Uj Szó, 1952. március (5. évfolyam, 52-77.szám)

1952-03-26 / 73. szám, szerda

1952 március 26 U J SZO s Kulturális és szociális költségek Mivel egész szocialista törekvésünk lényege az emberi élet, egész nemzeti kollektivlink kultúrájának és jólétének növekvése, költségvetésünk a legnagyobb részét — a nemzetgazdasági költségeken kívül, amel" a egész fejlődés alapja, — kulturális és szociális szükségletekre fordítjuk. Az 1952. évi állami költségvetésben az Iskolákra több mint 11.5 milliárdot számítunk a befektetéseken kívül; ez megközelítőleg 28 százalékkal több mint 1951-ben. Az óvodák, amelyeknél a költségek az 1651. évhez viszonyítva 66 százalékkal magasabbak, egésznapi gondoskodásra vannak beállítva, hogy biztosítani lehessen a nőknek a munkafolyamatba való bekapcsolását. Ezzel a helyzettel számolnak a nemzeti és a középiskoláknál is, amelyeknél a költségek összemelkedésének jelentős része (26 százalék) ifjúsági otthonok rendezésére és új nevelési módszerek bevezetésére esik a pionír- és a Micsurin-körökben. Nagyobb költségek támadnak a szakiskoláknál (25 százalék) a tanulmányok specializációjából, valamint azoknak szoros gyakorlati rákapcsolásuk az új tanulmányi formákra, amelyek lehetővé teszik az üzemi munkásság számára, hogy tanulhasson. A főiskolákra az 1952. évben csaknem 50 százalékkal többet fordítunk, mint tavaly, amibe még nincsenek beleszámítva a befekte tések. Ez az emelkedés összefügg a főiskolák szervezési reformájával, valamint az új nevelési és tanítási módszerek alkalmazásával, amelyek az ipari és mezőgazdasági termeléssel való szoros kapcsolatra és a tulajdonképpeni tudományos és kutató tevékenység kimélyítésére irányulnak. Főiskoláink száma 24-re növekedett, 5 mellékfakultással és a terv szerint a következő iskolai évben több mint 42.000 hallgató fog tanulni bennük. így gondoskodunk az új nemzedék neveléséről és mü velődéséről, valamint az állami műveltség fejlődéséről, amely állam a békéért és a szocalizmusért harcol. A főiskolák keretén kívüli tudományos tevékenység támogatására a költségvetésben 33 százalékkal többet fordítunk, mint az 1951-ben; ebből egy részt a tudományos tevékenység megszervezésére szóló intézkedésekre állapítottunk meg. A diákokról és a tanulókról való szociális gondoskodás terén az ösztöndíjakra, internátusokra és más szociális intézkedésekre szóló költségek csaknem egy milliárddal lesznek magasabbak, még pedig a főiskolásoknál 44 százalékkal, a diákoknál pedig 87 százalékkal az 1951. évhez viszonyítva. Az állami költ ségvetésből több mint félmilliárd Kčs-t iskolai konyhákra fordítunk, ami 115 százalékkal több, mint az 1951-es évben; ez annak következménye, hogy nő az iskolákban étkező gyermekek száma. Az ifjúságról való egyre mélyebb gondoskodás megnyilvánul az ifjúság üdüléséről való gondoskodásban is az iskolai év alatt, valamint a szünidőkben. Erre a célra az állami költségvetés csaknem 700 milliót fordít. A gyermekotthonok, valamint a mezőgazdasági és állomásokon lévő otthonok és hasonló intézmények rendezésével az állam a gyermekek számára az iskolán és a családon kívül kollektív nevelést és anyagi gondoskodást biztosit; erre a célra több mint félmilliárdot fordítunk. A mezőgazdasági iskolák állandó növekvése és fejlődése az 1952. évi költségvetésben a költségek 44 százalékos emelkedésében nyilvánul meg. A tanoncutánpótlásról állami szakiskolákban és üzemi gyakorlóiskolákban gondoskodunk. Ezen iskolákkal összefüggő költségek, amelyeknek egy részét az állami költségvetésből, más részét pedig a nemzeti vállalatokból biztosítjuk, az ifjúsági otthonok fenntartásának költségeivel együtt több mint 2 milliárdot tesznek ki. így gondoskodik az uralkodó munkásosztály az utánpótlásról az iparban. Az állami bölcsődék költsége az 1952. évi költségvetésben körülbelül 700 milliót tesz ki. A terhes asszonyok támogatására, a kórházak szülőosztályaival kapcsolatos költségeken kívül 1952-ben több mint másfélmilliárd Kčs-t fordítunk. A nemzetbiztoeítás költségvetése, amely azelőtt az állami költségvetésben önálló csoportot képezett, idén be van kapcsolva a többi szociá lis intézkedésbe a bevételek és kiadások különbségével. A nemzetbiztosítás igazgatását úgy építettük át, hogy a betegségi gondoskodás fokozatosan átmegy a ROH-ban tömörült dolgozókra. Az állami igazgatásban összpontosítottuk az öszszes óvó- ós gyógyegészségügyi gondoskodást. A betegbiztosítási j&: > dékolrra a nemzetbiztosítás költt vetése 8.7 milliárd Kčs-t fordít. Járadékokra az 1952. évben a nemzetbiztosítás költségvetéséből 27.2 milliárd Kčs-t fizetünk ki. Az egészségügyi gondolkodással összefüggő költségek az 1951. évhez víseonyítva 113.8 százalékkal emelkednek. Így fokozzuk a gondoskodást az egészségügyben nálunk. A haladást mutatja a telefonhálózat is. Annak befejezése, feladatként meg lett határozva az ötéves tervről szóló törvényben is. Az 1951. év végén a községeknek már 93.3 százalékában bevezették a telefont.: a községeknek tehát már osak a 6.7 százaléka maradt hátra. Az 1952-es évben ezt az akciót a cseh vidékeken befejezzük, Szlovákiában pedig 1953-ban. A haladás és a gazdasági fejlődés alapvonásának egyike, hogyan tudjuk megjavítani a közlekedési lehetőségeket. A háború előtt nagy területéket kellett az úgynevezett „félreeső zúgoknak" számítani. Ma az autóbuszvonal olyan sűrű hálózatot képeznek, hogy a „félreső zúgok" már a múltéi. 1937-ben 280 autóbuszvonal volt, ma már 2322 autóbuszvonal működik. Es hány ember tudta akkor Igénybe venni a nyilvános közlekedési eszközöket, — és hány ember utazik rajtuk ma! Az 1951. évben az állami autóbuszok 2771 százalékkal több személyt szállítottak, mint az 1937. évben. Vasutainkon 1951-ben 92 százalékkal több személy utazott, mint 1937-ben. Az állami közigazgatás költségei Amennyiben az állami igazgatás tulajdonképpeni adminisztratív osztályainak költségéről van szó, (belügy, pénzügy, igazságügy stb.) ez a rész az állami költségek összességének már csak a 6.2 százalékát teszi kd és az állami tartozások szolgálatának költségei mellett a legkisebb kiadási csoportot alkot állami költségvetésünkben. Az állami igazgatás eszköze és gazdaságosabbá tételének biztosítékai a béralapok, amelyeket 1952. január elsején vezettünk be. A nemzetbiztonság költségei Nemzetvédelmünk és nemzetbiztonságunk kiadásai az 1952. évben 6.9 százalékot tesznek ki. A világ békefrontja, amelyhez mi is tartozunk, fő törekvését a békés építésre irányítja. Emellett azonban gondoskodnunk kell arról, hogy készen álljunk a köztársaságunk ellen intézett bármilyen támadás meghiúsítására amelyet az imperialista háborús úszitók akarnának megkísérelni. Bár a béke világmozgalma napról-najra erösödik és a burzsoá államokban a nép egyöntetűen lép fel a háborús úszitók ellen, még akkor is, ha ez a nép a béke ügyét kezébe veszi, fel kell készülnünk az összes lehetőségre. (Hatalmas taps.) Milyen különbség van azonban az állami kiadások nem egész 7 százaléka között, amit mi fordítunk a nemzetbiztonságra és azon költségek között, amelyeket a burzsoázia fordít az országok felfegykezésére. A kapitalista költségvetéseikre jellemző, hogy szabályosan lépcsőzetesek és hogy a kapitalista államok költségvetésének lépcsőzetességét az imperializmus időszakában egyesen a hanyatló kapitalista gazdálkodás törvényének mondhatjuk. A hanyatló kapitalizmus egyre fokozódó ellentéteivel egyenesen összefügg az osztályelnyomás fokozódása a kapitalista államokban, amelyeket állandóan a gazdasági válság réme kerülget. A kapitalista monopolisták a kiútat a háborús kalandokban és a fegyverkezésben keresik. A fegyverkezési költségeiket a dolgozó nép fizeti, amelytől ezeket az összegeket egyenes és közvetett adókkal és béreik alacsony színvonalával kiszipolyozzák. Ezzel a folyamattal összefügg a tömegszükségleti cikkek árának fokozódása, az állandó nyomás a bérekre, úgy hogy azok az emberi létmininum alá csökkennek és ezzel párhuzamosan az állam eladósodása a bankoknál és a forgalomban lévő pénz mennyiségének növekedése. Amíg a szocializmus országaiban hatalmas békeépitée és a termelőerők fejlődése, valamint a dolgozó nép életszínvonala fokozódásának tanúi vagyunk, a kapitalizmus országaiban tanúi vagyunk a militarizácia és a remilitarizáctó fejlődésének, amely tönkreteszi pénzügyi következményeivel a burzsoázia uralma alatt lévő dolgozó népet és egyre inkább segiti a nagy burzsoá réteget. Ha figyelembe vesszük, hogy az Egyesült Államokban a katonai költségek összköltségének 80 százalékára emelkedtek és Nagy-Britanniában 50 százalékára és ha egyidejűleg az adók növekvését és a szükségleti cikkek árának fokozódását számítjuk, ha az egészségügyi , költségek csökkenését nézzük NagyBritanniában, akkor ez nekünk olyan mérleget mutat, amely az egyik ol; dalon a dolgozók elnyomását és elképzelhetetlen nyomorát tükrözi a másik oldalon pedig óriási kapitalista nyereségeket mutat. Vagy pedig nézzük csak Franciaországot, amely az amerikai „segély" alatt szenved és amely az Egyesült Államok nyomása alatt 1.400 milliárd frankot fordít fegyverkezésre. Amig mi költségvetésünk jelentős részét szociális és kultúrális életünk fejlesztésére, valamint a kultúrális nevelési és egészségügyi intézkedések kiszélesítésére fordítjuk, addig a francia burzsoázia a nép akarata ellenére ís költségvetésének kétötödét kizárólag az imperialista háború előkészítésére fordítja az Atlantiblokk keretében, valamint az indokínai elnyomó háborúra és a gyarmati nemzetek elnyomására. Amig a mi gazdaságunk fejlődik és amig a mi valutánk szilárd, amíg mi a nemzetközi kapcsolatainkban egyr

e szilárdabban támaszkodunk a Szovjetunió testvéri segítségig rev (hangos taps) és a népi demokratikus országokkal való együttműködésre, addig Franciaországban tovább folytatják az amerikai monopolisták által diktált elszegényedési folyamatot. Amig nálunk a forgalomban lévő pénz 1951-ben a terv szerint csökkent, és amíg az 1952. évben a forgalomban lévő pénz csökkenésének tervét nemcsak teljesítjük, hanem túl is teljesítjük, mégpedig dolgozó népünk fokozódó szükségletei mellett, addig a francia gazdaság katasztrófába rohan. Franciaországban a forgalomban levő pénz már ezer milliárdokra rúg és 1949 eleje óta a kétszeresére növekedett. Amíg a dolgozók életszínvonala a burzsoáziától az Egyesült Államok monopólistáihoz kapcsolt országokban állandóan és törvényszerűen csökken, addig nálunk a gazdasági viszonyok javulnak, gazdaságunk egyre jobban és jobban megszilárdul, megszilárdul a pénzügyi rendünk is, amely lehetővé tette azt, hogy egész nemzeti vállalkozásunkat szilárd pénzügyi alapra fektessük, valamint állami adósságunkat konszolidáljuk és ne fokozzuk és lehetővé tette, hogy gazdaságunkat olyan mértékben megszilárdítsuk, hogy az ellenséges propaganda minden kísérlete, amellyel népünk bizalmát valutánk iránt akarja megtörni, véget kellett hogy érjen és mindig is véget fog érni azoknak kárára, akik ennek a propagandának bedőlnek és könnyelműen szétszórták pénzüket. (Hangos taps.) Ezen a gazdasági alapon nyugszik politikai erőnk ée védelmünk ereje is. A Szovjetunióhoz és a népi demokratikus államokhoz hü Csehszlovákia gazdasági erőinek feltarthatatlan fejlődése szintén arra a mérlegre esik, amely eldönti a háború hatalmai és a béke hatalmai között lévő harc eredményét. Amíg államunk és a velünk szövetséges népi demokráciák, de mindenekelőtt a Szovjetunió ereje dolgozó népünk azon meggyőződéséből és öntudatából nő. hogy egyedül a szocializmusból származhat az állandó haladásnak a kultúra állandó fejlődésének és a nemzetek közötti örök békének világa, addig kire támaszkodhatnak saját államaikban az imperialista háborús uszítók? Amint azt Visinszkij elvtárs, az Egyesült Nemzetek Szervezetének VI. ülésén mondotta: „Az ő tankjuk a mi tankunk ellen nem állja meg helyét, az ö ágyújuk a mi ágyúinkkal szemben nem állja meg helyét, az ö katonájuk a mi katonánkkal szemben nem állja meg helyét, azért, mert nem támaszkodhatnak arra. hogy katonájuk nem szűnik meg az ö katonájuk lenni és nem válik a mi katonánkká." (Hangos taps.) Tudatában vagyunk a Sztálin elvtárs által vezetett legyözhetetlen Szovjetunióra támaszkodó béketábor politikai erőinek és ezért hiszünk a békében és ezért akarjuk és fogjuk is céltudatosan építeni államunkat éa gazdaságunkat, és ezért akarjuk minden tehetségünket és erőnket latbavetni azon feladatok teljesítésének érdekében, amelyek új állami költségvetésünkből származnak, mint dolgozó népünknek a békére és szocializmus építésére irányuló akarat megnyilvánulását. (A képviselők felállnak és hosszú tapssal jutalmazzák a szónok szavait.) • Hölgyeim és uraim, elvtársak és elvtársnö k, bátorkodtam pénzügyi fejlődésünk néhány jellemző vonására rámutatni ötéves tervünk első három évében és vázoltam az 1952. évi költségvetési javaslat fö vonalait. Láthatták, hogy azon hibák és hiányosságok ellenére is, amelyeket nem szabad eltitkolnunk, a kapitalista kizsákmányolóktól megszaba dított és a gazdasági terv által vezetett gazdaságunk erői feltartóztathatatlanul növekednek a szocializmushoz vezető ütunkon. Az állami költségvetés ezidén sokkal inkább, mint a mult években, a fejlődés mozgósító eleme és a gazdasági terv eszköze. Vele teljesítjük azt a vezérvonalat, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusa kitűzött. A költségvetési gazdálkodásban törekvésünk fő értelme most az lesz, hogy az állami költségvetés mozgósító funkcióját aktivizáljuk mindkét oldalon: hogy fokozzuk bevételeit a saját költsé gek csökkentésével a vállalatokban, és hogy kiadási eszközeivel a lehető leggazdaságosabban bánjunk, vagyis hogy mindenütt alkalmazzuk a szocialista hazafiság új viszo nyát és a gazdaságosság rendjét, hogy megvalósítsuk a szocialista törvényszerűséget, hogy állandó öntudatosító tevékenységgel mindenkiben felkeltsük az államfegyelem Iránti önkéntes tiszteletet, amely az űj szocialista ember egyik ismertető jellege. Az állami költségvetés mindanynyiunk elé nemcsak gazdasági, hanem politikai feladatokat is tűz. Ha azokat teljesíteni akarjuk, akkor minden egyes polgárunknak kötelessége, hogy gazda legyen saját munkahelyén, hogy bátor harcosa legyen az állami fegyelem megtartásának és őrzője a szocialista törvényszerűségnek, hogy harcoljon a személyi felelőtlenség és hanyagság ellen; mindegyikünknek a béke és a szocializmus katonájának kell lennünk, katonának, aki azokért a célokért harcol, amelyeket Klement Gottwald elnökünk tűz elénk, a nagy békehadsereg katonáivá a nagy Sztálin vezetése alatt. (A képviselők felállnak és hosszas tapssal fogadják a szónok szavait.) Bátorkodom tehát javasolni: 1. hogy hagyják jóvá az 1951. évi állami költségvetési gazdálkodás többletének, vagyis 30.735.355:325.68 Kčs összegnek az államosított gazdasági alap javára való felhasználását, 2. hogy vegyék tudomásul az 1951. évi állami gazdálkodás eredményének ezidöszerinti jellemzését, amelyben számolunk a többletek felhasználásával a nemzetgazdaság céljaira éa 3. hogy hagyják jóvá az 1952. évi állami költségvetési törvénynek a kormány által beterjesztett javaslatát. Munkába az állami költségvetés feladatainak teljesítéséért! Előre a szocializmus és a béke Műszakiak nyújtsatok nagyobb segítséget Durva, fagyos szél fütyül, a havat felkavarja és az emberek szemébe vagdossa. Március első és második hetében az idő még dacol, de a HUKO-n dolgozó munkások arcáról még dacosabb ellenállást olvashatunk le. Pirosra cserzett munkásarcok arról tesznek tanúságot, hogy megértették, mit jelent számukra a Kohászati Kombinát mielőbbi felépítése. Az építkezésen szorgalmasan folyik a munka. Itt-ott a körfürész muzsikáló hangja, a gyalupad zizegése egybevegyül az ácsok szerszámainak kopogásával. Gyors ütemben építik a szocialista várast. Az ácsok a kedvezőtlen időjárás ellenére is szorgalmasan vágják, szabdalják a pontos méret szerint az építkezéshez szükséges faanyagokat. Nem törődnek azzal, hogy milyen idő van, fontos az, hogy a munka gyorsan haladjon. Tudatában vannak annak, hogy amit ma építenek, mind az övéké, a dolgozó népé és azt is tudják, hogy a munkások várnak az újonnan épült lakásokra. Malik elvtárs, a munkacsoportok vezetője mindenütt ott van, ahol a munkásai dolgoznak, mindenben segítségükre van. Minden termelési problémát igyekszik velük közösen megoldani, egyszóval összeforrt a munkásokkal, akik megbecsülik őt. így Ferka János elvtárs, az egyik csoport vezetője ugyancsak igyekszik négy munkatársával Jencso János, Béres János, Béres György és Balogh Mihály elvtársakkal. Jelenleg felvonó állást és saluzási munkálatokat végeznek. A szakmájukban derekasan megállják a helyüket, mert normájukat 140%-ra teljesitik. Ezt az eredményt úgy sikerült elérniök, hogy szilárd munkafegyelemmel és jó munkamegszervezéssel dolgoznak. , Minden reggel, mielőtt munkájukat megkezdik, rövidesen megbeszélik a munkabeosztást a pallérral, Malik elvtárssal. Ez a megbeszélés azért fontos, mert munkaközben nincsenek zavarok, mindenki pontosan tudja, hol a helye, mi a kötelessége. Azonban Dohnyák elvtárs csoportja sem akar, az első csoporttól elmaradni és iparkodnak, hogy Ferka János elvtárs csoportjának teljesítményét túlléphessék. Ez ugyan még nem sikerült, de a tervüket ők is jóval túlteljesítik és pedig 130%-ra. Dohnyák elvtárs csoportjában Takács Mihály, \ Janovics Ferenc és Szató János elvtársak dolgoznak, akik fáradságot nem Ismerve teljesítik kötelességüket. — Mi is szeretnénk a májusi szocialista munkaversenybe bekapcsolódni és május l-re, a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepére kötelezettséget vállalná — mondja Janovics elvtárs — majd így folytatja: „csak az a hiba, hogy a tervezők nem tesznek eleget kötelességüknek, nem készítik el pontos időre a rájuk bízott tervrajzokat, ami nagyban hátráltat bennünket a kötelezettségek vállalásánál. Biztos vagyok abban, hogy a májusi munkaversenyben egy tető elkészítéséit nem egy hét alatt, hanem 4 nap alatt fejeznénk be". Tehát fontos volna, ha a tervezők is szívükön viselnék a rátuk bízott feladatokat és tudatában lennének annak, hogy életszínvonalunk emelkedése és szocialista hazánk mielőbbi felépítése az ö pontos munkájuktól is függ. Bízzunk abban, hogy a Kohászati Kombinát építésének vezetősége a műszakiakkal karöltve segítő kezet nyújtanak a májusi szocialista verseny megindítása érdekében és minél előbb lépéseket tesznek a még fennálló hibák kiküszöbölésére. Karcagi László győzelméért az egész világon! Előre Klement Gottwald köztársasági elnökünk bölcs vezetése alatt! (Taps) Előre a Sztálin elvtárs vezette nagy Szovjetunió oldalán és példája nyomán! (A képviselők felállnak, végetémi nem akaró taps.)