Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-26 / 73. szám, szerda

H —— ( IJSZ 0 ­1952 március 26 16 ellenőrzés. Nyilván az ellenőrzés hiányosságát kifogásolta azok részé­ről is, akik fizettek Prága főváros toborzási községi vállalata, amely felszámította teljes értékükben a ki­állítás rendezésére kiadott anyagot, ha vissza is juttatták azt az üzem­nek, úgy hogy egy és ugyanazt a dolgot, habár jónéhányszor használ­ták, mindig teljes értékükben köny­velték el. A vállalat biztosan azt hitte, hogy ezzel úgynevezett keres­kedelmi ügyességet mutat. Ennél meg kell állnunk, ez azoknak a fe­lelőtlensége és rossz gazdálkodása, akik ilyen számlákat minden kifo­gás nélkül kifizetnek, illetve meg­engedik, hogy kifizessék őket. A rossz gazdálkodás és a közér­dek meg nem értésének tanulságos például állíthatjuk oda a Prágai Sanitas nemzeti vállalat esetét, amelyet a Központi Minöségmeg­állapítő bizottságában tárgyaltak meg. E bizottság szakvéleménye szerint az 1949. és 50. évekre a Sa­nitas nemzeti vállalat rossz tervezé­seket készített és rosszul jelentette be szállítóinak szemüveganyag szük­ségletét. A fogyasztás azonban eb­ben a cikkben a tervezettnél sokkal alacsonyabb volt, mint más fajták­ban és igy a Sanítas-nak át kellett vennie a szemüveganyagot, amely­re nem volt kereslet, míg a fogyasz­tók ugyanazon időben hiába igyekez­tek a piacon másfajta üvegeket fel­hajtani. A piac rossz ellátásában és a szemüveganyag túlméretezett ter­melésében ez esetben hibásak a ter­melő vállalatok is, köztük nirskoi OKULA nemzeti vállalat. Igy ke­letkeznek károk a felelőtlenség miatt a rossz gazdálkodás megnyil­vánul a nem helyénvaló „engedmé­nyek" adásában is. Igy a karlovy­varv-i tejüzemek 1951-ben csirkéket szállítottak az EFSz-eknek. Mivel egyes szövetkezetek ezekről kellő­képpen nem gondoskodtak, a csirkék elhullottak és a karlovy-vary-i kerü­leti Nemzeti Bizottság elrendelte a tejüzemeknek, hogy írják le követe­lésüket a csirkékért. Igy a nemzeti vállalat ráfizetett mások gondatlan­' ságára és nem védekezett ellene. Már évek óta harcolunk azért, hogy a közigazgatás szervei ne igye­kezzenek minden áron kimeríteni a költségvetési eszközöket az év vé­géig. Évről évre tapasztalhatunk ugyan haladást, de mégis megtörté­nik, hogy többek között az iskola­ügyi minisztérium a kerületek ré­szére pénzösszegeket utal ki olyan feladatok végrehajtására, amelyeket már nem teljesíthettek — így pél­dául a hradec královei kerületi Nemzeti Bizottság 10,091.000 koro­nát kapott, amiből csak 1,014.000 koronát használt fel. Rá kell mutatni főleg a gazda­ságosság hiányaira az áil&mi igaz­gatás különféle berendezéseiben, mint például a kórházakban és óvo­dákban. Nem gazdaságos, hogyha a lenyisicei óvodában, amely 15 gyermek befogadására alkalmas a tényleges állomány 6—9 gyermek, és mégis a tervezett teljes létszá­mú munkaerőket tartják. Ily körül­mények között egy gyermek gondo­zója egy évben 33.800 koronába ke­rül. Babaicén az újonan megnyílt óvodában 51—52 telén átlag 6—8 gyermek járt 3—4 családból. Az iskolaév kezdetén a gyermekek be­jelentett létszáma 27 volt, ezt azon­ban a valóságban soha sem érték el. Az egy gyermekre való átlagos ki­adás évente 13.750 koronát tett ki, mivel az óvodának jaijuár végéig 4 munkaereje volt, ma pedig há­rom. Az ellenőrzés jelentősége és hiányosságai Ily es-jtekben fel kell tenni a kér­dést hol volt a gazdasági szervek és a fölérendelt szervek ellenőrzé­se? Ily esetek csak azért lehetsé­gesek, mert az ellenőrzi szolgálat nincs mindenütt rendesen kiépítve mint ügyosztály szolgálat és sem a Nemzeti Bizottságok, sem a bank ellenőrzése nem elég erélyes és mélyreható. A jól kiépített ellenőrző szervek kifizetődnek és nem szabad őket adminisztratív luxusnak tekin­tenünk. hanem mint szocialista ap­parátusunk nélkülözhetetlen tartozé­kának, amely népünk munkaeredmé­nyével való rendes gazdálkodásra ügyel. Az állami banknak és a többi pénzintézetnek, amelyek a szocia­lista vállalatokat pénzelik, tudiúok kell azt. ij^gy ök el, <ní>rző szervek, ami annyit jelent, hogy nem szabad rsaji regisztrálniuk hu em igyekez­niük kell javítani is; a banknak meg kell követelnie a rendes szám­lázást és nem szabad egykönnyen meggyőzetnie magát arról, hogy a terv nemteljesítésének okai úgyne­vezett objektív jellegű okok. Ä káderek fontossága Ki tudtuk fejleszteni eddig még nem látott ütemben termelésünket, főleg az ipari termelést és fejlődé sének szükségleteire meg tudtuk sze­rezni a rá való pénzösszegeket is, de egyre jobban látjuk, hogy még sí keresebben haladhatnánk, ha még jobban tudnánk gazdálkodni. Ez valamennyiünk feladata, nem­csak a pénzügyi tényezőké és az üzemi gazdálkodóké. Van ugyan már a gazdaságosság megvalósítására szervünk — de egyet nem szabad szem elől tévesztenünk: még a leg­tökéletesebben és a legteljesebben megalkotott szerv mellett is — még ilyenünk nincs — mindenek­előtt dolgozóink részvételétől függ minden, kezdve a gyáraktól és me­zőktől egészen a minisztériumokig. Tőlük függ az, hogy kezdettől fog­va helyes úton haladjunk és ma­gukat a terveket és a költségvetése­ket lelkiismeretesen és reálisan ál­lítsuk össze. A könyvelés és a tervfegyelem jelentősége A rendes pénzügyi terv összeál­lításának feltétele a könyvelés ren­des vezetése, ezért mindenekelőtt az üzemi könyvelés reformjára készü­lünk; ahhoz, hogy könyvelési nyil­vántartásunk megfeleljen a szocia­lizmust építő állam új szükségletei­nek, az a fontos, hogy minden dolgo­zó megértse. Hangsúlyozzuk a köny­velők új hivatását is, akiknek a szo­cialista vagyon őrzőivé, az állam és az összes dolgozók érdekeinek vé­dőivé kell válniok. Állami igazgatá­sunk már elavult könyvelésének re­formjához szintén hozzálátunk. A gazdasági tervrendszerhez tar­tozik az üzemek közti gazdasági szerződések alapos megtárgyalása is, amelyeknek a termelési és pénzügyi terv alapjául kell szolgálniok; ter­mészetesen a szerződésben leszöge­zett kötelességeket rendesen kell teljesíteni. Nem valami kitüntető do­log az, ha nemzeti üzemeink az 1951. évben egy mUliárd korona bünte­tést fizettek gazdasági szerződések nem teljesítéséért, a terv és a pénz­ügyi fegyelem megszegéséért és ha a pénzügyminisztérium és maga az Állami Tervhivatal is büntetést fi­zetett a munka- és szállítási szám­lák késedelmes fizetéséért. Azok a negatív jelenségek, ame­lyeket emiitettem, gazdaságunk nö­vekedésének és fejlődésének kisérő jelenségei, de nem szabad őket leki­csinyelni, ha nem is jellegzetes vo­násai fejlődésünknek. Okulnunk keU belőlük, munkánkat javítanunk kell és még határozottabb léptekkel elő­re haladnunk. Ezért legyünk annak tudatában, hogy gazdasági fejlődé­sünk sikereihez károk árán jutot­tunk, amelyeket e téren is a Párt éberségével leleplezett Slánsky, Sling és mások áruló klikkje okozott. Mintaüzemek Okulnunk kell azonban a jól dol­gozó üzemekből és elvtársakból is. Gazdaságunk eredményei a jól dol­gozó üzemek teljes fölényéről ta­núskodnak. Figyelemre méltó abban, hogyan használták ki és vették át az üzemek tapasztalatait, például a Csehszlovák Dohányipar, amely az 1951. év második felében jelentős változáson ment keresztül a terme­lés terén. Habár ebből az üzemből sok adminisztratív dolgozó ment át a termelésbe, az üzem menete hibát­lan volt mind a termelés, mind az adminisztráció dolgában. A Kavoviny nemzeti vállalat na­gyon jól megszervezte a termelést, az áruleadást és az adminisztrációt is. Végrehajtotta a termelés össz­pontosítását és nagyarányú speeda­lizálását is. Nagy gondot fordított a műszaki-gazdasági normákra. Meg­nyilvánult itt az üzemi káderek politikai fejlettsége; az élmunkások száma 27 százalék körül jár. Az üzem sikeresen hajtotta végre az asszo­nyok toborzását a férfiak helyébe. Teljesítményének terve 1951-ben 102 százalékot, a felhalmozás terve 124 százalékot tett ki. A műszeripari nemzeti vállalat uherszky-brody-i üzeme 1951-ben termelési feladatait 100 százalékon felül, felhalmozását pedig jól és egyenletesen teljesítette és 1951 ne­gyedik negyedévében a gottwaldovoi kerület, legjobb üzemének jelentet­ték ki ezt az üzemet. A bérek 10 százalékkal emelkedtek, a munka­termelékenysége pedig 38 százalék­kal fokozódott. Az üzem azzal éri el ezeket a sikereket, hogy a politikai és a tömegszervezet jó munkát fejt ki és törődik a feladatok teljesítésé­vel. A sztrasnicei Tesla nemzeti vál­lalat teljesltménytervét egyenlete­sen és következtesen teljesítette rendesen teljesítette felhalmozási feladatát és a termelés növekvése ellenére csökkentette tartalékait és sohasem lépte túl a bérátlagot; az üzemi könyvelés kifogástalanul mű­ködik. A sztrakonicei Cseszka-Zbrojovka nemzeti vállalat teljesítménytervét szintén egyenletesen és 100%-ra tel­jesítette. A tervezett felhalmozást nemcsak 100%-on felül teljesíti, ha­nem felhalmozási feladatát egyre jobban túllépi; a számlázás rend ben van és az állami bankkal való együttműködés kifogástalan. A prágai Vencel-téri Orbis könyv kereskedési vállalat elvtársai, az eladási időt az esti órákra és va­sárnap délutánra is kiterjesztették hogy a dolgozóknak lehetővé tegyék a könyvek nekik legalkalmasabb időben való vásárlását. Ennek kö­vetkeztében az üzlet forgalma 56%­kal emelkedett. Igy ezek az elvtár sak a dolgozók kiszolgálásának kö­vetendő példáját adták és egyúttal érdeklődésük példáját az üzem pénzügyi eredményei iránt. Igyeke­zetüket általános siker koronázta. Mindezeknek és a többi ugyan ilyen vállalatoknak nem szabad azonban megmerevedniök, hanem tovább kell menniök előre, de soha­sem visszafelé. Az 1952. évi állami költségvetési javaslat Hölgyeim és uraim, elvtársnök és elvtársak, felvázoltam azokat a po­zitív és negatív feltételeket, ame­lyeken keresztül a mai 1952. évi költségvetési javaslathoz jutottunk Talán több figyelmet fordítottam e fejlődés arányaira, mint pozitív erői­re, amelyekből gazdaságunk hatal­mas fejlődése kiindul, de nekünk az az érdekünk, hogy leplezetlenül rá­mutassunk hiányosságainkra, ame­lyek fékezik népünk alkotó tevé­kenységét, hogy megszabaduljunk tőlük Költségvetésünk alapfeladataiból, azaz állami népgazdasági tervünk teljesítésének biztosításából és az üzemek önköltségének csökkentésé­re gyakorolt nyomásból, valamint a szocialista gazdaságosság alapelvé­nek érvényesítéséből egész gazdasá­gunkban — folyik a költségvetés új arculata is. Az állami költségvetés ez évben első ízben jelenti az állam egységes és alapvető pénzügyi tervét. Az 1952. évi állami költségvetési javaslat 324 milliárd három millió korona állami bevételt, és 323 mil­liárd 5 millió korona kiadást, — te­hát 8 millió korona többletet irá­nyoz elő. Az állami bevételeknek csak 79.2 százalékát és az állami kiadások­nak csak 55.9%-át hasonlíthatjuk össze az 1951-es évvel. A többi té­telt első ízben foglalja magában ez évben az állami költségvetés. Ezzel is kifejezést nyer nemzeti és községi vállaltaink szocialista jellege, és az állam új feladata, amelyben a dolgozó nép kormányoz és gazdálkodik. Állami bevételek Az 1952-es évi állami költségvetés kormányjavaslatát részletezve főleg az állami bevételekről fogok beszél­ni. Az összes állami bevételek legje­lentősebb tétele az általános adó. Ez az adó már nincsen belefoglalva a pénzügyminisztérium fejezetébe, mint közgazdasági bevétel, hanem úgy szerepel mint a gazdasági mi­nisztérium vállalati részeinek be­vétele, amit neki az üzemek szolgál­tatnak be, amelyek felelősek helyes befizetésükért. Az általános adó tervezett hoza­ma csak oly feltétel alatt folyhat be. hogy ha rendesen teljesítik a termelési és az eladási tervet és a lakosság bevételeinek és kiadásainak és a kiskereskedelmi forgalomnak terveit. Ezzel az adó annak a mér­téke is, hogyan teljesítik az illeté­kes minisztériumok és üzemek a tervet, mivel az adó hozama az ál­lami nemzetgazdasági terv által meghatározott feladatok teljesítése szerint van kiszámítva. Az általános adónak, mint az üze­mi felhalmozás tartozékának nemcsa* v az állami kincstárba való helyes be­fizetését biztosítsuk, hanem bizto­sítjuk ellenőrző küldetésének inten­zivitását is, 1952-ben az általános adóról szólói törvény megváltozta­tását tervezzük és a beszedését leg­szélesebb mértékben át akarjuk vin­ni minél közelebb a termeléshez, közvetlenül az ipar eladási központ­jaiba, ahová gazdaságilag is tartoz­nak és előkészítjük az általános be­ruházási adók megszüntetését. 1952-ben a különleges kereseti adó nem fog szerepet játszani az általános adó utáni, mint jelentősége szerint má­sodik adónem a vállalati akkomu­láció növelésére. A különleges kere­seti adó a nemzeti és a községi vál­lalatoknál 1952 január 1-től meg­szűnt. A nemzeti vállalatok múlt­évekből való adóhátralékain kívül bevételeit csak a szövetkezetektől és a magánüzemektöl irányozzuk elő, amelyek számára továbbra is érvényben marad. Ezért az elő­irányzott összeg a mult évihez ké­pest 93.2%-kai alacsonyabb. Ehelyett az általános adó mellett az állami bevételek főforrása ezév­ben első ízben a szocialista vállala­taink nyereségeinek leadása lesz. Természetesen nincs itt szó e válla latok összes nyereségeiről, hanem csak azon részéről, amelyet a pénz ügyi tervek alapján nem lehet a minisztériumok, főigazgatóságok és üzemeken belül fölhasználni az üzemek beruházási szükség leteinek fedezésére és saját for­galmi eszközeik növelésére. Az állami költségvetésben foglalt le­adások a költségvetés elfogadása után törvényesen kötelezőkké vál­nak. Amíg az üzemi felhalmozás le­adásai az 1952. évi költségvetésben az összes állami bevételek 86.5%-át teszik ki, a lakosság által fizetett adókra az ez évi költségvetésben az állami összbevételeknek csupán 6.2%-a esik. A lakosság által fizetett állami bevételek magva a kereseti adó, a mezőgazdasági, ipari, irodalmi, mű­vészeti és az önálló foglalkozások­ból eredő adók. Lakosságunk és elsősorban a munkásosztály tehát saját jövedelméből járul hozzá az állami kiadásokhoz. Azzal tó, hogy mindenki fizet adót, mindenki tuda­tára ébred és tudatára kell ébrednie annak, hogy semmit sem kapunk ingyen és csak annyink van, ameny­nyit magunk termelünk. Az adó az államhoz való viszonyunk kifejezése: az adók, amelyeket mint ezen ál­lam polgárai fizetünk, annak a ki fejezése, hogy mindegyikünk a dol­gozók kollektívájához tartozik és mindenki részére figyelmeztet is ar­ra, hogy ez az állam az övé és az övé és a miénk az állami közvagyon anyaga, amellyel aszerint is kell bánni. Állami kiadások Amint a bevételeken, úgy a ki­adásokon is érezhető állami költség­vetésünk, állami politikánk békés és építő jellege, az ország gazdasági erőinek és a nép életszínvonalának az emelkedése. Az összes kiadásokból a nemzeti vállalkozásra és annak igazgatására 217 milliárd 500 millió korona, vagyis 67.2 százalék, kultúrális- és szociális intézkedésekre 58 milliárd 800 millió korona, vagyis 18.2 száza­lék, a honvédelemre és nemzetbizton­ságra 22 milliárd 400 millió korona, vagyis 6.9 százalék, az állami igaz­gatásra 20 milliárd 100 millió koro­na, vagyis 6.2 százalék, és az állam­kölcsönre 4 milliárd 700 millió koro­na, vagyis 1.5 százalék esik. A gazdasági erők egészséges növe­kedése és az egészséges politikai fejlődés biztosítéka abban is van, hogy a Szlovákiára eső rész mind a kiadásokban, mind az állami költ­ségvetés bevételeiben növekszik. Amíg a cseh burzsoázia érdeklődése Szlovákia iránt mindenekelőtt a cseh finánctőke Szlovákiába való beözönlésére irányult, amiben az összes bankok között első helyen ve­zetett a Legiobanka, most megnyil­vánult a cseh és a szlovák nép őszin­te és áldozatkész együttműködése Szlovákia állandóan fokozódó épít­tésében és életszínvonala emelkedé­sében. Az ez évi költségvetés*kiadásainak legnagyobb tétele a nemzetgazdaság tétele. Ennek keretében azután külö­nösen fontos helyet töltenek be a be­ruházások, amelyekről nemcsak köz­vetlenül a nemzeti vállalkozás téte­leiben emlékezünk meg, hanem a szo­ciális, kulturális, államigazgatási és állami berendezési kiadások közt is. Csupán az a rész, amelyet az állami költségvetésben közvetlenül a beru­házásokra fordítanak, 92 milliárd ko­ronát tesz ki. A beruházás kiépítése nemcsak a jövő gazdasági, hanem társadalmi és kulturális fejlődésünk­nek is az alapja. A beruházás kiépí­tésével támogatjuk a munka termelé­kenységének fejlődését és erősödünk az imperialisták diszkriminációs po­litikájával szemben. Molotov elvtárs azon szavai, hogy „a beruházás ki­építésének kérdései nemcsalt gazda­sági, hanem politikai kérdések is lesznek mindig, mivel a szocializmus jövője mindenekelőtt az építés sike­rein alapszik, amelyeket ma megva­lósítunk", ránk és mai helyzetünkre is érvényesek. A beruházások gyors fejlődése je­lenti nálunk a kapitalista országok túlszárnyalását is és azért a szocia­_ lista rendszer győzelméért vívott vi­i lágosztályharcban való részvételünk­' nek egyik fő feladata és biztosítéka az egész békearcvonal megszilárdulá­sának. Magától értetődik, hogy ebből ránk kötelezettségek is hárulnak. E kötelezettségek nemteljesitésének megnyilvánulásai: a tervezési olőké­születlenség előforduló esetei, vala­mint az utólagos tervváltoztatások esetei, felelőtlen eljárás az építési helyek kiválasztásában, az anyag­szállítás nembiztosítása, a munka­erők nembiztosítása, a helytelen munkamegszervezés az építkezési he­lyeken, a gazdasági szerződések be nem tartása és meg nem kötése, a pótszállltások nemteljesítése, a szállí­tási határidők be nem tartása, a tár gyi és mindenekelőtt a személyi ki­adások túllépése. Gottwald elvtárs köztársasági el­nök 1952 február 23-án a népi igaz­gatás dolgozóinak arról írt, hogy mindenkinek „következetes harcossá kell válnia az állami fegyelem betartásáért és a szocialista törvényszerűség őrévé kell lennie nemcsak a nép közvetlen kártevői és ellenségei elleni harcban', hanem a személyes felelőtlenség és hanyagság összes megnyilvánulásai elleni kö­nyörtelen harcban is. Csak akkor te­jesítjük azt, amit tőlünk elvár a nép, a Párt és a kormány, ha következe­tesen érvényre juttatjuk ezeket az alapelveket." A beruházási tevékenységről és a termelés rendjéről már egész sorozat normánk van; az a fontos itt, hogy következete­sen betartsuk az állami fegyelmet és a szocialista törvényszerűséget. Nemcsak az építészeti üzemekben va­ló betartásukról van szó, hanem min­denekelőtt a beruházóknál is. A mi ma már fölszámolás alatt le­vő építészeti üzemeink esete is an­nak a bizonyítéka, mennyi rosszat okozhat a helytelen szervezés. A csehszlovák építészeti üzemek oly vállalatként szerepeltek, amelyeket nem lehetett központilag irányítani. Ezért ott nem mindenütt számláztak rendesen,ezért ott olyan áruraktárak voltak, amelyekről nem vezettek rendszeresen leltárt, ezért számos helyen nem vezették rendesen és tö­kéletesen az államosított magánépí­tészeti vállalatok vagyonalapjainak könyvelését és ezért voltak ott feke­te bérek is. Az állami költségvetés dotációjá­val csak a kulcsfontosságú beruhá­zásokat fedezzük, a többi beruházá­sokat és a pénzforgalmi eszközök pótlását az égyes minisztériumok keretében az üzemi nyereségekből fe­dezzük. A pénzellátás ezen új mód­szerével megerősítjük a minisztériu­mok és vállalatok felelősségét a költ­ségek csökkentésének és a felhalmo­zási feladatoknak tervezett teljesíté­séért.

Next

/
Thumbnails
Contents