Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-27 / 74. szám, csütörtök

H —— (IJSZ 0 - 1952 március 27 Ä mult hibám okulva megjavítják muitikajuiiat az ógyallai Járás pártszervezetei Március 22-én és 23-án tartották Ógyailán a Párt járási konferen­ciáját. Az alapszervezetek a pártmunka legjobbjait, a szocializmus élenjáró építőit küldték a konferenciára, hogy a CsKP nagyjelentőségű határozata érteimébon kritikailag és önkritiltailag kiértékeljék a járási pártszervezeteknei; mult évben kifejtett munkáját. A tartalmas titkári beszámolóból és a kiküldöttalt értékes felszólalásaiból láthattuk az ógyallai járás pártszervezeteinek eredményeit és hibáit. A kiküldöttek alaposan elemezték a pártmunka minden kérdését. Kü­lönös érdeme volt a konferenciának, hogy a felszólalók nem titkolták a hibákat, hanem bátran rámutattak a legkisebb hiányosságokra is és ezzel megmutatták az utat alihoz, hogy a jelenleg meglévő fogyaté­kosságokat kiküszöbölve hogyan kell dolgozni, hogy a jövőben mind a járási pártszervezet, mind az alapszervezetek sikeresen teljesíthessék feladataikat. Mivel Ögyalla földművelő járás, a legtöbb szó a konferencián a gaz­dasági kérdésekről hangzott el. Ko­csi elvtárs titkári beszámolójának gerincét is főként ennek a kérdés­nek az elemzése alkotta. Beszédé­ben rámutatott, hogy a gazdasági termelés lemaradása az ipari ter­melés és az állandóan növekvő fo­gyasztás mögött egyike legfőbb ne­hézségeinknek az élelmiszerellátás­ban. A föld- éa állati termékek terme­lési tervének sikeres teljesítése a legfőbb elöföltétele annak, hogy dolgozóink élelmiszerszükséglete biztosítva legyen. Ha most megvizsgáljuk az ógyal­lai járás helyzetét, megállapíthat­juk, hogy az előirányzatok teljesí­tésére eddig itt sem tették meg a szükséges intézkedéseket. Nem for­dítottak kellő figyelmet az állati termékek termelésére. Annak ellenére, hogy a járás szö­• vetkezeteí aránylag elég nagy terü­letű földön gazdálkodnak, eddig csak nagyon gyenge állatokat ne­veltek, úgyhogy hűsbeszolgáltatási kötelezettségüket nem ls teljesítet­ték 100% -ban. A húsbeszolgáltatási kötelezettség nemteljesítéséhez hoz­zájárult az is, hogy hibák történtek az összeírásnál. A későbbi ellenőr­zés során megállapították, hogy az összeírások nem feleltek meg a va­lóságnak. Csak gertésből 300 darab­bal több volt, mint amennyit a z összeírásban feljegyeztek. így lehe­tővé vált a „feketén" való disznó­ölés, a lelkiismeretlen gazdáknál, így aztán nem csoda, ha a járás be­szolgáltatási kötelezettségének a ki­tűzött időre csak 38%-ig tudott ele­get tenni. A marhahűsbeadásnál ugyanígy állt a helyzet. Feladatu­kat március 9-ig csak 58%-ra telje­sítették, tehát a járásban gyenge munkát végeztek, mind a vezetők, mind pedig azok, akiknek köteles­ségük lett volna a beadási tervek teljesítésének biztosítása. Hogy a hibákat helyrehozzák, kötelezettsé­get vállaltak az elvtársak, hogy fel­vásárlási tervüknek a járási kon­ferenciáig 100%-ban eleget tesznek. Kötelességüket már teljesítették ls. Ez az év még magasabb feladato­kat ró főleg az állati termékek ter­melésére. Ma, mint Gottwald elv­társ mondotta: „A terv törvény, amelyet utolsó betűjéig teljesíteni kell." Mi lg volt tulajdonképpen az oka a feladatok nemteljesítésének? A feladatok nemteljesítéséért a párt­tagok felelősek, mivel azzal a kér­déssel, hogy miként fogják teljesí­teni feladataikat, nem foglalkoztak kellő Időben. Ez a kérdés, — mint a konferencián is megállapították — csak akkor került napirendre, mikor a helyzet sürgető volt. A múltban elkövetett hibákból azon­ban okult a járási bizottság elnök­sége és ma már megtette a kellő in­tézkedt.ieket, hogy a felemelt föl­adatokat idejére teljesíteni tudja. A járási bizottság elnöksége a já­rási tanács segítségével a problé­mákat megtárgyalta helyi szerveze­teiben; a népi közigazgatási szer­veken keresztül az Egységes Föld­műves Szövetkezetekben és a helyi nemzeti tanácsokban is. A jelenlegi helyzet a mult évihez viszonyítva ma már lényeges javu­lást mutat. Tehát valószínű, hogy az ógyallai járás ebben az évben sikeresen eleget fog tenni köteles­ségeinek. A feladatok sikeres telje­sítése érdekében a járási bizottság minden szervezetébe jól képzett elvtársakat küldött, akik segítenek a helyi szervezetekben az esetleg fölmerülő nehézségeken segíteni. Eddig különösen jól dolgozik az ógyallai helyi szervezet, ahol az összterv, bizottsági megtárgyalása után azt a határozatot hozták, hogy a helyi nemzeti tanácsnak segítenek kidolgozni a szarvasmarha és ser­tésállomány helyes áttekintését, kü­lönös figyelemmel a tehenek és anyakocák ellenőrzésére. Az elvtársak kötelezettséget vál­laltak, hogy március 19-ig kidolgoz­zák az áttekintési kartotékokat, amit már teljesítettek is. Ezzel munkára buzdították a helyi nem­zeti tanács funkcionáriusait, úgy­hogy az ógyallai járás minden helyi nemzeti tanácsot versenyre hívott fel. A verseny a kartotékok pontos kidolgozására, az Időhöz kötött új beszolgáltatási terv teljesítésére, továbbá a tavaszi munkálatok elő­készítésére és sikeres elvégzésére terjed ki. Az ógyallai járásban más munka­körben is kibontakozóban van a versenymozgalom. A perbetei Egy­séges Földműves Szövetkezet pél­dául versenyre hívta ki a szentpéte­ri Egységes Földműves Szövetkeze­tet. A többi szövetkezetek szintén egymás közötti versenyre készülnek. A versenymozgalom további kibon­takozásához azonban a helyi szer­vezeteknek is hozzá kell járulnlok minden segítségükkel. Rendszeresen ellenőrizzék és helyesen értékeljék az elért eredményeket, mert csak így várhatják, hogy a verseny meg­hozza a várt eredményeket. Az ógyallai járásban. eddig 15 Egységes Földműves Szövetkezet van. Ebből 14 a Hl. és egy a IV. típusban dolgozik. A konferencián sző volt ezeknek a belső problémái­ról is és meg kellett állapítani, hogy például a patkányosi elvtár­sak, ha aláírták ls a in. típust, szövetkezeti munkájuk még nem életképes. A szövetkezeti tagok kö­zött nincs egyetértés és nem igye­keznek a vezető helyek betöltésére és a feladatok becsületes teljesíté­sére. Az év folyamán a járás szövetke­zeteinek taglétszáma 700 fővel emelkedett. A földek technikai át­rendezése következtében a szövet­kezeti gazdálkodáshoz a további ta­gok megnyerésére van szükség, ami­vel jelenleg a járási bizottság fog­lalkozik. A tagalap nagyobb méretű kibon­takozásának eddig az volt az aka­dálya, hogy egyes szövetkezetek tagjai sajátmaguk ellene voltak, hogy soraikba új tagok kerüljenek, mivel — attól tartottak, hogy a magyarajkú földművesek befogadá­sával elvesztik vezető szerepüket. A helyzet itt is javult és ma már nyit­va áll az Egységes Földműves Szö­vetkezetbe vezető út mindazok szá­mára, akik közösen és becsületesen akarnak dolgozni. Egyes szövetkezetekben nem for­dítottak kellő gondot a laza normák megszilárdítására. Ennek is meg­volt a káros hatása. A hetényi Egységes Földműves Szövetkezet vezetősége pl., „megegyezett' a szö­vetkezeti tagokkal, hogy egy tábla kukorica betakarításáért 70.000 ko­ronát fog fizetni, habár a kukorica­termésért csak 65.000 koronát kap­hattak. Ezek szerint csak a kukori­eatörés 5000 koronával többe került, mint a termés valódi értéke. Az ilyen felelőség okozta, hogy nagyobb területű cukorrépa, kukorica és más termények megmunkálatlanul ma­radtak. Az ilyesminek természete­sen a jövőben nem szabad előfor. dúlnia. Szólnunk kell a gép- és traktor­állomásokról is, amelyek multévl tervüket csak 98%-ra teljesítették. Ennek oka abban keresendő, hogy a gépállomás vezetősége — beleértve az egyes üzemi tömegszervezetek vezetőit is. — nem tudta a munkát két váltásban úgy biztosítani, hogy ez meghozta volna az eredményeket. A további hibák, — amikre felszó­lalásában Polgár elvtárs, a traktor­állomás kiküldötte, is rámutatott — a traktoristák elégtelen politikai neveléséből erednek, mert a trakto­risták egyes esetekben inkább ma­gángazdálkodódnak szántották, mi­vel itt „zsebpénz" nézett ki nekik. A pártszervezetek évzáró gyűlé­sein ezeket a hibákat élesen bírál­ták és ma már ezen a téren is lé­nyeges javulás mutatkozik. A gépek megjavításában az ógyallai gépál­lomás a nyitrai kerületben már a második helyre került. Megmaradt azorban még az a hiba. hogy a ve­zető elvtársait nincsenek tudatában annak, hogy a tartós javulás a he­lyi szervezet jobb munkájától és a kommunisták példamutatásától függ, A gépállomás üzemi pártszerve­zetének létszáma nagyon gyenge, Ennek ellenére mégsem fordítottak elég gondot arra, hogy egy egész sor fiatal, kitűnő munkást, köztük a gépállomás és Szlovákia legjobb traktoristáját, Bakulár elvtársat, megnyerjék a Párt számára. A párttagoknak és a járási bizottság­nak is gondoskodni kell, hogy a gép- és traktorállomáson lévő párt­szervezet megerősödjön. Fontos ez azért, mert kitűnő eredményeket csak ott lehet elérni, ahol erös a pártszervezet és jól dolgoznak az elvtársak. Példának hozhatjuk fel az anyalal gazdaságot. Míg kukoricából az át­lagos terméshozam az összes gazda­ságokban egy hektárról 15 mázsa volt, — ami a tervezettnek csak 50%-ka — addig az anyall gazda­ságban 88.5 mázsát értek el. Ugyan­így volt a cukorrépánál, ahol az át­lagos terméshozam hektáronként 178 mázsa volt — ami a tervezett 80%-ka. Az anyalal gazdaságban 284 mázsás terméshozamot értek el, ami 20%-kai több a tervezettnél. Ezekben az eredményekben szemlél­tetően megmutatkozik a jó politi­kai munka is. Az elvtársak le bírták győzni a ne­hézségeket. Tudták, hogy a felada­tok elvégzésében mennyit segít a szocialista munkaverseny, a kölcsö­nös segítség és az egyéni kötele­zettségvállalások. Ahol a kezdemé­nyezés a kommunistáknál hiányzott, ott az eredmények sem volts-k ked­vezőek. Szükséges továbbá foglalkoznunk — mint ez a konferencián is meg­történt, — a járási és a helyi nem­zeti tanácsok munkájával. Amint a felszólalásokból megállapíthatjuk, ezen a téren is hiányosságok van­nak. A legnagyobb hiányosság az, hogy a tanács tagjainak kevés a felelősségérzete és feladataikat hiá­nyosan végzik. Megtörtént, hogy nemeiyik osztályon nem a felelős referensé, hanem valamely ügyes hivatalnoké volt a döntő szerep, ami nem volt kedvező hatással a tanács munkájára. A helyzet meg­javítása végett a járás' falvaira most helyi titkárokat neveztek ki, akik újév óta már dolgoznak is. Az osztályellenség áskálódott az ógyallai járásban is, de az áruló Szlánszky leleplezése a helyi szer­vezeteket is nagyobb éberségre késztette s így a perbetei helyi szervezet Ozetmaieréket és Korbe­léket, a marcellházai helyi szervezet Marcinkát, az ógyallai szervezet Truncsek, volt malomvezetőt kizár­ta soraiból. Továbbá az lzsai helyi szervezet szigorúan megbüntette Misurát feketézésért. Miután a helyi szervezetek kizár­ták soraikból a pártnak idegen ele­meit, megtisztult a szervezetek vér­keringése és mindenütt javult a pártmunka. A vezető helyekre ma már munkáskáderek kerültek. A járási építkezési üzemhez Kubik elvtársat, az állami birtokra Csapó, Pszenák és Zachar elvtársakat, a közigazgatási szervbe pedig Bolo elvtársat állította a járási Nemzeti Tanács. Ugy meg van az a remény, hogy a vezető helyekre került munkáská­derek felelősségteljesen végzett munkájának meglesz az eredménye: javulni fog minden vonalon a párt­munka és ennek következtében emelkedni fog a termelés. Az újonnan választott járási bi­zottságba szintén munkáskáderek, öreg, öntudatos harcosok kerültek. TSOI-SING-LI: A koreai gyermekek életéért Bamnamu községben, Szin-Cseun tartományban az amerikai szörnye­tegek hetven koreai fiút és leányt bezártak egy csűrbe. Hosszú napo­kon, éjszakákon át hallatszott on­nan a gyermekek sírása jajgatása. Mikor az észak-koreaiak és a kínai önkéntesek felszabadították a falut és a csűr ajtaját kinyitották, a harc­edzett katonák szívét fájdalom és gyűlölet fogta el. Borzalmas kép tá­rult fel előttük. A falak mentén és az ajtó mellett ott hevertek a kis vértanuk hullái. Egy részüket úgy érte a halál, amint egészen elerőt­lenedve, gyönge kezecskéjükkel pró­bálgatták áttörni a falat, más ré­szük kínosan összegörbülve hevert a földön. Mind az egész gyermek­sereg éhenhalt.. . És ez csak egyike a számtalan tragédiáknak, amelyek napról nap­ra lejátszódtak Korea véráztatta földjén. A hóhérok, akik békés or­szágunkra rárontottak, százezer gyermeket meggyilkoltak és halál­ra kínoztak. Igen, az amerikai támadók, ezek a raffinált szadisták, elpusztítják a Korea jövőjét — gyermekeit. A Truman-repülök országutakra, váro­sokra és falvakra bombákat szór­nak le, amelyek játékszer formájú­ak. Száz meg száz gyermeket öltek meg vagy sebeztek meg ezek a bombák. Eljön még az idő — és erről min­den koreai meg van győződve — hogy az amerikai-angol kannibálok népbíróság elé kerülnek és megkap­ják szörnyűséges bűneikért a szigo­rú, igazságos büntetést. Mint nő, mint anya, csak ezt mondhatom: Átkozottak legyetek örökre, amerikai hóhérok, akik még a nácik állatiasságán is túltettetek! A világ minden becsületes nője el­átkoz benneteket. Bátran állítom ezt, mert tudom, hogy minden or­szág nőit mélységesem felháborítják az amerikai támadók Bzörnytettel. Délkoreában az imperialista Japán leveretése után nem javult a gyer­mekek élete. Az amerikai imperia­listák és lakájaik, a Liszinman-re­akciósok, itt kizsákmányoló uralmat vezettek be. Jó ötvenezer gyermeket rákényszerítettek napi tíz órai ro­botmunkára. A dolgozók gyermekei­nek nagy többsége nem járhat is­kolába, csapatostul bolyonganak éhezve egyik városból, faluból a másikba élelmet és hajlékot keres­ve. Észak-Koreában vidám, boldog idő köszöntött be az országnak a Szov­jetuniótól való felszabadítása után gyermekeinkre. A Koreai Népi­Demokratikus Köztársaság kormá­nya anya- és csecsemővédelmi tör­vényeket hozott. Megkezdték min­denfelé a csecsemögondozók és kis­dedóvók felállítását, különösen min­den gyárban ós üzemben. 1950-ben bevezették az általános tankötele­zettséget. Könnyen elképzelhető, hogy ezen és más vívmányok hatása alatt ho­gyan felvirult volna szabad orszá­gunkban az élet, ha ránk nem tá­madnak a tengerentúli országrab­lók. A koreai anyák igen jól tudják, hogy gyermekeikre csak akkor kö­szönhet boldog élet, ha béke ural­kodik. A koreai nők bátran küzdenek gyermekeik boldogságáért, a szabad­ságharc végső győzelméért. Béniin­két a szovjet nők hősi példája - lel­kesít, az ő felejthetetlen hőstetteik a Nagy Honvédő Háborúban. Tud­juk, hogy népünk függetlenségi har­cát a világ minden egyszerű embe­re támogatja. Minden többi dolgozóhoz hasonló­an mi is, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság előadó művészei, mindent megteszünk a 'frontmögötti országrészben, ami csak módunkban van, hogy országunkban leggyorsab­ban győzelemre jusson az igazságos béke, hogy Korea elkínzott gyerme­kei a vidám reggeli órákban gond­talanul és vidáman csevegve siet­hessenek a kisdedóvókba, az isko­lákba és szabadon vihessék a napra feketehajú fejecskéiket, anélkül, hogy attól kelljen félniök, hogy hir­telen egy repülőgép zúdul elő és kis testüket golyóval lövi át vagy bom­bával tépi szét. A koreai színpadi dolgozók realis­ta művészetük minden eszközével bemutatják a harcoló nép hősies küzdelmét és erősítik a betolakodók feletti győzelembe vetett reményét. A vezetésem alatt álló országos ba­lettstúdió egész sorozat új előadást gyakorol be, amelyek mind a koreai nép harcáról és gyermekeinek bol­dog jövőjéről szólnák. Ez előadások egyikében, a „Koreai anya" című balettben egy anya végtelen fájdal­mát adjuk elő, aki amerikai repü­lők egy támadásánál elvesztette egyik gyermekét; bemutatjuk benne az anya haragját és elszántságát ar ra, hogy a gyűlölt betolakodókon bosszút áll. A nézők — koreai katonák, mun­kások ós parasztok — biztosítottak bennünket, hogy előadásunk mind­nyájuknak szivébe markol és erősíti gyűlöletüket a háború uszítói ellen. Mikor értesültünk róla, hogy a jövő tavasszal Nemzetközi Gyermek­védelmi konferenciát hívnak össze, nagy örömmel fogadtuk ezt a hírt. Mi, koreai nők reméljük, hogy ez a konferencia kifejezi majd minden ország és világrész népeinek azt a határozott kívánságát, hogy a ko­reai gyermekek gyilkosait ki kell pellengérezni, a háborúnak Koreá­ban véget kell vetni és az angol­amerikai támadók összes csapatait ki kell vonni országunkból. Kedves kartáraak, minden ország színpadi művészei, festői, zeneszer­zői! Felhívlak benneteket, álljatok rendelkezésére azoknak a nagylelkű embereknek, akik most széleskörű előmunkálatokat végeznek a Nem­zetközi Gyermekvédelmi konferen­cia előkészítésére. Megnyílt a Csemadok hathetes politikai iskolája Budmericén, az írószövetség há­zában hétfőn este ünnepélyes kere­tek között megnyilt a Csemadok hathetes kultúrpolitikai tanfolyama, amelyen az ország különböző helyi csoportjaiból kiválogatott legjobb kultúrtársak vesznek részt. A meg­nyitó ünnepségen a tagifolyam hall­gatóit Fellegi István, a Csemadok főtitkára üdvözölte. Beszédében hangsúlyozta a népnevelő hivatás fontosságát a szocializmus felépíté­sében. A tájékoztatási és népnevelésügyi megbízotti hivatal nevében Horva­A járási bizottság elnöke Polgár elvtárs let:, az ógyallai traktorállo­más politikai oktatója, áld 'beszél­getésünk folyamán a következőket mondta: — Ha a múltban tudtunk harcol­ni az üldöztetések közepette, akkor ma kell tudnunk építeni kormá­nyunk és pĹrtunk legmesszebbmenő támogatása mellett. A konferenciá­ról hazatérve a jövőbem azor leszek, hogy tehetségemtől telhetően segít­sem a pártmunka megjávulását minden vonalon. tovics elvtárs köszöntötte a hallga^ tókat, akik tanulmányaik végezté­vel új szellemet visznek a népneve­lési munkába délvidéki falvainkba, üzemeinkbe és szövetkezeteinkbe. Az Iskolavezető, Bagota elvtárs, a tanulás fontosságát hangsúlyozta és kérte a hallgatókat, hogy az is­kolában eltöltött időt a legjobban haszfiálják ki. A hallgatók közül Polyák elvtára szólalt fel, aki társai nevében kije­lentette, hogy a Párt és a munkás­osztály beléjük helyezett bizalmát jó tanulással fogják viszonozni. A többi elvtársak is, akik a kon­ferencián résztvettek, mindannyian megfogadták, hogy hazatérve foko­zottabb munkához látnak és min­den erejükkel azon lesznek, hogy lehetővé tegyék gottwaldi ötéves tervünk negyedik évének sikeres teljesítését és ezzel meggyorsítsák Pártunk jelszavának valóra válását, hogy Lenin és Sztálin zászlaja alatt Gottwald elvtárs körül szorosan fölzárkózva felépítsük hazánkban a szocializmust. Balázs A. Béla,

Next

/
Thumbnails
Contents