöke és a köztársaság elnöké, Klement Gottwald elvtárs köré. Még hívebben és elszántabban lépett az új társadalmi rendszer megteremtésének útjára a szovjet nép példájától vezérelve, a hála és a hűség érzetétől áthatva felszabadítója, barátja és a béke megteremtője, Sztálin generalisszimusz iránt. Tisztelt barátaim! A néhánynapos költségvetési vita során lehetőségünk nyílott nyíltan beszélni népünk előtt az országház szószékéről szocialista építkezésünk nagy céljairól és feladatairól. Jogolsan dicsekedtünk nagy sikereinkkel, amelyek különösen nagy meggyőző erőt nyernek akkor, ha összehasonlítjuk őket az első burzsoá köztársaság viszonyaival és helyzetével és ha összehasonlítjuk a kapitalista államok jelenlegi gazdasági helyzetével. Ugyanolyan nyíltan és elnézés nélkül állapítottuk meg saját gyöngeségeinket, hibáinkat, fogyatékosságainkat ég nehézségeinket. Ha tárgyilagosan bíráljuk el tevékenységünket, megelégedéssel jelenthetjük' ki a következőket: A csehek és szlovákok megújhodott Nemzeti Arcvonalának és öszszes rétegeinek a cseh és a szlovák nép eddigi tevékenységét áttekintve — nem kell szégyenkeznie az elmúlt időben elért munkaeredménye kért. • Bátran tekinthetünk a jövőnk elé Vannak még nehézségeink és akadályaink, ar^ejyek megnehezítik előrehaladásunkat és fékezik azt. Sokkal nagyobb azonban az új erők növekedése, amelyek annak a zálogai. hogy minden akadályt és nehézséget legyőzünk. Ezek az új erőink a dolgozó munkások, asszonyok, a "dolgozó ifjúság, a műszaki értelmiség és a parasztok soraiból nőnek ki. Tanitják, ihletik és erősítik őket a Szovjetunió szocialista építkezéseinek csodálatraméltó példái. Csak a szovjet munka, tudomány, technika és kultúra sikereinek fényében mutatkozik meg, hogy milyen hanyatló, semmi újat nem igérö és a kultúra, a hala; dás és a béke megtartására nézv4 milyen közvetlenül veszélyes a régi világ gazdasága. Boldogok vagyunk, hogy csehszlovák köztársaságunk elkerülte a kapitalista világ gazdasági szervezetébe való beilleszkedést, hogy nincs sem a kizsákmányoló Marshallterv rabságában, és nem is részese a világbéke ellen cselt szövő Atlanti-egyezménynek. Nagyrabecsüljük a népi demokratikus országokkal, Magyarországgal, Lengyelországgal, Romániával, Bulgáriával, az Albán, Koreai- és a Kínai Népköztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal és az egész Szovjetunió vezette haladó béketáborral való baráti kapcsolatainkat és szövetségünket. Büszkék vagyunk arra, hogy e társaságban és szövetségben lerakhatjuk hazánk új, boldog és örömteljes életének, valamint a világ dolgozó emberei békés együttélésének alapjait. Egyhangú szavazattal az 1952. évi költségvetési javaslatra gondoskodni fogunk arról, hogy ezt a költségvetést ugyanúgy mint az első gottwaldi ötéves terv negyedik évének összes gazdasági és termelési terveit, teljes egészében teljesítsék a csehek és szlovákok megújhodott Nemzeti Arcvonalának, összes rétegeinek és minden ióakaratú embernek együttműködésével hazánk és népünk boldogságára és fejlődésére. /