Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)
1952-02-16 / 40. szám, szombat
1952 február 1 4 OJSZ 0 Dolgozó asszonyaink megkezdték felajánlásaikat a Nemzetközi Nőnap alkalmából A közeledő Nemzetközi Nőnap alkalmából, amelynek ez évben még mélyebb és még jelentősebb tartalmat akarunk adni az országépités és a békeharc szempontjából, országszerte előkészítő gyűléseket tart az Akció Bizottságok vezetésével a Nemzeti Arcvonal minden alakulata. így természetesen a Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség szervezetei is összejönnek városokban, falvakban, üzemekben, hogy megbeszéljék a Nemzetközi Nőnap alkalmából felmerült legfontosabb feladatokat, hogy a Nemzetközi Nőnapot, minden eddiginél sikeresebben, szebben iinnepelhesssék és hogy dolgozó nőink méltó munkafelajánlásokkal járuljanak hozzá a Nemzetközi Nőnap megünnepléséhez. Az elmúlt napokban zajlott le a Nemzeti Arcvonal Központi Bizottságának ülése, amelyen Široký elvtárs, a Szlovákiai Kommunista Párt elnöke, beszámolt az összesített tervről és kijelölte azokat a feladatokat, amelyek az ötéves terv felemelt feladatainak sikere érdekében minden dolgozóra várnak. A Nemzetközi Nőnap, amely a világ békeszerető asszonyainak harcos felsorakozása a béke zászlaja alá, szoros kapcsolatba hozható a Siroky elvtárs által kijelölt munkával. Široký elvtárs beszéde mozgósítja szocialista hazánk minden békét akaró és becsületes hazafiát az ötéves terv felemelt feladatainak teljesítésére és a Nemzetközi Nőnap alkalmából a Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség mozgósítani akarja tagjait a tartós béke megvédésére. Az ötéves terv felemelt feladatainak becsületes teljesítése a békeharc leghathatósabb fegyvere. Az apátfalvai Poľana textilgyár öntudatos dolgozónői úgy is, mint kiváló élmunkásnői az üzemnek, úgyis, mint élharcosai a békének, megértettél a Nemzetközi Nőnap jelentőségét és már a február 13-án megtartott előkészítő gyűlésen, amelyen 250 munkásnő vett részt, szép kötelezettségvállalásokat tettek, amelyeket a többi kövatnl fog. A kártolómühely és fonóda a következő felajánlást tette: Mi, a fonóműhely dolgozói kötelezzük magunkat, hogy a Nemzetközi Nőnap tiszteletére versenyt indítunk munkahelyünkön a legtisztább műhely címéért. A versenyt, hetenként értékeljük. A győztes jutalmul vándorzsázlót kap. Egyszersmind a gyár összes osztályait versenyre hívjuk a legtisztább osztály címéért. A kivarróüzem dolgozónői a következő felajánlásokat tették: 1. Kötelezettségvállalásunkat a minőség javítására, a terv egyenletes teljesítésének érdekében a szükséges túlórák ledolgozásába és a tartós béke megvédésére fogjuk irányítani. 2. Osztályunkon példás munkáslevelezőkört létesítünk. 3. Versenyre hívjuk ki a többi üzemeket a munkahelyek mintaszerű feldíszítésére a Nemzetközi Nőnap alkalmából. 4. Tizennégy elvtársnö felel az elvégzett munkáért és annak minőségéért minden más ellenőrzés nélkül. Ezek közül hárman CsISz-tagok. A kikészítőműhely dolgozónői a Nemzetközi Nőnap fontosságának teljes tudatában a világbékéért folytatott harc érdeké ben a következő felajánlásokat tették: 1. A szocialista munkaversenybe még nagyobb lendülettel kapcsolódunk be, hogy minél nagyobb munkatermelékenységet érjünk el. 2. Termékeink jobb minőségének elérésére, A. Csutkih elvtárs sztahanovista módszereit fogjuk alkalmazni. 3. A hiányzásokat 2%-kal csökkentjük. 4. Munkahelyeinket a legnagyobb rendben és tisztaságban fogjuk tartani. 5. A Nemzetközi Nőnapon a férfi dolgozók közreműködésével példásan feldíszítjük munkahelyeinket. A sókszeló'cei asszonyok ismét élen a békeharcban Sókszelőce a sellyei járásban elöl- i a tyúkfarmhoz, amely egy vadasjár úgy a szövetkezeti, mint a tö- j kert aljában terül el, már sík terümeigszervezeti munkában. A Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség sókszelőcei szervezete már a mult évben járási viszonylatban első helyre került munkájáért. A szervezet a mult héten tartotta a Nemzetközi Nőnap előkészítő gyűlését és dicséretére legyen mondva a szervezésnek, 300 asszony vett részt ezen az összejövetelen. Az itt vállalt kötelezettségük méltó lesz eddigi teljesítményükhöz. A megjelent tagok egyhangúlag vállalták, hogy 25 asszonyból álló önkéntes brigádot küldenek a HUKO-ra és a tavaly ledolgozott J 0.000 munkaórát az idén felemelik és ismét rendbehozzák a réteket, hogy a legelők megfelelő állapotban várják a tavasszal legelésre kihajtott állatokat. Sókszelöcei tartózkodásunk alatt a Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség gyűlésén megismerkedtünk Kalap Anna elvtársnövel, aki az Egységes Földműves Szövetkezet tyúkfarmját kezeli. A gyűlésen feltűnt mosolygó, elégedett, lelkes arcával és öntudatos, munkáját seerető fellépésével. Most, amikor központi kérdés hazánk dolgozóinak hússal és állati termékekkel való ellátása, különös figyelmet kell szentelni a tyúkfarmoknak is, amelyei jól kezelve és helyesen megszervezve, óriási segítséget nyújthatnak a közellátásnak. Kalap Anna szíves meghívására elmentünk meglátogatni a szelftoei Egységes Földműves Szövetkezet tyúkfarmját, hogy saját szemünkkel győződjünk meg mindarról, amiről ez a kitűnő asszony a gyűlésen beszélt. Reggel csilingelő szánkón, ragyogó napsütésben tettük meg az utat 1 leten a folyó közelében. A hólepte mezők millió kristálytól csillogtak, a februári nap melegen sütötte az épületeket, minden , bizakodást keltett körülöttünk. Kalap Anna igazi vendégszeretettel vezetett be otthonába, hogy egy kicsit átmelegedjünk. Meleg, tiszta, barátságos otthon ez. Egy szobakonyhás lakás, amelyet az Egységes Földműves Szövetkezet épített a Kalap-család részére. Jó érzés ezzel az asszonnyal beszélgetni. Ő vezeti a farmot, vele dolgozik még férje és rövidesen mellette fog még dolgozni 16 éves lánya, aki most végzi a középiskolát. Miután felmelegedtünk, kimegyünk megnézni a tyúkólakat. Mindenütt ragyogó tisztaság a tyúkólak padlója tiszta, friss szalmával van fedve, világos, meleg. A mellette lévő helyiség már a kis csirkéket várja a keltetőből, amelyeket e hónap végére igér az érsekújvári keltető állomás. A leendő anya nem várhatja nagyobb szeretettel az új jövevényt, mint Kalapné várja ezeket a csirkéket. Hófehérrel meszelve a fal és a padló. A napozó üvegezése, amely úgy van építve, mint egy melegágy, ahová az ólból kis ajtócskák vezetnek, vakító tisztára mosva csillog a napfényben. A kályha begyújtásra készen. De beszéljen munkájáról Kalap Anna. — A 'mult évben 7400 kiscsirkét kaptam a keltetőből. Ebből 5025-öt felneveltem és most van belőle 1300 tyúkom. 1951-ben 59.000 tojást szolgáltattam be erről a farmról. Erre az évre 170.000 tojás van tervezve részünkre és be akarom és be is fogom szolgáltatni ezt a mennyiséget. Mácius elsején 21.000 kiscsirkét kapok és minden előkészületet megteszek arra, hogy ezek mind vagy legalább is csekély kivétellel életképesek legyenek. 32 fokos melegben neveltem őket a mult évben és mivel tapasztalatom azt mutatja, hogy legfontosabb részükre az egyeletes meleg, ott aludtam velük az ólban, az ébresztőórám úgy volt beállítva, hogy két óránként osengetett, hogy kellő időben rakhassam a kályhát, nehogy az ól kihűljön. Az első napokban kiszitált homokot és őrölt faszenet adok a kiscsirkéknek. Azután átszitált kukorica- és árpadarát, öt nap elmúltával egy olyan táp szert, amely huszonnégyféle anyag ból van összetéve. Egy hét múlva aludttejet is kapnak és reszelt sárgarépát, mint vitamint épúgy, mint kisgyerekek. — Hol tanultad Kalap elvtársnö a kis csirkéknek ilyen szakszerű táp lálását ? — Elsősorban voltam Nyitrán egy ilyen tanfolyamon, ahol megtanítottak bennünket az állatok he lyes táplálására és a betegségek megelőzésére és felismerésére. Azon ban nagyon fontos, hogy figyelemmel kísérjük az állatokat úgy, mintha a gyermekeink lennének és mindent meg kell adni a csirkéknek, amit az anyjuktól kapnak, mert hiszen ezek a kiscsirkék anya nélkül nevelkednek és nekik is hiányzik az. Ugy is ismernek engem a csirkék és később a tyúkok, mint az anyjukat. Akármilyen kotkodácsolás és kukorékolás van az ólban vagy ha kinn tartózkod nak, én közéjük megyek és csak azt mondom; „koko", elhallgatnak és mind körém sereglenek. A felnevelt állatok közül a kakasokat és a nem fajcsirkéket beadom mint húst és a többiek, amelyeket megtartunk, azok egész évben tojnak. Január hónap ban, amikor tudjuk, a tyúkok legkevesebbet tojnak beadtam a közellátásnak 14.314 tojást és most is ki szedek a tojásfészkekből naponta 400—420 friss tojást. Hogy ezt bebizonyítsa, Kalap Anna Kinyitja a tojófészkeket és mind egýikben talál tojást. A bennülő tyúkot kiengedi és ugyanakkor már ott tolakszik a következő, amely tojni készül. — Nagyon szívesen dolgozom itt a tyúkfarmon — folytatja Kalap Anna — úgy érzem tényleg, hogy az enyémek. Most még fokozottabb erővel és figyelemmel fogok dolgoz ni, mert tudom, hogy a közellátás szempontjából mit jelent a hús és a tojás, amit mi beadunk, nem is be szelve arról, hogy az EFSz-nek is nagyon szép jövedelmet jelent. A tyúkarmot kibővítjük. Most 16 új 1 ólat építenek, mert az állatok nem érzik jól magukat, ha- össze vannak zsúfolva. Még talán az is érdekeim fogja, hogy betegség következtében tyúkjaim közül csak 39-et vesztettünk el, mert idejében elkülönítettük a betegeket. — E szép, meleg otthonon kívül milyen jutalmazásban részesül még Kalap elvtársnő? — tesszük fel az egyik legfontosabb kérdést. Örömtől sugárzó arccal, megelégedetten válaszol Kalapné: — Én magam kaptam 3600 koronát havonta és a férjem körülbelül 3000-et. Kaptunk 16 méter és 29 kilogramm búzát, 10 méter és 21 kiló árpát, 13.70 kilogramm cukrot, 40 V-pontot és egy hektár földet háztáji gazdálkodásra. Megengedték nekem ezenkívül, hogy bizonyos menynyiségű csirkét vagy tyúkot saját használatomra levágjak, azonban én ezt nem tettem, mert nem akartam, hogy a szövetkezet dolgozói bizalmatlanok legyenek irántam. Neveltem magamnak külön 30 tyúkot, felhizlaltam egy malacot, amelyet nemrégen vágtunk le. Hogy-mennyire meg vagyok elégedve a munkámmal és nyugodt, becsületes életünkkel, azzal bizonyíthatom a legjobban, hogy leánykámat, aki most végezte a középiskolát, szintén ide veszem a tyúkfarmra. Meg vagyok róla győződve, hogy itt legalább olyan megbecsült és hasznos dolgozója lesz a szocialista építésnek, mint ha hivatalba menne és ha művelődni, tanulni akar, itteni fontos termelőmunkája mellett Ugyanúgy meg lesz erre a lehetősége, mint másutt. Túri Mária A füleki Kovosmalt békeharcosai között ötéves tervünk sikeres teljesítésére egyre több és több nő kapcsolódik be az ipari munkába. Ha végignézzük egyes gyárüzemek előtt a munka megkezdése előtt pár perccel a munkába siető dolgozók seregét, láthatjuk, hogy 50 százalékuk nő. Ezek a női dolgozók megértették, hogy az ö munkájuk által elért eredményekkel egy-egy lépéssel közelebb jutunk hazánk szocialista felépítéséhez. A füleki Kovosmalt óriási műhelyeiben is hasonló kép tárul szemünk elé. A gépek és munkapadok mellett fürgekezü lányok és asszonyok dolgoznak. Vannak egyes műhelyek, hol alig látni férfimunkást. Mosolygós arcú, jókedvű lányok nótaszőval ügyesen forgolódnak a dübörgő gépek körül, A sok fiatal lány között látunk egy idősebb asszonyt, Horváth Matild élmunkás elvtársnőt, ö komolynak látszik, de néha-néha ő is belekapcsolódik az énekbe. Biztosan jól érzi magát egy sereg, fiatal lány között. — Bizony jól érzem megam, — mondja Horváth elvtársnö, — már egyszer el akartak innen tenni az idősebb asszonyok közé, akik ülő munkát végeznek, de én bizony nem mentem. 1945-óta dolgozom ezen a helyen, annyira megszoktam már, hogy máshol nem érzem magam jól." Szeretek dolgozni, — mondja tovább az elvtársnö, — mindig is szerettem. De most másképp van, mint a múltban volt. Most magunknak dolgozunk. Ugy is végzem a munkát, a magaméban dolgozom. Tudom, hogy van értelme, mindenünk megvan bőven. Azelőtt csak annyit tudtunk keresni, ami éppen, hogy csak az éhhaláltól mentett meg. Példaképül állandóan szemem előtt lebeg a szovjetasszony. Az ő nyomdokaikon akarok haladni. A fiatalabbak közül Pohrelec Máriát szólítjuk meg. Kicsit félve, akadozva kezd beszélni munkájáról, de mindjobban belejön. Teljesítménye 151 százalék. — Nagyon szeretem a munkámat. Már öt éve dolgozom a zománcozóban és nem kívánkozom innen sehová sem. A fizetésem annyi, ahogyan dolgozom és iparkodom, hogy minél többet végezzek, mert ezzel nem csak a fizetésem emelkedik jelentősen, hanem tudom, hogy ez egész népünk javára szolgál. Ha jobban és többet dolgozunk, az életünk is jobb lesz. Minden percet kihasználok, mert minden perc drága időt jelent a munkában. Elhagyva a zománcozót, a vidámnótás lánysereget, a sajtolóba megyünk. Itt egy nagy zajos gép mellett dolgozik György Erzsébet élmunkásnö. Nem" régen került ide dolgozni, de mivel az előző műhely munkahelyén módosítás történt, munkája ott fölöslegessé vált és ezért áthelyezték egy sajtológép mellé. , — Eleinte nem tetszett, hogy idekerültem, mert itt csak 130 százalékra tudom teljesíteni normámat, míg az előző helyemen 160— 170 százalékra teljesítettem. De mindig jobban belejövök és addig nem nyugszom, amíg az előző teljesítményt el nem érem. — És dolgozik tovább, ügyes kezeivel irányítva a gépet. A savozó teremben dolgozó Foltányi Anna özvegyasszony, 20 éve végzi ezt a nem éppen kényelmes munkát. Gumikötényben, csizmában és hosszúszárú gumikesztyűkben dolgozik társaival együtt. — A munkám nem valami szép, és bizony veszélyes is, — mondja Foltányi elvtársnö. — Nagyon kell vigyázni, hogy az ember bőrét ne marja ki a sav. De akármilyen veszélyes is, szívesen dolgozom és iparkodom, hogy a termelés minei eredményesebb legyen. — Azelőtt is itt dolgoztam, de bizony akkor nem ilyen jó kedvvel. Az első köztársaságban volt egy mesterünk, Oszagyan nevezetű. Dolgoztunk reggel 6-tól este 10-ig, de becsületünk soha sem volt. Állandóan brutális, durva szavakkal hajtott a munkába és előfordult, hogy meg is verte a munkásokat. Főleg minket, nőket semmibe sem vett. Ma más a helyzet. Megbecsülnek, nyugodtan dolgozunk, nem hajszol senki a munkában. Mestereink nem ütlegelnek, hanem segítenek és mindenuen a munkások érdekeit szolgálják. Akkordban dolgozunk itt és minden lehetőségünk megvan arra, hogy sokat keressünk. Hlivo Mária fiatal munkáslány. A mintaosztályon dolgozik. Most végezte el a szakszervezeti iskola egyhónapos tanfolyamát. Értelmes, kedves arcáról öröm sugárzik, amikor az iskoláról beszél. — Nagyon boldog vagyok, hogy résztvehettem a szakszervezeti iskolán. Sok minden megvilágosodott előttem, amit eddig nem láttam tisztán. Megtanultam a marxistaleninista eszméket. De nagyon szeretnék tovább tanulni, mert bizony eddig nem volt alkalmam. Szabad időmet kihasználom, szocialista könyvek olvasására, melyek segítségével fejlesztem tudásomat. Az üzemben köztiszteletben állNagy Erzsébet élmunkásnő, aki 26 éve megszakítás nélkül dolgozik az üzemben. — Sokat tudnék beszélni az el. múlt kapitalista rendszerről, hogy milyen munka folyt itt a gyárban. Akkor nekünk, munkásoknak semmi becsületünk sem volt. Mi nők csak azért kaptunk munkát, mert nekünk csak feleannyit kellett fizetni, mint a férfiaknak. Reggeltől estig dolgoztunk, mondhatnám, hogy éhbéréért, a férfiak pedig otthon a napot lopták. Ök is dolgoztak volna szívesen, ha lett volna mit. Sokszor hónapokig csavarogtak munka nélkül, míg mi asszonyok csak anynyit kerestünk, hogy családunk éppen nem halt éhen. Ruhára aztán igazán nem tellett. — Milyen másképpen van ma, — mosolyodik el boldogan Nagy elvtársnő. — A mi népi demokratikus rendszerünk mindent megad a becsületes dolgozónak. És mi becsületesen dolgozunk, jó kedvvel, lelkesen, mert tudjuk, hogy a kitermelt javak nem a kapitalisták zsebébe vándorolnak. A füleki Kovosmalt dolgozó női sok helyen férfi erőt helyettesítve építik a szocializmust. Céljuk, hogy munkájukkal és az elért eredményekkel a világbéke nagy ügyét szolgálják. Pszota Irén. A Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség magyarbéli helyi szervezetének közgyűlése A Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség magyarbéli helyi szervezete január 20-án tartotta meg évzáró közgyűlését. Az évzáró közgyűlésen a járási szervezet is képviselve volt- Az évi jelentést a helyi szervezet elnöknője ismertette, Beszámolójában rámutatott arra, hogy Magyarbél kis falu és ehhez képest a nők elég jól dolgoznak. De önkritikailag megállapította, hogy még többet tehettek volna a szocialista építésért. A beszámolóban az elnöknő megemlékezett Lenin elvtárs halálának évfordulójáról. A beszédet vita követte. A vita folyamán a Nőszövetség tagjai egyöntetűen kifejezték erÖ3 elhatározásukat, hogy az eddiginél még sokkal jobban fognak dolgozni a falu szocialista felépítésén, részt fognak venni az Egységes Földműves Szövetkezetek munkájában és megingathatatlan, harcosai lesznek a világbékének. Minden akcióban részt fognak venni. A Zsivena Csehszlovákiai magyarbéli helyi szervezetének tagjai köszönetüket fejezték ki Alexa Mária tanítónő elvtársnőnek, aki fejlett politikai tudásával irányítja a magyarbéli aszszonyok munkáját. Az évzáró közgyűlésen nyolcvanheten fizettek elő a Dolgozó Nő című képes folyóiratra. Franta 3Iária, Sz«nc.
