Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-16 / 40. szám, szombat

SZOVJET EMBER A KOMMUNIZMUS Dl AGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT Qamlh Jleltkű&yJup mérnök qijűíci'liiie A Don-mentén, a messzeségbe nyúló hatalmas sztyeppéken nem a nagy lassúsággal alakító természet, hanem az alkotó ember emel hegyláncokat, teremt új, földrajzban eddig ismeretlen tájakat, folyókat, völgyeket, tengereket. A Volga—Don-csatorna építésén nagyon sok különféle szakmájú ember dolgozik. Ezek a dolgozók, ezek az építők nem csupán saját munkaterületüket figyelik, hanem az egész gigantikus építkezés jövőjét. Tudatos építői ők a nagy műnek: a Volga—Doncsatornának. Tudják azt, hogy ahol most az erdőket irtják, a szálfákat döntik, ott majd tengerfenék lesz, s ahol most a fák ágain levelek susognak, a Sztálingrád és Moszkva felé úszó hajók csavarjai kavarják majd habosra az új tenger vizét. A kiszáradt föld helyén kikötő épül, rakparttal, öböllel, hajójavító üzemmel. Cimljanszkija környékén 13 kilo- | méter hosszsúságban domb magaslik. Ezt a dombot emberi kéz alkotta. Ez a domb a cimljanszki vízierömü központi gátja. Ezen a sztyeppén, amelyet tengerré változtat a szovjetember ereje, dolgozik Ivan Jakovlevics Lehkosztup mérnök. Egyike azoknak a vízmű építő szakembereknek, akik a szovjet technika és műszaki tudás segítségével képesek a szó szoros értelmében, — hegyeket elmozdítani helyükről. Lehkosztup apja írni-olvasni nem tudó volgai szegényparaszt volt, a cári hadsereg közkatonája. A fiatal Lehkosztup legfeljebb arról álmodhatott, hogy kereskedelmi vagy irodai alkalmazott lehet. 1915-ben távírász volt egy kis volgamenti városban. A Nagy Októberi Szocialista •Forradalom után lényegesen változott az egyszerű parasztfiú sorsa is. Lehkosztup fegyverrel a kezében Harcolt a polgárháborúban a szabadságért Kommunista. Tehetsége, képességei megnyilvánulhattak. Tanulmányait Moszkvában folytathatta, s az első ötéves terv indulásakor már kezében van a mérnöki diploma. Lehkosztup aránylag rövid idő alatt kitűnő vízimü építő mérnök lett. Dolgozott az Azovi- és a Fekete-tengeren, a Baltikumban, s résztvett számos kikötő megépítésében. Most a Volga—Don-csatorna építkezésén dolgozik. Ha ma repülőgépről egy pillantást vetünk a cimljanszki vízierőmüközpont környékére, csatornákat, tavakat látunk, amelyek soha nem szerepeltek a térképen. Nem a természet ereje hozta létre ezeket, hanem Lehkosztupnak és mérnöktársainak alkotó képzelete és teremtő tehetsége. Nem könnyű dolog átformálni a föld kemény kérgét, nem könnyű dolog átalakítani a természetet. Lehkosztup iszapszivattyúval munkahőstetteket vitt végbe. 1949-ben zárógátat épített, amely megvédte a tavaszi áradások vízétől a munkálat helyét. Minden késlekedés nagy veszéllyel fenyegetett, a víz nem tréfál, s egészen kis réseken át is utat talál és lerombolhat mindent, amit az ember hosszú időn át épített. Ez a veszedelem állandó. Napról napra szüntelenül folyik a harc a vízzel és az iszappal. Az iszapszivattyúnak száraz úton kell haladnia a munkahelyig. A 302-es számú iszapszivattyú olyan messze volt, hogy egy hónapon át kellett volna utat törni számára a munkahelyig. Áradás fenyegetett. Lehkosztup végigvizsgált minden zátonyt, az összes holtágakat, régi medreket és megtalálta a szivattyú számára a legrövidebb, legelőnyösebb útat. Előfordult, hogy a szivattyú elnyelte az egész vizet, amelyen úsznia kellett volna. Erre kibővítették a vízvezető csatornát, szálfákat döntöttek, derékig nekivetkőzve dolgoztak az ingoványban és megtisztították az iszappal betömött szivattyúkat, amelyeket elvezettek rendeltetési helyükre. Mindezt nem egy hónap alatt, mint ahogy tervezték, hanem három nap alatt végezték el. Megnyerték ezt a csatát is. Lehkosztup, mint kommunista fts mint az építés vezetője, szintén résztvett a munkálatokban. Mindenki követte szavát, példáját. A nehézségek legyőzésében nemcsak Lehkosztup utasításai és szaval bíztatták, lelkesítették a dolgozókat, hanem tudásába és erejébe vetett hitük is. Lehkosztup ezt szokta mondani: — Ha az emberek hisznek önmagukban, akkor semmiféle nehézségtől, nem riadnak vissza. Büszkeség tölt el mindnyájunkat, hogy a Volga—Don-csatornát mi építjük, így kell gondolkodni, így kell éretni mindenkinek, akármilyen apró dolgot bíztak rá a nagy mű megalkotása érdekében! Lehkosztup mérnök nyugodt, megfontolt ember, de gyors a munkában és határozott az intézkedésekben. őt mindig odahelyezik, ahol nehézségek vannak, ahol komoly fennakadás van és ahol haladéktalanul és biztos kézzel kell rendet teremteni. * A Don tavaszi olvadásakor nagyon veszélyes helyzetbe került a vízmüépítési munka kilencedik részlege. A szomszéd részlegeknél eléggé magasra emelkedett a gát. A kilencedik részlegnél, — versenyre kelve a fenyegetően közeledő doni áradással, — ekkor kezdtek hozzá az iszapoláshoz. Minden oldalról víz vette körül a gátépítőket. Mint ha szigetre kerültek volna, egyik oldalról a Don, a másik oldalról a munkahely mellett elfolyó Kumsák folyócska és az iszapszivattyú által kivájt öböl fogta körül ezt a szigetet, és erről a szigetről verték visz sza a téli rabságából kiszabadult víztömeg rohamait. Víz árasztotta el az állványokat, s az állványokon végigfektetett iszapcsöveket. Az állványok összeomlottak, a csővezeték elszakadt: ez volt a legveszedelmesebb, mert félbeszakadt a gát iszapolása, holott ez lett volna az egyetlen védelem az árvíz ellen. Lehkosztup keményen nézett szembe a veszélyes helyzettel. Tudta, hogy megvédik mindazt, amit egy év alatt erőt nem kímélve alkottak: a szomszédos gátrészeket, a vasúti töltést, a javítóüzemet, az exkavátorkezelök és a betonozok munkahelyeit. A sérült vezetéket és állványokat lehetetlen volt csónakokon megközelíteni. Dühöngött a víz. Lehkosztup emberei a csúszós csöveken cipelték magukkal a fából készült súlyos rögzítő ékeket. Belebelecsusszantak a jeges vízbe, de újból felkapaszkodtak a csövekre s a rögzítő ékeket az iszapvezeték mindkét oldalán beleillesztették és kifeszítették a drótkötelekkel s így megerősítették az egész csővezetéket, az iszapszivattyűtól a gátig. Voltak olyan percek, amikor a víz majdnem elérte a gát színvonalát és azzal fenyegetett, hogy átcsap rajta. Az emberek ekkor testükkel zártak el a víz útját, mialatt társaik szorgos lapátmunkával belömték az áttörés helyét. Ezekben a fenyegető viharos pillanatokban dőlt el az egész cimljanszki vízierőműközpont sorsa. A szovjetemberek győztek a megáradt Don vizével vívott nagy csatában. Győztek a természet átalakításában. Egyre közelebb van az a nap, amikor elkészül a szovjetember legújabb hatalmas alkotása is: az új tenger. WWH

Mt

tt

tWMMMMttMWMD

Wt

OW

WWM A kuznyeckí kohászok élete és munkája A kuznyecki kohászok az egész szovjet néppel együtt hatalmas lépésekkel haladnak a kommunizmus tündöklő magaslatai felé. Nagyszerű kitüntetések hirdetik a kuznyecki kohászok munkahőstetteit. A kuznyecki „Sztálin"-kombinát óriási homlokzatát a Lenin-rend, a Kutuzov-rend első fokozata és a Mimka Vörös Zászló-rendje ékesíti. A kombinát kollektívája áldozatos munkával az egész kohászati ciklusban jóval a határidő előtt befejezte az évi tervet. A nagyolvasztók, az első Martin-műhely, az elektroacélés az idomhengerlő műhelyek tíz hónap alatt teljesítették évi tervfeladataikat s terven felül több ezer tonna öntöttvasat, acélt, hengerelt árut és kokszot adtak a népgazdaságnak. Tíz hónap alatt öt százalékkal csökkentették a termelési önköltségeket s ezzel 17,727.000 rubel megtakarítást értek cl. A kombinát dolgozóinak 95.5 százaléka résztvesz a szocialista munkaversenyben. Nagy sikert értek el az első blokk Martin-kemencéinek dolgozói. Tyimohin. Fedorov és Gyatlov olvasztárok háromnegyed év alatt 2500 tonna acélt öntöttek terven felül. A Sztálin-díjas Bajev, Rukdn és Tokarcsuk olvasztárok a gyorsöntések terén értek el nagy eredményeket. Az elegyanyagok és a tüzelő felhasználásánál pedig 650 ezer rubedt takarítottak meg. A kuznyecki kombinát munkáját a legkorszerűbb gépi berendezések segítik. A gépek jobb kihasználására 2711 észszerűsítési javaslat érkezett a mult évben.. Ezek közül 1280-at felhasználtak, ami évi 9,314,000 rubel megtakarítást jelentett. A kombinátban évről-évre szaporodik a Sztálin-díjjal kitüntettek száma. 1951-ben nyerték el ezt a nagy kitüntetést Lutov és Bajev A képen egy hydromechanikus kotrógép látható, amely a kommunizmus építkezésein, a Turkmén főcsatorna építkezésén dolgozik és teljesítménye 500 köbméter föld óránként. olvasztárok, Lahen elvtárs, az elektro-acél-mühely művezetője. Ugyancsak megkapják ezt a kitüntetést Zserebin, Kazarnovszkij, Berjozkin, Demnyickij, Ljurenkov, Ribocskin és még sokan mások. Jó munkáért Sztálin-dijat kapott Belan elvtárs, a kombinát igazgatója is. A kuznyecki kohászok állandóan érzik a Bolsevik Párt és a szov-" jet kormány atyai gondoskodását. Egyre fokozódik a kohászok jóléte. A két évtized előtti mocsarak helyén új városok, gyárak épültek. A Sztálin nevét viselő kuznyecki kohászati kombinát dolgozóinak városában. Sztálinszkban nemcsak fémet olvasztanak, és szenet bányásznak, ez a város ma már Szibéria jelentős kultúrközpontja. Bányászati és kohászati intézet, orvosi továbbképző intézet, további pedagógiai intézet, három technikum, hangversenyterem, három szinliáz és a klubok egész sora bizonyítja a kultúrális fejlettséget. A város tiszta és rendezett, tele napos térségekkel. A házakat gyümölcsöskertek veszik körül. A dolgozók otthonaiban minden kényelem rendelkezésre áll a pihenésre. A kombinát kohászai élnek is a pihenéshez - való jogukkal. 1951-ben több mint 3 níillió ember üdült az ország legszebb gyógyhelyein, szanatóriumokban és üdülőotthonokban. A kuznyeeki kohászok élete megbecsült, boldog élet, amely a dolgozók munkája nyomán egyre fejlődik, egyre szépül. A kuznyecki fém a béke férne s a világ legnagyobb erőmüveinek és csatornáinak építésére szolgál. A kuznyecki kohászok munkájukkal nagyban hozzájárulnak a kommunizmus építésének ügyéhez a Szovjetunióban és a tartós békéért vívott harc ügyéhez az egész világon. Prívalov, Sztálin-díjas olvasztár. A kolhozok és a gépállomások előkészületei a mezőgazdasági munkákra A kolhozparasztok tevékenyen vesznek részt a valamennyi mezőgazdasági növény terméshozamának fokozásáért, az állattenyésztés hozamának növeléséért és a szocialista mezőgazdaság további hatalmas fejlesztéséért folyó szocialista munka versenyben. Ennek a mozgalomnak mimmiiiiiumimiiiuiinmimm iiiíiiiutiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin rffjlí IpltcU A zsiguli völgykatlan tágas kapuként nyúlik el két óriási magaslat között, egészen a Volgáig. A hegy lábánál hosszú fehér épület áll Dús, szőkehaju fiatat lány sietett fel a tornác lépcsőjén. Nagykabátja kigombolódott a sietségben, kilátszott alóla vakítóan fehér atlaszblúza, amelyet csokorra kötött fekete szalag diszit. A fiatal lány: Nina Taminszkaja elektromérnök, széjjel göngyölt egy papírtekercset és felerősítette a Jobbparti Építési Körzet igazgatósági irodájának ajtajára. Mire Karcevvel odaértünk, a szőkehajú, csinos komszomolka eltűnt. Az ajtóra szegezett fehér kartonlapon a következő szöveget olvassuk: „Villámüzenet! Karcev elvtársnak, az építési körzet vezetőjének. Az a veszély fenyeget, hogy az Ön körzetében nem teljesítik majd a magasfeszültségű áramvezeték építésének tervét, ön elmulasztja a betonalapzatok építésére legalkalmasabb időpontot, ez pedig megdrágítja és megnehezíti a munkát. Intézkedjék sürgősen, Karcev elvtárs"! Szergej Pavlovics Karcev végigsimított ősz hajfürtjein és félhangosan elolvasta a Komszomol ellenőrző brigádjának „Villám"-ját. — Igen ... Igen... Igen... — mormolta, majd gondterhelt arccal fordult felém. Az ördögbe is, nem voltam eléggé körültekintő •.. Nem haragszom ... Sőt azt mondom: köszönöm a bírálatát! Egy pillanatig sem kételkedtem, hogy a komszomolok figyelmeztetése elérte célját. • A kujbisevi vizieröműépítkezés komszomoltagjai a pártszervezet irányításával az egész ifjúsággal együtt, az építők első soraiban haladnak. Megállják helyüket a vezető beosztásokban, az exkavátorok és billeriőautók kormánya mögött, a geológiai kutatásokban, az iskolákban, lakóházépítkezéseken, az áruházakban — szóval ennek a gigantikus építkezésnek valamennyi területén. A komszomoltagok lelkesítő példát mutatnak, hogyan kell mesterien elsajátítani a hatalmas gépek kezelését és karbantartását, jó példával járnak elől a takarékosság, a termelékenység emelése és a munkafegyelem terén. A kujbisevi vizieröműépítkezés dolgozóinak 80 százaléka fiatat. Ezek közül az ifjak és leányok közül sokan egyenesen az iskola padjaiból vagy az egyetemek előadótermeiből jöttek ide a Volga partjára a kommunizmus építkezéseihez. Öröm látni, milyen bátran tanulnak nemcsak építeni, hanem bírálni és szervezni is. Jellemző, hogy a kujbisevi vlzierőmű építőinek 98 százaléka résztvesz a munkaversenyben! Jellemző az is, hogy az építkezés komszomol tagjai nemcsak a gepe': teljesítőképességének emeléséért harcolnak és azért, hogy mindenki szocialista megőrzésre vegye át gépét, hanem új felhívást is adtak ki- amelyből mintha Majakovskij szavai csendülnének ki: „Szocialista szellemben — takarékoskodj az idővel"! De milyen szavakat használjon az író, ha hű képet akar adni az olvasónak arról a hazafias lelkesedésről, és nagyszerű alkotó munkáról, amely a Volga mindkét partján ellenállhatatlanul magával ragadja az ifjú építőket? Számokkal szinte kifejezhetetlen, hogy hány köbméter földet emeltek már ki és dobtak át kilométerekre, hány köbméter földet szivattyúztak ki a hatalmas iszapszivattyúk a zárógátra. meg hogy hány százezer tonna követ, vasat, acélt, cementet, téglát és egyéb rakományt vitt el óriási liátán a Volga. A Volga partján az ósdi Kunyejevka helyén, már egész kis város emelkedik. Komszomoltagok, fiatalok építették Ezért hívják Volgamenti Kotnszomolszknak. Felépült már a kikötőváros és az egyetemi város, ahol a vizieröműépítkezés főiskolájának és technikumának professzorait és előadóit helyezik el. Ez már nem terv, nem vázlat, ez már mind valóság!... Miféle erő hajtotta végre ezeket a nagy tetteket ilyen rövid idő alatt? Ez az erő — a szovjet nép békeakarata és alkotó szenvedélye, első soraiban találhatók a traktorosok, a kombájnvezetök, a gépészek, a gép- és traktorállomások összes dolgozói, A Szovjetunióban joggal nevezik a gép- ős traktorállomásokat a kolhozrendszer ipari alapjának. Ez a rövid meghatározás pontosan jellemzi azt az óriási szerepet, amelyet a gép- és traktorállomások betöltenek a mezőgazdaság termelékenységének növelésében. Szerte az egész szovjet hazában nagy munka folyik ezekben a napokban a gép- és traktorállomásokon: rendbehozzák, jókarba helyezik a mezőgazdasági gépeket. A gép- és traktorállomások tavaszi előkészületeihez tartozik az is, hogy .összeállítsák üzemtervüket és megkössék a kolhozokkal a szerződést, Ev elején ugyanis valamennyi kolhoz szerződést köt a földjét megmunkáló gép- és traktorállomással. A szerződések megkötése most van folyamatban. A kerületi végrehajtő bizottságok mezőgazdasági osztályai, a kolhozok és gépállomások vezetői arra törekednek, hogy a szerződéseket mennél hamarább megkössék, s hogy a tavaszi vetéssel kapcsolatos összes előkészületeket már az újonnan megkötött szerződések alapján hajtsák majd végre. A gépállomások és a kolhozok közötti szerződések megkötésének politikai szempontból igen nagy fontossága van. A kolhoz nemcsak arra köt megállapodást a gépállomással, hogy milyen nagyságú területen milyen munkát köteles elvégezni a gépállomás és a kolhoz, hanem arra is, hogy egy-egy hektáron a különféle növényekből milyen terméseredményeket kell elérniök A szerződés nemcsak a határidőket ír?* elő, hanem azt is, hogy az elvégzet* munkának kifogástalannak kell lennie V